Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

nyert értesülés szerint f. évi október hó 5-től Budapest—keleti p. u. és a f. é. október hó '-tői Kereszturnyaraló nevet viselő Keresztúr—Kavicsbánya állomások közötti 60 jegyből álló III. osztályú mérsékelt áru me letjegyfüzetek 10 k. 80 fillér áron fognik kiada'ni. Gyűjtés az árvaház javára. — Elsó közlemény. — Popp Györgyné é- Kováes Elekné gyűjtő-ivén: Dessewffy Marianna grófnő 400 korona, Keresztessy Istvánné 5 kor, Geduly Uenrikné es Básthy Berta gyüjtő-ivén: Geduly Henrik 10 kur. Altmann Rene 2 kor, Kutthy F. 20 fill., Jármy Vinczéné 60 fill., X. 2 kor, Gavallér Istvánné 60 fi'l., Smiczer Ágostoné 2 kor, Barzó Mihályné 2 kor, Scbvarcí Edéné 2 kor, Ferenczi Miksáné 1 kor, Majoros Károlyné 1 kor, S/.ántó Józsefné, Keresztessy Gyuláné, Gsapkay Jenőné. Miskolczi Ignátzné 2—2 kor, X Y. 3 kor, Pintér István 3 kor, Nikelszky Sománé 2 kor, N, N. 60 fill., Halmágyi czég 2 kr. 60 fill., Kertész Bertalan 2 kor. Szikszay István 2 kor, Belfi Ilona 1 kor, Rohlicz 60 fill., Werner László 2 kor, Adorján Ferencz 2 kor. Kovács Teréz és Keresztessy Gyuláné gyűjtő-ivén : Gzinc. Ignáczné 3 kor, Rózsa Lajos czég 1 kor, Bluinberg Józsefné 2 kor, Heiderné 2 kor, Babar Ferenczné 4 kor, Steinné 40 fill., Rosenb rg Emiiné 2 kor, Bergstein Lajos 2 kor, Kubassy Gusztávné 2 kor, özv. Meskó Pálné 2 kor, Ganzl Lipótné 2 kor, N. N. 10 fill., Tóth Andrásné 2 kor, Bodnár Lajos 1 kor, Blum Vihnosné 1 kor, özv. Czukor Mártonné 2 kor, özv. Kolcsárné 1 kor 40 fill., Sipcsir Istvánné 1 kor, Kiss ['Mihályné 40 fill., Kovács Győ/.őné 2 kor, Szopkó Alfrédn; 2 kor, Audré Gyula I kor, S. Mné 1 kor, Király Sándorné 2 kor, Kis Károlyné 40 fill., Lenhorn Márton 2 kor, Kirner József 2 kor, Hass Mórné 4 kor, Dr. Kelemenné 2 kor, Virtsafter Árminné 2 kor, Haas Ignáczné 4 kor, Klár Dávidné 2 kor, Pivnyik András 2 kor Kovács Sándorné 1 kor, Kozma Györgyné 2 kor, Levelekyné 1 kor, Király Ferenczné, Erdély Mihályné, N. N. Hoffer Terézia 20-20 fi 1., Mikecz Gyuláné 2 kor, Meskó Elekné 2 kor, N. N. 20 fill, Kerekes Ilona 80 fill, Grünfeld Rezsi 40 fill., Vebnagy I-tván, Palaky Lajosné, Engel Adolf, Lóczi István, Homolay Lászlóné 1—1 kor, Ilvaszta Pálné 60 fill., Steinl'est Sománé 1 kor, Hibján Dániel 2 kor., Hrenkó Istvánné 40 fill.. Mikler János 20 fill., Pásztor Pálné 1 kor., Pásztor Sándor 10 fill., Midrák János 20 fill., Abuck M hályné 20 fill., Jábik Györgyné 20 fill., Moró-zky Mihály 20 fill., Bernáth Mihályné 10 fill., Libay Anlalué 50 fill., Özv. Hornyák János 10 fill., Petrikovics Mihály 10 fill., Midrák György 10 fill., Éva Mihály 40 fill., Dudinszky Gyuláné 2 kor., Fábry Dezsőné 1 kor., Kazár Jánosné 2 kor., Hartstein Sándorné 2 kor., Fazekas Jánosné 2 kor., Weinberger Johanna 2 kor., Menczelné 1 kor., Mtdcsuga Jánosné 20 fill., Oláh Géza 2 kor., Bottka István 1 kor., özv. Papp Itnréné 1 korona. Prok Gyuláné és Maurer Irén gyűjtő-ivén: Flegmann Sándorné 2 korona, Szabó Lászlóné 2 kor., N. N. 20 fillér, Tuláts Istvánné 2 kor., Megyery Gézáné 2 kor., Dr. N. N. 2 kor., Márky Elekné 2 kor., Wagner Andrásné 1 kor., Windt I^nácz 20 fii., Nagy György 40 fii., N. N. 60 fii., Szuhánszkiné 50 fii, Virág Pálné 20 fii., Szőkéné 50 fii , N. N. 1 kor., Fehér Imréné 2 korona, Popini Albertné 1 kor., Kubinyi Antalné 2 kor., Ruzsonyi Pálné 2 kor., Santroch Al íjosné 1 kor., Rottmann Lajosné 1 kor., Szohor Pálné 2 kor., özv. Lányi Antalné 2 kor., özv. Prok Andrásné i kor., Fehér Sámuelné 2 korona, Fábián Ferenczné 1 kor., Szentpéteriné 40 fii., Huray Sámuelné 2 kor., Mikecz Dezsőné 2 korona. Osarnok. A szerelmes fecske. Sakáig nem vettem észre a szép fecskét. Éa persze sas voltomnál fogva (habár már „véu sas" is voltam) nagyon .fönt jártam" a föllegekben, a hová a kis fecskét szárnyai már nem vihették — pedig ugyancsak erőlködött a magasba a kicsike. Szerette a föltűnést, szerette, ba megbámulták kecsesen arányos termeiét,fényes tollazatát, sikkes röpködését, szerette a madár-, gavallérok hódolatát, bókolását ... igy csiripeltek a szép fecskéről még a verebek is. Kíváncsi lettem a hirszárayára emelkedett fecskére. Pompás alkalom volt a tornászi kajdacsok mulatsága arra, hogy ismeretsége', kössek az érdekes madárkával. ... A tarka dresszű papagájok kitettek magukért Pompás, fényes volt a báljuk. A földi éa légi madarak hölgyvilága a legszebb példányokkal volt képviselve. A derék fekete rigók meg olyan szépen muísikáltak, hogy ón, vén sas létemre, magam is tánczra perdültem. Kecsesen röpködtek körülöltünk a kaczagó gerlék, a Bzerelmes galambok, föltűnést keltettek a kakadük is, de azért mi sasok, gőlyák, kakasok s minden néven •evezandó jó madár urak meglehetősen megtartottuk józan eszünket. Még a párosodásra készülő fi italok is igen mérsékelt tempóban zengték vagy krákogták el bókjaikat, csak egy-két bátrabb szárnyalású úrfi ragadtatta el magát messzebb ... a szerelmi vallomások veszedelmesebb regióiba. Nem volt a levegőben az a titokzatos villamos áram, mely az ,összeség"-re hat, mely mindenkit elkábit, kedves-édes mámorbi, áliomszerü ringásba andalít. Nem pattant ki még a szikra, mely az igazi .átváltozáh" kályhájában tüzet gyújtott volna. No, hanem nem nagyon soká kellett várnunk erre a szikrára. Közéuk röppent mint valami káprázatos villámfény, — közénk röpent... a szép fecske annyi bájjal és elegáncziával, hogy a sasok, a gólyák, a kakisok mind csak ott, a bájos „vájbiká-" röpköd'.ék körül. Az a sok elhanyagolt kotlós, ud é3 liba pedig majd meg pukadt mérgében, és a patrezselem fogyasztása mellett ugy meggágogtak, hápogtak . . . titokban, hogy az olyan magamféle vén sas fölségesen mulathatott az állat asszonyok (nem: .asszonyi állatok") irigységén, elfojtott dühén és azon a szapulison, melylyel szegény fecsw

yírvidék kének fekete frakkját ugyancsak pocsékká mosták volna, ha szivök szerint cselekedhetnek vala. Mi türés-tagadás, az én sas-keblemben is tüzet fogott ama bizonyos szikra. Eleintén esak elragadtatás sal néztem az isteni madár kecses mozdulatait, utánoz hatlan f jbillegetését, karcsú termetét, remek lábszárait; d; később már kélyes melegség töltötte be egész valómat s ez a hőség oly szertelenné lett rövid idő alatt, hogy lehetetlen volt nem konstatálnom magamon azt az állapotot, melyet azok az okos emberek, kik földi alacsonyságon gubbaszkodó kőházakból kiseprik az ideálizmust, mint valami haszontalan báliruha rongyot, — ostoba szerelemnek mondanak. Meg voltam bűvölve, babinázva. Ezután a mulatság után, ha leszáltam magas kőszikláimról, önkénytelenül is a körül a csendes kis fészek körül keringtem melyb mi a bájos kis fecske menyecske lakott az ó bol dog hímjével. Mennyi boldogságot, megelégedést vettem é-zre ... a fec<ke mándinál. Szerétte az asszonykáját egész odaadással, egész rajongással. Hogyan csókolta, hogyan csicseregte körül, mennyi meleg tollat hozott lázas szorgalommal a közös fészekbe, mennyi gyöngédséggel, figyelmességgel volt iránta és egy fecskemadár tói te hető minden kényelemmel körülvette gondtalanul röpködő szép párját. A fecske ur nagy, igaz boldogsága meghatott. Elszégyeltem magam léha kotnyelességemi'rt. Igyekeztem elhitetni magammal, hogy a bájdalu (éjjeli) zenérről forgalomba hozott legenda nem más, mint tyúk tracs, hogy a szép pinty úrfi udvarlásáról csak a libák gágogása tud valamit, a mi nem más, mint sült hazug.-ág, hogy a 'ulós bagoly-dokior se ment tovább a r.cip-irásnál s ha „szemkápráztató neglizséjében" a fészek ot ománján fekve látta is a szép idomú fecskenőcskét, az c>ak akkor tőrtént, midőn ... láz gyötörte a kedves m.dárkát. Ah, de mégis ueh zen ment nálam — a lemonlás. Dj hojy is ne, mikor sasszemeim tisztán látták »z éir .fecském, fecském, édes fecském" vérperzselő tacerságát, himbolonditó kacsiutását. Végre is győzött beunem a jobb. (Hanem ha .ember" volnék ós azo!tuak a hosszú fekete ruhás se nem ur, se nem asszony féle félelmes alakoknak kellene bevallanom bűneimet, ikkor a gyónás előtt tisztábbau vizsgálnám meg a elkiisrneretemet.) Naiv becsületességem (?) azonban nem tartóztatta lel az én kis fecském sorsát rohantában. A minden n idarak végzetkönyvében Dumts fils_ házasságtörő isszonyainak sorába volt iktatva az ,0" neve is. És Uigyjétek el nekem, ti éhes vércsék, szemtelen verebek, nagasból lecsapó ölyvek ós szivmarczangoló sasok, hogy iem ti c-ináljátok a madárhölgyek sorsá', hanem az a predestináció, mely az erekben nyargaló vérből támad •életre. És ... a kedvező alkalom. Mig a fecske mándi a fészek gyarapítása után látott s néha messze, messze tájakra elrepült, addig a fecske-vájbi szörnyen unatkozott. Mosdott, csicsergett, bohó táncot járt egymagában, de hát azért mégis csak unatkozott. Unalmában aztán azt is meg tette, hogy számlálni kezdte szalmaözvegységének órákból álló madár napjait, melyeket kértére a közeli fára száltkakuk. tudatott vele. Ah, de most még jobban unatkozott. Olyan zsib basztó az a .biz'os" tudat, hogy eddig vagy addig "gész bizonyosan magára mar d a magános fészekben. És az a kakuk a sürü lombok közt csak egyre szól, "gyre figyelmezteti az egyedüllét lassan ketyegő óráira. Majd kíváncsi lesz a madár-menyecske (ki csodálná vajjm?) arra a titokzatos madárra, a ki folyton ott kakukol közelében s a kit ő még se láthat meg soha. Az asszon,-természet egészen fölülkerekedik a kis ina gános fecskékben és kiszáll az erényét védő erősségből, tbba az irányba röpül, a honnan a kakuk szavát hallotta. Majd csak meglátja azt a lovagiatlanul elrejtőz ködó gavallért. Meg is látta. Oh, bárcsak soha meg ne látta volna. A kakuk pedig — mint azt minden madárész is udja — azért kakuk, hogy más fészkébe . . . szálljon. Ezután már a kis fecske asszony egész közelről élvezhette az ő kakukját. És nemcsak az emberek világában étezik Éva asszony, hanem az Isten madarai között is A fecske hölgy is belevágja csőrét móhó vágygyal a llott almába. Ői is el tudjak vakítani a hiszékeny, becsületes fecske férjeket — szerelmesnek színlelt szárnyöleléssel, hízelkedő csicsergéssel, szenvedélyesnek mutatott madár csókkal. Hogy ne hitt volna az asszony szerelmétől elkápráztatott férj az őt lelkendezve váró egyetlen, kedves feleségnek. A szomszéd fészkek lakói se árulták el a jókedvűen röpködő gazdának hölgye csúnya hütl«p ségét, parázna viszonyát az idegen madárral. Még akkor se rendült meg a fészek urának a bizalma, midőn később már az ő otthonléte alatt is vizitelt a kakuk. Sőt mag is szerette a kétes hirü madarat. Utóbb aztán egészen megszokta. Talán, ha késett a házibarát, maga is türelmetlenül várta. Vele osztotta meg nyíltan az asztalára összehordott eledeleit, — titok ban, tudtán kivül . . , élettársa kegyeit. A csöndesen folydogáló történetben azonban egyszerre fordulat állt be. A kakukot üldözni kezdték sz ö'yvek, minthogy az úrfi valami rosz fát tett a tűzre, arról csiripeltek legalább a verebek, hogy egy-két ölyvet tett lóvá az az élelmes kakuk valami csereberében. Nem volt maradása többé a ligetben. Menekülni k dlett a hitelvesztettnek. És . . . vele repült az ő f cskéje is. Égyszerü, mindennapi történet. Miért hát i nagy rialalom köztetek — ti jámbor együgyü mad *rak ? Na pletykázzatok hát tovább, hanem essék meg a szivetek z üressé lett fészek szomorú, elhagyott gazdáján. Ugy sir szegény, ugy szomorkodik hűtlen pirja u án. Nem vidítja ót fel többé a liget fris illata, a filombok susogása, a pázsit tarka virágpompája, . . . semmi sem, — soha sem. Szegény, szegény — árva főCskö Vagy ne is ezt, hanem azt sajnáljátok, azt a hü telén szökevényt. Felszállok képzeletem sas szárnyain a magasbaés látom a menekülő szerelmes párt. Látom a jövő képét * ... Vedletté lett a fényes tollú, kecses madárhölgy Az a szívtelen, csúnya kakuk tépte nng őt. Az kuszálta össze tollazatát, az mocskolta be sárral egykor remek idomait, az tette büssá, hangtalanná mindenkitői elhagyottá. Repülni sem tud már, a szeretőnek megrendítő hűtlensége a büszke szárnyast lesújtotta .. a porba, a sárba, a fertőbe. Oh, be jó volna sseg^yoek' 1 °

a6y szenvedéseitől már megsxabaditaná a kegyes - halál. Én is büsan ülök kősziklámon a fellegek közt éa eszembe jut az a gyakori felkiáltás, mely at alant nyüzsgő emberek ajkairól repült fel a sóhajok szárnyán a magasba; .Sic transit glória mundi." Hogy éppen nekem kellett elmondani itt ezt a történetet !. . Egy vén sas. Nyilt-tér*) Nyilatkozat. S«kszor intézik azt a kérést, ajánljunk a központi napilapok kőzöl olyant, mely teljesen kielégíti az olvasók igényét. E i-érdésre neb>z válaszolni, miután a fővárosi hírlapirodalom nagyon fejlett fokon áll és sok jó napilapunk van. Mégis, ha választanunk kell, azt vállasztjuk, amely a mi közönségünk igényeinek és viszonyainak teljesen megfelel, és ez a .Magyar Hirlapmelyet Fenyő Sándor szerkeszt. A mi vidéki közönségünknek első sorban azért ajanlhatjuk a legmelegebben a „Magyar Hirlap' j íratását, mert mig a többi központi lap csak a szenzác/.ió szempontjából, a törvényszék és rendőrség kórebe vágó események alkalmával szórványosan foglalkozik vidékünkkel, a „Magyar Hirlap' figyelemmel kiséri kulturális, társadalmi, gazdasági és kereskedelmi helyzetünket is. Ennek annál nagyobb az értéke, mert mindenki tudja hjgy ez a minden párttól független lap leplezetlenül kimondta U|a véleményét mindenkivel szemben. A .Magyar Hirlap" politikája: a magyar fajpolitika, a melynek diadalra jutásáért elszántan küzd nap-nap után. A szabadelvű és demokrata irányban való haladást szolgaija a „Magyar Hirlap", mely tízéves fennállása óta óriási szolgálatokat is telt a magyarság ügyének. A „Magyar Hirlap" munkatársainak sorában a legkiválóbb publiczisták és írók neveivel találkozunk, Nem csodálni való tehát, hogy ez a lap a külföld bármely napilapjával bálran kiállja a versenyt. Vezérczikkei és eredeti tárczái, politikai, társadalmi, gazdasági és humoros czikkei, valamint könyoalakban megjelenő érdekfeszítő regényei az olvasók óriási táborát szerezték meg a „ Magyar Hirlap"-nak mely éppen ennek a nagy népszerűségnek köszönheti, hogy a legnagyobb terjedelemben, naponkint 24—32 oldalon jelenik meg, noha igen olcsó az előfizetési ára. Ezt az olcsóságot még nagyobbnak, még meglepőbbnek fogja találni közönségünk, ha figyelmét ama kedvezményekre tereljük, a melyekkel a .Magyar Hirlap" olvasóit elkényezteti. E kedvezmények között el«5 lieiyen áll a páratlan irodalmi becsű karácsonyi ajándék, melyet minden előfizető díjtalanul megkap a most kővetkező évnegyedben. Ugyancsak ingyen kapják meg a „Magyar Hirlap" most belépő uj előfizetői a ,Bün utján" czimü rendkívül érdekes regény eddig megjelent folytatásait. Az Otthon czimü szépirodalmi illusztrált folyóiratot a .Magyar Hirlap"-pal együtt leszállított áron, évnegyedre négy forintért kapják az előfizetői. Kedvezményes áron, negyedévenkint 75 krajezárért rendelhetik meg a ,Magyar Hirlap" előfizetői a remek Franczia Divatlapot és a Képes Gyermeklapot (utóbbit negyedévenként 50 krajezárért). A szerkesztői üzenetek írására külön munkatársak vannak szerződtetve, hogy minden, bármely szakba vágó, közérdekű kérdésre, ingyen írják meg a választ. Végül még egy kedvezményről kell megemlékeznünk, mely valósággal párját ritkítja. Arról t. i., hogy 10 mondd tíz krajezárért a lap bármely előfizetője tehet közzé hirdetést a ,Magyar Hirlap"-ban, melynek rendkívüli olvasottsága biztosítja a hirdetőnek, hogy álláshoz, kölcsönhöz, cselédhez stb. jut. Mindezekért ismételten a legmelegebben ajánlhatjuk a .Magyar Hírlapot", melynek kiadóhivatalába (Budapest, Honvéd-utcza 10) október 5-ig küldhetők az előfizetési összegek: évnegyedre 3 frt. 50 kr., egy hónipra 1 frt. 20 kr. A kiadóhivatal. », E rovat «lait kflilöttekért nem Melói a t*erkesitóség GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1800. évi ueptember hé 98-én. A gabona-csarnoknál b«j*gyaott árak. Buza 50 kgram 6.30 tői 6.50 ig Rozs 50 . 5 60 tői 5-80 ig. Árpa 50 . 5.20 tói 5.30 ig. Zab 50 . 5.- tói 5 10 ig. Tengeri 50 . 6 20 tői 6 30 ig. Köles 50 , — tói —.— ig. Paszuly fehér 50 . -.-'ól —.—ig. Szesz literen

kint 44 fillér adóval 1 kor. 48 fii Felelős szerkesztő: INCZBDY LAJOS. Kiadótulajdonos : JÓBA ELEK. Hirdetmény. A város tulajdonát képező Dietl féle czászárszálási birtokból 360 holdnyi terület 60 hold dohányengedélylyel dohánypajtákkal és gazdasági épületekkel 6 esetleg 12 évre zárt ajánlatok utján bérbeadatik. Felhívatnak a bérelni óhajtók, hogy zárt ajánlataikat ez év október 9. d e. 10 óráig a polgármesteri hivatalhoz a városi gazdasági tanácsosnál betekinthető feltételek szerint adják be. Nyíregyháza, 1900. szeptember 26. (509—2—1) Kovács, g. tanácsos.