Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-20 / 20. szám

NTÍKVIDÉK liberális gondolgozását és bekességszereletét dicséri városunk társadalmi élete, hol az egyént nem vallása, hanem bensó értéke szerint itelik meg. Hiszszük, hogy az uj lelkész is a béke apostola lesz ugy szóval, mint tettel; A legszebb reményekkel nézünk munkálkodása elé. Szívesen várjuk körünkbe s őszinte szeretettel fogadjuk. Isten hozza közénk mielőbb ! Adorján Ferencz. A kivándorlás. Törvényhatóságuuk tavaszi közgyűlégén, tárgyalás alá vétetett a folyton fokozódó kivándorlás ügye is. ,A vármegyei mezőgazdasági bizottságot felhívta a közgyűlés, hogy a kivándorlás indokainak, alapjának kikutatására, a kivándorlás okainak megszüntetésére a Icözgyüíéshez mielőbb jelentést tegyen." Szabó.Cováruiegye kozóusege lehat komolyan foglalkozik a kivándorlás ügyével és megbízta ti megyei mezőgazdasági bizottságot, hogy az ügyet tegye puhatolód zása tárgyáva, és észleleteit közölje a közgyűléssel. Ez alkalomból nem tartom feleslegesnek, hogy u kivándorlás némely okára rámutassak es jelezzem azon módokat, melyek által a kivándorlás ha uem is teljesen megszüntethető, de nőmileg mérsékelhető leune. Ismerem a közuép, az iparososztály helyzetét, gondolkodásának mójját, velem azon okokat, melyek kivándorlásra ösz tőuzik a szegény köznépet és az iparosok legtöbbjét Innen van, hogy e kiváló fontosságú tárgygyal és is foglalkozni kívánok. Nem lehet tagadni, hogy a kivándorlás egyik legfőbb oka, az általanos szegénység, de hozzájárulnak ebez, hogy lelketlen emberek csalogató leveleket küldöznek Amerikából hazánkba. Ügynökök csábítják a hiszékeny köznépet, de uem azért, hogy szegény népünk sanyarú helyzeten kivándorlás által segitseuek, hanem azért, hogy a közvetítési díjból urasan élhessenek Ehez járul az a sok mese, hogy egyes magy írországi emberek Amerikában százakra menő milliókat szereztek, akik után az örökösöket szájról-szájra járó hír szerint keresik. Ha tehát azt akarjuk, hogy a kiváudorlást némileg csökkentsük, idővel talán meg is szUuiessük, akkor gondoskodni kell arról, hogy a népnek megélhetést biztositsunk. Erre nézve pedig nem elég a tervezgetés, nem elég, ha a közgyű éseu eihaugzott beszédek u'áu e fontos ügyet tovább higyjuk aludni. Tehát egyik fóoka a kiváudorlásuak a közuep éi az ipirososztály szegenysége. A uép szegéuy, mert a szabolcsi emberek legtöbbje a földtniveléseu kivüi egyébhez nem ért. E nép télen át aiszik, ha vm mit, eszik, vagy koplal. Ez a nép akkor dolgozik, ha a kapálás aratás, őszi takarítás id je beköszönt. A szabolcsi uep eszerint az esztendő leguagyobbb részét eiheuyeli. Nyáron 40—80 krajczáros nap zám mellet dolgozik, de amit nyáron keres, megeszi uyáron és a te i ínség üres kamara mellett lepi meg. Ehez járul, hogy a szabolcsi szegény ember egy tehenet sem tarthat, ölésre sertést nem nevelhet, mert a legtöbb községben nincs közlegelő. A szomorú helyzet rovására e-ik, hogy feles, vagy harmados földet sok községben e^yáltmábau nem lehet kapni s ha a birtokos, vagy bérlő oszt is ki feles vagy harmados földet arra szolgálmányt követel, vagy a legsoványabb részt adja, mely a muuka értéket sem adja vissza. Ilyeu körülmények mellett nem c oda ha a uép Amerikába kívánkozik. Oda, ahol ások himis híresztelés szerint, az ügynökök állításaként, aranyat lehet a — Most már én kérem a szavai m .gyarázatát nagyságos asszony! Mit tettem én, a mi jogot ad óune: arra, bogy ezeket a sértő szavakat arczomba vágja? — Hogy mit tett? — kiáltá az asszony nevetve keserüségebeu. — Óh menuyei ártatlanság! Miit tett ? Haszontalan semmiséget, a milyet az önhöz hasonló angyalkák szoktak elkövetni, Elbolonditott egy fi ital leányt és mikor annak a leánynak a gyámji próbára téve önt azt mondta, hogy a leánynak nincs vagyona, akkor ön megoldotta a kereket! Ez ideges kitörése után haragja licsillapult. Szomorúan folytatta: — Óh még moet is érzem a keserves csalódást, a mit hitszegése okozott . . . — És én — vágott szavába a festő — még most is érzem a kegyetlen fájdalmat, mely elfogott, mikor szerelmes, aggódó szívvel irt leveleimet fólbontlanul keptam vissza I Az asszony halál sápadt lett. — Mit mond? — A tiszta valóságot. Szegény beteg atyám hazaérkezésem után két napra meghalt. Az első napok fájdalmas izgalmai után mindjárt írtam önnek egy hétig mindennap. Azután boldog reménykedő szivvel vártam a választ. Hát igen, negyednapra megkaptam. Akkor érkezett vissza minden levelem fölbontatlanul. Elborult a szép asssony tekintete. — Az ön levelei sohasem jutottak a kezetiihez. A gyámom küldhette vissza azokat az én tudatom nélkül. Nagyon szeretett engem a jó lélek, azért nem is tudok rá haragudni. Meg volt győződve, hogy öu boldogtalanná tett volna eDgem, s minthogy első kétségbeesésemben megfogadtam neki, hogy önre csak megvetéssel gondolok, nyugodt lélekkel küldte vissza a leveleket. — Csakis igy történhetett. — Látja, nem kellett volna a rosszat mindjárt elhinni rólam — mondta a festő szomorú mosolylyal;— ha egy kicsit bízott volna bennem, a gyámja nem mert volna olyan önkényesen eljárni. Az asszony lehajtotta a fejét. — Igaz, én voltam a hibás, de a látszat ön ellen szólt és be kell vallania, hogy egy kicsit hibázott is .. . De nem lehetne-e a multat helyrehozni? Nem lehetne e porból is szedui, pedig Amerikában is cs ik as egészséges szorgalmas ős takarékos ember boldogul. É i azt hiszem, hogy a nép nem kívánkoznék Amerikába, ha itthon meg tudna élűi: Tessék teiiát intézkedni, hogy a nép megtanulja a házi ipart. Ila egy felnőtt ember csak 20-50fillért kereshet egy téli 24 óra alatt akkor uem lát olyan nagy szükséget, miutha novembertől tnáju-ig a krajczárnak sziuét sem látja. A házi ipar tanítása annál könnyebb, mert a szabolcsi föld, a Tisza környéké bőven szolgáltat feldolgozásra való auyagot. A mi képünk még a családtagok részére szükséges szalmakalapot sem képes megfonni, a minden gazdának szükséges vesszőkosarat, szekérkast sem tudja megcsinálni. Ezelőtt a gazdag uri asszonyok is fontak szőttek, ma a szegény ember neje, leányai is inkább elpletykálják a hosszú ,éli estét, mint sem fonj inak. Ha az a uép mely napszámolásból száraz kenyérre sem tud eleget keresui mely feles, harmados földet nem kap, még a fehérruháunk valót is boltból szerzi be s a háztartásnál uélkülö. hetlen apróságokért is pénzt ad, akkor nem csodálkozhatunk hogy Amerikába áhítozik. A köznépen kivül az iparosztályból kerül ki a legtöbb olyau ember, a ki Amerikába váudorol. Az iparosok helyzete nagyon válságos uáluuk, mert a vagyonos iparos uruak csap fel, a szegény 'tezdő ipiros pedig nem boldogul, mert nincs pénze anyagra, mert nem győzi a hitelt, mert követeléseit a mi szerencsétlen törvénykezésük mellett behajtatni nem tudja. Az is igaz, hogy a legtöbb iparos garas nélkül fog az ipar kigyakorlásához, mert segédkori fizetését eldorbézolja, örökségét elveri, s midőn nincs kezét mire tenni iparigazolváoyt vált, néhány hónap múlva Amerikába szóló útlevelet kér. A uép igazán súlyos helyzetének rovására étik, hogy a korcsuiá/ás nagyon el vau terjedve, hogy minden faluban van olyau boltos, aki bizonyos összegig hitelez, amit perrel kaphat be, aki egy kosár gab Hi tért ad félkiló sót, 2—3 cső tengeriért ad egy fillérbe seiu került csomó gyufát. Igy aztán nem csoda, ha a nép hovatovább szegényül ós Amerikában olyan Eidorádát keres, ahol kolbászból van fonva a sövény. A ki figyelemmel olvassa jelen csikkemet, beláthatja, bogy mért kívánkozik a szabolcsi nép Amerikába p.'dig sokat lehetne még ez ügyről olyat írni, ami a aok ember előtt csekélységnek látszik, de a uép megélhetésére uagybau kihat. Nem .sorolom fel, de uem is soroihitom fel miudazon okokat melyek az Amerikába való kiváudorlásra ösztöozik a könnyen élői szerető, a miénknél boldogabb hazába áhítozó népe'. E^yet azorbau uem balgaihatok ei, azt nevezetesen, bogy a oép és szegényebb iparos osztály szegényükének es az Ame rikábi vdndorlásáuak a ii 'pnél lábra kapott urhatnáinság, hogy uj.mondom a fényűzés az oka. Ne lessenek eme k'jeleutésemet kicsinyeim, mert a falud zsellér leány, a s rdú ő Cseléd apjának jövedelmét, bérét czifra ruhára kö ti. Nem is e ado leáuy, aki nem a kisgazda, - vagy a kisbirtokos, esetleg a pap, j-gyzó caládjinak öltözékét nem utánozza ruházatra nézve. A cifra ruhára aztán ha uem tellik, vagy városba kívánkoznak szolgálni, vagy Amerikába óhijtauak meuni, mert a városban nagyobb a tízeté-, szabadabb az öle', Ameriklba pedig selyemben jir a koldus is. Az Am:rik\bi való vándorlás folyton szaporodik, mely S'.abo cs, de más megyék közönségét is gondol kodóba ejtette. Ideje is volt e kiváló tanusigu Ugy felett komolyau godolkodoi, de a gondolkodás, a tervez getés nem elég, itt teuoi, sokat kell teuni, ha a folyton harapódzó b itegséget alaposan akarjuk gyógyítani. Ebez p'dig szükséges a betegség okainak alapos ismerése. Segítsünk tehát a oép helyzetéu és adjunk alkalmat arra uézve, hogy kenyerét megkereshesse, nehezítsük valumiképen jóvátenni, a mit egymás ellen vétettUuk ? — kérdé habozva, önmaga is kétkedve. — KisirtsUk meg — ezólt keveseu a művész és azok a szép kék szemek egy pillanatig a réni melegseggel tapadtak az asszony arczára Dj lassúiként kialudt a sugárzó tűz és csendesen megrázta a fejét. — Nem lehet a multat jelenné varázsolni. Mindkettőnk lelkét belepte a lefolyt évek realizmusnak pin. Egyikünk st m az többé, a ki volt. Az előbb váltott keserű szavak is bizonyítják, hogy nincs már a lelkűnk között harmónia. Ón nagyvilági, ünuepelt asszonynyá változott, megszűnt az az ideális, ártatlan, üde leányka le-ni, a ki inspitácíiót tud adni a művész lelkének Modern, raftinált szépsége rombolni tud csak, teremteni uem. És én? ... E fáradtam, elkedvetlenedtem. Akármit beszélnek is hízelgőim, érzem hogy hanyatlom. Nem tudok már lelkesülni; a művészet szent őrületei, melyek nek perczeiben tud csak a művész nagyot, halhatatlant teremteni, elmultak. Szárnyaim nem bírnak, lejebblejebb szállok. A sablonos, középszerű művészet kitaposott gyalogutján járok már . . . Édes szép ass/.ony, későn találtunk egymásra. Az ön okos szomorú -zemeibeu ott borong már a hervadás seitelme és én — faradt, kopottlelkű művész ugyszólváu c

jak elmúlt dicsőségem glóriá jábau sütkérezem. Váljunk el hát szépen és feledjük el, hogy talídkoz unk . . . Isten önuel ! — Isten öuuel! — ismétlő gépiesen az asszony. Lesietett kocsijához és hátradőlve a párnákon, helyemélyedt szomorúálmadozásaíba. Kegyetle lül megölt idealizmusát mélyen hantolta már el a reális elet szürke, agyagos földje. S/.ivében meggyászolta, miutegy kedves halottat és kegyeletét lerótta iránta egy-egy önkéntelen sóhajjal, egy pillanatnyi visszaemlékezéssel. De most megint sajgott a régi seb. Könnyei sürün hullottak szeméből. Egy boldogság képe raj<olódott szemei elé, egy édes boldogságé, mely olyan észvesztően közel volt hozzá, s mely eltűnt, elfoszlott előle, mint a délibáb . . . és ábrándokk il teli, vágyó szive olyan brutális kíméletlen séggel lett átjózanitva a reális életre. . . ... A hintó megállott, a szép asszony fölrezzent álmodozásaiból. S a mint, maga előtt, látta pompás, kényelmes kastélyát, hajlongó cselédeit, megkönnyebbülve sóhajtott föl: — Ejh, mégis csak jobb volt igy! . . . meg az ajánlati lapok kiszerzésít, üldözzük a lelketlen ügynököket és eber figyelmet gyakoroljunk, hogy utleiel nélkül senki külföldre ne mehessen Minden értelmet ember törekedjék megértetni a néppel, hogy Amerikában is csak a munkát fizetik meg s ott is csak a mesék szerint lehet ma már sok milliót keresni. Igy lehet ag Amerikába való vándorlásnak némileg u:ját váeui. Sípos Lajos. A képzelő erő nevelése. (Vége.) Változatosságot! Sokféle és gyors élénkséget igényel a képzelő-eró tanítása, ha azt akarjuk, — hogy a gyér mek ne unatkozzék és gondolkodása el ne tompuljon. A világos, élénk, gyönyörködtető tanításnál pedig igen szép eredméuynyel felhasználhatjuk a vallástan éa a történelem óráit, hol számos eleven példát találunk arra, rnikép érzékithetjük hasonlítások, példák által azon érzék fölötti igazságokat, a melyeket különben homályosan képzelnek a >yermekek. M^rt a vallástan megragadó egyszerű képei fölött lengő s az emberiség történelmén keresztül húzódó isteni lehellet, azoknak történetei s képei fölé oly bajt terjeszt, mely a gyermeki kedélyt teljes mértékében ellenállhatlanul leköti s a benuök lakozó isteni-erő hatalmasan megragadva a képzeló-erőt: alkot, teremt, de fegyelmez. Semmi sem szükséges tehát jobban a képzelő erő nevelésénél, mint elénk szemléltető képek, vonzó példák, erkölcsös elbeszélések, mese, monda, rege, legenda, a bibliai és világi történetek szín ós tartalom gazdag eseményeivel, mert ezeknél a tartalom és előadás az erkölcsi érzületre hat, mely egyúttal az értei em uralmát is jelenti s a képzelódés nem csak a legnemesebb ébresztését mozdítja elő, de állandósításukat is eszközli. Mindezek előadásának azonban közvetlennek kell leuni. Tanítsunk tehát közvetlenül és szemléltetve, hogy a gyermek lelke a szemléltetés által szerzett benyomásokból maradandó képzet-tömeget gyűjthessen magának az önálló helyes iráuyban haladó képzelem megindításához, mert ellenkező esetben a képzeló-arő—az oly gyermekekben, akik soha sem szemlélnek meg jól és egészen semmit, hauem miuden fölött csak átrepülnek s a kikuek nyugodt felfogását a külső és belsó szórakozottság teljesen megroutották — mindig ingatag ós szórakozott lesz. L;lke csak homályosan emlékezik viszsza azon éiemeuyekre a melyekből szemléltetés mellett helyes iráuyu i Ikotó képzelméhez auyagot gyűjthetett volua s az ily módon e homályosult képzeletek fantá/íája segélyevei póto.ni kéuytelen Az ilyen növendék a költészet élénk sziueiben ragyogó szemmel, túlvilági ihlettséggel szemléli a világot, minek következtében ábrándozó, álmadozó leszeu: Jégvárukbin fog gyöuyörködni 8 ha kiábrándult vagy bukóros ábrándjainak él, vagy kedélye örök ingerültsegben forrong s minden életviszonyokat gyű ölve egész életén keresztül szerencsétlen idealista leszen. Miután azonban a körültekintő gondosság, az ö-zhang, a változatosság, élethű előadás és sziu gazdag tartalom bevonásival nyújtott közvetleu és szemléltető előadás csak u„>y válik értékessé és a gyermekek lelkére nézve hasznossá, ha ezen előadás nyomán kifejte't dolgokat nem csak megérteni, de saját lelkiállapotukra alkalmazui is uiegtanuják: ezen czél elérése végeit veze-sük önismeretre a gyermekeket. Ez fontossága miatt nélkülözhetetlen, de igen nehéz tudomány, azért talü* lóau mondja Sólon, hopy: „ismerd meg magadat" mert legszükségesebb, de leguauyobb tudomány az embernek megismerci-3 önmagát. Hány tudományos ember vau, aki ludomáuyáuak alig veheti hasznát, mert saját magát uem ismeri. A gyermeknek is mindenekelőtt, meg kell ismerni-j önmagát vagyis szellemi látkörét, ha azt nem akarjuk, hogy képzelet-világának féktelen csapongása ót magával ne ragadja s az örvénybe ne meritse. u^yan, hogy azon hetykeség, mely a gyermeket olykor-olykor elragadja, minden egyed tulajdona, de ez nem valódi intenzív erő, hanem szalmatűz s a mily hamar lobban oly hamar elalszik. A mely gyermek ezt bilsmeri, igyekezni fog értékes, parazs tűzre teuni szert. Megtanítja ez a gyermeket tűrni, remélni s a képzelet világában szőtt ábrándját az élethez viszonyítva az ész uralma alá helyezni. Szükséges ez ezért, hogy erói egyensúlyba jöjjenek s támpontjukat az észben találják. Mert, ha ez az egyen-uly megzavartatik s a gyermek lelke főiött az ész elveszti összpontosító hatalmá', akkor az ember az élet komolyabb viszonyai, körülményei között soha sem fog boldogulni. Dd szükséges ez azért is, mivel az ész az, a mi az embert a szó szoros ért,elmeben emberré teszi s az embert csak ugy élhet és tarthatja fenn magát, ha eszét használni tauulta. Meg kell tebá' a gyermekkel ismertetnünk saját magát s azutáu meg kell tanítanunk arra is, hogy erőit, eszét okosan haszualni tanulja, mert czéliráuyos vezetés nélkül mihelyt a gyermek eszét használui kezdi ezer tévedésnek k.-.puja nyílhat meg előtte s vilihat végzetessé életére uézve. Valamint azoubiu egy diszes épület felépítésének mintegy koronáját képezi a tető, mely nélkül az egész épület semmit sem érne, mert az idő viszontagságai hamar fulemé-ztenék: ugy a képzelö-erö nevelésénél is elengedhetetlen kellék a munka megkedveltetése a gyermekekkel, mert e nélkül a goudosau elvetett magot a műveletlen talajban hamar felverné a gyom. Kedveltessük meg tehát a gyermekekkel már kisded korban az öutudatos, hasznos irányú — testet ós szellemet egyaránt fejlesztő — munkát. Ezeu czélból fejleszszük ki muukássági ösziöuét » ez á tal már csirájában fojtsuk el és öljük meg az ábrándozásra, a képzelődésre való hajlamát. Mert, a hol a gyermekek üdítő tnuukábau találják vágyaik kielégítésében a gyönyört; a hol a gyermekek minden ideje — természetesen túlterhelés nélkül — reális, de hasznos dolgokkal értékesíttetik : ott nem marad ideje vágyait fellengzős, a képzelet — világában mozgó ideális eszmékkel megrakni, hanem egyszerű, természetes, józan felfogású, az élet minden viszonyaihoz alkalmazkodni tudó, egészséges gongolkodá-u ember leszen.