Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

XXI. évfolyam. 13, szám. Ha.mnr-.mmm H!«Up'iv!}nyvtáp H&veilt'litrtsylú Nyíregyháza, 1900. április 1. rt t V/Mi VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCS VARMiSGYE HIVATALOS A SZABOLCS VÁR BEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. >Ietíjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a x l

aP szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- * S

z*

l

l'

e*

zt0 C'

A

lkéretnek beküldeni. , Minden négyszer h.íábozott petit sor egyszer lamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos fo^jutnTk ^ l6Velek C3a

k '

8mert ke2ektó1 közlése 1

0.

fillé

ri többszöri közlés esetében 8 ill. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. Kinostári bélyegdl) fejében minden (gyes birA kéziratok csak világos kívánatra s az 1 detés után 60 firér fizettetik, illető költségére küldetnek vissz i. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasensíein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Némotország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban 7099. K. 1U00. Hivatalos rész, Szabolcsvármejye alispánjától. A községi elöljáróságoknak. Értesíteni, czimet, hogy az utóállitások Nyíregyházán folyó év junius hó 20. és '21-én, továbbá augusztus hó 3-ik napján fognak tartatni, s felhívom ennek szabályszerű közzétételére. Nyíregyháza, 1900. márczius hó 19-én. Mikecz János, alispán. Levél a szerkesztőhöz, amely a közönségnek is szól. Budapest, 1900. márczius 26. Igen tisztelt szerkesztő ur! Becses lapja legutolsó számábau csikket olvastam az agrárizmusról. Ez a czikk a megszüntetett őrlési forgalmat és a gabona uzsora üldözését az agráriusok bűnéül rójja fel. Mindkettőt a visszafelé elsült fegyverhez hasonlítja. Valóban, ez a két fegyver elsült, és durranása sok fület sértett. Lövege azonban senkit sem talált halálosan. Egész röviden a következőket jegyzem meg Az őrlési forgalom megszüntetését sürgették a gazdák és sürgette az egész vidéki malom-ipar. Mert ez a kedvezmény csak néhány fővárosi nagymalomnak szólt. Ezzel a kedvezménynyel, amelyhez még refakczionális előnyök is járultak, néhány fővárosi malom teljességgel uralta a helyzetet és megbénította a vidéki malom-ipar versenyképességét. Már pedig a vidéknek érdeke, hogy ipara fejlődjék s egyáltalán érdekében áll tiltakozni a czentralizácziónak jelenleg divó túlzásai ellen. Őszintén csodálkozom ennélfogva, hogy vidékről hallok rekriminácziót az őrlési forgalom miatt, A „NYIRVIDEK* TARÜZÁJA Mozaik darabok Szabolcsvánnegye múltjából. (A Bessenyei-Kör 1900. márczius 24 én tartott estélyén való felolvasásra irta: Kovács István kir. táblai biró. Felolvasta dr. Prok Gyula ügyvéd, a Kör főtitkára.) Most mikor minden vármegye, lehet mondani mindenik család, mint egy ujult erővel kezd foglalkozni eredetével, történetével, talán netn lesz érdektelen, ha mi is vetünk egy tekintetett vármegyénk múltjára. Talán ez a felfogás vezette a Bessenyei-kör agilis irodalmi szakosztályát is akkor, midőn a mai estére ilyen irányú felolvasás tartását határozta el, de félek hogy balul üt ki vállalkozása, midőn ennek megvalósítása közben reám gondolt és az anyag előállításával engemet bizott meg, mert én ugyan szintén szeretettel függök vármegyénk múltján, de az én csekély ösmeret köröm mellett nekem nehéznek látszik erről valami ujat, vagy olyant mondani, a mi nem volna közösmeretü, vagy nem volna már közre adott műből olvasható, a miről pedig én azt tartom, hogy jobb azt az eredeti forrásból meríteni. A mi pedig nem közösmeretü, azok olyan apróságok, olyan kis szilánkok a történet adatai közt, mint a homok dombjainkból kikerülő egy-egy obsidian darabocskák, vagy egy parányi koczka, melyről nem is sejtjük, hogy honnét törött le, azért az ilyen értéktelen mozaik darabocskák talán nem is érdekelnek senkit! Jókai Mór az ő ragyogó fantáziájával megirt egyik regényében Magyarország, a magyarság ősetnlékeiről szólván, mintegy sóhajtásképen mondja, hogy „ez a föld quádnak, sarmatának, gepidáknak, góthoknak és rómaiaknak megőrizte emlékét, csak a ki ezt a földet annyira szerette, a magyarnak nem őrzi emlékét kebelében . . . amelyet éppen a vidéki malom-iparosok panaszoltak fel a fővárosi malmok méltat'an kiváltságául. Az őrlési,forgalom beszüntetése nem agrárius vívmány, hanem osztrák vívmány. Egyik olyau conditió sine qua nou-ja a kiegyezésnek, amelyet túlnan diktáltak. Szóval a politikai körülmények gyümölcse. Szívesen kóstoltunk bele és nem mondhatjuk, hogy keserű ize van. Maga Tisza István gróf, az őrlési forgalom legszámbaveendőbb védelmezője beismerte, hogy a máig való eredmények után még nem lehet biztosan megítélni a beszüutetéskövetkezményeit. Egyébként az őrlési forgalom testvérei, a szabad raktárak fenmaradtak. Ezekbe vámmentesen betározható az idegen buza, spekulálhatnak vele és nyomhatják az árakat. Ha az őrlési forgalom bukása agrárius vivmány leeudett, a vámmentes buza szabadraktározásának is buknia kellett volna, mert ^gyik épp oly kijátszása a vámvédelemnek, mint a másik. És tessék megjegyezni, hogy a vámvédelem uem u. n. agrárius érdek, hanem érdeke m

;uden gazdának, aki gabonát termel. A gabonauzsora üldözésében az agráriusoknak annyi szerep jutott, bogy az Otnge. hivatalos lapja néhány czikket hozott ebben a tárgyban. A kérdést a Budapesti Hirlap vezette be s átvette a napi sajtó nagyrésze. A földtnivelési, belügyi, s igazságügyi miuiszterek rendeleti uton iutézkedtek benne s a jogászkörökben felolvasást tartottak róla. A zsurnalisztika, a társadalmi és államhatalmi tényezők egyformán bűnösök abban, hogy a gabona elővételek örve alatt űzött uzsora visszaélések ellen hajsza indult meg. De a magyar judikatura a legbünösebb, mert a bíróságok vették legelső sorban oltalmuk alá az „elővételek" áldozatait. Aki tudja azt, hogy p. o. Beregben és TorontálÉs ezzel a sóhajtással gondolhatunk mi is vissza szülő vármegyénk, a honfoglaló ősök egyikének az ős Szabolcs vezérnek területére, hogy nem talál szemünk emléket, mely a szent helyek közzül is a legszentebbet, a magyar ősök áldozó helyét, harczaiknak, vitézségüknek területét jelölné, bár érezzük, tudjuk, hogy ennek a vármegyének területe nem volt puszta, az ő sokaságuk nélkül való és nem volt néma az ő vallási szertartásuk, társas vigasságuk, halotti toruk zenéje, harczi fegyverüknek zöreje nélkül való. Az elpusztult berkekben mintha ősi leventék, lnjadonok danáját hallanók most is; a kiszáradt, levezetett tavakat övező, lombos tölgy és fehér nyír-erdővel borított domboldalokbati mintha az ős magyar vallás igéje és a halotti tor siralma hangzanék felénk. És ha átadjuk magunkat e hangulatnak s elmerülünk a mult idők történetének még is található apró töredékei közt, azok összerakosgatásából mintegy általuk hypnatisálva mégis rájövünk, hogy a mi vármegyénk még sem szegény történeti emlékekben és ha nem ékesitik is területét ős monamentális emlékek, annál több emlék fűződik itt a honfoglaló ősök első századokbeli köz és harczi életéhez, itt a hol igazán elmondhatjuk a költővel, hogy szemünk láttára is — az ősök poraival játszik a lengedező szellő! Megvallom mintegy ösztönszerűleg mindig idegenkedéssel fogadtam a vármegyénk történetére vonatkozó adatoknak olyan színezését, mintha a magyarok bejövetele után a mai Szabolcs egykor Szabolcs és Borsova vármegyéknek az a része, mely a felső Ti~za kanyarulatába esik, a magyaroktól idegen nép törzsek maradványával telítve lett volna, s bogy ezen a területen az Árpádok idejében jelentékeny szláv törzsű népek is laktak volna, mint azt például a milléniumi esztendőben egyes községek megkisérlett monográfiái leírásában sokan behozni iparkodtak . . . Nem kívánok ugyan azukkal a monografla írói kísérletekkel foglalkozni: csak azért emlitem fel, hogy az ilyen ban milyen irtózatos pusztítást vitt véghez a gabonauzsora, az nem csodálkozhatik ezen az erőteljes reakezión. Az agráriusoknak ebben a kérdésben nincsen is külön kívánságuk. A kisvárdai járásbíróság Ítéleteiben benne van, hogy vismajor esetén felperes az előre megvett buza szállítását, vagy árának kiegyenlítését nem követelheti. Ez a birói gyakorlat bennünket is teljesen megnyugtat s e tekintetben teljesen egyetértünk a szolid kereskedőkkel. Ezt bátran állithatom, mert vezető embereikkel érintkeztem. Az elővételi ügylet szabályozását a kormány minden különös agrárius presszió nélkül vette tervbe. Tessék elolvasni a dr. Nagy Ferencz értekezletit a kereskedelmi törvények revíziójáról. az elővételek szabályozását ő is sürgeti, pedig dr. Nagy teljesen indifferens jogtudós. S állithatom, első sorban a tisztességes kereskedők érdeke, hogy szabályozzák azt a zavaros kérdést, mert tisztességes ember semmiféle törvényes rendezéstől nem fél. Ellenben oka van kivánni hogy arról a térről, amelyen ő áll, a tisztességtelen törekvéseket kizárják. Csak röviden akartam rá mutatni, bogy az uzsora hajsza nem egy fegyverdurranassal hasonlítható össze, hanem egész sortűzzel. S akinek ez fájt, az kétszer aunyi fájdalmat érdemelt meg. Általában véve meglep, hogy az az agráriusok felől exezentrikus nézetekkel találkozom ott, ahol nincsen politikai érdek,és ahol nincsen pénz érdek. Magam is azt hinném, hogy ezek az agráriusok rabló lovagok, ha nem ismerném őket. De tessék megnézni, kikből áll ez a tábor. Vezeti Károlyi Sándor gróf, akinek sok száz szövetkezet áldja a nevét. Bárki megismerné ezt az agg főurat, megszégyenülve kérne bocsánatot tőle, ha törekvéseinek nemes czélzatát kétségbe vonta volna. Aztán vezet Gróf Dessewffy Aurél, akit a Nyírség előtt nem kell ismertetnem. elvetett szó nem kis jelentőségű, mert alkalmas a mai nemzedék előtt más színben tüntetni fel vármegyénk egykori képét. Sokszor a jelentéktelennek látszó adatolás is, könnyen nagy tévedések előidézője lehet, a melyet azután vajmi nehéz onnét kiküszöbölni. Hazánk és vármegyénk történetében ugy is elég sok van az e féle hibákból . .. Jelentékeny történet íróink is vannak, a kik például Timár, Dombrád stb. szerintük szlávos hangzású, vagy jelentésű helynevek után azon a helyeken szintén szláv törzsű népek telepedését, vagy a magyarok bejövetele után, az Árpádok idejében is ott beolvadás nélküli megmaradását feltételezik . . . A többek közt Foltin János, ennek a vármegyének szülötte és jó hirü történészünk is, a ki, mint később említeni fogom, a különböző többé kevésbé számba vehető történészek által majd Arad, Békés, vagy éppen Borsod vármegyében helyezett egyik ős apátságunk a Zazty apátság hol fekvésének kérdésével foglalkozván és ennek az apátságnak helyét Szabolcsvármegyébe helyezvén, miután Han Lajos békési iró az apátságnak nevét szláv eredetűnek és szláv jelentésű helynévnek tartja, ezt a hiedelmet magáévá téve, készen volt a feltevéssel, hogy ime Péter Gomes, az apátság alapitója, kit Szabolcsvármegye első ösmert Comesének is tartunk és a kinek Foltin János az Abákkal való rokonságát vitatja, éppen a szlávok megmagyarositása czéljából alapította ezt az ős apátságot itt, melynek közelebbi helyét szerintem nagy szerencsével az egykori bélhalász, a mai Nagy-Halász község határában Kállay András vármegyénk volt főispánja birtokának részén határozza meg, s feltevésének bizonyítására csak hamar adatot is talál az apátság kétségtelenül szlávnak fogadott helynevében és abban, hogy az apátság alapitó levele szerint annak közelébe esőnek veendő egyik adományos hely, Dombrád is, melyet nyilván a szláv hrád szó összetételének tart, szintén szláv jelentésű és eredetű helynév és abban, hogy Dombrád útán szintén az apátságnak adományozott Suruk ma Zsurk helynevénél felMai siámunk ÍO oldalra terjed. I