Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-04 / 5. szám

e — Nyíregyháza megkisérlete két izbeü is az időközi változtatást, mind a két izben eredménytelenül. A tíz évi időszak azonban a tolyo 1900-ik év végével lejár, miből kifolyólag az 1895. évi XXXIX. t. cz. 7-ik szakasza, illetve a törvény végrehajtása tárgyában kiadott végrehajtási utasítás alapján ez év folyamáu márczius—május hónapok alatti időszakban uj lakbérosztályba sorozás előtt állunk. A honvédelmi minisztériumtól meg is érkezett már a vármegyéhez a lakbérpuhatolás idejében leeudő foganatosítására vouatkozó körrendelet, amely figyelmezteti az alakítandó vegyes bizottságokat, — melyeknek tagjai polgári részről a törvényhatóság, a pénzügyi hatóság és a város egy-egy képviselője, katonai részről a katouai állomás paraucsnok vagy helyettese, a beszállásolt csapat egy tisztje és egy hadbiztossági hivatalnok, — hogy munkálatukkal oly időben készüljenek el, hogy az juuius végéig a minisztériumhoz felterjeSztessék. Most van tehát itt az ideje, hogy Nyíregyháza város érdekei a lakbérosztalyozás tekintetében megóvassanak és a legközelebbi tiz évre biztosíttassanak. Maga a puhatolás akként tirténik, hogy a szükséges helyiségekkel biró lakások legutóbbi 5 év alatt fizetett, illetve adó alá bevallott bérjövedelme álapittatik meg és vétetik fel egy e czélra szolgáló kimutatásba s ezen 5 évi bérjövedelem átlaga vétetik az osztályozás alapjául. Körültekintést és megtelelő előkészületet igényel tehát ez az eljárás s mint mindenben, ugy itt is az előkészületek alaposságától függ az eredmény. Nyíregyháza uagyou sok dologban megadta már az árát a kellő gondos előkészítés hiányának. Elég reámutatnunk magára a lovassági nagylaktanyára. Ezreket tízet reá a város évenként csupán azért, mert uem elegendő óvatossággal fogott bele a város az egymilliós építkezésbe és olyan bérösszegért adta bérbe 25 esztendőre, amely sem az építési tőkének és a/, évi fentartási kiadásoknak, sem a helyes lakbérosztályozás szerinti bérszabás-szerü térítési dijaknak meg nem felel. Fájdalom, nincs módjában a városnak, hogy a 25 évi bérleti idő tartamának lejarta előtt ezt jóvátegye, Az uj, kedvezőbb lakbérosztályba emelés csupán az egyes tisztek részére a város által szolgáltatott lakásokért járó lakbértéritményekre lesz kihatással és az itt állomásozó, lakást bérlő tisztek lakbérilletményére. Nem szabad azonban kicsinyelni ezt sem, mert bár ez idő szerint csupán a közös huszár ezred ezredese és a honvéd huszárok őrnagya számára bérel állandó lakást a város tetemesen magasabb összegért, mint amennyi megtérítést kap, a lakbérosztálynak kihatása vau az ideiglenes (átvonuló) beszállásolás költségeinek meg térítési összegére is s mindezeken felül a város ..IN T t It V I I> fO ' " mindig ki van téve annak a lehetőséguek, hogy a többi összes tisztek természetbeni lakást igényelnek s a város köteles adni, tekintet nélkül arra, hogy tényleg mennyi bért kénytelen érte fizetni. Nem akarunk elébe vágni a foganatosítandó puhatolási eljárásnak. A ínyit azonban jelezhetünk, ho„'y amennyire a nyíregyházi tényleges lakasbérviszonyokat ismerjük, Nyíregyházának nem a hetedik, de a harmadik vagy legfeljebb a negyedik lakbórosztálybau kellene lennie. Kis szikrából is lesz nagy tüz! — UtóhaDgok egy biróválaszlásrúl. — Lehetetlen elhallgatnom, hogy a legközelebb lefolyt bíró-választásokat megelőző dolgok, — az u. n. suba alatti korteskedésből merített tapasztalataimnak kifeje zést ne adjak. Ilogy ezt tegyem parancsolja először erkölcsi érzületem, de parancsolja másodszor a közügyiránti buzgó szeretetem. Napjainkban az igazságot kutatni s ha megtaláltuk, — előbb vagy utólib — a feledés leplét borítani reá: épen hogy uem közönséges dolog. Ultrán mondhatjuk, hogy jelen koruukban, — remeive töl-bet a jövőtől — az igazság utolsó napjait éli, uiipról-napra tiportatja, kiszorittatva a rut, önző érdektől. Iiíy kiállt a laikus, hacsak kissé tekint is szét maga körül az életben; de még jogosabban kiállhat fel igy az, kit becsülete, népének boldogitására, előbb menetelére irányuló törekvései emeltek ama polczra a honnan állandóau munkálhatta és muukalta is a közjót, az üdvöset : és mégis egyszerre, bár nem ószrevetlenűl sikerűit őt az önzőknek, az érdekhajhászókuak elbuktatni bec-ületébeu némi szenyfolt gondolatát ébresztve ismerőseinek ö•jbi n. Igaz, hogy egy ilyen eset annyi c*ak mint egy paránya társadalom nagy testében, mely azonbiu épenugy bir bizonyos tulajdonságokkal. mint maga a társadalom, annál mkább megérdemli tehát a fáradságot, hogy foglalkozzuuk vele; ku'atva, rámutatva káros következményeire, ugy erkölcsi mint társadalmi szempontból. K iráutsem igéuyel oly reudkivü i alapos megfigyelést sok oldalú tapasztalatot — mint a hogy látszik az e ső pillanat™, — hogy az önző éidekek káros következményeit, egyénekre ugy mint a társadalomra nézve, felszínre hozzuk: mert hiszen igazolj* ezt a minden • api élet. Társadalmunk jólétét munkálni: kötelességünk, erre mindnyájan hivatva vagyunk elsőktől azutólsökig; de ha épen azok, kiknek kezében van lerakva a jog, az eszköz, hogy c»y jobb jövőnek lejyenek elkészítői : az öanön s néháuy emberbarátjuk érdekel-, jólétéi törekesz n'k előmozdítani, — ha miudjárt a mások zsírján is — lehet e kívánni, hogy csak egy község is a sok közölt virágzásnak induljon s a haladás jelszavát írja zászlajára (7). Ilyet kívánni ily körülmények közölt lehetetlen. Ideálisabb körvonalban jeleztem azt, mi jelen czikkemnek tulajdouképeni czélja. E;y mult évi bíró választásnak, vajúdó önzőérdek hátterű képei lebegnek még mindig leiKi szemeim előtt, növelve napról napra erkölcsi felháborodásomat. HogJ jogosult felháborodásom közügyünket illetőleg, az elfogulatl an bírálat, a józan ész legyen döntő. Mai időben a községi biró-válaaztás is modern viszonyainknak megfelelőén, cuy országgyűlési képviseld választásnak a mása .dióhéj" ban; nagyon természetes,— községi biró választásról levén sző — hogy itt az érdekek kisebb térre szorulnak ugyan, de végeredményükben annál többet hoznak a konyhára, akar az egyiknek, akár a másiknak. Itt van a bökkenő, hogy: egyiknek vagy mátikuik azt jó volua megtudnunk, hogy melyiknek hát tultdonképeu (?). Kö.inyű feladat ez, c~ak kissé tekintsünk a dolognak mélyére, számot vetve a körülményekkel. Ha egy, a biró botot mintegy huszonhat évig ke zében viselő, becsületes, községének bizalmát mindvégig kiérdemelt embert — bouafide — leakirtolunk, shelyébe az éveken keresztül szövögetett hálóval egy bírói alakot ugyan, do via-zbábként idomítható embert megkerít tetűnk a jogával élö néppel: a haszon bizonyáia — de uem feltétlenül — a viasz-bábot idomító s az ,én

u jét szivén viselő ember konyhájára megy. Az ilyen viaszbáb féle emberhez pedig a népnek csak addig van joga inig választja, azután pedig a biró urnák van joga a néphez; az ilyen idomítható ember reudeseu duettbe fuj egy követ, melynek az eredménye meglepő. Míg rut érdekeink sorozatával rohanva a ezé! felé, arra a pontra jum'ik, hogy csakugyan sikerült egy bábui illesztenünk az elöljáróság fejévé: elvileg egy Citilina féle összeesküvés szerepének kell lejátszódnia ,mogyoró" héjban, melyet, hogy felderit-űnk nélkű űzhetjük Cic-irot, hiszen napnál világosabban deritik ezt fel, előbb vagy utóbb, az elmúlt évekbeu is lapasztalt socialis népzendűlések. Egy viasz báb ... és sokszor lesz kis szikrából nagytúz. I'edig hát ha jól meggondoljuk a dolgo', az az egyszerű jogával élö falusi nép teszi meg a lépést öntudatlanul, anyagi romlása leié; teher nehezülvén vállaira, hogy gondjait feledje, örömest űrit tuba alatt pálinkás butykosokat, örömeit igyekszik kivenui részét a leendő biró uram házáuál végbe menő, érdek szű te disznótorból is, hogy legalább egy jó napja legyen életében. Persze ennek az eszein iszom rendezésének szele ,érde kcs' iaelyről fuj. Evett-ivott a nép, de csak kárhozatott evett és ivott; a leendő biró uram pedig kezd megbizonyosodni a vásárolt szavazatok mikénti áílaporjiról. I't vau megmételyezve a nép erkölcse mely hitvány pálinka s bus állal szennyezetett be; de a nép végre is öntudatra ébred, a mikor már késő, a mikor már csak a levét issza. Di nincs mit c událkoznunk a nép erkölcsének e megmételyezéséo, mikor ép, olyan ember és igyekszik rajta, — a barátság által lévén érdekelve — a kinek tulajdouképeni hivatása a lelkiekben való épités, muukálkodás, az erkölcs fejlesztése. Várhat, remélhet e ilyen emberektől valami sokat a társatlalom.- Semmit! Pálya tévesztett emberek ezek. AÍ egyik megfeszítve erejét, hivatásával ellenkező cselenedetek végrehajtására vetemedik és segédkezik barátjának, hogy a becsületest, az igazat kimásolják, meri pappá választasa alkalmával nem a pártján volt a kiszemelt áldozat; a másik pedig — hogy csak egy példát hozzak fel — mivel nem sikerült a Regale jogot egy izraelitának kibérelnie, megakadályozván ezt &z előre látó, hauem mert a népe javát stivén viselő embernek sikerüli a község részere kieszközölni, igyekezvén ez által is községét boldogítani; mindéi alkalmat felhasználva miudent elkövet, hogy a birói botot kicsavarva kezéből az „én'-jet illetőleg hatástalanná tegye. . . . Csekély anyagi hasznot sejtető dolog az egísz és mégis evek során át táplálója, bírája iránti ellenséges érzelmeinek. Ez csak egy kis példa „- sok között' de a melyről elmondhatjuk, hogy egy bábu mellet a sok kicsi . . . sokra megy. A nemes lelkű biró rendületlenül ál', de lelkét mégis megtörik azok ar istentelenséget, miket csak egy néhlnyau követnek el ellene s igy menedéket keresve kilép a nemtelen körből. Az egyéni érdekűket hajbászóknik fáradtságát -iker koronázza, mert elérték azt mit elérni akartak. Jóllehet hogy t-zen tó népe birdját továbbra is megválasz taná de ae látva népének alattomos csábitgatását, tévútra vezetését s a körülméuyeket, igyekszik félrevonulni; ha másképen nem is, de igy sikerül ót kiboiírozni. Kétségbe azért ó uem esik, hisz' idáig sem abból élt; mint buzgó keresztyén megvalósulva látja az egyházi író eme szavait; .Juta'omra, melyet az emberek adnak, soha ne számolj, sőt légy készen a báládatlanságra, a rágalom mérges nyilaira, hanem tedd a jót magáért a jóért s az megjutalmaz tégrdet." Méltáu merülhet fel e kérdés, hogy egyéni érdekünk e.őbb való-e a társadalom érdekéivel szemben? E kérdésre következőképen is felelhetünk. Ugyanis ha egyéni érdekeiuk a társadalom érdekeivel szorosan egybe függnek, igyekezvéu egyéni érdekeiuk által társadalmunk jólétet is előmozdítani; akkor van jogosultsága egyéni érdekeinknek; de ha társadalmunk virágzását illetőleg azzal ellenkezésbe jöunek: hazafiúi kötelességünk a tiszta erkölcs szem előtt tartásával csirájaban elfojtani, nehogy keressük az okokat, midőn a fentebbi módon titokb an elszórt soc.iális magvakból lombos terebélyes fát látunk észrevétlenül kinőve, ne feledjük, hogy„jK7ss szikrából is lesz nagy tüz\ Luclfugus. A tavasz programinjii. Hogy az utóbbi napokban a derült napfényes időjárás annyi embert kicsalogatott az utczára, eszünkbe jutott, liogy nem sokára vége a télnek. Jön a tavasz s vele együtt megérkezik ismét a külső munkák időszaka. A gondolatok ilyeténképen való sorakozási azonban eszünkbe jutatta azt is, liogy vájjon Nyíregyháza városát, a város intéző köreit milyen állapotban lalálja ez az időszak, a külső munkák ideje? Vájjon van-e prograininja? S ha van, minő? Mert tennivaló van elég. A mull óv őszén, az ősz végére, a kedvező időjárás mellett szerencsésen elkészü t a másfélszázezer forintba került vasúti ut, amelyet már mostani állapotaban is dicsérettel halmoznak el az idegenek. Az ut kiszélesítése, kikövezése és aszfalt-járdával ellátása fölébresztette az építkezési hajlamot az útvonal mentén. Az éi folyó mellett tető alatt áll már egyike a város legcsinosabb magánépületeinek. Az ugynovcz. it «'•• sokat emlegetett Halasi-féle lelek is gazdái c« r.-lt; azt deputáczió, melynek vezetője ékes szavakban adta tudtomra, hogy honorárium fejeben megválasztottak rendes tagnak, felmentve engem a tagsági dijak fizetése alul egy teljes éven ál. Egyben átnyújtotta az alapszabályokat és a disze sen kiállított felvételi okmányt, mely utóbbiért szinte restelkedve kért négy forint huszonöt krajezárt. Kifizettem az összeget és megkínáltam a deputácziót cognakkal. Furcsa, én azt hittem idáig, hogy inni csak a kefekötók tudnak! Midőn még megjegyzem, hogy az alapszabályok gondos tanulmányozása után rájöttem arra, hogy a ren des tagok csak négy forintot fizetnek évente, (felvételi oklevelet nem kapnak, ez kitüntetés) felveszem történelemnek elejtett fonalát. Sejtik ugy-e, hogy most mi következik V Helyes, eltalálták. A papiros szivarszipka-készitők beválasztottak a vigalmi bizottságba és csakhamar megkaptam az irást, mely meghitt a tanácskozásokra. Nem bocsátkozom részletekbe, elhallgatom a szives fogadtatást, el a remek beszédet, melylyel Oroszlán ur a gyűlést megnyitotta, csak azt említem meg, hoj;y egy tag inditváuyára minden rendbző tiz forintot irt alá a mulatság sikerének biztosítására. Ez összeget természetesen mindenki visszafogja kapni, a tiszta haszonnak reá eső részével együtt. Kötelességemnek tartottam az összeget, nemcsak aláírni, de ki is fizetni, mely példámat a jelenlevők közül senki sem követte. Következett az érdekesnek Ígérkező programúi összeállítása. Kombináczióba vettük az összes éneklő és szavaló művészeket és örömmel constalál'am, hopy e pillanatban a közbizalom felém fordult. A mint az elnök szavaiból kivettem, feltételezte rólam, hogy pertu vagyok az összes művészekkel és én irói reputatiom fentartása czéljából nem mondtam ellent. Szóba került az is, hogy a jelenlevő urak közül nekem lesz a legjobban szabott Ferencz József kabátom, mit »z én udvarias tiltakozásom daczára valamennyien helyben hagytak. Sőt ha jól értettem kijelentették, hogy még rosszul szabottat is csak máson láttak. Elfogadtam tehát a missiót, melyet felajAnlttk és megígértem. hogy elmegyek néhány művészhez és művésznőhöz. Ai elnök tudomásomra hozta, hogy látogatásaimhoz szükséges fiakker költségek fedezésére a mulatság utáu rendelkezésemre bocsátja az egyleti pénztárt, addig azonban legyek szives a csekélységet előlegezni. A következő ülésen referáltam eljárásom eredményéről és kijelentettem, hogy igazán örülök, hogy néhány hírneves művész és művésznő megszerzésével szolgálatot tehettem a zsenge, de már szemlátomást izmosodó egyesületnek. Az afelett kitörő örömet csak a költségvetés tárgyalása zavarta meg. Itt ugyanis kitűnt, hogy ennyi jeles művész fogadására elégtelennek bizonyul a már befiztett töke, minélfogva egy a rendezők által befizetendő tartalékalap létesítése válik szükségessé. Lefizettem az ujabbi tiz foriutot és gondosan hozzájegyeztem i tizenhat forintra rugó fiakker számlához. A harmadik gyűlés végre szóba hozta sóvárgásom tárgyát, a potyajegyeket. Az újságíró és cserejegyek felett heves vita keletkezett. A különbeu oly békés természel ü papiros SZÍVJ rszipka-készit ők kézzel-lábbal védekeztek az ellen, hogy valaki az ó pénzüköu mulasson és daczára annak, hogy máskülönben nagy tiszteletben tartottak, ez alkalommal alaposan leszavaztak. Nem adunk potyujegyet senkinek, mi sem kérünk mástól. Hogyisne ! hogy ide mindeuféle ember be potyázhasson ! ilyenféle kiáltások hallatszottak i; teremben. Nem vallhattam szint, hanem fogtam a kalapomat ós ott hagytam az egész bandát. Az újságokból értesültem, hogy a mulatság fényesen sikerült, és én utólag sajnáltam, hogy megsértettem őket. Mert, hogy ugy kell lennie, azt abból következtetem, hogy bár harminezhat forint készpénzt és dus nyereméi.yosztalékot köve elek rajtok, felém sem néznek. lírai Dezső.