Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

N 1 IX V I Központosítás. Aki ismeri a vidéki városok szomorú helyzetét és a mellett őszinte is akar lenni, annak l»e kell ismernie, hogy a főváros erőszakolt fejlesztése és vidéki városaink hanyatlása között a legszorosabb okozati összefüggés vau Elvitázhatlau tény, hogy az irányadó körök évtizedek óta azon igyekeztek, hogy az Ország középpontján, a fővárosban minél nagyobb ipari és kereskedelmi életet teremtsenek. Ha gazdálkodó és gazdaságilag fejlődő nép volnánk, akkor ezek a központositó törekvések a vidék hátránya nélkül lettek volna megvalósíthatók ; de sajnos, az utolsó ember-öltő alatt hazánk népe nem hogy meggazdagodott volna, hanem ijesztő módon szegényedett. Ha tehát az általános hauyatlás mellett a főváros mégis rohamosan növekedett, akkor erejét nem saját természetes fejlődéséből meritette, hanem a vidéktől vonta el. Még nem is olyan régen, minden kis vidéki városnak is meg volt a maga, elég módos kisiparos osztálya és elég virágzó régi kereskedelme. Nem is voltak ritkák a 80 —100 éves kereskedő családok a vidéki városokban, a kik körében a tisztességes üzleti szellem, becsületesség, szolidság uemzedékről-nemzedékre átöröklődött. Ez a kereskedő elem és kisiparosaink tömött sorai épen olyan erős támaszai voltak a magyarságnak, mint a már, sajnos, nagy mértékben pusztulásban levő birtokos köznemesség. És bizony a régi jólét helyén ina, a vidéki városokban csak a legszomorúbb pusztulás és hanyatlás képét látjuk mindenfelé. Vasút és tarifa csak azért létesült mind, hogy az üzleti életet lehetőleg a fővárosba terelje, tehát elvonja a vidéki városok éltető elemét. Először tönkrement a kisiparos Tönkre tette a közel külföldi gyáripar nagy versenye, melynek legbu/.góbb terjesztői pedig «'p<ni a fővárosi nagy áruházak voltak. Azután a helytelen gazdasági törekvések egész sora, a régi szolid vidéki kereskedelin t tette tönkre. Egyik régi, jóhirü cz boltja a másik után zárult be; a régi szolid üzleti szellem nem birt megbirkózni az uj idők talán gyorsabb, de minden esetre tágabb lelkiismeretű üzletembereivel. Nem kell félni; az a régi bolt rövid idő múlva újra meguyillik, uj, fényes, hangzatos czímet is kap, de uj tulajdonosa már nem lesz kereskedő, hanem szenzál, a bu lapesti és bécsi nagy áruházak egyszerű megbízott ja. A gazdasági erők és vagyonilag független elemek megfogyatkozása maga utáu vonta ezután a vidéki városok elhanyatlását is minden más téren. Egy-egy törvéuyszék vagy péuzügyigazgatóság megszerzésévid próbálta és vélte egyik-másik kipótolhatni a régi pezsgő gazdasági életet az arcza, hogy bánatában szeretet volua a sirba feküdui. LegtauáC303abbnak tartotta tehát, hi szigorú arezot vág s komolyságot erőltet. Lánczosék terve volt, hogy Ábelt és Bábelt Uraknak nevelik, azt a .csuiya portékát" pedig ola adják lakatos inasnak, ugy sem való másra, erós miut a bika, emelheti a vas rudakat. Zorobábelt mikor 14 éves volt, oda adták lakatos inasnak; bátyjai Ábei és Bíbel a gymnasiumba jártak, Ábel a 6 ik osztályban bukdácsolt, Bíbel az ötödiket ismételte. * * • Évek multak.. Á

Kel és Bíbel a városházán nap. dijaskodtak, mindkelteu a szü ei háznál laktak és etkeztek, már t. i. ha otthon voltak. Zirobábel miut lakatos segéd a főnökénél lakott, saját keresményéből élt s csak Ünnepnapon ment hiza szüleih»z. Lánczosék átellenében laktak Tánczosék, kikkel knmajátfhan voltak. Tauczo^ékuak 3 eladó lányuk volt: Ella, Bella és Zirzabella. EUa szőke volt, B*lla barua, szép c<inos lány volt mind a kettő, elleniéiben Z'rza bel ával, kiuek formátlan termete, rendetlen és szeplős ábrázs'a, vörös hsji nagyon kellemetlen kü'sőt kö c ön íött in'ki. Tánczozüé szokszor előhozta, hoi>y u/yan kire ütött Z rzabella, ez a „c-unya pirtékn"? hiszen az ő famíliájában nem ismertek egyetlenegy c uoyát sein, bizonyosan az apja rokonai köpött lehetett valamikor ilyen rut teremtés! TiLCZ>*éknál Zirzabella voit a cs-léd, a bű ibak, a házi bolond, i pp n ü;y, miut évekkel ezelőtt Lánjzoséknál Z irobábel, Z'rzabellának kellett a háznál legkorábban "felkelni s a kávét meefőzni, hogy a mamája meg E U és Bdla kisasszonyok azt még az ágyban elfogyaszthassák. E.lát és Bellát, mint a mamájuk szokta moudani, kisaszonyokuak nevelte; Z rzab illát p :di?, >zt a cuoya portékát majd elveszi vilami mesterember. Ella és Bella egész nap úgyszólván semmit sem ciiniltak, mint a tükör előtt ciinositották magukat, vigy egyikük elji'seotta znuoráu a „--"/ű' innájlt* s a intőik éuekelt hozzá Vagy at ablaknál liikönyökö ve bírálgatták Amikor aztán a vidék végkép ki volt zsákmányolva, és nem volt a mesterségesen nagyra müveit fővárost honnan táplálni, bekövetkezett a milléniumi év után a fővárosi krach és üzleti pangás, amely tart még ma is és tartani fog beláthatatlan időkig Most azután se pénz, se posztó, se ga/dag Budapest, se jómódú és jóindulatu vidék: hanem igenis ijesztő szegénység és pénztulens ;g vau szerte mindenütt, ahová csak tekintünk. Ez nem tarthat így tovább, mert ebbe az állapotba mindnyájan belepusztulunk. Be kellett látni az intéző köröknek azt, hogy a közerőt nem egy hirtelen nugyranőtt főváros, hanem a jómódú, eleven gazdasági élettel biró vidék képezi; majd ha a helyes gazdasági politikával kigyógyítjuk a vidéket vérszegénységéből, tnely elcsenevészteti, akkor aztán a főváros a dolgok természetes rendje folytán újra fejlődésnek indul és akkor majd az a fejlődés nem csak gyors, hanem természetes és biztos is leend. Mintha azonban a legutóbbi illőben már egy kicsit jobb szellők is kezdenének fújdogálni a vidékre nézve. A tisztességtelen verseny ellen hozott törvény első sorbin a vidéki kereskedelemnek válik majd hasznára, ugy szintén a házalók rendszámát) ozása is A tarifa megállapítás terén is mintha vennénk észre egyes jelenségeket, amelyek egyikmásik vidéki központnak kedveznek. Mind ez azonban elenyésző csekélység ahoz a hatáshoz képest, amelyet egy helyis iparpolitika volna képes elérni. Tele van nálunk mostanában a levegő az iparfejlesztés eszméjével. Ez az es/.köz, melytől uj életet várhatnak a vidéki városok, ha újra felébredt öntudatuk segélyével azt a saját érdekeik előmozdítás r.i okosan tudják felhasználni. Mi ugyanis nincs nálunk ipar a szó valódi érlelmében, valaha azonban volt. No«, li.i ujat csinálunk, tanuljunk a régitől és ;iz újnak ald isait először is oda terjesszük ki. ahol a léginek elpusztulása a legnagyobb károkat okozta. Vidéki iparunk leginessz bb meuó támogatása és az állami tumogissal megteremtett gyáripar decentralizálása képezik a helyes magyar iparpolitika kiskátéját. Az orvos doktorok azt mondják, hogy az ember halálát a végtagok megdermedéso szokta megelőzni. Nos, a magyar gazdasági élet végtagjai. a vidéki városok már elég dermedtek arra, hogy még a leglá/asabb helyi hazafiságban sinyló budapesti ember is be ne látná azt, hogy eljutottunk a tizenkettedik órájához annak, hogy a dermedt végtagok régi pezsgő vérkeringését újra helyreállítsuk, hacsak egy kiszámithatlan katasztrófának nem akarjuk kitenni az egész nemzetet, melyben elpusztulnak, elhalnak a végtagok, de velünk pusztul a központosított torzs, a főváros is. az aira hiiado fittal embereket és hölgyeket, knczagva egyik a másikluak -zalluines megjegyzésén. A c/.igeretiái nagyon ügyesen tudták hmm ujj-c káik között sodorni s igen kecsesen tulták c-óko:ni való picziuy piros ajkaik köző't elszív n. Eitéukm. eljártak a tá'.Cíiskoiába, Uncz.s Ábil éi Bíbel szok'ák őket elkísérni s oumn meg hiza. Z rzabellánik addig non volt szabid lefeküdnie, mig ók haza uem jöttek és le nem feklldek, m t ueki kellett aztáu a láropit eifujui. Tnált ó magának addig is valami dolgot, hi máit nem tollat fo.ztott. Hi E Iának meg Billának néha kedvük lett volua íj valamit segíteni Zirzabe.Iának, auyjtik nem engedte, nehogy eldurvítsák finsin kacóikat. Az öreg Tánc'.os rnin szólt semmibe, szörnyen gyatra ember vc.it ; ő u^y tái.Cíolt a hogy a felesége fuj*i. TIIICZMIIÓ cieiédet nem tartott. Ó maga sem d ilgozott .icmmit. igen el volt liizvi. E;yeba sem tett egéiz n»p, miut regényekéit ovisot', melyeket HZU án «z asztalnál ebéd idején elmeiéit és roppant dic űr>e a hazai regények rovására a frai cd és angol iedényeket, a melyeket a bentiók szereplő ptrbajozók, a c.odáli'us megszabadulások, további a leáuyrablások és szöktet'sek, vérengzések, méregkeverések és irtózatos e-küveí fogadott, boszúillások rendkívül érd'kesékké te<zn< k E 11 és Bslla mindig nagy fi^y-l -mmel hu Ihatták m imájuk előadásait, kivált hl ••z Icányr.ib ú ról, vagy 8/.ökLeté.-ról szólt, a mint egyik másik köp 'uybe burk<l éji lovag az iblakon ár l.öeibi.c ón r.-.billa el, va y szökiettemeg imádottját Ilyenkor Ela hátradőlt székeben s lehu iyta szempilláit, B ils p-ilig na yokat sóhajtva mondá. higy kár volt annak a szép lovagkornak elmu'nia. Zirzabella uem gyönyörködhetett soha a me*ékbeu, mert ue i fel kellett az ételeket szolgálni, s ha egy pillanatig hallgatódzott, tüstént rászóltak: ,du meg álltál te c uoja pirtéka, ninc neked semmi dolgod?!' Eiécl után E la B-ll.i végig heveredtek a pamlagon, Z r/.abella pidig a konyháim mosogatott, óvakodva minden rányérciörgéstő

1, nehogy nővéreit álmaikban íavarj-x. A Lázár-bankett. Nyíregyháza város uii közönsége, a Szabolcsvármegye járási székhelyeibn decentralizált igazságügyi tisztviselői kar, a társadalom, a hivatalok ünnepet ültek 15-én este, Lázár Kálmán királyi főügyész helyettes tiszteletére, ki hossza szolgálat után nyugalomba vonult. Tüneményes volt a rokonszenvnek és tisztelelnek az az impozáns megnyilatkozása Lizár Kálmán iráni, mely besugározta fénnyel és melegséggel az egész estét. A nagy közönség igy ünnepelte az ügyészt, ki a vádlói székből hosszú, nehéz idő után megvált, meg válva attól a hatalomtól, a mi a virágból is a ntérgrt szívja kii Mennyi balzsam*, gyógyírja lehet a szeretetnek, a jóságnak abban a szivbjn, a mit nem volt képes emberi erejíb'n meghamisítani a vád mérge? Milyen talpig igaz férti Lizár Kálmán, milyen hivatalnok, milyen barát és a szabolcsi társadalomnak milyen nagyratartott tagja, azt eléggé illusztrálták a pohár köszöntők, a mik a sz

Jp estén sürün melegítették fel a sziveket. Mitől fél az ember a legerősebben ? A vádtól ! Ez a rettenetes hatalom erős kézzel nyul az élet szövevényeibe. Hatalmas skálája lenn kezdődik a förteleinben és fenn végződik az igazság zsámolyánál. Gonosz, vagy avatatlan kézben, mérgezett gyilok; lisztj, igaz kézben, sebet bolygató, gyógyító kés. Ma, a mikor súlyos vád az igaz szó, sértő az igaz kritika, mert a leglöbb embernél néma szerepre van kárhoztatva a lelkiismeret, jól esik látnunk, hogy a közszeretet Lázár Kálmánban a vád képviselőjét hordja tenyerén. A törvényhozás nyilvános, a bíró, az ügyész ridegsége miatti ellenszenvet nem oszlathatná el soha sem az ember szerelel reméltósága. A zöld asztal emlékeit, nem lehet eltüntetem a fehér asztal mellett! Az az ügyész a kit igy szeret mindenki, az az ember-ismerés es humanizmus hatalmától támogatva, vádolva is tudott védeni. Ott az ember szive meleg maradi, az iigyész hideg teendői között is. A „Korona* nagytermében 200 főre teritettek ezen a/. esten. Minden h lyet elfoglaltak a vendégek. Ott láttuk a hivatalok és társadalmunk előkelőségeit. Ott voltak: Megyenj Géza kúriai bíró, törvényszékünk elnöke. Szűcs Miklós a debreczeni kir. tövényszék elnöke. Wcnz huizáiezredes. Nagy Géza honvódhuszár alezredes. Pokorny huszarörnagy. Kállay András. Meskó IAtzló orsz. gyűlési képviselő, Popp György kir. tanácsos pénzügy igazgaló, MiUecz Dezső főjegyző, Szabolcsvármegye közigazgatása képviseletében. Kovács István táblabíró. Martinyi József fögimn. igazgató. Bencs László polgáimestcr. Somogyi Gyula kir. közjegyző. Klein Adolf az állami építészeii hivatal főnöke. Irján János vasúti felügyelő. Geduly Henrik ág. ev. esperes. Dr. Bartók Jenő a reformátusok vezetője. Szikszay Pál megyei főügyész. Farkas Bertalan nyir-batori, Somlyódy István t. - löki jarásbiró, Borbély Gátpár Kcmecsei földbirtokos. Vay l'éter kisvárdai járásbiró. Nagy Lajos járásbiró, a közigazgatás és igazságszolgáltatás, a pé.izügy számos helybeli es vid'-ki képviselője. Az első fogás után Megyery Géza kúriai bírói törvényszékünk elnöke felállt és nagy figyelem közt a követkeíő köszöntőt mondla: Édes barátom Lázár Kálmán, hozzád kívánok szólani: LUH'ZIS Ábel és Bábel niindeuasposak Tollak Tánczoséknál. Z irobibel Csupán ünnep napjiu mehetett tarsalognt Zírzabellához, mikor anuik H volt a mosogatás utáu egy kis szabad ideje. Ók ketteu a többiek gilay tárgyai voltak ós szokszor kellett tőlük hallaniok: „tnilyeu ö>szeillő plr! az Isten is egymá-nak teremtette őket." Ug' látszik, hogv mind a 3 párt egymásnak teremtette az liien, mert Ábel Edát, Bábel Bellát, Zorobibel p di^ Z rzabellát vette el feleségül. E^y napon volt mind a 3 páruak az esküvője. Tömérdek kíváncsi népség bámulta őke», mikor kijöttek a teinpIüinbJT. Ella és Bjlla csakugyan irigylésre méltó szép menyasszonyok voltak Ábel és Bíbel karjain: egyéb megjegyzést sem lehetett hallani miut, hogy a vőlegények nagyou vékony dongájuik. Va!óbau olyanok is voltak, miut a mértani vonai, melynek csak hosszúiága van, de vistasiági :iiic<. Annál több megjegyzést lehetett hillaui Zirz ibollara es a leuyeres talpas Z nobabolre, a két ,cmnya pu'ókár*." a kik igazán elismerésre m'Itó rü pár voltak. * T z eve már, hogy mely után uéháuy liftre • i.-zttel, Balla pedig egy • elmúlt a bárinas raeuyegíő, Ella megszökött egy katounszínésztluppal ment vilá^.á. Ab I és Bíbel megmaradtak Sinyaró Vendeleknek; Ábel pír tiv tVa köhög, — nem sokáig köhög már. Bíbel n nagyou ügyes-bajos ember; tárcájában pénz helyett szóda bikarbőnát és antipirint hordoz, mit poutosau szedeget, bj naponta. Z irobábel és Z rzabolla együtt vaunak a legnagyobb b >késségbjn : semmi bajuk, elhízott mind a kettő. Még ni ibbik mint 10 évvel ezelőtt ; vau 4 erős gyermekük ; a legmgyobbik most végezte a gimnázium <l<ő osztályát ki.üaő ere Itn ínnyel. A piac'.tárja vin egy emeletes s'.ép épüiet; az a r.ti leví pltic.)h ilyisé^ből p ikoli zörej lull itaiik fel H :e u; n vn i h liyMgbe, 20—30 itK* W>r<ó. ret'.e >, '{)vu;.i i kirnn aliko' lát. A< épll't' hullok r.i'i i p • ii; anuyis. -u^y 'í jtükkel olvnhuó : „Láncsos Zorohábel épület, mü- és géplakatos '