Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

v 1 R V I D É K a mely nem a hívek lelki szükségéből kifolyólag jatna oda. A mint másrészről szívesen nyujto,k segédkezet minden oly törekvésnek, a mely a magyar nyelv ügyét társadalmi uton, vagy — akár az egyházban is — iskolák utján akarja felvirágoztatni. E tekintetben pedig le a kalappal a mi nyiregyházi ev. egyházi iskoláink előtt! ... De ha szabad kérdenem, műkódik-e azokon a nyiregyházi tanyákon — a melyek tudtommal nem az egyházéi s nem csak az egyháznak űzetnek adót — valami magyar közművelődési egyesület

1? vannak-e ott népkönyvtárak? folynak-e ott magyar felolvasások s tanitások a felnőttek számára

1? vannak-e ott stipendiumok, a melyekkel — mint pl a nógrádi magyar egyesület teszi — a magyar nyelvben legjobban elóhaladott legények, hajadonok jutalmaztatnak, hogy jobb kedvet kapjanak a magyar nyelv teljes elsajátításához s ápolásához? Vannak-e, vannak-e?? Sok évtizedes mulasztást nem lehet egy csapással helyre hozni, hanem igenis lassanként kell kiszárítani azt a medret, a melyben a nekünk nem tetsző viz folyik; s ennek kiszárítása nem a lutheránus egyháznak a feladata, mivel azt jól felfogott hivatása más térre szólítja. Ha van Szabolcsmegyében „nyírviz-lecsapoló társaság", legyen ezerszer aunyi költséggel „tótnyelv-lecsapoló társulat" is s ennek érdekében oda fent tessék kopogtatni s nem itt alant keresni bűnbakot mások százados mulasztásainak ! Külömben, hogy mindenki lássa milyen irányban szándékozom én a felvetett kérdésben egyházamnál működni, néhány tapasztalatom kapcsán azt is közlöm itt. Azt látom, hogy a nyiregyházi köznép nem tud már jól tótul, mert a mit beszél, az nem tót nyelv többé. A nehezebb fogalmakat tót beszédje közben is magyar szavakkal s tót végzettel fejezi ki. S ez a felvetett kérdésre nézve előnyös dolog, mivel azt mutatja, hogy a köznép felejt s magyarosodik. Azt is tapasztaltam, hogy — tekintet nélkül nyelvére — a nép hazafias érzésű. Azt is tapasztaltam, hogy egyesek — bár tudnak magyarul — házaiknál még mindig tótul fungáltatnak velünk, csak azért, mert öreg apjuk is igy tett. De azt is tapasztalom, hogy itt-ott a pap jó szava iránt nem fogékonytalanok. S ebből — nézetem szerint — csak az következhetik, hogy a papok lelkipásztori prudentiájára bizaasék az, hogy hol mi a teendő; de távolról se akarjon senki „törik-szakad" eljárást életbe léptetni. Hagyjuk a dolgot fejlődni, mivel itt már tényleg megkezdődött az átalakulás processusa; csak tapintatosan elő kell mozdítani. Egy ilyen elősegítő eszköz gyanánt — ép a fenti tapasztalataim után — nem tartanám veszedelmesnek s időszerűtlennek azt, hogy — A liszt látja, ki az egyik halott: a tulajdon öcscse, az aranyos kedélyű diák. Ajkait összeszorítja, egy lépést tesz a haldokló felé, de hirtelen mást gondol ; hiszen ha ezt megtudják oda fenn, ugy az ő előmenetelének vége. Meg nem bocsátanak neki, hogy az öcscse a népjogáért esett el. Sóhajt és másfelé néz, magában irigyli a boldog fiút, ki meg mert halni meggyőződéseért. 0 csak azért fog meghalni, mert — muszáj! A második halott egy asszony. — Saját fia lőtte agyon. S a fiu látja anyját elesni. Nem kérdi, mi vár rá a fegyelem megszegéseért, — oda rohan anyjához, ráborul annak vérző tetemére, fuldokló, szaggatott zokogással, majd őrjöngő kétségbeesésében felmarkolja a földről anyja vérét s a vezénylő tiszt arczába vágja, átkozva a gyűlölőit, kétszínű zászlót, mely szülője ellen viszi a fiút, testvér ellen a testvért s átkozva azt a rajta terpeszkedő, vérrel élő kétfejű madarat. — Fogjátok le! - kiáltja vadul a kapitány. A katonák megfogják, elhurczolják. Mi lesz a büntetése? Talán főbe lövik mint lázadót, talán csak várfogságra Ítélik a fegyelem megsértéséért. De hát tulajdonképen kit és mit véd az az úgynevezett közös hadsereg? ki és mi ellen? Miért támadt az a katona főlebbvalója ellen ? Hisz az nem hibás, neki ugy parancsolták s végre is ugy nevelték. Miért támadt a nép a békés polgárok ellen? Hisz a polgárság az ő kenyéradója! — Még álomnak is szörnyű! Pedig a katona főlebbvalója ellen, a nép a polgárság ellen, nem támad, ha nem érzi igazát. De ki hallgat rájuk, mig nem lármáznak? És honnan követelik majd a hadak urai a pénzt ha majd ennyire leszünk? Mert ez csak álom volt, de minden perczben való lehet . , , „ Andrássy Emma. miután egyházam most újra fog szervezkedni, az egyháztanács utján ügyes és tapintatos alak ban az a kérdés vettessék fel az egyház bivek előtt, hogy nem volna-e jó — egyelőre szoktatónak havonként egyszer, — a rendes időben egy olyan magyarnyelvű istenitiszteletet behozni, a minőt a tóton megszoktak. Mert, hogy őszintén szóljak, a mi mostani magyar istentiszteletünk kissé rideg a liturgiával egybekötött szép, keuetteljes tót istentisztelethez képest s nagy ugrás ettől amahoz a szegéuy köznépnek. Különben is a mostani magyar istentisztelet meghamisítása az eredeti lutheri istentiszteletnek s szerintem nem nagy psychylogusok voltak azok, a kik annak idején behozták. A műveltek részére talán-talán jó, habár azt sem igen látom, mert hiszen az urak padjai üresen állauak. (Remek példaadás — mondhatom!) Ha a nép a fenti javaslatba belemegy, akkor nem lesz Nyíregyházán boldogabb ember nálamuál. De ha csak azok akarnának egyhá zambao reformokat, azok akarnának templomszerető biveim rovására nagyszerű felfordulásokat s új istentiszteleteket rendezui, a kiket a te mplomban sohasem látok: óh akkor, uraim, papi lelkiismeretemnél fogva kénytelen volnék a fent említett protestáns elvből kifolyó népjog pártjára állani, nem látván semmi hasznát, csak kárát, az ilyen — bár külsőleg tetszetős — manipulációnak. Nekem van bátorságom s lesz is mindég, híveimet ha kell — megrázni, de védeni is, ha igazuk van. Különbeu könnyű annak beszélni, a kiűek csak az egyik dolog fáj; egy papi embernek azonban körültekintőbbnek kell leunie, mivel neki mind a kettő fáj. S azért inkább van türelmem várni az „idők teljességére", mintsem hogy ügyetlen sietséggel egy fontos és nemes ügyet elrontani segítsek. A végszavam az: haladnunk igenis kell; s haladunk is. Haladnunk kell, — mondom, de nem ugrálnunk, nehogy orra bukjuuk. Óva intek mindeukit attól, hogy itt a Goethe-téle „Zauberlehrling" kísérletét utánozza! Tapintatlan lármával s erőszakoskodással sikerült a hozzánk hasonló nagy ev. egyházban: Szarvason évekig tartó heczczeket, ingerültséget s reactiót provokálni, a mely ott a magyarosodás ügyét ötven évre visszavetette. Ne kövessük ezt; ne ragadtassuk el magunkat, hanem szépen munkálkodjunk — s minden magától fog megjönni! E lap szerkesztőségét külömben melegen üdvözlöm hazafias törekvéseiért, csak arra kérem, szíveskedjék lelkes sza vait az illetékes hely íelé irányítani; mert addig a mindnyájunk által óhajtott magyarosodás teréu nem fogunk megnyugtató eredményeket elérni, a mig — mindjárt az eszközök keresésében is — téves utakon mozgunk. Isten velünk! Nyíregyháza, 1900. évi október hó 24-én. Paulik János, ev. lelkész. Orvosok gyűlése. Az orsz. orvos-szövetség nyiregyházi fiókja legutóbb dr. Jósa András elnöklete alatt tartott közgyűlése elé, dr. Rosenberg Emil titkár a következő jelentést terjesztette: Tisztelt közgyűlés! Midőn évi rendes közgyűlésünk mai napon megnyittatott van szerencsém az elmúlt évről rövid szavakban, csak annyiban megemlékezni, hogy az bizony ténykedést illetőleg eredmény dolgában nagyon sovány, de hát annak magyarázatául és részben az elnökség mentségeűl szolgáljon ama körülmény, hogy ügyrendünk, rendtartásunk és fegyelmi szabályzatunk még mindig nem volt, mivel czélszerünek tartottuk az ország több nevesebb és nagyobb fiókszövetségeinek munkálatát bevárni, melyek közül többet annak szives megküldésére kértünk, hogy azok áttanulmányozása és megvitatása után fiókszövetségünknek e tekintetben a legjobbat terjeszthessük elő, mely javaslatot módjában álland a mai t. közgyűlésnek tárgyalni, módosítani és elfogadni. A szövetségi tagok száma a régi, a vármegye 62 orvosa közül 48. A többi még nem a szövetséghez tartozók újból felhivandók a belépésre. A mult évi közgyűlésen a tisztviselők három évre újból megválasztanak. A? elmúlt évi tagdijak nem a legnagyobb pontossággal és úgy is hiányosan folytak be, a mint az a pénztári kimutatásból kitűnik. Központunk munkássága a szövetség hivatalos közlönyéből sokkal jobban ismeretes, sem hogy — azok felsorolásával itt önöket untassam, de hogy egy két fontosabb momentumról megemlékezzem, felemlítem a már működésbe tett nagyszabású segély és nyugalomdij üdvös intézményét és igazán nagyszabású s már a közeljövőben a magas kormány elé terjesztendő memorandumot, mely úgyszólván, az ország orvosainak összes javítandó ügyeit és bajait tárgyalja, úgy anyagi mint ethieni s társadalmi szempontból megemlékezvén egyszersmind a közegészségügy államosításáról is. Szóval mélyen tisztelt közgyűlés! az ország egyik legintelligensebb osztályának — karunknak — conzoliatijójához a kikristályosodás magva megvan. De hát t. uraim! nem is várható egy ily nagy munka befejezése és az ügyek folyásának rendes mederbe való hozatala egy-ket év alatt! Mi mind n gördül is annak utjaba előre nem látott és előre nem számított akadálv ugy a kan u^yek rendezésének kebelén belül, mint azon kivut a tarsadalom, a közigazgatás, a hivatalok a maránossag es nyilvánosság részéről?! Azért hát csak azt tudom jó lélekkel hangoztatni unltls

! Türelem, kitartás es csendes munkálkodás : ! Tanítói gyűlés. Kisvárda, október 24. A kisvárda vidéki ev. ref. tanítói jkör október I8-án iariotta oazi rendes közgyűlését László Gyula bákaiev. ref. tanuó, elnöki megnyitó beszédében mindenek előtt koszonetet mondott kartársainak azon ujabb bizalom wí.,7 tll m6ly

lr\ 6t az m

e8y

e

i tanítói képviselői székbe emelték, igyekezni fog e téren is a benne helyezett bizalomuak megfelelni, de kéri kartársait hogy ők is igyekezzenek ót kitűzött czélja elérésére' segíteni, azáltal, hogy azon közös oltár körül, melyen a vallás, a haza, a közművelődés vannak elhelyezve a lelkészi karral egyetembe, mint egy urnák szolgái'és mint jó atyatUk egyesűit erővel tömegesen vegyenek részt a szent munkában. Több rendbeli elnöki jelentés u'án felolvastatott ós hitelesíttetett a mult gyüléB jegyző könyve. Ezután ugyancsak Seres Gi-pár jkőri jegyző felolvasta a f. szabolcsi ev. ref. tanitöi egyesület és a Kisvárda vidéki ev. ref tanitói jkör mult evi munkálkodásaikat. Tárgyalás alá vétetett a felekezeti tanitók azon sérelme, miszerint kántori illetményeik nincsenek fjlvéve az országos tanitói uyugdijba, minélfogva számtalan felekezeti tanító igen ciekély nyugdíjba részesülhet szükség esetén. — Elhatároztatott, hogy átiratban megkeresik a f. szabolcsi e>. ref. tanítói egye.-ületet, hogy ezen sérelem orvoslása szempuii jaból a p. t. esperes, illetve a főtiszt és mólt. püspök ui u jin intézzen kérvényt a n. m. vall. és közokt. min>zter úrhoz. Targyaltatott, hogy daczára aunak, hogy ugy ar országos töt vény mintáz egyházi szabályzat elrtndelik, hogy a taniió ne szedje maga a termény fizetését, mégis azt a legtöbb helyen ügy fizetik, csepegve, lopogva viszik fel a tauiióhoz a kis gabonácskát, teugeric-ikét, u-y, hogy a fizetés megkezdődik szeptemberben és iáit szeptemberig, ugy hogy amelyik tanítónak van 40 1 öböl termény fizetése, azt legalább 150-jzerre viszik fel ós a hányszor hoznak fizetést, ugyanannyiszor ki hívják a tanítót az iskolából. Elhatároztatott, hogy ezen ferde és a tanitót munkájában hátráltató rossz szokásnak igen káros volta kiemelendő, a jkör kérvéuynyel fog jáiului illetékes főhatóságához ez egyházmegyéhez, hogy e bajon segitve legyen. Ezután Szabó Pál tisza-szent-mártoni tanító olvasta fel nagy gonddal és körültekintéssel irott értekezését az évzáró vizsgákról. Pártolja a vizsgák fenntartását, de ugy, hogy az öröm és lélek emeló ünneppé tétesBék, nem pedig esetleg a tanító bosszantá-ára és megszégyenítésére hoimi körmönfont kérdésekkel zaklattassanak a gyermekek. Őrködjenek a felett az iskolaszéki elnökök, hogy kérdéseket, csak ahoz értő szakemberek tehessenek és hogy azok a gyermek értelmét felül ne haladják. Szép munkájáért jegyzőkönyv dicséretet nyert és elhatároztatott, hogy ezen muuka a N. t. egyh. megyei tanügyi bizottsághoz is megküldetik miut kiváló tanügyi dolgozat. Elnök indítványa foly án elhatározta a jkör még 1 szőr, hogy Tóth János nyugalmazott, — volt mándoki ref. tanító, mint e jkörnek több éven át volt elnöke egyh. m. tanitói képviselő s kiváló tanerő érdemekben gazdag jóemlékét jegyzőkönyvben megörökíti. 2. A tanítók háza gyufáját miuden tanító a saját községbeli valamelyik szatóccsal megbozattatja (s már ezen elhatározásnak miute

;y zálogául később a fehér asztalnál Gyüre Péter eperjeskei tanító indítványára a tani tókháza javára 4 k. 28 f. a jelenlevők össze raktak és az elnöknek átad'ák) Végül a f. t. egyh. ker. tanterv renistiója felett folyt nagy vita, melyet aztán 6 tagu bizottságnak adott ki a járáskör kidolgozás végett. E tárgyról olvastatott N. t.Gőrömbei Péter esperes urnák e nagy munkára buzdító szép levele, mely oly nagy hatást ért e\ hogy a járáskör legott tűrgönyileg üdvözölte szeretve tisztelt főpapját. r. I. Sóstó fürdő. Olvasva a Sóstó fürdő bérbeadási hirdetményéi, meg nem állhatjuk, hogy ezt szóvá ne tegyük. Hogy más alföldi városok mit nem áldoznának érte, miért nem adnák ha ilyen üdülő nyaraló és kiránduló helyük volna, mint a mi gyönyörű Sóstónk, arról nem akarunk most beszélni. De igenis beszélni akarunk arról, hogy milyen állapotban van ez a gyönyörű városi vagyon, és ha visszí idézzük emlékezetünkbe, hogy milyen látogatott hely volt a Sóstó még a közelmúltban is elszomorodunk, ha látjuk, hogy ma egy pár köszvényes parasztasszonyon kivül, gyógyulási czélból alig használja valaki mert azt még sem lehet sokba venni In egy-két intelligensebb egy'

;n is látogatja hébe-korba. Hisz Szabolcs és Hajdú megyében a Sóstón kivül egyetlen gyógyfürdő sincs, olyan kiránduló üdülő hely ritka alföldi városban; és mégis napról-napra pusztul! Mi ennek az oka? Talán hozzáférhetetlen? Talán más megfelelőbb olcsóbb, kiránduló helyünk is van? Sem egyik sem másik nem áll. Mert a Sóstóra a más vidékeknek, minden vonattól kitűnő összeköttetés van, nem különben a helybelieknek. Hisz a mai vasúti menetrend mellett, melyen szükség esetén még változtatni is lehetne — a városból háromszor lehet 10—15 krért a Sóstóra menni és ugyanannyiszor bejönni. Épp azért kár mindent a reménybeli villanyostól várni, mely szó sincs róla sokat lendítene a Sóstó forgalmán, de egy csapásra pusztulásnak indulásából ki nem emelné. Másutt kell a hibát keresni, másutt kell rajta segíteni. Ne űzzön a város rabló gazdálkodást, ne akarjon mentül több haszonbért kapni és mentül kevesebbet rá költeni; mert ahol nem vet, neki ott legfeljebb dudva teremhet.