Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-03 / 49. szám

a Ipar-statisztika. Közgazdasági viszonyaink jelen helyzetében a jövendő esélyeivel szemben a kereskedelem és ipar terén a kormány működésnek alapvető munkákat kell végeznie abban az irányban, hogy az ország nagyipari berendezése, termelőképessége és termékeink forgalmi érvényesülése úgyszólván leltárilag ismeretessé váljék előtte, továbbá, hogy teljes tájékozottsággal uralkodjék azon törekvések képe felett, melyet a magyar nagyipar kifejt, azon akadályok képe felett, melyek a törekvésnek útját állják, hogy igy a segités eszközeit megtalálhassa s azok alkalmazásában hatékony ipari politikát fejthessen ki. E széles mezejü és mélyreható tevékenységnek bevezető munkája az, amely legközelebb a gyárfelvételi statisztikával kezdetét vette s meljre nézve a győri kereskedelmi és iparkamara a kerületében levő vállatokat előzetesen is informálta. A kereskedelmi minisztérium ugyanis elhatározta, hogy iparfejlesztési tevékenységének alapjául elkészíti az ország nagyiparának statisztikáját, mely tisztán az iparfejlesztés munkájáuak szolgálatára áll, az tehát oly kérdésekre gyűjt egyöntetű feleleteket, melyek az ipari politika szempontjából tekintetbe jöhetnek. A felvételeket a uyár folyamán megkezdették s a kinevezett biztosok szakszerű személyes közbenjöttével még ebben az évben az egész országban be is fejezik. Eunek a felvételnek a kivánt alapos eredménye természetesen csak ugy lehet meg, ha maguk a vállalatok is hazafias buzgósággal munkatársaknak tekintik magukat a műnél, ha nem tekintik a felvételt, mint valami nekik alkalmatlanságot okozó hivatalos kényszert, hanem mint a magyar ipari világ szövetségbe álló érdekeltségének közczélra való bizalmas együtt működését. Mindazok az aggályok, melyek ily felvételekkel szemben támadni szoktak, itt teljesen tárgytalanok. Az egybegyűjtött adatok kizárólag iparfejlesztési czélokra, vagyis magukuak az iparosaknak érdekében fognak értékesittetüi. A kereskedelemügyi miniszter már is megtette a szükséges intézkedéseket minden irányban arra nézve, hogy közegein kivül másoknak az adatokba betekintésük ne legyen. Az érdekelteknek tehát attól sem kell tartaniok, hogy általuk bemondott adatokról akár a felvétel, akár a feldolgozás során vagy később illetéktelen tudomást nyernének. Gondja lesz továbbá a kereskedelemügyi miniszter urnák arra is, hogy amennyiben az adatok közzététele kívánatosnak és szükségesnek mutatkoznék, ez oly formán történjék, hogy a nyilvánosságra hozandó adatokból valamely vállalat egyéni viszonyaira következtetni ne lehessen. Különben sem czélja a felvételnek legtávolabbról sem, a vállalatok üzleti titkaiba beA „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Emlékszel-e ? Hogy ott bolyongtam véled egykor A zöld erdő lombsátorában : Emlékszel-e mit mondtam néked E rejtelmes, csodás világban : Szeretsz ? Susogtad vissza : Szeretlek És szemeink, össze nevettek. Édes vágyak szálltak szivünkbe És szőtték aranyálmaikat. Emlékszel ? szív-szívre simulva Ajkaink hévvel össze tapadtak. S kettőnket gyönyörbe találva, Hullott le az alkonyat árnya. S a mint öleltelek szerelmem; Siró panasznak hangja csendül, A csalogány s a gerle búgva . . . Párját siratta a berekbül. Búsan zizzent a csacska szellő, Bánat fakasztó — búra keltő. Keblembe rejtéd bús fejecskéd : Ábrándjaink el — messze szálltak S egy csöppje serkent a szemünkbe Az est leszálló harmatának. Szivünknek álma és reménye Szárnyára kelt s szállt messze — messze. Hogy ott bolyongtam véled egykor A zöld erdő lombsátorában : Emlékszel-e mit mondtam néked E rejtelmes, csodás világban : Szeretsz ? Susogtad vissza : Szeretlek ! Én emlékszem. — Te elfeledted . . . Csókakői Evva István. NTÍRVIDE K" hatolni s ezért hozzájuk csak oly kérdések intéztetnek, amelyekre az adatok üzleti érdekeik bármiféle koczkáztatása nélkül megadhatók. Mindezekről az illetékes kereskedelmi és iparkamarák előzetesen tájékoztatták a kerületeikben levő gyári és ipari vállalatokat s előzetesen megküldötték a kérdőiveket is részükre, melyek őket az adatok természetére nézve is felvilágositák. Ily előzmények után azt kellett hinnünk, hogy e tisztán ipari érdekű s kizárólag iparosaink érdekeit messzeható fontossággal érintő felvétel simán s minden nehézség nélkül eszközölhető lesz. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy ez nem igy van. Különösen az építőipar körébe eső vállalatok azok, melyek vagy nem eléggé kárhoztatandó közönyből, vagy a felvétel iránt tanúsított megmagyarázhatatlan ellenszenvből nehézségeket gördítenek a felvétel elé az által, hogy a felvétellel megbízott szakközegek értesítését figyelembe sem véve, az általa előre jelzett s a felvételre kitűzött időpontban távol tartják magukat irodájuktól s vállalatuk telepétől. Eléggé csodálatosnak tűnik ez fel épen most, midőn az építőipar jelenlegi válságos helyzetében kétszeresen érdekében áll e szakban dolgozó iparosainknak, hogy a kormány a szóban forgó felvétel utján közvetlenül és az érdekeltek bemondásaiból szerezzen tudomást a fenforgó bajokról s .ez alapon kereshesse azokat az eszközöket, melyekkel a létező bajok megszüntethetők volnának. Talán hozzájárulunk iparosaink indokolatlan közönyének és az ott mutatkozó ellenszenvnek legyőzéséhez, ha hangsúlyozzuk, hogy az iparfelügyeletről szóló 1893. XXVIII. t-cz alapján végrehajtandó ipari termelési statisztikai felvétel kizárólag az ipar helyzetéuek megvilágítására egyedül az iparosok érdekében s a kormány iparfejlesztési programmjának irányítására van hivatva biztos alapul szolgálni. A félreértés eloszlásául pedig szolgáljon iparosaink megnyugtatására az, hogy a felvétel utján nyert adatok adóztatási czélokra felhasználtatni nem fognak, aminthogy azok — a pénzügyminisztérium közegei előttt el lévén zárva — ily czélra a tőrvény értelmében sem használhatók fel. Óhajtandó és kívánatos volna, ha iparosaink saját jól felfogadott érdekükben lepjobb tudomásuk és ősziute bemondásuk szeriut hozzájárulnának ahhoz, hogy egy magasabb iparpolitikai akczió inaugurálására teljesen megbízható adatok állhassanak a kormány rendelkezésére. Sz. Gy. Az uj állami italmérési jövedékről Valahányszor az állami italmérési jövedékről szóló, — vagy azt érintő — törvényes rendelkezések módosulást szenvednek, ez az érdekelt üzletembereknél mindig a kezdet nehézségeit szokta felidézni. Evégből óhajtjuk néhány sorban az uj törvényt megismertetni. Papp Bertalau ev. ref. tanitó emlékezete. Irta éa felolvasta: Baniár Miklós ibrányi ev. ref. tanitó. (Vege ) Igenis van élet túl a siron. Van túlvilág, ahol mi örökké élünk; még pedig nem csak távol, valamely ismeretlen messzeségben, hanem itt., körültünk ie, mellettünk, mindenütt; melyet a tudománynak föl kell, föl is lehet djritnie. Megsemmisülés pedig egyáltalában sehol és semmire nézve nincs. Mert ú?y visel gondot Isten e világról, hogy semmi abból, ami kezdetben teremtetett, el ne vesszen. Itt vannak a halál utján eltávozott szeretteink mellettünk. Itt vannak a testet, mint elavult ruhát végkép eldobott emberek milliói körültünk és az égnek más tájain, szabadon lebegve a Napok, Holdak és többi látható vagy láthatatlan világtestek körében; öntudatosan munkálkodva tovább mi értünk és önmagunkért, haladva örökké a tökéletesedés végtelein utain; az ősvilágosságnak, Istennek felfoghatása felé. Avagy csak azért nem volnának talán, mert mi nem láthatjuk őket? De hiszen ha szemeinket behunyjuk és semmit sem látunk: azért nincs-é meg a világ? Sőt mennyi minden van! amit soha sem lesz képes meglátni a halandó ez életben. Olyanforma kis részecskéje a mindenségnek e földi élet, mint egy világvárosnak a színpadi nézőtér. A mostani, bűoös anyagelvüség közepette nem is volna meglepő, ha azt mondaná valaki, a színházban lévén: hogy élet csak itt lehet, mert hiszen az urak és szolgák, a gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek mind itt vannak. De hát akik otthon maradtak, vagy immár el is aludtak: nem élnek-é? Hát ott belől, tül a függönyön, mivelhogy oda nem láthatunk: nem élnek-é? sőt ellenkezőleg: onnan várjuk elónkbe tárulni a mult, jelen és jövendőnek képét. Ha föllebben a függöny: rég letűnt századok esemény tengere Az uj törvények közeli életbeléptetése, az érdekelt feleknek egy részében már is azon indokolt aggodalmat keltette, hogy az uj határozmányok folytán eddigi keresetében érzékenyen károsulni fog. Az állami italmérési jövedékről szóló 1899: XXV. t.-cz., mely 1900. évi január első napjával hatályba lép — ép ugy, mint a régi 1888: XXXV. törvény is— az italok kimérése és kicsinbeni elárusitása tekintetében az állam kizárólagos rendekezései jogát állapítja meg, a menynyiben az italkiszolgáltató üzleteket állami engedélytől teszi függővé s hatósági ellenőrzés alá helyezi. Az állami italmérési jövedék szempontjából meg kell azonban különböztetni az égetett szeszes italokat a töbi szeszes italoktól. A hol a törvényben általánosságban „szeszes italokról" van szó, ezalat az alkoholtartalmú folyadékok minden neme értendő u. m.: bor, sör, szesz, palink, rum, cognac, arrak, stb ; .égetett" szeszes italok alatt pedig csak olyan folyadék értendő, melynél a benne foglalt alkohol kizárólag .lepárlás utján nyeretett. Ezt azért tartom e helyen különösen is felemlitendönek mivel az itallal való nagybani kereskedést illetőleg, csak az „égett" szeszes ital árusítása esik állami (pénzügyhatósági engedély alá, mig a bor, sör, és egyéb nemégetett itallölyadékokkal való nagybani kereskedést ezentúl is a szabad ipar tárgyát képzendi. Az ital kicsinben való árulását tehát a lörvény a fentebb mondottak szerint, állami monopoliumma avatja és három csoportba osztja be, u. m.: a) „Korlátlan kimérés", mi alatt szorosan vett korcsmáltatási üzlet értendő, a melynek gyakorolhatására eddig az .italok kimérése" czim alatt lettek az engedélyek kiadva. Ezen engedélyek alapján a szorosan vett korcsmáltatási üzlet az uj törvény alatt is tovább gyakorolható ésá törvény életbeléptével érvényben levő ily engedélyek módosulásra nem szorulnak. b) „Korlátol! kimérés", mi alatt az üzlet ama ága értetik, a melyet azon kereskedők és szatócsok gyakorolnak, a kiknek a kismértékbeni elárusitási engedélye az 1890. évi 44.493 számú pénzügyminiszteri rendelet alapján az égetett szeszes italoknak álló vendegek részére való poharazására és vagy avval együtt, vagy anélkül utczán át való kimérésével is kibővittelett; továbbá a ezukrázdákban, kávéházakban és tnás hasonló üzletekben valamint a gyógyszertárakban folytatott eddigi kismértékbeni eladás is. Mindezen engedélyek tehát az uj törvény határozmányainál fogva 1900. évi január elsején létjogukat vesztik és ilyen engedélyesek kötelesek, ha az uj törvény alapján gyakorolható kismértékbeni elárusitást, vagy a korlátolt kimérési üzletnek valamelyik vagy több ágát gyakorolni óhajtják, — enn>-k engedélyezéseért, illetőleg megfelelő uj engedélyokmány kiállításáért legkősőbb 1900 évi január hó 30-áig folyamodni: c) „Kismértékben való elárusitás", mi alatt a szeszes italoknak csupán zárt vagyis kellőleg dugaszolt, lepecsételt és czimlappal ellátott edényekben (palaczkok, korsók) való eladása értendő, ugy a mint az eddig is sok kereskedő által gyakoroltatott, akiknek engedélye csupán a kismértékbeni elárusitásra szól. Ezek a poharazás és utczán át való kimérési toldalékkal el nem látott eddigi engedélyek az uj törvény alatt is megtartják érvényüket és módosulásra nem szorulnak. Megjegyzendőnek tartóin azonban, hogy az ilyen engedélyes is a szeszt és az abból készült közönséges pálinkát újévtől kezdve csupán egy félliternyi mennyiségben szolgáltathatja ki egyszerre, feltéve, liogy kismértékbeni engedélye rretn csak a finomabb, hanem az ital ezen nemére is szól. Az uj törvény és az erre vonatkozó végrehajtás utasítás határozmányai értelmében tehát újévtől kezdve a kimérés kétféle lesz, még pedig korláltan és a korlátolt kimérés, mig a zárt edényekben való kis mértékbeni elárusilás változatlanul marad azon megszorítással, hogy a szesz és az abból készült közönsége* pálinkára nézve kiszolgáltatható legkisebb mennyiség gyanánt egy félliter van megállapítva. A korlátlan kimérésre vagy a régi törvény alapján „ital kimérésre" szóló engedélyes fel lesz jogosítva, az hullámzik előttünk. A színművészet varázspálezája mindent előnkbe idéz. A különbség azonban kimondhatatlan. Itt a nézők szerepe csak szenvedőleges. A függöny felvonása a színészeket illeti. Amott tevőleges szerepünk van. Magunknak kell fölvonnunk a túlvilágot eltakaró függönyt: csak ez esetben láthatunk. Da aztán aki tud akarni és azt a sötét leplet maga előtt eltépheté: óh annak látása, óh annik élvezete kimondhatatlan édeni kéj és boldogsága örök! Nem érdekli őt többé az aranyak pengőse. Értéktelenné válik előtte a szokott értelemben minden mulandó földi kincs. A csillogó gyöngyök és drága kövek olyanokká lesznek: mint vihartól viselős felhők alatt a csillagtalan éjfél. De elenyészik reá nézve egyszersmind a szenvedések fulánkja, kínzó hatalma is. Táplálkozik: hogy élhessen. Nem unj* meg az ínséges életet, sőt szereti azt, mint üdvének igazán alkalmas eszközét. Képes szeretetével elárasztani még ellenségeit is, kikért nem szűnik meg tiszta szívből imádkozni, a mi sokaktól megtagadott vagy félreismert mennyei Atyánkhoz, még a bántalmak közepette is: „Uram bocsásd meg nékiek, inert nem tudják, mit cselekesznek !• Igen, igen! Van az emberi szemek elől elfátyolozott túlvilág, ahol örökké élünk és öntudatosan, fokozott erővel és ismerettel folytatjuk szellemünk üdvére czélzó munkáinkat — én látom, én tudom. Istené legyen a dicsőség, aki megengedte, hogy lássam és tudjam. Ezen természeti törvényeken alapuló ténynek (udata, mely napjainkban rohamosan hódit az emberi szivek legsötétebb világában és eddig soha nem tapasztalt eredménynyel kezdi megvilágosítani az elméket a Jézus Krisztus által; mert „semmi oly elfedeztetett dolog ninc»en, melynek meg nem kell nyilatkoznia" teszi képessé a magyar néptanítóságot ama titáni erő kifejtésére, amely által szóban, tettben és póldaadásban a főidnek savai é<* borsai törekesznek lenni. Igen sokszor lenézetve, nyomorban és szegénységben élnek, hogy másokat gazdagokká tegyenek.