Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

is r t r v t n í: ^ — Az|árvaház javára ismételten ujabb adományokat saptunk : N. N. egy kenyeret, Surányi Ferenczné egy párnát, ruhaneműt és egy függő-lámpát, Guttinann Henrik 12 drb zsebkendőt adományoztak. Fogadják a nevezettek árvaházunk s az árvák nevében hálás köszönetünket jólelliü adományaikért. Nyirkgyháza, 1901 juni. 15. Nóegyleti elnökség. — Hírek a nőlpariskolából. A nőipnriskola feligyelő bizottsága elhatározta, hogy az idei munka kitllitás junius hó 29, 30. és jul. 1-én fog megtartatni. Ugyanakkor a szorgalmas növendékek megjutalmaztatnak. Az elméleti tantárgyak vizsgája f. hó 17-én d. e. 11. crára tüzetett ki. — Masyar vasúti kötelék. Cíukorrépa díjszabás aj kiadása. A fenti kötelék forgalomban f. évi augusztus hó l-én II. rész 5 füzet megjelöléssel uj díjszabás lép hatályba, mely czukorrépa szállítmányokra az eddigieknél némileg magasabb, ellenben répaszelet stb. szállítmányokra az eddigiekkel egyező közvetlen mérsékelt díjtételeket tartalmaz. Ezen díjszabás, mely által az 1900. évi augusztus 1-től érvényes hasonló cziinü díjszabás hatályát veszti, a részes vasutak igazgatóságánál 80 fillérért lesz megszerezhető. — Szőnyegek, takarók bútorszövetek, lópokróczok legjotb, lego c^obb és legmegbizh itóbb beszerzési forrása nagyban ós kicsiuyben a hírneves 81 óv óta fennálló Joannovits Dó ne czég (Bp .-st Váczi-u'cza 25 • A legszebb perzsa és smyrna szőnyegekből ós más ku önleges újdonságokból állaodóan uagy raktárt tart. — Női szépség fenntartására legbiztosabb szer 3 2'-ilcz-féle Liliom crém, használja az, ki üde kinézésl, puha fehér sima arcz- éj kézbőrt óhajt, gyors hatású, nem zsíros, eltüntet szeplőt, májloltot, — teljesen ártalmatlan; megfelel a 71012. számú belügyminiszteri leiratnak. 1 tégely 1 korona, 1 db. szappan 70 fillér, 1 doboz púder 1 korona. Kapható Török Gyula gyógyszertárá an Nyíregyházán és Debreczenben piacz-utcza 42 szám alatt a készítőnél. Szinliáz. Vége a tavaszi színi-szezonnak. Thália istenasszony templomának kapui becsukódtak. A világot jelentő deszkáko.i elnémult a zaj, s az esti szürkülettel zavartalanul ölelkezik a lemplomi csönd. Odakünn is megváltozik az élet. Az előbb izgatott páholy közönség az esti órákon fáradt mosolylyal sülyed a puha karosszékbe s legfeljebb egy-két naiv gyermeki sziv eped titkon a zajos színházi esték után. Eleinte kissé unatkozni is fogunk. Attán eltűnik az is, s a forró nyári estéken át a már kifejlett korzón keressük az üdülés és szórakozást. Komjáthy is elégedetten vándorol tovább. Feneketlen penztárczája, ha nem is duzzad a ropogós bankjegyektől, de nem maradt el semmiesetre a tisztes polgári haszon. És egy tapasztalattal mindenesetre meggazdagodott: hogy a közönség nem is annyira rossz, hogy a jó előadásokra mi is kíváncsiak vagyunk, s uogy egy vendégszereplésnél még a színház is kicsiny. * * * Szombaton este nagyszámú közönség tódult a színházba, hogy a Népszínház „nagy sikerű", s itt először adott műsor darabja : a „Napfogyatkozás" bemutató előadásán jelen lehessen. A hirdetés szerint ugy a darab zenéjét, mint annuk szöveget a Népszínház nagy tehetségű s már oly sok sikert aratott karnagya : ifj. Bokor József irta. Mi vidékiek, kik tagadhatatlanul mindannyian bizonyos mértékig soviniszták vagyunk, érdeklődéssel kisérjük iróink és művészeink fejlődését, s egy kevéssé jó megkomponált darabnál is mentő körülményekkel igyekszünk elcsititani olykor bizonytalan megelégedésünket. S hogy ez ma egyáltalán nem sikerült, annak okai elsősorban is azok az irók, kik elég merészek voltak olyan dallamos zenéket irni, mezeknek hatása alól ifj. Bokor ur nem menekülhetett. De más oldalról tekintve maga a hallgató közönség is hibás, mely egy magyar íróval szemben annyira kegyetlen, hogy a Napfogyatkozás zenéjében is hajlandó számos olyan részletet fölfedezni, melyet szerinte már régen megírtak, sőt a melyet már a kintornás is megunt, s repertoirjábol kiselejtezett. Ne legyünk naivak, — mondjak — s az operettekben ne keressük a szöveget. De mit tegyünk, ha a zenéről egyáltalán nem is beszélhetünk ? Kétségkívül a szövegre vagyunk utalva. S hogy a Napfogyatkozásban szöveg helyett egy qualificálhatlan agyrémmel találkozunk, azt bizonyára legjobban azok sajnálják, kik kénytelenek voltak ezt a revolver-kritikával földicsért darabot együttes bérletben végig kínlódni, s a kik újdonság reményében jegyeiket megváltották. Mondjak, hogy van benne egy dal, — mondjuk couplé — mely zenei szempontból elfogadható. Valami ,cziczus"-ról szól. De a szöveg! Nos, ez a botrányos szöveg annyira meztelen, mint azok a röpke dalocskák, miket a derengő hajnal fényénél minden pohárka scherryliez föltálal s egyúttal élénk taglejtésekkel kísér a fülledt levegőjű separeék kevéssé ildomos tündére. És a szereplők ? kérdik önök. Oh, koránlsem túlzok, ha állitom, hogy a Barnum-czirkuszbeli mutatványok csak halvány másolatai lehetnek azoknak az őrületes tánczoknak, perfect czigánykereknek s felháborítóan tüneményes gymnastikának, a miket láttunk. És én csa» sajnálni tudom színészeinket, kik csepűrágó csínyekre vállalkoztak, helyissbben : vállalkozni kénytelenek voltak, s a szegény fővárosi közönséget, mely olyan gyakran kénytelen végig nézni a Napfogyatkozáshoz hasonló őrültségeket. -f- Vasárnap Gárdonyi Géza|,A bor* czimü falusi története került színre, teljesen megtelt ház előtt. Megérdemelte az élénk érdeklődést ez a darab, mert a magyar szépszinmü-irodalom ügyét biztosan és életután rajzolt alakjaival egész halárral vitte a haladás utján előre. A bor-ban a magyar parasztot megismeri a szemlélő tulipános szűr, meg fokos nélkül is. Gárdonyi az első, a ki a külsőségek mellőzésével a magyar népszínművek konvencionális maskarái helyeit életután másolt igaz alakokat szerepeltet a deszkákon. A darab gerincze a kővetkező: Baracs Imre jómódú gazda, ki már hét éve él boldog egyetértésben feleségével, egy alkalommal környezete unszolására megszegi régi fogadalmát és bort iszik. Baracs legénykorában sokszor keveredett galibába az ital miatt, azért fogadta meg hogy többé nem iszik. Ugy tetszik hogy az általános gyengeség a Baracs famíliában, hogy a bor hamar megvadítja őket, mert Imre gazda öcscse Baracs Mihály is most kerüli szabadlábra a fogházból, a hova hat hónappal előtte részegség közt elkövetett verekedés miatt került. Az ital most a nagy mértékletesség miatt még jobban megárt a gazdanak. A társaság szét oszlik (Göre Gábor és Durbinls Pál a Gőre biróné erélyes közbe lépésére) de a kapatos Baracs makacsul követeli a bort tovább is. Mikor nem ttsznek kérésének eleget, garázdálkodni kezd és tettlegesen bántalmazza feleségét, ki ölbe kapva fiacskáját, ijedten menekül ki a házból dühöngő férje elől. A második felvonásban Baracs Imre asszony nélkül kínlódik, gazdasága pusztul, vész, de még sem megy megkérlelni bántalmazott feleségét, sőt mikor az asszony rosz tanácson indulva elküld a holmijáért, a hajthatatlan, nyakas, daczjs paraszt, szó nélkül engedi elvinni az asszony ingóságát, a jegygyűrűt is oda dobva a költöztető emberük lába elé. Egyedül maradva búnak adja fejét. Hiába vigasztalja az öcscse, hiába vigasztalná édes szóval, enni inni valóval, maga kellemeztetésével Eszter szomszédasszony, Biracs csak szomorú. Esztert még ki is zavarja a házból mikor a feleségét kezdi szólni-szapulni, hogy magának szerezzen pozíciót a szalma özvegy szivében. A harmadik felvonásban látjuk Baracsnét hogy bánkódik a férje után, majd Iáijuk a gazdát is a ki a fia latására a hogy ő állítja, .semmi más egyébéri" megjelenik a .futott asszony" ajtaja előtt. Gyönyörű befejezése a darabnak mikor a kis Jancsi behúzza az apját a házba a békeltető szerepét jatszva. Mert a végén összebékült férj és feleség. Az asszony boros kancsót és poharat tett az ember elé, de az félre tolta a poharat és általános megelégedés közepette magához ölelte az asszonyt. Tanulságos, okos szép darab ,a bor* de valamit átvett a megjálszás az igazság rovására a magyar színművek naiv felfogásából, a mi pedig rontotta a hatást a darab józan alakjai közölt. Baracs Matyi és Szúnyog Rozi sirás és pityergés közt vallják meg szerelmüket, a mit nem egy két boldog pár tett eddig is a magyar népszínművekben. Olyan kedvesen bájosan van megírva ez a rész, igazán kár hogy a valóságban nem ez után a minta után és nem sirva vallják be szivük édes titkát a paraszt legények. Nem mondom hogy nem akadhat olyan vajszivü ember a ki sirva zengi el a nagy pillanatban a szerelmi kettős reá eső részét, de ilyen nyafogó példány csak kivételképen akad. A színpadi alakokat pedig nem a kivételek után faragják, ott minden alak az általános sajátságok, a jellemző tulajdonságok gúnyáját hordja. Mint színezés kivételképen megjárja, de kár színpadi spéciest csinálni a lehetetlen bőgőmasinákból. A sz rep könyvben különben csak meghatoltságról és megindultságról van szó, egyszer törli az instrukció szerint könyét a legény és a leány. Az hát a szereplők teves felfogása, hogy ósdi mintára pityergéssel és sírással festik a lélek indulatait. Az előadás élvezhető volt. Komjáthy mint Baracs Imre, Nagy Gyula mint karakterisztikus Durbinls sógor, Szabó Irma mint Baracsne, Komlósy Emma mint helyes kis özvegy, Tanay Frigyes mint Kátsa már csak ügyes hegedüjátekáért is megérdemli a megemlítést. Hétfőn Tanay Frigyes jutalomjátékául Mozgó fényképek. Nagyon szép érdeklődés nyilvánult meg a tehetséges művész jutalomjátéka alkalmából. A közönség sűrűn megtapsolta az ünnepeltet és elhalmozta virággal Kis Irénnel együtt a kinec szintén igen jó estéje volt. Tanay egyéni szeretetre méltóságát bravúrral helyezte át szerepébe, a IVlfogás eredetisége és a nűanszirozás lá'tatták, hogy milyen erős tehetség ez a kedves művész, a kit a vígszínház elragadt a vidéktől a főváros számára. A válás alkalmából szerencsét és érdeme szerint sok szép sikert óhajtunk a derék művésznek. A közönség még Komjáthy Menszky Borisál és Nagy Gyula Kaján Tóbiását jutalmazta sűrű tapssal bár Kaján Tóbiás azzal, hogy korrekt báli nyakkendőt használt kosztüméhez, nem találta el a külvárosi ízlést. Szathmáry Árpád és Kendi Boriska is sikerülten oldották meg szerepüket. + * * És most, mielőtt áttérnék a Márkus-esték méltatására, a szives olvasó kegyes elnézését kérem, ha az előadásról irva azt fogyatékosnak, a részletekre nem eléggé kiterjeszkedőnek fogja találni. Tudom, hogy az olvasó igénye követelő, s csak igen ritka esetben megelégedett, De mindenesetre számithatok arra is, hogy akadnak olyanok kik méltányolni tudják a feladat nehézségeit is. Mert ahoz, hogy valaki egy színdarabról és a szereplőkről alapos bírálatot mondhasson, szerintem a legels'* feltétel az, hogy a művet előzetesen s a legkörültekintőbb figyelemmel áttanulmányozza. Ugyanis bármennyire figyelmesen kisérjük is magát az előadást, ez még határozott vélemeny megalkotására fel nem jogosít. A jó előadás felszínen tarthat oly darabokat is, melyek szerkezet tekintetében erős kifogás alá esnek, vagy a melyekben az iró helytelen következtetésre jut, s viszont egyetlen rosszul felfogott szerep is elégséges ahoz, hogy a sikert teljesen leszállítsa. Csak akkor tudjuk tehát kellően értékelni a színész fáradozását, alakításának művészi betsét, akkor látjuk annak bibá t, s akkor adhatunk magunk is bármely irányban utasításokat ha a szerző intentiójával már előzetesen tisztában vagyunk. A vidéki szini-kritika első hiánya az, hogy rilkán ismeri előzetesen az előadandó színdarabokat. Az uj darabok csak későn kerülnek könyvpiaezra, az igazgatók pedig versenyesnek egymással » bemutató előadásban. A legfőbb hiba pedig mindenesetre az, hogy a vidék nélkülözi a hivatásos újságírókat s ezek hiányában kénytelen megelégedni azzal, kit a szerkesztő .jobb hiányában" az ismeretlenség titokzatos homályából üstökénél fogva ránt elő. Az előzetes előkészület és a szakavatottság hiánya mentse tehát hibáimat s referádám gyöngeségeit. Lássuk először is az előadott szindafabokát. Echegaray József, a Bernardo Montlllá nagyhírű szerzője, körülbelül négy évvel ezelőtt vonult be diadalmasan a .Folt a mely tisztit," czimü tragédiájánál « Nemzeti színház kapuján. Az ujabbi spanyol színműirodalom e nagytehetségű vezére, hatalmás problémákkal foglalkozik s legnagyobb ereje a különféle jellem* alakok megfestésének biztosságában, az ellentétes helyzetek ügyes összeállításában rejlik. S ha tulöt iá olykor, s elragadja ahév,számító pontossággal rakja te mindig a lélektani alapokat. Mindenesetre petHg kitűnő megfigyelési tan s tetőtől-talpig ismeri embereit. Alakjai mirfd Hhtáifezött irányban mozognak, tetteikben semmi ingadozás, kevesebb

1 gondolkozás, s annál hatalmasabb indulat. Nem idegenkedik a színpadi hatások kiaknázásától, s véleményét a oézöré

1 valósággal ráerőszakolja. Csak egy példát említek, melyen sokan fönn akadtak. Miért nem kérdik meg a nevélőtíőt, ki Matildé és Enriquetával mindig együtt koesteik — a a légyottok felől? Nos, Donna Concepcíon s dori'Justo mindketten teljesen elvakultak; az első annyira bizfk Enriqnetában, hogy irtózik még a tudakozódás gondolatától is;

5 don Justó pedig teljes agóniába esik' arra a hírre, hogy Matildét látták kijönni Julio lakásáról. Egyetlen személy van még, ki felvilágosítást adhatna: don Lorenzo, Matildé kikosarazott kérője. Ez az ember pedig, kinek sziveben érthető gyűlölet ég, még ha tudja is, nem árulja el Enriquetát. Ifj. Dumas Sándor gyönyörű színműve, a .Franciilon" már sokkal könnyebb légkörben mozog. Mig Echégaray folyton sötét s/.inekkel dolgozik, s komorsága valósággal nyomasztó, addig ifj. Dumas óriás szellemének minden kincsét, minden csillogását harezba viszi. Az rmádásig szerető féltékeny asszony s a ledér, könnyelmű férj történetét a szikrázó elmésség oly káprázatos bődégébteti olvasztja föl, m lynek mohón szívjuk magunkba minden egyes szavát, anélkül, hogy a legkisebb fáradtságot éreznŐt. És mily ügyes párbeszédek, minő eleven, színei, választékos nyelvezet! És e röpke szavakban milyen kitűnő korrajz! Milyen természetes alakok! S ifj. Dumas rá ér még arra is, hogy e színmű keretében egy kedvek, tiszta szerelemnek helyet szorítson, mely édes poezissel sugározza be az egész történetet. Eugén Brieux három felvonásos szintílűVéfŐÍ köztudomású, hogy a külföld igen sok színpadán megbukott, s hogy Márkus Emilia asszony e darabban aratta egyik legnagyobb diadalát. Brieux színműve ebben a gyönyörű gondolatban találja alapját: .Tegyetek a mit akartok, ha házasságlok gyermektelen volt; váljatok el. menjetek újra férjhez, szabadok vagytok ... De ha van gyermeketek, ha csókjaitokból egy piczi, gyönge és szeretetet szomjazó lény született, akkor már nem áll jogotokban a számára alapított családot szétrombolni." És ezt a gondolatot olyan egyszerű és mégis oly meghatóan szomorú történet keretében dolgozza föl a szerző, oly gyönyörű jelenetekkel indokolja fejtegetéseit, melyek láttára önkénytelenül gondo atokba mélyedünk. S hogy, a darab a külföldön megbukott, oka bizonyára az, mert az iró erején felül vállalkozott, s a problémát teljesen megoldania nem sikerült. A szerző derekas munkát végzett, de okoskodása kétes értékű. A háttérben mindenesetre nyitva maradt egy kérdés, melyre nem kaptunk választ: vájjon egy erkölcsileg szétrombolt s csupán kényszerűségből fentartott házasélet jobban biztosítja^ a gyermek jövőjét, mint egy uj házasság, a melyből éset; leg hiányzik a kölcsönös szerelem? Ennek a három szindatabnak főszerepeiben láttuk Márkus Emilia asszonyt. Három egymástól teljesen elütő jellemalak. Matildé egyenes lelkű, becsületes gondolkodású árva leány, nagyon érzékeny lelki állapottal.' Kissé zárkózott. Kerüli a zajos társaságot, a őt nem szeretik, mert zárkózottsága megett kétszínűséget gyanítanak. Szerelmes. Talán erősebben, szenvedélyesebben, mint azt érzékeny lelke megbírni képes. Franciáé telivérű párisi asszony, ki megért minden tréfát, csupán férje szeretetében nem ismer határt. Föltétlenül becsületes, s a mellett szilárd, megingathatatlan akártUtfivet bir. Laurence egy szerencsétlen anya, kit iszülel csaknem erőszakkal ragadnak el férje kebeléről. Márkus Emilia asszony nagy művészete a jelenkor ideges, érzékeny lelkű asszonyai jellemrajzátíak utólérhetellenül biztos megteremtésében éri el legnagyobb hatását. Az érzékeny női lélek türelmetlenségét, beteges rajongását, izgatott kedély-hangulatának oly gyakori • legtöbbször indokolatlan fellobbanását, az elfojtott indít-' lat vulkánikus kitörését, a fájdalom és a kin mindeh gyötrelmességét oly megrázó erővel, oly megrendítő hatással visszaadni senki sem képes. Matildé szerepében csupa indulat, mely mindent magával sodor ; szerelmi jelenetének féktelen szilajságába annyi kin, annyi remény s oly végtelenül fájó lemondás vegyül, hogy szinte érrezük forró vérének lázas lűtYeléiét, s a fájdalom omló könnye arezunkat perzseli. És hogy tud beszélni ez a hatalmás asszony J Minden szavában mennyi erő, mily finom árnyalás! Néma jeleneteiben mennyi kifejezés. Nem a szavakban keresi a hatást, de szemeiben s arczán tükröződik vissza minden érzelem. Színészeink közül csak kevesen assistáltak az ő tüneményes játékához s örömmel tapasztaltuk, hogy Komjáthy társulatában kevés igyekezettel akad megfelelő drámai erő. Eiső sorban Komjáthy maga, ki ha igyekszik, s nagyobb figyelmet fordít szerepeire, igen jó alakításokat tud felmutatni. Julio szerepében temperamentumos, mint Riverolles kitűnő volt. Odry Árpád e három estén át igen sokat nőtt. Girieu szerepében határozott és őszinte hatást ért él, a Francillonban pedig igen jó társalgó színésznek' bizonyult. A nagy jelenetekben még nem eléggé biztos s ennek oka főleg az, mert pazarul bánik indulataival. Inkább pathetikus s kevesebb gondot fordít a finom árnyalásra. Ifj. Szatmáry a Francillonban kabinet alak. Takács Mariska szintén igen jó szerephez jutott. Euriguetta szerepében azonban nem ludott érvényesülni. Igen előnyösen tünt ki még Komjálhyné s minden szerepében Breznay Anna. Pénteken este Abonyi Lajos ,A betyár kendője*czimú gyönyörű népszínművében búcsúzott el a színtársulat. G. ti,