Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

XXI. évfolyam. HZáli Nyíregyháza, 1900. julius 1. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, BOLCSTÁRMBÖYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS VÁR BEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE Mojrjeienik hetenlzint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: . , , ,, , postán vagy helyben házhoz hordva : elofizetesi penzeh, megrendelesek s a Egész évre 8 korona. í aP szétküldésé tarqyában leendő felszó­Fél évre 4 „ lamldsoh Jóba Elek kiadó-tulajdonos Negyed évre • • • • • • • • • 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A községi jegyző es tamto uraknak eges?, evre ÍJánószkv házi intpyonrlrít csak négy korona. Egy szám Ara 20 flllér . (Jdnoszsy nazj íntezenűok. Hirdetési dijak A lap szellemi részét képező küldemények, -.zerkesztó Cíime alatt kérdtii' jk heiiüidtíui ­Bérmentetlen levelek csak ismert keiktől kozlé^^o^llér'^rhh^H pe t" T ,gyHer fogadtatnak e noziese 1U tiller; többszöri közlés esetében 8 811 , ... Kincstári bélyegdíj fejében minden eiryes bir­A kéziratok csak világos kívánatra s az detés uc<n 60 fil!ér fliettetik ___ í­'Qto koitseger,- küldetne k Ti« k«t. | A nyilt-téri köileméuyek dija soronkini 6ü 611ér­Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik' szám); tovibbiTlSdi."^/ V . EcksieinTern^ t es Általános Tudósltfl altal Budapesten, Haasenste.n cs Vogler ,ro,lajában Bécsben, Pr.gában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővarosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész. Szabolcsvármegye alispánjától. 14479. K. 190Ö. A járási fószolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár mesterének és a községek elöljáróinak. Debreczen sz. kir. város tanácsának 718 !/900­számú hirdetményét közzététel végett közlöm. Nyíregyházán, 1900. junius 20. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. (Másolat.) 7183/900. Hirdetés. Debreczen szab. kir. város törvényhatósága területén a mult hó folyamán fellépett sertésvész megszűnvén, az e miatt elrendelt zárlat mai napon feloldatott, a torgalnii korlátozások megszüntettek, és a sertésvásároknak az uj vásártéren megtartása 1900. évi junius hó 11-tői kezdődőleg engedé­lyeztetett. Debreczen, 1900. évi junius hó 9-én. A városi tanács. „A magyar szóról". Geduly Henrik tisztelt barátomnak e czim alatt itt megjelent czikkemre irott válaszára felelnem kell. Nagyon szívesen teszem, mert kapva kapok minden alkalmon, mely bármilyen uton-réven aktuálissá teszi a nyiregyházi ág. ev. egyház tót ajkú hivei megmagyarosodása kérdésének tárgyalását. Az én kedvemet ehez és azt a hitemet, hogy a nyomtatott betű világossága ennek az ügynek is csak használhat, nem lohasztja és nem csökkenti az az ideges epés hang, melyben Geduly Henrik tisztelt barátom részéről meg­ítéltettem. Hiszen nekem nem kell leereszkednem valamelyes magasabb piedestálról és mentege­tőznöm, hogy „nem szívesen veszem kezembe a tollat", hogy „sem időm sem kedvem hozzá", mert bizony én — megvallom — nagyon A jmRVIDfír TARCZAJA. Vallomások. A Golgothát én is megjártam, Voltam mélység örvényiben : Mégse veszett oda a lelkem Kinos, nehéz sebeiben. Meggyógyított, kinek keze megsebzett. Szivem im révpartra talált ; Nem kísérget az elmúlás bús árnya, Nem félem a közel halált. Jöhet most is, igaz : eljöhet ; Az Ur keze velünk szabad. Itt kell hagynunk, kiket szerettünk, Habár talán szivünk szakad. Várakoznak reánk a túl-világban, Egy rejtelmes kéz integet. Boldog, kinek nem kell félve keresni Ott túl az üdvadó eget ! Ki gyehennát tüzén már égtem Hosszú, kinos évek alatt: Hol Ítélnek, bátran megállok, Lelkem, hitem épen maradt. Mi megváltott a kárhozat öléből : Lelked, kezed én hitvesem ! Az az áldott lélek, az a kicsiny kéz Itt van ma is, itt van velem. Szenvedésem több volt, mint Jóbc. Láttad s kérted : legyen elég ! S mikor jönni látszott a halál : Azt suttogtuk : ne még ! ne még ! Szenvedésim között rátok gondoltam, Ajkam azért imádkozott : Ne legyetek ti, ha már én az vagyok, Elvettetett, megátkozott. tisztességes munkának tartom a közdolgoknak tollal, ha még újságírói tollal való szolgálását és nem kicsiny lem. Rá-is térek azonnal a dologra, és csak ugy mellékesen teszek előbb egy megjegyzést. Azt olvasom ugyanis tisztelt barátomnak az én czikkemre irott válaszában, hogy az az én czikkem, „suba alatti kirohanás" volt és hogy én zsebem mélyéb j sülyesztett kezem ökölbe szorításával illetlenül gúnyolódtam." Amennyire ki tudom hámozni ezeknek a szavaknak értelmét, hát „a suba alatti kirohanás* arra vonatkozik, hogy az én czikkem név aláírás nélkül jelent meg. Er.gedje meg uekem Geduly Henrik tisz­telt barátom, de nagyon Ízléstelen dolognak tartanám, hogy én annak a körülbelül 200 ujságezikknek, amit évente a Nyírvidékbe írok. a nevemet alá uyomattassam. Tizenuégy eszten­deje, hogy e lapnak szerkesztője vagyok, és ha e tizennégy év alatt talán, de legfeljebb ha annyi ujság-czikk e lapban névaláírásommal megjelent, erre is különös okaim voltak, míg ellenkezőleg minden, kívülről, a közönség köréből került ujság-czikk vagy névaláírással vagy valamely jelzéssel jelent meg. Az a czikk tehát sem „suba alatt" nem íródott, sem pedig nem volt „kirohanás", mert azt bizonyára koncedálja Geduly Henrik tisztelt barátom, hogy a magyar nyelvnek a nyiregyházi ág. ev. egyházban való érvényesüléséről akár irni, akár beszélni lehet és szabad a presby­térium falain kívül is, és taláu lehet és szabad nekem is, itt a Nyírvidékben. Es talán az is meg van nekem engedve, hogy valamelyes véleményem, meggyőződésem legyen e kérdés felől. Ha kérdezéd, hol fáj ? — hazudtam : „Nem fáj nekem semmi, semmi!" Pedig láttam, érzed, mily kin az : Élni lángban, tűzben lenni. Ah ! rettentő volt az, féltem magamtól .... S míg az inség lekötözött : Zúgolódtam ember, világ, ég ellen Az észbontó kinok között. Te meg kértél s im fenn az égben Meghallgatták könyörgésed ! Meggyógyulást hoz a Megváltó, Megjött, habár soká késett. Lelkem fele ! boruljunk le előtte, Legyen hálánk övé, övé ! Higvjük. a mult rémes árnya elszállott S nem jön vissza soha többe. Erdélyi Imre. A szép örült. Nagybátyámmal egy szép májusi nap koraregge­lén, a város alatt elterülő erdőre mentem hűsölni. Alig telepedtünk le egy terebélyes tölgy lombsátra alá helye­zett padra, midőn egy szakadozott ruhába öltözött nő közeledett felénk. Figyelmessé tett különös viselkedése által. A nő arcía halvány, de érdekes és szabályos volt. Nagy, kék szemei vad tűzben égtek. Dus hajzata rendet­len kuszáitságban omlott válliirra s palástként látszott elfedni a foszlányos ruha szemsértő vegyülékét. Kérdőleg tekintettem az öreg úrra. — Hja, kedves öcsém, pír évvel ezelőtt ez őrült állapotában is szép leány volt, a környék fiatalságának bálványa. — Tehát ez a nő őrült ? — Amint látod. Önként felsóhajtottam. — Bizony, ilyen sorsra jutott egy ősnemes, gazdag család utolsó sarjadéka . . . Mai Azámnnk » oldalra terjeti­Mert hát, végre is, van ! Es csak azért, mert ez az én véleméuyem, ez az én meggyőződésem, nem épen az, ami az én tisztelt barátomé, hát abból az követ­kezik, hogy amit én megírtam az „támadás", „leczkéztetés"1! Miért? Mert uekem más véleményein van e kérdés felől, mint neki ? Én tisztelem az övét, de megkívánom ezt a magainé részére is, mert az is olyan tiszta, hazafias forrásból fakad, mint az övé. Es — talán nem is vagyok annyira „tájéko­zatlan" ebben a kérdésben, mint ahogy tisztelt barátom — sajnos — minden bizonyítás nélkül oda veti és olyan nagyou „avatatlan". Mert­végre is tizenhat éve már, hogy a mi tót népünk megmagyarosodásáuak a processusát itt Nyíregyházán is nagy figyelemmel és komoly érdeklődéssel kísérem, és ismerom ennek az ügynek a természetét ott is, ahonnan ez a nyíregyházi nép másfélszázad elótt ide szakadt. Mert ugyebár annyi ideje annak, hogy az a maroknyi kis nép Békésvármegyéból ide települt Nyiregyh ci z cini, 8/ tiszta magyarság egész tengerének közepébe, ahol megszűntek minden előbbi nexusai. Megszaporodott, uagygyá nőtt. megvagyonosodott; Nyíregyháza központja, székhelye lett a tiszta tnagyar Szabolcsvár­megyének — —és Geduly Henrik tisztelt barátom csodálkozik azon, hogy ha valaki ámulva látja, hogy ez a kis néptöredék itt még mindig nem lett nyelvében is magyarrá, és támadásnak és suba alatti kirohanásnak minősiti, ha én, vagy bárki más sürgetjük a megmagyarositás folyamatának gyorsítását, és azt moudjuk, hogy a harmincz év óta tiszta magyar nyelvű népnevelés eredményei után — S miért? — Elmondom történetét, ha nem lesr előtted unalmas . . . — Unalmas egyáltalában nem lesz, de sietek meg­jegyezni, nem értem, hogy lehet megtűrni, miszeriut ilyen szerencsétlen nő szabadon, gyógykezelés nélkül bolyougjon az egészséges emberek között. Akinek szive van, sajnálja, akinek szive nincs, kineveti az ilyen szerencsétleneket. Tehát ez azon humánus voltáról emlegetett század? — Öcsém, mi nyögünk a közteher alatt. Milliókat dobunk ki jelentéktelen czélokra, de ha nevelésügyről, szegények segélyezéséről, az elmebetegek elhelyezéséről van szó, fukarkodunk. A bolondok száma folyton szaporo­dik, és nincs hova őket elhelyezni. Vannak czifra, l-éuyelmes laktanyáink, egyleti helyiségeink s az őrültek legnagyobb része közöttünk marad, mig hely nem ürese­dik valamely gyógyintézetben. Hangoztatjuk, de nem követjük a humanizmust . . . Ismét sóhajtottam. — Miként emlitém, a szép Berta környékünk ifjúságának volt bálványa, imádottja. Berta egymásután kosarozta ki a kérőket. Özvegy édes anyja el sem kép­zelhette mindennek okát. Az özvegy nehéz anyagi viszo­nyok mellett élt s leánya házassága utján remélt köuy­nyebb megélhetéshez jutni. Birki jött a házhoz, Berta hideg maradt vagyona, állása iránt s a legcsinosabb férfiak személye közönyös volt előtte. Ez a körül­mény boszantotta u vagyonát elfecsérlett mamát, aki gyakran tett keserű szemrehányást szép, de szegény leányának, hogy egymásután kosarazza ki a vagyonos, jó állású, csinos kérőket. Berta hallgatott, vagy menekült anyjának bántó szavai elől. . Leányom, moudá egykor az elkeseredett anya, itt vénülsz meg a nyakamou. Ha addig nem mégy férjhez, mi" tetszel a fiatal embereknek, mellőzni fognak, pártá­ban maradsz s éltünk fogytáig fogunk a szegénység

Next

/
Thumbnails
Contents