Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

egész évre 3 korona. Szép dolog lenne, ha a birtokos osztály cselédeinek munkásainak a tél folyamán megrendelné. Félévre is elő lehet fizetni. A kedves lap terjesztését melegen ajánljuk lelkész és tanitó urak figyelmébe is. - A törzsasztal. Budapest egyik ösmert törzsasztalánál estéről-estére a kgkedélyesebb módon csipkedik egymást a táisaság tagjai. Floridorasoka csudált hösszerehnes, a nők kedvencze, utóbb, .dőben feltűnően lehangolt. .Floridor szerelmes!' suttogjak a bankarleányok. .Az igazgató nem ad már előleget!' jegyzi meg egy asztaltársa, egy másik pedig felajanlja pénzeslarciáját a művésznek, aki kapva-kap rajta; de ezt átvéve, csak tátongó üresiéget talál benne. Igy megy a heczczelódés napról-napra. Floridor komor arczan sölet gondolatok mély barázdát szántanak. Senki sem tudja megfejteni Floridor IOÍSZ kedvének okát. Legjobb baratai sem A titok íatyola azonnan nemsokara fellebben. Lgyik barátja véletlenül látta, hogy egy délelőtt komoly ábrázattal hagyta el egy ismert bankház űzlethelyiseg t. Ahá ! lehat tőzsdén jab>/ik? Avagy sorsjegyeket vásárolt? . . . Ettől a naptól fogva nem volt nyugta es ő csak annyit mond a csipkedésekre: „Szerencse-csillagom elhagyott! Állandóan rosszkedvű, morozus. Gyengeden vigasztaljak de hiaba. Egy este azután egy premiéren oly tűzze .abzta el szerepét, hogy hasonlo hatást meg nem er el művészetével. Baratai ünnepelték. Bankettet rendeztek tiszteletére. Folyta pezsgő és a beszédek árja. A kedelyek hullania magasra csapott, midőn Floridor egyik baratja a következő beszcddel üdvözölte a művészt: ,Nos kedves barátunk most már mindig jó kedvű lehetsz, nyugodtau alhatsz, mert Tűtöknél megütötted a főnyereményt!' És csakugyan a báltérben Tinók A. es Tarsa bankhaza (Budapest, V., Váczi-kőrut 4.) két küldötte jelent meg, kiket a művész bálából lakomára meghívott. Most mar nem csak a művészt, hanem a szerencsés bankhazat is lelkes szavakban ünnepeitea jókedvű társaság. A szerencsés Török bankház mai szines hirdetése jellem/etes rajzokban mutatja be a művész arczképeit. — A féláru va,uti jegy váltására jogosító arcz képes évi igazolványok érvényesítése az lV»0á. évre. A féláru vasúti jegy vál ására jogosító arczkepes evi igazolványok abból a czélból, hogy az 1902. evro idejekorán érvényesíthetők legyenek, a magy. kir. államvasutak igazgatóságához már f. évi október hó 15-étöl kezdve 'beküldhetők ; azon jogosultak padig, kik a folyó évben ily igazolvány birtokában nincsenek, de ilyet a uiaguk részére az 1902. évre váltani kívánnak, az igazolvány kiállítását ugyancsak a fenti idóponttó. kezdve kérelmezhetik. Nehogy tehát az igazolványok érvényesítése, illetve az ujak kiállítása a f. év utolsó hónapjára maradjon, a munkatorlódásnak és az ebből izirmazható késedelmeknek elejét veendő, figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy saját érdekükben cselekeszaek, ha az érvényesítés kieszközlése, illetve az uj igazolványok megszerzése iránt igazolványaik, illetve fényképeik és kezelési illeték fejében személyenkint jgy korona készpénznek a magy. kir. államvasutaknak főpénztárába való beküldése mellett, az előirt módon hivatali felsőbbségükhöz, illetve, a jogosult nyugdijasok bélyegtelen folyamodványnyal közvetlenül az alulírott igazgatósághoz (Budapest, VI. Andrássy-ut 73 75 sz.) folyamodnak. A nyugdíjasok a lakhelyükre illetékes közigazgatási hatóság által nyugdíjas minőségüket és azt, hogy díjazott tisztséget, vagy fizetéssel járó hivatalt nem viselnek, folyamodványaikon igazoltatni tar óznak. Az illetékes hivatali főnökségeket felkérjük, iiogy az érvényesítést és az uj igazolványok kiállítását kérelmezők igazolványait, illetve fényképeit a kezelési i.letékkel és a folyamodókról 2 példányban szerkesztendő névjegyzékkel együtt, az amúgy is nagyszámú teendők lehető megosztása szempontjából alólirott igazgatósághoz minél előbb beküldeni szíveskedjenek. Egyuti il közöljük, hogy az igazolványok határozmányaínak 17 pontjában foglaltakhoz képest, azon idő alatt, mig ai érvényesítés végett beküldött igazolványok nálunk kezeltetnek, azok birtokosai részére előre nem látott i.tazásokra bélyegtelen folyamodvány alapján, melyben az, hogy az illető folyamodónak igazolványa érvényesítés végett be van küldve — a hivatali főnök által igazolandó, a folyamodványban megjelölendő útvonalra feláru menetjegygyei egyszeri útra bzóló igazolványok f>gnak ugy az alólirott igazgatóság, mint űzletvezetőgeink által is kiadatni; megjegyezvén, hogy azok reszére, kik a fent közölt esetben egyszeri útra szóló igazolvány kiállítását kérelmezni elmulasztanák, a renles menetdíj megfizetése esetén, menetdíj visszatérítések semmi körülmények közölt sem fognak engelélyextetni. Végül figyelmeztetjük mindazokat, kik arczk«pes évi igazolvány váltására kötelezve nincsenek, továbbá az arczképes évi igazolvány birtokosait is, hogy • saját részükre, illetve családtagjaik részére szükséges foláru menetjegygyei egyszeri útra szóló igazolványok nAllitisa iránt mindenkor idejében, de legalább is 14 atppal tervbe vett utazásuk előtt folyamodj inak, mert '•oronkival az igazolványok csakis különös méltánylást írdemlő kivételes esetekben fognak kiadatni. Budapest, 1901. október 1. A magy. kir. államvasutak igaz. gatéeáfa. Siopkó Alfréd-féle Créme d' Orient (Arczcréme). Legbiztosabb szer az arcz és kézbőr finomítására és szépítésére, teljesen ártalmatlan, zsírmentes és megfelel a 7101a. számú belügyminiszteri rendeletnek. Eltávolít minden bőrtisztállanságot, szeplőt, májfoltokat, pattanásokat, megvédi az arezot a nap és szél befolyásától és azt simává, fehérré és üdévé teszi. Ara egy tégely Créme d' Orlentnek I korona 40 fillér Orient arcipor I doboz 1 kor. és 1 korona 60 fillér Orient szappan 1 darab . . . — korona 70 fillér Orient aravís 1 üveg . . . . l korona 20 fillér Postán utánvétellel vagy a pénz előzetes beküldés után küldi a készítő Szopkó Alfréd gyógyszerész Nyíregyháza, főraktár Budapesten Török Józser gyógyszertárában, Budapesten Király-utcza 12. sz. 515-25-7 W Y I R V ' P ^ K Csarnok. Három előbeszéd.*) Itta: Eötvös Károly. I. Naplót soha sem vezettem. Rendszeres és összefüggő emlékiratot készíteni nincs szándékom. Pedig talán érdemes volna. Az én emlékirataim talán érdekesebbek s talán fontosabbak volnának, mint sok apróbb es nagyobb ember emlékirata, a mely nálunk vagy másutt megjelent. De bizony nem önmagam miatt. Hiszen nagydolgot végezni kevés alkalmam volt, a nemzet sorsát intézni nem engedték végzetem és vidám természetem és erőmben való komoly kétségeim. Nagyravágyódásom se volt elég erős és elég kitartó. Születésem, származásom, családom se elég ok arra, hogy emlékiratokat tákolgassak össze. Az én családom egyike ama tízezer köznemesi magyar családnak, melyből áll a magyar nemzet és a mely ha egykor elpusztulna: kihalna vele az igazi, a történelmi magyar nemzet. Mind a tiz ezer családnak külön-külön annyi joga van emlékiratot irni, mint nekem. Hanem hát én mégis sokat láttam, sokat észleltem, sok dolgot és embert nagyon megfigyeltem, sokat éreztem és sokat gondolkoztam. Három nemzedék élt és él szemeim előtt. Az 1848 előtti kor, a nemes emberek küzdelmes világa, Verbőczy nemzetének haldokló korszaka, melynek nagy és kis alakjait én még szinről-szinre láttam. Ez az egyik nemzedék. A másik a velem egyidejű és egy koru. A melylyel a tanintézetekben, a vármegyében, az egyházban a törvényhozásban s az irodalomban együtt dolgoztam s gyakran keserű harezban is állottam. A harmadik maradék, a mely mostanában serdül, a mely nyomunkban jár s a mely joggal és erővel tolakodik utánunk s tol bennünket hol előre, hol félre. S inkább félre, mint előre. Nagy munka s bizony érdemes munka megirni azt, a mit erősen figyelő lélek e három nemzedék életéből szépet, dicsői, tanulságost észre tudott venni. Ezt cselekszem én. Egész irodalmi működésem nagy része abból áll, hogy különböző alakok, tünetek és események czimén és alkalmán megfigyeléseimet rakom le a papir betűibe. S a ki szemeivel minden soromat végigszántja: az meg tudja az én történetemet is, családom történetét is. De megismeri a közelmúlt és muló nemzedékek életét is. S ez a czélom. Sok fenség és sok vidámság, nagy érzések és nagy ábrándok töltik meg a magyar társadalom szellemét. Bűnök és gyöngeségek is, de én ezeket nem értem, s mikor ezekre gondolok, makacs tollam mindig megtagadja az engedelmességet. Én csak arról irok, a miben magam is gyönyörűségem találom. Jobban szerelem a napsugaras világot, mint a sötétséget. II. Lesz-e még háború? Lesz-e még forradalom? Fölharsan-e még egyszer a függetlenség szilaj szenvedélyének riadója az alföld síkjain, a Duna és Tisza völgyén, Erdély bérczei közt s a Bakony rengetegeiben ? Lesz-e még hős a magyar egykoron ? S elszenvedi-e még egyszer a csaták tüzét, hősei bukását s üldöztetésének néma kinjait? Nem tudom. Az én életemben már nem zudulnak ránk többé a harcz viharai. Több mint félszázad telt el az utolsó szabadságharcz óta. Én gyerek ésszel, de éber és kíváncsi szemekkel láttam az utolsót. Annak is csak azt a kis részét, mely az én szülőföldemen folyt le s melyben az én családom s az én véreim és ismerőseim vettek részt. Bizony kis rész volt az. S nem is oly véres, és nem is oly irtózatos, mint Erdélyben és a Bácskában. És ez is érdekes volt. Nem külső eseményei miatt. Hiszen én elvégre se láttam mást, mint Jellasich bevonulását, Roth és Filippovich táborának fegyverletételét s apámnak egy csapat horváttal való csatározását. Mi ez a nagy csatákhoz képest? De az én családom mindazt átérezte, a mit minden jó magyar átérzett akkor a haza egész területén. A gyász és aggódás keserű napjait, a mikor fegyverünket a bukás fenyegette. A diadal dicsőségének hajnalderüjét, mikor az ellenség megfutamodott. A kétségbeesés sötétségét, mikor északnak számlalhatlan csapa

1 ai ránk hömpölyöglek. — S ar.tán jöttek a szolgaságnak ez elnyomatásnak, az üldöztetésnek szomorú évei. Az én kis köröm érzésének és gondolkodásának változatairól akarok néhány kis korrajzban számot adni. Alakjaim mintha most is előttem állanának. A kálvinista pap, a ki perbe száll saját istenével is, ha az elhagyná magyar népét. A czigány, a ki sebesülten jön haza a piskii csatából s világgyőzelmek hirét hozza messze földről. A hős, a kit szegény öreg német jobbágyok mentenek meg a moóri csatatéren A lázadó rácz, a ki megbánja fajának bűneit. A börtönből hazatérő főúr, a kit romba dőlt várában nem vár es nem fogad senki, de a kihez leszáll a felhőből az erdei sas, hogy őt üdvözölje. Á kétségbeesett törvényhozó, a ki kioltja saját életédet, meg akkor is rágondol arra a virágra, melyet egykor győzelmes harcz után a csatatéren gyöngéd női kéz nyújtott neki eli mérésül. És még sokan, a kik már nem élnek s a kik mind rokonaim vagy jó ismerőseim és barátaim voltak. , . *)Köti',i Károly műveinek moat megjelent VI. kötetében három elobeaiéd foglaltatik. Mindhármát itt aorrend aierint er.enKLíSE

1

1™???.. lkpnn

k olvaaóinak. A« eliő arámu a „Régmúlt időkből , a 11-ik azámn „A nagy ér apró emlékei" éa a IÍI-ik sxtoiu a „Deák Ferenca« ciimö ciikluat veteti be. Szerk. Mindannyinak története nem e könyvben van együtt. De együtt van és együtt lesz összes műveimben. Bizonyosan akad ifjú lélek, a ki szent gyönyörűséges talál visszaemlékezéseim tarlózalán. III. Sokáig tűnődtem, fölvegyem-e gyűjteményes művembe ama kisded czikkeket, a melyek e czim alatt olvashatók. E czikkek a hírlapok hasábjain Deák halála óta mindig alkalmilag jelentek meg. Megjelenésük alkalmi volta kényszeritett arra, hogy őket azzal a repülő gyorsasággal irjam meg, a melylyel a napok és a hírlapok születnek és élnek. Ha fel nem veszem gyűjteményes müveimbe: az örökkévaló feledés a sorsuk. Még magam is elfeledtem s elfeledném őket végkép. Mint a hogy mindenki elfeledi a hírlapok közleményeit. Szerencséjükre azoknak, a kik a hírlapok írják. Mégis arra szántam el magam, hogy ösazegyüjtöm őket. íme itt van tiz kisebb-nagyobb közlemény. Méltónak tartom az elolvasásra, Nem az iró miatt. Nem is a miatt, a hogy megirvák. Hanem a miatt, mert Deák Ferenczről szólnak. Gyermek voltam még, jól elmúlt annak már félszázada, a mikor én Deák Ferenczet először láttam. Nemzetünk történetének dicső alakja volt ő akkor is! Már az is régen volt, a mikor ő engem méltónak tartott arra, hogy velem szóba álljon. Fél emberélet mult el azóla is. Azután voltam vele együtt képviselő, voltam az ő táborában törvényhozó s mindig áhítattal hallgattam szavait, a mikor szerét ejthettem. Ki csodálkoznék s ki ne hinné el, hogy az a mélyen figyelő emberi lélek teljes tudatosságával vigyáztam minden szavára, minden mozdulatára, arczának és szemeinek minden változására ? Igazán tiszteltem s igazán szerettem őt. Elméjének működése s szivének nagysága egyaránt vonzott. És azután történelmi alak volt ő már hetven év előtt is s minden vitán és kétségen tul emelkedő dicsőségünk az idők végéig. Az én kis czikkem nem a haza bölcséről, nem a nagy államférfiról, nem az ő nagy alkotásairól, nem i* nemzetünknek az ő életében lefolyt dolgairól szólanak. Könyvet kell ezekről irni, nem apró elbeszéléseket. Én az emberről, az egyéniségről akartam apró jellemvonásokat gyűjteni. Olvasóim elé az embert akartam odaállítani. Százszor annyit Írhattam volna, mint a mennyit itt közlök. Hiszen mi ez Deák egyéniségéhez képest f De én komolyan sohase készültem iróvá válni. Nálam az irás mindig csak mellékes foglalkozás volt s ha tollat fogtam kezembe, mindig külső ösztönzésre tettem. Vannak nemes és jó barátaim, de egy se akadt köztük, a ki ellenálhatlan erkölcsi erővel hajszolt volna az irásra. Ez oka a kis eredménynek. És mégis most, a mint végig nézem e rég megirt közleményeket, ugy látom, kár lenne ezeket a feledéa sötétségébe temetni. Ezekben is meg van örökítve Deák Ferenczről néhány emberi és egyéni igaz vonás. S ezekben is van itt-ott egy sugár, mely születésére, gyermekkorára s gondolkozásának néhány vidékére egy-egy világot vet. Ha élünk: talán még többet is tehetünk. Egyébb gyűjteményes müveimben Deák egyéni életének talán sokkal gazdagabb és egységesebb rajzát keszithetem el. Piaczi árak. Nyíregyháza, 1901. évi november hó 2-án. A nyíregyházi terménycsarnoknál bejegyzett term.ny Arak Buza 50 kgram 7.10-tól 7.45-ig. Rozs 50 , 6.05-tól 6.30-ig. Árpa 50 „ 5.40-től 5.50-ig. Zab 50 , 6.00-tői 6.10-ig. Tengeri 50 . 4.00-tól 4.10-ig. ' Szesz Iiterenkint 42 fillér adóval 1 kor. 44 fill Felelős szerkesztő: IKCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos . JÓBA ELEK. Nyilt-tér*) Köszönet nyilvánítás. Felejthetetlen nőm elhunyta alkalmával ugy helybeli jó barátaim és ismerőseim, mint vidékiek részéről a részvét oly mérvben nyilatkozott meg, hogy jelenlegi lelkiállapotomban képtelen vágyók azt kellőkép megköszönni, addig is, mig ezt tehetem, fogadják ez uton is mindnyájan ugy magam, mint családom nevében részvétükéit, melylyel pótolhatlan veszteségünk feletti fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, mélyen átérzett őszinte köszönetem nyilvánítását. Nyíregyháza, 1901. október 28. Fekete István, 665—1—1 és családja. Búcsúszó. 10 évi itt létem alatt szeretettel övedzett s általam viszont igaz baráti szeretettel karolt kedves jó barátaim, tisztelt ösmerőseim fogadják ezúton tóllem mind maguk, mind pedig mélyen tisztelt családjuk részére, a körűkben töltött feledhetetlen jó órákért, szeretetem > igaz tiszteletem nyilvánitását. Szent-Mihály, 1901. november 1. Jakabfalvi Yíncze, 674—1 — 1 állomásfőnök. E rovat alatt köilóttakért nem felelót a baerkeaztóiég.