Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-25 / 12. szám

IV Y I II V I D ÉK megye déli része, Heves, sőt Ugocsa varmegyékben a filloxera által elpusztított szolo területek újra ültetve lettek, s ezeu szőlő telepitesi munka ottan a lakosság megélhetését talan jobbau biztosítja mintha hozzánk aratásra jönne, s ha tekintjük azt, hogy Bihar és Hajdú vármegye is, ki eddig munkás szükségletét az utolso év tizedben ezen szőlővel újra telepitett területről nyerte, mostan utalva lesz, Sáros, Uug, Bereg megye munkás feleslegére, akkor nem várhatunk arra, hogy arató munkás szükségletünket, a maguktól lejövő munkásokkal fedezzük, mivel ilyenek alig ha lesznek — s éppen azért előnyös lesz a gazdaközönségnek arató munkásokról már mostan, jó előre gondoskodni. Oltványi Ödön. Az agrárizmus és a gabona uzsora. A ki az agráriusok működését figyelemmel kiséri, évek óta látja, hogy népboldogító eszméktói terhes; de azt megszülni nem képes, vagy ha is; az többnyire torzszülött; ennek oka az, hogy az agráriusok csak addig népboldogitók, amíg érdekük kívánja, p. . . igen szívesen keresztül vinné azt hogy a búzának ára 15 frt legyen, ha mindjárt a szegény ember gyomra rovására is; de törvény utján kivánná szabályozni, hogy az ipar és kereskedelmi czikkeknek milyen magas, jobban mondva milyen alacsony legyen az ára. Elllensége, halálos ellensége minden életfeutartási ösztönből keletkezett szövetkezetnek, (hogy tetszetősebb legyen kartelnek) de ó folyton szövetkezik. Üldöz, lehetőleg keményen minden, habár csak képzelt ellenséget, arra nem gondol, hogy az ellenség ellen haszuált fegyvere hátra fele is elsülhet, a mint el is sült, ket hangzatos czimmel ellátott hajszában, az őrlési forgalom és a gabona uzsorában. Évek hosszú során at tűi-fát megmozgattak, hogy a vámkülföldi gabnának behozatalát megtiltsák, avagy lehetetlenné tegyék; es a ki nekik azt magyarázta, hogy ennek ők isszák meg a levét, lett-legyeu az barmih magas állású, bármily hozzáférhetetlen egyéu, azt ók meggyanúsították. Legnagyobb közgazdasági ellensegüuk az általuk annyit szidott osztrákkal egyetértve azt keresztül is vitték, ezeknek nagy hasznára, neküuk megmérhetetlen káruukra. Mert tessék elhinni, hogy nekünk abból nagy kárunk van és azt a fő agrarius urak már be is látták és sirnak, keservesen sírnak, de ott a hol senki sem látja őket, mert ók férfiak, büszke férfiak, őket ne lássa senki sirni. Eddig ugyanis a kikészítés végett vám visszatérítés mellett behurczolt román és szerb buza telte lehetővé, hogy a belföldi búzának itt-ott tűrhető ára is volt, mivel a bpesti nagy malmok az olcsó külföldi búzát, a mi kitűnő, de aránylag drágább búzánkkal keverve őrölték, és ez átlagos olcsóbb árt eredményezve, tette lehetővé, hogy a tengeren tul is piaczot kapott a magyar liszt. Miután ez már nem lehetséges, az export is niegszüut, ezzel együtt megszűnt a magyar buza kereslete, a mi egyenlő az áreséssel. Itt tehát a fegyver hátrafele sült el. És most jöu a legszörnyebb a gabonauzsora. Ezen rémet, daczára annak, hogy unudig megvolt, csak 2 évvel ezelőtt fedezték fel, az agráriusok és azoknak vezérei; idokolatlan, erőszakos és igazságtalan hajszájukkal, a gabonakereskedelem ellen. Eddig ugyan is állandó volt az a gyakorlat, hogy a gabona kereskedők előre megvették a gazda termését. Kifizették a megalkudott árban, mert hisz alku tárgyát képezte és az eladó gazda megvolt vele elégedve, mert az előre kifizetett pénzzel gazdaságán eszközölni tudta a szükséges beruházásokat. Nem kellett a drága takarékpénztári kölcsönért fűhöz-fához szaladnia, hanem becsületes alkuban, mely mindkét félen állott, előre megkapta a pénzét. És kiadott el előre gabonát? Eladott a kisgazda, mikor 20—30 frtra volt szüksége 4—5 mázsa búzát, éltek azok, akik egy nyomorult cseléd koholt pletykájának lettek szerencsétlen áldozatai. Tasnádyné néhány perez alatt összeszedte ékszereit s a legközelebbi vonattal anyjához utazott A férj balsejtelemtől gyötörve ingadozó léptekkel tartott lakása felé. A leány fecsegésének kezdett hitelt nem adni, mindamellettoly izgatott volt, hogy elhatározta miszerint neje előtt őszinte lesz, a nyelves leányi pedig azonnal kikergeti lakásából. . . . Hol van őnagysága, kérdé a vele szemközt jövn Borcsától? Megszökött, uram, megszökött! Tasnádyt szivén találta e nem várt, e megrendítő hir, a az erős férfi egész valójában annyira remegett, hogy összeesésétől lehetett tartani. Borcsa szerfelett örült az alig leméit nagy eredménynek. A szemtelen cseléd romlott szive hangosan dobogott, midőn urát a hiszékeny embert, e legborzasztóbb kínoktól gyötörtetve vonaglani látta. A uyomorult teremtmény, az emberi nevezetre méltatlan leány összetörte a jó férj szí vét, kikergette otthonából a legjobb asszonyt, s mindez azért történt, mert egy cseléd fecsegésének hitelt adtak Tasnády megindította a válópert, melynek előzményei alatt a válaui készülő felek egymás iránt engesztelhetlenséget hoztak fel okul. Az ügy egy tapasztalt lelkiismeretes biró elé került, aki csakhamar belátta hogy a válani készülő házasok valamely véletlennek áldozatai. A biró óvatosan és ugy járt el, hogy a férj kénytelen volt részletes, hű vallomást tenni. Tasnádyné, az okos asszony szintén elmondta mindazt a mit a hűtlen cselédtől hallott, ami őt férjének elhagyására késztette. Mindebből pedig kitűnt, hogy a Borcsa leány által önzésből kieszelt koholmánynak legkisebb alapja sincs. Tasnády bocsánatot kért nejétől, a jó nő megbocsátott és családi boldogságukat többé a rágalmazók rosz nyelve nem zavarta meg. Sipos Lajos. mondjuk a piaczi áron 1 frttal olcsóbban; ez nem tette öt töukre, mert szükségletét készpénzzel zsebében fedezte, amit anélkül jóval drágábban tehetett volna, vagy nem is tehetett volna mert hitelbe nem kapott volna. Eladott a nagy birtokos vagy fenti okokból, vagy az okból, mert elfogadható árt kapott, ós számot vetve magával évi fáradozásáuak, vagyonának megfelelő ered menyét látva. Megtörtént aztán, hogy az előre eladott gabona szállítása idején, a napi ár magasabbb volt, mint a vétel idején, a gabonakereskedő tehát nyert. De megtörtént az Js, hogy a gabonauapi ára, annak szállításakor alacsouyabb volt mint megvételekor s akkor a kereskedő vesztett. Megyénkben több nagybirtokost, mágnást tudnánk meguevezui, ki a mult évben is előre eladta termését, ós szállításkor a napi ár 2 frttal ls alább volt az eladási árnál. Évekig senki ezeu nem akadt fenn. Mig nem 2 évvel ezelőtt rosz termés következtében a buza ára 6 frtról 12 frtra emelkedett. Ekkor az agráriusoknak azonnal eszökbe jutott, hogy ez uzsora. Százával indították meg a gabonakereskedők ellen uzsora czimén a pereket. És elfelejtették, hogy az a gabonakereskedő, mikor előre megveszi a termést, koczkáztat. Mert ép ugy megeshetik, hogy a gabona árak az átvétel idejéig esuek, mint a hogy emelkedhetnek. Tényleg azonbau nem vesztett a gabonakereskedő azért, mert legtöbb esetben, mihelyt a vételt megkötötte, ugyancsak rögtön eladta, a kiskereskedő a nagykereskedőnek, ez pedig a külföldre. Nyert tehát a kereskedő és nem veszített a gazda. De mit láttuuk? azt, hogy felbiztatás folytán beperelnek egy péket, mert három esetben saját mesterségéhez búzát mert venni előre és a bíróság vád alá helyezi ezért. Da mi történt volna, ha véletlenül az évben kitüuő termés van és a buza ára esik? Hisz ha ez lehetséges, akkor ma-holnap a virstlist, ki nyáron m>'g vesz a gazdától egy falka sertést, télen süly szeriut átveendő és fizeteudő előre kialkudott árban, és ha talán azért, mert a sertés időközben kidöglött és euuek ára felmegy, az eladó őt uzsora perbe fogja vonni. Avagy az aszalt szilvát termelő bosznyák (mely áru ép oly tőzsdei áruezikk, mint a buza) ki rendszerint tőzsdén adja el előre produktumát, ha szilvája kevesebb terem, mint a mennyit várt és ez megdrágul, uzsora perbe foghatja vevőjét, mert időközben felment az ára a szilváuak; avagy azon a czimen, bogy mikor eladta az árut, meg volt szorulva pénz dolgában. Mert hisz ez történt a legközelebb mult időben uáluuk, felbiztatták a gazdát, bogy az eladott gabonát, mert időközben felment az ára, ne szállítsa, mert uzsora üzletet kötöttek vele. Ezzel szemben a gabonakereskedők nem tehetnek egyebet, mint hogy beszüntették a gabona elővételt. Ez természetes kényszerítő szükség volt. Mert egy tisztességes gabonakereskedő sem leheti ki magát annak, hogy nevét, mint uzsorásét a nyilvánosság előtt meghurczolják. Ennek a tartózkodásnak végzetes kövekezményei lehetnek. Mert feltéve az esetet, hogy at idén jó termés lesz, sok lesz a gabona, de miután a kereskedő előre nem vesz, előre el sem adhat; aratás utáu megtörténhet ismét az a szomorú eset, hogy a gabona árak leszállauak öt-hat forintra. Igy sült tehát e téren is el az agráriusok fegyvere hátra fele. Az agráriusok ezt már belátják és egyet fordítanak a köpöuyegen és azzal gyanu-itják a gabonakereskedőket lapjaikban, hogy azért olc-ó a buza, mert a kereskedők daczból, az uzsora pereket megtorlandó, boykottálják a búzát. No ha ez nem rosz akarat, akkor nem egyébb higvelejüségnél. Egyben azouban igazuk van az agráriusokuak és ebben minden tisztességes kereskedő is támogatni fogja őket; a börzét meg kell rendszabályozni és vissza kell adni eredeti rendeltetésének, hogy az ne mouakoi játékbarlang legyen, hol mint a budapesti börzén, főpapok, mágnások, katonatisztek és asszonyok szerencséjüket próbálják ki. A börzén csak arra hivatott egyének köthessenek üzletet, <le csak kész áruban fzállitandó czikkekben; vegyenek részt ott az arra hivatott gazdák is ós ez esetben bizton tudjuk, hogy az agrárius meg fogja érteni a merkántilistát és karöltve fognak dolgozni a haza boldogitásán. S. M. Tokaji Nagy Lajos. Néhány nappal ezelőtt halt meg Budapesten e név viselője, ki busz éven át — 1849-től 1868-ig tevékeny, áldásos és eredményes munkássággal vett részt Szabolcsvármegye közéletében, s később — az ország fővárosába szólitván a közszolgálat és a kormány bizalma, egyik disze és tekintélye letl a magyar jogász-világnak. Baranyavármegyében, Kölkeden született, hol édes atyja ev. ref. lelkész volt; édes anyja: Buday Klára, a híres ev. ref. szuperintendens Buday Ézsaiás buga volt. A szabadságharezban mint önkénles résztvett, végigküzdötte, s annak leverése után, 1849-ben, Nagy-Kállóban telepedett meg s itt ügyvédi irodát nyitott. Tevékenysége az elnyomatás sötét éveiben természetesen a társadalmi élet terére terjedt ki. 1862-ben ő kezdeményezte a nagykállói kaszinó megalakítását, s ugyan ebben az évben az ő vezetése alatt indutt meg a mozgalom, melynek eredménye a szabolcsmegyei nagykállói takarék-pénztár megalapítása lett. A vármegyei nagy-kállói közkórház, dr. Korányi Frigyesnek, a hírneves tudósnak ez az alkotása, hogy a régi Lazarelhuni-alap szűk korlátai közül törvényhatósági kórházzá fejlődött ki: tokaji Nagy Lajosnak ebben a munkában is nagy része volt. 1859-ben vagy 1860 ban, egy tagositási tárgyalj alkalmával Nyirbogdányban, ó pendítette meg elöuor azt az eszmét, hogy a magyar tudom inyos Akadémiának nemzeti adakozásból palota emeltessék. Mindjárt meg is indította a gyűjtést, aláírási iveket bocsátolt ki, minden kínálkozó alkalommal maga is gyűjtőit s a begyült öszszegeket gróf Dessewll'y Emilnek, a tudományos Akadémia akkori nagy nevü elnökének adla át. Az erre vonatkozó adatokat az Akadémia levéltára ma is kegyelettel őrzi 1863-ban indította meg erélyes és eredményes agitációját a nagy-kállói reál-iskola szervezésére s maga gyűjtötte ennek alapjára az aláírásokat. S ugyan ez évek alatt, mint úgyvéd is tekintély volt s jogtanácsosa a Mailáth, a gróf Dessewffy és több más főrangú nagybirtokos családnak. 1867-ben, midőn a kiegyezéssel az alkotmányos élet sorompói ismét megnyíltak s megalakult a felelős kormány báró Eötvös József felhívására közhivatalt vállalt, kineveztetvén Szabolcsvármegye lanfelügyelőjévé. A köztevékenységnek nagy és áldásos munkájára nyílott itt út előtte. S a vármegye közgyűlésének jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy kiváló tehetségeit, lankadatlan buzgalmát és nagy munkabírását miként érvényesítette népnevelésügyünk kedvezőtlen viszonyainak javítására. Még a népneveiéiről szóló törvény meghozatala előtt sürgette a kötelező népoktatást, s a vármegyének több az ő kezdeményezéséből keletkezett határozata van ez időkből, mely a gyermekeik iskoláztatásában hanyag szülék ellen megtorló intézkedéseket tartalmaz. 1868-ban közpályán szerzett érdemei már legfelsőbb helyen is méltánylásra lalallak. Ú felsége kir. tanácsossá nevezte ki. S kél évvel ez ulán, 1870-ben már el is szólították közülünk, kineveztetvén a pesti váltó tőrvény szék bírójává. Négy évig működött mint biró s a testületnek egyik büszkesége volt. 1875-ben Budapesten kir közjegyzővé neveztetett ki s ebben a minőségében ő kezdeményezte a közjegyzői Icamarák alakítását. Az erre vonatkozó törvény meghozatala után a budapesti közjegyző kamara tokaji Nagy Lajost válaszlotla meg első elnökévé. 1896-ban, midőn erről a diszes állásról, korára és gyengülő egészségére való hivatkozással — leköszönt, a budapesti kir. közjegyzői kamara ez alkalomból — mely egyszersmind jogászi pályájának 50-dik évfordulójával is összeseit, nagy únnepelyt rendezett tiszteletére. Hogy mily magas fokán állott, mint ember, mint jogász — a kózbecsűlésnek, ide iglatjuk e szomorú alkalommal annak az üdvözlő iratnak a szövegét, melyet a bucsuzásnak és a közpályán 50 év nagy és áldásos eredményű munkásságának ez ünneplésekor a közjegyzői kamara tagjai diszes albumban nyújtottak át. Nagyságos Tokaji Nagy Lajos királyi tanácsos, királyi közjegyző urnák! Szeretett kartársunk és barátunk. Jogi pályafutásodnak ötvenedik évét töltötted be. Huszonegyevvel ezelőtt az ügyvédi és birói pályát az ép oly magasztos közjegyzői pályával cserélted fel, ez felelv én meg leginkább természetednek és hajlamaidnak. Akkor aranytiszta jellemed, mély tudásod, legszigorúbb kötelességérzet és lankadatlan buzgalom mar kivívták volt számodra; a királyi kegyet, közbecsülést és közbizalmat. Uj pályádon — közjegyzői intézményünk meghonosításától kezdve az úttörőknek legjobbjai közzé tar. toztál — és csakhamar vezérünk lettél! Szived melegével forrasztottad össze érzelmeinket a közös kartársi szellemmé, — felébresztve bennünk és ápolván összetartozásunknak tudatát. Hisz e czélra teremtetted meg páratlan áldozatkészséggel a magyarországi kir. közjegyzők egyletét, — és mint első elnöke nem nyugodtál a kezdet óriási nehézségeinek leküzdésében, mindaddig, mig — hála tevékenységeknek — ezen, már felvirágzásnak örvendő egyesületünk létét nem biztosítottad! Ekkor leszállván a vezető polczárol, mint egyszerű közvitéz működtél egyletünk legbuzgóbbjai közt. Letetted pedig az elnöki tisztet csakis azért, hogy ismételt kéréseinknek engedve, a budapesti kir. közjegyzői kamaránknak élére állhass. Továbbra is tehát vezérünk maradtál! És mily vezér. Te adtál irányt reformtörekvéseinknek. Te buzdítottad a lankadókat. Te biztattál szebb jövővel, a midőn gyönyörű intézményünket elleneitől féltettük. Te nyugtattál meg, a midőn még oly tényezők részéről is mostoha bánásmódot véltünk észlelhetni, a melyek első sorban volnának hivatva intézményünk megvédésére és fejlesztésére. És általában te adtál példát arra, hogy kell karunk jogos érdekében fáradozunk és közjegyzői intézményünket szeretnünk és gondoznunk magasabb ideális szempontból, mint a jogrend egyik áldásos institutioját. Feltétlen bizalommal és örőminel követünk mindég. Hisz nem csoda a midőn szellemed kiváló tulajdonai mellett még szived szeretetével, türelem, gyengeség és nyájasság által is oly ellenállhatatlanul hatoltál reánk szent ügyünk érdekében! És íme csakis azáltal, hogy szellemednek kincsekkel felérő tulajdonával egyesült szived páratlan jósaga, csakis az által érhetted el azt, hogy benned nemcsak a példás vezért hanem a legnemesebb barátot is tiszteljük. És a midőn nemes alakodat közpályád, sőt éltednek azon sarkkövehez megérkezve szemléltünk, a melyet áldásos működésed ötvenedik évének betöltése jelez, akkor mi veled együtt nemcsak multadba tekintünk vissza, hanem előre is irányítjuk tekintetünket, mert hálaérzetünkkel egyesült örömünk érzete a felett, hogy jó végzeted, félszázados, sokszor terhes és gondteljes tevek«nység daczára, szellemedet oly bámulatos ruganyosságban és munkakedvben tartotta meg, a mely azon kedves reményt engedi táplálnunk, hogy még sok éven keresztfll az maradsz, a mi voltál: Közjegyzői intézményünk lelkes apostola! Karunk büszkesége, és nemes igaz barátunk !