Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

XXL évfolyam. 45; szám, SZABOLCSVÁRMEÖYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSYÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLOSMSGYEI ÁLTALiNOS TANÍTÓ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik betenbint egyszer, vasárnapon, Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre g korona Fél érre 4 Negyed évre 2 " A községi jegyző éa tanító uraknak egész évre caak négy kor

ona. Egy gzám ára 20 llllér. Egy Az előfizetési pénzelt, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő csime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert khektói fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra s az tlletó költségére küldetnek viasza. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasensteín és Vagler Hirdetési dijak: Minden négy&xer hasábozott petit »or egyuer közlése 10 fillér; tSbbszSrl közlés esetében 8 fii. t nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további tió 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. Ecksten Bernát és Általános Tudósító irodajában Becsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, 14834. K. 1900. szám. Pályázati hirdetmény. Ujfehértó községben elhalálozás folytán üresedésbe jött községi orvosi állásra pályázatot hirdetek s felhívom a pályázni szándékozókat miszerint az 1876. évi XIV. t.-cz. 143 §-a és az 1883. évi I-ső t.-cz. 9 §-ában előirt képesítést feltüntető okmányokkal felszerelt kérvényüket folyó évi november hó 21-ik napjáig bezárólag a nkállói járás főszolgabírói hivatalhoz beadják. Az állás javadalmazása: I. Tőrzsfizetés Ujfehértó község pénztárából évenként 1000 azaz egyezer korona. II. Mellékdijai — a) orvosi látogatási dij 1 azaz egy korona, halottkémlési dij 00 azaz hatvan fillér a felek által fizetve, b) Orvosi rendelésért saját lakásait GO azaz hatvan fillér. c) Éjjeli látogatás, vagy tanyára való menetelért ezen dijak kétszeresét s a tanyára való menetelnél előfogatról gondoskodni, esetleg az előfogati dijat tartozik az orvosi segélyt igénybevevő fél megfizetni. Igazolt szegénység esetén fizetés nem jár. A választás határidejéül folyó évi november hó 22-ik napjának délelőtti 11 óráját Ujfehértó község házához kitűzöm. Megyjegyeztetik, hogy a törzsfizetésből ez időszerint csak 800 azaz nyolezszáz korona van törvényhatóságiig jóváhagyva, s igy a 200 azaz kettőszáz korona még térvényhatósági jóváhagyást igényel. Kelt Nagy-KáTlóban, 1900. évi november hó 8-ik napján. Zoltán István, főszolgabíró. 2BG05—1900. K. Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy a Demecser községhez tartozó özv. Elek Emilné-féle tanyán 17 drb. sertés sertésvész miatt elhullott s ez okból a községben és tanyán levő sertésállomány zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1900. október 29. Mikecz János, alispán. A „NYIRVIDEK" TÁRCZÁJA, A madarakról a madarakért. — Irta Páfrány. — Az erdőszéleken nem búgja már el a simuló párjának álomlátásAt a szerelmes galamb. Gazdátlan az egyszerű fészek. A fűa ezüstszürke lombja közül, nem fütyöl uuosuntalan (közigazgatási jártasságát fitogtatva) szolgabíró után, az arany — máringó. Nem játszik mumust a szőllők garádjin, bóbitóját tárogatva a búbos banka. Num hallatszik a bu-hu-hu! Elmentek sorra. Ciupi misztikum, csupa rejtelem a madárvonulás. Mit érezhet hihetetlen finom érzékeivel a lombok bujkálója, mikor kibontja szárnyát a távol felé ? Még mosolyg a tájék, a nyári napfénytől, még tarka a rét a nyiló virágtól, mikor útra kél az első költöző. Titok az nekünk, hogy miért! Kéz kézbe fonódva, néz a lányka az ifjú szemébe. Ismerik egymás szivét, telve van az hittel és ragaszkodással mind a két részen. A szem is azt beszéli szeretlek . . • szeretlek, mégis . . . Elhomályosul a leány szeme s mire tiszta lesz újra, a selymes pillán megrezdül a bánat egy kristálya. Miért a köny? Miért mutatkozik a sejtelmek világából ez a szótlan hírnök? Ki tudna a szerelem finomságai közt eligazodni? Ilyen a madár is. Még bő kézzel szórja aranyát a nap, még viruló tájak fölött suhan a felhők árnyéka, mikor a madárlélekben homályos vágy kél. Nyugtalan lesz a szárnyas világ nagy része és nincs békén mig atra nem kél. Mennek, menuek éjjel, mennek nappal, futva, úszva, röpülve, mig néptelen nem lesz az erdő, dal nélküli a cialit hangtalan a nádas. A magyar szóról. A magyar szónak a nyíregyházi ág. ev. egyházban való gyorsabb tempójuérvéuyesüléséról megindított tárgyalás rendjébe — nagy örömünkre szolgál — beigtatni az alább következendő beszólást. A nyíregyházi gazda közöuségnek egyik igazán felvilágosodott s magyarságának mivoltában is öntudatosan és szive érzései szerint is megerősödött tagja irja a sorokat, amelyekből kiviláglik, hogy igen is a mi gazdaközönségünk nem csak bele vau nyugodva abba, hogy nékie, nyelvében is teljesen magyarrá kell lennie, hanem kívánja és követeli is a vezetőktől, hogy ennek az átalakulásnak megayissák útjait s megjelöljék módjait. „Tenni kell. valamit!" Igeu is, tenni és cselededni kell! Akceptáljuk az alábbi sorok Írójának a viszonyok legközvetlenebb ismeretéből folyó ama kon tatálását, hogy a nyíregyházi ág. ev. egyház hívei közül akik a 40 éves életkoron alul vannak: nem csak hogy tudnak magyarul, de magyarok akarnának lenni nyelvükben is, ha valamiféle támasztékot és erősítést találnának mindennapi életükben. Ez a mesgyevonás a tanyasi lakosokra szól. Mert feltétlenül igaz, hogy a városban lakók egész kontingense mind tud magyarul és máról holnapra legalább is 90°/

o-jok megnyugvással fogadná a magyarnyelvű isteni tiszteletek tartását. Midenesetre bizonyos azonban, hogy a tiszta magyar Szabolcsvármegye székvárosának ág. ev. lakossága túlnyomó többségében szívesen fogadná a templomi magyar szót és hogy most már csakugyan elérkezet az ideje annak, hogy a nyíregyházi ág. ev. egyház magyar jellegű Mire fenn északon, messze-messze, a sark körül, megrázza szakállát a mord tél, a fürge fürj helyett, az esetlen iringó fut át a mezőn. A fák, a bokrok felöltik halotti díszüket. Sárga szint ölt a füz, a jegenye, a nyár. A pirókafs, a vörös gyürü, az eczetfa, a vad szőllő, az anthokyao pirosságában díszelegnek utóljára. Reggelenként nehéz köd hever a völgyben, mindig lustábban, mindig lustábban oszlik széjjel. HÍ felragyog a nap, kékben mosolyog az ég. Faun a magasságban finom fehér foszlányokat hordogál a csendes szel, az Erígónák a Thomasidiák fonogatják ezüstös hálóikat. Szállong, kavarog a bikanyál a tiez a levegőben. Alig huny el a nap, már itt a kőd újra, ez már az őszi Talán az ember lelkére is jut az ősz ködéből? Szomorúság fog el a levél hullásával. Hogy veszti a lombját ez az orgona-bokor is, itt az ablak előtt. B)hó beszéd közt kaczagó lányoknak adtam a virágjából a tavaszon és most lehull a levele is. Fut az idő. A bohóságok, a virág kínálás, bele szürkülnek a múltba. Emlékekké válnak ős lejutnak a lélek kriptájába, a hol egy egész sor koporsó van már ... de van e az emlékeknek feltámadása?! Te ősz, de sok szépet juttat szemfedő alá hulló leveled! Árvának érzi magát az ember, mikor a kertre néz. Annak a kis ákácznak a csúcsán de sokat illegette magát egy vörösbegy, hát azon a piros hegyű rózsakarón, hányszor jelent meg egy fülemüle szolid szürke kabátkája? Most kihalt minden. A harmadik szobában a művész lelke beszél a madarak nyelvén. Beethoven Pastoralszimfóniájit játszák a lányok. Nem ugy beszélt az a kis szürkekabátos a rózsakarón, nyári éjszakákon, másképen beszélt az. Csöndesen dobolok ujjaimmal az ablak üvegén, a mikor nagy hirtelen elém perdül a vadszőllő tariadájára szökkenve egy czinke. egyházközség legyen. Meg kell fordítani az állapotott: A nyíregyházi ág. ev. egyház ne legyen tót, ahol a templomban magyarul ispródiIcáinak, hanem legyen magyar, ahol prédikálnak tótul is! A senki által nem perhorreskált czéluak ez a legközelebbi s a mai helyzetnek legmegfelelőbb utja és módja. * * * Igeu tisztelt szerkesztő ur, tessék nekem megengedni,hogy a „Nyirvidék" 4 t-ik számában a „magyar szóról" megjelent czikkre egy pár szóval válaszoljak. Teszem ezt pedig azért, mert erre a czikkre korrektebb választ nálamnál nem adhat senki. Nem pedig azért, mivel hogy én is azokhoz tartozom, akikről ott szó van, a nyíregyházi tanyákon lakó lutheránusokról, mert én is köztők születtem, köztők lakom, megfordulok sok családnál, velők jártam iskolába a tanyákon, tehát mindent tudok. A tisztelt czikkiró ur óhajtja tudni, 1-ször hogy a nyíregyházi ág, ev. éa községi elemi népiskolák 1-ső osztályába beiratkozott növendékek közül hányan tudnak magyarul! Erra a válaszom az, hogy 80 százaléka tud magyarul, 20 százaléka nem tud magyarul, ez a husz százalék a tanyákon lakó róm. és g. katholikus és a lutheráuns negyven éves szülőknek a gyermekeiből kerül ki. Mert a negyven éven alóli szülők oly szorgalmasan tanítják a gyermekeiket magyarul, hogy tudok olyau anyát, aki ha még éhezne is, hát alig tudaa kenyeret kérni magyarul, de azért annyira töri, hogy már ezt a gyermeke nem tudná tótul tenni és a mi dicséretre méltó tanyasi tanítóink alatt egészen szépen megtanulnak magyarul. Du sublime au ridicule il n'y a qu' un pas. Jól van, nem báuom ha két lépés is, mégis át lépem a nevetségesség határát, leirom mit mondott a czinke. — Cinn ... cinn ... cinene ... cinene csrr Apró fekete gyémánt szemeivel át kémleli a baraa indát. Pillanatig sincs nyugton, vagy sötétkék sapkás fejeejkejét forgatja, vagy az indán szökik aprókat. M)3t levélszárra ugrik. A szár végén a hajdani ötös disz helyett már ctak két karminpiros levélke lóg. A czinke szökkenésére le válik az egyik és leperdül suhogva. A kis betyár megriad, éleset csippen vékotiy hangocikájin és villámgyorsasággal nagy kört vág a levegőben. A másik pillanatban már újra ott ül előbbeoi hílyén. Jaj de megijedtem, a nagy semmitől, gondolja. Még egy kissé illegeti mását, mutogatva sötét begyét, kénsírga mellét, aztán egy szökéssel az ere?z alatti lombfürész díszítésre ugrik. Mintha előbbeoi ijedtségét szégyelve, fitogtatni akarná merészségét. Bjmutatja magát mint ellensúlyozót ós akrobatát, hol féloldalt kapaszkodik, hol tótágast áll, közben tűhegyes ac.élos ciőréval szaporán kopogtatja a festett fát, ozsonnázni akar, rovart keres. Nézem, nézem a kedves képet, felvidít az a kis madár. Nem ment el mind, maradt még itt is. Mikor elindul, afecike ezerével, mikor í.tána száll a billegető, mikor a vonulásnak nem akar vége szakadni és elhagyja a berket a dal, mintha nagy vész elől menekülnének a madarak, szeretne az ember is futni menekülni valahová. 0 yan szomoritó mikor a Bárból vert fecskepalota peremén nem feketéllik többé a csicsergő lakók frakkja. E^y ilyen vidám ficzkó, mint a milyen ez a czink itt előUem, megvigasztal. Miradt még madár, majd vissza jön a többi is. Mai eiámunk ÍO oldalra, terjed.