Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-04 / 9. szám

u Éj iMreszembe jut a m. kormánynak a kivándorlás tárgyában legközelebb kibocsátott rendelete, melynek értelmében ma már, mint szokták mondani, boldogboldogtalan vándorolhat kifele É. Amerikába, vagy oda ahová: már a kunem katonaköteles, vagy nem tényleges katona," a mivel a szoczializmumak fenyegető élét akarta egyszerűen elvenni a magas kormány. Hanem itt is el számolta m igát, mert eltekintve attól, hogy a legelógedettlenebb osztály, az egészen vagyontalan tömegek még is csak bennrekednek, egyes vidékekről immár oly megdöbbentően tömegesen meunek kifele az u. n. föld mivelók, hogy ott valóságos gazdasági válságot okoznak Illetve fognak okozni, és hozzá még családostól ván dorolván ki, legnagyobb részben örökre elvesznek a hazára nézve. És még azt sem kell ám felejteni, hogy azok is, a kik visszajönnek Amerikából vagy honnan, rendesen megromlanak erkö ebeikben. L^sz belólök egy u. n világpolgár, kinek jelszava: „ubi bene, ibi p tria" és lesz belólök egy u r. arauyborju imádó, ki minden eszniényiséget a sárbatsposván, c ak is egyetlen egy czél által vezéreltetik, s ez a czél: magok imádott „éu" je. Ámbátor tessék okával megszivtelni e tekintetben valakinek egy Ame.ikából hazajött föidmivest vagy iparost. Itt csak kivételekről lehet beszélni. Már sokkal egéségesebb felfogásra vallt a magas kormánynak a legközelebbi napokban a szcciializmus, il!et>e a kivándorlás korlátozásaszempontjából megindított telepítési actiója. Hunem ennek jotékony hatása c ak késóbbi időkben várható. Addig pedig akarva uem akarva, anyagilag, tiltó rendeletekkel bele kell nyúlnia a kivándorlási szabadság korlátozásának kérdésébe a haza, a magyar állam legmagasabb érdekében, mely czél elótt el kell törpülni az egyesek minden más érdekeinek. Bizony-bizony ! Hi miudjárl Schmerling gróf mondta is valahi, de igazat mondott, hogy „salus reipup'ici suprema lex esto" (a közérdek a legmagasabb érdek.) l. K. J. Műkedvelői előadás Nagy-Kallóban Az alakulóban levő .Gyógyult elmebetegeket segélyző szabolcsmegyei egylet" javára műkedvelői előadás volt a mult héten szombaton a nagy-kallói állami gymnasium tornatermében. Kisl'alvy Károly „Csalódások" czimű négyfelvonásos vígjátéka került szinre : egy fölötte kedves, romantikus darab, a köl'ő legkiválóbb terméke a dráma terén, melynek irodalomtörténeti fontosságán kivül nagy absolut becse is van. A száztd el i (20-as évek) magyar társadalom sajátságos es fölötte jellemző képe tárul elenk e darabban a maga különböző, sokszor eles ellentétben álló alakjaival; egy társadalom, amely még egyfelől hiven mondhatni görcsösen őrzi az ősök szokásait, másfelől az ujitó, a nyugattól áramló haladás eszmeit a nevetségessegig mohón szivja m.igaba. Ez ellentétes irányok képviselői Mokány és Kényesi közt mutatkozó contrast nagyon alkalmaö komikai hatas eleréséfre, melyet Kisfaludy még általános emberei és örök érvényű Aypusok (a plánum szerkesztő, mindenkit összeházasító Lornbai; a biu és hiszékeny vénkisasszony, Lucza) felléptetésével és emelni igyekszik. Az előadás méltó volt Kisfaludynak emlékéhez. A közreműködők hosszas, mondhatni ernyedetlen munkája bő gyümölcsöt termelt. Kivétel nélkül rajta voltak, hogy erejük és tehetségük szerint a lehető legjobbat produkálják és e törekvésünk, dicséretére legyen mondva, — nem volt liiu. Pedig nwy feladatra vállalkoztak. Dráma irodalmunk egy — bár; kétségtelenül igen jeles — de a inai kornak, a századvégi Ízlésnek epenséggel meg nem felelő termékét kellett ügyelő adniok, hogy a realitáshoz, frivol picanteriálioz szokott közönség érdeklődését mégis felkeltsék és mindvégig lebilincselve tartsák. Ha már most elmondjuk, hogy az előadáson jelen volt igen nagyszámú és valóban előkelő közönség egy pillanatig, sem unatkozott, sőt helylyel-közzel egyik-másik szereplő frenetikus tapsra késztette. A végén pedig az összes közreműködőket a függöny elé szólította a tetszészaj, — azt hisszük bátran és őszintén adózhatunk a dicséret, az elismerés koszorújával. De szóljunk a szereplőkről, külön-külön is s tartsuk meg a sorrendet a szerint, a mint azok a színen megjelentek. Lombait dr. Jósa András, a megyá köztiszteletben álló főorvosa játszotta élénkén, valóságos rqutinnal. Alakítása, mindvégig következetes volt. A hogy a szinen megjelent, magunk előtt láttuk a már öreges, de vidám, derült hangulatu inspectort, a ki folytonosan „plánumokat szerkeszt", de a melyek mindig házasságokat akarnak elősegíteni. E plánumokban él, minden lépése, szava ezek érdekeben van. Nem csak fia és buga jár az eszében, de házasít mindenkit, akit előtalál, mig maga is kedvet kap a házasságra, de már késő, kosarat kap. Nem egyszer nyílt szinen is tapsot kapott. Mokány személyesitője (dr. Borosnyói L. Béla) tökéletesen megfelelt feladatának. Ruházata, sikerült maszkja csak elősegítette kitűnő játékát. A maradi, sőt pariági magyar földesúr, egyenes, tettetést nem ismerő jelleme, őszinte, néha az illetlenségig őszinte udvariasa zajo^ tetszést aratott. Lidi (Jósa Jolán), az ártatlan, naiv, bájos gyermekleány, szinte a napsugarat hozta magával a szinre. Éreztük, nem, megelevenedve láttuk benne a bájos romantikát, melyet már csak a könyvekből ismerünk, ha ugyan ismerünk. A fiatal szívben ébredező, de szinte öntudatlan szerelem hasonlithatlanul kedves hangját jól eitalalta és méltán rászolgált a sok tapsra. Derekasan megállotta a helyét dr. Gödény Sándor is (Elek) a hadnagy szerepében. Egy pár .jeleneté, mikor féltékenysége ki-kitör belőle, majd meg a félreértés kiderülvén, kibékülése Lidivel, igen sikerültnek mondható. Gróf Elemérnek, a szerelmesnek csalódott, nehéz szerepét dr. Ozorai Lajos alakította, s ugy a filozofáló nyugalmában, mint a szerelmesével, Linávál való összeütközés nagy jelenetében igen jó volt. Jósa Mártha kisasszony, Lina személyesitője, valósággal a művésznő hatását tette. Színpadi alakja is veleszületett, tehát természetes előkelősége szinte praedistinálták a gazdag özvegy szerepére. Büszke önérzet szólt minden szavából: az elfojtott, csalódott szerelem heves kitörésének jelenetei pedig az est fénypontjai közé tartoztak. Méltó társa volt Franki Karolin kisasszony a társalkodó szerepében. Az örökké vidám, gondtalan, józanéletfogás és világnézet kifejezése teljesen sikerült neki. Mindvégig bírta rokonszenvünket és szinte örültünk, hogy a derék Mokány vetie feleségül. Borosnyói L. Béláné úrnőről csak a legnagyobb dicséret hangján szólhatunk. Lucza kisasszonya oly tökéletes alakítás, aminőt még a jobb hirü vidéki színpadokon is hasztalan keresünk. Bizar öltözetével, felette jellemző mozdulataival, hangjával, hiszékeny naivságával a vén kisasszony typus oly eleven képét nyujlotta, hogy a közönség kifáradt a kaczagásban. Csaknem minden mondatara frenetikus taps zugolt fel, és tetőpontjára hágóit az extatis, abban a jelenetben, mikor a baró sértő szavaira a női hiúság mértéktelen módon tört ki belőle, azt mondatván vele, hogy ezentúl nem hallgat a .férfiak epekedésére." Dr. Hollós István, Kényesi báró nemkülönben rászolgált elismerésükre. Alakitasi külsőleg és belsőleg egyaránt igaz volt: hű képe a vagyonát külföldön elvert vén bárónénak, a kinek egyedüli ambitiója már most gazdagon nősülni. A gazdag özvegy körül settenkedik, végre Lucza kisasszonnyal is megelégednék, de tőle is kosarat kap. Bosszantó szemérmetlensége, mikor Lina kegyével ámítja magát, külföldieskedő modora, piperés alakja, üres írazisai, majd meg a legvaskosabb udvariatlansága Luczával szembe: mind-mind elősegítették sikerét melyet a közönség nem egyszer igen hangosan méltányolt. Ralovich Pál (Tamás), Gáspár Gyula (Antal) urak epizód szerepükbén teljesen beválltak. Az előbbi az óreg contidens cseléd alakításában olyat adott, hogy azt méltán fogadbaljuk el typusnak Ha még kiemeljük az összjáték, az ensemble kifogástalan voltát, gyors menetet es a színpadnak műkedvelői előadasnál valóban szokatlanul szép kiállítását és az ügyes rendezési, melyért Raluvics Pal urat illeti a köszönet, — elmondtunk mindent a fölötte sikerült es élvezetes előadásról. A. programul második pontját (Kállay Gusztáv ur) zongora játéka lette ki. Kállay Gusztáv ur a tőle megszokott müveszettel játszott és sok tapsot kapott. Éjlel után járt az idő, mikor a czigány rázendítette a taip alá valót és az ifjúság a sok szellemi élvezet után Terpsichore-nek áldozhatott. —i. [ Dr. Bleuer Miklós. Ősi székvárosa Szabolcsvármegyének : NagyKálló — inély gyászba borult! A leghívebbek közül való, és talán ezek között is az első, a ki a legelöl járt az ősi székhely érdekeinek védelmezésébeu, erkölcsi és anyagi áldozatokkal istapolásában; az oreg Bleuer Miklós meghalt. Szabolcsvármegye közéletének egyik legrégibb harezosa dőlt ki — vele — a sorból! Zsidó volt; abban született és halt meg — — — és goudoljuuk vissza 50 esztendő előtt való exclusiv társadalmi közviszonyainkra, hogy az immár elköltözött öreg úr uagy lelkét, tevékenységét, áldozatkészségét, önzetlenségét a maga igaz mértéke szerint megítéljük. Csak igy lehetett, hogy dr. Bleuer Miklósuak olyan jelentős és félszázadon át nyomatékos szerepe volt Szabolcsvármegyében. Csak igy, az ő nagy intelligenciája, erélye, tudása, lelsesedése, áldozatkészsége magyarázza meg, hogy mindezeket a uagy tulajdonságokat kifejthette. érvényesíthette a régi Szabolcsvártnegyében. Fél éve esik, hogy kiuos, hosszú betegség, kései 85 éves korbau, lehűtötte lángját életének, mely igazán a közjónak volt szeutelve. Pihenésre kényszeritette az öregség kórja, aki több miut 00 éven át lelkesedett, dolgozott — — — mindég csak a közjó javára. * * * 189 4. február lS-án ünnepelte meg közéletbeli tevékenységének és orvosi működésének félszázados évfordulóját. Az ünueplésbeu, melyet ez alkalommal Nagy-Kálló varos rendezett tiszteletére, résztvett az egész vármegye. Most, inikor elbúcsúzuuk tőle, uemes lényének és élete uagy tevékenységének jellemzésére ide igtatjuk azokat az ünuepló sorokat, amelyekkel akkor — 6 év előtt — róla vármegyei közéletü ik egyik kiváló férfia a „Nyírvidék" hasábjain megemlékezett. Nagy-Kállóban e hó lS-án egyszerű, de lélekemelő ünnepély folyt le. Az ünnepély tárgya egy férfiú volt, kinek a közügyek terén egy félszázad hosszú munkájával szerzett érdemeiért az elismerés és köztisztelet koszorúját nyújtotta e napon Nagy-Kálló társadalma osztály-, rang-, kor- es vallásfelekezeti különbség nélkül. E ferfiu dr. Bleuer Miklós, ki február 18-án mult ötven éve, hogy orvostudorí oklevelét megszerezvén, azzal a társadalmi élet terére kilépett s azóta folytonos tevékenységgel, lankadást nem ismerő buzgalommal, a közügyet érdeklő minden jó és szép iránti fogékonysággal, sőt lelkesedéssel áldásosán működik úgy altalában Szabolcsvarmegyének, mint különösen Nagy-Kálló város társadalmának érdekei körül. ülvén év még a nemz-tek életében is jelentékeny idő, melynek határdombjánál kegyelettel áll meg a multakat vizsgáló történész; de ötven év az egyes ember munkaterén, kivált ha e tér a közjóra czelzó alkotások, maradandó emlékeivel diszittetett tel, Istennek különös kegyelme, mely csak keveseknek adatik mej;. S dr. Bleuer e kevesek közé tartozik. Ötven évi szakadatlan munka ulán most nyugodt öntudattal tekinthet vissza a megfutott hosszú útra; rajta nem egy emlék áll, melynek, létrehozásában most mint kezdeményező, majd mint kiváló tényező, tevékeny szerepet játszott. Orvos volt ő a szónak legtagabb s legnemesebb értelmében, nemcsak az ötven évvel előbb megszerzett orvosi diplomával, de a társadalmi élet, az anyagi és szellemi előhaladás minden tiszteletre méltó eszközeivel. Nemcsak a betegek ágya felelt látj ik őt az orvosi tudomány mélységes ismeretével s a hosszú gyakorlat széleskörű tapasztalataival, d3 találkozánk vele mindenütt, hol a társadalmi élet beteges tüneteit orvosolni, az ínséget és nyomort enyhíteni, a tudományok oltárán áldozni, a nemes ügyut pártfogol'™, a közjólétet előmozdítani kellett. Ennyi nemes igyekezet,' ennyi kitartó munka és áldozat bizonyára megérdemli az elismerés koszorúját. A nagy-kallói megyei közkórház, a szabolcsmegyei takarékpénztár, az állami reáliskola, a szegény tanulókat gyámolító segély-egylet* a városi kaszinó és könyvtár s a felsegélt ínségesek és szűkölködők óriási serege, mindannyian kegyelettel rakhatták le az elismerés és hála koszorúit azon férfiú iránty ki< mindenkinek érdekében sokat munkálkodott s kinek hasznos tevékenység kőzött folyt élte, e nevezetes évfordulóján Nagy-Kálló társadalma ünnepélyt rendezett)* * * Daczára hosszú kiuos szenvedéseinek, mely , alatt teste megtörött, nagy lelke, éber szellemis, hű maradt múltjához, s ha a közéletben többé nem vehetett^is részt, a Szabolcsmegyei takarékpénztár ügyeinek vezetése fölött szerető gonddal őrködött. Halála pénteken este 9 órakor, követke-. zett be és ina, vasárnap délután 2 órakor temetik el Nagy-Kállóban Emléke áldott! Elhuuytárói a család a következő gyászjelentést adta ki; Alólirottak mély fájdalomtól megtört szívvel tudat-' ják, a legjobb férj, legszeretőbb apa, nagyapa, dédapa és rokon Dr. Bleuer Miklós Szabo'csvármegye tiszteletbeli főorvos.i, a megyei bizottság és az állandó választmány tagjának, a Sziboicsmegyei takarékpénztár vezérigazgatójának, stb. stb. élete 85-ik évebrn folyó évi' márczius 2-án esteli lJ órakor hosszasi szenvedés után történt gyászos elhunytát. Az elköltözött nemes lélek ki* hűlt hamvai folyó évi márczius hó 4-én, délután l >és fél órakor fognak a n igy-kállói izr. sírkertben örök nyugalomra tétetni. Nagy-Kálló, 1900. évi márcziusi hó; 3-án. Az örök szeretet és soha nem múló emlékezés őrködni fognak tolölte ! Özv. Dr. Bleuer Mitlósné.iBertái, Úzv. Bleuer Mórné, Bleuer B -la, Lenke, Ftegnjaon Lipótné, Ilka, Ö/.v. Dr. Rotlmann, Lijosné, Drj Berend Miklós, Margit, Ruzsouyi Pálné, Berend László, gyermekei. Schön Mina, Bleuer Béláné, menye. Flegtuaun Lipót, Ruzsonyi Pál, vejei. Dr. Bleuer Samu, Özv. Bleuer Bartalanné született. Weisz Boriska, Bleuer Jenő, Bleuer Ödön, Bleuer Rosel, Rottmann Anna dr. Szőke Janosná, Rótt*' mann Margit, Rottmann Lujza dr. László Adolfnét Ruzsonyi Kató, unokái. Bleuer Bandi, Bleuer Pali,,Béla és> Miklós, Szőki Klári és Lijos dédunokáké ÚJDONSÁGOK. — Rendkívüli közgyűlés a Tármegyénél. A vármegye törvényhatósága a mult hó 26-dikán, báró Feilitzsch Berthold főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést lartott, amelyen az időközben összegyűlt és sürgősebb elintézést igénylő ügyeket intézte el a közgyűlés. A főispán úr őméltósága Gencsy Béla, id. Bodnár István, Bartholomaeidesz János és Elek Emil bizottmányi tagok elhunytát kegyeletes szavakkal jelentette be a közgyűlésnek s indítványára a törvényhatóság közönsége jegyzőkönyvében örökitelle meg elhunyt tevékeny tagjainak érdemeit, kimondván, hogy erről az elhunytak családtagjai jegyzőkönyvi kivonaton értesíttessenek. A főispán úr ő méltóságának bejelentését, amely szerint a kereskedelemügyi miniszter a vármegye közlekedesügyi viszonyainak rendezésére vonatkozó határozatait, az ő vezetése alatt megjelent küldöttség. előtt minden irányban jóindulatu elintézésről biztositolta — a közgyűlés elismeréssel vetle tudomásul. A vármegyei tisztviselők és segédszemélyzet fizetésének immáron elodázhatatlanná vált rendezésére a közgyűlés a betegápolási pótadó l°|

0-os feleslegét 84 szóval 4 ellenében megszavazta. A közigazgatási bizottságban id. Bodnár István ellialálozasa folytán megüresedett tagsági helyre nagy lelkesedéssel tiörömbei Péter ev. ref. esperes, nagykállói lelkész választatott meg. Az állandó válaszlmányba Haas Mórt, a központi választmányba Szoboszlay Imrét választotta meg a közgyűlés. Az olasz borok vám-kedvezményes behozatala Magyarországra régi serelme a magyar bortermelőknek és most már nekünk is Szabolcsvármegyében, ahol nagy mennyiségű borkészletek hiába várják a vevőt. A közgyűlés Hevesvármegye feliratát, az olasz borok megvámolása érdekében, pártoló fölirattal támogatja és-feliratában kívánja, hogy a borfogyasztási adók minőség szerint állapíttassanak meg. Nagy érdeklődést keltett Mikecz János alispánnak a vármegyei főszolgabirák értekezlete alapján előterjesztett indítványa, amelynek alapján felíratott intéz a törvényhatóság a kormányhoz, hogy az uj bűnvádi eljárással a közigazgatási hatóságok terhére hárított nyomozási cselekmények teljesítésére járásonkint 1—1 uj szolgabírói, 1 — 1 Írnoki, Nyíregyháza városában egy alkapitányi és