Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-24 / 8. szám

NTlBVIDÉK a A nőegylet víg-estéi je. Simult a farsang! Carneval herceg összefogta fényből, kacagásból, szerelmes suttogásból szőtl köpenyét és beletáncolt a februári ködbe. Elmúlt! Sóhajtanak a .megkönnyebbült* papák. Elmúlt! Sóhajtanak a megsebbzctt szívű leánykák, legénykék. A papák könnyű erszénye majd megsuiyosodik, a legénykék, leánykák szerelmi bánattól súlyos szíve majd megkönnyebbül. Garneval herceg jó fiu, Ő csak vígságol, gyönyört akar osztani. Alkalmat adni a mulatásra. Nem tudja, hogy Ámor micsoda veszedelmeket támaszt az ő védelmében, nem is tudhatja. Mikor egy év múlva vissza tér; a sebzett szíveknek nyoma sincs. Az „áldozat"-okat nem láthatja, mert szegénykéket távol a báltermek fényétől, nagy bajuszu urak .drága cicám*, „édes kis mucusom* és hasonló goromba címeken szólítgatják. Garneval herceg nem veszi észre, hogy hiányzik a sok szép lányból, mert ujak jönnek a régiek helyébe. Az ő hívei nem fogynak el soha. Február 16-án tartotta meg a .nyíregyházi jótékony nőegylet* utolsó mulatságát az idei farsangon, „víg-ettély" cim alatt. A .Korona* igen-igen kicsinynek bizonyult nagy termében volt felállítva egy ügyes kis színpad, a terem pedig sőrün berakva asztalokkal a vendégek számára. Nágy volt az érdeklődés az estély iránt és méltán, mert ilyen műsorral, ilyen látványosságokkal, mint a nőegylet a vig-estélyen, a Colosseum direktora sem kedveskedhelik mindig \i vendégeinek. Óriási apparátussal és nagy személyzettel rendelkezett ez a víg-estély. 28 művész, két zongora-mester, két olyan alelnöknő. a milyet még nem álmodott semmiféle nőegylet, Dr. Sarvay Jánosné és Flegmann Jenöné, két derék rendező (ha nem én e sorok irója lennék az egyik,. még nagyszerűbb epitethont használnék), ket zseniális poéta, Takács Endre és Pavlovits Sándor, két bájos virágárus kis leány, egy cigánybanda, sok jóakaratú hatalmás ur (mint Bencs László, Komjáthy János urak), rengeteg érdeklődő népség, katonaság (és bizonytalan számú tolvajok, a kik a próbák után a kis lányok cipőit, sáljait el lopogatták). Zsúfolásig megtelt a terem. Sokan nem férlek be sem, szűk az a nagy lerern. A közönséget mindjárt meglepetés fogadta. A programmot újság formában árulták a virágárus kis lányok. Török Annuska és Hartstein Irma kisasszonyok, kedves jelmezekben. A ,Víg-ujság* cimü alkalmi lapot Pavlovits Sánder (Vap), Takács Endre (Taceaccio) és Szabó Lajos (Páfri) állították össze, ügyesen, kacagtató apróságokból. (Ha valaki megakarja szerezni a pompás kis bolondságot 40 filléréri, a mi a jótékony nőegylet kasszájába jut, akár a .Nyírvidék* kiadó-hivatalában, akár Jakobovits Fanny kisasszony doháriytőzsdéjében megszerezheti.) Mikor együtt volt a szép közönség, Murányi Géza ur, művészi nevén Móhuranini Geysa, a bohóc ékes rigmusokban üdvözölte az egybegyűlteket és a függöny ketté repült. Prolog (mai számunk lárcája), ez volt az első szám, irta ez alkalomra Takács Endre. A zseniális fiatal ember, a ki ügyes tollával és szorgalmával rövid időn szép helyet fog kivívni magának a magyar irodalomban, ezt az apróságot is bravúros könnyedséggel, tetszetős formában alkotta. —•——

— i 11 i i . ... De, ha akarja, hogy boldog legyek, Akkor,... no . . , csókoljon meg engemet! A poéta: Urkm ! A háziúr: No nem kell féltékenynek lenni! Hiszen elvégre egy csókocska semmi, A*ztán meg e szép lányka csókjáért: Elengedem a három havi bért! Ae ideál: Csókot nem vásárolhat ajkamon, Hanem, jó szívvel ingyen is adom! (tntgctókolja) A hátim: Oh, köszönöm! Én nem tudom, mi ért, Boldog vagyok és nem tudom miért Csak azt tudom, hogy újra ifjú lettem, S ujjongni, énekelni volna kedvem! Költő uram, önnek igaza van: E jókedv többel ér, mint sok javam! A poéta: No látja, tudtam rá fog erre jönni. Azért nem kell a költőt kicsinyelni! De azt ne nékem, Ó neki köszönje, Hogy most elmúlott roszkedvü közönyje. E kis leányka az életöröm. Ha nincsen ő, tollam kettétöröm, Mert bárha lanlom zengőn énekel, Dalomba lelket mégis ő lehel. Maradjon hál velünk pár perezre még csak S lesz vidám Iréfa, harsogó kaczaj, A búi feledve felpezsdül kedélyünk S mosolyba fúl a gondteli sóhaj. Mert látja, jó uram, ez a poézis. Vidám jó kedv, mosolygó víg öröm. Mely gondokai s bánatot tovaűzve Rózsát fakaszt a hervadó lövőn. Az életben úgyis oly sok a bánat. Oly gyakorik a keserves napok, Hogyha egy csepp öröm szivünkbe téved. Meg kell ragadni a pillanatot! El, félre bú! Vidámság a vezérszó, A létei besugárzó jó kedély! Feledd a baji, búi, bánatot, keservet S ha int a perez, örvendezz, vigan élj! A perre mienk! A gond legyen bilincsen, A mulatságra itt az alkalom S ha már nekem, költőnek, kell dalolnom, Öröm legyen a legelső dalom! Harsogjon fel a vidámság kaczajja. Derüljön szívünk víg mosoly alatt! Es most — elő vidám élez, pezsdülő kedv: Vig^ág a jelszó! — Itt a pillanat! (Függöny.) A poéta szerepét ő maga játszotta meg. Mint kitűnő szavaló, a kit Debreczenben sokszor ünnepeltek > már, előadása erejéért, nálunk is nagy hatást ért el. Az ideált Sarvay Ilonka kisasszony jelenítette meg, bájosan, kedvesen. A háziúr pedig, az ügyes előadásáert általánosan szeretett Sovány Dezső volt. 2-ik szám. ötszáz évvel előre. Bohózatos jelenet a XXV. századból. (írták a szereplők.) Vapuska a degenerált gyerekringató és piperkőc férj: Pavlovits Sándor ur és Páfrelinda a ház gondjait viseld, kalandokat kereső, férje-urát elverő asszony: Szabó Lajos ur. Szerepelt még egy automata cseléd is, a mit . . . nem ... a kit, Fass városi mérnök ur alkotott, olyan fantasztikus formában, hogy majd az igazándi automata cselédek se lehetnek különbek. A furcsa masinában Szabó Józsika rejtőzött. Míg egy gyerek is szerepelt, 528472-nek hittak, egy kis dunyhából, egy bőgő készülékből és egy maszkból állt. Én egyik szereplő mondhatom, hogy a darab nagyon jó volt. A közönség lapsolt, de csak udvariasságból, mert a zajongás miatt már a második aszlak sornál sem értették az ügyet. Talán ha meg értették volna, nem tapsolnak annyira, mert tele volt az ugy szójátékkal és maliciózus miegymással. Jó volt az így! 3-ik szám. Gavotte. Lejtette az Istenke hat földre szállt gyönyörű angyala: Adriányi Elza, Jóba Éviké, Kozma Irma, Lukács Margit, Sarvay Ilonka és Takács Ilonka kisa . . . ngyalok. Igen kedves jelenség voll, a mint a fehérruhás táncosnők ide-oda lebbentek, hajoltak a gavott zene ritmusán. 4-ik szám. A légy. Francia monológ. Előadta Sovány Dezső ur, még pedig magyarul, a mit pers/.e a színpadtól 5 méterre ülők sent hisznek el. Bizony magyarul és ügyesen és kedvesen, de a zaj miatt csak a közel ülök élvezhették a rutinnal előadott dolog nevettető fordulatait. 5 ik szám. Gouplék. Éneklé dr. Konthy Gyula ur, zongorán kisérle Soltész Gyula ur. A közönség Konthy doktort nem zongorán, de gyalog is elkísérte volna akár a világ végéig kacagtató nótáiért. Zugot' a taps, el se akart állni a kuplék után, még egy bizarr, pattogatod kukorica, meg cigaretta virágoktól díszes csokor is került. 6. Jen-Ho, mandarin és hat felesége. Előadták dr. Bodnár István (a vig estély egyik buzgó és derék rendezője) Gáthy Jolánka, Keresstessy Gyuláné, Korányi Endréné, Kovácli Gyözöné, Pethrych Elemérné, Siklósy Istvánné urangyalok; zongorán kisérte Keresztessy Gyula ur (Liszt Ferencz jelmezben és sajátságokkal.) Sajnos Groák Ödönné urnő gyengélkedése iniatt nem szerepelhetett ebben a gyönyörű számban, hi-lyettesse Gáthy Jolán kisasszony bár alig próbálta a szerepet, ügyesen, kedvesen mozgott a gyönyörű jelmezben, az ő kinai hajdiszc alól kivillpgó szempárja volt a legragyogóbb két pontja ennek a káprázatos képnek. Általánosan ezt a számot tartják a vig-estély legtündéribb részének. Hat olyan szépség egy bokrétában, olyan pazar jelmezekben valahol a harminczadik kinai mennyországban található talán? Bodnár is pompásan festett mandarin jelmezében, óriási napernyőjével, három pávatollas kucsmájával. 7. Fütty kupié. Előadja Makray Dénes szinész, a Komjáthy János társulatának tagja. Perfekt színpadi mozgás, biztos előadás, ügyesen alkalmazott humoros árnyalatok jellemezték a rövidke előadást. A kő/.önség nagy óváczióval köszönte meg a rokonszenve; kis szinész fütty kupiéját, addig nem is szűnt a t-ips, mig a kis lánczmester (a gavottozó hölgyeket és urakat ő tanította be) meg nem ismételte a nótát. 8. Gavotte: Lejtette bat ur előkelő dámáknak öltözve. Dekoltált nyakak, szabadon hagyott kar, virágdísz, bébé kalap, szalag, csipke, púder mi a fene. Persze a travesztia óriási hatást ért el. Bacsó Béla, Makray Dénes, Oláh Lajos, Vietórisz István, Trajtler Zoltán és Szabó Lajos urak voltak a bájos teremtések. Annyi temperamentummal rúglak a csillagok felé, ugy kacsintgattak és oly hódítóan mosolyogtak a közönségre, hogy ezt a számot is megkeltett ismételni közkívánatra. Élőadás után táncz volt reggeli 6 órái„

r. Most ide három csillagot teszek és azontúl mondok még valamit. * * * A Korona nagytermében tartott mulatságok alkalmából páholy jegyeket is árulnak. Kérjük a páholy jegyek árulóit, hogy ezután páholyokatis mellékeljenek a jegyekhez, mert piholy a nagy teremben, vagy környéken elől, oldali avagy a padlásán nincs. Azok a sötetszurdikok, a mikhez sötét rejtekúton lehet, vereshagy ma szagú alagutakon felmászni, nem páholyok. A név onnan eredhet, mert ha onnan néz végig a közönség valami!, ugy érzi magát, mintha jól ellenne páholyva. Az szurdék,sut vagy hogy ne haragudjunk annyira, kakasülő, de nem páholy. A közönségét az nem kárpótolja a kidobott koronákért, hogy egy félkiló meszet és maltert el vihet a ruháján ha onnan gyönyörködik (ha, ha, ha!) egy egy vig estélyben. Az a torz árkád igy csak gyötri a közönségei. Ki látott olyan páholyt a ininek fel méter széles malterbői formált a 1 alusztraiija Ha ráhajolva nézek összesanyargatja a gyomrom. Ha érdekes az előadás és én a helyett, hogy gyorsvonalon Marienbadba száguldanék, le ülök, a térdem meszes lesz de, a félméteres fal eltakar előlem mindent. A páholy előkelő hely. A ki páholy jegygyei lép be valahová, az nem akar erőmüvi uton gyomorbaji szerezni, sem térdeivel falfurási kísérleteken fáradozni. Azokat a páholyokat ünnepélyesen — szurdéknak — nevezem el, matadjon meg ez a név, mig a falból s őrnyesztetl mellvédet ki nem dobják és helyébe vékony ízléses és czélírányos fa vagy másmilyen balusztrád nem kerül. Másodszor. Mig az előadások és estélyek alatt, eme • helyekre, suszterlegények, szakácsnők is bejuthatnak, • hogy aztán a fizető vendégek hála mögül (szegények 1 niig rosszabb helyről) lekandikáljanak. Demokrata vagyok, de a páholyomat nem oszlom ínég, de még albérletbe sem adom. Azl hiszem igy gondolkodik más is. Sz. L. ÚJDONSÁGOK. — KI nevelések, ó lelsége a király Bodó Pál nyíregyházi kir. jarásbirosagi albirót, székhelyen val > meghagyása mellett, kir. jarás>'iróvá nevezte ki. — iIvrezy Gyula kisvárdai kir. jarasbirosagi aibiró, sajat kérelmére. a telekkönyvi aJbirák letszámabi helyeztetett at. — A kassai kir. főügyész Noszágh György nyíregyházi kir. ügyészségi írnosot a rimaszombati >ir. ügyészséghez írnokká nevezte ki. — 35 éves tauitói Jubileum. A nagy-kállói ev. ref. egyház lelekemelően úunepelte meg, e^yik -zeretett (anilójának: B rtha János kánior-tamtóiiaz 25 even keresztül folytatott áldás teljes munkásságát. Ez alkalomból az egyház presbyteriuma disz közgyűlést tartott, melyen a teljes számban megjelent egyháztanácsosokon kívül csaknem teljes számban ott volt — felekezel idegre való tekintet nélkül — Nagy-Kallónak egész uri közönsége. E diszgyülésre az ünnepeltet egy küldöttség hívta meg, amikor is Görömbei Péter lelkesz-espares, a tanítói állás iránti mély érzésről tanúskodó szívvel, lélekkel fejtegette a tanítói állás magasztos voltát a haza, az egybáz s társadalom szolgálataban, majd áttérve az ünnepeltre, annak 25 év alatti munkásságát méltatta s köszönte meg a haza, az egyház és a szúlök nevében oly ékes szavakkal, hogy könnyet csalt az ünneplésre összegyűlt közönség szemébe. Majd a közgyűlésnek jegyzőkönyvi kivonatát s az egyház által vásárolt disz zsoltárt nyújtotta át az ünnepeltnek. Bertha János a nem remélt nagy tisztelet látása s — szerinte — munkásságának érdemen felüli méltatása, s továbbá az egyszerű, de neki mégis a legkedvesebb ajándék adása által örömtől elérzékenyülve, sirva mondott köszönetet az Istennek, hogy ezt az időt megengedte neki érni, továbbá az egyháznak és a közönségnek a megtiszteltetést. Az ő örömkönnyei a jelen voltakat elérzékenyité, s zokogtak sokan. Hol az egyház s közönség ily részvéttel ünnepel meg egy igazi munkást, az az egyház és közönség nemesen érző szivéről es a tanítói állás iránti nagyrabecsüléséről tesz tanúbizonyságot. — Gazda-bál. A nyíregyházi farsangok krónikás följegyzéseiben ez a mult vasárnapi bál így van beírva: .Gazda-bál — II." Tudniillik tavaly volt az első, inost a második nyíregyházi gazda-bál. Á bokor-tanyák, meg a Sima-puszta áldott földjének fiatalsága gyűlt össze a Koronában; ezért a neve .Gazda-bál.' Mert, hogy igaz is! Százötven esztendőnél alig valamivel több, hogy ez a nép az óta szántja-veti itt ezt a főidet. De a maga földjét munkálja, ősi jusson, apáról-fiura szállván a föld, megtartva, megőrizve! Gyönyörűség ezt a nemzedéket így együtt látni, farsangi mulatozásban. Mélyen a gyökér, a földben: ami az övé! Ide van hát nőve a népe is! Csupa mód, keresetlen, — — de utánozhatatlan kellemesség : csiszoltság — csiszolás nélkül, tartózkodás — korlátok nélkül, illedelmesség, formásság — illemszabályok tanultsága és tánezmesterek tanítása nélkül, nem hajlongás, de tiszteletadás! És mindenek fölött az a gyönyörűség, hogy ennek a 150 esztendővel ez előtt ide települt, akkor idegen nyelvű népnek a mai generációjú színe-java fiatalsága, a Korona-terem nyilvánosságában és a tánczban való összefogódzás gyönyörűségeinek megfeled kezésében is milyen tiszta szép magyarsággal váltja édes beszélgetését! Derék és magyarrá lett nemzedék ez, legénye, lányja, akik részt vettek ebben a pompásan sikerült mulatságban. — Felűlfizettek: báró Feilitzsch Berthold főispán úr 9 korona 30 fillér, Benyiczky Miksa 7 kor. 30 fill., Windt Mór 4 kor. 80 fill., Friedman Jakab, Nádassy Lajos, Kováts Jenő. Szmolár István 4 kor. 30 fill.—4 kor. 30 fill., Kertész Bertalan, Prok Gyula, Balla Jenő, Májerszky Béla, Paulik János, Juhász Etel, Simkó Ilon 3 kor. 30 fill.—3 kor. 30 fill., Bencs László 3 kor., Bogár Lajos 2 kor. 30 fill., Silberstein Miklós 2 kor. 30 fill., Horváth József, Murányi Géza, Jordán József, Varga János, Varga András, Andrejkovits Bela, Király Sándor, Kovács András, Barzó György, André Gyula, Eőrdőgh Dezső, N. N. 1 kor. 30 fill—1 kor. 30 fill. A szabolcsmegyei gazdasági egyesület képviseletében, miután az egyesület elnöke gróf Vay Gábor úr őméltósága a család gyás/.a miatt meg nem jelenhetett, Simitska Endre titkár úr jelent meg a mulatságon s az e. elnök úr jegyet megváltotta. — Elnevezések. A m. kir. pénzügyminiszter a tisza-löki kir. adóhivatalhoz pénztárnokká Pollner Jánot kisszebeni adóellőrt, ellenőrré Steiner Fülöp vajdahunyadi adótisztet nevezte ki. A két adótiszti állásra pedig a nyíregyházi kir. adóhivatallól Jósa Ferencz és Asztalos Árpád adótiszteket helyezte át. A nyíregyházi pénzügyigazgatósághoz fogalmazóvá kineveztetett Huszár Dezső komáromi állami végrehajtó, fogalmazó gyakornokka Szitha Sándor jogszigorló, kemecsei lakos. — Meghívó. A Nyíregyházi Dalegylet f. hó 24-én délután 4 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart, melyre az egylet alapító tagjai, mely tisztelettel meghivatnak. Tárgy: 1. elnöki megnyitó. 2. Az egylet működéséről jelentés. 3. Számvizsgáló bizottság jelentése. 4. Az 1901. évi költségvetés előterjesztése. 5. Elnök, alelnök, titkár, pénztáros, szertárnok, zászlótartó és nyolez választmányi tag választása. 6. Indítványok tárgyalása. Nyíregyházán 190)1. február 19-én. Aaelnökség. — A vármegye központi választmánya az orsz. képviselő választok' 1902 évre érvényes névjegyzekenek megállapítására szolgáló intézkedések megtétele czeljából inárcz. 7-én délelőtt a vármegyeháza kistermében ülést tart. — Gyászrovat. Sípos Gyula mini férj, gyermekeivel Zolika és Pistikével, Pintér István és neje Hudák Amália, Ilona, László, Erzsike, Margit és Géza gyermekeikkel, özv. Sipos Lajosné, Géza, Emma és Lajos gyermekeivel, özv. Hud ik Jánosné, továbbá Hudák Károly családjával a megmérhetetlen fájdalomtól megtört szívvel jelentik a feledhetetlen feleseg, a legjobb anya, az iinádásig szeretett gyermek, drága testvér, meny unoka, nnokanővér s rokonnak Sipos Gyuláné szül. Pintér Gizellának, élete 31-ik, boldo« házasságanak 5-ik évében rövid kinos szenvedés után 1901. február 19-én délután 3',, órakor tőrtént gyászos elhunytát. Az őrökre feledhetetlen drága halott hűlt teteme folyó hó 21-én délután 3 órakor fog a kállai-utcza 51. számú halottas házból, a róm. kath. egyház szertartása szerint, a pazonyiutczai sírkertbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő í szent-mise áldozat pedig folyó hó 23-án szombaton