Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

W T 1 R VIDÉK a következtetni is tud; pl. fegyver van a vállán, ha azt leveszi és rásüti « ha találja, akkor neki vége. Tehát a fegyver durranásból a korábbi tapasztalatok utján arra a következtetésre jut, hogy miután az őt megölheti, ennélfogva a fegyver, a vadász közelébeu veszély fenyegeti életét, futnia kell és el is fut, ha az ügyetlen vadász golyója nem éri. A macika is észreveszi, hogy a kamara, vagy pad egyik szegletében egérlyuk van, oda megy beszagol, erez is ott egér szagot, tán halija is a czicczogást, tehát bizonyságot szerzett, hogy ott egérnek kell laknia. Ezen tudatosság azonban szintén korábbi tapiszlalat u ján vált tulajdonává. Igen! mert valamikor kis czieza fiu korában auyja éppen olyan lyukhoz vezette, a hol csakugyan fogott is neki egeret. Következőleg van egy kis képzete s memóriája is. Az uszkár, hi gazdája vadkacsát ló, s az a vizbe esik, korábbi tapasztalatai nyomán tudja, hogy azt neki kell onnan kihozni, s igy be sem »árv» a parancsszót, beugrik a tóba s kihozza a vadat. E néhány példából kitűnik, hogy az oktalan állatok is bírnak némi homályos reproductióval. Ez azonban c^ak ösztönszerű és időhöz kötött. Időhöz kötött, mert p . a ieh3D, hi borját eladják alóla, 2—3 napig keserves bőgőssel keresi, 4 ik nap már megfeledkezett róla. Egyedül az ember az a tökélyes lény, a ki tudatosan emlékszik a múltra, érti a felfogja a jelent, némileg köveztet a jövőre. Az oktalan állat nem tud fogalmat alkotni, az einber tud. Az oktalan állatnak a mi kis Ítélőképessége van, az esik ösztönszerű, — ösztönszerű következtetése is. Az ember lelki 41et fejlődésének két féle, u. m. alanyi és tárgyi tényezője van. Az alanyi tényezők fokozatai: észrevétel, figyelem, szemlélet, képzet, fogalom, itélet, következtetés s ezek betetőzése az eszme. Az alauyi tényezők eme fokozatai inkább értelmiek. A kedély pedig fóieg érzelmi. Van még egy lelki tehetsége az embernek, a mely az előbbiek, tehát ugy az értelmi, mint az érzelmi fokozatokból kerekedik ki — s ez o jdlem, vagy mint közönségeden szoktuk mondani: a ,charakter

u. Az olyan emberről, aki ugyanazon körülmények koíöt; egyszer igy, másszor pedig másként határozza'el anyát a cselekvésie, azt mondják, hogy ingatag jellemű, vagy is jellemtelen ember, s viszont az olyan euberről, a ki ugyanazon körülmények között mindig egyöntetűen határozza el magát a cselekvésre, jellemes (charakteres) vagy szilárd jellemű embernek nevezzük. Egyes embert a közvélemény, a társadalom igy itél meg: ,ez charakteres ember," vagy: „ez jellemtelen ember." Felfogjuk, értjük, tudjuk mily nagy becse van az előbbinek, mily semmibe sem veszik az utóbbit. A paedagogusok csaknem kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy határozott jelleme csak kifejlett érett embernek lehet. Da az embernek, mint erkölcsi lénynek charakterót kicsiny korától kezdve fejleszteni edkeui ugy a szüléknek, mint a lauitókuak eleugedhetlen kötelességük. C'.ak u :y domborodik ki szilárd char^kterré idővel az ember, ha a szülék és tanítók eleget tettek a jelietukepzés elsődleges munkálatainál. Vagyis: ha a tulajdonképpeni jellemfejlesztés alapját, magát a jellemet jó peida, szoktatás s egyöntetű cselekvésre való elhatározásuk által megvetik; akkor a szilárd alapra, mint kőszálira önmaga i.s képes lesz a szüle majd a nevelő kezei közül kikerülő ifjú az erkölcsiség bástyáját a jellemet fölépíteni. De hogyan fejlesztjük a jellemet ? A nevelőnek ez a legnehezebb, de egyszersmind a legfontosabb feladata. Tény az, hogy az iskolába kerülő 6—7 éves gyermeknél jellemről szó sem lehet. Da 4 év múlva, 10., 11. éves korában, tehát midőn az V-ik osztályba jár, minden tapintatos neveiő észrevehetett a fejlődő gyermek lelkiéleteben némi változást, s ez?n momentum nem lehet mis a komoly vizsgálódó előtt, mint a lelkiélet fejlődésnek azon luoztmata, a mid

:u az a jellemfejlesztésre megéret. Tehát a gyermek lelkíélete e korbm a receptív muukásságra készen áll, c

jak okos alap lerakás, majd fejlesztés által e tulajdont benne növelni kell. Most áttérek, s röviden leirom azon eljárást, melyet a jellemfejlesztés tekintetében követni szoktam. Egy előbbeni csikkemben volt szerencsém kifejteni miként szoktam fogadni iskolám uj növendékeit. Már akkor is felhoztam, hogy tartsuk szemeink előtt Idvezitőink eme szavalt: „Hagyjatok békét e kis gyermekeknek ós ne tiltsátok meg őket. hogy hozzám ne jöjjenek: mert ilyeneké a menyekuek országa." (Máté 10. r. 16 v.) Vagyis már kezdettől fogva humánu>an, krisztusi szeretetből gyökeredző tapintatos eljárással árra törekszem hogy 1-ször velők az iskolát, 2-szor magam megszerettessem. És ez nagyon könnyű dolog annak, a ki ismeri a gyermek kis Világát. Fődolog tehát a gyermek lelki életét 1 kiismerni ti ezt kiismertük, akkor a kezeink közt lévő anyagot olyanná gyurhaljuk, milyenné akarjuk. Persze egy mogorva tanitó előtt soha sem nyilatkozik meg az ártatlan gyermeki lélek. Kedély világa zárva m3rad, ajtajára a tanitó tulkomolysága legtöbb esetben súlyos lakatot is tesz. Az ilyen tanitó csak tanitó marad, nem egyszersrniudt nevelő is. De ha egyszer belopta magát a nevelő növendéké kis szivébe, 8 ha a nevelő charakteres ember, cövendéke is szivvel lélekkel jellemes emberré fejlődik. 2. Gondot fordítok uövendékeim vérmérsékletének kipuhalolAsára. A ki lélektant tanult (t.ehá> minden tauitó) az a gyermekek temperamen'umát félév alatt kiismerheti. Már most ha kiismertem, coportositom fármérséklet szerint, nem ugy hogy az egy vérmérsék letüek egy helyre, hanem megfelelő helyre üljenek. Vagyis rüdva azt, hogy & sangvinicus gyermek nagyou élénk, friss, folyton jókedvű ellensúlyozás végett egy melancholikus, vagy phlegmaticus kis öreg melléültetem, s viszont. A eheléricux eholérikus mellett ülhet, de ülhet a másik három vérmérsékletű mellett is 3. Midőn már eléggé megszeretettem növendékeimmel az iskolát, kis szivökbe beloptam magam, ismerem egész lényöket, kicsiny világukat, nagy súlyt helyezek az őszinte szólásra. A ki növendékeit őszinteségre szoktatni képtelen, az nem nevelhet igazi charaktereket. Nem, mert a ki őszintén nem szól az hazug. Már pedig hazug ember charakteres nem lehet de soha. Ezen fordult meg a jellemfosztás momentuma, azért a régi nevelők, köztük Keresztéay P*l, Apáczay Csery Jáuos, igeu nagy bűnnek tartották a hazugságot. Dr. Diltes Frigyes a nem rég elhuuyt nagy német paedagog „Charakterbiidung" cz. művébeu a hazugságról igy emiékezik meg; „A hazugság első lépcsője az akasztófának.* Óvakodjunk tehát alkalmat adni növendékeinknek az iskolai életben a hazugságra. Gondosan kerüljünk miuden körülményt, mely arra vezetne. Pl. Ha a tanitó kérdezi: „mi volt ki hagyva ebből a tantárgyból"? Mindjárt meg van vetve a hazugság agya, mert. a gyermekben, — még ha nem romlott lelkű is — ön kentelenűl, feltámad a kevesebb mi nka utáni vágy s egy jókóra czikkelyt, ismétlés alkalmával egy-két § t is eltagad, vagy e.hazudik leczkéjéből. Vagy: P. Kethárom gyermek rendetlenkedik a hátulsó padban, a tanitó júl látja, hogy kik voltak azok, mégis ha ily kérdést tesz fel — a helyett, hogy a rendetlenkedőket névszerint megszólítaná — ki volt az? Bizonyosan hazugsággal fogják eltt'ni a dolgot. Lássunk egy harmadik példát, midőn a tanhó esik hazugságba a nélkül, hogy észrevenné. Hátat fordítva a gyermekseregnek ír, vagy rajzol valamit a tanitó bácú a táblára. A nebulók, minthogy az árgus szemek nem függenek rajtuk, kedélyeskedni kezdenek. Ekkor a tanitó bácsi megszólal (bár háttal van a gyermekseregnek); „egy kis fiu a harmadik padban rendetlenkedik, jól láo un." Pedig dehogy látja. Ezt ugyan paedagogiai fogásnak szeretik nevezni, pedig az kész hazugság. Igeu, mert a gyermek semmikepen sem hiszi el, hogy a tanitó bácsinak hátul is vaunak szemei. Da hát mit moudjak ama másik paedagogiai fogásra, a mit puhatolás alkalmava! csaknem miuden tanitó — eléggé hibásan — szokott használui: „Az én zsebemben van egy kis ördög, megálljatok csak! Majd megmondja az, ki lopta el az „N." palavesszőjét, vagy a „B." peneczirusáf." Pedig legtöbb esetben nem mondja meg, s igy a tanitó bácsi a mellett, hogy hazugságba esik, egy jókora szarvas hibát is elkövet, ördög nem lévén, igy e tant hirdetni sem szabad. Sok hasonló esetet hozhatnék fel, de a hely szűke nem engedi, igy mielőtt áttérnék a növendékek jellemzésére, még csak egy dologra fogok rámutatni, a mely szintén fontos tényezője a gyermek jellemfejlesztés nehéz munkájának. Ezelőtt 13 évvel, uint 19 éves ifjú bizonyosan több elmélettel, mint gyakorlattal pályára lépve törtéut meg velem, hogy a mulasztások kimutatása alkalmával egy jó magyar asszonyka szememre vetette: „Ejnye tanitó ur! már ezt nem vártam vóu' magától, az én Ferimet kiirla mulasztónak, meg is büntették 50 kr ig; de bezzeg a szomszédom Peika Miklós bátyámék Borcsáját nem irta ki, annak a mulasztását elnézte, mert az atyja gazdag, meg aztá : bíró is; pedig látja az is mulasztott annyit, mint az én fiam, ha nem többet. Elővettem mulasztási nup'.ómat, kénytelen voltam bevallani, hogy; „bizony igaza van magának jó asszony, Perka Borbiláuak is van itt annyi mulasztása, mint a maga fiának." Tűnődtem . . . mért nem irtam ki? Megkerestem a havonkiut kiadott mulasztók névjegyzékét s ugy találtam, hogy igenis ki volt már adva 2 izbea is. Ekkor jöttem rá, — amint utána néztem — hogy hiszeu én hiába adom ki az elöljárók gyermekeit, mert azok mint szülék, egymást nem büntetik. Tettem róla, ilyen sem történt többet 12 óv alatt. Ez esetből ki ki megtanulhatja, hogy ugy a magán, mint az iskolai életben egy mértékkel merjünk minden kinek. A gazdag szülék gyermekeit ne emeijük felibe a szegéuysorsu növendékeinknek. A miért amazokat megdicsértük, ugyanazért dicsérjük meg ezeket is. A miért ezeket megbüntettük, ne hagyjuk büntetlenül amazokat sem. Ly eljárás mellett t. i, ha kinek-kinek érdeme és cselekedete szerint szolgáltatunk igazságot — nevel hetünk charakteres embereket. Eilenesatben, ha a tanitó is ingatag jellemű most igy, majd másként cselekszik ugyanazon körülmények között, ne csodálkozzék senki, ha it tanítóhoz hasonló az élet szele által ide-oda hajtogatott jellemek kerülnek ki idővel a felsőbb iskolákból is. II. De lássuk csak miként szoktam jellemezni növendékeimet az iskolai életben. E czélra 3 év óta Ember János által szerkeszteti Lévay Mór által kiadott „Néptanítók zsebnaptárát" használom. E zsebnaptárban a haszuos tudnivalókon továbbá az osztályzáson kívül „Jegyzetek" czimmel ellátott 8 levél (16 oldal) van, s ugyancsak számozatlanul 24 levél (48 oloal) egészen tiszta fehér lap. Ezeket év elején ma^am számozom meg. E 24 (esetleg még a 8 levelet 1.-) levelet használom fel aztán naplóul növendékeim jellemzésere. Minden növendéknek jut egy egy tiszta levél, vagyis 2 oldal. Az első oldalra jön a kezem alatt 4 év óta járó növendék általános jellemzése 4 évi megfigyelés alapján. A másik oldalra az iskolai életbeu azon éven elkövetett jó, vagy rossz tulajdonok feljegyzéiei. Álijou itt néhány példa; 3-ik levél, l-ső oldal. Hreha Zsófia IV. otxt. tanuló. Szelid, jó magaviseletű, jóravaló gyermek, olyan a ki az ember szeméből kiolvassa az akaratot. Cieudes termeszetü. Iskolai életén át hazugságon soha sem kaptam a miért is igen megbízható. Nyilt, őszi ne tekin tete mindenkit meghódít. Vérmérsekléte melancholikus. 2-ik oldalon ez a megjegyzés olvasható: Szegény édes anyja betegsége alkalmával nem tudta mitévő legyen? iskolába jöjjön, a vagy beteg édes anyjAf ápolja e? mert mind a kettőt nagyon szereti, végre is győzött a szülői szeretet, a mi természetes is; 8 napig csak barangolásig járt as iskolába. 1897. február lén. Márczius 30-án keddi nap lévón, ó volt a napos. Negyed órával 8 óra előtt a folyosón sétálgattam; egyszer csak ezen szavak hangzottak füleimhez; „ejnye gyermekek ne lármázzatok, ne csináljatok oly nagy port, ne ássátok alá szegény tanitó ur egészségét még jobban, tudjátok, hogy úgyis sokat bajlódik mi velünk." 5 ik levél, 1-ső oldal: Nagy János V-ik oszt. tanuló. Szorgalmas, eszes gyermek, ebben is egy valódi nagy ember vész el. Csak az a kár, hogy igen szegény szülék gyermeke, igy a ruha hiány miatt gyakrau muU»tt, még igy is jóval tul szárnyalja társait. Alaptermészete jó. Vérmérséklete: cholericus. 2-ik oldal: Január 16«án igen rongyosan jelent meg az Istenadta. Az nap rákövetkezett a vishordás sora. Minthogy a melle és gyomra is kilátszott, mist rendeltem helyébe 0 engem megértett, s szem lesütve annyit mondott „nem nagyon fázom," pedig csak ugy didergett. Az nap adtam neki egy ujjast, egy mellényt és egy kalapot. A kalapot másnap odaadta még ruhátlanabb ÖCéesének. 12. levél, 1 -só oldal. Mónus Irma V-ik oszt. tanuló. Középtehetségü, de ahol teheti szívesen segitő gyermek. L9lki életét — minthogy zárkozutt természetű— közelebbről nem tudtam kiismerni. Vérmérséklete: phlegmaticus. 2-ik oldalon. 1897. febr. 2Anyagi gongjaim miatt nem a legjobb hangulatban mentem be az iskolába; minthogy a felelésben az V-ik osztályon volt a sor, legelőbb őt szólitván, készületlen találtam, ezért igen lehordtam, később megbántam, ő még harmadnap is érezte hatását. Szegény gyermek! Óh azok az anyagi gondok! 2 ik levél, 1-sö oldal : Siskovics Mária Vl-ik oszt. tanuló. Kicsapongásig pajzán, ha meg szidják, vagy megpirongatják csak kevés ^időre szomorodik el s azonnal elfelejti. Néha füllent is, csakhógy oly ügyetlenül, hogy azonnal észre lehet venni, hibáját azonban nem késik bev llauni. Alaptermészete olyan, hogy még jó is, rossz is fejlődhetik ki belőle. 2 ik oldalon. Február 2-án betegnek tette magát, csak hogy a Szabó Lidi esküvőjére elmehessen; jól sejtettem délután sem jött az iskolába, de azért a lakodalmas háznál és az esküvőn a templomban lopvást megjelent. * * * Bizonyosan lesznek kartársaim közül olyanok, kik feljegyzéseimet felesleges munkának, sőt tán' időrablAsnak is fogják minősíteni; ezekkel szemben bátran merem állítani, hogy az erre fordított idő százszorosan fizeti vissza nevelői munkásságom gyümölcsét, mert ez ós ehhez hasonló és már más alkalommal is részletezett feljegyzések alapján sokszor igazodtam el már az iskolai élet szövevényes ntain. Másrészről sohasem voltam növendékeim iránt igaztalan, önmagam előtt. Fennti czikkem nem állitom hogy egészen uj dolgot tartalmazna, nem is az az érdemem ha van, hanem az, hogy ez idealisnak tetsző növelészeti eszközt használtam az iskolai nevelés tanításban, a czélt pedig elértem s kivittem a gyakorlati életben. Szabolcsi kivándorlók sorsa. Tekintetes Seerkesetö Űri Remélem megenged, hogy soraimmal terhelem. Ide zárva küldök egy Braziliából hozzám küldött levelet, mely hűen irja le szerencsétlen sorsukat azoknak, kik tőlünk folyó év tavaszán — azon reménynyel kecsegtetve csábitójok által, hogy nagy területű földnek lesznek azonnal tulajdonosai, kivándoroltak. Sajnálom őket, hogy nem sik rült kivándorlásukról lelkészemmel lebeszélnünk. Igyekeztünk őket vissza tartani, de sok beszédünk után még ilyesmit mondtak e szerencsétlenek : „azért beszélnek, hogy továbbra is fizessünk nekik". (Két részre 54 liter búzát és 1.50 kr.) Mint levelökből olvasható, csaknem a hány család annyi felé lettek elszóródva. Tőlünk 6 család ment egy jobb jövő reményével Braziliába, ma hazulról tudakolja egyik a másiknak tartózkodási helyét. Ma irtam levelökre, kérvén őket, hogy egyről-másról tudassanak, mit ha megkaptam, i ha tek. Szerkesztő úr óhajtja, megküldöm. Szegény hiszékeny népünknek talán jót tennénk, ha e szerencsétlenek sorsát becses lapjában Szerkesztő úr közölné. Maradtam PAtroha, 1900. deczember 28. Tisztelettel Kollouay Dánlel, tanitó. Tisztelettel ajánkotom ! Tisztölt tanitó ur, bátorkodom pár sor irást hozzája küldeni és ennek alapján rajtunk megtörtént bajunkat elbeszélni, mint megérkeztünk pünkösd előtt való napon, ebben a szép Braziliába. De csak fordítva van ám ez, mert mikor az ember oda haza van; csak akkor szép, mikor az ember kiszáll az hajóból, ha lehetne mingyár vissza fordulna. Hisz tanitó ur mink ide lettünk szállítva ugy, hogy esetleg jó napszám vagy pedig földmiveléshez, de nem ugy van kérem, hanem itt össze gyűlnek szent páloba az urak és onnan viszik az embereket munkára az ugy nevezett faszendákra, ahoi az ember csak bámul, csak néz, mert már akkor látja az ember, hogy itt más nem lesz mind rabszolga. Egyes helyeken kell az embernek ingyér dolgozni, a másik helyen pedig megfelelően kifizetik azt, amint az ember keres; egy szóval Brazília egy szomorú világ. Tisztelt tanitó úr itt olyan világ van, hogy a/, urak a munkást agyon lőhetik nincs semmi bajuk. De ha a munkás akar a7./ urnák valamit csinálni, akkor egész életére rab lesz. /