Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

akkor még csak nem is sejtettük, hogy művészete oly . m gas fokot érhet el. Évek hosszú során át naponta liz órai játékkal a legelső virtuózzá fejlődött művészünk ugy, hogy ma még Sarasate is aiig tarthat vele lépési. Burmester hangversenyén kizirólag Paganini szerzeményeit játszotta, amelynek zenei belső értéke nem a legnagyobb ugyan, azonban annyival inkább szolgáltatott alkalmat a hegedüne< fényes tehetségeit ragyogtatni és a legnagyobb technikai nehézségeket leküzdeni. Oktáv, sext és terz futamokat, ha nem is oly bámulatos könynyedséggel mások is játszanak. Dc balkézü pizzicatofutamokat és kettős hangú flageolet-et ugy mint Burmester egy élő hegedűművész előadni nem képes. — Egy boldog család. Nem mindennapi családi örömben volt része azoknak, kik a Dankó Illés fiatal gazdaember lakodalmán az elmúlt csütörtökön részt vehettek. Dankó Illés hetedik fia az öreg Dankó Lászlónak, a kinek a slesvigholsteini hadjárat és a lengyel insurreglio átküzdése után — mikor 7-es würtenbergi huszár volt ő kigyelme — még azt is megengedte az Úristen, hogy ép erőben s jó egészségben érje meg a hetedik fiának lakodalmi ünnepsegét. S annál nagyobb öröme, nagyobb boldogsága lehet a jó öreg Dankó Lászlónak, mert az hét fiu nem holmi csenevész, anyámasszony l'ujta, hanem mindannyi takaros megtermett szállegény, a kire örömest néz a fehérnép, még ha úri fajta is, s a kiknek széles vállaiknál s izmos karjaiknál csak a szüleik iránt érzítt végtelen gyermeki szeretetük az erősebb. Valóban megható volt látni, a mikor a legidősebb legény bejelentette, hogy a lakodalmas nép tiszteletére most a család perdül tánezra: az apa az örömanyávai s vele a het szál fia, ki-ki a maga hites feleségével. Nem olyan táncz volt az, mit azok jártak, mint a mi báltermeinkben megszokott taposó-csárdás, hanem az a deli, büszketartással, könnyed léptekkel végig támzolt csárdás, a milyet manapság csak keveset látni. És a tánezolók közt legszebben járta az öreg Dankó Lac/.i bátya, s talán meg nála is szebben a — nyolezadik fiu, a ki — ha Isten engedi a jövő ősszel rukkol be majd katonának, Mi, akik ismerjük ezt a páratlanul derék tiszta magyar családot, őszinte szivvel kívánjuk, hogy az öreg Dankó Laczi bátya egészségben érje meg a nyolezadik fiának is a lakodalmát. — Hivatalos órák a magy. kir. államvasutaknál. A) Hétközyapokon: I. Irodai hivatalos órák a gyors- és teheráru pénztarak részere: délelőtt 8 órától 12 óráig, délután 2 órától 6 óráig. II. Raktári hivatalos órák gyorsés teheráruk feladására és kiszolgáltatására: a) április hó 1-től bezárólag szeptember hó 30-ig: délelőtt 7 órától 12 óráig, délután l'|, órától 6 óráig, b) október hó 1-től bezárólag márczius hó 31-ig: délelőtt 8 órától 12 óráig délután l'|

a órától 6 óráig. B) Szent Istán király napján, továbbá vasár- és ünnepnapokon: Irodai es raktári hivatalos órák csak gyorsáruk feladására és kiszolgáltatására tartatnak délelőtt 9 órától 12 óráig. Ezen hivatalos órák alatt kivetelesen teheráruként is fölvétetnek és kiadatnak: sör, élő baromfi, romlékony természetű élelmi szerek (mint friss főzelék, friss hús, friss hal, leölt baromfi, leölt vad, tojás, tej, vaj, turó, stb. stb.); teher- vagy gyorsáruként szállított hulla- és jégküldeményeke napokon is a hétköznapokra magállapi'ott hivatalos órák alatt kiadatnak és felvétetnek; élő állatok és robbanékony tárgyak pedig ugyanezen órák alatt kiadatnak. Vasár- es ünnepnapokra eső országos vásárok alkalmával azon állomásokon, melyekhez a vásartartó város, illetve község tartozik, delelőtt 9 órától 12 óráig teheráruk is felvétetnek és kiadatnak. Ha az országos vásár valamely ünnep utáni hétköznapra esik, akkor vá^ár napját megelőző ünnepnapon ugyancsak délelőtt 9 órától 12 óráig vétetnek fel és adatnak ki a vásártartó városhoz, illetve községhez tartozó állomáson teheráruk, ha azonban a vásár hétfőre esik, az azt megelőző vasárnapon csak akkor vehetők fúl, illetve adbatók ki teheráruk, ha az érdekelt város, illetve község kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltóságától erre engedelyt nyert. Figyelmeztetés. Szent István t irály napján és vasárnapokon a főnt felsorolt árukon kivül más áruk felvétele, illetve kiadasa az ipari munkaszünetre vonatkozó törvény és rendeletek értelmében tiltva van. — A bélyegekben történő befizetések megszüntetése. A kereskedelem ügyi in. kir. miniszternek a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértőleg kibocsátott rendelete alapján a magy. kir. államvasutak igazgatósága bélyegekben történő befizetéseket többé nem fogad el. Figyelmeztetjük ennek alapján az érdekelteket, hogy ugy arczkepes igazolványok kiállításáért, valamint érvényességüket vesztett igazolványok érvényességének meghosszabbításáért teljesítendő, nem különben bármínéyen nevezendő befizeteseket csak készpénzben va^y pedig a posta takarékpénztár utján teljesítsek — Az agglegény sorsa. Ahol a társaselet nem fejlődött ki teljes virágban, az agglegénynek rossz dolga van. Amig fiatal, csak megjárja valahogy, de ha megvénül és a ha öreg korában szerelmes lesz . . . Akkor kezuődik csak a baj. A mi agglegényünk szerelmes. Szegény leányt szeret. Szegény leányt oltár elé vinni egy szegény agglegénynek kész veszedelem! Mit tegyen? Taiiácskozzik jó barátaival, gyógyító balzsamot keres szerelmes szivére. — Mindhiába. A józan ész és barátai azt tanácsolják neki, hogy házassága altal egy szegényből ne csináljon két koldust. Lelkének egyensúlya kezd inogni. Mai-már lemondani készül az életről, midőn megjelen előtte szerető anyja képe, kinek ő az egyetlen kenyéradója, tamasza. Előtte lebeg imádottjának szerelmes tekintete. A szív szeretete folyton harezban áll az ész józanságával és ismerősei ugy bánnak vele, mint a kibe cs .k báni jár a lélek ... Egy napon azután hivatalából sürgős ügyben kérették lakásara. Két ur várta már. Minden bevezetés nélkül egy rakás pénzt olvastak le asztalára. Ellenértékül csak a nyerő sorsjegyet kérték Török A. és Társa bankháza (Budapest, V., váczi-körut 4|a.) kiküldöttei, akik azért jöttek, hogy a nagy nyereniényt kifizessék. Anya és fiu örömkönnyezve, egymás nyakába borulnak és épp e pillanatba erkezik a most már szerencsés leányzó is. Az eljegyzésen a vendégek szamtalan lelkes pohárköszöntőkben emlékeztek mej a S'.Lrencséthozó bankházról es egyhangúlag hangoztatták a beszédek végén: .Éljen a szerencsét hozó Török bankház!" _ W T T R T I P FT 'T — Az „Érmellékl első szöllő oltvány telep" Nagy Kágya, tulajdonos Nagy Gábor, hirdetését a t. cz. olvasó közönség szives figyelmébe ajánljuk. — Gyorsvonatnak feltételes megállítása SülySáp állomáson. A Gyulafehérvárról Aradon át Budapestre közlekedő és Budapest keleti pályaudvarra este 9 óra 40 perczkor érkező 603 sz. gyorsvonat, f. évi november hó 1-től kezdve, Süly-Sáp állomáson este 8 óra 52 perczkor utasok le és felszállása czéljából feltételesen meg fog állani. — A budapest—dunaparti és budapesti nyugoti pályaudvari közraktárakból a reexpedilió kedvezményének igénybevétele mellett az osztrák-magyar, a nyugot magyarosztrák, az osztrák-magyar-boszniai, a délnyugot osztrákmagyar, a nyugot- nemet osztrák-magyar és a Szászosztrák-magyar tengeri kikötői és az abba átrakodási forgalmak keretében szállítandó küldemények után eddig 100 kgkint 6 fillérben megállapított reexpeditionalis illeték f. é. november hó 1-től kezdve további intézkedésig 100 kgkiat 4 fillérre szállíttatik le. — A rákbetegség gyógyítása. Híres tudósok foglalkoztak már eddig az7.nl a kerdéssel, hogy a rákbetegséget miképpen lehetne gyógyítani. Gátat akartak vetni ennek a veszedelemnek, amelyet az orvosi tudo máoy eddig nem tudott sikerrel lebírni. Legutóbb Löffler a greif-wildi egye'ein orvostanára ajánl egy gyógymódot. Ez az eljárás a maláriának a rákos betegekbe való mesterséges beoltása volna. Löfferben eit a gondolatot az a tapisztalat érlelte meg, hogy a maláriás vidékeken egyáltalán nem ismerik a rákbajt. Az ekként beoltott maláriát azután kiniooel lehet megszűntetni. Löff.er hivatkozik egy Tonka nevű magyar sebészre, aki ezt a gyógymódot, orvosi könyvek tanúsága Bzerint már ezerhétszázhetvenötben használta sikerrel. A greifswildi tanár fölfedezésére vonatkozólag dr. Korányi Frigyes egyetemi tanár a következőket mondotta egy nála járt hírlapírónak: Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy tévedés az, mintha maláriás vidéken egyáltalán nem fordulna elő a rákbaj. Egy évtizeden át laktam Szabolcsmegyében, ahol a malária roppantul el volt terjedve és ott elég sok rákos beteg is előfordult. Ami Löff.er eljárását illeti, arról csak alapos kipróbálás után lehetne véleményt mondani. Anélkül, hogy Löff.er iili tásaiban kételkedném, szükséges megjegyeznem, hogy különösen a legutóbbi időben nagyon gyakoriak az ilyen fölfedezések. Dd régebben is volt rá eset. Abból kiindulva, hogy Rikitanszky tüdővészes hullákban ritkán talált rákot, azt a következtetést vonta le az orvos, hogy a tűdóvósz elleuszere s ráknak és azért már menthetetlenné vált betegeket tuberkulózissal való beoltás által akart meggyógyítani, de sikertelenül. — Uj személydijszabás életbeléptetése a Losonczvidéki h. é. vasúton a megnyitás napján életbelépő személydijszabás a magy. kir. államvasutak díjszabás elárusító irodájában (Budapest, csengeti utcza 33 szám) 20 fillérért kapható. — A in. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése szerint kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltóságának rendeletéből a szigetvár-kaposvári h. é. vasút vonalán Szigetvár és Mozsgó Szulimán állomások között fekvő .Csertő" megálló rakodóhely, mely eddig csak személy és podgyászforgalomra szolgált — f. évi október hó 1-én a kocsirakományi teheráruforgalomra is megnyittatott. Kocsirakományu áruk szállitásáta és azok illetékeinek számítására nézve a szigetvár-kaposvári h. é. vasút árudijszabásában foglalt liatározmányok és díjtételek mérvadók. Gsarnok. Régi szerelem. Doby Miklós bámulatosan gyors karriert csinált. Ismerősei még most is látni vélik, amint egyetlen, jól megtakarított szalon kabátjában minden vasárnap délután végig bandukolt a kis város utczájan, a népkert felé, ahol Szabó Jánosék társaságában megivott két pohár sört. Akkor még Doby Miklós aljegyző volt a járásbíróságnál, akinek fizetésén kivül egyéb vagyon elköltéséről nem kellett gondoskodnia; most pedig képviselő s akkora ügyvédi praxisa van, hogy a nagy jövedelmet a dolga miatt sem volna képes elkölteni. És ha ott a kisvárosban nem éri valami kalamitás, Doby Miklós most talán járásbiró volna valahol az Isten háta mögé dugott falucskában; nevelhetne egy csomó gyereket a fizetéséből s várhatná, mig a kegyelmes miniszter atyai szeme őt is meglátja és 200 frttal előbbre rukkoltatja. Ugy esett a dolog, hogy Doby Miklós igazán szerette Szabó Jánosék szőke leányát, aki nem volt sem szép, sem gazdag. Szabó János telekkönyvvezető volt, aki boldogan nézte mint fejlődik ki a gyengéd viszony a Lenke és az aljegyző között. Álmaiban sokszor keblére ölelte járásbiró vejét, sokszor ábrándozott azon, hogy mily boldog lesz, ha majd nyugdíjas korában meglátogatja Lenkét, akit akkorra már nagyságos asszonynak titulálnak. A jó becsületes Szabó János azonban nem láthatta leányát boldognak. Egy forró nyári napon a hivatalban lefordult a székről és meghalt. A temetésen Doby Miklós a koporsó után ment s Lenkét karron vezette. Tudta már az egész város is a titkot s a nénikék könnyezve dicsérték Doby Miklós nemes szivét, amely a gyászban nyilatkozott meg a szegény leány iránt. De a sors, az irigy sors Kőnig Edmundnak, a kopasz bőrkereskedőnek egy ostoba gondolalot adott s ez az ostoba gondotat mindent lerombolt, minden reményt lerombolt. Köning Edmund rút, rezesorru, öreges ember volt, de rettenetes gazdag — ugy regélték — az egy milliót is födözte. Mikor a rezessorru König beállított özv. Szabónéhoz, hogy Lenke kezét megkérje, a szegény családnál nagy volt a nyomorúság. Szabó úr után holmi váltócskak maradtak, amelynek létezéséről az asszony semmit sem tudott; ezeket a váltókat perelték s a végrehajtó felirta még a megboldogult hálló köntösét is. a Csoda-e ha az özvegy térdre borult a leánya előtt s ugy kérle hogy tegye boldoggá a családot. Mi lesz igy Jani öcsédből ? mi lesz! Inas valami goromba suszternél, mert tanitatni nem tudom. Meg az apró Károlyka ... a kis Malvin . . . Az apróságok is belekapaszkodtak Lenke szoknyájába, sírtak, könyörögtek, az anyjuk betanította őket. Lovat kaptok, nagyházban laktok, mindennap pecsenyét esztek. Lenke pedig König ur felesége lett; Doby Miklós pedig elbujdosott a városkából ; beletemetkezett a nagyvárosba. Igy esett, hogy Doby Miklós nagy carriert csinált, sok pénzt szerzett, de nem házasodott meg. Az ügyvéd már negyven év körül jár, de az idő és a munka nem tudta megviselni. Az asszonyok azt állítják, hogy Doby Miklós még mindig hódító férfi. ZoltánlTyné, aki pedig híres szép asszony, már évek óta bizalmas lábon áll vele. Beszélnek erről is, arról is, de ha a pletykában volna valami igaz, akkor a szép asszony nem ütné dobra, hogy Doby a jó barátja. Egyébként az is lehet, hogy ZoltánlTyné okosabb mint azok, akik hírét költik. Zoltánffy valahol vidéken fürjekre vadászik; a felesége pedig unatkozik. De kéznél van Doby Miklós, akiben nem hiányzik a képesség, hogy egy unatkozó aszszonyt felvidítson. Egy forró augusztusi nap unalmát azonban ZoltánlTyné nem tudta elűzni. A barátságos kis szalonban, a hinta széken imbolygott. Kezében könyv volt, de nem olvasott; az ablak sarkára nézett, ahol a napsugár beszökött a homályos szobába. Szívesen látta volna már, ha Doby jönne, de a pontos udvarló késett. Hat óra után végre felfedezte Zoltánffyné Doby Miklóst. Egy padon ült s társaság vette körül: három gyerek, megy egy pesztonka. Az egyik gyerek baraczkot evet s lekváros kezét a bácsi elegáns ruhájába törölte, a másik port rakott czipőjére, a harmadik mellette ült a padon. És — csodálatos — Doby Miklós még mosolygott a gyermekek játékán; beszélgetett velük, simogatta szőke fejüket. Nemsokájra jött egy halvány kis asszony. Az arcza szeplős, egész alakja megtört. A gyerekek felsivitottak: — Mama, mama. Az asszony Doby Miklós karjára támaszkodott s megindult a menet a terrasz .elé. Zoltánffyné bámult. Először valami ifjúkori, titkolt viszonyra gondolt. Eh esztelenség; az az asszony olyan csúnya. Bizonyosan valami szegeny rokon. Mire leért a terraszra, Doby Miklós már fagylaltott osztogatott a kicsinyeknek. ZoltánfTyné egyenesen feléjük tartott s legyezőjével Doby vállára ütött. — Jó napot képviselő ur. Doby meglepetve üdvözölte a szép asszonyt. — Ón is itt van? — Ma reggel óta és valószínűleg sokáig itt fogok maradni. Nagyon szép hely ez. Mutasson be kérem s adjon egy kis helyet. — Zoltánffyné őnagysága, özv. Königné urnő. Aztán, vontatottan, csendesen társalogtak. Mindegyik asszony szeretett volna a másikról Dobyról kérdezősködni. V^gre a legkissebb gyerek segített a bajon. Elkezdett végtelenül bőgni, hogy haza megy. özv. Königné öeszepakkolta a gyerekeket és eltávozott. Zoltánffyné gúnyosan nézett utána. Bizony az — szegény — nem volt divatos dáma, uem királynői termet, ruganyos járás. — Miklós, rokona magának ez a hölgy ? — Nem. — Ifjúkori ismerőse! — Igen. — Az ő kedvéért jött ide ? — Mondjuk ugy. — De csak nem valami kaland? Hiszen ez az asszony . . . — Nem szép. Tudom. — És mégis . . . — Ehhez az asszonyhoz az nem fér hozzá. Sokkal jobb. — Ah! tehát jobb mint én? talán az ő kedvéért akar engem elhanyagolni. — Matild, legyen higadtabb és hallgasson rám. Azt mondják a poéták, hogy minden életnek megvan a maga egyetlen nagy szenvedélye. Az én szenvedélyem ez az asszony volt. Egy kis hivatalnoknak a leánya: ártatlan szőke kislány, a kit a sors nagyon meglátogatott. Milliomos vette nőül, a ki mindenét elverte. Nyomorúságban hagyta őket hátra. A beteg asszonynak még egy kis üdülésre sem tellett. — No most már értem. Ön ide hozta őket üdülni, gyógyulni. Ez szép volt magától. De miért nem mondta meg ezt nekem is? — Azt akartam, hogy csak akkor tudjon meg mindent, a mikor már befejezett tény lesz . . . — Mi az! mit akar mondani! — Én ezt a szegény asszonyt elveszem feleségül. — Miklós! Megbolondult! Ezt az asszonyt? a ki rut, beteg, modortalan. Hogy fog ő kinézni az ön körében? — Nem viszem oda. — És az a három kiálhatatlan gyermek ? — Apjuk leszek. — Hát én, én? Nem jut eszébe, hogy nekem tartozik valamivel ? Este felé Doby inasa levelet hozott, amelyben elbúcsúzik néhány hétre. Elhatározása gyorsan jött; hivatalos ügyben is utazik, meg az idegei annyira kinozzák, hogy valami csendes felvidéki fürdőben ki akarja magát pihenni Zoltánffyné retteneles bosszús lett. A levelet őszszegyürte, a sarokba dobta, becsengette a szobalányt és csomagoltatott. Azt sem tudta, bogy merre van az a H.-Füred, amelyet Doby a levélben emiitett; ugy kellett valahol a menetrendben megkeresni. De hány Füred van szép Magyarországon, amely mind fürdő akar lenni. Csak H-val kedződő van három: Hársfa-Füred, HomokFüred, Halmos-Füred.