Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

N T í R V I I) E K Mélyen tisztelt intézői, jóltevő angyalai a szegényügynek! És azt mondom meg lehet csinálni mindent és a szegény gyermekeknek sem kell karácsonyig várniok ruha után, hogy agyon fagyjanak — ha a következőket figyelműkre méltatják. Az iskolák szegény — erre a jótékonyságra rászoruló növendékeit még szeptember utolján kell összeiratni és legkésőbb október végéig felruházni. Ami a pénzt illeti, karácsonyig okvetlenül be fog folyni a szokott uton és módon. A mesteremberekkel ugy lehet megegyezni, hogy október végére minden ruha elkészítessék, de az ára csak karácsony körül fizettetik ki. A határidőre egy bizottság az összes ruhanemüeket átveszi és ezeket haladék nélkül kiosztja. A karácsonyfát is föl lehet állítani. Az ünnepélyt is meg lehet tartani, melyre a szegény gyermekek annyival öróinestebb jelennek meg a kitűzött időben, hogy a vendégsereg előtt sem kell szégyelniök ruházatuk fogyatékosságát, és nem kell dideregve megállmiok a fényesen kivilágított karácsonyfa előtt. Ezek volnának szerény véleményem szerint azok, amelyekre a jótékony egyesületek nagylelkű vezetőinek figyelmét fölhívni szükségesnek tartottam. P. J. Fonográf hangverseny. Tizedikén szombaton este a Korona- zálló nagyterme zsúfolásig megtelt előkelő kö-öaséggel, bogy az Erdélyi Kárpit Ejyesület hangversenyé; végig hslgassa Az est jövedelme a Mityás kirá'y szU'.ólUzábau fólálli tandó első néprajzi muzeu n alapítási czőljd-a volt száiva. Ennek az esléuek sikerülnie kellett, mert 1. Vikár Béla szabidon előadott. 2. Jósa Mártha ki-asszony énekelt. 3. A fonogríf zenei szeuzácziókat reprodukált. 4. Tamás Kita az az Nyáriszegfü Lliom szerep-lt, 5. Popiui Albertné úrasszony énekelt. 6. Mert mindezekre a közöusőg kíváncsi volt. 0 csó belép'.i dij, számozatlau helyek. E. az ötlet bevált a demokratizmus d.erőségére. A közönség sem gyülekezett olyan uaalmas lassúsággal, mint mikor a a számozott jegy biztositji a helyet. Vikdr Béla előadása volt az első szám. Ec a rokonszenves iró-ember fe-zteleu és kedves előadási modorával kötve tartotta a tLyjlmet, mig a néplalok szövege és a bekezdő kepek közötti összctüggést magyarázta. Nagy érdeklődésnek ós alapjs tanulmánynak volt tanújele az az előadás. Igaza vau Vikár Bélának, vau összefüggés a nótakezdó sor és a filytatás között, de ha minden nótát ugy akarna megmagyarázni, miut felhozott példáiban tette u

3'yan megkellene sarkantyúznia néhol a fantáziáját. Ennél a dalnál: Kutágasra szálloltt a sas Eugem rózsám ue csalogass. Könnyű az összefüggést megta'álui, mert a mint a pusztai kulágas csalogatja pihenésre a 6ast, ugy minden oly szép, oly nagyszerű oly kedves, hogy a ki e tájat, a festő ecsete alá való tájképet egyszer — bármely pompájában is látta, lett légyen az gyermek, vagy ifjú kori emlék agg korában is oly formán emlékezik vissza reá, mint a kis gyermek, a ki életében először látta a szép szivárványt, s eltűnte után ep.tdó réveteg tekintetét végig-végig hordozza a zenithtól a nadirig, a nadirtól a zenithig — váljon hol fedezhetné fel a földön, vagy a felhők sátorán azt az aranyhidat a mely összeköti a földet a menny kapujával. Igen — ilyen érzelmek lepik meg, ilyen emlék-t visz el szivében, lelkében, képzeletében az a halandó, a ki egyszer a „kőváraljai* kastély mellett kigyózó országúton Abaujból Tornába, vagy Tornából Abaujba igyekszik, mindegy hkir lovon, akár koc-iin, gyalog, vagy terhes szekeren, mert a hintó tulajdonosának müveit lelkét ép úgy, mint a ló lovagjáét lebilincseli. Ugy szintén a köznapi dolgokkal kllzködő fuvaros is ön kénytelenül lassítja meg gebéinek lépését, midőn a kasté.y környékét átölelő fenyvesbe ér, tele, tüdővel szivjt a balzsamos levegót; mohó kíváncsisággal legelteti nemeit a kastélyou és a kastély remek szépségű környékén. Bizonyosan, ha ilyenkor gondol valamit, az uem lehet más, mint az, hogy; ,de boldog lehet e kastély tulajdonosa, bizonyosan már a mennyországból előlegezett örömöket élvezhet. " Lássuk csak helyesen gondolkozik-e, midőn ilyen gondolatok járják át egyszerű agyát! E'be.szélésem végén kiki megfog győződni gondol tauak helyes, vagy hely telen voltán. Jó értesülésünk szerint, a szabadságharca leveretése utáu Körmendy Mór magyar nemes (igazabbau gróf Karminszky Dienes lengyel származá u szabadsághős) vette meg e kastélyt összes tartozékával s közvetlen a világosi fegyverletétel u>án költözött be ifjú, angyalszép-iőgü ós szelidségü nejével Kmiáromy Aléllal, hogy ott a világtól elvonu tan a „Bachkorszakbiu" léteBült zsandárfónökök szemei elől meghúzódva c-upán imádót nejének, s kőt éves kis fiinak élhessen. Az ú dözós egyre tartott. A visszatorlás a boszu müve rettenetes volt. — Ilaynau, Matteruich, B.ch és Schmerliug hordái, a c/.ivilbe öltözött „Mpiou"-ok elárasztották a leveretett szegény hiza miurfin vidékét, felkeresték a falvak, tanyák épülreit, kikutatták az erdók kastélyait, vadász-lakait, küudakolták a lakók vonzza a tiltakozó legényt is a rózsája, igon de ezt már, hogy magyaráznánk meg : Hely icza ricza r<cze riczi kukoricza r. pc<c Megölelem a rózsámat CiUtörlöiiö.i este. Vigy ezt ni: Kútágas gémestül Leszakadt vedrestül Felmásztam egy fira Egy almáért Nem adom az anyját A lányáért A dalos nép nem gondolkodik ám fiskális őszszel, meg arra se számit, hogy az urak revidiálják a dalait, mikor sziv'jől támadt, örömének kifej ízést ad egy egy — Icza ricza kukoricza pahcsintás furcsaságban. Vau á:n azért ott is összefüggés, csakhogy hangulatbeli, vagy az összekapkodott szavak zenéje egyezik a bekezdést követő szöveg quilitásával. Vikár érdekes előadása u'án Jósa Mártha úrhölgy énekelt el Liszky A.béritől egy kissebb dolgot dr. Vietórisz Jó/.sef sima fordításával, majd Szababos-B iloud operettjéből a Bimbilla románczát. Kellemes iskolázott hangját és ízléses előadását hatalmas tapssal honorálta a terem. Tamás Kata a bánfi-bunyadi piraszt láuykaénekelt el egy pir dilt ezu'áu. Ejyszerűeu természetesen dalol, az arcza oly bájos mosolygó marad énekközben is, miut mikor nem d;loi. A sürü bogy volt ra rögtö izéssel felelt. Nyíregyházin nem tudják a nevemet, Majd meg tudjak ha én innen elmerek. Az én uevtra uyári-szeglü liliom, 11a meghalok viritson a síromon. M.jd Fopini Albertné úrhölgy énekelt. Solv<.-jg dala, ez volt a cznuu a gyönyörű íiielankólikus dalnak. Popininé úrnőnek tömör szívhez szóló hangjára min hi millió apró ezüit érinecskével telt vilua be a levegó ős azok szelíd kavargásban pendültek volna folyton füyvást össze. Sj'iáig zúgott a taps a dal után, erre a gyöngéd volt az éa szerelmem kezdetű dalt osztotta szét hangja kincseivel a hallgatók tzivj között. Jósa Mártha kisasszony p ecziz és simulékony zongorakisérete igen emelte a Intá-t. A fouográf kőiben és végül muködö'.t, a vocd zene számokat megnyomorgatva r< p. odu válj i, az emberi hiug finomságait ucrn k pes csak seregély riogato átváltoztatásokkal előadni, kiarinó', hegedű, tárogató u áu szépen má-ol. Végül Jósa Mirtha és Popininé us hölgyek bele éuekeltek a fouogárfba. A misina szabadon atalakuva előadta rögtön. Az est sikerült. El ue fdlejtsek valamit. Yal.mWyik au ziríai falu kirándul helyén lá'tum, hogy az illúziók felköitóséhez uií'yen kevés nqusiluui kell. Négy fenycczölöpre feleresz volt formálva hat szál deszkából. A ?á;or elején uugy fekete táblán büszke fehér betűkkel fénylett a világba ez a felírás hogy: BIEK-HALLE K4 iyeztem a meghatottságtól, oh uiilyeu egyszerüseg es örömmel fizettem a hat krajezáros sör helyett tizeukeitőt, mert hu csarnokban Í6Zom az árpa arany levét. Épeu ilyesmit láttam a Korom kis terme közvetlen szomszédságában. Az előszoba egyik végéb-n ruhafogas ós szekrény állt, e körül pedig c/.ukor-párga volt kifeszítve. íme a ruhatár, hordja el a tatár. Nem mondom ón hjgy szerkesz-zenek a ruhatár köré pir léczbJI álló korlátot ős az ilyOQ mozgalmas estékre komaudirozzinak a L>j:fi segitsigére egypár neveit s beárulták az absolu'izmus vezetőinek.—Ezek p raic ára aztáu a lelketlen epionok ártatlan arctot ő'.lve Üldözött gyauáut mu atták bo mat-U-caf, a kastély urai, vagy uruái eiőtt s némi alkalmaznert könjöiö^tek legalább azon időre, mig a reac ió megszüuik. — Igy került Iíörmeudy kastélyába magát llalmiy Igoácznak nevező, s látszólag az absolutizinus elöl meueküló üldözö l, a kit Körmendy nejének, A'kMnak kértére, — mert miut mondá a llilmay család a Komiromy családdal, — bár távolról, de rokonságbau áll, — iepánul felfogadott. Az uj i.-p.in uj hivatalában nagyon jól érezte mugát, hivatali teendőit pontosan végezte. — Num is V0it rá panasza Bem urának, sem úrnőjének. — Még a csoltídseg is emberséges embernek tartotta. Ilit hó telt el llilmay íspiukodása óta. Ezen idő elég volt arra, hogy ura, de különösen úrnője szivébe lopja magái. A mit sem sejtő Körmendy e;-y holdvilágos estén a mint ispánjával a közeli tanyáról haza kocsizott uiközbeu nyíltan elmondott mindent a sz.ibadságharczról, annak leveretésérői, a kamarilla működéséről. Elboszelce azt i", hogy a szabadságharca alait miuő szcn pkör ju ott neki osztályrészül, miként felelt meg megbízatásának. M.-gismertette magát, hogy ő lu'ajdonkepen gróf Kamínszky Díenes lengyel származású fdur, ki a szabadságért óló-haló testvér nemzetnek segítségére sietni szent, kötelességének tartotta akkor, uiídőu a láugleikü Kospu'.h Lijos felemelte szózatát a uépek millióihoz.— ltiszletesen elbeszélte melyik légióban harcolt, mely c-a'.áltbau vett ré-,zt. Hejh! hi elb.'szőléso közben ráfigyelt volna útitársa arczára — nyomban eazrevette volna a mohó kíváncsiságot, melylyel az magába fogadta a nemes gróf minden egyes szavát. Wawrik mester, — mert igy hivták az ál Halinayt — egy háire a történtek után szabadságot kért urától és úrnőjétől — miut mondá: rokonait szeretné meglátogatni Ugocsában, a kiket még a szabadságharcz előtti idők óta nem látott, — de erősen ígérte, hogy az ara ási munkálatok előtt vissza jön s hivatalát pon tosan elfogja látni. E bocsájtották, — még az Ugociában élő s a Kimáromy c a'áddal rokon Uilmnyaknak üzenetet is küldtek. pikolöt, mert talán Szabolcsvármegye első mulató'erme megérdemelné, hngy ne legyen olyun csúnya kavarodás, tolongás az esték végével a ruhák körül, hinem mégia lehetne ezen változtatni. Mit ér a legszebb mű'or ha az emberből mielőtt haza jutna a művészettől nyert zsákmánynyal, ököllel és könyökkel kigyúrják elragadtatása legszebb részeit. Ilmem az est mégis sikerült ! Páfrány. lieformátus új temetési énekeskönyv. A nyiregyházi ev. ref. egyház org. kántortantója, Bán Lajos a leinetési isteniliszteletek szebbé s vonzóbbá tétele szempontjából Temetési énekek gyűjteménye cz. alatt mintegy őO — 56 éneket tartalmazó kis halotti ének könyvecskét rendez sajló alá. A gonddal összeállított s részben megirt kis mű már nyomdai munkában van a hihetőleg e hó végén, vagy a jövő hó elején készen is lesz. Előfizetési ára mindössze 80 fillér. A törekvő ifjú kántor ur munkáját a midőn melegen ajánljuk az ev. ref. gyülekezet lelkészeinek s kántortanitóinak, valamint magoknak a ref. híveknek, egyszersmint felhívjuk szives ligyelinőket a mű czélszerü voltát igazoló alábbi nyilatkozatokra is. Nyilatkozat. I A Bán Lajos org. kántor-tanító úr állal kiadandó temetési énekeket átolvastam. Tartalmukat, mélyen vallásos hangjukat és igazi szárnyaló bensőséges költészetüket meglepően szépnek és megragadónak találtam. Ennélfogva a mi teljesen elhagyatott ref. temelésszertartásaink buzgóságának és áhítatának emelésére ki válóan alkalmasnak találom ez ének gyűjteményt. — Megnyugvással ajánlom tehát híveinknek, hogy e könyvecskét megszerezni, illetve temetéseknél használatba venni igyekezzenek. Nyíregyháza, 1900. október 25. Bartók Jenő. a nyiregyházi ev. ref. egyház lelki-pásztora. II. Bán Lajos tanitó urnák. Nyíregyházán. Temetési ének gyűjteményéről a következőket irhatoin: E temetési ének gyűjtemény valódi nyereség ének irodalmunkra nézve. Szerencsés gondolat volt öntől, hogy gyűjteményéhez a dallamokat templomi énekes könyvünkből vette, inert cz által módot ós alkalmat ad énekelni szerető híveinknek is, hogy ne csak szenvedőlegesen, de ténylegesen is részt vegyenek gyász isteniliszteletünkben. A mi a gyűjtemények szövegét illeti: mind a másoktól átvettek, mind saját szerzeményei a mai kor viszonyainak s a változott gondolkozás módnak az eddig megjelent temetési ének szövegeknél jobban megfelelnek. Alfele szerlelenségek, képtelenségek, hogy a halott búcsúznék az élőktől, nincsenek benne ; nagyobbára általános körben mozgók s a feltámadás, viszontlátás s jövő élet hitének táplálásával a sebzett szivekre is megnyugtatólag hatnak. E gyűjtemény nagyon is megerdemli, hogy minél szélesebb körben elterjedjen és világoskodjék. Adja Isten hogy ugy legyen ! Székelyben, 1900. október 23. Szives üdvözlettel Horkaj Barna, ev. ref. lelkész. 185* junius derekán egy szép nv&ri délután a miut a nemes gróf gazdaságából hazaérkezve hintájáról le akart szállaui Haynau csatlósai elfogták, s a uélkü', hogy imádott nejétől, gyermekétől búcsút vehetett volna — előbb Kassára, majd Pestre hurciolták. — A bre^ciai hyóua akkor Pecsett volt. — Öt uapig várakozott a magyar szabadságért küzdő lengyel főnemes a .Neugebaud" egyik ctellájában a teljhatalmú úr Ítéletére. — Hiynau kedves szava: „Blei uud Pulver" ismétlődőit az ő elitéltetésekor is. E< a nemes gróf nem életéért könyörgött, huieoi csak azért, hogy imádott nejével mőg egyszer beszelhessen, s tőle és kis fiától búc-út vehessen. Fordult a koc/.ka — Haynau kegyvesztett lón. Augolhonba u' ázott. — Az elitélt és vizsgálati foglyok Kufstein, Josefstadt stb. börtöneibe burczoltattak. — Ez utóbbi várbörtön egyik czellájábau várta a golyó általi halálra ítélt lengyel főnemes én több társa sorsa jobbra fordulását. — Es valóban. — A bresciai hyéua utódja már sokkal szelídebb, emberségesebb ember volt, vagy taláu a kamarilla maga is uiegb.rzadt retteutó művétől, vagy az ez által felháborított közvéleinéuytól, mert mindazok, a kik vagy önvallomásuk, vagy tanuk állal el nem áruitattak — szabaddá lettek. Ss-.baddá lett Körmendy Mór in. Ilii ueje a mint megiudta az örömhírt Budape-tig elobe ment a kis Dénessel. A találkozás megható, egyszersmind megdöbbeutő volt. A leghűbb hitvestárs sem ismert reá az egykor daliás férjre, a csaták hősére. Üsszetöpörödöt megőszült hitjzaiu, kiaszott aiC'U, fénytelen szeuiú férfiúra mu'.atva mondták, hogy ez az ó ferje. A szomorú találkozás ha;ása alatt egy sikoltással összeesett, a másik pilanatban már a beteges, de szereló férj Karjai közt volt. Midőn magához tért, csak ennyit birt rebegni: „Édes MóriCíom igazáu te vagy — az, — vagy — csak ál — mo dom ? Óh — ször nyű álom — ször — nyű álom! el — veszi — az e — sze — met." Igy tette tönkre a leguemesebb keblű szabadságbősnek, lengyel fóuemesnek testi erejét, lelki életét a 2 esztendei kegyetlen börtön. Igy tette tönkre unj gazdag uri c>alád boldogságát ö'ökre-örökr.-. (Folytatása kOvelkeiik.)