Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
XXL évfolyam. 29. szftir, Nyíregyháza, 1900. julius 22. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZA.B0L0S7ÁRME(JYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALiNOS TANÍTÓEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W Megjelenik hetenkint egy szer, vasárnapon. *5 Előfizetési feltételek: 7_, ,, . . , , ,, , ,, „ . Dostán vagy helyben házhoz hordva • , el ol l2etes i pénzek, megrendelesek s a A, l aP szellemi reszet képező küldemények, Egész évre 8 korona. l aP szétküldése tárgyában leendő felszó- a szerkeaztu C!lme u,lt t kéreti.-k i.eküideoi. n /i > i „ 7. T' I __ * • • í f . , . . Rnrmnnl Egész évre 8 korona. ml> szemuiaese targyában leendő felszó- " "»»<» ai« t nerem-a nexuiaeni. Hirdetési dijak: Fél évre i „ lamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos f Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől Minden négyszer hisibozott pstlt tor »gyw«r Negyed évre . . . . . . . . 2 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám oga u t° ak e • közlése lo fillér; többszJri közlés e«etében 8 fill : k 2Q gflUé e r: r e í JánÓSZ ky ^Z) intézendok. ' ^ A nyi.t-téri közlemények dija soronkin, 60 fillér Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernit ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstem es Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosai ban és Dorn & Comp által Hamburgban. 1C9S8. K. 1900. Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjától. A községi elöljáróságoknak, Nyíregyháza Táros polgármesterének. Felhívom czimet, hogy a folyó évi törvényhatósági pótadók kivetéséről szóló kimutatást községenként külön a/, alapul vett állami egyenes adók összegének kitüntetésével folyó évi augusztus hó 31-ig mulhatlanul terjeszsze be, vagy akadály esetén igazoló jelentést tegyen, mivel mulasztás esetén a mulasztó elöljáróságot már az első sürgetés alkalmával megfogom bírságolni. Megjegyzem, hogy a törvényhatósági pótadók kivetésénél az ideiglenesen elengedett állami egyenes adók is alapul veendők s ezen adók külön rovat alalt veendők fel a kimutatásba. Nyíregyháza, 1900. julius 13. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 15737. K. 19007 Szabolcsvármegye alispánjától. Hirdetmény. A községi jegyző-vizsga folyó évi augusztus hó 26. és 27-én fog Nyíregyházán a vármegyeháza kistermében megtartatni és pedig az Írásbeli 26-án, a szóbeli 27-én. A vizsga kezdődik mind két napon d. e. 9 órakor. Felhivatnak mindazok, kik a vizsgát letjnni óhajtják, hogy szabályszerűen okmányolt kérvényeiket hezzán) folyó év augusztus hó 20-ig mulhatlanul adják be, mivel a későbben beadott kérvénye'; figyelembe vétetni nem fognak. Nyíregyházán, 1900. junius 28-án. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 16552. K. 1900. ~ Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy Ujfehértó községben Klein Hermán szarvasmarhái veszettség gyanúja miatt megfigyelés alá vétettek. Nyíregyházán, 1900. julius 7. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. A WNYIRVIDÉK" TABCZÁJA. Milon atyus. — Guy de Maupassant novellája. — Az 1870. évi a porosz-franczia hadjáratban törtéDt. A poroszok megszállották az egész vidékét. Velük szemben az északi hadsereg állott, Faieherbe tábornok vezetése alatt. A porosz vezértörzs hadi szállása Milon Pierre házában volt elhelyezve. Milon atyus az ellenségnek nagy előzékenységgel adott helyet fedele alatt. A porosz avant garde már egy hónapja időzött e helyt megfigyelő poziczióban. Tiz mértföldnyiie voltak a franczia előőrsök s bár oly csendben, mintha élet sem volua sátraik között, megfejthetetlen módon éjjelről éjjelre eltlint egy-két porosz ulánus. A lovas pitrouilleok, a kiket kém szolgálatra küldöttek ki kettesével, hármasával, nem tértek vissza többé Az elveszett poroszokat másnap a mezőn találták meg rendszerint vérbefagyva, élettelenül, valamely árok, vagy száraz szakadék öblében. Torkukat egy mély vágás metszette ketté, A gyilkosság körülményei arra vallottak, hogy egyazon ember hajtotta végre valamennyit, de a kinek nyomára akadni az ellenség sehogy sem tudott. Az egész vidéket megfélemlítették a boszu<«zomj»s poroszok. Parasztokat egyszerű denuncziáczióra főbelövettek, asszonyokat fogtak el s kínzásokkal a gyermekekből is igyekeztek valami áruló hangot kicsikarni. Mind hasztalan. Im egy reggelen Milon atyust elalélva lepték meg. Arczán egy tátongott. Hajnalban, Milon házától mintegy három kilométernyire, két felkonczolt ulánust találtak ismét. Az egyiknek megmerevedett marka görcsösen szoroi gatta még akkor is kivont véres kardját. Ez az ulánus tehát védekezett, küzdött, — sebet is adott. az istálló almán vérző mély seb „A magyar szóról." Én megmaradok ennél a czíménél e kérdés tárgyalásának Nem máról holnapra való kedvtelésem ez a téma, hogy arról irjak, és talán a „Nyírvidékinek sincs szüksége arra, hogy Barnutn-féle találékonysággal kimódolt czégérrel csábítsa bötüi elolvasására a közönséget. Ez a czim kérdés egyébként csak annyiban érdekel, mert egyik tisztelt laptársunk „K." jelzésű czikkirójával szemben, még is csak meg kell mondanom, hogy, ha én „ügyetlen jó barát"-ja vagyok annak az ügynek, amiről itt szó van, akkor ő — minden valósziuüség szerint — egy jó viczcz, egy elmésnek látszó ötlet kedvéért foglakozik úgy, a hogy teszi, ezzel a kérdéssel. Nekem, miután hogy szerkesztője vagyok egy provinciális lapnak, itt Nyíregyházán; mint ujságirónak, Szabolcsvármegye ós Nyíregyháza város közkérdései a legfontosabbak, és „K." úr sohasem fog belesodorni engem abba, hogy Nyíregyháza város nép^ megmagyarosodásának az ügyét — mivelhogy kínai kérdés is van most a tapétou — egy elmésnek látszó ötlet posváuyába elsülylyeszszem. Épen ezért nem akarok visszavágni az „ügyetlen jóbarát" refraiujével, inert ennek az ügynek a komolyságát egy jó vicz kedvéért feláldozni nem óhajtom, Ezt a megjegyzést e kérdés tárgyalásának a czím-kérdésére tettein meg. Magáról a kérdésről azonban beszélni, irui, tárgyalni mentül többet, annál jobb ! Világos az összefügés. Az udvaron, Isten szabad ege alatt menten megalakult a hadi törvényszék, a mely elé vezették Milon atyust. Hitvannyolcz éves volt az öreg. Ősszetöpörödött, meghajlott kis termetű. Nagy csontos, vörös kezei voltak, mint két rákolló. Haja ősszbevegyült, ritka és pihés volt, mint a fiatal kacsák tolla, a fejebőrét sem födte be az a fehir mohi. Napsü:ötte ránezos nyakán vastag ereken duzzadt a vér. Négy porosz katona közre vette s a kiczipelt konyha asztal köré telepedett a haditörvényszék, — öc tiszt; köztök egy ezredes. Ez francziául megkezdte a vallatást. — Milon apó, — mióta itt vagyunk — nem volt panaszunk kendre. Szives és figyelmes volt velünk mindig. De ma egy rettentő vád zudul kendre és ezt a gyanút el kell oszlatnunk. Hogy jutott a tátongó sebhez az arczán. A paraszt nyakasan hallgatott. Hallgatása vádolja kendet, Milon apó, — szólt, az ezredes. De akarom, hogy feleljen, megértett? Tud-e arról, ki ölte meg a két ulánust, a kiket ma reggel a filuvégi feszület tövében találtak? Az öreg hangosan és érthetően felelt: — Éu öltem meg őket. Az ezredest meglepte a válasz. Egy pillanatig elakadt a szava és nézése rámeredt a parasztra. Milon atyus rendithetetlen nyugalommal állotta ki a farkasszemet, majd, mintha gyóntatóji előtt ál ana, lesü'ötte szemét. Csak az árul a el nagy belső felindultságát, hogy hingosan csuklott, mintha hurok szoritná gégéjét. Családja; Jáiios fii, menye és két unokája hátamögött állottak mint egy tiz lépésnyire, remegő féle lemtől szorongatva. Az ezredes folytatta. — Arról is tud kend talán, hogy hadseregünk hírvivőit ki ölte meg? S az öreg brutális egykedvűséggel felelt: tf Mai siámunk 8 oldalra terjed. ' Én azt a helyzetet, hogy Nyíregyháza város 150 esztendővel ezelőtt ide költözött marok uyi népe magyarságának a kérdése felől mi most vitázunk, nagyou szomorú állapotnak tartom. Nem azt, hogy vitázunk, de azt, hogy ilyeu kérdésről egyáltalában szó is lehet még ma is Szabolcsvármegyébeu. Hát olajcsepp-é ez a uyiregyházi nép Szabolcsvármegye magyar uépének a tenger-vizében, mely elterjed ugyan, de egybeolvadni nem képes? A „Nyírvidék" azt mondta erre, most is és már évek óta mindig: hogy ez nem igaz. És állította és bizonyította, és nekem ma is az a meggyőződésem, hogy a magyarságba való teljes beolvadásnak nincs itt se vegyi, se phisicai akadálya. Az óvodák kérdésével, ami „K." úrnak ebben az ügyben újból erősitett álláspontja, nem akarok ez ügygyei kapcsolatban foglalkozni. Mert, az itt legalább is harmiuez esztendeje teljeseu magyarrá tett népnevelés ténye és eredményei után Nyíregyháza város népe magyarságának a kérdését ide visszavetui igazán annyit jelentene, mint azzal a vegyészi kérdéssel foglalkozni, hogy míképen lehet olajból és vízből egy anyagot létrehozni. Nem „lóhátról" beszél a „Nyírvidék* „lv.* úrral és a lappal, amibe ír, araikor — újra iá mondom — hogy struezmadárként homokba dugja a fejét, mikor az okvetetlenkedés ellenmondásával a harmincz év óta teljesen magyarrá tett népnevelés mai természetszerű és — tanítóink és az egyházi elöljáróság hazafias buzgalma által még fokozottabb mérvű — Éa öltem meg őket. — Kend? Kend lett volna egyedül. — Persze, hogy én. — Egyedül ? — Magamban. De hogyan volt tehetség, mondja keod, — mondj i ? ! Az öreg piraszt most megrendültnek látszott. A kényszerűség, hogy felidézze azokat a borzalmakat, szemmel láthatólag lesújtotta. Én — magam sem tudom. En tettem, — ugy, a hogy jött. Figyelmeztetem, hogy semmit sem szabad elhallgatni. Tanácslom hogy határozza el magát az igazmondásra, most nyomban. Hogy ölte meg őket! Az öreg nyugtalan pillantást vetett övéire — egy pillanatig habozott még, aztán hirtelen elhatározással beszélni kezdett. — Egy este, a mint hazajöttem, ugy ti* óra tájt, rö"tön másnap, a mint idekerültek, látnom kellett, hogy 50" tallérnál többet érő takarmányomtól, tehenemtől és két bárányomtól fosztottak meg. Mindjárt arra gondoltam : megfizetek ezért nektek. Volt egyébb is a szivemen, de azt"majd későbbre higyom. Láttam egy lovastokat, a Ma pijtám tövébeu ; z árok pirtján pipázgatott. Magamhoz vettem a kaszámat s óvatosan mögéje lopóztam. Nem vett észre egy csapással lenyestem fejér, mint egy hitvány kórót Mágcsak annyit sem mondott hogy: Bikk-makk. Kerestessék csak a mocsárban. Ott van egy szenes zsákba várva, összeszedtem a ruháját a sapkától a csizmáig és elrejtetettem a mészégetőbe. Emitt a kertek alján a Márton erdeje tövében. Az öreg elhallgatott. A tisztek jelentősen néztek össze. Aztán tovább folyt a kihallgatás . . . A mint az első gyilkosságot elkövette úrrá lett fölötte ez a vágy: Halál a poroszokra! Gyűlölte őket nagy olthatatlan gyűlölettel. . . . Már ilyenek voltak a szenvedélyei — a mint mondta — s várt néhány napig.
