Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

XXI. évfolyam. 37; SZÍIIT, r— v* V1D SZABOLCSTARMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLETENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ^ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. "Ssg Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A l aP szellemi réjiét képerő kiildeméuyek, a szerkesztő c;ime alitt kéretii-k beküldeni. Hirdetési dijak: postán vagy helyben házhoz hordva: , - ^ - ­Egész évre 8 korona í aP szétküldése tárgyában leendő felszó- -»—«>»«". uo.uiuem. «í„,i„„ „i„„,„ . ™ ée7évre: t - ir Usok jóba e i<* kiadó-tuiajdonos foga d B t er a ek n te etlen levelekcaak ismertkniektó 1 K^gyző" * tanitó uraknak e^és/évre ^fif yf^ ^zám " csak négy korona Egy szám ára 20 fillér. (Janoszky haz) intezenddk. A kéziratok csak világos kívánatra illető kö'tsésór' küldetnek vissz-i. A nyilt-téri közlemények diia soronkint 60 fillér ' a z Apr i hirdetések 10 sz')in 40 ti 1., mindeu további sz* 1 fl' V.stag betűvel szedett k •tszere«»n számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére akiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A.V., Eckstein Bernát es Általános Tudósité altai Budapesten, Haasenstein es Vaglor .rodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oorn & Comp. alul Hamburgban Hivatalos rész. 21672. K. 1900. Szubolcsvarinegye alispánjától. A községek elöljáróinak. A m. kir. 12-dik honvéd kiegészítő parancsnokság az ellenőrzési szemléket Nyírbátorban a l'olyó ev október 18., 19. és 20-án, Nagy-Kálióban a folyó évi október 22., 23., 24. és 25-én fogja megtartani, felhívom, h>»y a véderő törvény utasítás III. Rész (honvédség) 35. sza­kasz értelmében járjon el a kötelezetlek behívása körül. Nyíregyháza, 1900. szeptember 11. Mikecz János, alispán. Az árvák érdekében. A nyire^yhá/.i jótékony nőegylet- árvaháza ma két hete este leégett. Vasárnap is volt, országos vásár előtt való nap is volt: tömérdek bámulója akadt a tűz­nek. Az összesereglett tömeg nemcsak az esteli tűz rémesen szép látványában gyönyörködött, hanem öukénytelcn tolult mindenek ajakára és járt szájról-szájra a kérdés; „Mi lesz a szegény árvákkal ?" A fővárosi lapok valamelyik helybeli tudó­sítójuk otromba élelmessége révén rémhíreket közöltek a tűzről. A déli órákban kiütött, késő éjjeli órákbau elnyomott veszedelemről beszél­tek ezek a hirek, amelyeknek olvasói, ha a helyi viszonyokat nem ismerték, bizonyára több száz árva számára berendezett, talán pavillon rendszerben épült árvaház leégésére gondoltak. A rémhír ebben az alakban nem felelt meg a valóságnak. Nem mondjuk, hogy „szeren­csére", mert aki ismeri a teljesen elhagyott árvák nagy számát, bizony igazat ad nekünk abbau, hogy elférne nálunk olyan nagyszabású A „NYIRVIDÉK 4 4 TÁKCZÁJA. A modern. — Egy ellesett beszélgetés. — (Elegánsan berendezett garcon lakás, melynek minden holmijáról lerí, hogy gazdája legéuyembernek készül maradni. Hideg, esős, pe8simi8ticus hangulatot keltő délután. A két barát Géza a nagy világfi, Liczi a poéta, az idő hangulatához illő, keserű, moderu thémákról vitatkoznak.) Laczi. Ej kedves Gézám, én uem hiszek annak az igazságában a miket te mondogatsz. Hiszek igenis az igaz érzelmekben, hiszem és vallom az idealizmust, el­gyönyörködöm a természet szépségében, melynek mindeu egyes darabjában a hatalmas isteni erőt látom, keresem mindenkiben és mindenben a nemest és jót s azt is hiszem, hogy te magad is inkább klllöacíködésből állitsz fel olyan szofi/.mákat, melynek igazságában nem hiszel. Géza. Magam is szeretném hiuni, hogy ugy van a mint te mondod. Szeretném hinni, hogy különcz vagyok, a ki nem tartok az áramlattal, szeretném hinni, hogy a nagy élvezetek tettek unottá, — fásulttá a nemesebb érzelmek iránt, szeretném hinni mindazt, a mi az ó- és ujtestamentomban s a kinyilatkoztatásokban van, szeret nőm én is mindenkiben és mindenben c-sak a jót látni, hinni, hogy mindannyian angyaliau jók, s emberfölöttien tökéletesek vagyunk, de meggyőződésből nem hiszek mindezekben s mosolyognom kell, valahányszor egy olyan ideálista declamál előttem, mint te Laczi pajtás. Igen te poéta vagy és igy mindent rózsaszínbe látsz, Mert rózsaszín szemüveget tartsz a szemed elé s nem akarod látói a mindennapi, nyüzsgő, reális életet, a melyben az egyik előre kapiszkodó könyörtelenül fellöki az előtte álló embertársát, mert az ilyen képet rímekbe szedni keserves is volna s a kiadók sem fizetnének érette, de én, a ki tudom, hogy valamint abban a ciepp, tisztának látszó vízben millió száma van a baczillmoknak, ép ugy azt is tudom, hogy ez az elet nem költészet, nera olyan gonduélküli „verőfényes tavasz" mint a milyennek az éhes poéták megéneklik, hanem egy egy­árvaház, aminőnek leégéséről ezek a közlemé­nyek hírt adtak. De ha nem is volt ilyeu nagyszabású a leégett árvaház, a csapás, amely a tűz követ­keztében HZ árvaházat létesítő és fentartó nó­egyletet érte, épeuséggel nem kisebb! Nem a uőegyleten múlott és múlik, hogy m m képes^ olyan árvaházat lét< siteni, amely városunk és vármegyénk összes elhagyott árváit befogadni, részükre otthont nyújtani, őket az elpusztulástól megmenteni és az emberiség hasz­nos tagjaivá nevelni elég nagy volna. A nőegylet anyagi erőihez mérten létesí­tette és tartotta fent ezt az árvaházat, amelyet dicsőült martir királynénk emlékezetére „Erzsé­bet-árvaház"-nak nevezett el. Es most ezt az árvaházat semmisítette meg a tűz pusztító ereje. Teljes joggal és egészen természetszerűleg vetődött fel tehát a kérdés a tüzet néző közön­ség körében: „Mi lesz a szegény árvákkal?" Ez a kérdés felvetődött a nőegylet intéző köreiben is. Felvetődött nyomban a tűz kiütése hirére. Az elpusztult árvaházból éjuek idején kiszorult szegény kis árvák számára köuyörületes szívű szomszédok adtak ideiglenes szállást. Ezeknél a jó lelkű embereknél hajtották le fejüket azon az emlékezetes éjszakán, mikor első álmukból zavarta fel őket a rémhír. A nőegylet intézői másnap már gondoskod­tak arról, hogy addig is, mig a leégett épüle­tet felépíttethetik, kibérelt helyiségben helyez­zék el a gondozásukba fogadott árvákat. Egy fölösleges pillanatot sem veszítve hozzáláttak az árvaház újjáépítésének lehetővé hangú, inkább szomorú hangulat s hogy éppen kétségbe nem esünk az azért van, mert a mindennapi küzdelmek elfeledtetik velünk a sírást s a sóhajtozást. Am minél később látod be ezt az igazságot, annál keservesebben csalódol s uagyot pottyansz a Pegazus hátáról le a sárba. Laczi. Ha elfogadnám is bitonyos mértékig állás­pontodat. Ha csakugyan igaz volna, hogy sok mindent a számítás és hideg kimértség elvére lehet vissza­vezetni, akkor sem lehet igazad a nagy, igaz érzelmek világában, nem lehetne igazad a szerelem kérdésében, a mely nem hangulat, nem számítás, hanem tiszta érzés, tiszta mint a nap ugár. Géza. Boldog ember, ki még mindig az ős naivság korában élsz. Boldog ember, a ki a huszadik században is lovagkort keresel s nem látod, hogy a keresztes háborúkat s azt a kort, a midőn egy szép nő szeszélyért hajmeresztő dolgokat műveltek a versengők, több század választja el tőlünk. Nagy érzelmek, igaz érzések, ez mind csak nagy­hangú frázis, melyet használunk, mert ez divat. Az érzések világában ma nincsenek nagyok. Nincs absolut fajdalom, nincs őszinte öröm, nincs tiszta érzelem, a mint ritka a tiszta bor. Da azért látod tüntetünk a tetszetős jelszavakkal s talán akaduak balekekre, a kik meghallgatnak, nem azért, mintha szépnek, vagy igaznak tartanák a mi frázisos mondásainkat hanem meghallgatnak, mert épen nincs jobb dolguk, unalomból, divatból s hogy műveletleneknek ne látszódjanak. Nem az őszinteség ma a fő. hanem a látszatnak megőrzése. Nem a lelkiismeret a biró, hanem a világ, nem énünket kérdezzük meg cselekvéseinkben, hanem azt nézzük mit szói rá a világ, a vigyázó, a kaján világ. Tüntetünk a vallásossággal s járjuk buzgón a templomokat, hogy lássanak, irigyeljék szépségünket s divatos angolszabásu ruháinkat, hogy megbámuljuk a szép hölgyeket, a kik pedig szintén nem áhitatoskodni járnak az Isten házába, hanem, hogy halálra bosszant­sák barátnőiket uj kalapjukkal. Tüntetünk a demokra­tasággal, a jótékonysággal, mert az egyikből haszon mff Mai siámnnk 8 oldalra terjed. ' tételéhez. Megcsináltatták a tervet és költség­vetést és nyolezaduapra a tűz után már az el­készített terv és költségvetés alapján a kivitel, az építkezés foganatosítása tárgyában határoztak. A terv szerint az építkezés mintegy hat­ezerkétszáz koronát igényel. Nem sok, szinte jelentéktelennek látszó összeg egy árvaház újjá­építésére. Ellenben sok, tetemes összeg a nó­egyletre nézve, amelynek csakuem egész kész­pénzbeli alaptőkéjét felemésztené. Épen ezért azt határozta a uőegylet vá­lasztmánya, hogy ez összeg fedezésére gyűjtést 'ndít. Kérő szóval fordul a vármegyéhez,a város­hoz és az emberbarátokhoz. A vármegyétől a kulturalapból remél se­gélyt. A várostól építkezési segélyt és az évi segély felemelését kéri. Az elhagyott árvák sorsa iránt érző szivü emberbarátokat adomá­nyozásra hívja fel. Nera hisszük, nem hihetjük, hogy bárhol is zárt ajtókra és bezárt szivekre fog találui a nőegylet esdő szózata. Hiszen amit kér, amit kap, az emberi élet. a földi lét egyÍK legnemesebb czéijára szánja: az árvák elhelyezhetésére és fentartására. Jól tudjuk mi és tudja a nőegylet, is, hogy ma napság száz meg százfele c.ólra veszik igénybe az emberek ,-ildozatkészségét. Úgyszól­ván nap-nap mellett uyílik alkalom a külöu­féle jótékonyság gyakorlasára Az úgynevezett „társadalmi adók'" tetemes terheket róüak az egyesek vállaira, üe nem ismerünk szebb, ma­gasztosabb czélt az árvák ügyének felkarolásá­nál, kiket a kegyetlen sors szüleiktől, a kereső apától, a gondos, szerető anyától megfoszt­ván, egyedül és kizárólag embertársaik jóindu­latára vannak utalva. származik a képviselőválasztásoknál, a másikból pedig az, hogy nevünket a lapok kinyomtatják. Valójában pedig befogjuk az orrunkat, ha egy „paraszt' mellett elmegyünk s megtöröljük a kabátuokat, ha véletlenül hozzánk dörz-ölódik Pitriolák vagyunk, mert ez alkal­mat ad szónoki tehe^égüuk irogatására, mert ezen a darab földön vau eay pár „holduuk* amiből élüuk. At anyák mi a legpáratlanabbak, mert elén korán szalad­nak el a napi zsurjokról, bizonykodva, hogy gyermeke­iket óhajtják látni, kiket otthon a cselédek goudjaira hagytak. . . , , . Az érzelmek világában ma csak hangulatok vau­nak Hanguhtok, melyeket a divat irányit, a melyek­nek hódolunk, bár sokszor belátjuk annak esztelenségét. Váljon tudnál-e na olyan jelszóval előállni, a melyért legalább egy társadalmi réteg sorompóba állanak Talán a valláskülönbség az, mely mig ma ts legjobban felizgatja a kedélyeket, de ez az izgatottság, mm a keresztes hidak fanatizmusa, hanem a kulvó szenvedé­sek utolsó lobbanása, mert hiszeo verekedni kell, vere­kedni jól esik. Na°y érzelmek, nagy jelszókat teremtenek s nagy tetteket szülnek. At> ki érne rá ma arra, hogy nagy dolgokkal komolyan foglalkozzék, ki törődik a holnap­pal, mikor a jelszó a „ma", a legnagyobb feladat a „ma kizsákmányolása, é vezéie. Ki törődne ma a nagy érzelmekkel, mikor abból haszon nem s/.ármuik? Va^on nem jobban tennéd-e te poéta barátom, ha madarak danája s a csermely csobo­gása helyett, ellesnéd a gabona spekutáczió titkait Így kapsz egy-egy versedért tiz hu z forintot, a melyből kifizeted adósságaidat s aztáü tovább vizsgálod a te ­mészetet amúgy nem érdekelne a fülemüle s a holdvi­láglény,' de v'oln, egy háromemeletes, adósságmentes palotád s szobáid kényelmes kerevetén elmelkedhetné azon, hogy melyik a jobb szivar az ,Ar.sztocraticus vagy az .Izabella-flír." Ha gazdag vagy anyagilag, gazdag vagy érzelem­ben is. A gazdag az becsül etes, gizdag, tudós , mindenki

Next

/
Thumbnails
Contents