Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

A mult alkotja a jövőt. Ennek az állitásnak igazságát látom én itt ma fényesen beigazoltnak ha sorainkon végig tekintek. Ha te édes barátom, közszolgálatodban oly állást töltöttél volna be, hol a közszeretet megszerzéséhez, az egyéni szeretetreméltóság segítségül jöhet: az elért eredményt egyéni tulajdonaid természetszerű következményének tekinteném. De te oly pályának voltál munkása, hol a népszerűség keresésére tér nem nyilik, hol a közelismerést csak fáradhatatlan szorgalmú, s mindig a közjavát czélzó munkásság vívhatja ki. A közszeretet eme megnyilatkozása, kell tehát, hogy minden kétségen felülivé tegye azon igazságot, hogy a közszolgálat minőségének megítélésére, teljesíttessék az bár mely téren, végső s legilletékesebb fórum a közvélemény. Ez a közvélemény alakulásában téveszthet, de Ítéletében nem téved. Veled szemben tévesztésben sem volt soha, s most mikor közpályádtól megválsz, szeretetének megnyilatkozásában meghozza az elösmerés babér koszorúját, hosszú, s nem kevés fáradalommal teljes közhivatali működésedért. Ha hivatali működésedet, annak belső körén kivül a közvélemény eként méltatja, mit szóljunk akkor mi biró és ügyész társaid, kik 18 év óta ennek a nyiregyházi kir. íszéknek kebelében és területén, veled együtt dolgoztunk és fáradtunk az igazság érvényre emelésén. Hiszen mi ez alatt a hosszú idő alatt állandóan tapasztaltuk benned a lankadhatatlan kitartást a hivatali nehéz kötelességeid teljesítésében, közvetlen szemlélői voltunk becsületes törekvéseidnek, kiváló egyéni tulajdonaid pedig, a hivatali érintkezést veled mindig kelkmessé, s ez által közszolgálatainkat könnyűvé tették. Mit szóljak én, ki benned az idegenből jöttben, ösmerettségünk első perczétől igaz barátot, találtam . . . Mi igen tisztelt barátom bánkódunk, gyászoljuk veszteségünket, s fájlaljuk távozásodat. Ezt azt hiszem a közvélemény csodálni oly kevéssé fogja, mint a mily mélyen érezzük mi Ennek az érzelemnek hatása alatt, nem marad aztán részünkre más, mint vigaszt keresni a változhatatlanban. A keresett vigaszt egyéniséged nyújtja nekünk. Hiszen te hivatali együtt működésünk egész ideje alatt, mindig szives barátsággal voltál hozzánk. Ebben a barátságban vetett hitünk adja a remény sugarát. Éppen ezért midőn e helyen is biztosítanánk téged osztatlan szeretetünk, s igaz barátságunk állandóságáról, arra kérünk: tegyél bennünket jövőre is eddig tapasztalt szives barátságodnak részeseivé, hadd enyhítse e barátság melege ezután is hivatali fogadalmainkat. A nyugalom éveinek örömeit, biztosítja részedre a szerető családi kör, s hivatali működésed és egyéni szeretetreméltóságod által bőven kiérdemelt közszeretet általánossága, éppen ezért, mi ezen alkalomból igaz érzelemmel csak azt kívánhatjuk: adjon a gondviselés Istene neked állandó jó egészséget, hogy igy teljes boldogság és megelégedésben, a jól megérdemelt nyugalomnak éveit igen igen soká élvezhesd. Igy éltessen tégedet az Ur Isten az emberiség végső határáig. Meleg szavait hatalmas éljenzés követte, a jelenlevők siettek, ugy a a szeretett tósztozót, mint az ünnepeilet üdvözölni. Később Megyery Géza, Iyyártó Sándor kir. főügyész nevében, ki a debreczeni főügyészség vezető tagja, üdvözölte Lázár Kálmánt a következőkben: Uraim! Megbízást teljesítve kell szól kérnem. Mai ünnepélyünkre a debreczeai kir. főügyészség vezetői meg hiva voltak. Ők azonban elhárithatlan akadály állal lettek gátolva a megjelenésben. Ő méltósága a debreczeni kir. főügyész ur azonban felkért engem, legyek tolmácsolója az ő, mint az ügyészi kar nevében is, őszinte sajnálatának a felelt, hogy tisztelt barátunk Lázár Kálmánt annyira idő előtt kellett a karnak elvesztenie, s továbbra már nélkülöznie kell e karnak az ő kiváló szolgálatait. Jólesik nekem e kedves megbízást teljesítve poharamat a főügyész ur képviseletében, s az ügyészi kar nevében Lázár Kálmán kedves barátom üdve és boldogságára ürítenem, kívánva neki: legyen a most kifejezett illetékes elösmerés jövő életében, a kötelesség hű teljesítésének egyik kedves emléke. Az Islen őt boldogan sokáig éltesse. Lázár Kálmán állt fel ezután, hogy megköszönje a megtiszteltetést. Beszédjében öregségét emiitette, mint nyugalomba vonulásának egyik főokát. Kijelentésére élénk ellentmondások hallatszottak, de legélénkebb ellentmondás piros arcza és fiatal tűzben csillogó szeme volt. Poharát Szabolcs megyére emelte és éltette a szép közönséget. Most sűrűn következtek a toasztok. Mikecz Dezső vármegyei főjegyző a közigazgatás nevében üdvözölte Lázárt a következő beszéddel: Tisztelt Uraim! E mai szép ünnepen, melyen egy munkában eltöltött élet nyugvópontjára elért barátunknak, Lázár Kálmán kir. főügyészi helyettesnek ünneplésére egybegyűltünk, örömmel és baráti indulattal jelenlünk meg mi, a törvénykezéssel számtalan érintkezési pontban találkozó közigazgatás munkásai is, hogy elhozzuk elismerésünk koszorúját azon férfiúnak, akit ezen érintkezések közepette csak nagyrabecsülni tanultunk. De nemcsak ezen közös érintkezéseken alapuló udvariasság érzete hozott minket e mai ünnepélyre, mert hiszen Lázár Kálmánt a hivatalos kötelékeken kivül nekünk, és bizonyára neki is, becsesebbek fűzik Szabolcsvármegye törvényhatóságához, melynek évek hosszú sora óta a választó közönség bizalmából mandátumot nyert tagja, és a mennyire hivatalos foglaltsága engedte — közgyűlésünknek pontos} látogatója, azokon a higgadt, személyes motívumoktól ment jogászi felfogás képviselője volt. Ezen felül, hogy egészen őszinte legyek, még egy önző czél is csalogatott minket vármegyeieket a mai NT t R V I D É K bankettre, mi ugyanis azon reménynyel kecsegtetjük magunkat, hogy Lázár Kálmán most, midőn sajat elhatározásából a hivatalos pályáról a magánéletbe vonul, talán az eddiginél több alkalmat fog találni arra, hogy tanácskozásainkat az ő kiváló képességein, tanulmányain és tapasztalatain alapuló tudásával felékesítse, minket pedig az ő hivatalos elfoglaltsága nem fog akadályozni abban, hogy őt, ugy mint már régen óhajtottuk volna, szorosabb kapcsokkal fűzhessük magunkhoz. Ennek bekövetkeztére ürítem én tehát poharamat szívből kívánva, hogy az Ur Isten a magánéletbe visszavonult Lázár Kálmánt eróvel és egészséggel áldja meg, hogy az a kapocs mely közte és Szabolcsvármegye közt fennáll, sohasem lazuljon, de egyre erősebben, forrjon össze. Az Isten sokáig éltesse! A. vármegyei főjegyző szavai után Kállay András volt főispán — szállott — régi uzus szerint Meskó Lászlóhoz és eloquens szavak után Széli Kálmán miniszterelnök opportunus mondását citálta. — Es ne essék ezen a napon másról szó, mint a mi ünnepeltünkről. Ez applicatió után meleg szavakkal üdvözölte az ünnepeltet és hatalmas éljenzés közt ürítette poharát. Meskó László az ügyvédi kar nevében üdvözli ellenfelét, az ügyészt. Köszöntője telve volt szépségekkel és az a nemes tüz, a melylyel szavai elhagyták ajkait, magával ragadta a hallgatóságot. íme a remek beszéd egy képe: — A vád olyan sajátságu, hogy még a virágból is a mérget szívja ki, de Lázár a vádló akárhányszor nekünk védőknek segített a virágból kikeresni a mézet. Majd a nyugalomba téréskor obligát csillaghullásról beszél: — Nem hullott csillag ezen a napon, de fejed fölött egy minden ordónál fényesebb csillag mindig ott fog ragyogni, szeretetünk és elismerésünk csillaga. Ezt a csillagot nem lehet felerőszakolni az égre, ha nem akar felmenni és épen azért becsesebb minden más csillagnál. . Szűcs Miklós a debreczeni kir. törvényszék elnöke állt fel ezután; hogy beszéde pongyolaságát mentse előre, a következő anekdotát rögtönözte. — Kérdik az egyszeri embertől. Miért jár kend ilyen piszkos ruhában ? — Miért ne járnék mikor engem ugy sem ismer senki sem! Az anekdota jól volt megválasztva, de bizony pongyolaságot nem láttunk. A — piszkos ruha helyett — pompás humorával, bíboros palástot teregetett Szűcs Miklós. Ha eddig kevesen ismerték is, szavai után bizonyára sohasem felejtik el az — egyszeri embert. Beszédéből íme egy pár értékes sor: — A tisztelet ezen impozáns megnyilatkozása rá mutat a Lázár Kálmán érdemeire, de dicséri azt a közönséget is, a ki igy tud méltányolni. Ilyen elismerés csak olyan férfiakat ér, a kik mit sem tettek a népszerűség megnyerésére. Ez az igazságosztás soha sem téved, nem ugy mint a paragrafusok igazsága. Majd szubjektív vonatkozásokra tér át. — 18 évvel ezelőtt Székesfehérváron ismerkedett meg Lázárral, ki még akkor alügyész volt. Ugy éltek mint az operett nap és holdja, ő (Szűcs) szolid kis legény volt és a szülei ház védelmében éldegélt. Lázár Kálmán pedig nappal dolgozott, este mulatott. Mult az idő és Lázár nappal vasszorgalammal végezte munkáját hivatalában de este sem mulatott már és íme most bekövetkezik, hogy majd nappal fog mulatni. Leszkay Ferencz szavajárására tér, a ki szerint 60 évig öregedik az ember, attól fogvást újra fiatalodik. Ez nem sok emberre! történik meg, de Lázár Kálmánnal meg fog történni. Történjék is meg igaz szívvel kívánja. Kállay Rudolf az Erzsébet kórház igazgatója, Lázár Kálmánnét üdvözli. Ezután rögtönzött és a régi magyar közjogból vett moüvuni alkalmazásával poharat emelt Kállay András Szűcs Miklósért, a debreczeni kir. törvényszék elnökéért, mint a jelen nem levők követéért, (ablegatus absentium.) Zoltán Aurél a nyugdijasok nevében köszönti fel, hol komoly, hol humoros tónusban beszélve az ünnepelthez. Halasi János toasztját allegorikus képpel kezdi. A hold mikor a nap felválllolta beszámol, hogy mit tapasztalt őrködése alatt és vádolja az embereket, mert csak bűnt és fortéimét látott. A nap megdorgálja és feddi, hogy miért, itéli meg az embereket, mikor csak éjjel látta életüket. Lázár mint a bűn ismerője nem volt az az ember, az a hold, a ki elitélte volna az embert, bár mindig a tévedő embert látta, erre gondoltunk a szép kép hallásakor. Beszéltek ínég Somlyódy István, t.-löki járásbiró, Zoltán Ödön, Hrabovszky Aurél stb. Végül ismét Kállay András szóllalt fel, — és találó szavakban éltetle a nyir-bogdányi főszolgabírói állásra pályázó s épen egymás mellett ülő trium virátust, azon óhajtásának adván kifejezést, — hogy a verseny barátságukat meg ne zavarja. Késő éjjelig tartott az ünnepély a Benczy Gyula hires szép hegedüszava mellett. A Korona fénylő nagy ablakai ragyogva hirdették az éjszakának, hogy odabenn aranyszívű embert ünnepel egy szép közönség s hogy ezt a szép közönséget szép czél gyűjtötte egybe — az igaz érdem igaz méltatása. Páfrány. 9 Népszámlálás (Folytatás.) Megjegyzendő még, hogy házbirtok gyanánt e rovat kitöltésénél mindig csakis lakóház értendő, egyéb épületek ellenben, pl. gazdasági épületek figyelmen kivül hagyandók. A 13. e) alkérdőpont kitöltésénél elvként tekintendő, hogy abba a számlálást közvetlenül megelőző gazdasági évre vonatkozó adatokat kell bevezetni, tehát mindenkor csak a mege'őző gazdasági évben részért munkált földterületnek nagyságát kell kimutatni, tekintet nélkül arra, hogy vájjon magában a népszámlálás időpontjában, t. i. deczember hó 31-én tényleg birt-e, vagy nem az illető — . a ilyen földdel. Viszont azonban a számlálás időpontjában esetleg bírt ily természetű földek, ha azokat az előző gazdasági évben az illető még nem mivelte, nem jönnek figyelembe. Nehogy továbbá a részért mivelésbe vett földbirtok területe ketszeresen, esetleg többszörösen is számba vétessék az ugyanazon család tagjai, tehát a férj és feleség & gyermekek, illetve a családfő és családtagok által részért közösen mivelt földbirtok területén mindenkor csak a féri illetve a családfő lapján kell kimutatni. Megjegyzendő végül, hogy úgy a házbirtokra, valamint a földbirtokra és bérletre vonatkozó adatok beiegyzesenel nem csak a községben, hanem az azon kivül sot az ország határain kivül létező ház- és földbirtok' illetve bérlet is figyelembe veendő. 15. A foglalkozási rovatok pontos kitöltésére különösen nagy gondot kell fordítani. Főelv, hogy a foglalkozasokat általános gyűjtőnevek kerülésével, lehetői®* tüzetesen kell megnevezni. A 14. rovat a) pontjára nézve tahót, mely minden egyennél kitöltendő, a kővetkező elvek irányadók: a) Az értelmiségi foglalkozótoknál nem elégséges a hivatalnok, tisztviselő, sőt még az állami, vármegyei, magánhivatalnok kifejezés sem, hanem határozottan meg kell jelölni, hogy : törvényszéki aljegyző, pénzügyigazgatósági fogalmazó, földmivelésügyi minisztériumban díjnok, alispán, takarékpénztári könyvelő, vasgyárigazgató, államvasuti mérnök stb. A mérnök kifejezést magában sohasem szabad használni, hanem mindig kí kell tüntetni a közszolgálati vagy gazdasági ágat is, a melyben az illető mérnők működik. b) Az ösUrmető osztályhoz tartozó egyének állásának és foglalkozásának megjelölésére a kövelkezé kifejezések alkalmazhatók: földbirtokos (kis-, közép-, és nagybirtokos) szőllőbirtokos, zöldségkertész, haszonbérlő, dohányos, kisbirtokos-napszámos, részes (feles, harmados) főldmives, mezőgazdasági munkás (földmivelési napszámos) stőlőmunkás-napszámos, gazdatiszt, (a minőség közelebbi megjelölésével: tiszttartó, számtartó, kasznár, ispán, erdész, stb.), gazdasági cseléd (gazda, béres, igáskocsis, gulyás, juhász, csősz, erdőőr, vinczellér, jtb.). Az önálló juh- és kecsketenyésztók s tejgazdasággal foglalkozó majorosok szintén külön megnevezendők. Azokat a kisbirtokosokat, a kik saját földjüknek mivelésen kivül rendszerint napszámba is eljárnak, .kisbirtokos-napszámos-nak' kell nevezni. Ezektől meg kell különböztetni a földmivelési napszámosokat, a kiknek legfeljebb liázuk van, de földjük nincs s kizárólag, vagy főképen, mint mezőgazdasági munkások keresik kenyerüket. Részes földmiveseknek csak azokat kell nevezni, a kiknél a részért mivelés főkeresetforrásnak tekinthető. A kiknél ellenben a részért mivelés csak mellékes természetű, azoknál a részes fóldmives minőséget a főfoglalkozás megjelölésében nem kell kitüntetni, a részért mivelésbe vett földbirtok területét azonban a 13. e) rovatban az ilyen egyének számlálólapjain is ki kell mutatni. Ügyelni kell arra, hogy a gazdasági cseléd kifejezés ne alkalmaztassék a gazdálkodó házában alkalmazott házi cselédekre (inas, parádés kocsis, koayhacselédek, szobalányok, stb.) A gazdaságban tényleg közreműködő házastárs és egyéb családtagok foglalkozásának megjelölésénél hasonló részletezés szükséges, a megnevezés tehát a következő módon kívántatik: birtokosnak, földbérlőnek, szőlőbirtokosnak, kisbirtokos-napszámosnak, részes földmivesnek, földmivelési napszámosnak, stb. segítő családtagja. Az őstermeléssel foglalkozó egyének foglalkozásának megjelölésénél oly általános megnevezések, melyek a fenti részletezésbe bele nem illenek, pl. őstermelő, földmives, földmivelő, töldész, gazdálkodó, stb., a melyekből nem lehet megállapítani, hogy az illető egyén mint birtokos, részes ;vagy napszámos miveli-e a földet, föltétlenül kerülendők. c) A bányászok mindig megjelölni tartoznak a bánya minőségét, a melyben dolgoznak: mint kőszénbányász, arany- és ezüst-bányász, stb. A bányász gzó magában sohasem használandó. Önálló bányavállalkozók pedig sohasem bányász, hanem mindig bányabirtokos vagy bányabérlő néven veendők fel, szintén a bánya minőségének közelebbi megjelölésével. d) Az ipar, kereskedelem, hitel és közlektdét körébe tartozó foglalkozásoknál kiváló gondot kell arra fordítani, hogy a megnevezésből az ipar, kereskedelmi és forgalmi ág s egyúttal az is kitűnjék, vájjon az illető egyén foglalkozását mint önálló (és pedig saját számlájára vagy pedig más üzlet számára darabszám szerint), avagy mint alkalmazott űzi e s utóbbi esetben mily minőségben? Vállalkozó, iparos, gyáros, kereskedő, ügynök, gyári munkás, iparossegéd, stb. kifejezések helyett alkalmazandók tehát: önálló szabó, üveggyáros, önálló vaskereskedő, önálló gabonaügynök, lakatossegéd, mérnök hajógyárban, vegyész ezukorgyárban, levelező üveggyárban, szabóinas, dohánygyári napszámos, stb. Az ipar körébe tartozó kertészek, az őstermelés körébe tartozó kertészektől való megkülönböztetésül, mindig mint kereskedelmi ét mükertétzek neve»endők meg. Vargáknál, a kik alatt az ország egyes vidékein tímárokat, másutt ellenben csizmadiákat vagy czipészeket értenek, mindig ki kell tüntetni, hogy cserzővargák (tímárok) vagy csizmadiák, illetve czipészek-e? Hasonló természetűek és határozatlan értelműimé' fogva elégtelenek az ,üveges', „gépész", .öntő', fimöntó", ,szerelő

u és „fűtő' kifejezések. Ezek helyett tehát tüzetesen meg kell mondani, hogy az illető egyén üveges iparos, üvegárukereskedő, üvegáruval házaló vagy vándorló ablakos, — cséplőgép-kezelő, gazdasági gépjavító műhelyben géplakatos, vagy hajógép-kezelő, stb., — rézöntő vagy vasőntő, — vi lányos felszerelő, ezukorgyári kazántütő, stb. Háziiparosoknál, vándoriparosoknál (amilyenek főképen a különböző javitó iparosok, pl. drótosok, üvegezők, órajavitók, stb.) az iparűzésnek háziipari vagy vándoripari jellegét is alkalmas szóval fel kell tüntetni, pl. faedénycsináló háziiparos, gölöncsér háziiparos, czigánykovács, vándorló drótos, vándorló ablakos stb. Azon háziipari nemeknél, a melyeknél gyakori eset, hogy az ipari foglalkozást az illetők csak saját használatra, vagy