Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Postafiók- <=7 Fölhívás előfizetésre, a „Wyirvidék" XXII-ik évfolyamára. Az uj évvel életének 22-dik esztendejét kezdette meg a .Nyírvidék".' É8 talán se dicsekedés nincs benne, sem pedig elfogultság, ha hivatkozunk most erre a hosaxú pályafutásra, amely idó alatt híven teljesítette kötelességét ez a lap a közdolgok szolgálatában éa kétségtelen bizonyságot tett a felől, hogy teljesítette ezt a kötelességet! Hálánkat és köszönetünket fejezzük ki a vármegye és Nyíregyháza város közönségének a támogatásért s a tisztes múltból merített bizodalommal tekintünk a jövő elé, remélvén, hogy a közönség, az ő nagyrabecsült rokonazenvét, amit kiérdemelni ezután is legfőbb kötelességünk leend — ezután se vonja meg tőlünk. Lapunk, a .Nyírvidék* iránya és törekvése ez után is az lesz, a mi eddig volt: a közérdek szolgálata,, s haladni fogunk a régi uton: a részrehajlatlan igazság utján. Figyelmünket ki fogjuk terjeszteni mindarra, ami a jól megértett és jól felfogott közérdekkel, közczélokkal öszefügg, s nem fogunk visszariadni soha az igazság kutatásától és megmondásától. Mindig azonban a köz érdekeiért, személyes érdekek érvényesülésének legszigorúbb kizárásával. Maradunk az, ami voltunk idáig, huszonegy esztendő alatt: Szabolcsvármegye és benne Nyíregyháza város közdolgainak munkása. Ez a .Nyírvidék" eredettől megjelölt czélja és mindig követett utja. És hogy helyes az a czél, amit kitűztünk és hogy igaz uton járunk: előfizetőinknek ezerre gyűlt száma és a mellettünk itt keletkezett és letűnt újságoknak egy egész temetője igazolja. A .Nyírvidék" a huszonegy év alatt, amióta él, nem megöregedett, de megnőtt, megizmosodott é« ma talán a legterjedelmesebb és legelterjedtebb vidéki lap Magyarországon. Kérjük Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közönségének további pártfogását. Nyíregyháza, 1900. évi január hó 5. fM E

lek, Inczédy Lajos, • ' < .Wyirn'dAk' kiadója 1 .Nyírvidék* f. szerkesztője. Előfizetésiek

: Egész évre • 8 korona. Fél évre N * korona. Negyed évre i 7 korona, A gazdasági munkás <$s Az 1901-ik év első lépett életbe a gazdasági munkások^5 cselédek segélypénztárát megalapító 190* XV

I- tórvényczikk. Hogy a törvénv eredeti, hogy minden izében a hazai vÍ8z^y°

kra il,i

k> hogy a népnek anyagi és erk^

0

3* viszonyaival számol, hogy számításába teveszi a munkaadókat is, a kiknek érdekében, áll, hogy magokat a jövőre nézve biztonságban érző cselédjeik legyenek: mindé zörrenésre, ha fey-egy madár kél is fel előttünk, mint a njul után, 376(60 beugranak. A legelőre f>rr' külön válnak a lovasok. Az urlovasok szel gpsü menetben haladnak tovább, a lovászoké-egy "gy ivet kerülve, a rikityás avar felhajt/»>-i'a előre üggctnek. Iunen aztán már figyel iu>«<icuki. Tudják jól, hogy a róka ravasz, utai kiszámithatatlanok. Hol végig csalja a hajlókat az egész rikittyáiun, hol meg az első patkódobajra kitör rejteké* Ml és beérbetetlen egéru'at nyerve elmenekül. Mikor a lovatok a nádas szélére érnek éi a lovak pat&i alatt megzördül az avar, fölüti suuyi pofáját a .vörös bobéi*. Mozgékony hegyes orrát szaglálva emeli a hajtók fcló. Aztán mintha nem volna Ínyére a kapott aisimat, fajét ei-ő lábai közzé kapva kedvetlenül trüszasög éa majduem hason eeusxva kezd a visszavonuláshoz. Ka épen váró kedvében van. Zigxugoa irányban, bokortói-bokori? húzódva megkíséri zsombék alá, »ürü kö kéoybokor közzé bújni. Da hogy az az átkozott lószag mind közelebb érzik, megint c<ak odább,húzódik. Az avar túlsó széléhez érve ha«ra vágja magát és orrát alig nyujta lul a legutolsó bokor gályától szimatolni ketd. Majd mintha ki akarna törni felemelkedik. Alig búvik *sonb*o elő, egyik elfő lábát felemelve figyelni ketd. É>zid veszi hogy két tttz kőié van szorítva. Inai reaaketnek, farkát hasa alá csapja és olyan ugatáshoz hasonló vakksntást hallatva, rövidke peresig mérlegeli a veszedelmet, astán útját réssutt véve a falu felé kitör, Abbao t pillanatban, mikor a bundást észreveszik, a lovasok kö«t mint egy győielmi ciatakiálltás viharzik végig a hajrá'. As agarak pedig, mintha közibök vágtak volna, egy pillanat alatt ülőbe veszik a menekülőt. Moat aztán oda lehet nyújtani a szárat. Nincs szükség ostorra, nincs szükség sarkantyúra. A paripák Oietve a vér korlátozatlan tüzétől, hoasan előre nyújtott •yakkal feltartóztathatatlanul száguldnak. Nyomukban •ac

r*

BdQI * talaj, pa'áik torooymaeasaágra vágják fel aa alájok kerülő rögöt, árkon bokron, földhányáson N T 1 R T I D í • ezek azok a tulajdonságai a törvénynek, melyek biztosítják a sikert. A segélypénztár czélja a pénztár tagjait — a mezőgazdasági munkásokat — és azok családját a halál, baleset, betegség és aggkor keresetre képtelenitó idejében a megélhetés alapföltételeivel ellátni. Jelentóséges s a jövendőre nézve nagy és üdvö8 átalakulás létrejöttét van hivatva létrehozni ez a törvény, melyet épen ezért szükségesnek tartunk röviden ismertetni. Az I. fejezet a pénztár tagjairól szól. Alapító tag az, a ki a pénztárba egyszersmidenkorra legalább 50 koronát befizet; az alapító tag a cselédjeért való befizetéseknél előnyt élvez. Kétségtelen, hogy az az akczió, melyet Darányi miniszter megindított, hogy minél több alapító tag minél nagyobb alapítványi összeg hozzáadásával a pénztár alapjának erős fundamentumát rakja le, nem fog sikertelen maradni és a testűletek ugy, mint a magánosok sietni fognak leróni ezt a noblesse áltat kényszerilett kötelezettséget. Rendes tag lehet az, a kinek évi befizetés dija 10 k. 40 f. (első csoport), vagy 5 k. 72 f. (második csoport). A második félévtől kezdve a tagsági dij heti 20 fillérrel, illetve heti 11 fillérrel teljesíthető. Ez a szakasza gerincze a törvénynek. Látjuk, hogy a pénztárba való belépés fakultatív, csak az lép be, a ki akar. Sokan hibájául rójják föl a törvénynek, hogy nem tette kötelezévé a belépést. Tényleg, a kevésbé intelligens munkás, az oláh, a tót, ruthén gazdasági munkások hozzájárulását a kötelező forma jobban biztosította volna talán, de a zömöt, az alföldi magyart, — a kire bizonyára a legnagyobb fig» elemmel voltak a törvény megalkotói — a székelyt, a svábot nem igen lett volna előnyös a belépésre kényszeríteni, mert ezek egyrészt egy ilyen kényszer-intézményt gyanakodva, rossz szemmel nézlek volna, másrészt ezekben meg van az intelligenczia, melylyei előnyüket világosan látják a belépésben. És ha kényszeritették volna a belépésre őket és ha nem tudtak vagy nem akartak velna fizetni, a saját egyéni jóvollukért exekválták, Hezitálták volna őket évről-évre. Nem éppen az az erőssége a törvénynek, hogy nem kötelezi őket. Hogy azért a tagsági dij fejében befizetett, még viszonylag sem nagy összegért a segélyen kivül alkotmányos jogai vannak a pénztár intézésében; a helyi bizottság tagjai választásánál szavazata van^ ugyanannak ő is megválasztható, az kétségtelenül fogja fokozni a kommunitás iránt érdeklődő magyar paraszt hozzájárulási kedvét. A lényeges kérdés természetesen az, hogy a befizetés elég nagy-e arra, hogy a segély kiadásait födözhesse a pénztár és elég kicsi-e arra, hogy önmagának különösebb megerőltetése nélkül fizetheti-e a munkás a cseléd. Az első kérdésnél számításba vették az alapító tagok hozzájárulását is. A mi a másodikat illeti, az a munkás, a ki aratni vagy csépelni megy, a munka bevégzése után olyan nagyobb pénzösszeg fölött rendelkezik, a miből tagsági diját megfizetheti, a napszámos munkás minden hét végén kézhez kap annyit, ^ miből a heti illetéket könnyű szerrel fizetheti meg. legrosszabb helyzetben van a cseléd, a ki 9—10 forint angáriat kap egy negyedévre s a kinek konvencziója sem elég nagy arra, hogy abból talán nagyszámú családjának eltartásán kivül el is adhasson. A sertésvész legfőbb mellékjövedelméből fosztotta meg, a tejeladás kevés és bizonytalan jövedelmet ad csak. Legföljebb egy-egy eladott borjú, vagy az 1 —1'|, holdon termett tengeri eladásából kerülő pénzből fizetheti a tagsági dijjat. Itt fokozottan kell a munkaadók áldozatkészségét igénybe venni, de ez az áldozatkészség egyúttal a legczélszerübb módja is annak, hogy hogyan biztosithasson magának a gazda állandó, hű cselédeket. Maga az állam a legjobb példát adott erre, mikor közel 40.000 cselédjéért elvállalta a tagsági dij befizetését. A mit az állam a maga rengeteg számú cselédjéért nagy áldozattal meghozhat, azt a legtöbb magános munkaadó is tulterheltetés nélkül meghozhatja. Megrepülve haladnak át és versenyt száguldva az agarakkal, folyton a róka nyomában vannak. Nyakukat szügyöket lassan belepi a tajték, Ispoczkáikou ujuyi vastagon dagadnak ki az erek. orrlikaikon tágult Miliővel szívják a levegőt, de a tűzök még lankadatlan. Űzi, hajtja őket minden ostornál, sarkan'yuuál jobban az istenadta ösztön. Később, hogy a róka szorulni kezd. a száguldás is lasubbá lesz. A bundás elkezd taktikázni. A leg nagyobb futásban meglapul és tu'engedi ma^án a rohanó agarakat. Aetán egy hirtelen szökéssel oldalra vág és zegzugos futásban, oldalra vágásokkal igyekszik üldözői elől menekülni. Majd meg a lovasok felé szalad és a köztük lévő hézagon igyekszik kitörni. Aztán, hogy terve nem sikerül, visszafordul és az útjába erő agarakat harapással, ugrálással kicsalafintázva, újból neki iramodik. Az acsarkodó ellenfelek miudig nyomában vannak, a villogó fogsorok mind sűrűbben kapnak bundájáhor, mig egy útba eső ároknál végképp eldől a sorsa. Az agarak közül a legfürgébb. egy darázidereku nőstény, egy hirtelen szökéssel elébe vág éa a másik pillanatban derékon kapva a bundást egy kapásra a levegőbe vágja. A bukfenct után már száz fog is vágódik vékonyába. T^pik, marják, harapják, mic csak egy szikra életet sejtenek összetört porczikáiban éa ha az oda érkező lovasok erőszakkal ki nem vennék fogaik közül, darabokra szednék széjjel. Késő délután van mikor a lovasak hazaérnek. A paripákat átadják a lovászoknak • mig azok gyöngyöző verítékkel Icsutakolják át az izzadt állatoka', az urlovasok, lakomának ia beillő ebédhez ülve. tiu pohararás közben ülik meg at elcsípett bundás halotti torát. vagyunk győződve róla, hogy az egyházi, a lőh^rczegi, a hitbizományi nagy birtokok lesznek az elsők, a kik a példát követni fogják. A U. fejezet a segélyezésekről intézkedik. A segélyhez való jog, valamint a segély iránti követelés sem másra át nem ruházható, sem végrehajtás alá nem vonható, kivévén, ha a végrehajtás az adós ellen a házastársat, leszármazókat vagy szülőket illető tartás miatt intéztetik. Ez az intézkedés, nagyon helyesen, elejét veszi a tagsági könyvekkel való üzérkedésnek. A segélyzés beáll baleset esetében, a mikor a rendes tagokat a pénztár orvosa a pénztár lerhére gyógykezeli s a gyógyszerészeket is a pénztár fizeti. Ha a baleset miatt a tag egy hétnél hosszabb időre oly mértékben válik munkaképtelenné, hogy rendes keresetének a felerészét sem tudja megkeresni — részére a pénztár munkaképességének helyreálltáig, de legfeljebb 60 napig, minden napra egy korona segélyt ad. Ha a munkást á munka közben éri baleset, a segélyt a munkaadó köteles fizetni. Ha a tag baleset következtében 60 napnál hosszabb időre s olyan mértékben vált munkaképtelenné, hogy egy, vele egykorú helybeli gazdasági munkás vagy cseléd rendes keresetének a felerészét sem képes megkeresni, a 60 napi segélyzési idő eltelte után, neki a pénztár, munkakeptelensege egész tartama alatt, havonként legkevesebb tíz korona segélyt ad. Ha a tag baleset következtében meghal, hátramaradt családjának a pénztár egyszersmindekorra 400 korona segélyt ad. Ha a tag házastárs vagy gyermek hátrahagyása nélkül hal meg: a pénztár a tag temetési költsége fejében összesen 100 korona temetési segélyt ad. Annak, a ki a pénztárnak tíz év óta tagja, ha munkaképességét bármely okból előreláthatólag mindenkorra oly mértékben elvesztette, hogy e fogyatkozás következtében felényit sem képes évenként megkeresni, mint a mennyi egy, vele egykorú helybeli gazdasági munkás vagy cseléd évi átlagos keresménye, élete fogytáig, illetőleg keresetképességének netáni visszanyeréséig havonként legkevesebb tíz korona segélyt ad. A pénztár annak a tagnak, a ki a rokkantság szerinti segélyben nem részesült, 65. életévének elérésekor az egyeb segélyre biztosított igények épségben tartásával 140 korouát fizet ki. A pénztár azon tag családjának, a ki neui balesel következtében hal meg, — ha az elhalt legalább 5 évig volt tag, 200 korona, ha legalább 10 évig volt Ug, 250 korona, ha legalább 15 évig volt tag, 270 korona egyszersmindenkorra szóló segélyt ad. Ha az elhaltnak háromnál több kiskorú gyermeke maradt hátra, az igazgatóság a segélyt arányosan magasabb ősszegben állapithatja meg. 11a a tag legalább ót évi tagság után házastárs, vagy leszármazók hátrahagyásával hal meg, a pénztár az elhalt tag temetési költsége fejében összesen 20<» korona temetési segélyt ad. A fele tagsági dijat fizető rendes tagoknak a pénzsegély fele jár csak. A rendkívüli tagoknak csak a baleset, .baleset miatti rokkantság és baleset miatti halál eseteiben jár segély. Ugyanilyen segélyt kapnak azok a gazdasági cselédek, a kik nem tagok, de a kiknek munkaadójuk a hozzájárulással köteles. * * * A vázát adtuk ennek a uagyfontosságu törvénynek. A vázát, melyhez hozzá kell illeszkedniök a falaknak, hogy épület legyen belőle és hogy ez az épület minél több apró existenciának legyen nyomorgástól megóvó menhelye. Hiszen nem valami fényes jólétet biztosit a pénztár, de a hátramaradottaknak adandó 400 korona, vagy a különböző esetekben adandó 200—270 korona kereső hiján legleveróbh időben segély kezet nyújt a család talpraállásához. A törvény életbeléptetése tárgyában kiadott rendelet a legminuciozusabb pontossággal ad utasítást a végrehajtásra nézve. A törvényhatóságok kötelessége, hogy a pénztár megalakítását ne csak bürokratikus eszközökkel, hanem lélekkel is végezzék. A mig a főispántól a körjegyzőig ér egy-egy rendelet, nagyon sok jó intézkedésből közönséges formuláré lesz, ami csak az ügyirat-számokat szaporítja. Ha intézményt akarunk ebből a törvényből csinálni, a lelküket öntsék belé a vármegye urai. És ha azzá akarjuk tenni, a minek megalkotója, Darányi kontemplálta, ahhoz első sorban az kell, hogy megértse a nép, miről van szó. Közigazgatási hatóságok, gazdasági egyesületek fogjanak össze a pappal, a tanítóval, a jegyzővel, a birtokossal, a gazdatiszttel és igyekezzenek megértetni a munkásnéppel a törvény czélját: ,a munkások megbecsülésének s az emberszeretetnek útját". Jellemfejlesztés, jellemzés. Irta éa felolvasta: I*nf/*1 Jóaa*f, a oyira^yháai áltaJino* lauitú jaráikör köifjdléiéa. I>ten az embert a 6-ik, vagyis az utolsó napou teremtette, felruházta értelemmnl okossággal és szabadakarattal; értelemmel és okossággal, hogy meg tudja különböttntni a jót a rossztól, az igaaat a hamistól. Saabadakarattal, hogy korlátlanul határosat el magát a cselekvésre. As ember elsődleges értelmi munkáaaága, — a mely kicsiny mértékben meg van az oktalan állatban ia — az észrevétel, figyelem, szemlélet. A nyal észreveszi a vadászt, meglátja, két lábra áll, füleit hegyezve — igyel, némileg iué

r itelui