Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

u A szocziálizmus megfékezése. Azt mondják sokan, hogy a szocziálizmus megfékezésének kérdésével sikerrel foglalkozni valakinek, nem mindennapi erót feltételez. Hit én is azt mondom, hogy gyakorlatilag felfogva a tárgyat, igen is, úgy van, de elméletileg az ón csekély felfogásom szerint nagyon is világos a kivezető út, melyen czélt lehet érni, melyre e tekintetben lépnie kell a társadalomnak, mint az államhatalomnak, és ez semmi más, mint az igaz és benső vallásos életnek ápolása a fejlesztése az élet minden viszonyaiban. Mely vallásos élet elméletileg: az erkölcsileg feltétlen jó és igaz eszméjének keresése s annak imádásában, gyakorlatilag pedig egyszerűen a tiszta emberszeretet eszméjének cselekedetekben való érvényesítésében mutatja ki magát Hogy véglegesen, egyszermindeukorra letudjuk szerelni a szocialismust, megbénítván, sót összetörvén annak fenyegető erejét: Kellene, hogy ismerje be mái: egyszer a világ, hogy csakis a józan idealismusnak, nem pedig első sorban a testi örömöknek keresése vezeti el a szomjazó embert a boldogság üde forrásához. Kellene, hogy egyszer már ősziutén ismerjék be az államok, hogy mindegyikőjük (kfllöu-külön, ha már az egész emberiség talán nem is lehet egy akol és egy pásztor) kell, hogy igazán egy szérves testet képezzen, melyben hacsak a legkissebb tagnak is baja van, azt az egész sajnosan, mintdgy önkénytelenül megérezze. Kellene, hogy ismerjék be valáhára őszintén az irányadó körök, melyszerint a hivatalos államhatalomnak tulajdonképeni rendeltetése uem egyes társadalmi osztályoknak dédelgetése a többiek rovására, hanem az egész állam-közélet jóllétének a megalapítása Kellene, hogy valósággal ismerjék be a helyzet urai, hogy ók tulajdonképen csak eszköz, nem pedig czél, magasabb rendeltetés szerint, ismerjék be, hogy ók tulajdonképen nem urak, hanem csak szolgák.a közérdekűek szolgái, mondjuk, őrei, ismerjék be ó magasságaik, hogy igazság szerint ók vannak mi érettünk, kik egyszerűen vagyunk adófizető polgárok, legfeljebb vagyunk választó polgárság, nem pedig mi vagyunk ó érettök. Kellene, hogy igazán átalában ismerjék be magok a koronás fók, hogy az ó hivatásuk a legmagasabb akarat szerint, mely a jól felfogott népfenség eszméjéből önként következik, nem birodalmaik határainak folytonos elébbre tolása puszta hiúságból, nagy szenvedések, sokszor százezrek eltiport boldogságának árán, haDem összalattvalóik szívének meghódítása, nem nagyhangzásu szavakkal, hanem valósággal a kölcsönösen működő önfeláldozó szeretetnek mindenben lehető érvényre emelése által Kellene, hogy ismerjék be komolyan a hatalomnak emberei, hogy a melyik állam valóBelttl: Kelt levelem Bécs várossában, az Radeczki naqy kaszárnyában, télnek hónaptyában, szerdának napjában. TisztOlt édes jó apám drága jó anyám és szeretett testvérjeim. Tudósitlak sorsom és állapotomról mely ez katona életben előfordul. Hála Istennek egésséges vagyok, melyhez hasonlót kívánok és nincsen semmi bajom és szeret az őrmester ur is. Csak az a szomorúságom, hogy nem láthatom ilyen messze távojból Tisztelt édes jó apámat, drága jó anyámat és szeretett testvérjeimet és igen szeretnék haza menni. Nincs reménységem, nem enged el a kapitány ur. Szabadságra csak öreg csont mehet éo még csak regruta vagyok. Jövőre ha baka leszek és szerencsés viseletű már inkább elengednek. A harmadik évben ha már öreg szentség lettem bizomosan haza mehetek, de addig nem láthatnám édes jó szülémet és testvérjeimet és édes jó szülém kedves testvérjeim mes láthatnak engem. Azért édes apám ne szomor kogygyék, mert lehet ezen segiteni. Már egy velembeli komám hasa is ment hat napra nagy örömmel. És nem nehéz eztet megcsinálni, a czimörkomédiásom, egy frájter ur is honn vólt eképen. Édes apám Üzenjen rám telegráfúo mintha édes jó anyám halálán vóna, a mitől az Isten órisze meg örökre. Ha pedig én ojan üzenetet kapok mintha édes jó anyám halálán Tólna, a mitől a jó Isten őrizze meg, elmennék raportra és kérnék sürgősen urlóbot. Kipitány ur bizomosan adna és én haza mehetnék és láthatnám édes szüleimet erőben egésségben, és látná kigyelmed is hogy nincsen semmi bajotn és könnyű lenne az további űdő. Ebben az tömérdek városban mindig van újság, de én sem esmérem, ssQléim sem esmérik az embereket, hát nem is irok semmit és mind nimet az, még a puják is nimetül beszélnek. Már vóltam az búrig udvarján is nézelődni, ott lakik az császár és ott minden szép és nem mertem sokáig állani ottj mert féltem, hogy az búrig zsandár megszólít. NYÍRVIDÉft sággal csak a magukban mindég rideg anyagi nagyság feltételeire alapítva jövőjét, kicsinyelve politikai tekintetben a vallás-erkölcsi élet tisztaságának horderejét a társadalomban, mint az állam százféle életnyilatkozataiban, az futó homokra épitse házát, melyet a legelső erősebb vihar elseperhet. Óh! ha ezek az eszmék, gondolatmagvak megfogamzanának az emberek szívének földjében, jöhetne maga a kénköves essó, de nem fogna gyújtani. Ha pedig marad minden úgy ahogy van; a jog, az igazság sokszor égrekiáltó igazságtalanságnak, az emberszeretet rideg önzésnek, a házasságkötés üzletnek, a népuralom keresduralomnak, a hazaszeretet konczlesésnek, a jótékonyság egyszerű reklamcsinálásnak, a vallásosag képmutatásnak, vagy vakhitüségnek, illetve egyszerűen felekezetieskedésnek: merem állítani, hogy nincs a föld hatalmasságának annyi Uhatius ágyuja és manlichere, hogy megbírja vele akadályozni a türelmét vesztett, a hitehagyott szoczialismusnak meg-megujjolóórjöngő kitöréseit, melyek utoljára is kétségen kivül felfognák forgatni feuebestól jelen társadalmi rendünket, vele együtt czivilisatiónknak minden vívmányait, melyeknek fénytetőiról pedig örök dicsőség sugárzik le az emberiségre Es nekünk magyaroknak azok az odáz, azok a rettenetes szellem — erkölcsi viharok még hozzá minden bizonnyal nemzeti létünknek a sírjait is megásnák. De én nem adom fel a reményt, sót bízom államférfiainknak bölcsességökben, hogy a szoczialismussal, annak méltányos, jogos követeléseivel mielébb és komolyan számolni fognak Es bizom hazánkban a szoczialismus vezérférfiainak hazaszeretetében (én legalább nein tartom őket átalában olyau sivár lelkűeknek, minőknek a közvélemény tartja), hogy mihelyt látni fogják, hogy a társadalom, mint államférfiaink egyben máabau méltánylással fognak feléjük fordulni, feledve a vett méltatlanságokat, mérsékelni fogják magokat. És a béke szelíd galambja zöld ággal csórében csak hamar köszönteni fogná hazánk nemtójét államiságunk második ezred évének küszöbén Mert jóllehet nálunk még a szoczialismus jámbor állat, de már is olyan, mint a farkas kölyök. Nem lehet, nem szabad vele tréfálni. kálmánczhelyl János. Szövetkezés. A kisipar pangásának okát sokan a külföld óriási versenyének tulajdonítják és abban reménykednek, bogy az önálló vámterület mégis csak meglesz, ami szerintök az egyedüli orvosság. Ha az önálló vámterület kombináczióját tekintetbe vesszük is, erősen kétkedem abban, hogy beteg kisipirunkat tz olyan erős orvos-ág egyszerre talpra állítaná. Az az erős orvosság a beteg állapotát fordítgatja jóra is, de rosszabbra is. Sőt el is pusztíthatja a beteget. Előre senki sem ítélhet! Zárom ez levellet reszkető kezemmel ez komisz életből nehéz üzenettel és csókolom édes jó szülémet kedves testvérjeimet és tisztelöm Mihály sógoromat kedves barátimat, szomszédgyaimat és jóakaróimat. Szomorú de bm fij» császár katonája kapitány ur kedves infanterisztája Mérő Ferencz. Az atraezom az a mi vöt. * * Mérő Gábor gazda levele katona fiához. Kivül: K. m. k. Regement 23-ik Nro. Infanteriszt Mérő Ferencznek 10-ik Gombágnia. ll-ik Czuk. Bécs. Belül : Szeretett kedves egyetlen fiam. Olvastam leveledből hogy jó egósségbeu vagy melynek örülök. Itthol sincsen semmi bajunk, és édes anyád ós testvérjeid egésségesek. Rendén van a gazdaság körüli munka is. Én sokat szomorkodom, mert nagyon hijjával vagyok az én egyetlen jó fiamnak. Búslakodom mert könnyen eshetik bajod abban a nehéz életben, de hát minden apa busul a fiáért mikor olyan messze viszik tőle. Szeretném ha sz^bidságot kapnál, de azon a módon a hogy te jivaslod, nem hivatlak haza. Édes fiam tisztességben nevelkedtél, ne élj hát soha hamissággal. Ha egyenes uton nem juthatsz szabadsághoz, c alafintasaggal ne óhajtsd és én sem óhajrom hazatérésed. Tudom hogy a czimborák rossz tanácsára hallgattál. Maradj mindég igaz. Még a jó Isten is megbüntetne olyan hazugságokért, még csakugyan baja lenne édes anyádnak. Nem jó az ördögöt a falra festeni. Légy türelemmel majd haza juthatsz még. Ha derekasan viseled magad hamarább is kaphatsz szabadságot. A faluban nem történt semmi, csak a vályogvető mellett égett le a Ricsó czigáuy viskója. Isten őrizzen fiam. Csókolunk mindnyájan. Szerető apád: Mérő Gábor. A kisiparosoknak a jelenlegi viszonyokhoz kell alkalmazkodniok, a jelenlegi bajokkal kell megküzdeniök. Beszéljünk tehát a jelenről ós ne ábrándozzunk tétleuűl jobb jövőről, ne várjuk összetett kézzel a Messiást! Véleményem szerint az orvosságot okkal-móddal, kicsi adagokban kell beadni és a veszélyes operácziókat kerülni kell. Türelemmel, kitartással és reménységgel sokkal gazdagabb a gyógyítás. Beteg iparunknak a mostani viszonyok közt legjobb gyógyszer a szövetkezés, egyesülés. Itt ott már lehet is tapasztalni ezeknek basznát. Csak az a hibájok ne volna a kisivarosoknak, a mi a magyar emberben majdnem mindig meg szokott lenni: hiányzik a közös akarat, egyetértés, bizalom ós a mi még több: a vállalkozási szellem. Ezeket az akadályokat le kell küzdeni és ha ez sikerűi, akkor a szövetkezés hasznos gyümölcsei nem fognak elmaradni| Fájdalom, a kisiparosok szövetkezése— ha helylyelközzel meg is indult mát — még mindig nem oly általános, mint azt a kisipar megkövetelné. A sokféle érdekeket összeegyeztetni nem könnyű, s akinek már volt részá ilyesmiben, bizony könnyen belefáradhatott ; különösen a kishitűek hamar beadják derekukat. Akinek pedig nem volt része ilyen fáradságban, az biztosan a régi jó időkről beszél és elve szerint jobb jövőt vár. Pedig összetett kézzel hiába várjuk a jobb jövót. Megfontolni, határozni és végrehajtani, ez az egyedül helyes eljárás. Sok szép hangzású beszédet lehet hallani, de a tett többet ér minden beszédnél. El lehet erni majdnem mindent, csak akarni kell. Vegyük c ak figyelembe, honnan vette a verseny eredetét? A haladásból. Haladjanak a mi kisiparosaink is, akkor birni fogják a versenyt. Addig vesztesek maradnak a versenyben, mert a kü földdel szemben ők képezik a gyengébb felet; fogjanak hát össze és meglássák, mire mernek egyesült erével! Ne engedjenek. Vegyék fel a hi iczot a kü'fö.di iparral; lépésről lépésre foglalják tőle vissza a tért és tűzzék ki miudenhová a magyar ipar zá>z aját. Dd ha semmit sem te-znek s uem újítanak, akkor még hátrább maraduak; csak későn veszik észre itt is, ott is, hogyan foglalj i el előlük a tért, az alkalmat az ügyesebb idegen; c^k későn jönnek rá, hogy: nini ezt ók is megtehették volna! E veszteni való idő már nincs, tehát szövetkezzenek, egyesüljenek a kisiparosok. A szövetktzés a legjobb orvosság. A kormány és a társadalom támogatása kezdi már jó gyümö'cseit hozni. A kisiparos e támogatást csak ugy használhatják ki egészen, ha közös erővel dolgoznak; ba egymást is segítik és felkarolván minden czélszerü újítást, az ip»r tökéletesítésén vállvetve munkálkodnak. Mert ifjú iparuukra — bármennyire Is haladt az utólsó évtizedekben tudás dolgában — még mindig ráfér a ja vitás, sőt a tökéletesbüles már azért is kívánatos, mert ezáltal a külföldi iparért rajongókat, kiknek számp. hazánkban még mindig elég jelentékeny, teljesen le fegyverezhetik. Hogy ne higyje senki, hogy a külföldről behozott iparczikkek jobbak, csinosabbak, tartósabbak a mieinknél. Ha a kisiparosok szakmájukban folytonosan halad nak a kor fokozott igényeivel, ha tervszerűen és közös megegyezéssel, híven a szövetkezés eszméjéhez, egyesűit erővel dolgoznak iparunk fellendítésén: akkor csakhamár oly erős phalanxot fognak képezni, amelyen át a külföldi verseny nem fog hatolhatni. Egy mulatságról! — Levélcyklus, vereti: Atrib. V. Forrón szeretett Jolikám! A világ örökké fiatal mararad! Napok, hónapok, évek és évszázadok merülnek a feledés tengerébe. Jelentőségteljes emberek, kik nagy dolgok keresztülvitelére voltak hivatva, tűnnek el a földszínéről; de a világ fiatal marad örökké. Az mulat, tánezol, forgatja magát különféle divat szerint. Tovább a tűnődésekkel és gondokkal! Az ifjúság a hatalom! Az nevet, tánezol és tréfál; iszik és szerelmes bókokat mond. Vigasságot, hegedűt folyton nélkülözi; szeret örömteli, kedélyes, víg lenni! Az a sajátságos őrült launé, — amely forr, pezseg, mint champagner az ajkakról gyöngyözve, a mely a szemekben mint tiszta fény világit — felkorbácsolódik a muzsika hangjától, szép szem sugarától, a bódító kaczajtól . . . . a hegy levétől! És daczára a sok felreértésnek, a sok bajnak a mely ilyenkor felmerül, vájjon kiáltják é a vigasságot kedvelők nagy száma: bálok, jourok, társasmulatságok, el veletek!! ? Nem! A világ örökké fiatal marad! Igen édesem! erről győződtem meg ismét . . . . és fogok még százszor! De ki is ne szeretné az öröm, az élvezet helyét fölkeresni, hol oly sokat mondó sóhajokkal és szemmozdulatokkal könnyen közölhetik a fiatalok óhajokat?! Nem talál é ebben mindenki elragadó bájt, egy mámorító gyönyört a mely vonz, e földöntúli kéjes világba ? Mennyi sziv húrja hozatik rezgésbe s marad feszült, stimmolt hangulatban a bál után sokáig. Minden izgat. A legkisebb érintés, egy szerelmes kacsintás bóditó. Izgat a ruha szine is. Ez a „chikkes,secessiós' világ örökké fiatal marad! Elmondok neked mindent édesem ! Megígértem ezt ha utána leszünk mulatságunknak; ime teljesítem. Nagyszerű volt minden; mint a hogy elképzeltük, jóval fényesebb! Nem követte ilyen kedves muri az n . . . i főúr születes napját; sőt a hires szabolcsi mulatságok is mind hátrább maradhatnak. Minden szépen és rendesen folyt és elegánsan!! Este mosolyogtak a tündérszépségü babak hamiskásan és oly édesen ... óh azok a kis leányok. Érdekes jelenetek játszódtak le! Hallgass meg! . . . De nem, nem . . . nem mondok el egyebet. Sokan szerelmesek is lettek és az Ígéretek talán ... be is váltódnak. Tehát meg volt a mulatság Eőrben. Fénynyel és pompával mult el. Ma már a jó emlékek vannak csupán. Ujitsuk fel még egyszer! Megengeded ugye ho^y hűen elmondjam mit láttam, mit hallottam. Remélem téged nem izgatlak és elmaradásod nem fog vádolni, boszantani. Délután 5 órakor vette kezdetét a vendégek érkezése. Egyik kocsi a másikat érte. Szép leányok és