Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

rk:i90iM/uta; ' Nyíregyháza rend. tan. város 5704sz.Érk:1801.(áÁii.l2 eiaszán drb.rocll . szám. Nyíregyháza, 1901. május 12. SZABOLCSVÁRMEGYE; HIVATALOS A SZABOLCSYÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTAL A.N03 TANÍTÓ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meffjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Az előzési pénzek, megrendelés . a a Jff ISSS SSSZ?*' Előfizetési feltételek: Doat&n vagy helyben házhoz hordva: . ... ,, í! , „ , , . évre 8 korona. IfP szétküldésé tárgyban leendő feUzo- lléniU!Iltetlen leve]ek csak is m, rt ko2ektrt l Kél évre * „ támlások Jóba Elek kiado-tuIajdonos fogadtatnak e. Negyedévre ......... 8 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szácn t kéziratok csak vlláeos kívánatra « .17 Hirdetési dijak: Minden négyszer hasiboxott petit tor egysic közlése 10 fillér; tibbszlrl közlés eletében 8 II. A nyllt-téri közlemények dija Mronkiat 00 fillér; Apró hirdetések 10 szóit 40 fii., mindeu tovibbi szó 4 fii. Vastag betável szedett kétszeresen számit . Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernit ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogier irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn 4 Comp. által H íroburgban. Hivatalos rész. 10169—1901. K. Szabolcsvármegye alispánja. A Járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Szabályszerű közhírré tétel végett közlöm, hogy Nyíregyháza város polgármesterének 266—19' 1. M. R. számú jelentése szerint április 28-án Nyíregyházán egy félév körüli fehér szőrű, sárga fülű eb fogatott fel, mely ki nem sajátitás esetében május lé-én nyilvános árve­résen eladatni fog, mely ideig igazolt tulajdonosa jelentkezhet érte — a polgármesteri hivatalnál. Nyíregyházán, 1901. május 4. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Kihágásod. Rettenetes a magyar hazában a kihágások óriási birodalma. Ember legyen a talpán, aki a kihágás szövevényes labirinthusában el nem vesziti lába alól a talajt. Ha végig mégy az utczán, nem tudod melyik lépéseddel ütköztél valamely rendeletbe. Ha teszel, veszel,cselekszel, nem tudod, mely cselekményeddel követtél el kihágást. Csak akkor érzed a törvény szigorát, a mikor már akaratlanul bár, de beleestély a kátyúba. Ha a kihágásokat csoportosítani akarnók (tekintettel az óriási anyaghalmazra) különböző szempontokból tehetnénk: osztályozhatnánk a különböző adminisztracionalis ágak szerint, de mi ezt a banális csoportosítást ezúttal nem alkalmazzuk, hanem az érvényben levő rendele­teket, az abszolút korszak előttiekre és az ab­szolút korszak utáuiakra osztályozzuk. A jogász olvasók ezen az osztályozáson bizonyára nem fognak megütközni, inert hiszen nagyon jól tudják, hogy a magyar köztiszt­A „NYIRVIDM" TÁRÓZÁJA. Bandái* Ilonka. Jer vissza galambom, oh én Ilonám ! Szivemnek e földön üdválma, reménye; Szódat hacsak egyszer ismét hallanám ; Szomorú szivem úgy felüdülne. Jer 1 S zordon egemről eltűnik a gyász, Metylyel beborúlt, hogy itt hagytad apádat. Engem szomorúan, sóhajtva találsz; S keseregni, zokogni anyádat. Oh ! jer te dicső lény, beszélni velünk, Szép égi hazádról. Mi van te körülted ? S mondd, majd ha mi innét egykor kikelünk: Ki fogad, ki vezéri bele minket ? Hajh ? ünnepi fénybe az égi lakók Most zengnek örömdalt, lánczczá alakúinak S üdvözlik az Istent; mint életadót; Ki előtt ima közt leborulnak. „Áldott vagy örökké Isten! mi Atyánk." — S betölti a mennyet szent angyal ének — „Jésussal a földön elhívni valánk E lányt, örömére az égnek." „Mondottad Atyánk. És elhoztuk eléd; Hogy légyen ezentúl ő gyöngye karunknak, íme fölemelten tartja kezét . . . S az imái — milyen szomorúak!" — Boldogok, óh Isten! beismerem én, — Kik már közeledben, czéljokra jutottak. — Nem ezt keresem e a föld kerekén!? . . . — óh ! vigy oda! vigy oda most, csak! „Miért vágyói a földhöz. Nem szebb e az ég ? Nincs é kezeidben itt rózsa, miként ott ? És tűzni hajadba — árvácska, elég; Nem örülsz e az ég örömén most!" viselőnek igen sok esetben a még érvényben levő császári pántensekkel kell határozatukat megokolni: A kihágásoknak ebből a csoportjából kiragadunk ezúttal egyet és pedig a posta­jövedéki kihágásokat, melyeket tudvalevőleg az 1850. évi deczember 26-án kelt nyilt parancs rendelkezései szabályoznak; a jövedéki vizsgá­latot pedig ma is érvényben levő 1788. évi általános harminczad rendtartás és az 1842. évi harminczad hivatali utasítás értelmében vezetik keresztül. Nagyon természetes, hogy az 1850-iki császári pátens az akkori viszonyok és körül­ményekhez mérten, amikor még a posta a személyforgalmat is lebonyolította, megfelelt a régi követelményeknek, de kétségtelen az is, hogy ennek az érvényben levő pátensnek rendel­kezései nem csak nem fedezik a mai kor szükség­leteit, hanem az általános jogi elvekre nézve is oly zűrzavart támasztanak, amelyet egyaránt érez a tisztviselői kar és a közönség. A postajövedéki kihágások túlnyomó részét, bátran ide irányithatjuk, hogy több mint 99 százalékát azok a kihágási esetek alkotják, amelyeket azz%l támasztanak, hogy csomagokba Írásbeli közleményeket tesznek. Minthogy az Írásbeli közleményen a 10 fillér postadíj nincs leróva, ezzel a 10 fillérrel az államkincstár meg­rövidült, minek folytán a jövedéki büutető el­járás a fennálló törvényes reudelkezések értel­mében megindul. E kihágás megtorlására az idézett császári pátens 27. §-a következő intézkedést tartalmazza: „A 6. §. értelmében az álladalom általi szállításra fönfcartott minden levélért, vagy iratcsomóért, akár egyenkint, akár egy, vagy — Óh ! halld meg Uram! e titkos zokogást. — Mint vágyik utánam, vagy szólani véllem — Egy gyermeked, ott lenn könnyezve. Óh lásd ; Ez apám! — S örömem van e nékem ! . . . „Menj ! . . . Menj le ! Beszéld el mit tudni óhajt. Mondd jönni log ő is, nincs messze a végpont. S boldog ki reményi s bir hinni alant, — Ahol ő keseregve beszél most." B. fl. Tavaszi liangnlat. »C'sik egy múló árny az életj Árny, mely ingó babra téved; De nem ári-ya eri's várnak, Hanem árnya gyors madárnak* (A Talmudbúí.) Az enyhe tavaszi szellő végig suhan a rügyező bokrokon, megingatja a büszke magas fákat, de n tövük­ben nyíló kis ibolya védve és há'ásan pillant kék szem* ekéivel a tiszta fényes égre. Onnan jött az az éltető sugár, a mely ót téli álmából felébresztette és az boDtoaaiji gyöngéden a zöld rügyek apró levélkéit. A levegő is megélénkül; zümmögés hallik, a méhek erőteljesebben repülnek s a lepkek gyönyörrel suhannak ide-oda, élvezve rövid életüket. Vidám szárnycsattogással megjelenik a házak, a családok kedvencze ÍP, a várva várt fecske; megittasult a tenger végtelenségétől, a mirtusz és narancsfák kibitó illatától, a déli ég forró napsugarától, de szivében ott van a régi hűség, felkeresi elhagyott megrongált, kis fó3tkét és vidám csic<ergós­sel tekint be a tornáca nyitott ajtaján, üdvözölvén itt hagyott barátait . . . Anna a kert-lugas fehér padján ülve ugy elnézi ezt az életet, boldogságot hirdető fakadást . . . amott a kerítés mellett nárcziszok bólingatnak, a mindinkább közelgő alkonyat szellője megingatja hófthér fejecské jakét . . . Anna hirtelen mozdu'&ltal födi el kezével etmeit... A nárcziszok miért is emlékeztetik őt most oly nagyon valamire, — valamire, a mi régen eltüut több levéllel együtt közös borítékban kapassa­nak szabályellenes szállításon egy pengő frtnyi büntetés szabandó. 2. Az egy pengő forintnyi büntetés mindeu bérköteles levélre, vagy más oly tárgyra nézve is alkalmazandó, melynek a postaintézet általi elküldetése a dijszabályazerü­leg fizetendő postailleték egészben, vagy részbeni mellőzésével szándékoltatik. Minden gondolsodó ember kénytelen meg­hajolni az előtt az igazság előtt, hogy azokban az esetekben, a melyekben a tettes levelet tesz az elexpediálandó csomagba, többnyire nincs tudatában annak, hogy ő kihágást követ el. Tehát a kincstár megrövidítésére irányúló szán­dékról ilyenkor nem lehet szó. Már pedig nem hisszük, hogy a kihágásra irányuló szándék nélkül az elitélésnek büntetőjogi kritériummá meg volna. A gyakorlati életből azonban nagyon jól tudjuk, hogy a pénzügyőrök rendkívüli szorga­lommal vadásznak — különösen a nagyobb városokban a csomagokra, hogy bennük levelet konfirkáljanak A pénzügyi közegek buzgalmát már meg is sokalta a posta (a közönségről már nem is beszé ünk,) ugy annyira, hogy a keres­kedelmi miniszter át is irt a pénzügyminisz­terhez, hogy a forgalom szabályszerű lebonyo­lithatása végett utasítsa a pénzügyi közegeket, hogy a kutatások buzgalmában tartsanak határt. Persze .... persze .... Hanem nagyon bajos ezt a határt megvonni. Nem is tarjuk mi a helyes megoldásnak, hogy a jövedék körül az ellenőrzést lazítsuk. Törüljük ki a kihágások rettenetes lajstromá­ból ezeket a mo9t felsorolt postajővédi kihágá­sokat. Mondjuk ki, hogy a csomagba szabad mielőtt kifejezést, életet nyerhetett volna a a minek csak moaolyp, könnye, reménye volt!? . . . S/ivében egy eltemetett leánykori álom .emelgeti fáradt szárnyait: feltámadni készül, az kergeti fel a forró, piros vért arczába . . . N m, nem! Nem akar visszaemlékezniI Erővel el akarj* nyomni a feltörő emlékeket, a melyektől moit oly nehéz lett a szive, szomorú a lelke s a melyeket mégis vrtgyikvis zahivui ... De előtte áll a kötelesség) vissz* á .ve álmait az eltemetett múltba tzigoruan mutat az útra, melyen haladnia kell s a melyet Ónként választott. . . . Óh kötelesség 1 — mily könnyű a te utadon haladni, ha a sziv édes vágyainak folytatása vagy; ha meg­nyerhetünk tégedet a nélkül, hogy azokból veszítenénk; ha azok a tiszta álmok kísérőink rajtad, a melyek elő­szél* rczJűinek át sziveinken; hi az az éreés vezérel, a melyet s jó Isten küld számunkra s a mely olyan ciodásan megszépíti körU'öttUuk a világot, összhangba hócza rzivüuk ellentétes, megfoghatatlan érzelmeit 8 lelkünk­nek ö-szes vágyait, minden gondolatát egy kérő imába olvasztja, mely az eget keresi . . . DJ ha az az ábránd füstté válik, az álom meghal a reménynyel, ha az a forró ima meghallgatlanul hull vissza az énből — akkor? . . akkor? . . . F hér náreziszok ne integessetek és ti édes elteme­tett fehér árnyak ne bontogassátok a lélek szárnyait! H sz'alau repülne az többé fel a magas égig, hol at a két ifjú szívből kipittant ábránd keresi egymást vágyó,' nyugtalan reménységgel a nagy mindenségen át . . soha fel nem lelve egymást. Pedig egykoi oly közel voltak egymáshoz! . . . ... Az ifjú a hegedű művészi pllyára készalt s a szegénység nehéz akadályaival küzdött. Szerette Annát. Egy faluba valók voltak Anna' szülei s at ő Oreg nagybátyja, kihez nyaralni járt s ki elhalt azaleit pó­tolta . . . De vonzalmát titkolta a leány előtt . . . Hogyan is mert volna ő gondolni arra &z álmodozó fiatal leányra, kinek tiszta lelkét a szülői gondos sze­retet gyöngéden óvta minden bajtól s kinek gyermek­Friss töltésű, ásványvizek

Next

/
Thumbnails
Contents