Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-18 / 11. szám

NTÍUVIDÉK 3 Változott időknek kalmár életéből, A megalkuvások törpe korszakából Száll hozzád a lelkünk ! Márczius ! Márczius ; Rólad emlékezünk ! Mi is voltál akkor ? Mi voltál te nekür.k, Márczius tizenöt? Világtalan éjben, Reménytelen jövőnk kietlenségében Égre törő fénynyel hirtelen kigyúló Csipkebokor lángja ! Az ígéret földén ragyogó égboltnak Legelső hajnala, Rózsás hasadása! Millió honfi szív összedobbanása ! Örök eszményeknek megnyilatkozása ! Megváltók, mártírok születése napja ! Márczius ! Márczius ! Hősök legendája ! Száz év története Egy napon elkezdve, Az nap befejezve, Vérrel pecsételve ! Tűzokádó hegyek vészes kitörése, A megindult földnek rémes dübögése A „Talpra magyar" napja! Márczius ! Márczius ! Mi vagy te most nekünk ? . . . Bús erre a válasz : Nem a szentirásunk, — csak édes emlékünk ! Hova lett, hova lett Édes örökségünk ? Arany szabadságunk, Szép függetlenségünk ? Mert meg vagyon írva: független e hon ; Mert meg vagyon irva: teljesen szabad! Mert meg vagyon irva: testvérek vagyunk ! . . . — És a valóság!? . . Meszsze! Meszsze jövendők sejtelmeinek Oszló—foszló Fellegvára csupán ! Régi harezmezőknek hajlott virágai! Ti öreg honvédek ! Itt vagytok-e velünk, itt vagytok-e még? Mondjátok meg nekünk : Méltó-e hozzátok, Harczba elomlott bajtársaitoknak Patakokban ontott véráldozatához, A mikor mi nektek Ünnepet szentelünk ? . . . Nem méltó, nem méltó! Korcsult unokáknak a ti dicsóségtek, Csak, — mint a gyermeknek, kedves dajkamese ! Emlékeznünk édes, Álmodunk a múltról, Óh jaj ! de a vérbe, Félbe hagyott munkát Emberül folytatni, dicsőn befejezni Gyávák ! Mi a földön járunk, Lenn a porba csuszunk ! ' A körülményekkel mindig megalkuszunk ! De fel! fel a porból! Magasra a zászlót f Messze délvidékről, szép Pretoriából Jő | hozzánk a szózat J^árczius lehében ! Halljátok-e mint zúg Szabadságért küzdő maroknyi csapatnak Elszánt küzködése ! Halljátok-e mint búg, Mint bömböl az ágyú ? penykék mögé elzárva. Majd jön az ulvarló napsugár és csókol csókol, szeretni fog, igazán szeretui. Igy van ez az emberek között is. Csók c^ók, aztán a leány sziv a miben csak a sejtés élt, a miben aludt az élet, kinyílik és egyszerre előttünk áll majd a ragyogó, a pompázó asszony. Hanem parancsnok ur maga egyesbe kerül ha nem tud parancsolni kellemetlen pajtásának a poétáuak, a kit elvégre nem is volna szabad ilyen fontos kiküldetésben is magával vinnie. Látja ez arácz baka itt az oldalánál mit csinál már is, tömi a kurtaszáru pipát, ha maga fél nem ébred hát rá is gyújt a csacsi regrutája, akkor aztán vége a világnak ha egy tiszt meglátja. Komman dans és baka kóterbe kerülnek. A járőrnek tilos a dohányzás. — Sta rádis? Was machtst? Mit csinálsz gaznáciió? T,ídd el rög'ön azt a pipát! Bezáratlak a ragyogó stb A ráczom félholt az ijedtségtől, el is teszi a pipát a kenyérisák mellé azonnal ugy, hogy azt meg nem leli többé, csak az az öreg veréb, a melyikott gabba.szkodik egy tölgyfa galyoD, az megleli és megnézi majd, hogy uincs e búzával töltve? Elérjük az alléét. Szép kemény ut, széles is. Az utmentén felállítom a fiukat egy-egy vastag fa mögé, aztán magam is behúzódom egy kettős törzsű tölgy alá. Neki támaszkodom az egyik törzsnek ugy, hogy ne érezzem a borjú súlyát és nézek át az alléé tul oldalára az öreg Duna felé. Az alléén az ideális kocsi uton el el robog néha egy fogat. Tüzes Ugetők szédítő iramban pompásnál pompásabb dögök. Vagyont ér egy egy pár, de a kocsisok gyenge alakok. Kapaszkodnak a gyeplóbe. Nem szeretik a levegő viharzását a mi a gyorsaságtól kerekedik körülöttük. Meggörnyednek. Ez nem hajtás. Hej a magyar uri kocsisok máskép csinálják, Soldos Pista olyan gavallérosan ül a bakon mikor halál veszedelmes kanyarodásokat csinál is, mintha diszszobában (sálon) ülne szép asszonyokkal diskurálva, vagy Nádassy Pista Bicsország Halljátok a földet, Hogy reng, hogy dübörög ? . . . — — — — Márczius ! Márczius! Ez a te beszéded ! Az idő feletted Hasztalan hömpölyög! El nem temet soha! Mert te vagy az eszme, S az eszme örök ! Ti öreg honvédek ! kik pihenést vágyva Készültök az örök, nagy találkozásra, Vegyétek, vigyétek szivünk üzenetét! Mondjátok meg majd a Régi bajtársaknak : Hogy él a magyar még! Öröksége meg van ! A miért küzdöttek, A miért meghaltak: Nincs bár megtorolva, — De el sincs tiporva ! A szivünkbe vésve, A lelkünkhö' forrva: Él az örök eszme ! Az ünnepélyt a dalárdák éneke rekesztelte be. Este a Koronában bankett volt. Az ipartestület helyiségeiben, az iparos ifjak önképző egyesülete által rendezett emlek-ünnep fényesen sikerüli. Az ünnepi szónoklatot dr. Bartók Jenő cv. ref. lelkész tartotta, órási lelkesedést keltve beszédével. Nagy hatással szavalta el Bán Lajos ünnepi költeményét, melyet ez alkalomra irt, zajos éljenzéssel fogadták Szabó Mihály szavallatát. Este közvacsora volt az ipartestület nagytermében. A kereskedő ifjak egyesülete által rendezett márczius 15-diki ünnepély, az egyesület helyiségében, este 8'|, órakor vette kezdetét, s a következő progratnm szerint folyt le: 1. „Fohász ..." Horváth J.-től, Bán Lajos karmester vezetése alatt éneklé az itjusági dalkör. 2. „Márczius lü." Ábrányi Emiltől, szavalta Kalmár József. 3. „Ünnep beszéd." Tartotta dr. Guttmann Zsigmond. 4. „Gólyához." Tompa Mihály tói, szavalta Büllesbaeh Péter. 5. „Élj őseink hazája . . ." Schumann F.-től, éneklé Bán Lajos karmester vezetése alatt az ifjúsági dalkör. Az alig két hete, Bán Lajos vezetése alatt megalakult dalárda rendkívül feltűnt, kiváló' preczizitással előadott énekszámaival. Nyir-Acsád község lakossága daczára a rosz időnek, lelkesedéssel ülte meg márczius 15-ikét, a mi főképen Kávási József hazafias buzgalmának és fáradozásainak köszönhető. Délelőtt 9 órakor az ev. ref. templomban volt isteni tisztelet, az ünnepély aztán a községháza előtti térségen folyt le, hova Kávási József gör. kath. tanitó lelkes tanítványaival, zászlókkal, tricolor nemzeti kokárdákkal diszitve, énekelve s éljenezve vonultak fel, a hol kiválóbb tanítványai közül egy néhányan hazafias költeményeket szavaltak s ügyesen betanított dalköre szép magyar dalokat énekelt; az ünnepélyt körmenet rekeszté be. Nyir-Acsád közönsége évek sora óta nem ünnepelte meg e nagy napot s a jelen esetben is csak Kávási József gör. kath. tanitó hazafiságának tudhatjuk be, hogy az ilyen jól sikerült. Rígiségi ásatásoV. ii. Hazánkban alig van vidék, a hol oly nagy számmal volnának őshalmok szétszórva mint Szabolcsvárniegyében, különösen pedig a Nyíren. Ötven hatvan halmaink között legnagyobb és külsejét tekintve legépebbnek látszik az özv. Ibrányi Zsigmondnesz. Vezerle Mária úrnőnek mintegy 2000 holdas televény dus ibrányi birtokából kiemelkedő u. n. Fekete halom, melynek alap átmérője mintegy 70, magassága pedig gyöngye, gyeplő nélkül hajtja, a négy sárkányát, mégse lánczoija ugy le a hajtás, mint ezt a németet itt ni a kit nem tudom hova fog vinni a két repülő szürkéje. Hah — mi az? Lőttek! Messze fenn Freudenau felé. Itt az ellenség. Elhagyom csendben a helyemet és végig járom a bakákat. A puska puffogás ismétlődik minden félperezben. A ráczom foga vaczog és a Jézust emlegeti, nem bakásan-czivilesen, imádkozik. Vigasztalom. Te szamár ne féltsd azt a rosz bőröd, ha csendben nem leszel, ki kapsz. Ne az ellenségtől félj, az vaktöltéssel lő, hanem tőllem, mert mindjárt oldalba hajitalak a puska ugygyal pedig az nincs vakra töltve. Megcsendesedik a fél ember fél oktalan állat. Boszant ba ilyen embert látok, ha véletlenül ránk tőr egy ellenséges járőr még elszalad. A puska ropogás erősödik. Azuíon látom a szürke lovas fogatot. A lovak rendetlen száguldásban törnek előre, a kocsi szinte ugrál mögöttük. A német cilinder nélkü

1, sápadtan kapaszkodik a bakon. Kétségbeesett pillantást vet felém. Talán segítséget remélt. Keresztet vetek utána, vagy megmarad vagy nem. A csata hevesebb lett. Hallom a szórványos puska tűz között a raj össztüzek erélyes roppanását. Viszket a mutató ujjam, szeretném a fegyvert használni, de nem szórakoztathatom a hű pajtást, üresen marad a tér velünk szemben — nincs elleuség. Tiszta kürtszót hallok. Az ezred kürtösünk fuj, meg ismerném ezer kürt hang közül. Vigyázz — le fúvás, ezt értettem meg. Vége a hareznak. Magamhoz fü'yölöm a fiukat és megindu'unk vissza a Duna csatorna hidja felé Csörög zörög a galy és az ősszel lehullott levél a bakkaDCsok alatt. Jövet ugy jártak mint a hiúz a prédája után, most meg tulzörögnének egy társzekeret. Kürtszó hallik újra. Gyülekezz. Megyünk már megyünk! 11 méter, és a mely halomnak tetejéről gyönyörű kilátás van a Hegyaljára, a Rétközre és a Nyírségre. A mennyire ösmeretem terjed, ennél nagyobb halom hazánk területén nincs. Az 1867-ben felásott geszterédi hat Kun halmot hajlandó vagyok hun halmoknak tartani és azt hittem hogy halmaink mind hunhalmok. Miután a Fekete balom mindegyik között legnagyobb, közel állott azon feltevés, hogy ezen halom alatt valamely hatalmas hun vezér, talán épen maga Atilla alussza örök álmát. A később átkutatott és állag hat inéler magas halmoknál szerzett tapasztalatok azonban öt különböző korszakra engednek következtetni. Ezen kérdésnek esetleges megoldását a nagyméltóságú belügyminiszter ur által rendelkezésemre adott pénzsegély, özv. Ibrányi Zsigmondné úrnőnek kegyes engedelye a birtokát díszítő halomnak megbontására, szíves vendégszeretete, melyet a halom közeiébén fekvő Telek tanyáján már mintegy ket hét óta élvezek, és a család teljhatalmú megbízottjának Ónody Dezső urnák időt és fáradtságot nem kimélő áldozatkész támogatása tette és teszi lehetővé. A Fekete halom Nyíregyházától északra 16, Kótajtól északnyugatnak ti, és Bajtól délkeletre 2 kilometer távolságra fekszik, és a tiszaszabályozás előtt a Tisza árterét képező akkor még mocsaras Rétközből emelkedik ki. Eredeti elnevezése ösmeretlen. Mai nevét a televénydus fekete földtől nyerte, melyből a környező talaj lehámozásával készült. Sáncz ároknak nyoma sincs, hanem saroglyán hordhatták fel a földet, mert gyakran igen nagy egymástól elütő szinü földtömböket találunk benne, és igy sisakkal vagy paizson alig halmozhatták volna fel. Elnevezése későbbi lehet, mint a Lyukas Szerencse, kincses vagy Őrhalom elnevezés. Az utóbbi feltevés képtelenség, mert sok esetben ezen halmok egymásnak közvetlen közelében esnek, pedig két őrhalomra egymás mellett szükség nem volt, de mi okból is emeltek volna ezerek munkájával 6 —11 méter magas halmot, miután egy hasonló magas leszúrt gerenda vagy élő fa is ugyanazon szolgálatot tehette. Az eddig felásott halmok kivétel nélkül ki lettek az ős időkben fosztva, és mindég csak egy embernek képezték sirliahnát; csupán a Bashalomban es a Császárszállási most már névtelen halomnak közép magasságában és a gávai katóhalom kúpjához közel találtunk még egy-egy kinyújtóztatott csontvázat, mely valószínűleg mint a nagy halottnak áldozata temettetett el oda. Miután az eddigi tapasztalatok szerint a sírok a halmoknak függélyes tengelyének közelében találtattak; idő, erő és pénz fecsérlésnek tartottam az egész óriási halomnak széth rdását, hanem f. évi február 16-án kezdettem felülről a halomnak közepéből egy függélyes aknával, melynek hosszúsága keletről nyugotra tíz és tel, délről északra nyolez méter szélesre tűzetett ki. A két déli sarkon egy-egy méter széles és az északi oldalnak közepén egy négy méter széles, a föld kihordására szükséges, északnak irányuló fő kijárót hagytam, hegy a halom feneke felé szűkülő bevágás még elég s. íles legyen a földnek kifurkálására. A halomnak tetején egy, észak-keleti, keleti, délkeleti, oldalán a kúptól 2—3 méterrel lejebb három behorpadást észleltünk, kincsásók turkálásának nyomait, melyek azomban egy méternél valamivel kevesebb mélységre hatoltak. A felső horpadásnak megfelelőleg másfél méternyi mélységig tölcsér alakú, a föld átázott és könnyen ásható volt, a balomnak többi része bár vegyült földből állott ugyan, de olyan kemény volt, hogy néha ásó helyett csákányt kellett használni, és a gödörnek oldalait csaknem függélyesnek lehetett hagyni beomlás veszélye nélkül. A halom tetejétől két ásó nyonanyira egy, mintegy hat éves lónak fogát találtuk, mely annyira ép volt, miszerint csak ujabb időben kerülhetett leihelyére. Ettől egy másik ásónyomnyira mélyebben azomban már egy olyan lófogra akadtunk, a melynek már zománezrétege is annyira el volt korhadva, hogy ujjaim között-gyenge érintésre is porrá vált. Pár ásónyomnyira mélyebben az előbbiektől, oldalt keletre egy igen elrozsdásodott mogyorónyi vas gömb egy czentiméter hosszú nyéllel, mely kétfelé rövid ágban végződött, és talán sarkantyú csekély töredékének tekinthető. Mintegy másfél méler mélységből, a halomnak függélyes tengelyétől pár méternyire északnyugotra egy diónyi alaktalan jáspis töredék, valamivel mélyebben hasonló, gyermekökölnyi, és még mélyebben távolabb az előbbiektől e-y harmadik ilyen töredék. A halomnak pár méternyi mélységéből egy nem korongon készült, kivül belől veresre égetett, de közepén fekete, 2 ctm hosszú és széles cserép edény töredék. Meg mélyebbről, de különböző helyről két nyílhegyül is használható obridián szilánkot és egy obridián késtöredéket kaptuuk, valamint két darab alaktalan trachyt töredéket, és öt méter mélységről egy mindkét oldalán homorúra kopott őrlőkőnek háromszögű, mintegy 10 ctm. hosszú darabját Ezen felemiitett tárgyak, a halom anyagának különböző mekkoraságu és élesen határolt volta, nagy keménysége eddig csak azt bizonyítja, hogy a halom hordott földből áll, keletkezési korára azonban világosságot nem vet. Mintegy három méternyi mélységben, a közép függélyes vonatól északnyugatra, a domb| fenekétől képzelt egyik sugár vonalában, a felülettől egy méter mélységben egy cserep töredékre akadtunk, a melyről pár szóval meg kell emlékeznem, a melyről azt tartom, hogy a kora — népvándorlás idejéből származik, és a mélyhez hasonló négy darabot a Rakamaz és Timár közötti mintegy 500 méter hosszú, 1—2 méter vastag culturretegnek az 1888-ik évi Tisza-árvíz által okozott partomlásból sok más tárgygyal együtt kerítettem muzeumunkba, és a mely omlásról annak idejében a Archeolagiai Értesítőben röviden beszámoltam. Dr. Jósa András. A vármegyei régisééi muzeuui minden szombaton és vasárnap d. e. 10-től 12 óráig nyitva van s ingyen megtekinthető. — A Muzeum kathalogusa 20 krért ugyanott megszerezhető.