Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-10 / 6. szám
XXII. évfolyair. 1760:zM 1901.FEB 10 elöszám .dr b. mell. 6; szám, Nyíregyháza, 1901. február 10. .1901FEB. H. L V 9 IDÉK SZABOLCS VARMEGYE HIVATALOS LAPJA, A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W MearJeleniU hetenbint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva: Egész érre 8 korona Ml érre 4 „ Negyed évre 2 „ A kónaégi jegjtó és tanító uraknak egész érre caak mégj koron*. Itgj szám ára 20 flllér. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasensteln és Vogler Az előfizetési pénzek, megrendelések s a . .MeW Usp szetkaldese torban lee.ulo jelszó- „ érMeiltetleil lt ), eleU cttk i( m, rt keiekti l támlások Jóba Elek kiado-tulajdonos f„gajutuak e könyvnyoradájáboz iskola-utcza 8. szára k kéziratok csak világos kívánatra • aa (Jánószky ház) intézendők. iitetó költségére kaidetnek ihim. Hirdetési dijak: Minden négyszer kasákaiatt petit sar sgysisr köalésc 10 flllér; tibbszftrl közlés Métában 8 fll. & ayllt-térl közlemények dí]a soronkiat 80 flllári Apró hirdetések 10 ásóig 40 fll.. aiaden további uá 1 fll. Vastag betdtrel szedett kmzuresin szénit. a kiadó-hivatalban (II. kerúlel iskola-utczj 6-ik szám); továbbá: Goldbarger A. V., Eckstan Barnát éa Altalános TudósitA irodájában Bócsban, Prágában és Budapastan, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 2681 — 1901. K. Szabolcsvártugye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva az 1900. évi deczember hó 31-én kell 30996 K. sz. értesítésemre tudomására hozom, hogy a Nyíregyháza városban felmerült rüh-kór betegülési esel miatt elrendelt zár folyó évi január hó 30-án feloldatott. Nyíregyháza, 1901. február I. Mikeez János, alispán. Reform-eszmék. Az országos költségvet'9 tárgyalásánál azt tapasztaljuk, hogy tisztelt honatyáink reformeszmékkel vannak tele. Reformálni akarják a közigazgatást, sót még a parlamentet is. Mind két iráuyban a jogerösités és a jogfejlesztés a czél, — amint mondják, leginkább a társadalom alsóbb rétegeinek érdekében. Röviden igy is ki lehetne fejezni a szóban forgó törekvést: több jogot a népnek. A közönséges értelemben vett socialisták így fejezik ki a maguk tételét: több kenyeret a népnek. A szociálista kenyeret követel, a szociúl-politikus jogot. És ez esetben a szociál-praktikus bizonyul álmodozónak. Mert kenyér talán soha setn lesz elég, mig a világ tart, de a jog — no az már fejleszthető. A •jog képzeletbeli értékének dáriusi kincsét lehet kiosztogatni. Csak az a kérdés, van-e azután eunek a kincsnek forgalmi értéke is? Tisztelt honatyáink csakugyan nem tévedtek abban, hogy az alsóbb osztályok érdekképviseletének hiányain segíteni szükséges. A közigazgatás bizonyára egyik legfoutosabb intézménye az alsóbb osztályok Srdek-képviseletéuek. Hís/en az egyszerű emberek gazdasági A „NílimüÉ^ TÁKÜZÁJA. I. L. unokámhoz. Huszonnégy, száz hajnal Derülend addig fel, , Meddig levizsgázott, Érett diák leszel. Huszonnégy száz napig Vivődik szellemed. Mig tusára edzett Férfi lesz belőled. Mikor az ifjonczból Az élet 'embert vált. S' elörőköli lénye, Isten arczuíatát. S' midőn küzdő agyad Ki-kitörő fénye, . v Állandó derűt szór j Jövendőd egére. Ekkor támad elő Győzedelmed napja, A melyen tudásod Pálya bérét kapja. — És diadalodra Hozsannám is zendül, — Mert húnyó reményem Benned megdicsőül. S' mint feltámadáskor ' 1 1 Sírhantom rengni fog, Hogy hamvaim felett' Szebb élet fény lobog. Hanem ezt előzve — Vagy egyszer legalább, — Szivére ölelni, Elvár még, nagyapád. Kölese, február hó. Komjáthy Kálmán. életének mindennapi jogesetei a közigazgatás hatáskörébe tartoznak. Adóügy, mezórendőrségi törvények, apróbb kihágások s a kormányrendeletek tengerének itt vau az elintézési fóruma. A szegény falusi ember és a rajta kívül eső egész világ és államhatalom között az első és gyakran egyedül összekötő kapocs a község jegyzője ós birája. S miután a falusi ember, gazdasági életének úgyszólván minden hivatalos vonatkozásában a faluházához van utalva, ez egyszersmind az ő gazdasági érdekképviseleti szervezete is. Az ő egész érdekképviselete a jegyző tollában koncentrálódik. Ha ez a toll rosszul perczeg, a szegény ember jogát elviszi a kánya, a zsebét pedig a keselyű kezdi ki. Azaz, hogy kár volt e két madár között különbséget tenni. A szegéuy embernek joga és gazdasági érdeke ugyanaz. Létfeltétele tehát, hogy a nála teljesen egybeeső jogi és gazdasági érdeket a hivatalos szervezet jól képviselje. Ma gazdasági érdekképviselet törvényesen szervezve nincs. Nyakába varrták ezt az eféle feladatra nem szervezett közigazgatásnak. Ebből az a baj támadt, hegy a közigazgatás, inint a mezőgazdasági érdekképviselet első és legközvetlenebb intézuiéuye, nem bir meg a feladatával. Ilyen körülmények között a közigazgatás reformálását sürgetni okos dolog. Nem árt azouban mellesleg kimondani, hogy voltaképen és legfőbbképen a mezőgazdasági érdekképviselet rendezésére vau szükség. Könnyű szerrel sikerül fölismerni, hogy a közigazgatás reformját tulajdonképen a gazdasági bajok szorougatásai sürgetik. A parlament reformja valójában megint csak a tökéletesebb Az ö sírjánál. Vonzott a küzdés, lelkem lángra lobbant. Nemes reménytől duzzadt kebelem, El nem riadtam bajtól és veszélytől, Hisz eszmények zászlója volt velem ! Zajlott a harcz, rám támadt gúny s irigység, De zászlómat azért meg nem tagadtam, Szánt, ki megértett, megvetett a többi És én kaczagtam . . . És porba hult sok fényes ideálom, Sárba taposták lelkem legjavát, Reményem foszlott, szárnyaim letörtek És elhagyott sok képzelt jó barát. Gúnyolni láttam, ámít én imádtam S imádni azt, amit én megtagadtam, Rongy lett a zászló, torzkép lett az eszmény — — És én kaczagtam . . . S egyszerre eltűnt minden fény köröttem, A merre néztem rémes, vak-sötét, Lehullt egemről fénylő csillagom S üdvöm rongyokra mállott szerteszét ! . . Megcsukló térddel álltam ott a sírnál, — — Hallottam, amint a rög rögre dobban . . . Gúnyos mosolylyal néztek mind reám És én — zokogtam .... Takács Endre. Állatnevek. — Irta Páfrány. — A minap a Magyar Nyelvőr, nem tudom már melyik évfolyamának, oem tudom melyik számát nézegettem és láttam felsorolva benne, hogy milyeu nevet adogat a magyar paraszt, ökrének, lováuak, kutyájának. (Sajnos, hogy legíokább a kutyájának adhatja a neveket, mert hát Okre meg lova tuloo-tul nincs.) Sok érdekes uevet láttam egy kazalban, el is gondolkoztam egy kicsit mellette. Vájjon vané valami rendszer az állatok elnevezésében, disztingvál é az a gazdasági érdekképviseletre czéloz. A jogfejlesztés ugyanis az alsóbb tömegre főképen a gazdasági érdekek szempontjából jelent valami kézzel foghatót. Óriási szociális bajokat látok a középosztályban, különösen pedig a közép-birtokosok között. És úgy látom, hogy az ö bajaik oka nem a követelési jogok hiányából ered. A közép ^birtokos jó pajtás az egész közigazgatással, sőt még a törvényhozók tenyerébe is belevereget. Gyöngy módra benne van a jogélvezetben és még is pusztul egymásután. Mert a legmagasabb beavatkozási jog is csak eszmei előnyt jelent rá nézve, gazdasági megkönnyülése érdekében azt alkalmazni nem tudja. Ahol a politikus intelligencia sem tud megélni, ott a politikus proletároktól nem sokat remélünk. Hát ha épen tudni akarjak, nem az a legnagyobb baj, hogy a jogerő kevés, hanem az, hogy a meglevő sem tud átjutni az érdekképviselet retortáin. Hogy ily viszonyok között mit jelentene a kifejlesztett jog az alsóbb tömegek kezében, a mikor amellett a jogerős intelligenczia is ily siralmas pályát fut be, hogy micsoda előnyös gazdasági átalakulást várhatnánk ettől, azt átlátni bajos. Képzeleti értékben sokat jelent a közszabadaság legapróbb gyümölcse is. De mit ér, ha az éretlen s megenni nem lehet! Mit ér olyan jogot adományozni gyengék kezébe, ameiyet kihasználni az erősek sem tudnak. Reformra igenis szükség van, de ennek neve mindenek előtt a gazdasági reform legyen, Ez a mi gazdasági társadalmunk rosszul alkalmazott opportiuizmusból kiadogat minden önvédelmi fegyvert a kezéből. Eszmei függetlenség paraszt, vagy csak a véletlenre, a nyelve mozdulására hagyja, hogy milyen neve legyen at üsző bornyújánsk (már mint a tehene, üsző bornyujának) vagy a kis buta fojü csikónak, a melyik azt az apró patácskáját olyan ügyetlenül szedegeti a rögön ? Van valami kis régulája a név osztásnak ? Hallottam ugyan, bogy lovat, kutyát, meg szarvasmarhát is szólítottak Vezérnek meg Szelídnek, de nagyréset olyan névre hallgat az alföldi poroszka, a milyen neve kutyának nincs, vagy a szép villás tehén, a milyen neve meg lónak nincsen. Az egy debreczeni talyigást kivéve, a ki per-lü emlegeti a paripáját, a gazdák Betyárról, Csapodárról, Ráró rúl beszélnek. Névszerint említve a lovat. A debreczeni taligásnak onnan van ez a (mondjuk) privilégiuma, mert egy-ltl-val keres hát nem tévesztheti össze. Miért is adnak nevet az állatoknak ? — Hát hogy Ügyen nekik, mondta az öreg Mihály bácsi, egy tanyás gazda, mikor arra a panaszára, hogy a simmeuthali tinója nehezen szokik a nevére, a fennti kérdéssel Alltam elő. Igaza volt Mihály bácsinak. Szükséges az, bogy a jószágnak uev6 legyen. Köauyebb vele bánni. Itt a példa: Két ló van a szénarács előtt. Az egyik megbomlik, a legyek bántják-e, vagy valami belaó indulat, at nem tartozik ide, elég az, hogy rúg, vág, körmöli a hidlást, hogy majd lemarad a vasalás a patájáról. Már moat ha a kocsis, János kellőleg felsorolja a kis káté szentjeit, acsarkodAsba fog, hogy-ne lil ne, a ki áldója van a gazdádnak, nyughatse mán te! Hit még a másik ló is megvadul a lármától. DJ ha a csenden lovat Viharnak, az ágálót Báránynak nevezték, akkor János a szentek felsorolást után igy ssól: — Nye Bárány nye, a ki áldója van a gazdádnak, nyughatsz mánl? Erre Bárány vissza esik bárányi szerepébe, Vihar pedig nyugodt öoórsettel fogja húzgálni a rácsból a szénát tovább, anélkül, hogy aa eset érintené. Mai számunk 8 oldalra terjed.
