Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

N T 1 B V I D ftí 3 bizalmat, állásáról lemond s kéri a közgyűlést, hogy a szabályszerű választás vezetése czéljából a szokásos kor elnököt, jegyzőt és szavazat szedő bizottságot válaszsza meg a közgyűlés, korelnökül Szabó Endre, jegyzőül Szabó Antal, szavazatszedő bizottsági tagokul pedig Bónis Menyhért, Werner László, Korpos Mihály, Stoffan L., Bán Lajos, Fazekas J. egyleti tagokat megválasztván — a titkos szavazás kezdetét vette. Beadatott összesen 81 szavazat. A bizottság e beadott szavazatokat számba véve következő eredményt talált : Elnökké választatott Orsovszky Gyula 78 szavazattal. Alelnökökké helyből Stoffan Lajos 72, vidékről Bacskay János 72 szavazattal. Főjegyzővé 71 szavazattal Lengyel József. Első aljegyzőül Bán Lajos 67, másod aljegyzővé Fazekas János 40 szavazattal. Pénztárnokul Szabó Endre 65, könyvtárosul Sesztay János 66 szavazattal. A választmány tagjai lettek helyből: Horváth István, Bazár István, Buhmann Endre, Ozvald József és GáspárnéBölcsházy Vilma. Vidékről Werner Gyula és Bozmanits Timót (Kis-Varda). Dömötör Ferencz (Napkor). Ssombathy Imre (F.-Litke). Szabó Antal (N.-Kálló.) A szavazat eredménye kihirdetetvén, az újból megválasztott elnök üdvözölvén a maga és megválasztott tisztlársai nevében a közgyűlés tagjait a *|«l-ig tartó gyűlést berekesztette. Közgyűlés után a Korona dísztermében közebéd volt, melyen mintegy 120-an vettek részt. Nagyon teruiészetes, hogy a szebbnél, szebb felköszőntőkben nem volt hiány. A közebédnek 4 óra körül lett vége s mindenki azzal vált el a másikától: az esteli viszontlátásra. A konczerten találkozunk. Bán Lajos Nyilatkozat. A nyirbo

e'dányi kerület képviselői mandátumáért fellépni, nem a hiúság és nem is az egyéni becsvágy kész ctelt. Mondhatom, én valósággal tiltakoztam a je'öltetés ellen mindaddig, a mig meg nem győződtem, hogy a választó közönség bizalma, a nép rokonszenve kötelességemmé tette, hogy a választásnak magamat alá vessem. Minden becsületes embernek, aki e választási küzdelem szemlélője volt, el kell ismernie, hogy sem én, sem l arálaim nem köveitünk el egyetlen olyan cselekedelct sem, amely a választás tisztaságának elvét sértené. Az én pártomon nem volt sem vesztegetés, sem etetés, sem itatás, hanem megnyilatkozott a bogdányi kerület földművelő népének tiszta nemes bizalma és rokonszenve. Az önzetlen becsületes választók ezen pártját, nagyrészt megvesztegetett tömegekkel az ellenpárt leszavaztatta. Én a választás eredményében igy is megnyugodtam volna. Nem vitt engem sem önzés, sem hiúság a közpálya felé, a mi engem megtisztelt és fölemelt nem a képviselői állás, hanem azon népnek bizalma és ragaszkodása volt, amely között életemet töltöm, s ezen bizalomnak és szeretetnek számos emlékét fogom lelkemben őrizni. Engem tehát a választás kimenetele nem sújtott le. Az maradok, a mi eddig voltam. Forgatom a haza fekete földjét s becsületes munkában egyesülők azon néppel, a melyhez tartokom. Mondom tehát, én a választás eredményét nem bánom. De nem hallgatom el szó nélkül azon inveetivakat, melyekkel az ellenpárt egyes hívei elhalmozni jónak és illőnek tartottak. Ismerik kaíonáékníl az ilyen baleseteket. Sok legény meglépi az ilyen tréfáért a börtönudvarok kőkoczkáit. A kapitány urnái vendég van. Kinn tllnek a vadszőllős verandán. A pirosba j ittzó levelek reszketnek. Kivül reszketteti a pjjzáu őszi szellő, belülről a kapitány ur órczei hitalmas hanjji. A markáns hangból árad az erő. Kir ebben a mai békességben, hogy a kap.tány ur katona. A cilinderes és zsakettes világban ezren indulnának az ilyen értelmes ós energikus hang utáu. A hol p3dtg ezren indulnak, ott már van eredmény, ha egyeb nem is, de a lazi rósz u.at letapossák egyenletesre és keményre. A huszár azóta a sebláz lizisébon fekszik az ezred spitáiban. Jelentkezett a kapitány urual az uj urdonáncz is, mert az ex ra lovak mellé tzüksóges, de az esetet nem felejtették el a háznál, ma még nem de már holnap senki sem gondol a haszontalan legényre. Mint a vadállat a melyik neki zuhiutja magát a ketreci rácsnak, olyan ez a népség mikor szabtdulni akar a mundérból. A gazemberek .... Nincs ezekbea semmi ethikai érzék. A kapitány ur az asztalon heverő bronz lófejjel lehiraptatja egy havanna végét ós rágyújt, haragosan fujía el a füstöt maga elől. Ez a harmadik öncsonkitási eset a mi az én legéuységem közt előfordult. Ejynek lehirapta a lova az ujj tt. Véres volt a ló szája, hiányzott a legény ujjábói két íz. A fiút vallatták, faggatták. Az ezred orvos igen gyanúsnak találta, hogy & ló köröskörül szépen lehtrap.a a bőrt, mintha ollóval vágták volna, de a legény nem engedett; haza is bocsátották. Később derült ki, hogy az a ló soha sem evett szénát, a melyik azt az ujjit leharapja, az ára nem volt több három krajezárnál ós bicska névre hallgatott. Az eskadron szakácsa árulta el a dolgot. A ficzkó egyszsr csak jelenti rapporton, hogy ő látta mikor Gínus Józsi livágta bicskával az ujját. A szakácsot vasra verattem. Gjmes Józsira is ráAzon birtokos nemesség körében, melyhez tartozom, röpke phrasisok kezdtek terjedni, hogy .Horváth Józsi sociális eszméket tprjeszt* s e phrasisok még oly kiváló képességű és tiszteletre méltó jellemű férfiút is magukkal ragadtak, a minő az én t. szomszédom Kállay András úr! Valóban meg nem foghatom, milyen meggondolás ragadta Kállay András urat arra, hogy Jármy Andrishoz czimzett nyilt levelében .elcsépelt sociális phrasisoknak" mondja azon programmot, a melyet Kállay András úr — úgy látszik — nem ismer! Avagy oda jutott volna már a haza liberális közszelleme, hogy elcsépelt phrasisnak, socialismusnak mondja, hogy a birtokos osztálynak kötelességei vannak a föld népe irányában ? Aki az ország történelmét ismeri, annak tudnia kell,' hogy az országot a mult minden szenvedései közt a birtokos osztály kötelesség tudása óvta meg a romlástól. Aki pedig a haza mai gazdasági és társadalmi viszonyaiba átható pillantást vetni képes, látni fogja, hogy a birtokos nemességet kötelesség teljesítésre serkenteni soha sem volt időszerűbb, soha sem volt szükségesebb, mint ma! A végromlás hullámai csapdosnak körülötte. Vannak — s ezek a népszerű és rokonszenves programmok, — akik az államtól kényszer ellátást sürgetnek a birtokos nemesség fenntartására. Vannak, kik kétségkívül jó szándékkal, Magyarországot egy nagy rokkanttak házává szeretnék tenni, amelyben dolog nélkül tartják a nemzet ezer esztendős veterán katonaságát: — — a nemességet. Hat, én nem igy gondolkodom, a magyar birtokos osztálynak, a nemzet legelső szellemi és gazdasági erőforrásának sorsát senki nálam jobban nem félti, nem szereti! En a birtokos osztálynak minden bántalmát, fájdalmát önmagamban érzem. De én a birtokos osztály „talpra állítását" nem törvényekben, nem hivatalokban, nem állami protektióban kívánom, hanem munkában, a többi társadalmi osztályokkal való egyetértésben, kötelesség teljesítésben. Ezen a módon tarthatja meg a nemesség azt a vezelő szerepet, a melyben < zer esztendeje tündököl. Ezelőtt harezba vezette a nemzetet: vezesse ezentúl a munkára! Ez az én programmom! Ha ezt Kállay András úr elcsépelt phrasisnak tartja, akkor én őt meggyőződésében nem háborgatom és az ő nyilt levelében enililelt híresztelést, mintha t. i. én azért léplem volna fel, hogy az ő úlját egyengessem, külön czáfolni szükségesnek nem tarlom. Pedig Kállay András úr bizonyára tudja, hogy ezen híresztelés reám nézve még sértőbb, még kellemetlenebb, mint reá nézve. Én a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt programmjával léptem fel. Ezen pro

rramrn keretében, a nemzet legszélesebb rétegét, a földműves gazdák, polgáiok és birtokosok érdekeit, egyaránt kívántam szolgálni. Senkinek e programni őszinteségét kétségbe vonni nincs joga. Beszterecz, 1901. október 9. Dr. Ilorvátb József. tette három nap múlva a kettős pereczet a profósz. Vissza hozták. Mi is ül mind a kettő. A huszár az öncsonkításért, a szakács meg a hallgatásért. A gazember biztosan megpróbálta zsarolni a másikat, mielő t rapporton jelentkezett volna. Szép kót mákvirág volt! A másik furcsább dolog. Ámult azon sok tudós doktor, még se tudta nyitját lelni. Gyújtsanak rá az urak! Hi nem leszek untató elmondom ezt az ese'etis. Egy reggel jelenti a lakásomon a napos, hogy huszár Virga az éjjel megvakult a bal szemére. Ei a huszár Virga volt a leggézenguzabb striczi a századomnál. A stráfprotokollban rengeteg egyese és szigorítottja tündöklött. Egy néhányszor ki is kötöttem kéz alatt, de nem javult. Lopott, rest volt, feleselt és hazudott, de olyan szemtelenül, mint egy czigányjósnő. Hi nem lett volna jó lovas, már régen garnizonba küldtem volna. — Megv kult? Kérdeztem a mereven álló napos káplárt. — Igenis kapitány ur! — Mitől? — Nem mond a semmit kapitány ur ! — Volt már maród viziten ? — Éa vezettem el kapitány ur! — Mit mondott a doktor ? — Nézte, forgatta feszegette a szeme pilláját Virgának. Előbb mosolygott, később káromkodott é8 ugy pofon vágta Virgár, hogy alig tudta megköszönni, de a szeme csak nem nyilt ki. Elengedtem a napost. Meg vottam győződve hogy újra csinynyel van doldom. Mikor a századhoz mentem magam elé hivattam a maródi huszirt. A bal szeme le volt csukva. A másik szeméből kolosszilis szemtelenség áradt. — Mi bajod van? Kiáltottam rá. — Semmi kapitány ur, csak megvakultam a balszememre. — Mitől? — Az este sokáig puczoltam a trenzli vasat attól. — Faj? — Borzasztóan fáj kapitány ur! Nyíregyháza egészségügye szeptemberben. Egészségügyi jelentés. A folyó év szeptember havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, valamivel kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelelő havában. Az elmúlt év szeptember havában elhalt 55, addig ez év szeptember havában a halálozás 61-et mutat, több tehát 6-al. Nem szerint elhalt fi 31, nő 30. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 32, földmíves gazda 9, iparos és kereskedő 17, értelmiségi 3. Ezeken kivül halva született 3, kora szülőit volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 5. Élve született 130, és pedig 60 fi és 70 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 12, és pedig 4 fi, 8 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 69-el. Házasságot kötött 14 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 5, nő 7, = 12, ág. ev. fi 14, nő 10 == 24, helv. hitv. fi 9, nő 4 = 13, gör. kath. fi 2, nő 7 = 9, izraelita fii, nő 2 =. 3. Életkor szerint0—1 évig =25, 1—5 évig = 15, 5—7 évig = 0, 7—20 évig = 3, 20—30 évig = I, 30—40 évig = 0, 40—60 évig = 6, 60 -80 évig — 6, 80 éven felül 4; összesen 61. A város belterületén elhalt 40 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 25, kik közül nem lett gyógykezelve 4, 7 éven felüli volt 15, ezek közül nem lett gyógykezelve 2, A város belterületén elhalt 40 egyén közül tehát nem lett orvosolva 6 egyén. A város külterületén elhalt 21 egyén, kik közül 7 éven alól volt 15, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 1, 7 éven felül volt 6, ezek mind gyógykezelve voltak, a külterületen elhalt 21 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 1. Az összes 61 elhalt közül tehát 7 nem lelt gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle egy gutaütés folytán kimúlt egyén hullája felett lett eszközölve. Sem orvosrendőri, sem törvényszéki bonczolás nem volt. Orvosi látleletet egy könnyű testi sértésről állítottam ki. Piacz és félelmi szerek vizsgálatánál semmi rendellenességet nem tapasztaltam. Magán panaszra azonban egy pék sütemény lett mint tisztátlan és rosszul kidolgozott a rendőrséghez beterjesztve. Nyíregyháza, 1901. évi október hó 7-én. Dr. Trajtler Soma, városi tiszti orvos-főnök. Néhány szó egy műkedvelő konczertröl. A közreműködők szobájában csak ugy reszket a levegő az izgatottságtól. Ila ágyukkal ostromolnák azt a szobát, nem volna oly nagy a türelmetlenség. Egy kisasszony, a ki még soha se .lépett fel" és egy másik kisasszony, ki már régen lépett fel és elfelejtette a tüzpróba-állást, a biztos fölsüJésröl ábrándoznak, mig az az ur, a ki minden konczertról elmaradhatatlan, a tapasztalt vitéz vigasztalásaival traktálja őket. — Óh bárcsak elaludna ez a villany! — Talán azt mégse fogja tenni ? — Higyje meg kedves kollegina, hogy én azt se tudtam, elfogadjam-e a fölszólítást vagy sem, azzal követek-e el bolondságot, ha föllépek vagy azzal, ha nem lépek fel, sérteni fogok-e a visszautasítással vagy blamirozni magam a szerepléssel? — Egyszóval a csöbör és a vödör meséje áll a műkedvelő elölt. Ha valaki nem műkedvelő, nem tartják intelligens embernek, ha műkedvelő, akkor meg szerepelnie kell. Ha nem szerepel, elfelejti a társaság, ha szerepel, megkritizálja. Sehogyse jó . . . Legjobban szerettem volna végig verni a bitangon, de türtőztettem magam. Mit szól a doktor? A doktor azt mondta, hogy a huszár sz mulál. A szemén uircs abszolúte semmi kóros elváltozás, a huszár csak hunyva tartja. Majd megunja a tréfát a fiu gondoltam, addig is megparancsoltam az őrmesternek hogy vigyáztasson rá. Másnap magvizsgálta az orvos újra. Mikor visszajött a legény a vizsgálatról, behivattam az irodába. Az irmestert kiküldtem ós elővettem, egy lovagló botot. — Virga nyisd ki a szemed! — Nem tudom kapitány ur! A hangja határozott volt a legiupertinensebb módon Végig suhintottam a ficzkón, hogy porzolt a bluz, de meg se rezz9nt. Kiszóltam még egyszer, hiába, erra rávertem keményen a ihynoceros bőr lovagló bottal, de a szeme nem gyógyult meg. A legényt kórházba kellett küldeni. Pár napig ínég az egyesből járt a doktor elő, de hiába volt minden fmyegetés, minden kísérlet, a szsm csutva maradt. Igy került kórházba a huszárom. O.t sem hittek neki. Míg volt győződve mindenki hogy színleli a vakságot, de bizonyítani ne u tulták. A', orvosok, az önkéntesek, az ápolók lestek rá, de nyitott szemekkel nem látták soha. A törzsorvosnak jó gondolata támadt. Éjszaka lábujjhegyen besompolyogtak a vaságyak közé, körül vették a legény ágyát, óvatosan világot gyújtottak és akkor egyszerre hirtelen erősen megrázta az egyik verter. — Virga! A huszár ijedten felült, tátott szájjal, de csukott bal szemmel nézett körül, aztán nyugodtan visszafeküdt. A felriasztást megismételték még egy nehinyszor, de mindég eredménytelenül. — gimulatos akaraterő! Szólt az egyik vendég. — Batyárság, javította ki a kapitány. Hinem uraim önök ezen a szellős verandán meghű nek. 0 ctóber közepén nem jó tréfálni az alkonyattal. Nekem csizu in át fázik a lábam. Gyerünk be talán ? Az urak be mentek a tágas szobába, és elhelyezkedtek a kényelmes szófákon. A villamos izzók szeli-