Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-09 / 36. szám

N Y f K V 1 P fc K A gimnázium sorsa. A gimnáziumi beiratások befejeződtek. Az eredményt számszerű adatokban más helyen találhatják meg olvasóink. Tekintélyes számot mutatnak ezek az ada­tok. A nyiregyházi ág hitv. evaug. főgimnázium tanulóinak létszáma tekintetében ismét az elsők közé került. A párhuzamos osztály nélküli gim­náziumok sorában pedig minden valószínűség szerint a legelső. őszintén örülhet ennek a gimnázium min­den igaz barátja. De csak addig, mig meg nem tudja, vagy eszébe nem jut, hogy több tanuló azért nincs, mert nem fért több. Az alsóbb osztályokból tömegesen kellett visszautasítani a beiratásra jelentkezőket hely hiánya miatt. De tetemes a létszám a felső osztályokban is. A főgimnázium kormányzó tanácsa rend­kívüli intézkedéseket volt kénytelen megtenni, hogy a beiratkozottaknak helyet adjon. Két tanteremből csináltatott egyet a közfal kisze­detésével. A muzeum tárgyait a díszterembe szállították fel. A díszteremből muzeum és könyvtár, majd azt irtuk: lomtár lett. íme ide fejlődött pár évtizedes középisko­lánk! Mindezek az intézkedések azonban csak ideiglenesek. Kell, hogy azok ideiglenesek legyenek! Elvégre alaposan segíteni kell a bajon! Évről-évre ismétlődnek, sót mindjobban érezhetőbbekké válnak a beiratkozá"""' járó mizériák. Évről-évre megújulnak a panaszok, évról­évre felmerülnek az eszmék és javaslatok, évről­évre megindulni látszik a mozgalom, és évről­évre marad minden a régiben Egy év előtt ugyan-e helyen hosszabb czikk­sorozat látott napvilágot e tárgyban. Hire járt, hogy az .illetékes tényezők" a tettek mezejére lépuek. De amint elcsöndesedett az iskolából kiszorult gyermekek szüleinek pauaszhaugja, amint elhelyezhették azokat más iskolában, vagy egy évi várakozásra szántakéi magukat: lekerült a napirendről a főgimnázium jövőjének kérdése. Most megint felszínre került. Égetőbben mint valaha. Most már bontást idézett elő a gimnázium épületében, tulajdonképeui rendel­tetésétől elvonta az épület dísztermét; most már talán nem marad anyibau a dolog. Meg­maradt intőjel gyanánt a raktárrá alakított díszterem, honnan kiszorultak az iskolai ünne­pélyek és istentiszteletek! Idején és helyén való tehát, ha egy év előtti czikkeink tartalmát felidézzük emlékeze­tünkbe. Mit is javasoltunk, mit is ajánlottunk egy év előtt ? Azt, hogy a főgimnázium épületét és telkét vegye meg az állam, vétessék meg az állammal a pénzügyi hivatalok számára A „NYIRV1DEK" TARCZÁJA. Ünnep. — Irta: Páfrány. — ő Felsége születése napján ünnepe volt minden katonának. A táborhely fel volt lobogózva, a deszka sá­torok tölgy lomb koszorúval befonva. A kilométer hosszú fasorokban minden fatörzsön ott fénylett a kivilágításhoz használt bádogdoboz. A galyak kőzött tarkállott a tömérdek lampion, az ötletes Iransz­parentek is ott hevertek még állványaikon emlékéül az előző est káprázatos láng és fény pompájinnk. Kora délután a tábor közepén nagy sokadalom támadt. Tízezernyi katona gyűlt össze a legényseg ünne­pélye helyén. A brüchi polgárok is kibátorkodtak a nagy alkalomra, magukkal hozva szép asszonyaikat, leányaikat. A belső gyűrűt a tisztek tarka uniformisa képezte. Dragonyosok, huszárok, bakák, tüzérek, vadászok, hon­védek álltak a változatos füzérben. Itt-ott egy-egy nad­rágon a tábornoki széles piros csík is ott diszlett. Aztán a táborozó ezredek legénysége állott körül tömör falat. Kivül a kocsik üléseit a brüchi szép asszonyok lepték be világos nyári ruhákbau. A hátul levő fasorok lombjai közölt a gyerek nép kuksolt meg a jobb vérű babák százai. A rögtönzött amfiteátrum fölött, czimerekkel virág füzérekkel díszített zászló rudaktól nagy három és kétszinü lobogók igyekeztek megszökni a vigan suhanó széllel. Harsona zendült meg. Három herold léptetett fehér paripán lovagkori kosztümben, dísz indulót fúva, mögöttük három díszszekeret vont hat-hat sötétpej tüzér ló. A középsőn nagy baldakin volt formálva falombból ő Felsége fehér mellszobra felett. A lovak szerszámzita, a szekér minden része, még a kerekek küllői is virággal voltak borítva. A jobb oldali kocsin szabályos lombcsoport fölött fehér és piros virágból 1830. évszám a baloldalin pedig 1900. pompázott. A díszkocsik őrsége régi módi katonák, a Lansen­fcnecM-ekből állt. Hátul egy szakasz régi fehér parókás s a gimnázium részére építsenek uj, meg­felelelö helyiséget a vasuti-ut mentén nyi­tandó uj tér mellett! A gimnázium mostani épületének toldása­foldása nem fizeti ki magát, mert hiszen nem csak uj tantermekre, hanem nagyobb tan­termekre van szükség! Az általunk javasolt — nem is tőlünk eredt — módozattal ellenben csak nyerne az állam, nyerne a gimnázium és nyerne a város is! Nyerne az állam, mert 75—80000 forintért, azaz pardon! 150 — 160000 koronáért a gimnázium telkét és épületeit (a Simkovics féle telek nélkül^ megkaphatná. Ennek 5°/o kamata forin­tokban 3750 — 4000 forint, illetve 7500—8000 korona. Ma fizet a városnak a pénzügyigazgatóságért, kir. adóhivatalért és a pénzügyőri laktanyáért 7000 korona bért. A gimnázium épületeiben azonban uem csak ezek férnének el kényelmesen, sokkal kényelmesebben, mint a hogy ma el­helyezve vannak, hanem a régi épületben a mostani tanári lakásokat fel lehet használni például két titkári lakásnak, ami 1200 koronának felel meg Tehát még megtakarítás is volna elérhető. A hivatalok elhelyezését pedig össze sem lehet hasoulitani a mostanival, tnikor 4 — 5 tisztviselő dolgozik egy két ablakos, nem is nagy helyiségben. Nyerne a gimnázium, mert a jüíhpöS által bizonyára ingyen adandó telktíft"tetszése szerinti épületet emelhetne a saját czéljaira. Nyerne a város is, mert ekként költekezés nélkül helyezhetné el saját hivatalait, amelyek nek elhelyezési kérdése felett szintén évek óta vajúdik, s amelyeket ha más helyen akar el­helyezni, 40—50000 korona uj építkezéssel tehetué csak, amelynek kamatai magukban véve is majdnem felemésztenék a most a kincstártól kapott bérjövedelmet, ami a városra — az utána fizetett adók leszámításával — külön­ben sem tesz ki többet 0000 koronánál. A jó ügy érdekében szívesen elevenítettük fel múlt évi javaslatunkat, amelyről meg vagyunk győződve, hogy egy kevés jóakarattal és utánalátással mindenek megelégedésére meg­valósítható ! A bctegsegélyezís ujabb tervezető. Sir Nándor ur városunk szülötte, jelenleg buda­pesti lakos a következő érdekes beadványt intézte az .Országos iparegyesület'-hez: Több évek multak el azóla, mikor legelsőbben is az .Országos iparegyesület" helyiségében az 1889-i*i bctegsegélyezcsröl szóló boldogult Baross Gábor minisz­ter-féle törvényjavaslattal az én tervezetem szemben állolt. Tervezetem, habár akkor korántsem volt annyira tiszta képet nyújtó, mint az alantabb ismertetett, mind­annak daczára tetszéssel találkozott. Későbben, az 1895-ik évben, ismét az Országos iparegyesületben azért alkal­matlankodtam az „Érdekek egységesítése" czim alatt e kérdésről és evvel összefüggésben álló közgazdasági ügyekről tartott felolvasásommal, mert hosszú évek során arról győződtem meg, hogy az .Országos iparegyesülel* az egyedüli testület az országban, melyben a közgazda­fehér waffcnrockos deutschmeister lépdelt sajátságos feszes mozdulatokkal, ezek mögött egy szakasz cserepár, majd egy szakasz óriási legényekből összeszedett medvebőr süveges gránátos. Egy baka őrmester vezetése alatt bizarr csapat jött. A monarchia minden fegyverneme képviselve volt egy szakaszban. A dragonyos magas sisakja a bosnyák lar­bushja, huszár csákó, baka sapka, uhlánus föveg, lófarkas tüzér csákó furcsán hatottak egymás mellett. Nevetés zudult fel. Két kinai kuli egy sárga had­vezért czipelt be gyalogliintón, azulán kinai tüzérek és gyalogosok törtetlek elő. Minden legénynek hosszú ezopfja volt fonva szalmából. Megállt a sereg. A hadvezér ki­szállt a hordszókből és látcsövével (két sörös üveg össze­drótozva) a távolságot kémlelte. Egymásután magához hitta a tábornokait. A lovas tábornokok hozzá nyargal­tak és mesteri ugrással a ló háláról egyenesen a lábai elé hasra vetették magukat. Hadi tanács után állást foglaltak. A tüzérek nagy derültség közt elfűrészelték a lőszerkocsitól az ágyú lafétáját és felállították ágyúikat. A kályhacsőből szerkesztett ágyucsöveket nagy gonddal irányították, aztán töltöttek. Épen idején! Harsogó ordí­tás közt ellenség rontott elő. Szerecsen csapat, valódi afrikai öltözetben. A tetőtől talpig bekormozott, szines festékkel tetovált bakák káprázatos fürgeséggel mozogtak szellős toalettjükben. Fegyverük a Mannlicher voll. Lőni kezdték a rémülten ugráló kinai tüzérséget, ugyancsak ropogott a vaktöltés. A kínaiak ágyútűzzel akarlák viszonozni a támadást, de nem sikerült elsülniük az ágyukat. Már egy fél pakli gyulát elgyutogattak de az ágyú még sem szólalt meg, az ellenség pedig mind közelebb közelebb nyomult. Végre eldördült egy lövés, láng és tömérdek füst csapott ki a csőből, de — nem előre, hanem hátra. Erre véget ért a csata. A robbanástól szét szaladt a tüzérség is a szerecsen raj vonal is. Csak azok maradtak olt, a kik ijedlükben meghaltak, Nagy fehér lobogó alatt vörös kereszt jelvényes egészség­ügyi csapat jött a csatatérre. A halottakat összeszedték, élesztgették. A melyikkel cognacot szagollattak az fel sági kérdések elfogulatlanul, a nemzetgazdasági követel­ményeknek megfelelőleg — önálló szellem megnyilvánu­lása mellett — jutnak megvitatáshoz. Az ujabban kidolgozott tervezetemet ez okból ter­jesztem be az Országos iparegyesülethez, avval a meg­győződéssel, hogy most, midőn — az 1889-ben mar megjövendölt állapot beállt — e tökéletesebb tervezetei sikeresebben részesítheti szives és nagybec»B támogatá­sában. Ennek következtében kérem mély tisztelettel az Országos iparegyesület tekintetes Igazgatóságát, tegye tervezetemet vita tárgyává és czélszerüsége esetén ajánlja azt — törvényjavaslat alakjában a képviselőház és a magas kormány jóakaratába. Az életbeléptetése óta válsággal küzdő betegsegélyző intézmény javítására a nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter ur egy reformtervezetet do!goztatott ki, s azt véleményezés végett az illetékes testületeknek megkül­dötte. — Ugy ezen testületek, valamint a betegsegélyző pénztárak kongresszusai ezen tervezetet egyhangúlag elvetették. Ennek következtében mindinkább bebizonyo­sodik, hogy a betegsegélyző intézmény csak uj alapokra fektetve felelhet meg azon követelményeknek, melyek létéhez fűződnek. A meglevő, de rossz alapokra fektetett betegse­gélyző intézményi, mely jelenleg szerves összefüggés nélkül Budjpeslen 300, a vidéken pedig több, mint 2000 pénztárt számlál, scmrniléle toldozás vapy foldozás-sal a czéluak megfelelővé tenni nem lein Ivén, idősz. lünck láttam a már több i/.ben az „Országos Oltalom" elne­vezése alalt ismertetett tervezeteim t az időközben e czimen beállt adózások körülményeihez képest újonnan átdolgozni. Tervezetem, miután a vagyon emelkedését és visz­szaesését figyelemben részesíti, s mert a belegsegélyc­zest, szegényügyet és az illetékességi kérdést rendezi, a külföldi államok szocziális berendezésétől teljesen eltérő. Eltérő még azért is, mert mig a nyugati államokban majdnem minden szocziális intézkedés külön évi dijat ro az adózó polgátokra; mindennek daczára csak a munkásokról, de a munkaadókról nem gondoskodik — addig az én tervezetem az összes szükséges szocziális intézkedésekért csak egy tagdijat igényel és ondoskodik egyszersmind a munkaadókról is, ha az illetők a ors csapásai folytán gyámolitásra szorulnának. Az „Országos Oltalom" a kereskedelmi és ipar­kötelékbelieknek a tagdíj ellenében nyújt betegse„'élye­zést, balesetbiztosítást, rokkantbiztoiitást, aggkorbi/.tosi­tást, nyugdijat és az árvák neveltetését, stb., azaz biz­tosítja minden tagjainak a végső menedék oltalmát, megszünteti a nyomor tanyáit. Az állam szolgálatán kivül levők mindannyian bizonytalan évi jövedelemmel, vagy fizetéssel birnak, — közüiök kinek a sors kedvez gazdagságot, mig a sors­üldözöttnek koldusbotot juttat. Senkisem tudja azonban, mily sorsnak né/, elébe, — ennélfogva kívánatos, hogy legyen egy végső menedéket szolgáló intézmény a nem­zet életébe illesztve, hogy mindenkor maradjon minden­kinek valami elveszteni valója, melynek elveszilhelése fekezze az embernél is megnyilvánuló vad tulajdon­ságokat ! Az embernek nyugdíjra valóban csak akkor van szüksége, mikor vagyontalan és munkaképtelenné vált. mert mig van miből élnie, vagy munkaképes, erre nem szorul. De hogy ez és mindaz, mit az Országos oltalom tervezete magában foglal, csekely díjazásért szolgálhassa az egyesek és a társadalom javát, egy családdá kell alakulnia az ipar és kereskedelem kötelékbelieknrk. Az Országos Oltalom tervezete egyszerű, könnyen érthető, azért megérdemli, hogy azok, kik a kőz javát hivatják szolgálni, felkarolják. Az Országos Oltalom az államtól nem kiván a pénz­beszedés és a portómentességen kivül semmiféle áldozatot, sőt az egyszerűsítés által könnyíteni fog az állami köz­igazgatáson és a 100 koronán felül egyenes állami adót támadt, de mikor látta, hogy inni nem kap a csodás szerből, csak s/.agolásra tartják az orra alá az üveget, rögtön recidivált előbbeni állapotába. Az orvosok és ápolók beraklák a szerencsétleneket, kínait szerecsent egyre másra egy nagy rozoga sebesült szállító kocsiba. A kocsit elefántok húzták, persze az elefántok is bakákból voltak formálva hadi sátorponyvák segítségével. Alig haladt a szomorú menet 50 lépést, kilyukadt a kocsi feneke és a halottak kipolyoglak sorra. Egész vonal lamadl a kocsi nyomán a mozdulatlan teslekből. Az orvosok nem vettek észre semmit és az elefántok elczammogtak az üres kocsival. Mikor a kocsi eltűnt a halottak hirtelen talpra ugrottak, olyan gyorsan, mintha rugó vágta volna fel őket, keményen szalutállak a közönségnek, azlán balra át-ot csináltak és feszes parádé lépésben cl vonultak a ti/ezernyi néző zugó aczagása kö/.t. Más kép. Szerencsétlen menekülő nép. Nehéz tulkoktól von' szekereken siró nők, reszkető öregek. Házi berendezés tárgyai, batyuk vannak a következő szekereken béna fél­karú katonák őrizetére bízva Majd zárt sorban barna arezu vállas katonák jönnek. Széles karimájú kalapjuk tölténytarló szalagjuk egyszerre megérteti a tablói. Kép a boer háborúból. Sikerült megható kép. Alig mennek el kurjantás hallalszik, min'ha egy kólaji vagy besenyődi bicskás kurjantását hallaná az ember. Lobogós ingujjban már pitykés vörös mellényben elő lánczol egy paraszt legény; utána dalba kezdett lányok, legények, egész lakaddmas menet hátul a czigánybanda. A menyasszony riadtan néz fel és szemérmesen süli le a szemét. A nyoszolyó lányok nagy bokrélát szorongatnak izmos öklükben mert hát az egész népség bakából telt. A menyasszony a legliuncziilabb káplár az egész zászlóaljnál. Remekül áll testén a fehér ruha, olyan szép lányos arcza van hogy senki sem hinné a

Next

/
Thumbnails
Contents