Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-29 / 5. szám

TIK V I D E H" Hitelszövetkezetek válság előtt. Várva vártuk az uj hitelszövetkezeti törvény megalkotását s ugy üdvözöltük azt, mint egy hatalmas eszközét a közjólét előmozdításának és meglehet, hogy több helyen a szövetkezetek várakozásukban keserűen csalódni fognak. Ugyanis megalakulván az „országos központi szövetkezet", „a dazai szövetkezetek központi hitelintézete", mely eddig oly áldásdusan működött — a hangulatból ítélve — fel fog számolni. El bocsátja egy ismeretlen jövő elé az általa alakított s kötelékébe tartozott szövetkezeteket, mert azon — mintegy négyszáz — szövetkezetnek hiteligényeit nem lesz képes továbbra is kielégíteni, már azon oknál fogva sem, mert az állam által nála elhelyezett tőkék vissza vonatnak, hogy a félig az állam tulajdonát képező központi intézet tőkéjét növeljék. Milyen lesz az ,országos központ" berendezése, azt csak az alapszabályok megjelenése után tudhatjuk meg. Vájjon az egyes szövetkezetek megtarthatják-e azt a függetlenséget, a melyet az eddigi központ védszárnyai alatt élveztek s mely egyedüli első alapfeltétele az önsegély kellő kifejlődésének — legalább is az eddigi jelekből s a törvény íntentíójából ítélve : erősen kétséges. Az uj intézet tetszésének vannak kiszolgáltatva az egyes szövetkezetek, mert tőle függ, hogy a fennálló szövetkezeteket befogadja-e kötelékébe, és ha nem, minő feltéleket állit fel, amelyek a befogadásra minősítenek? Súlyos és nehéz kérdések ezek, mert a meglevő szövetkezetek, — melyek eddig sem a haszonért, hanem a kölcsönös segítség czéljából dolgoztak — a kényszerűség a belépésre ösztönzi. Ilyen erős kényszerű-ég mindjárt az, hogy az országos közpouti intézet kötelékébe tartozó szövetkezetek részesülhetnek adó-elengedésben, portómentesség kedvezményében, ami nagy kiadási tétel lenne a csekély jövedelmi szövetkezetek háztartásában. De leginkább sürgeti a belépést a hiteligény, mert könnyen elképzelhető az a helyzet, amelybe az a szegény nép jut, a melyiknek összes kölcsönei egyszerre felmondatnának. Ezeknek a nehéz viszonyoknak az ismerése és mérlegelése a szövetkezetek bevonásával egy szövetkezeti-szövetség létesítésének mozgalmát indította meg. amely nagyobb sulylyal birjon az állam előtt s igy a befogadásra biztosabban számithasson. Ha pedig az országos központba be nem fogadtatnék, hitelforrást máshol nyithasson fel. Ezzel a mozgalommal szemben az én nézetem az, hogy még korai. Előbb meg kell ismerkedni az uj intézmény alapszabályaival s csak szükség esetén tömörülni önálló szövetkezett alkotására, mert képzelhetetlen előtte.!!, hogy egy oly tövény végrehajtói, amely törvény a közjólét előmozdítását czélozza, épen a közjólét összerontására törekednének akár egyes kisebb kívánalmak, akár politikai iráuyitás szempontjából, mint azt némelyek feltételezik. — Te Károly! — szólt a sógor a házigazdához, hogy elolvasta levelét, — csak oem veszed rossz néven, hogy még egy fővárosi vendég jelentkezik? Jelőcs Gábor irja, hogy szeretne lejönni egy pár napra. Szabadságot kapott a minisztertől. — Hozza Isten! Itt ellehet. Majd megtanítjuk inni, ha még nem tud. — Mit mászkál az is?! Nemhogy otthon ű'ne, — pattant föl Ida, mig szép arcia baraczkvirágszinre pirult mialatt roppant buzgalommal kente a vajat kenyérre. Az anyja csendesen nevetett. Muzslay pedig hamiskásan kacsintott a házigazdára, leánya felé integetve. Bináthy pedig visszaintet, hogy: — Értem. (De azért mintha elkedvetlenedett volna — egy kicsit . . .) V. Filigrán, fehérarciu szőke gyerek, finom, selymes bijuszszal. Karcm növésű, kiskezű, kislábu. 0 yan, mint egy kisasszony. Fővárosban nevelkedett, méltóságos szülei házánál (IV. kerület) 0 yan igizán jó nevelésű uri fiu, aki soha bolondságot nem csinált életében. Jogot végzett, most padig a minisztériumba hivatalnokoskodik. Ez Jelőcs Gábor, az Ida kiszemelt vőlegénye. Igy határozták a szülők, akik azt tartották, hogy ez uagyon jó házasság lesz. Mindnyájan igen szívesen látták az uj vendéget. Ida is örült neki. Bir a mikor összehasonlította ezekkel a falusi, kurucz, napégett magyarokkal az ő fehérarczu lovagját, mintha szégyelte volna magát érte egy kicsit . . . Bináthy nagy fölavatást rendezett az uj vendég tiszteletére. Összegyűltek sokan és ittak nagyokat. Éjfél felé a társaság egy része már jóformán utóiérte magát s a kedélyek határozottan az érzelgős bizalmasNagy örömmel lehet üdvözölni gazdasági egyesületünket, hogy végre falkarolván a szövetkezeti eszmét, azt propagálni s széles körben létesíteni törekszik, ámde az én szerény véleményem e tekintetben az volua, hogy akár fogyasztási, akár hitelszövetkezet alakítása dolgában még egy kevés ideig várakozó álláspontot kellene elfoglalni. Eddig sürgettem e lap hasábjain, hogy gazdasági egyesületünk vegye kezébe a szövetkezeti ügyet; most a várakozást ajánlom, legfelebb pár hónapig, mig meglevő szövetkezeteink a válságon túl esnek. Az eszme áldásossága addig is terjesztendő, folyton felszínen tartandó, de a létesítéssel még várakozni kellene. Aztán meg — ezt tapasztalásom után is mondhatom — czélszerübb volua előbb a hitel-szövetkezetek létesítése, mert ettől'kevésbbé idegenkedik a nép, miután a takarékpénztárakat boldogulni látja. A fogyasztási szövetkezetek létesítése sokkal nehezebb, mert olyan község, melynek lakosai között az összetartás és takarékosság érzete a szükséges erős mértékben volna kifejlődve, — vármegyénk területén kevés van. Sok helyen a fogyasztási szövetkezetek alakításánál uagy akadálj' a megbízható kezelő hiánya, mig hitel-szövetkezetek ügyeinek ellátására csaknem minden községben találkoznék munkabíró és lelkes földbirtokos, lelkész vagy jegyző. Ha egy községben a hilel-szövetkezet már virágzik, a nép megérzi az összetartás hatalmas erejét s ott könnyebben létesíthető a fogyasztási szövetkezet. Egyébiránt az én nézetem e tekintetben az, hogy a hol a hitelszövetkezetet megalakítottuk, ott a fogyasztási szövetkezetet mint alszövetkezetet létesítsük, mág pedig oly formán, hogy a hitelszövetkezetnek igénybe nem vett nyitott hiteléből szakítsunk egy részt a fogyasztási szövetkezet számára, a mely által jobban biztosítjuk a fogyasztási szövetkezet fennállását és virágzóbbá tesszük az ugyanazon tagokból álló hitelszövetkezetet is. Ez a szempont is ajánlja, hogy várakozzunk, mig az újonnan alakult központ megkezdi működését, mert ekként nemcsak olcsó és jutányos fogyasztási czikkekhez, hanem olcsó hitelhez is juttatjuk a segélyre szorult néposztályt. A szövetkezeti eszme hirdetését, a megindított mozgalom népszerűségét, szőnyegen tartását, addig is m

;g a létesítés ideje elkövetkezik, örömmel ülvö ölheti mindenki, aki a szegényebb és segélyre szorult iparos nép-osztály anyagi boldogulását szivéo viseli. Vidéki kaszinó. A vidéki kaszinók feladatairól és működéséről néhány inkább c->ak általános megjegyzést kívánunk megtenni. Bizony a mai kaszinók működése nem olyan mint azt a nauy S^chenyi elképzelte. A mi kaszinóink a reájuk háruló kettős feladatnak c ak részben felelnek meg egyedül, azt a czélt szolgálják, hogy tagjainak kodás jellegét öltötték, egyenes arányban állva az elfogyasztott bornak mennyiségével. Az uj vendég pedig beszün' ette az ivást. Csak ült és mosolygott és húzogatta finom, selymes szőke bajmzát. Mu'.slayné átvette a háziasszonyi szerepe'. Leánya segített neki. O.t sürögrek mindketten a vendégek között. Ida épén Gábort kínálta fekete kávéval, aki félre húzódva ült egy sarokban. — No maga ugyan hires legény, hogy még inni sem tud! Nem szégyeli magát? súgta oda neki, mig letette elibe a feketekávét. — Nem ambíczíóm babérokat szerezni ezen a téren — felelt az ifjú sértődötten. A leány vállat vout és ott hagyta, szégyelte, hogy a többiek azt móndták az ő lovagjára, hogy: Ne bántsátok az úrfit. Tej kell annak nem bor. Többet aztán egész éjjel egy szót sem váltottak. Mindkettő azt várta hogy a másik közeledjék. Az asszonyok uemsokára visszavonultak, az urak meg ittak tovább. Elküldtek a malaczband&ért a .Nyakigláb" zsidó korcsmájába. A három szál czigánylegény megérkezett és húzta nekik keservesen. De nemsokára már az üvegeket vagdosták a falhoz és egyik-másik föltette a lábát a czimbalomra. Bináthy meg egyre diktálta a nótát: Húzzad czigAny ! az áldóját a fáduak ! Nekem búzod, uem az öreg apiduak I Igen kitört belőle a magyar virtus. Férfias hangja csak ugy harsogott végig a házon. Ez alatt egy érintetlen, bájos, fiatal gyermek, az utolsó szobában, fölült ágyában s félig nyílt ajkakkal kerekre nyílt szemekkel hallgatózott . . . Tisztán kivehette a vad gentry erős hangját. Aztán bosszankodva gondolt a másikra, arra a fehér arczü ifjúra, aki még inni sem tud. Az összehasonlításon aztán ugy elgondolkozott, hogy be sem hunyta a szemét egész éjjel . . . szórakozást nyújtsanak, mig a másik czélt, hogy a társas élet működésének irányitói legyenek a közszellem ébrentartásával üdvös mozgalmakat, irodalmi vagy kulturális törekvéseket kezdeményezzenek és támogassanak, teljesen szem elől tévesztik. Ezen irányzatnak okait pedig főkép két körülményben kell keresuünk. A mai kor férfu a kenyérért való fáradságos és lázas munka után vagy teljes pihenés, vagy szórakozás után vágyik. Ez utóbbiak, ha a szórakozást a kaszinóban keresik, a mulatságra fordítható esiéli időt újságolvasással és legnagyobb részt hazárd játékkal töltik el a tulajdonképeni társalgásra nem jut idejük, eszmék megvalósításában való közreműködéshez pedig fáradtak és restek. A szellemi igények kielégítésére csak & fehér asztalnál, vagy az otthon magányábán jut esetleg csekély idő. A másik és minden esetre lényegesebb okot a mai kor azon irányzatában keressük, a mely minden czélra külön egyletet alakit. Az egyesülési jognak és szükségnek ez a tuihajtása pedig a legveszedelmesebb ellensége azon legtöbbnyire üdvös czélok megvalósításának, amelyeket a különböző egyletek feladatul tűztek ki maguknak. Már maga az erőknek szétforgácsolása kétessé teszi a sikert, pangással fenyegeti az egyleteket. És ez az igazság különösen a kisebb számú és túlnyomó részben honorácziórokból álló, tehát szerény anyagi viszonyok kőzött élő iutelligens közönségre áll, mely nem képes elegendő szilárd é3 tettre képes testet adni annyi sokféle egyesületnek. Da nem győzi pénzzel sem. És nem is lehet csodálni, hogy a kis városi tisztviselő, a kit a megélhetés gondjai is súlyosan terhelnek és a kiuek zsebéből vagy legtöbbször szájából a külömböző jótékony, társadalmi, kulturális vagy szakegyesületek már tagsági dijak fejében is havonkint jelentékeny összeget vonnak el, fázik a gondolatától is, minden egyleti mozgalomnak és igyekszik távoltartani magát azoknak külön költséggel is járó tevékenységétől. A legfőbb mozgató erő pedig mindenben a pénz. A társadalom tehát vagy redukálja igényeit a rendelkezésre álló anyagi erők mértékéhez, vagy a mennyiben különböző igényei mégis kielégitésere várnak, keresse ós találja meg a módozatokat azok kielégítésére szűkebb korlátok között, az egyletalakitás tultengésésóben tudjon határt szabni és tömörüljön egy oly központ körül, amely tevékenységet képes kifejteni különböző irányban és az egyesülésből nyert nagyobb szellemi és anyagi erejével több czélra és sikerrel muokálódhatik. Ily társadalmi központot pedig első sorban a kaszinók képezhetnek, hivatottá teszi őket erre nevük és szervezetük, amelynél fogva keblünkben minden hasznos törekvés helyet foglalhat. Intelligens és gavallér emberek társasága a kaszinó, abban a körzetben, amelyre annak hatása kiterjedt vidéki városi kaszinóknál, tehát a városban lakó összes a fenti kellékekkel biró emberek, kell, hogy a kaszinónak tagjai legyenek, mert egy hivatása magaslatán álló és egészséges alapokon nyugvó kaBzinó tagjai sorában helyet foglalni nemcsak társadalmi kötelesség de bárkire nézve is szerencse és megtiszteltetés és a kaszinói együttélés alapfeltételei: a mások megbecsülése és a kölcsönös előzékenység, demokratikus szellem egyesü ve a gavalléri felfogásokkal, csak kellemessé tehetik az egylet működésében való részvételt. Egy város égés* müveit társadalmát öszszefoglaló kapocs tehát a vidéki kaszinó, legnagyobb mértékbén bírván azon szellemi és anyagi erőkkel, melyek bármely más egyesület életképességéhez is feltétlenül szükségesek, csak a tagok akarata kell hozzá, hogy kebelében akár általnos, akár kisebb körre szorítkozó, de czéltudatos, muukával mindig biztos sikert ígérő mozgalmak helyett találva, — a kizárólag jótékony czélzattal alakultak kivételével — mondhatjik minden más kulturális czélu egyletet feleslegessé tegyenek. Hány egyletünk van, amely a megalakulás első lépésén túlhaladni nem tudott, a részvétlenség folytán tulajdonképeni czélja érdekéhen mit sem tett és sorsa az örökös hildoklás, miután a felosztástól a képtelenség szégyene tartja vissza. Vonják be az Ily egyletek czéljait a kaszinók működésük körébe szellemi és VI. Hajnal felé oszlottak szét a korhelyek. Hogy az u'olsó is távozott, a petróleumlámpa egy végsőt pislákolt, aztáu kialudt., kellemetlen füstött hagyva maga után. A lebocsátott függönyökön át, a kert felől, bekandikált a hajnal. Bánátby föltárta az ablakot. Az üde, illatos, reggeli lég csak ugy tódult be a dohányfüst és borgőzzel telt szobába, melyben az orgia maradványai szerteszét hevertek. A gazda kedvetlenül nézett végig a pusztuláson. Aztán föltette széles karimájú szalmakalapját s kiment a kertbe. A fekete föld kissé nyirkos volt. Ugy látszik, esett az éjjel. Remek zöldszinben pompázott a növényzet. Az öblös káposztaleveleken a harmatcsepp, mint millió gyémáut csillogott. A kerítés mellett az ákáczfa szinte meggörnyedt az édes illatú, rózsaszínű fürtök alatt. Egy pacsirta csicsergett ágain, vigan ugrálva rajta. Aztáu megrebbentette kicsiny szárnyait s fölszállt a magasba. Bináthy elindult a széles kerti uton a nagylevelü ribizke bokrok kózt. A hűs korai levegő jól esett forró fejének. A fjlu egyetlen utczáján napszámosok mentek végig, szerszámmal vállai .on s élénken tárgyalták szűkkörű életök apró eseményeit. — Azt hiszi kend, hogy a bérlő jobban fizet? Csak olyan az is, mini a többi. Má én csak ammondó vagyok, hogy maradjunk az uraságnál. A másik felelt rá valamit, miközben hosszú, lapos parasztléptekkel haladtak tova, a kerítés mellett. Bináthy ugy elgondolkozott, hogy az egyszerű munkásnépet kora reggel dologra menni látta . . . Van nekik miért élni, kiért dolgozni. Mindenkinek van felesége, családja, van aki megossza nyomorúságos élete gondjait s együtt élvezik a csekély örömöt is, a mi osztályrészül jutott nekik. — Csak az én életem oly^n haszontalan, gondolta magában s olyan nyomorult lelki állapotban volt, mint