Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
rk:i90iM/uta; ' Nyíregyháza rend. tan. város 5704sz.Érk:1801.(áÁii.l2 eiaszán drb.rocll . szám. Nyíregyháza, 1901. május 12. SZABOLCSVÁRMEGYE; HIVATALOS A SZABOLCSYÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTAL A.N03 TANÍTÓ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meffjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Az előzési pénzek, megrendelés . a a Jff ISSS SSSZ?*' Előfizetési feltételek: Doat&n vagy helyben házhoz hordva: . ... ,, í! , „ , , . évre 8 korona. IfP szétküldésé tárgyban leendő feUzo- lléniU!Iltetlen leve]ek csak is m, rt ko2ektrt l Kél évre * „ támlások Jóba Elek kiado-tuIajdonos fogadtatnak e. Negyedévre ......... 8 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szácn t kéziratok csak vlláeos kívánatra « .17 Hirdetési dijak: Minden négyszer hasiboxott petit tor egysic közlése 10 fillér; tibbszlrl közlés eletében 8 II. A nyllt-téri közlemények dija Mronkiat 00 fillér; Apró hirdetések 10 szóit 40 fii., mindeu tovibbi szó 4 fii. Vastag betável szedett kétszeresen számit . Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernit ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogier irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn 4 Comp. által H íroburgban. Hivatalos rész. 10169—1901. K. Szabolcsvármegye alispánja. A Járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Szabályszerű közhírré tétel végett közlöm, hogy Nyíregyháza város polgármesterének 266—19' 1. M. R. számú jelentése szerint április 28-án Nyíregyházán egy félév körüli fehér szőrű, sárga fülű eb fogatott fel, mely ki nem sajátitás esetében május lé-én nyilvános árverésen eladatni fog, mely ideig igazolt tulajdonosa jelentkezhet érte — a polgármesteri hivatalnál. Nyíregyházán, 1901. május 4. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Kihágásod. Rettenetes a magyar hazában a kihágások óriási birodalma. Ember legyen a talpán, aki a kihágás szövevényes labirinthusában el nem vesziti lába alól a talajt. Ha végig mégy az utczán, nem tudod melyik lépéseddel ütköztél valamely rendeletbe. Ha teszel, veszel,cselekszel, nem tudod, mely cselekményeddel követtél el kihágást. Csak akkor érzed a törvény szigorát, a mikor már akaratlanul bár, de beleestély a kátyúba. Ha a kihágásokat csoportosítani akarnók (tekintettel az óriási anyaghalmazra) különböző szempontokból tehetnénk: osztályozhatnánk a különböző adminisztracionalis ágak szerint, de mi ezt a banális csoportosítást ezúttal nem alkalmazzuk, hanem az érvényben levő rendeleteket, az abszolút korszak előttiekre és az abszolút korszak utáuiakra osztályozzuk. A jogász olvasók ezen az osztályozáson bizonyára nem fognak megütközni, inert hiszen nagyon jól tudják, hogy a magyar köztisztA „NYIRVIDM" TÁRÓZÁJA. Bandái* Ilonka. Jer vissza galambom, oh én Ilonám ! Szivemnek e földön üdválma, reménye; Szódat hacsak egyszer ismét hallanám ; Szomorú szivem úgy felüdülne. Jer 1 S zordon egemről eltűnik a gyász, Metylyel beborúlt, hogy itt hagytad apádat. Engem szomorúan, sóhajtva találsz; S keseregni, zokogni anyádat. Oh ! jer te dicső lény, beszélni velünk, Szép égi hazádról. Mi van te körülted ? S mondd, majd ha mi innét egykor kikelünk: Ki fogad, ki vezéri bele minket ? Hajh ? ünnepi fénybe az égi lakók Most zengnek örömdalt, lánczczá alakúinak S üdvözlik az Istent; mint életadót; Ki előtt ima közt leborulnak. „Áldott vagy örökké Isten! mi Atyánk." — S betölti a mennyet szent angyal ének — „Jésussal a földön elhívni valánk E lányt, örömére az égnek." „Mondottad Atyánk. És elhoztuk eléd; Hogy légyen ezentúl ő gyöngye karunknak, íme fölemelten tartja kezét . . . S az imái — milyen szomorúak!" — Boldogok, óh Isten! beismerem én, — Kik már közeledben, czéljokra jutottak. — Nem ezt keresem e a föld kerekén!? . . . — óh ! vigy oda! vigy oda most, csak! „Miért vágyói a földhöz. Nem szebb e az ég ? Nincs é kezeidben itt rózsa, miként ott ? És tűzni hajadba — árvácska, elég; Nem örülsz e az ég örömén most!" viselőnek igen sok esetben a még érvényben levő császári pántensekkel kell határozatukat megokolni: A kihágásoknak ebből a csoportjából kiragadunk ezúttal egyet és pedig a postajövedéki kihágásokat, melyeket tudvalevőleg az 1850. évi deczember 26-án kelt nyilt parancs rendelkezései szabályoznak; a jövedéki vizsgálatot pedig ma is érvényben levő 1788. évi általános harminczad rendtartás és az 1842. évi harminczad hivatali utasítás értelmében vezetik keresztül. Nagyon természetes, hogy az 1850-iki császári pátens az akkori viszonyok és körülményekhez mérten, amikor még a posta a személyforgalmat is lebonyolította, megfelelt a régi követelményeknek, de kétségtelen az is, hogy ennek az érvényben levő pátensnek rendelkezései nem csak nem fedezik a mai kor szükségleteit, hanem az általános jogi elvekre nézve is oly zűrzavart támasztanak, amelyet egyaránt érez a tisztviselői kar és a közönség. A postajövedéki kihágások túlnyomó részét, bátran ide irányithatjuk, hogy több mint 99 százalékát azok a kihágási esetek alkotják, amelyeket azz%l támasztanak, hogy csomagokba Írásbeli közleményeket tesznek. Minthogy az Írásbeli közleményen a 10 fillér postadíj nincs leróva, ezzel a 10 fillérrel az államkincstár megrövidült, minek folytán a jövedéki büutető eljárás a fennálló törvényes reudelkezések értelmében megindul. E kihágás megtorlására az idézett császári pátens 27. §-a következő intézkedést tartalmazza: „A 6. §. értelmében az álladalom általi szállításra fönfcartott minden levélért, vagy iratcsomóért, akár egyenkint, akár egy, vagy — Óh ! halld meg Uram! e titkos zokogást. — Mint vágyik utánam, vagy szólani véllem — Egy gyermeked, ott lenn könnyezve. Óh lásd ; Ez apám! — S örömem van e nékem ! . . . „Menj ! . . . Menj le ! Beszéld el mit tudni óhajt. Mondd jönni log ő is, nincs messze a végpont. S boldog ki reményi s bir hinni alant, — Ahol ő keseregve beszél most." B. fl. Tavaszi liangnlat. »C'sik egy múló árny az életj Árny, mely ingó babra téved; De nem ári-ya eri's várnak, Hanem árnya gyors madárnak* (A Talmudbúí.) Az enyhe tavaszi szellő végig suhan a rügyező bokrokon, megingatja a büszke magas fákat, de n tövükben nyíló kis ibolya védve és há'ásan pillant kék szem* ekéivel a tiszta fényes égre. Onnan jött az az éltető sugár, a mely ót téli álmából felébresztette és az boDtoaaiji gyöngéden a zöld rügyek apró levélkéit. A levegő is megélénkül; zümmögés hallik, a méhek erőteljesebben repülnek s a lepkek gyönyörrel suhannak ide-oda, élvezve rövid életüket. Vidám szárnycsattogással megjelenik a házak, a családok kedvencze ÍP, a várva várt fecske; megittasult a tenger végtelenségétől, a mirtusz és narancsfák kibitó illatától, a déli ég forró napsugarától, de szivében ott van a régi hűség, felkeresi elhagyott megrongált, kis fó3tkét és vidám csic<ergóssel tekint be a tornáca nyitott ajtaján, üdvözölvén itt hagyott barátait . . . Anna a kert-lugas fehér padján ülve ugy elnézi ezt az életet, boldogságot hirdető fakadást . . . amott a kerítés mellett nárcziszok bólingatnak, a mindinkább közelgő alkonyat szellője megingatja hófthér fejecské jakét . . . Anna hirtelen mozdu'<al födi el kezével etmeit... A nárcziszok miért is emlékeztetik őt most oly nagyon valamire, — valamire, a mi régen eltüut több levéllel együtt közös borítékban kapassanak szabályellenes szállításon egy pengő frtnyi büntetés szabandó. 2. Az egy pengő forintnyi büntetés mindeu bérköteles levélre, vagy más oly tárgyra nézve is alkalmazandó, melynek a postaintézet általi elküldetése a dijszabályazerüleg fizetendő postailleték egészben, vagy részbeni mellőzésével szándékoltatik. Minden gondolsodó ember kénytelen meghajolni az előtt az igazság előtt, hogy azokban az esetekben, a melyekben a tettes levelet tesz az elexpediálandó csomagba, többnyire nincs tudatában annak, hogy ő kihágást követ el. Tehát a kincstár megrövidítésére irányúló szándékról ilyenkor nem lehet szó. Már pedig nem hisszük, hogy a kihágásra irányuló szándék nélkül az elitélésnek büntetőjogi kritériummá meg volna. A gyakorlati életből azonban nagyon jól tudjuk, hogy a pénzügyőrök rendkívüli szorgalommal vadásznak — különösen a nagyobb városokban a csomagokra, hogy bennük levelet konfirkáljanak A pénzügyi közegek buzgalmát már meg is sokalta a posta (a közönségről már nem is beszé ünk,) ugy annyira, hogy a kereskedelmi miniszter át is irt a pénzügyminiszterhez, hogy a forgalom szabályszerű lebonyolithatása végett utasítsa a pénzügyi közegeket, hogy a kutatások buzgalmában tartsanak határt. Persze .... persze .... Hanem nagyon bajos ezt a határt megvonni. Nem is tarjuk mi a helyes megoldásnak, hogy a jövedék körül az ellenőrzést lazítsuk. Törüljük ki a kihágások rettenetes lajstromából ezeket a mo9t felsorolt postajővédi kihágásokat. Mondjuk ki, hogy a csomagba szabad mielőtt kifejezést, életet nyerhetett volna a a minek csak moaolyp, könnye, reménye volt!? . . . S/ivében egy eltemetett leánykori álom .emelgeti fáradt szárnyait: feltámadni készül, az kergeti fel a forró, piros vért arczába . . . N m, nem! Nem akar visszaemlékezniI Erővel el akarj* nyomni a feltörő emlékeket, a melyektől moit oly nehéz lett a szive, szomorú a lelke s a melyeket mégis vrtgyikvis zahivui ... De előtte áll a kötelesség) vissz* á .ve álmait az eltemetett múltba tzigoruan mutat az útra, melyen haladnia kell s a melyet Ónként választott. . . . Óh kötelesség 1 — mily könnyű a te utadon haladni, ha a sziv édes vágyainak folytatása vagy; ha megnyerhetünk tégedet a nélkül, hogy azokból veszítenénk; ha azok a tiszta álmok kísérőink rajtad, a melyek előszél* rczJűinek át sziveinken; hi az az éreés vezérel, a melyet s jó Isten küld számunkra s a mely olyan ciodásan megszépíti körU'öttUuk a világot, összhangba hócza rzivüuk ellentétes, megfoghatatlan érzelmeit 8 lelkünknek ö-szes vágyait, minden gondolatát egy kérő imába olvasztja, mely az eget keresi . . . DJ ha az az ábránd füstté válik, az álom meghal a reménynyel, ha az a forró ima meghallgatlanul hull vissza az énből — akkor? . . akkor? . . . F hér náreziszok ne integessetek és ti édes eltemetett fehér árnyak ne bontogassátok a lélek szárnyait! H sz'alau repülne az többé fel a magas égig, hol at a két ifjú szívből kipittant ábránd keresi egymást vágyó,' nyugtalan reménységgel a nagy mindenségen át . . soha fel nem lelve egymást. Pedig egykoi oly közel voltak egymáshoz! . . . ... Az ifjú a hegedű művészi pllyára készalt s a szegénység nehéz akadályaival küzdött. Szerette Annát. Egy faluba valók voltak Anna' szülei s at ő Oreg nagybátyja, kihez nyaralni járt s ki elhalt azaleit pótolta . . . De vonzalmát titkolta a leány előtt . . . Hogyan is mert volna ő gondolni arra &z álmodozó fiatal leányra, kinek tiszta lelkét a szülői gondos szeretet gyöngéden óvta minden bajtól s kinek gyermekFriss töltésű, ásványvizek
