Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

külerószak vagy giliszta, aranyér, meghűlés, felbosszankodás, tul a rendjén való evés. ivás okozta. A pusztitó ragadós betegségeket nem baczillusoknak, a melyek ellen a legtöbb esetben védekezni lehet, tulajdonították, hanem Isten büntetésének. Egy igen kiváló műveltségű, már megboldogult pap barátom, egy járvány alkalmával azt hirdette a szószékről, hogy e csapást vezeklésképen küldte a községre az Isten és ha a büntetést megelégli, meg fog szűnni a járvány. Óvintézkedésekre szükség nincs. Negyven év előtt még m m lettek a baczillusok az emberi társaságnak bemutatva, tehát ignoráltuk őket. Néhányat már ösmerűnk, és h<« mindenki ugy ösmprué őket, mint a tudákosok által minden halálnak okozói, — az orvosok ösmerik, — ajtót mutatnánk nekik. Na de hát a baczillusnak is élni kell. Azt, hogy hány olyan féle ártalom van, mely eddig sem górcsővel, sem vegyileg, sem másként eddig felösmerhetó nem volt, János hajdú a megmondhatója. Hogy az ártalom, a talajból, a vizből, a levegőből, a külömbözó betegségekben szenvedő embertársainkkal való érintkezésből, az itthoni táplálékokból támadja-e meg szervezetünket? a legtöbb esetben nem tudjuk. Ha pedig egy időre más felé megyünk, a hol az ártalmakuak összessége nem hat azon mennyiségben, minőségben és sok féleségében reánk mint itthon, gyógyulásunk vagy javulásunk kedvezőbb esélyek rovására írandó. Az elmondottak után szinte képtelenségnek látszik az, ha azt állitom, hogy a nyíregyházi „Sóstó* mint gyógyfürdő, de csupán mint ilyen, a palicsival és a konyári sóstóval nemcsak hazánkban, de talán az egész Contineus összes fürdői felett kimagaslik. A szervezetet megtámadó ártalmak ált;. 1 felhalmozott kóros anyagok, a váladékok által távolittatnak el. Lélegzés, bélürülék, nyák és nyirkmirigyek, nagy részben a vesének és bőrnek váladékai által. Annyit tudunk, hogy a fürdés, — akár milyen vizben fürödjünk is — a vesét és a bőrt nagyobb tevékenységre fokozza. Milyeu hatással van a többi kiválasztó szervekre, eddig még pontos kísérletekkel megvilágitva nincs. Nem szenvedhet kétséget az, hogy a bőrnek fokozottabb ingerlése erősebb vérkeringést és nagyobb tevékenységét okozza ezen fontos kiválasztó szervnek. Hogy a bór uem csak takaró, de az élet fentartására nézve igen fontos szervünk, már abból is világos, hogy, ha a bőrünk felületének egy negyed vagy ötödrésze égési sebek által működésen kivül esik, a legfertőztelenitőbb gyógyeljárásnak daczára is, az élet megs/ünik. A közönséges, sós, vasas, jódsós fürdók is lényegtelen külőmbséggel izgatják bőrünket N Y t lt V I ]) É K nagyobb tevékenységre. Nem igy a sziksós fürdók, melyek között a nyíregyházi Sóstó kiváló helyen áll és amazokét hatásában hasoulithatlanul felülraulja. Sziksó tartalmára nézve a Sóstónak vizét ma vizsgáltam meg és ugy találtam, hogy egy liter viz két és egy tized százalék szénsavas nátront tartalmaz, tehát olyan lúgos, hogy hatása alatt a bőrnek felhámrétege részben elkocsonyásodik, elmállik, síkossá válik, és igy a bőrre oly erós inger, a felületen, oly vérbőséget okoz, mely miatt a bőrbe ágyazott izzadási mirigyek, a lehető legnagyobb tevékenységre ösztönöztetuek, olyanr i, a milyenre semmiféle másnemű ösuiert fürdő fokozni uem képes Az átlagosan három százalék konyhasót tartalmazó tengeri fürdők, a halli vagy más konyhasóval telített fürdők, nagyobb ingert okoznak ugyan a bőrre, mint holmi magyi vagy franzensbádi fürdő, de a bőrnek felháin rétegére oldóhatással nem birnak, tehát hatásukban a Sóstó vizét a legtávolabbról sem közelitik meg. Nekem a Sóstó se ingem, se gallérom, és ha mégis igyekszem annak előnyeit más fürdók felett kiemelni, csak azért teszem, mert undorc domazon hirdetésektől, melyek szerint minden fürdő a reclamok szerint, minden képzelhető és képzelhetetlen betegséget meggyógyít, a vállalkozók zsebeinek megtöltésére. Ha valaki gürvélykórtól, csuztól, köszvénytől, idült lobos izzad "ányoktól, és egyébb virágnyelven úgynevezett vérbetegségektói menekülni akar, ne meujeu czikóriát inni külföldre, hanem igya a mokkát a Sóstón. De hát „Nemo propheta in patria" Arról, hogy miként kellene a Sóstót szerény nézetem szerint megérdemlett érvényére juttatni, a „Nyirvidék" jövő számábau fogok pár szót koczkáztatui. Nyíregyháza, 1901. május 17-én. l)r. Jósa András. Vármegyei közgyűlés. Május 13-14. A bizottmányi tagok elég nagy érdeklődése melleit nyitotta meg b;nó Feilitssch Berlhold főispán a vármegye tavaszi közgyűlését. Főispán űr őméltósága sajnálattal hozta a közgyű és tudomására, hogy a vármegye alispánja, betegsége miatt, nem vehet reszt a közgyűlésen. A bizottmány mély részvéttel és "sajnálkozással vette ezt a bejelentést tudomásul. Harsányi Menyhért és Barna Miklós bizottmányi tagok elhunyta felett érzett fájdalmát nyilvánítva, a vármegyei életben szerzett érdemeiket jegyzőkönyvében örökité meg a közgyűlés. Örömmel hozá ezután a főispán úr ő méltósága a közgyűlés tudomására, hogy vármegyénk egy kiváló szülötte, kinek közegészségügyünk színvonalának emelése kőiül elévülhetetlen érdemei vannak s aki a magyar orvostudományt a külföld előtt is elösmert magaslatra emelte: dr. Korányi Frigyes, egyetemi tanár, főrendiházi tag, a közel mult napokban ünnepelte orvos tudományának — Igen, szeretem. Hiába magyarázott a bankár ur most már nyomorról, hálátlanságról. Nem ért biz az egy mákszemnyit sem. — Nagyon szeretem, miudenkinél jobban. E», ez! Jaj be fájt, be nagyon keserves is voit. Mindenkinél jobban szereti! Tehát nálam is! Akkor megrándult valami szivében. Eey izom, vagy nem tuij i mi de az a rándulás fijóan futott végig idegein. Ugy tett, valamint a jólnevelt apákkal tétetnek a poéták. Hallani sím akart erről a szerelemről s hoj.y leánya tréfának ne vegye, elbocsátotta könyveléjét Lám, mégis egygyó lettek. Jó aludott rá, morgott még egyet és a tiz ujjnyi vastag könyvbe egyszázötven numerus alatt bevezet'e: Kerekes László, Megyer, tízezer forint. Ennyit sjáidi kozott neki hajdanta. Azu án p.dig elfelejtette, mikén'.ha se lánya, sem semmije nem lelt volna. Rá sem gordolt, csupán azokra a kis vasszekrényekre s a beunök illedelmesen pihenő p»pir biacquette ákra, melyek is bekzélnek az ó nagy hatalmukról. Néha szomorodott el a szive csupán. III. Igy suhant végig a mult Gyöngyösi ur emlékezetében, midőn az az összegörhedt ember oda lepett vasrácsa elé éa szomorúan elkezdő volt mondókáját, — Nagyságos uram, alázattal igen kérem, ne haragudjék. Eey pár szavam is lenne. — Mondja szaporán! — Tetszik tndni, én apj» vagyok ai én . . ' A bankár ur meg nem álhatta, hogy közbe ne vágjon. — Tudom! — És képtelen vagyok tovább nézni,hogyan sir-ri as a gyöcge teremtés, hát ugy gondoltam, hogy még mivel nincs itt a lejárat talán-tán megmondhatom a nagyságos urnák, miszerint nem tudjuk kifizetni a részt. Gyöngyösi ur felkapta ám erre kopisz fejét és merően neme közzé nézett az apja Kerekesnek. Szinte ordított. — Nem engedek semmi halasztást! Persze az kellene, hogy az egész summát kihuz/.am? Mi?Nyomo rultak! Takarodjék kend haza, mert ugy v*n, érti, ugy Akarom, ho^y elpusituljanak a földszínéről! H n^m akárhogyan is akarta, csak nem takarodott haza fülé az a szegény ember, sőt még hullani ké~za!ő köDyét is visszaerőszakolta beesett szemébe. Bű zke arezot mutiito", hideg hangon szólt. — Hiszen, ii.ftál om, el is fogurk pusztu'ni, ha meghsluuk, de elvégre is a mondandó vagyok, hogy c uplu ugy nom tudjuk kifizetni a részt, ha azt a kis lakóházán poriánkat meg nem veszi szabadkézből uagyságod. avagy bé uem tudja tartozásunkba. — Nem veszek semmit, érti? És belé sem tudom — hallja ? — Értem is, hallom is. Utóijára nem erősz*kclom. Nem fiz^t a fiam; nincs miből. Nem fizetek én sem, meri nem tartizom vele, de meg ugy sincs nékem sem miből. Hanem azért meglesz, — nagyságos uram. Meg lesz. nehogy ehen haljon. Megsegítem, nagyságos ur m«g ! A gyöuge asszony, fi m filesóge, lássa, előre megmondotta ezt. E«zem a ie'kót, igaza lett. Jobban ism-ri az atyját nálamnál! Csakhogy ki nem hajított a nagyságos ur innét. Jól teszi, jól, hauem ne ijedezzen, meg lesz a pénze ! Lltr, lám apja a fiam feleségének. Igen nagyságos ur. É< »pró lépésben indult ki f.-lé, mialatt, folyvást motyogta: — Meg lesz a pénze, nehogy éhen ln'jon Meg áoi! A bankár ur pedig vészig simítván homlokát leborult asztalára. Olyan fuic?a beszédje volt annak az embernek ! 0 yan igaz formájú beszédje ! Hogy hát 6 talán étel helyett, kenyér helyett is pénzt eszik, azért kell,azért erőszakoskodik Pedig nem. Nagyon kevés megy abból az ebédjére, vacsorájára. Mégis ugy tetszik, mintha eltékozolná. Hová leszi? Gyűjti. Kinek adja, miért, gyűjti ? Se fii, se leánya, ugy mondta. Kió lesz? Az öc=cséé? Nem, nem! És megrázta fejét erre a gondolatra, akárha kimondta volna, hogy bolondság ilyesmin gondolkozni. Azért ám ugy maradt tovább is, eltakarva ábrázatját. Nem! Hadd egye ő a pénzt! N m baj. A leánya sir, nyomorog miatta. Rongyos lesz? Nem baj! íme a könyvelő ur mégis hozzá felé tekintget és figyel, hogy vájjon sir-é a bankár ur, avagy c upán n< vet . . .? félszázados jubileumát; hogy továbbá Görömbei Péter, a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye esperese, ki — mint nagy-kállói lelkész, 25 éven át tanuságteljes példája volt a lelkiismeretes munkának és kötelességteljesitésnek — a mult hónapban ünnepelte nagykállói lelkészkedésének negyed százados fordulóját. A közgyűlés, báró Feililzsch Berthold főispán indítványára, ez alkalomból mind két térfiut átiratilag üdvözölte. A n;igy gonddal kidolgozott s teljes részletességű alispáni időszaki jelentés tárgyalására tért át ez után a közgyűlés, ennek kapcsán felirat intézését határozta el a földmivelésügyi miniszterhez, a házalási ügynek törvényhozási úton való rendezése ériekében, a pénzügyminiszterhez pedig az iránt, hogy a nyíregyházi marhasó árudában mindig kellő mennyiségű marhasó álljon a gazdaközönség rendelkezésére. Elhatározta továbbá a közgyű és, hogy a földmivelésügyi miniszternek, azon elhatározásáért, hogy mezőgazdasági cselédek és munkások jutalmazására a mult évben is 800 koronát utalványozott, a pénzügyminiszternek, azon intézkedéséért, mely szerint a törvényhatóság kérelmének eleget téve, a kisebb termelők részére adott dohánytmnelési engedélyek számát szaporította — a vármegye közönségének köszönete feliratilag tolmácsoltassék. A Ludovika akadémián megüresedő gróf Buttlerféle két alapítványi helyre, névszerinti szavazással első helyen Trajtler Tibort, második helyen Nozdroviczkyt és harmadik helyen Balazst ajánlotta a közgyűlés. Nagy-Kálló község azon — lapunkban már ismertetett kérelmére, hogy a vármegye engedje át, egy NagyKállóban létesítendő gimnáziumi internátus czéljaira a régi szabolcsinegyei kózkórház telisét és épületeit, a közgyűlés a következő határozatot hozta: A mennyiben a törvényhatóság már az elmúlt évben is kifejezést adolt azon óhajának, hogy N.igy-Kállóban a gimnáziumi tanulók részére egy benlakással egybekötött tápintézet létessittessék ; ezen óhaj megvalósításának tettekkel és anyagi áldozatokkal leendő előmozdítása érdekében és azon reményben, hogy a magas kormány, mint Nagy-Kálló község lakossága részéről megkívántató támogatas illetve áldozatkészség megfog nyi átkozni, elhatározza a törvényiutóság, hogy a n igykállói régi kórház telkét és a rajta lévő épületeket, melyek a község központjától távol feküdven, azon rendeltetésnek, hogy főszolgabírói hivatalos helyiségül szolgáljanak, különben is meg nem felelnek, bérlet utján pedig csak a volt alorvosi lak értékesíthető, Nagy-Kálló községnek oly telekönyvileg biztosítandó feltétellel, hogy azok csakis a tervezett internátus czéljaira használhatók s ha ezen rendeltetésnek szolgálni megszűnnek, a vármegye. közönségének tulajdonjoga velők szemben ismét érvénybe lep, — díjtalanul átengedi. Tárgyalás alá vétetett ezután aN.-Kálló község határában érdekelt birlokosságnak a nyomásos gazdálkodási rendszer megváltoztatása kérdésében hozolt határozata s az e határozat ellen beadoti felebbezés. A közgyűlés határozata a következő: Szabolcsvármegye közönsége a Nagy-Kálló község határában levő nyomásos területben érdekelt birlokosságnak a járási főszolgabíró elnöklete alatt az 1901 évi január hó 19-ik napján tartott gyűlésén hozott azon határozatát, melyben a nyomásos gazdálkodási rendszer beszüntetésével a szabad gazdalkodás életbeléptetését kimondotta, a közbeveteti felebbezés következtében feloldja és az illetékes járási főszolgabírót az 1894 évi XII. törvény 5-ik és a végrehajtási utasítás 2-ik szakaszában előirt módon foganatosítandó uj eljárás megtartására utasítja s egyidejűleg figyelmezteti, miszerint ezen hatósági eljárásnak jogerős határozattal, történő befejezésig a jelenlegi állapot, vagyis a nyomásos gazdálkodási rendszer sértetlen fentartása tekinteteben tegye meg a szükséges intézkedéseket. Indokolás: mert sem a birtokosIV. Ahogy megpördült a dob a Iverekesék udvarán, jelezvén az árverést, nem volt olt más, csak Gyöngyösi ur egyideig. Nagyban pöffeszkedett egy elárvult almafához dűlve. Pöff iszkedett, futt, magaköiül, majd egy pár lépést tett hol előre, hol hátra. Fogai közt olyasfélét mormogott, hogy pompás dolog, épen igy akarta. E pusztulnak, elvesznek. Ly kell. Nincs még moat kegyelem. Hiába is kérné akárki, még a tulajdon láuya is. 0 itt nem édes apa, hanem egy bankház lulajd nosa, kinek követelése vau Kerekes László ellen. Tehet arról valaki, hogy anuak az urnák a felesége épeu az ő leánya? Miért nem választott mást? Ribiczczent f jével : igen, igen. Azután körül megy a házon. Műértő szemmel végig vizsgálta a falakat, tetőt, kéményt, aj ól, ablakot. Itt a kert. A fák csakúgy integettek neki gyümölcscsel teli galy&ikkal. Itt a tzőilö, amott a répa, uborka, kspor, amoda meg félre húzódva a nefelejisek egész raja. Megnézte mind. Hogy az almafához közeledett, már egy sereg férfi, asszony gyüU az udvarbs. Alig ismerte meg concureusét a vörös Weisz urat. Bosszúsan tekintett rá Gyöngyösi ur és szivét rossz sejtelmek üvöiörték. D) mégis csakhamar megvigasztalódott. H'szen jobb igy! Jobb azokuak az elárvultaknak. Megperdült a dob. A Gyöngyösi ur lelke pedig megreszketett. Semmi, semmi! Azután másodszor is perdült. Valamennyi rezgése annak az átkozott dobnak ugy, meg usy hasogatta minden részét, hogy szini', midúu az igért árak háromszorosát odakiálltotta, szája széle is rángatózott. 0 yan kimagyarázhatlan fájdalmat érzett most is, akár csak akkor, hogy leánya oit hagyta. Am, hogy most érezte, egészen könnyebb lett utána. — Mégis az enyém! Mégis az enyém! Vége az árverésnek. Mindenki hazafelé tartott, csupán Gyöngyösi ur várt még. íme, szomorú arcza vigra változott. Jött a leánys, fia ura, egy egy apró mosolygós emberkét vezettek. Utánok az apja Kerekes. Még esik orra felé sem néztek, hol a bankár ur álldogált. Mj^ csak nem is sirtak állapotuk fó ö t. Ili-'z,