Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

XXL évfolyam. 46; szám, Nyíregyháza, 1900. november 18. SZABOLCSTARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁR BEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK ós A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-SGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Megjelenik: hetenliint egyszer, vasárnapon. ostán vagy helyben házhoz hordva • i AZ et

0/^

eí

e«

l pénzek, megrendelések s a ^ «P resiei .cepexa KUideméüxek, Hirdetési dijak : Egész évre f . . 7 . . .1 tárgyában leendő jelszó- » alut keretnek bektt^ea, Minden né

Qymr b.UbJtt p .» ..r ..yu.r Félévre 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f

n„ »«rmeutetleu levelek csak ismert klektől közlése 10 fillér; többszöri közlés e.etében" fii. Negyedévre . 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ..T. * " . „, A .jM-térl közlemények dij» .or.mkiat 60 flll«Sr: A kéziratok csak világos kivauatra s az I Apró hirdetések 10 sióig 40 fii., minden további a«<S ,í» lrn!f

,«jái/órt» IriU.latnalr tri . c./ > i ű l TT .. .1 .1... l_ :. r • _ A községi jegyző és tanitó uraknak egés/évre csak négy korona. Egy gzám ára 20 fillér. (Jánószky ház) intézendők. illeti költségére küldetnek vissz*. 4 fii. Vastag betűvel szedeti kitazcreien számit. — _ ° — ----Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V.. Ecksten Bernát ós Altalános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapasten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 20783—1900 K. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A nagy-kállói járás főszolgabirájának 14638. K. sz. alalt kelt körözvényét szabályszerű közzététel végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1900. november 1'2. Mikecz János, alispán. (Másolat.) 14638|900. K. Körözvény. B.-Ábrány községben Papp János f. év október 27-én 1 drb. koros pej, kancza kehes lovat fogott fel bitangságban, mely igazolt tulajdonosa által november 30-ig kisajátítható, ellenesetben nyilvános árverésen el fog adatni. N.-Kálló, 1900. november 9. Eorkovics, s. k. szolgabíró. Szegény gyermekek felruházása. Ősz utolján vagyunk. Javában hullanak a fák levelei. Tél apó is nemsokára beköszönt A most még puha föld csonttá fagy. Az égi madarak, melyek nem vetnek, sem nem aratnak, sem a csőrbe nem takarnak: egyedül Isten jóságára számithatnak a hosszú tél folyamán. Csupán az ember, a szegény ember, kit Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett, esnék kétségbe a tó! közeledtével

1?! Oh nem, mert tudja, tudnia kell, hogy Isten minden teremtményére gondo't visel. Sőt tudja, tudnia kell, hogy Istenen kivül vannak még mások is, kik a szegényről gondoskodnak. Azért teremtett Isten jószivü, nemesen A „NYlRVIDfiK

4

4 TÁRCZÁJA. Hiszek ... Az országgyűlés megnyílta alkalmával, 1861.*) Hiszek te benned, Isten a magasban, Kinek kezében élet és halál; Hiszem hatalmadat, mindentudóságod, Mely bűnt erényt egyképen feltalál. De óh ! hitemnek fogyhatlan sugára, Igazságodnál legjobban tenyész, Talán, mert vigaszt csak ebben találok, Ha sóvár lelkem a jövőbe néz. Hiszek erősen, rendíthetetlenül A szent igazság győzedelmiben, Melynek révpartján édes nemzetemnek Rongált hajója végre megpihen. Hiszek te benned, népek milliója, Hogy egyetértés lelke száll reád, S beléd e honnak lángoló szerelme Elválhatatlan testvér szivet ád. S mit mondjak . . . nézvén rátok . . ., e hazának Bizalmából egybegyűlt férfiak ! ? Népek szavában Isten lelke rejlik, És titeket ők választottanak. Ti vagytok most e nemzet szemefénye, Közöttetek a nép reménye ül, Ti hívek lesztek e szegény hazához, Óh, én hiszek nektek feltétlenül. Áldást hitemre, Isten a magasból! ! Kinek kezében élet és halál. Hiszem hatalmad, mindentudóságod, Mely bűnt — erényt egyképen feltalál. Erős hitemnek fogyhatlan világa, Igazságodnál legjobban tenyész, Ah! mert vigaszt csak ebben találok, Ha sóvár lelkem a jövőbe néz. *) Mutatvány Losonczi Farkas Károly sajtó alatt lévő verseiből. érző emberbarátokat, azért ajándékozta meg őket földi javakkal, gazdagsággal, hogy juttassanak azoknak is, akiknek azokból nem jutott. Azért alakulnak vidék- és országszerte a különböző jótékony egyesületek, hogy igy többen társulva, munkáljanak egy közös czélt: a szegény "ügyet. Ma már csaknem minden városban vannak ilyen egyesületek, melyek a szegényekről s legelső sorban a szegény iskolás gyermekek felruházásáról gondoskodnak. Óh. mily szép és dicső dolog az áldozatkészség! Hisz maga Jézus monda: „Valaki közületek az én kicsinyeimnek gondját az én nevemben fölveszi, az én gondomat veszi föl." Ezeknek az egyesületeknek czélja nemes, dicséretre éppen nem szorul, mert ezer és ezer szegénynek hílakönyei ragyogva hirdetik nagyszerűségét. És mégis találunk ezeknek a jótékony egyesületeknek a szervezetében hibákat, melyek közül én általános tapasztalás alapján azt az egyet említem meg, A• >gy nagyon későn szolgáltatják ki a szegény didergő iskolás gyermekek részére szükséges ruhadarabokat. Pedig mindent a maga idején jó tenni: kétszer ad, aki idejében segit! Ha már ruházunk, ruházzunk mielőtt a rossz idők beállnak, hiszen a költség egy. Késő már az orvosi segítség a haldoklónak. Október végéu, de főként novemberben már oly rossz A rózsa. Én az őskorban születtem, Isten akkor alkotott Midőn teremtő hatalma Már munkájához fogott. A nap, a hold, a csillagok Már ragyogtak oda fenn : De még sivár pusztaság volt A földgömbön ide lenn. Csak a röpkedő tündérek Csattogtatták szárnyukat S kérték Istent, mutatná ki A földön tanyájukat. És az első rózsa akkor Az úr parancs szavára Megszületett; anyja volt a Napnak piros sugára. Ezen szállt le fenn az égből A tündércsapat között: Az az első piros rózsa A földre így költözött! Azután a holdsugárból Másik rózsa liúlt alá És ezt édes anyja ezüst Fejér szinbe foglalá. Egymás mellett ott pihentek, A tündérhad összegyűlt: S mind a két rózsa kebele Általuk benépesült, Ez lesz a földön tanyájuk: Szebb ennél már nem lehet . . . Ámde ily sereg ... két rózsa Keblén . . . tanyát nem vehet! Ezer csókot szórtak rájuk S a két rózsa felhevült S öntudatlan szerelemmel Egymás keblére dült. És ime . . . Csodák csodája ! Ez ártatlan szerelem Hevén, — mindenik rózsából Száz, meg száz bimbó terem. S fejledeznek perczek alatt, Bimbó nyílik, bimbó jő, S a két szerelmes rózsából Egész liget áll elő. Az őskorban a tündérek Ekként nyertek itt hazát, Az a liget egy milliárd Tündérnek is helyet ád. Én, a rózsa igy születtem; S hogy az aranykor beállt, S Isten kezéből az első Emberpár e földre szállt. A tündérek szét repültek; De a rózsák kebele, Bennhagyott lehellet üktől Bíijillattal lett tele. És ez illat a legdrágább. Párja ennek nincs sehol; Ha ezt szivod, mennybe vágyói, Tündérrekkel álmodol . . . Én voltam az édenkertnek A legelső virága — S midőn ott meglátogatott A nap s a hold sugára Egy hajnalra, midőn egyik Ébredt, a másik letűnt, Örömkönnyük gyöngygyé vallott, És szirmom közé vegyült. Ez az ürömköny a harmat, Igy lett én velem rokon, Ha hajnal jő, ott rezg, fénylik Piros fejér arezomon. S szülőm, a nap s a holdsugár Bámulva néztek reám Arczommal, lehelletemmel Őket is elbájolám : Bajongással ölelt körül Az anyai szeretet S az édenkert virági közt .Királynénak" nevezett. És e név felmaradt rajtam, Büszkeséggel viselem, A virágok országában E név milyen kincs nekem . . . De azért elbizakodni Nem tudok, — nem akarok, Hiszen én ls, mint a többi, Elmúlom, — elhervadok. « * * Az a bájos hölgy, ki magát Királynénak képzeli! Midőn a virágkirálynét Keble felett viseli, Szivjon abból boldogságot, De feledni nem szabad, Hogy a rózsa is mulandó, Bár sub»árfénvl)öl szakad. idők szoktak járni, hogy vékony vagy rongyos ruhában és hozzá meg mezítláb valóságos Isten kísértés a gyermeket iskolába küldeni. S fáj a lelke a tanítónak is, látva növeudékei egy részét rongyosan, mezítláb, midőn mások jó ruhában is dideregnek. De mit tegyen a szegény ember? Ruhát veuui nem képes. Az iskolai törvény pedig szegényre és gazdagra egyformán kötelező és szigorú. A szülők kénytelenek iskolába küldeni mezitlábos, rougyos gyermeküket, bár mily nehéz szívvel is, rágondolva a nyavalyákra, melyek meghűlésből keletkeznek. Addig osszuk széjjel a ruhákat a szegt'uy iskolás gyermekek között, mig nincs meg a baj; mert könuyen megeshetik, hogy akiuek számára készül a ruha, mire elkészülne, beteggé esik s meghal. Karácsonyig bizony sokszor megdermedhet a ruhátlan szegény gyermek; azért, ha már segíteni akarunk, idejébeu segítsünk, míg agyon nem fázott. Oh, de mintha hallanám a szegénység jóakaróinak mentegetődzését: nincs ilyen korán még együtt a ruházatra s egyébb szükségletre megkívántató pénz. Továbbá: a ruha-átadás ünnepélyesen szokott karácsony estéjén megtörténni. Végül: a karácsonyba, ünnepi kalács, dió stb. s alkalmi szónoklat mind akadályozza a korábbi ruha kiosztást. Adél. — Irta: Lengyel József. — I. Sötétlő fenyvesek borították a várszerű, repkénynyei befutott ódon kastély három égtájfelé néző oldalát, csupán a negyedik, a napkeleti oldala volt nyilt. A kanyargó országét, mely a várkastély kapujából nézve kigyózó folyó medréhez hasonlított, pir lépesnyire hiKó lik el a kastélynak természetalkotta, gyeppel buján benőtt, mintegy 170—180 lábnyi magasságra emelkedő tapizatától. A kastély napnyugoti oldalán csörgedező kis patak átlátszó s csillogó vizsu,'arával, a fenekén lévó vakító fehérségű kavicsaival, kisebb-nagyobb ssakadékokat képező partjával, partján sűrű, apró szederfáival s azon hamvasodé gyümölcseivel, körülötte mint egy 100—200 ölnyi távolságban ölelkező örökzöld fenyvesével, a fenyvesek közt itt-ott nyilt tisztásainak fehérlő, majd azúrkék boltozatával valóban regényessé, meglepővé teszi a szemlélő előtt a kastélyt 6a vidékét. Alkonyatkor a midőn a földivándor fáradt teatét nyugvóra hajj*, jóval u'ána a midőn az erdő ós mező "szárnyasai elpihenuek, a százados fak odúiban a nappali világosság elől meghúíódó szárnyas egerek prédájokra iudunak, s ezeknek prédául szolgáló rovarok zümmögése betölti az ózondűs levegőt, igeu .' a*kor, a midőn a kis pitak csobogása olyan ti'okszerű lágyan tuttogó hangot halIalt, a melytói a nyü bátortágil vándor ön kénytelenül megrezzen, mint a gyilkos lelkű Ktin a falevél zörgésétől, igen! akkor, a mulón a futó felhók mö„űl ki-ki bukkanó, majd el-el tűnő hold világát a várkastély mohlepte bástyáira veti, a váltakozó árny ós fény, a pitak ciooogása, a bagoly hubogasi, a rovarok zümmögése, a denevérek röppjnése, azephyr lengedezése, az ózoudii< levegő; — iill az erdőn elterülő tóban a tavigém bömbölésének egy-két accordj*, a nyugodt lelkiismeretű embert lebilinciell, elbájolj t, varázslat alatt tarija mindaddig, mig ezek az éjjeli lenyek is a természet követelményeinek engedve, nyugvóra nem tőrnek, el uem hallgatnak, meg nem szűnnek. Ekkor aztán be áll az a nyomasztó csend, a midőn fü.üukben vérünk zűgását halljuk, a midőn oly jól esnék fülünknek csak ikkora neszt is hallani, a mekkorát egy éji lepke csap szárnyával, mikor az égő lámpa korongját sodorja. A lemenő nap, a sötét éjszaka, a pirkadó hajnal, a felkelő nt.p, HZ üde regg, az égető dél, a forró délután — Mai Piálnunk ÍO oldalra terjetl- "©a