Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-22 / 16. szám

— 5 — engem, sem gorombaság, sem ijesztgetés le nem fog téríteni soha! ezt tanullam azon nagyon is tisztességes körben, a melyben éltem ! Beismeri A. K. úr, hogy az egyháznak 2500 frlot tevő 5°/„ r- jövedelmező regále váltsági kötvényét, melynek r/

0-át a lelkész élvezi, eladott. Hogy az efféle kötvényt a törvény kötött, tehát el nem idegenithetőnek mondja a Nagytiszteletű e. h. m. jól tudja. Tehát világos, hogy törvény ellenes dolog követtetett el! Hogy, hogy és miként jött létre az az egyhangúnak nevezett presbyteri határozat, különben is hosszúra terjedt kérvényemben foglalkozni nem fogok. Hát igazságosnak tartja a Nagytiszteletű e. h. m. az eladott kötvényekre hozott Ítéletet? nem volt ezen gyűlésen a jövőbe látó praktikus biró? Hiszen ő nem 2500 frtot vett fel, a mint az itélet mondja, de el nem idegenithető tulajdont adott el, tehát neki I ötvényt kell vissza adnia, ezt kivánja az egyház és idővel utódjának érdeke! Mert Nagytiszteletű e. h. m. ezen kötvény árhullámzásnak, van alá vetve, mai értéke 100 frt, de idővel lehet 150 frt is! Miért károsodna tehát a jövendőbeli lelkész? hiszen az egyházmegye a papi jövedelmek feltartásánál a minumiális dolgokig inegyen, arra az egyházi törvények is utasítják, miért teszen tehát ez esetnél kivételt? De vegyük fel a mai állapotot. A fenti összegű kötvénynek évi °/„-a 125 frt, ha pedig 2500 frt takarékpénztáriig kezeltetik, maximálisan 4V

2% mellett 112 frt 50 kit jövedelmez s a jövendőbeli lelkész jövedelme minimálisan 12 frt 50 krral csonkittassék ? Igaz hogy nem rettenetes összeg de mégis pénz, és jövedelem csonkulás! Hát nttü e. h. m. az itélet igazságtalanságát az itélet ezen pontja igazolja legjobban, mert ha kérvényemben vádat lehet találni ugy ezen kötvények eladása az, ez pedig az itélet szerint is tény! Hol van hát a vádnak alaptalansága? hiszen a vádlott legalább tul enyhén elmarasztaltatott! miért bánt hát engem az egyházmegye? Fel kell jajdulnom az itélet azon pontja ellen, hogy én A. K. ur ellen több izben alaptalanul vádaskodtam! ezen állítása a nt. e. h. mk. legenyhébb kifejezéssel élve minden alapot nélkülöz ! Tessék az állítást bebizonyítani; s ha bebizonyítja az egyházmegye állítson pelengére szó nélkül tűröm, de azt is tudom, hogy az sein tartozik Krisztus tanai közé, hogy egy erkölcsi bíróság bárkire is valótlanságokat oktrojáljon! Ha jól emlékezem 1893. évben, a községi ev. ref. lakosok kérelmére, s azon kijelentések után, hogy a presbyteriumnak panaszt tettek, de annak tagja felszólalni nem mernek, s más felekezetűek a reformátusokat zsidóknak gúnyolják, adtam be egy kérvényt b. e. Lukács Ödön volt akkori esperes úrhoz Gsurka István akkori tanitó ellen. Ezen kérvényben jelentettem azt, hogy Bujon a ref. halottakat a tanitó nem temeti, hanem a nagyobb iskolás gyermekekkel harangoztat, a harangozót elküldi temetni, a stólát pedig ő szedi fel. A kellemetlenségek megakadályozása czéljából tettem ezt, de kérvényem végén felkértem b. e. esperes urat. hogy ha az eljárás helyes volna, kérvényemet egyszerűen semmisítse meg. Ezen kérvénynek az iratok között kell lenni az e. h. megyén. Én nt. e. m. soha életembe nem hazudtam, soha hazugsággal az e. h. m. ezen Ítéletével szemben senki nem gyanúsított, s annyival furcsábban jön az ki, hogy épen Andrásy Kálmán úrra, akinek bűneit