Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-04 / 9. szám

M Y 1 H V I D É H 3 Ma a villamos vasút létesítésének küszöbén ez ok megszűnik s a Sóstó mintegy öuként ajánlkozik arra hogy o t nyaralók létesíttessenek s az ezáltal is fellendült Sóstó fürdő egy minden tekintetben kellemes nyaraló teleppé, társas életüuk egy nagyon kedves találkozó helyevő váljoD. Az alispán ur által felve'ett terv két kérdést fog megoldani, az ole-ó és kellemes nyaralás kérdését s azt a régen elhanyagolt, s igen igen nagy fontosságú kérdést — miként lendíthetjük fel a Sóstó — Nyíregyháza e veszui indult kincsének ügyét. Egy nyaraló telep létesítésénél három kérdés megoldása a legfontosabb L ígyen könnyen hozzáférhető, hygienikus téren s a társas élet terén legyen hasznos és kelleme?, végre legyen olc^ó. A sóstói nyaralótelep e három kívánalmat a körülményekhez képest leginkább van hivatva kielégíteni. Könnyen hozzáférhető, illetve azzá lessz a villany vasút létesOltével. Föltesszük, hogy a vaxut vállaiat ugy a menet idők, miut a szezon-jegyek árának meg állapításánál simulni fog a fürdő s nyaraló telep lakóinak érdekeihez. Hygienikus téren hasznosnak, a társas élet terén kellemistiek ígérkezik. — Az erdő pormentes, üde levegőjű, igen szép s emellett csendes tartozkodó hely s hogy maga a Sóstó fürdő hygienikus -zempontbrtl mily üdvös hatással bír mindenkire, de fóleg gyermekekre — mindnyájan tudjuk. Hogy a Sóstó eddig nem volt valami mulatságos helynek nevezhető az kétségtelen, hogy a fürdői kényelem és rendészethez is sok szó fért az bizonyos, ámde a kérdések okozatilag függöttek össze a két körülménnyel a Sóstóvali közlekedés drága ságaval s a fürdő igen nagy elnéptelenesedésével. Ép ez okokat vau hivatva megszüntetni a nyaraló telep és a villanyos vasú', — melyek ha létesü'nek, minden valószínűség szerint föllendül maga a Sóstó fürdő, s a nagyobb látogatottsággal fel szaporodott jövedelméből többet, áldozhit kényelmi, szépészeti dolgokra. R-'udes gyógyterem, hidogviz gyógymód, kávéház, tennys pálya, taláu u<zodi sih. lé

;e-ith tés•> sem lesz kizárva s igy a nyaralók egy semleges s luiulen tekintetben kellemes helyen valódi városi társas életet élhetnek s élve/ik e mellett a nyaralás előnyeit s a Sóstó fürdő tagadhatatlan g)ó

=

ry hatását. A mi az o!c óságot illeti ez természe'eseu nppaui fontos követelméuy, melyen az egész szép terv dugába dőlhet. E< irányban is igen ész-z-rü terveket hallót uuk az értekezleten. Fölvetietett a terv hogy a szükségei területek a várostól olcsón — lehetőleg e«y előnyöörök bériét uján — s éreztessenek be, hangoztatva lettek az együttes építkezésből eredő ölesebb épitkezés s talán eléiheiő részletfizetési kedvezmények. Tekintettel arra hogy Nyíregyháza városa a területek átengedésénél bizonyára fel fogji ismerni valódi érdekeit, s tekintettel arra hocy 4—6000 koronáért ui;ir egészen megfelelő nyaralók létesíthetők ; nem hist-zük hogy H terv e téren is akadályokba ü'köznf. Az alispán ur által megindított mozgalom, me!\ többek hitározott kívánságára indult meg — kö/. tetszést kelt — s tekintettel a mindenütt tapaszra hittuagy érdeklődőire — mely nenc-sak a városban, hatien a szomszédos szőllő telepek tulajdonosainál sőt a vidékér is nyilvánul — i.eu valószínű hogy eredményre i> fo ; vezetni. Az értekezletre a meghívottakon kívül minden érdeklődő részvétele felkéretett s tekintélyes számban is gyü tek össze a felhívásra. Miktcz János albptnou kívül ott voltak: Szikszay Pál, dr. Kállay Rudolf, Mikecz Dezső, Siklósi István, Somogyi Gyula, Kovács P. Pal, dr. Trajtler Soma, Borbély Sándor, Szesztay Károly, Sütő József, Erdőhegyi Lijos, dr. Kovách Elek, Steri. Jenő, dr. Szesztay Zoltán, dr. Hotfman Emil, dr. Prok Gyula, dr. Hias Emil stb. Az értekezlet egyhangú tetszéssel fogadta a tervet s annak előkészítésért egy az alispáti eluöklete alatt Bmc< László, Siklósi István, dr. Trajtler S>mf, Kovács P. Pál, dr. Kállay Rudolf, dr. Jó-a Audrás, dr. Kovác'i Elek, Lázár Kálmán, S'.ern Jenő, Somogyi Gyula és dr. Seszta) Zoltánból álló bizottságot küldött ki. A bizottság — melyhez az érdeklődők minden ténykedésénél csatlakozhatnak — hivatva lesz jivaslatba hozni a nyaraló telepek helyet ós nagyságát, megegyezésre jut a terű et átengedés tekintetében a város képviselő tes ületével. beszerzi a nyaralók építésire vonatkozó tájékoztató adatokat, részvételi nyilatkozatokat gyűjt, s igy előkészítve bocsáiji a^ ügyet a közönség elé. Február 28 ikáaik tavasziasan szép délutánját felhasználva, az clőkészitő bizottság, többek részvételével, kint is járt már a Sistóu a telep helyének megállapítása végett. Három hely jö't combinátíóba, 1-ször a sóstói vasú i állomásig terjedő s a tóra néző erdő részlet, mely a tóra és szőllő telepekre nyiló széles kilátással szépészeti szempontból igeu előnyös, de alacsony fekvésénél fogva nem igen egészséges; 2-<zor a sóstói u

fnak közvetlen a fürdő melletti két oldala s végre 3--zoi a nyírvíz csa orua pírtján elterü'ő migas fekvésű hely mely mellett fóleg egészségügyi szempontok szóUnak A hely kérdésében a bizottság Siklósi István főmérnöknek a nyiralók mikénti elhelye/.e^éről felveendő térképi beérkeztével fog határozni. A nyaraló telkek nagysága 20 öl szélesség s 30 öl hossz mellett 600 • ölbei állapíttatott meg. Az ez alkalommal szintén kint jár t polgármester a legnagyobb jóakaratott Ígérte ez ügybet a város részéről, sőt egy furott kut s a nyara'ók építésénél egy téglavető telep létesítését is kilátásba helyezte Örömmel üdvözöljük az alispán urat e szép é hasznos mozgalom megindításáért, melyuek fejleményeirő lapunk olvasóit miuden egyes esetben tájékoztatni fogjuk. Honfoglaláskori és régibb leletek. Zacherl,- Handler Mór, Garay és más egyéb szélhámosok soha sem boldogultak volna, ha nem hirdették volna naponkint magukat és nem ütötték volna folyton a nagy dobot. Mint aíele élelmes ember, én is követem példájukat, nem a saját, hanem muzeumunk érdekében. A „Nyírvidék" utóbbi számaiban rimánkodtam a s/őllő-telepitő uraknak, hogy a tavaszi rigolirozáskor gondoljanak kis muzeumunkra, a mely már most sem vallana szégyent szakértők eiőtt, de ha művelt közönségünk ugy mint eddig, vagy talán még fokozottabban fogja támogatni, egyik büszkeségévé válhatik megyénknek. Ilogy a kiáltó szó nem hangzott el a pusztában, fényesen igazolja ifj. Elek László barátom, a ki a demecseri halárban fekvő borzsovai birtokán most folyamatban levő nagyobb s/abásu szőllő-telepitésének rigolirozása alkalmával régészeti szempontból nagy értékű leletekre talált, és azokkal vármegyei muzeumunkat gazdagította. A leihely a borzsovai Elek-kastélytól délnyugatra mintegy egy kilométer távolságban fekszik. Ezen szőllő-telepen közel egymáshoz, de nem egymás felett, három külömböző korszakra valló lelet került napfényre. Bronz korszaki, valószínűleg a Krisztus előtti ll-ik évezredből, La léne kori, melyet a szaktudósok a Kriszlus előtli I. évezred második felére helyeznek és honfoglaláskor i. A bron- és La Téne kori ednnyeket — mintegy 'J3 danibot — tegnap volt szives E'ek László beszállillatni. Nem volt időm azokat tanuliminyozni, de felületes megtekintés után is azon véleményemet koczkáztatorn, hogy négy edény ezek közül honfoglaláskori olyan finomabb munka, a milyent látni eddig még alkalmam nem volt. Az edényekről most nem beszélek, de a lelet harmadik rés/érői, mely egy — minden bizonyossággal honfoglaló őseink korából való vas kardból áll, meg kell említenem azt, hogy a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, mert eddig hazánkban honfoglaláskori magyar kardot — ha emiékezelem nem csal — megyénk területén kivül csupán Szolyván kettőt, Székes-Fejérvároll, Gombáson, Szegeden, Tarczalon egyet-egyet talállak, vármegyénkben eddig Bezdéden 2 épet és 1 töredéket, T.-Eszláron 1 épet és 1 töredéket. A borsovai kard legjobban megközelíti a Kaukázusban talált hasonló kardoknak egyikét, némi ujabb bizonyítékául annak, hogy őseink ott huzamosabb ideig lakhatlak, vagy pedig akár harczok, akár kereskedelmi összeköttetések révén az ottani népekkel érintkeztek. Egy második nagy becsű honfoglaláskori eszköz ebből a leletből egy harczi balta, amely valóban unikum, mert idáig még, ilyen alakú és kétségtelenül honfoglaláskori keletű balta nem találtatolt. Mind két vége éles, az egyik 9 cm., a másik 3'|, cm. széles. Ez a balta is ujabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy honfoglaló őseink a vas feldolgozásában nagyobb ösmerettel bírtak, mert ennek a baltának ma is tiszta aczél csengése van. A két sírban, amely a talajnak 75 cm. mélységre való rigolirozásakor találtatott, egy tömör bronz pityke és egy bronz karperecz is fölszinre került. Az Archeológiai Értesítő legutóbbi száma közli Dúkos Gyulának nagv jelentőségű honfoglaüskori leletei leírását. Itt is egy kardra a-adtak előbb, de a lelkes tulajdonos, aki nem bánta, ha egy évvel később iszik is áldomást ültetett szőllőjének tőkéjéről, megengedte, hogy az ásató még mélyebbre hatoljon le s tényleg 4 honfoglaláskori kard került még elő. Valószínű, hogy a borzsovai szőlőtelep lelhefyein, a rigolirozott, 75 czenliméter alul még fontos honfoglaláskori okmányok vannak elrejtve. Igen kérem ez alkalomból is a most rigoliroztató szöllős gazdákat, hogy bármilyen csekélynek látszó leletet, de különösen a vasleleteket mentsék meg az elpusztítástól s juttassák muzeumunkhoz. Nyíregyháza, márczius 2. Dr. Jósa András. A közs. jegyzők és az uj bűnvádi perrendtartás. A tiszai járás közs. jegyzői az 18%. XXXIII. t.-cz. életbeléptetése alkalmával, a járás székhelyén értekezletre gyűltek össze, s az értekezlet határozata képen a következő kérvényt intézték a vármegye közigazgatási bizottságához : Tekintetes közigazgatási bizottság! A bűnvádi perrendtartásról szólló ) 896 XXXIII t. cz. életbeléptetése s végrehajtása tárgyában ki dott 130.000/1899. B. M. számú rendelet vétele után, előrelátva azou rendkívüli fontos ós pmtos teendők halmazatát, melyeket aunak szakaszai reánk, feőífégi elől járókra uralnak. Mándokou 1900 február 17 uapján járási főszolgabiráuk elnöklete alatt gyű ést tartottunk azon c?élból, hogy az e tárgyban teendő hivatalos intéz kedések egyöntetű ége szempontjából szükséges eszméket egymás közt kicseréljük. Értekezletünk eredménye ar, hogy tiszteletteljes felterjesztésünkben bejelentjük a tekintetes közigazgatási bizottságrak, miszerint a magyar közigazgatási állapot jelen viszonyai közt, szellemi ugy mint erkölcsi tényezőinek mostani erejével a kérdéses rendeletet ugy, a mint az ki van adva, legnagyobb törekvésünk és kötelesség érzetünk daczára teljesen képtelenek vagyunk végrehajtani. Kenytelenek vagyuuk ellenben kerelwtszui azt, uul oztassék a magas belügyi kormánynál odahatui, hogy a mennyiben ezen rendelet visszavonása lehe:etlenségbo ütköznék, sürgősen intézkedni méltóztatnék az iránt, hogy annak végrehajtására szükséges, jelenleg hiáuyzó szellemi és anyagi tényezők birtokába jussunk. Melyek lennének ezen tényezők és eszközök, je en tiszteletteljes M erjesztésünk alábbi soraiban kifejteti leszünk bátrai. Mindenekelőtt, azonban, szerény ós alárendelt állásuukból eredő hűséges bizodalommal kérelmezzük, méltóztassék jeltn őszinte vallomásunkat az atyai jó fensőbbséggel, amit csak igazi űri lányok és nagyon ünnepelt, de jó dámák szemeiben láttam edgig. Tu lom — mondá — mi vezette magát erre a barokk gondolatra. Az, hogy olvasta valahol: készülök szép Helenára. Oh be uehéz, be nagy dolog és először érzem, hogy voltaképpeu nekem is férjhez kellett volna mennem, ha misért uem, pusztán axér', hogy tudjam ezt a szerepet játszani! Fölnevetett, aztán folytatá: — Valahogy megne sértődjék a férfinem nevében, egy leánvnak kell, hogy a házasság az első szentség legyen. Én nekem is az, cakhogy sokat gyötrődöm, ha lehet, mondja meg nekem: igaza volt e szép Helenáuak és voltaképpen rossz vagy jó, királyi vagy csak közöDséges nőnek látják maguk férfiak? A darab maga iit van mellettem, egész nap olvasom, felséges, csak azt sajnálom, hogy nagy Helenát nem láttam soha. Ha legalább valami könnyelmű mágnásnét látnék addig, egy úrhölgyet, akinek az inasa tetszik, de azért gőgös és méltóságos. . . . Istenem, mily gyengeség is, hogy játszanom kell és még csak színét sem láthatom a bűnös mithologiáDak ! Cseudesen beszélt, mert — mondtam — bettg volt éppen. Sem a hangja, sem az arcza nem emlékeztetett a színpadra. Mintha nem is az a leány lenne, sokkal szebb, nemesebb és egyszerűbb igy, amikor nem viszi csatába összes tehetségeit egy nyomorult tapsviharért, ama bizoüyos bccses köztetszésért. Nyugodalom és harmónia szállott minden talentumára és ha nem éppen a mesterségéről lett volna szó, elfelejtetté volna talán maga is, hogy színésznő volt tegnap, tz lesz holnap is és mindörökké. — Egy milliót szeretnék keresni ! Mondá egyszerre, minden átmenet nélkül, de válaszolva pgy a gondolatra, amelyet kinézett a szememből: „Ugyi II kisasszony, ön hálára fárasztja magát, a mások örömtért tesz mindent ós a maga boldogságaért semmit ! Mire való mindez ! — Egy millió jó volna — folytatá — mert a sok pénz fügeetlenséget ad. És hogy minek nekem & függetlenség ? hálára lesz kötelezve mindkettőnknek. Megindultam tehát abba a nagy körúti házba, a melyen egy arany köpü a c,ítner, a ház gondolom, a .bazai takarékpénztáré." Ejnye, ejnye, a kisasszony jó helyre jött lakni, ha igaz, hogy szenvedélye a spórolás, nem kell, még csak a szomszédba se faradnia. Amíg felmenten, a lépcsőn, rekapituláltam magamban művészi alakját és jelentőségét: Ezt nevezem aztán predesztinácziónak: még a neve is asszonanczia, az ősi család — sok száz évvel ezelőtt — a keresztszülők, a tudós asszony, a pap, mind tudta akkor, hogy ama igénytelen harmóniából a legnagyobb operett-primadonna lesz. Mily előrelátás, láttam egy igazi babakorbeli arczképét: már annak asszon* tekintete volt. Láttam egyszer — elevenen — tizenegy esztendős korában: a száját összehúzta,a szemét kinyitotta, akkor is igy mosolygott. És e mosolyban már beune volt az igazi operett primadonnának jegye, az a kifejezés, mely bohókásan. kaczérosan, kedvesen és kéjesen jelzi: .Tudom a mulatságos mesét a gólyáról és tudom hogy mese." És úgyis történt, hogy ma tudósok tanuihatuak fázós lelkű poéták sütkérezhetnek a kisasszonynál Különösen ami engem illett — utólagos jóváhagyása reményében — én orvosoltatom magam vele. Ez az úgynevezett természetes gyógymód, az a bizonyos sugárkúra és villámfürdő. Kezdődik; kedvetlenül ülök le a Népszínházban és komoran várom, amikor megjelenik, még kritizálom is. — Ni, hogy szétnéz a földszinten, a páholyokbaMint megérinti tekintetével azokat, akik ismerősei. Gyengéd, tartózkodó, de lekötelező koketeriával. Végre az elég, hogy észreveszi őket. A primadonna pillantása aczélozza meg a tenyereket. Oh, be okos lány, oh, be szemes lány. valóságos czicza lány: lát az elsötétített nézőtéren. Némelyeket — ismeretleneket, — véletlenül ér a tekintete, azok elpirulnak, ha férfiak, kihúzzák magukat és a manzsettájukat. Ha nők — mert ime azokat sem veti meg, — megnya.ják az ajkaikat és izgatottan suttogják egymásna'-: „Oh, be szép a Küry!" Kant Emánuelnek uem volt annyi emberismerete, mint e kuplékat és walczereket éneklő lénynek és a britt közigazgatás naiv intézmény ahhoz képest, ahogy az ő dic

;őíége igazittatibi Rosszkedvű szamár te! tisztelem meg magamat a megszólítással, az első jelenés után. Gondold meg, hogy a kisasszony, aki neked operettet énekel, a legszebben ejti ki a magyar szót, minden korú magyar művész között. Gondolj arra, hogy kegyelemből mókázik neked, mert a tehetségei oly nagyok, hogy joga és módja volna a legkomolyabban vétetni Ha ezt a kisasszonyt egyazer megharagítjátok: elmegy külföldre, de komolyan és nem tréfából, mint az elődjei. És nem a külföld szegénysége miatt, de a maga gazdag mivoltáért marad ott. Vagy elmegy a nemzeti színházba . . . Istenem milyen jó igazgató lenne egyszerre Festetich! Vigyázni kell, mert egyszerre csak megfordítja a devisét ós nem vágyik többé arra, hogy f-okan fő ig szeressék, hanem összejátszván egy tekintélyes vagyont odaadja a szivét egynek, hogy ez egy szeresse. Siessünk tehát, most még lehet kérdezősködti tőle — a szerelemről. Nem egészen világos szobában fogadott; beteg volt azon a napon. De — úgy gondolom — ha beteg akkor is egészségesebb, mint más, amikor egészséges. Egy nagy karosszékben ült. helyesebben gubbaszkodof, mint egy anyóka Se piros függönyök, se szines n fi k torok, sehol semmi az ó hiúságát szolgáló, sztnésznős, vagy legalább asszonyos dolog. Hacsak nem az a szüike. nat;y kendő, amibe be volt pólyálva, hogy a lába ne lássék, ha maga alá húzogatja fáradtan ós fázósan. Mert meleg, az az úgynevezett üvegházi nedves meleg, ugyan csak nem volt a szobábaD. Inkább amolyan közepes komoly hűvösség. Pedig ú^y látlam, hogy ahol vagyunk, hálószoba. Két polgári, szűk faágy egymás mellett: — A mamáé és az enyém ! mondá kiulálva az', amire gondolok. Innentúl aztán nem is volt szükség arra, hogy kimondjam azt, ami elmémben jár-kel. mint szükséges kérdés, vagy mint magyarázatra váró rtfi-xtó Tudta annélkül is, mindent kitalált, pedig — úgy vélem — nem egészen egyszerű és nem teljesen rendszeres a gondolkodásom. És még csak nem nézett rám hypno tikus hokus-pokussal, hanem valami szelid és szerény