Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

IM H Ü É K A hazai ipar és a kereskedők. A fővárosi s velők mintegy versenyre kelve a vidéki lapok is hasábokra terjedő czikksorozatokat íruak a hazai ipar támogatása érdekében s lendületes szavakkal hívják föl a közönséget, hogy csak is hazai ipari terméket vásároljou. Igazán nagyon szép dolog ez a hazai iparpártolás ott a papiroson, de — sajnos — a gyakorlati életben azoknak a sok lelkes és okos tanácsoknak alig vau foganatjok. És bizony nem is a vásárló, a fogyasztó közönségen múlik a dolog, hanem inkább a magyar iparczikkek közvetítésére hivatott kereskedők nagyrészén, akik valami csodálatos ellenszenvvel s gyakran lenézéssel viseltetnek a magyar ipar termékei iránt s csak is külföldi árut tartanak boltjaikban, ugy hogy a közönség, nagyon sok esetben, akarva, nem akarva, kénytelen idegen portékát vásárolni, csak azért, mert mást nem kap. Nézzünk kissé széjjel a nyíregyházi üzletekben, mit tapasztalunk. Azt, hogy alig találunk a boltokban hazai ipar terméket. A czukor az lindenburgi (Csehország), a gyufa bécsi, linzi, ausburgi, a teuta prágai és bécsi, a szappan gráczi, a gyertya bécsi és kloszterneuburgi, a keményítő porosz gyártmány, a liquer bécsi és prágai, esetleg hamburgi, a pezsgő állítólag franczia, de alighanem bécsi és gráczi, a sajt svájczi, a csokoládé és kakaó osztrák gyártmány, a rizskása olasz, a szalámi veronai, a fénymáz bécsi és linzi gyártmány, a levélpapiros, levélboriték s a különféle diszpapirok s levelező-lapok cseh és porosz gyártmányok, toll, irón külföldi, a virsli bécsi, esetleg prágai, a vasnemüek Stájerországból valók, nem is szólva a szövött és kötött árukról Szóval alig akad az ember a nyíregyházi üzletekben valami hazai gyártmányra; s vannak olyan üzletek is, ahol a timsóu s a trafikon kívül alig ha vau egyéb hazai gyártmány, de ez is csak azért, mert a belföldi timsó 30"u-al olcsóbb a külföldinél, a trafikot pedig nem lehet külföldről hozatni s rajta nyerészkedni A gyakorlati élet s gyáriparunk rohamos fejlődése eléggé mutatjq. hogy a fentebb elősorolt czikkek s egyebek is, ma már oly kitűnő ' minőségben s oly nagy meunyiségben gyártatnak hazánkban, bogy azok bátran kiállják a versenyt a hasonló külföldi gyártmányokkal, s mindezek daczára kereskedőink külföldről hozatják áruikat, annak daczára, hogy azokat itthon is teljes megnyugvással beszerezhetnék. Kereskedőink egyike a nyár folyamán el kezdte az Emke gyufát s megeresztett egy ügyes reklám közleményt a gyújtó érdekében s a mintául hozatott 1000 csomag gyújtó 3 nap alatt elfogyott. A közönség megkedvelte s kereste ezt a gyufát, de sajnos már csak ausburgi Union gyufát kaphatott, mert az illető kereskedő Vlo-kal olcsóbban kapta a külföldi gyufát, tehát ráfogta, hogy az Emke gyújtó nem jó s annál sokkal jobb a külföldi masiua. Gyertya gyártásunk s különösen a „Flóra* nevű gyertyagyár terményünlí az egész monarchiában a legjobbnak vau elösmerve, de azért Nyiregyházán akár vaggon számra lehet kapni a külföldi gyertyát S igy vagyuuk más iparczikkekkel is. Kárbaveszett fáradság mind az, a mit a magyar ipar pártolása érdekébeu irnak és beszélnek, mindaddig, mig a hazai kereskedőinkbe kissé több hazafias érzés nem fog gyökeret verni, mig néhány fillérnyi nyereség többlet kedvéért képesek a hazai ipar termékeket — úgy szólván — leszorítani a piaczról. A közönség álmélkodva olvasta a sok keserű panaszt hazai iparunk tengéséről, s midőn a boltokba tnegy s hazai árút akar venni, csakis külföldi portékát kap. Ujabban a szédelgésnek egy ujabb neme jött divatba, t. i, a külföldi árut magyar feliratokkal és czimkékkel (vignetta) látják el. Igy többek között a napokban láttam egy doboz gyufát, melyen kifogástalan magyarsággal van rányomtatva „Legjobb biztonsági népgyufa" Union, Ausburg és Linz. S e gyufát a rajta levő magyar felirat alapján, mint hazai gyártmányt fogyasztja a jóhiszemű közönség. Sajnos, hogy igy vagyunk ma már majd mindennel Az üzleti élelmesség minden körülményt fölhasznál arra, hogy portékáján minél előbb s minél nagyobb haszonual túladjon, de azért a hazai kereskedők legnagyobb részében s ép úgy különösen a nyíregyházi kereskedőkben is lehetne annyi hazafiság, hogy egyenlő jóságú portékák mellett, ne a külföldit, de a hazai termékeket rendelnék meg és árulnák. A fogyasztó közönség szívesen venné a hazai termékeket, csak lenne, aki árulná azokat. H izai iparunk érdekében bár mennyit Írjanak és beszéljenek, az mind pmztába kiáltó szó gyanánt fog elhangzani mindaddig, mig kereskedőink az átmeneti idó filléres hasznát felibe fogják helyezui a hazafiságnak s e filléres haszon kedvéért lu és kiszorítják a hazai termékeket. Mu/cimiunk gyarapodása. A vármegye közönségének érdeklődése lette lehetővé azt, hogy őskori lár,'y.ikban, a vid 'ki muzeumok között a mienk a legelsőd között s'.ercjiel. Kötelességemnek tartom tehát időnként gyűjteményünk gyarapodásáról beszámolni és ehez azon kérést fűzni, hogy különös 'ii azok kik szöllőtalajt rigo'irozt.ituak, legyenek szívesek a rigoliro/.ást figyelemm >1 kisírni és a netalán napfényre kerülő leletekről engemet értesíteni és azokkal közös tulajdonunkat képező, számot tevő tudományos czélu gyűjteményünket annál is inkább gazdagítani, mert azok magántulajdonban őstörtén elmünkre n'-zve elveszett okmányok, anyagi értékűk pedi; ritka kivétellel semmi. Ha pedig régészeti vagy anyagi értékkel bírnának, azt a beküldőnek rendelkez esűukre álló alapból - beleszámilva a csomagolási és posta költségét is — a legnagyobb köszönettel azonnal megküldjük. Miután különösen honfoglaláskori leletekben Beregvármegyc, a Bodrogköz és a Nyir hazánkban leggazdagabb és őseink viseletére, fegyverkezesére, szokásaira nézve már is megb :csülhetlen adatodat szolgáltatott, melyek irott történelemből cldigösincrotl nek voltak, hazafias kötelességet és szolgálatot tennének a magyar archiologiának azok, a kik különösen a netalán talált lovas (ősmagyar) sírokat szétdúlni nem engednék, hanem pontosan feljegyeznék, hogy a talált tárgyak a csontvázon vagy a csontváz körül miként voltak elhelyezve; vagy pedig szívesek volnának engemet költségemre táviratilag értesíteni, hogy mint e téren nemi tájékozottsággal biró és érdeklődő egyén a helyszínen megjelenve pontos és esetleg fontos megfigyelést tehessek. Különösen a vastárgyak gondos kiemelését és gondozását kérem, mert azok igen rozsdamarta állapotban lévén, leginkább tönkre mennek és igy a légritkábbak. Legújabb gyarapodásunkról a következőket jelentem. A Demecser község kölelékéhez tartozó Borzsova pusztán ifj. Elek László úr 24000 Q öl területet rigolirozott. Ezen területnek különböző egymástól távol eső pontjain ez évnek tavaszán két sírban — mely egymástól mintegy száz lépésnyi távolságban feküdt — egy-egy honfoglaláskori kard.it találtak. Megjegyzem, hogy eddig hazánkban honfoglaláskon ép kardot 19-et, töredéket .Vöt találtak. A 15 leihely következő, lieidéd, Beregszász, Bodrog-Vécs, Csuny, Demecser, Kis-Dobra, Tisza-Eazlár, Gombás, Karos, Kassa, Kecskemét, Nemes-Úcsa, SzékesFehérvár, Szolyva, Tarczal. Ezek közzűl 4 ép és két töredék Szabolusmegyéből került, a Bodrogközön Dókus Gyula 5 ép e» két töredéket, Beregmegyébon Lehóczky Tivadar 2 épet es egy tőredéket talált. Az utolsó három szomszédos területről tehát H ép és 5 töredék julolL napfényre, mig az egész or->zág többi részeiből összesen csak ép kaid. Ezen körülmény azt látszik bizonyítani, hogy honfoglaló őseinknek főhadi szállása a mi vidékünk volt. Restellem, hogy Zemplén egy kard többséggel le akar bennünket szavazni. Ne fagyjuk magunkat lefőzni, lépjünk a mi kedves -zomszéd vármegyénkkel nemes versenyre. Mentsük és őrizzük meg azon kevés nyomokat melyeket őseink visszahagytak. Az emiitett borzsovai területen még egy vas fokos, egy pityke és 3 cserépedény találtatott, ineiy tárgyakat honfoglaláskoriaknak tartok. Ezen kivül ugyanezen telepről még 21 részint a Kr. előtti II. évezredből (az u. n. bronzkorszakból) és a Kr előtti évezrednek II-ik feléből (az u. n. La Téne kórszakból) származó különböző nagyságú és alakú cserépedényt ajándékozott az elmúlt tavaszon ifj. Elek László úr. E területen e hónap elsó napjaiban a rigeürozás újból megkezdetvén, ismét több őskori edény találtatott, melyeknek nagy részét a munkások szokás szerint vagy széttörlek, vagy pedig olyan nedves és mállott állapotban voltak azok, hogy a kissé nagyobb edényeket épségben kiemelni lehetséges nem volt. Összesen nyolez edényt sikerült többé kevésbbé ép állapotban megmenteni. Az edények csoportokban voltak elhelyezve. A csoport közép n mindég egy nagyobb edény volt, és e körül kicsiny legleljebb .gy deciliter űrtartalmú füles szilkék voltak i elhelyezve. A közepén levő nagyobb edények égetett ember csontokon kivül egyebet nem tartalmaztak, a melyek azonban egy ember csontvázának csak igen csekély részletét képeztek. Csupán egy ilyenben találtak egy 10 clm. hosszú hronztül, melynek ellapilott felső vége karikára van hajlítva. A nagyobb edények körűi talált kisebbekben csupán főidet találtunk. A temetéskor valószínűleg ételeket tartalmaztak, hogy az elhunytak a túlvilágon ne éhezzenek. Az edényeknek szája kissé dél felé dűlt. Az edények közül egy 19, és egy 10 czentiméter magas ember csontokat tartalmazott edénynek fele magasságában két átellenes kis fülecseke van, hasán kiálló kőrhomyolatokkal határolt, 4 illetve 8 csücskökkel, és a csücskök kőzött függélyes hornyolatokkal. Egy tálnak pereme alatt pedig közvetlenül 11 csücsök képezi a díszítést. E csücskös edények a bronzkorszakra vallanak, a mely korszakot közép Európában a tudósok a Kr. előtti Il-ik évezredre helyezik. A hat kis edény nem külömbözik a vármegyénkben sok helyen — Nyiregyházán hat egymástól távol cső helyeken levő La Téne ízlésű urnák mellett talált füles bögréktől, a mely korszak pedig a Kr. előtti évezred Il-ik felére esik, bizonyítékául annak, hogy nálunk a bronzkornak ugrás nélkül ment át a vas használatával már ösmerös La Tene korszakba és valószínű, hogy e hosszú idő alatt vidékünkön hódító hadjáratok nem dúltak. gét folytatni, nem volt egy quartó sem a zsebében. Szegénységét annál is inkább erezte, mert husvé'. napján kellett egy nagyszerű bikaviad ilnak végbe menni Mazzantini és Toascuelo viadorokkal és igy, látva /.-ebei ürességét, meg lett fosztva kedvencz mulatságától. Épen ezért elhatározta, hogy elmegy Sevilla utczáiba szeren csét próbál ai és miután az „Esparanza" kolostoráról nevezett sztlz Máriához buzgón imádkozott, kirázta a hajában maradt szalmaszálakat és sietve távozott az Istállóból, ahol az éjjelt töltötte. Négy óra hosszáig taposta már & város utcáit. Beszívta a atllt halak 8 a foiró olajbari barnára stílt czimetcs kalácsok illatát, mohón követve a bikaviadorok nyomait, a kik lassan lepleitek el a kávéházak elótt feszes ruházatukban. Nagyon éhe- volt már s uem taiált módot egy peseta megszerzéséhez sem. Végre nem tudván már tovább meuui, egy előkelő palota árnyékában helyet keresett a pihenésre. Aki alszik az ebédel. És mivel Moreniíó még csak nem is rpggelizett, egy jó adag alvással elégítette ki magát. Nemsokára mélyen aludt és igy valóban elragadóan szép volt. E^ész teste h tsszában végig uyult a fehér kőlapon, egyik karja fekete, cöndör-fürtü feje alá hajtva hosszú szempillája, szemhéjjá lezárva és piros ajkai bizonytalan mosolyra nyílva ragyogó fehér piczi fogakat lepleztek le. Amint igy aludt, egy lúrista pir ment éppen arra. Egy fiital házaspír, ami karjaik egymásba fonásának a módjából látszott. — Nézd csak, milyen szép ez a gyerkőcz — mondá » fiat al férj feleségének, mialatt megállt, hogy az alvóbau gyönyörködjék. Milyen szép festmény lenne éhből! Miiyen érdekes helyzet. Minden ki van benne fejezve, egészen ennek a uyitott kézuek kü'öniW mozdulatáig, a mely azt látszik várui, hogy az alvás alatt valami nem várt ajárdék essék belé. — Tudod mit? — Moi dá a fi ital nó. — Nagyszerű meglepetéB leuoe annak az alvó tiunik, ha egy ezüst pénzt tenuénk a markába, arait azu'án felébredésénél megtalálna. A szerelmesek bőkezűek. A fiatal ember kivett árczájából egy öt frankos pénzdarabot és vigyázva a nyitott kézbe helyezte, a mely a hideg p>ris érintésére egy gépies mozdulattal btc-ukódotf. Ezután a fiital pár nevetve távozott. Morenito folytatta az alvást és amig aludt, álmodott. A'.t álmodtn, hogy egy szivárvínys inü létrán leszólott egészec ő hozzá az „E-peranzc* kolostorról nevezett szeplőtelen s^üz. Híjában liliomkorona volt, kezében fehér rózsákat tartott és mézédes hangon azt mondá neki: — Juuiito, te fohisem feledkeztél meg regpel és este hozzám imádkozni. Fiam feltámadásnak tiszteletére megakartalak érte jutalmazni. El f.,gsz menni vasárnap a bikuviadalra. A mig ezt mondá a PZÜZ Mária Morenito kezűbe rázta a fehér rózsák szirmait és estében minden róz-a sziroii e»y ezüst pénzdarabbá változott. Morenito oly nagy örömet érezett álmában e fölött, hogy fölébredt reá. Kinyújtózkodott és — ó cmda az egyik kezéből fehér pénzdarab csúszott ki és ezüstös pmgéssel a kőlapra esett. Nem hitt sem szemének, sem fülének. Felvette a pénzt. Vadonat uj öt frankos volt. Tehát a szent szilz nem tréfált vele s ő elmehet a bikaviadalra. Egy ugrással talpon volt s elkezdett a „TorosMér felé szaladni. Mikor a „San I'ublo" utc.a sarkán befordult, majd nam fellökött egy Triána külváros beli kis leányt n kit már gyermekkora óta ismert s akit Chata-nak hívtuk. Nagyon halvány volt s nagy fekete szemei tele voltak könnyel. — Mi bajod van Chata? — Kórdó Morenitó. — Anyám beteg — feleié a leáuy ós már két éjszak i virasztottam. Nálunk volt az orvos ma reggel és gyógyszereket rendelt, de a gyógyszerész nem akar semmit sem hitelbe ad IÍ. Mi tevő legyek? Ht a lólek harangot meghúzzák számára, akkor az én számomra is fog az szóllaui. Egy pillanatig gondolkozott ezan Morenito, tekintetét a Chata nedves fekete szemeibe raélyesz've. Arutftn gyorsan kis barátnéja kezébe tette a csodás pénzdarabot. — Fogd Chata — raondi vedd ol ezt a péuzí; az „E-penin/.a* kolostorról elnevezett szűztől kaptam. Nem fog megharagudni, ha anyád meggyógyitására feditom. Chata auyira megvolt hatva, hogy nem is köszönte tneg, hanem szaladt egyenesen a gyógyszertárba. Merenito tehát nem mehetett el a bikaviadalra. De azért nem kevésbbé vig vasárnapot töltött. Éten a napon jobbau lett Chata auyjn ős a leányka eljött a korcsma udvarára Juanitonak köszönetet mondani. Egy kicsit kiöltözött a Juauitó pénzének maradékából, két piros rózsát vett, melyeket fekete htjába tűzött. Elmentek mindketten a quadalquivir partjára sétálni az Alamede viru'ó narancsfái alá. Mikor egy árnyékosabb rejtekhelyre értek, meiy magas myrtus bokrokból volt képezve, s kis leány hirtelen mind a két karját Morenitó nyaka közé fonta és a legcsekélyebb álszemérem nélkül mondta: — Szeretlek Juiuitó é< ha akarod, majd ha huss éves lessel, a feleséged le>zek. Ai-onlt.