Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

« N Y I I{ V O É K Csarnok. Ének a tanbetyárról. Jó bakó a rektor úr, Tillirom, haj! Rossz pribékre nem szorul, Tillárom, haj! Kapja magát: ne neked — Megveri a gyereket, Tillárom, haj! * Gyermek apja, nagy Koboz 'Tillárom. haj! Angol módszert elkoboz, Tillárom, haj! Püföli a tanbetyárt, S jómagának többet árt — Tillárom, haj! * Hit az esti kis levél! Tillárom, haj! Jó tanácsot hogy regél — Tillárom, haj! Durva kosta nem apád. Hogyha rád üt: visszavágd! Tillárom, haj! Volt nekem Tillárom, Helyes útra Tillárom, Én is értein S köszönöm Tillárom, j Már ezután az a rend. Tillárom, haj! így beszélnek odafent. Tillárom, haj! ,Rossz fiu vagy, kis legény !, „ Vak apád volt rossz, nem én! • Tillárom, haj ! * I'ersze, persze, úgy van az, Tillárom, haj! Egy gyerekre sínes panasz. Tillárom, haj! Egy szülő se mondja már: Kis fiacskám nagy szamár! Tillárom, haj! * A jövendő képe ez, Tillárom, haj! I Vásott gyerek sohse lesz, Tillárom. haj! Akármennyit kiabálj. Egy marad csak rossz: a máj — Tillárom, haj! is tanitóm, haj! fordítóm, haj! ily napot — hogy megrakott, haj! A vér. Végig dőlve a divánon, két karját feje alá téve bámult a levegőbe, Az üde testéből kiáradó illat bódítóvá tette a levegőt. Siép volt, eszményi szfp ezen helyzetben, amint vöröslő szőke haja kötülfonta hattjuoyakát t. csak egy egy nyílást hagyott a hófehér csillogó bőrnek Ritmikusan emelkedő melléből néha sóhaj látszott föl, egy sóhaj, mely épp ugy lehetett a fájdalom, a keserű lemondás, mint a kinzó vágy sóhaja. Semei végre elfáradtan a semmiségbe való nézéstől, lezáród'aks lassan lassan szunyadozni kezdett. Félálomban, a kellemes henye pihenésével élvezte nyugalmát, ha ugyau annak lehetett nevezni, mikor az agya nem akar pihenni, mikor egyik gondolat a másikat Űzte, mikor fizikailag pihent, de lelke messze-messze szállott. Pihenni akart s nem ludot. Pedig a puha diváu, az árnyas szoba, a függönyök egyes hasadékán beszűrődő napfény mind álomra hiviák s ő nem tudót aludni Lílke elszállott azon kis faluba, ott a tiszi pírtján, hol gyermekéveit töltötte, hol gondtalanul, nem törődve sem a jelennel, sem a jövővel, játszott a homokos pirton vagy a sima viz felett lebegő csónakon, mig atyji a/ öreg halász hálóját készité a hiltszatra. Miga élőt, látta a kunyhót, melynek anyjuk halála u'án ő lett a vezetője, látta magát a parton, a mint kendőjét lobog tatta a halászatból visszatérő atyjának, majd a miul a lebbencslevest s paprikást tálalta föl a kerek megkopott malomkövén, melyen a fáradt legények vi<c ,orázUk ; fülébe csengett a nóta, melyet csillagos estéken énekelt, melyet az esti szellő átvitt a vizén, el egészen a tarnyói juhászig, letette furulyáját, csakhogy azt a csengő leány hangott halhassa. O.thagyta atyját, elhagyta szülőföldjét, elhagyta azért, mert nem engedte, hogy vágyát kövesse. Mikor először meglátta a falu ivójibau azt a kifestett arc<u énekesnőt, azokat a borotvált arczu urakit, a kik oly gyönyörűen adták elő egy szegény szerelmes pár törtenetét, nem 'tudott vágyának piraucsolni, ő is olyau akart lenni, ő is tolmácsolni akarta azon érzelmeket, melyek azokban a szép mesékben vannak. Nem -z retett soha. Apja legényei között nem egy akadt, a kin gyönyör ködve felejtette szemeit, de komoly érzéssel nem gonduli egyikre sem. Apji nem igen hajszolta ót, hogy menjen férjhez, mindig mondogatta: „Rtér.-z még, majd eljöo az idő!" DJ mikor azt mondta egy este a vacsoránál, hogy ő is sieretne játezmi a közönség előtt, hogy a taps, az őt bámuló tömeg neki gyönyört okozni, akkor a durva paraszt, ki egész életét a szabadban töltötte s gyűlölt minden embeit, a ki nem keze munkájávil kereste meg kenyerét, — igy szólt: — Marcsa! Azt mondom neked, hogy apád vagyok, egyetlen lányom vagy. Anyád halálos ágyán sirva bizott meg, hogy vigyázzak reád, tegyem meg minden kedvedet; de én az apád mondom neked, hogy inkább látlak a Tiszábin, mint olyannak mint azok. Azóta nem szólt apjának a színészekről semmit. Másnap, mikor odavoltak, bement a faluba s felkereste a nyomorúságos trupp direktort. Éppen próbát tartottak egy színműből. Kissé elszorult a szive, a mikor belépett a füstös falu szobába, egy gondolattól megkapatva, egyenesen a direktor felé tartott. — Igazgató ur, engedje nekem elénekelni azt a nótát. Az igazgatónak — ki rögtön észrevette a leány kebeléban küíködő érzelmeket — megtetszett a sugár, üde pirasztleány. E'igedett kérésének s a deszkából ügyetlenül összerótt sziupidra bocátotta. Először szoru't szívvel kezd'e, de aztán keble egész érzését bleöoté dilába. A vigyorgó irczok komo lyakká lettek s áhítattal hallgatták a dalt, az énekes nőnek, ki ellenfelét látta benne, köny csillogott a szamébin, a zenész mind halkabban kimerte zongoráján, s mikor ott tartott a leány: <Hozzad viasza lengő hullám kedvesem l> akkor elhagyta a billentyűk nyomását, hogy d zougora hangja ne zavarj* ezen isteni hangot, melynek h illatán megtelik a sziv, köny gyűl a szembe s a kopott művészek azt hiszik, hogy nem egy falu ivójában, hanem a világ városok csillogó sziuházáuak deszkáin vannak. Az irigység elnémult s az igazgaió bódultan rohant oda, csak annyit tudva mondani: .Kolosszális 1" E< a siker élete fölött dőn'öt. A« igazgatóval titkou megegyezett 8 ő három n ppal a/u'án három vármegyével odább volta szülői ház'ól. Miglehit, hogy kereste apja, meglehat, hogy azt hitte, a Tiszábi fúlt, uein hallott róla semmit. Pedig sokszor goudolt rá, sokszor kereste fel álmaiban, sokszor látta megőszült hajit, büskomor tekintetét. Kerülte eddig az apjával való találkozist: most vágyott látni őt, hallani durva hangját, érezni ezakáláuak csiklandozásat. Most nem szeret mást a világon, mint a művészetit és az apát: más nincs szivében. Egyedül a művészet tariotta bee ületességében, tisztaságában e sikamlós pályán s mondhatja majd mint nagy művésznő felkeresi s látja őt: .Bicsáss meg apám, hogy olyau lettem min azok, de mégsem olyan." Bizott erejében, hogy ha meglá ji apja, ott a szín padon dicsőségének kö/epatte s ha meg udja hogy még sem olyan, miut azok voltak, megboc áiji neki s meg fogja érteni hogy nem köunyelmüség uem a feslett életmód u áui vágy vitte ót a pályára hanem egy kebelében élő megnevezhetetlen tiszta nemes érzelem, mely űzte, hnjtotta őt. S mikor meglátta azt az embert véletleuül a városban s felismerte, hogy falujából való uem tudott ellentállani, fdihivatta lakásába s János bácsi ki annyiszor ringatta térdein, ki hallota azon emlékezetes estén apja szaváf, mikor először meglátta — igy kiál.tott fel: .Megszépültél Maicsa húgom, uraszony lettél, de csak igaza volt apádnak, olyau lettel miut —" Akkor ő betakarta az öreg száját kezével vá Iára omlott, sirt, sírt keservesen s elmotdot neki miudent, vágyat, küzdelmeit s végül azt is, hogy megőiizfe tisztaságát, hogy feifit nem md szeretni, csak egy<dü művészetén Csüg egész lelkével. E vi.te az öreget a csillogó színházba, az htta, bámulta ót s maga mondta az előadás után, mikor a sok udvarló közül csak az ő kíséretét fogadta el: ,No Maicsa húgom, hi haragszik rád apád, msjd kibékítem én." Kifőzték együtt a tervet, Járos bócii fölcsalja valamikor az apját a városba, megnézik a sziuházat, mikor ő játszaui f >g s akkor János bácsi eimoud mindent. Nem lehet hogy az apa, ki öt é\e nem látta elveszett leányát, még ugy is meg ne bocsáson neki, Csakhogy János bácsinak már az u ou kifúrta az oldalát a titok s elmondta uz apau. k hogy ő biz Marcsahoz viszi. Az npában fölebrtdt a, sziv forgott, pezsgett ereiben a ver, elfeledett mindent, el azt, hogy az a leány tőle álnokul megszökött, elfeltdte, hogy mit mondott ő akkor ueki es e, csak azt tuJta, e-ak azt erezte, hogy egyetleu Iránya el, hogy ismét tzivére ölelheti a baját véréből VJ ó'. Még az nap elindult. Megérkezvén a városbi, nem v.irta be az előadást, hanem egyeueseu leáuyáh z felett. Mi estére várta apját, ma este kell megérkeznie s látui ót. Valami eddig uem érzett gyengeség fogta el, ugy érezte, hogy hi apja látni fo^ja őt, hi tudatával lesz annak, hogy öt év óta most látjt apja először 8 hozzá a sziupidou, uem képes játszani, uem tud hangot adui; akkor Hzégyeuülteu <m apji elótt kell távoznia i sziop idiól. Id .'gesen ugrott föl fekvő helyzetéből, hogy elűzze ezej rémes gondolatát s iz repét, melynek mindeu szavát tudta, újra átnézze. Ekkor csengetés hallatszott. Összerezzent s tágra nyilt szemekkel nézett az ajtóra, melyen cselédje két embert bocsáj'ott be. Felnyílt az ajtó s ott állott az ősz atya, szemében kónyekkel, kitárt karokkal közeledve leáuya felé. — Apám — leáuyom, Murca. — A leáuynak öröme, Lulió köuyei néma ssiipi'lon eltanul , u'ánzott kóuyek voltak, hanem a titzta, igaz önzetlen gyermeki szeretet, melylyel egy gyermek viseltethetik atyja iránt. Ü.ömkönyei hullott az tpa ránezos kezére, melyet az á dólag tett visszmyert leáuya fejére, mig ajkai fo y;ou cuk azt suttogták: „Ctak nem olyan, mint azoi . . „ » * * A kik azuap este látták, sohase m felejiik el játékát, ugy még nem látták ót soha — sem azelőtt, sem a'u'án. KÖZGAZDASÁG. Tanácsadói intézvóny a gazdisági tanintézeteken Szó ás mondás, de régi példabeszéd: a magyar embernek nem kell tanulni,elég hagondolkodik. S gondolkozott is a magyar gazda sokáig, közbe közbe a kártyát megkeverve,, a mig el nem érkeztek a nyolezvanas évek mostoha gazdasági viszonyai, a mig a buza ára le uem szállót*. G-7 frtra. Akkor azonban elérkezett a cselekvés ideje, az egyszerű gondolko/ái már nem volt elég a megélhetésre. K-zdtünk kísérletezni, nem volna-e hisznosabb buza helyett c/ukorrípát, burgonyát, czikoriát stb. termeszteni. Sít egyesek kísérletet tettek arra nézve is uem lehetne e két kalászt termeszteni ott a hol eddig csak egy termett, szóval mezőgazdaságunk tij korszakba lépett. A', elfogulatlan szemlélőnek el kell ismernie, hogy mezőgazdaságunk óriásian fellendült az u ó >bi 20—25 év alatt, s bizonyos, hogy nagyon elmaradt az a gazda ki ez idő alatt a bru tó jövedel mét meg ni m kétszerezte. C ak az a kérdés ezek után, v jjou olyan-ö már a mai gtzlasági rendszerűnk, a meiy a tökéletesség netová bja, a melyen többé javítani, lendíteni nem lehet, a mely a lehető legnagyobb bruttó és nettó jövedelmet »Z'Igáit itj i, sejuos e kerdésekre nemmel kell felelnüuk. Elösmerjük ugyau,hogy gazdisági viszonyaink különösen az u óbbi évtizedben nagyot leudültek ugyan, annak daczára a tökéletestől nagyon de nagyon messze vagyunk. K-;zd u^yau már gazd iközönségüuk is fogékony lenni az újítások iránt, de a legtöbb esetben nem számítással újit, hanem azért mert látja az újítást másnál is, de uem tudja, hogy az újítás a melyet más jónak talál, jónak fog e bizonyu'ni az ő viszonyai között is, mert nem ve t magának faradságot, hogy a szóban forgó újitást kiösmerje, tanú máuyozza mielőtt alkalmazná. A minapában va^u oui u azás közben mondja egy uri ember, hogy tavasszal bu-.avetését Ttiomassalakkal fogja behinteni, mert az egy földbirtokos tártánál oly kitüuő befolyással volt a termés hozamra. Eu elhüledezve hilgattain terveit s csodálkoztam azou, hogy foghat valaki mű rágyázáshoz mikor még azt sem tudj i, hogy a salak a legnehezebben oldható UJÜ rágya, a melynek fel oldására uem egy tavasz, de egy álló esztendő sem elég, ha ilyeu felületes ösmereiek alapjtn alkalmazza a gazda az újításokat, akkor nem lehet c odálkozoi rajta ha ezt ép oly hamar sutba dobja mint hastontalant. a milyen hévvel alkalmazta felületes ismeretek alapján. ' Arról pedig — csak legyünk egészen ő zinték — már csakugyan igen kevés gazdának van halovány forgalma is, hogy ad-e annyi trágyát talajának a mennyi elegendő a talaj termő erejének fent art átára, hogy az ő trágyázási rend-zere mellett emelkedik-e vagy apad talajának termőképessége. Pedig a gazdálkodásnak ez a kardiuá is pontja e körül forog az egész gazdálkodás s hi e tekintetben nem helyesen járunk el, kárba veszett összes fáradságunk, kielégítő vagy jó eredményt sohasem érhetünk el. Hogy p.'dig épen e tekintetben országszerte nem helyesen járunk el, azt mutálj* azon megdönthetetlen tény, hogy a nyugati államok termés átlagai nem csak felezik a masikat, de sok helytannak a kétszeresén is tul emi 1 <ednek. Kevés az állat állományunk, mű rágyát is kevestt használunk s igy átlagainak az ország legtöbb helyén nem emelkednek de csökkeunek. A kezelésünk alatt álló birtokról nem készítünk üzemtervet s igy nem tudhatjuk nem lehetne-e birtokunkat jövedelmezőbben kihaszuálnuQk, nem tudjuk elve mennyinek kell leuui a bruttó bevételnek és kiadásnak, mennyinek a tiszta haszonnak; de sőt ha váltó gazdaságot űzünk is a váltó többnyire nincs helyesen beállítva s igy a lehető legnagyobb hasznot már c ak azért sem érhetjük el. (ismerek gazdaságot hetes foidával a hol, az első évbeu meglesz ugyan trágyázva a talaj, de azu án két éven keresztül egy szem trágyát sem kap, buza pedig a negyedik és hetedik évben jön bele. Ilogy az ilyeu váltó gazdaság a talajt tönkre teszi, s félannyit sem ad, mint a mennyit helyesebb kezelés mellett adhatna azt miudenkinek tuduia kell a ki némi úgynevezett tudományos gazdasági öemerettel is bir. Nem vonjuk kétségbe, hogy egy birtok üzemtervet kidolgozni, annak a ki nem foglalkozik gazdasági tudománynyal és irásos munkákkal igen nehéz, de megvan adva a mód és alkalom ilyen üzemtervet ahhoz értő, azzal sokat foglalkozó egyénekkel dijtalaiul kidolgozni. A magyar óvári gazdasági akadémia debrcc'zeui kassai, keszthelyi és kolozs-monostori gazdasági tanin tézeteken tanácsadási bizottság van gazdasági ügyben felállítva, mely bizottságuak feladata bárkinek és bármifele gazdasági űgybeu dij alanul felvilágosítást tanácsot adni. Akár üzemtervet kell valamely birtokról készi:eni, akfir állattenyésztési, növénytermelési atb. ügyben kell tinácsot adni, ezek a bizottságok a legnagyobb szakértelemmel díjtalanul adják azt meg, s igy a gazdának csak egy levelet kell írnia az illető intézet igazgatóságához, hogy a legjobb és teljesen kimerítő választ kapjon. Tinu juak, haladjunk, hogy gyarapodjunk. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 26317/900. sz Pályázati hirdetmény. A magy. kir. államvasutak kezelése alatt illó Nagy-Kikinda—Nagy-bicskereki vasút Nagy-B.ckerek állomásán megüresedő pá'yaudvari veudeglő bérletére ezennel nyilvátot pályázat hirdettetik. A bérlet 1901 janulr t.ó 1-ével veszi kezdetét és tart ezen időponttól számított három éven át vagyis 1903 évi deciember hó 31-ig. Bérlőnek következő helyiségek bocsáttatnak rendelkezésére: u. m. 3 kis szoba, 3 vendég szoba, 2' cseléd szoba, 1 kouyha, 1 kamra, 1 italméró 2 pincze 1 padlás. Az üzem czéljiira átengedtetik az I., II. és Ill-id osztáljü étterem. Az egy koroi á» bélyeggel és „Ajánlat a m. k. államvasutak fent kiirt Nayy• Becskerek állomása pályaudvarán levő vendéylű üzletére" felirattal eiiá ou, lepecsételt boritékb* zárt netnkűlömben kellő okmányokkal felszere t ajánlatok 1900 évi november hó 17-én déli 12 óráig az alulirt üzletvez^zetőség általános osztálya főnökénél (tlz etvezetőségi palota 1 emelet 21 sz. ajtó) vagy személyesen vagy kir. pósta u'ján benyújtandók. Binalpénz fejében a bérletre 200 azaz kettőszáz korona készpinzbeu vagy állami letétre alkalmas értékpipirokban a szsgedi űzlelvezetőség gyOjcőpénztáránál 1900 évi nov. hó 16-án déli 12 óráig vagy személyesen leleendő vagy kir. posta utján beküldendő. Az értékpapírok a bpesti vagy bécsi tőzsdén legutóbb jegyzett 14 napnál nem régibb, a névértéket meg nem haladó uaptárfolyam csak 90%, szerinti értékben számittatnak. Készpéuzben letett összeg után kamat uem fizettetik. Az ajánlatban a letétel megtörténte megemlítendő ugyau do a letétről nyert elismervény nem csatolandó. A veudéglí bérletére vonatkozó feltételek a nevezett űzletvezetóség forgalmi ós kereskedelmi osztályában (II emelet 17 szám) a hivatalos órák tartama alatt megtekinthetők, miért is az ajánlattevőkről félté.eleztetik, hogy a feltételeket ismerik s azokat magukra nézve egész terjedelműkben kötelezőknek elfogadják. A fentebbi feltételektől eltérő, vagy a kitűzött határidőn tul beérkezett ajánlatok melyek táviratilag tétetnek s végül olyanok melyekre nézve az előirt bánatpénz le nein tétetett figyelembe vétetni nem fognak. - . Az ajánla'ok között a választás szabadon a bérösszegre való tekintet nélkül történik. Szjged 1900. szeptember hóban. AS üsletvezetőség. 1G2032 szám. A piski-petrozsényi vonalon fekvő Magyar-Brettye megálló rakodó helynél f. évi november hó 15 étől kezdve a I'.skire reggel 4 óra 25 pereikor étkező 9311 sz. vegyes vouat éjjel 3 óra IC .pereikor, a Piskiről éjjel 11 órakor indu'ó 9316 sz. vegyesvonat pedig éjjel 12 óra 13 perczkor utasok fel és leszállása czéljából f-ltételeseu meg fog állani.