Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-25 / 8. szám

,,IN Y t R V I D É K" Hazafiság és kivándorlás. II. Jelen czikkben a földmiveló nép közterheiröl lesz szó. Szorosau a tárgyilagos igazsághoz fogok ragaszkodni s okoskodás helyett tényeket állítok a sorompóba. Természet törvénye szerint is, a társadalmi erkölcs törvénye szeriut is, a közterhek nem egyebek, mint a köz-előhaladásra elbe<yezett befektetések, melyekuek kamatai, látatlanul és közvetve, biztosan megtérülnek az egyén javára. Ily közjók, a közműveltség, a közbiztonság, a közutak, az igazságszolgáltatás stb. stb. De bármily dús kamatot hozzanak a közadózások, fődolog, hogy az adózók anyagi képességét túl ne lépjék. Hogy állunk e tekintetben ? Veszem a magam faluját, — a többire is éppen úgy áll. A mi határunk kataszteri tiszta jövedelme 36126 korona és 16 fillér. E jövedelmet adóztatja meg az állam 25'/j°/o-aI. Ha tényleg igy volua, megmaradna még a földjövedelem 74.V»°/o-a a föld-népe részére. De tényleg nem igy áll. A tiszta jövedelem, kevés hiján, mind adóba megy. 17 czimen, a község évi adója összesen: 32406 korona 8 fillér. Szeretem a tiszta munkát, azért sorban ide jegyzem az adónemeket: 1. Földadó 2. Általános jüved. pótadó 3. Ártéri adó 4. Házbér adó 5. Házosztály-adó .... 6. I. oszt. kereseti adó 7. II „ „ 36 94 80 9212 kor. 18 fill. 2762 „ 52 „ 5950 260 984 618 2188 1965 88 15 3S 13S6 16 90 20 52 06 8. III. , 9. IV. „ 10. Tőkekamat adj . . 11. Fegyver adó . . . 12. Megyei pótadó . . . 13. Útadó 1724 14. Betegápolás 462 15. Hadmentesség .... 318 „ — , 16. Kutya-adó 118 „ — „ 17. Községi pótadó . .4312 „ 64 „ Összesen 32406 kor. OS fílí. Amennyiben pedig ezen adónemek sohasem folynak be rendesen, sót időnként valóságos razziát kell tartani a hátráuyosokra, a fenti összeghez, kamat és végrehajtás czimén, nagyon szerény összegül tehetünk még másfél ezer koronát, midőn is az évi adótételek végösszege lesz 33906 korona 8 fillér. Az összes tiszta jövedelemből tehát csupán 2220 korona 8 fillér marad. Azaz, csak maradna, mert a külömbözó illetékeket nem vettük számitásba, mely illetékek nemcsak felemésztik ama szerény maradványt, sót inkább nem is fedezik, A mi tiszta jövedelmet tehát maga az állam határozott meg a föld népe megéllie„1 NYIRVIDÉK TÁRCZÁJA." Az anyák dicsérete. Hozzátok, felétek száll dicséretem jó auyák. Ti vagytok a világ ékessége, szivünknek öröme, bánatunkat a ti szivetekbe sirjuk s mikor mioden illúzió elmúlik, hozzátok sietünk hiuni remélni és szeretni . . . Szereteteteket nem tudjuk kellőleg viszonozni sohasem, mert nálatok a lemondásban van az öröm s azok a mérhetlen áldozatok, melyeket a család oltárára tesztek a ti jóságoa lelketeket szent gyönyörrel és mindenható érzéssel töltik el. Szeretetetek olyan, mint a nap. Tele van sugárral, melegséggel, élettel, ragyogó fénynyel . . . Bírjátok azt a mindeuható érzést, melyet mi nem tudunk felfogni. Eletetek valóban hasonló a hófehér gyer'yához, mely mig másoknak világosságot ad, önmagát emészti fel . . . Ti nem a vágyban, nem a szenvedélyben égtek el, hanem a szeretet tüzében . . . Benneteket nem csalogat a külső világ kába fénye, hanem otthonotokat rajongjátok körül édes érzéssel . . . Dolgoztok, fáradtok, neveltek, aggódtok, Birtok, szenvedtek, az emberi sziv összes édesbús érzéseit ismeritek, gondjaitok nem alszanak s mikor házatok népe édes álomba mertll, ti virrasztotok és a soha el nem muló békééit, boldogságért imádkoztok . . . Igen! ti letudtok mondani miiden gyönyörről, csakhogy gyermeketek boldog legyen, büszkék va<;ytok! ha óket öröm éri, ha baj zudul fejökre, szereteteket a balsors még fokozza irányokban s ha az egész világ követ dob reájuk, ti eltakarjátok őket a kőzápor elől, szívesen viselve a nehéz ütéseket . . . * * * Igaza volt a nagy Napoleonuak, hogy ha át akarjuk alakítani a társadalmat, neveljünk jó anyákat. A jó j tésére, abból egy fillér sem marad a föld népének! Ezen azonban még nem akadnánk fenn, mert a kimutatott közterhek még lehetővé tennék a megélhetést, ha más közterhek nem volnának. De vannak ám légió számban, s e szám évről-évre fokozott mértékben emelkedik, — a föld jövedelme azonban nem emelkedik. S a tisztelt olvasó szíveskedjék egy dolgot komolyan megfigyelni és megállapítani, azt nevezetesen, hogy egy ilyen község lakossága tisztán és kizárólag, azon föld jövedelméből él, a mely földön lakik. Nálunk nincs semmi néven nevezhető ipar, mely más vidékek jövedelmének egy részét az itt lakó nép megélhetésére hozná. Szántunk-vetünk, úgy élüuk. Ne okoskodjunk most a felett, hogy miért van ez igy? ... A tény, tény marad, hogy igy vau és nem másképen. S ha az állam, megye, községi háztartás minden tiszta jövedelmet felemészt, mi marad a többi ezer szükségre? . . . A különböző pénzintézetek, közel és tá vol! Ezek már az alapot fogyasztják, a még el uem számlált sokféle közteherrel együtt. A mi határunkon óriási bankteher fekszik, betáblázva és betáblázás nélkül. De nemcsak a mi határunkou. A szomszéd községek is igy vannak. Nem képzeletből beszélek, mert volt és vau alkalmam alapos ismeretet gyűjteni földmiveló népünk kölcsön- és egyéb terheiról, s ha csak a magunk határát hozom fel, ebból a többi is megismerhető. A különböző idegen tőkék után a mi határunkból, szerény számítással kimegy évenként 20—25000 korona kamat, tí ez is mindig emelkedőben vau. Ezeu kiadáshoz vehető bátran, az italfogyasztás, a leggonoszabb adó, évi 4 — 5000 korona szerény összegben. Már most adjuk össze a felhozott terheket) melyek mind kimennek. — levonva a községi adó 70°/

o-át, mely itthon marad, — lesz tehát: 1. Állami és megyei adók . 30387 kor. 24 fill. 2. Kölcsönök kamatai . . . 25000 . — , 3. Italfogyasztás 4000 . — . Együtt 59SS7 kor. 24 fill. Tehát a hivatalosan megállapított tiszta jövedelemnek majdnem kétszerese megy ki a határból. Megélhet-e ilyen módon a mi uépüuk a maga határából ? . . . Az eddig felhozott közterhek általános terhek voltak, annak kimutatására, hogy ha talán egyesek, ritka kivételként, nincsenek is elmerülve, de a fenntartó alap már meg van támadva erősen. S az általános közterhek mellett a részleges köz- és magán-terhek szintén tekintélyes összegbeu szerepelnek. anya szive az a kincses bánya, mely gazdaggá nemessé és jóvá teheti a nemzeteket. Kóma fénykorában az anyák kormányoztak, mert gyermekeiket ugy nevelték, hogy azokból nemzet-nevelő jellemek fejlődtek. Az Istenek iránt hódolat szeretet, a haza iránt jellemezték a nemes római ifjút. E két magasztos eszméért kész volt minden pillanatban meghalni s a római anya büszke volt, ha fia e két eszméért feláldozta életét ... A római anya — midőn fia a harezba ment, e szavakkal nyújtotta át a pajzsot: Fiam! fegyvered győzelmétől függ a haza becsülete . . . Azért vagy ezzel vagy ezen térj vissza . . . Gyáván megfutamodott, pajzsát a harcz hevében eldobó fia nem számithatott otthon szerető fogadásra s a hazáját, aunak dicsőségét szerető római hölgy jobban szerette harezban elesett tiát halva látni a pajzson, mint a pajzs nélkül gyáva lélekkel életben átölelni . . . És a rómaiak történetének dicsőséges lapjain uem találunk olyan esetekre, hol a gyermekek csak egy pillanatra is megfeledkeztek volna azokról a nagy kötelességekről, melyek mintegy viszonzásai voltak az anyák mérhetlen szeretetének. Csak a sülyedés korában latunk e tekintetben is aberrácziókat s az erkölcsök elfajulásánál, a közszellem megromlásával Róma családi élete is összeomlott s a Grachusok anyjának, aCornéliáknak helyébe olyan asszonyok léptek, kik mint nők és anyák maguk ia siettek felégetni azt az oltárt, mely azelőtt tiszta volt az isteuek és emberek előtt . . Kornéliáról, erről a fenséges nőről jegyzi fel a történelem, hogy egy alkalommal előkelő társaság gyűlt össze csarnokaiban. A római hölgyek pompás öltönyökben jelentek meg s kincseket érő ékszerek ragyogtak rajtuk. A szép és büszke Ciaudia meg nem állhatta, hogy megne kérdezze a szerény öltözetű Kornéliát ékszerei felől. Ékszereimet akarod látni? — felelt szent gyönyörrel a boldog anya . . . Itt vannak! s kinyitván az ajtót három gyönyörű gyermek repült be azon, egyenesen az 4des anyjuk ölébe, ki a boldogság fikasztotta örömkönyek Ilyenek, a községi adónak fentebb levont 70* o-a . . . 3018 kor. 84 fill. Helyben forgatunk vagy 70000 korona tókét,eunek kamata 7%-át 4900 kor. — fill. Egyházi adónemek .... 4000 kor. — fill. Csak ezek összesen 11918 kor. 84 fill. évenként. És újra ismétlem, hogy a közterhek még mindig emelkednek, államnál, megyénél, községnél. A külöuböző fizetés-javítások, személyzet-szaporítások, dologi kiadások, uj és uj adótételeket teremtenek. Mindenki szükséget kiált, javítást Kövotel fent és alant, s a vége: adóemelés. Községi gyűlések, vármegyei gyűlések, nem történhetuek anélkül, hogy személyzet szaporításról, fizetés-javitásról ne volna szó és határozat Mily rengeteg teendő mindenütt!. . . Mily rengeteg papir-fogyasztás! ... A mi községünkben, ezelőtt 10 — 15 évvel, nyugodtan végzett egy jegyző minden teendőt s a község közérdekeit elősegíteni is volt ideje, irodai kiadása 10 — 15 forintból kitelt. Ma két jegyzőnk van. uem győzik a munkát, pedig csak a kincstár érdekélten dolgoznak s irodai szükségletök 400 korona körül áll. A községi elöljáróság minden tagja, hitesek is, úgyszólván állandó permanencziában vannak, mind dolgoznak és nem győzik a munkát s ha aztán saját gazdálkodásukat, a közügy érdekében, elhanyagolni kénytelenek, méltán kérik ezek is a fizetésjavítást. Mert ha nem hagyja abba a hites úr kaszálását is, a hivatalos eljárásért, menteu nyakán van a rendbírság. S hogy ez nem marad puszta fenyegetés, igazolja az alispáni jelentés, hol elő van adva, hogy csupán községi közeg ellen 173 esetben alkalmaztak bírságot, s e bírság 2000 korona körül járt. S most jönnek megint ujabb terhek, szolgabíróságokhoz kisegítő személyzet, Írógépek, telefonok és a többi, melyek mind a közterheket emelik íölebb-fólebb. Aztán? . . . Gondoskodni kell a fedezet szempontjából ujabb tételekről. Műszóval élve: ujabb torrásokat kell nyitni. S ezek az ujabb források a találékony emberi ész kiváló bizonyítványai. Megannyi útjelzők . . . Amerika felé! Andrásy Kálmán. Muzeumunk érdekében. A régészet szoros értelmében véve nem tudomány, hanem c.-upán a nemesebb sportnak egy olyan neme, a mely a történelemnek nem épen megvetendő szolgálatában all. A ferbtihez hasonlít, azon külömbséggel, hogy itt a jövőt, — a négy ászt, a négy királyt sat. gusztáljuk, atnott pedig a multat. Ha kártyán nyerünk, a bitang pénz — még ha aranyból verték is, — forró markunkból ujjaink között vaj módjara csorog ki; ha pedig veszítünk, fáj biz az, de az uri tempó nem engedi, hogy keserűségünk arczvonásainkon meglátszódjek. Én nagyon kaláberes vagyok. Kilencz krajezáros bukásnál alacsonyabban nem játszom, de ha 20 krajezárt veszitek, sirok mint a zápor eső. Már csak ezért sem illek bele az újvilágnak keretébe, és szeretek csekély ősmerettel, de annál nagyobb buzgalommal a múltban kotorászni; annal is inkább mert ezen sport nem olyan meddő, mint a milyenek látszik. közt mutatta be a legdrágább ékszereit . . . gyermekeit . . . Mennyi fönséges érzés lakhatott ennek az asszonynak a szivében? Mennyi boldogság fakadhatott fel az ő lelkének nemességéből? Mily boldog lehetett az ő férje, midőn napról-napra, perczről perezre tanuja volt annak a kimondhatatlan édes viszonynak, mely Kornéliát Lueszeihez, házi tűzhelyéhez kötötte a szeretet aranyszálával ? A jó anyák fönséges képeivel történetünk lapjain is találkozunk ... Az anyai érzés, az anyasziv mindenható szerelme nincs egyes korhoz kötve. Az a nap világol, mióta Isten asszonyt teremtett a földre . . . Eunek a napnak első fénykévéje ott égett az édenkertben a legelső anyának, a föld legszebb teremtésének: Évának is a szivében, mikor vigasztalásul gyermekeket adott neki az Ur . . . Öröme azoubau, mint a legtöbb anyáuak — neki sem volt teljes . . . Szelid lelkű gyermeke áldozata lett a testvérbosszuuak s a fiatal anyáuak femetui kellett akkor, midőn édes boldogságról álmodott . . . ... És rettenetes gyásza közepett szeretni kellett neki az élőt, ki a másikat megölte . . . Hisz Kain is gyermeke volt . . . Később ezt is elvesztette, mert a legenda szerint a gyilkos fiu vadbőrökbe burkoltan bujdosni ment, hogy elaltassa lelkiösmeretét, mely lelkét szünet uélkül marczangolta . . . Elvesztette mindkét tiát s fájdalma révén jogot tarthat arra. hogy őt tartsuk a világ legelső dolorosá-jának. — De ne menjünk vissza a múltba, hisz — hála az égnek — ma is látjuk az édes anyák mindenhalószeretetének megnyilatkozását. Mindnyájunknak volt, vagy van édes anyja! Akik elég boldogtalanok vagyunk, hogy őt elvesztettük — gyászoljuk őt örökké. Bár meghalt lelke él él köztünk . . . Halljuk édes szavát, sóhaját, aggodalmait, látjuk, ha öröm ér bennünket mosolygó arczát és érezzük forró csókját kihűlt szivének. Emlékezete be van égetve aiivOukbe,