Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-12 / 46. szám

G Y f R V I D É K." és a postai értesítésért 25 krt fizet. 2. Ha táviratát az elferdités ellen kívánja biztosítani, a czím elébe TG jel­zőt ír, mely esetben távirata tartalmát az összes kezelő hivatalok egymás közt összeolvasás által egyeztetik. Az összeegyeztetésért az eredeti távirat dijának '/i-ed részét kell fizetni. — Anyaköny vvezetöi kinevezés. A belügyminisz­ter Fábián Mihály jegyzői Írnokot az ajaki anyakönyvi hivatalhoz anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. — Nyilvános köszönet. A folyó évi november hó 4. és 5-én a nyíregyházi nőegylet által rendezett jótékonyczélu két estély tiszta jövedelme 308 frt 4 krt teszen, ez összegben foglaltatik a Juhász Etele úr által felültizetett t forint, ugyancsak a Nt. Bartholomaeidesz János és Mandel Emil jegyeizet megváltó urak 1—1 frtja. Mindazon mélyen tisztelt úrnők és urak, kik szives közreműködésükkel e siker elérésében jótékony nőegyletünket támogatni szíve­sek voltak; u in.: Dr. Ferlicska Kálmánné úrhölgy, Dr. Popini Albertne úrhölgy, Kovács Edith k. a. Sarvay Ilonka k. a., Ballay Izabella k. a., Martinyi Margit k. a., Eötvös Mariska k. a., Jósa Andréa k. a., Lukács Margit k. a., Irján Etelka k. a., Horváth Ilonka k. a., Bleuer Rózsika k. a., Jósa Jolán k. a., Gara Irén k. a., Kubassy Berta kisasszony., Szesztay Esztike kisaszony., Irján Etelka kisasszony., Ruzsonyi Katácska, Rónay Jenő úr, Szabó László úr, Milotay Gábor úr, Pavlovics Sándor úr, Dr. Konthy Gyula úr. Konthy Gézuka, Klár Jenőke mint közreműködők; továbbá dr. Popini Albert es dr. Vietórisz József főgymn. tanár urak, az „Eleven Újság" szerkesztői; de különösen dr. Konthy Gyula úr, mint taradhatatlan, ügybuzgó rendező, fogadják nemes fáradozásukért egyletünk hálás köszönetét. Nyíregyháza, 1899. november 11. Leff'ler Sámuel n. e. titkár. A nő­egylet elnöksége: Májerszky Béláné, Popp Györgyné és Klár Gusztávné. — Köszönet nyilvánítás. Azon 13 frt 80 krt, melyet Lang Kamilla k. a. a Friedrnann Etel úrhölgy esküvője alkalmával gyűjteni szives volt; s egyletünk­nek beküldött, ezennel hálás köszönettel nyugtáz az izr. nőegylet elnöksége. — Uj személydijszabás életbeléptetése a murány­völgyi h. e. Vtttutou. A magy. Kir. államvasutak igazgató­ságától nyert értesítés szerint az előbb említett vaButon jövő évi ianuár hó 1-tól kezdve uj személy- ós podgyász­dijszabás lép életbe, mely által a jelenleg fennálló menetdijak reszben lejebbittettek, részben pedig felemel­tettek. E díjszabás a magy. kir. államvasutak díjszabás­elárusító irodájában (Csengery utcza 33 sz)20 fillérért kapható. — A kereskedelemügyi miniszter Fiúméban. A magyar kereskedelemügyi wiuioziur üumei látogatásáról a szövetkezőkről értesítenek bennünket: A kikötő építkezés megtekintése után Hegedűs miniszter, Szapáry gróf kormányzó, Csórgeó Gyuh államtitkár, Ludvigh Gyul , a magyar államvasutak elnöke, Kilényi, Mándy, Szteréuyi miniszteri tanácsosok, \Lrx János igazgató ruttkai Ráth Péter országgyűlési képviselő, Geduly, Vértessy, Gonda osztálytanácsosok és Hollán dr. minisz­teri fogalmazó kíséretében a Pfau-féle udvari desztil­leriába ment, a hol a két főnök fogadta az előkelő társaságot. Pfau J. üdvözlő beszéde után a minisztere a gyári helyiségekbe kisérték. Ezután a desztilláló ós tisztító helyiségeket, majd a gyári síneken keresztül menve a hitelesítő helyiseget és az érésre szánt konyak r.iktár helyiségét tekintette meg a miniszter. Sorra jöttek aztáu a töltő adjusztáló és csomagoló helyiségek. Föltűnést keltettek a fölállított töltőkészűlékek, a melyekkel 15 perez alatt 600 üveget megtölteni, duga szólni, adjusztálni és elcsomagolni lehet. A társaság ezután villásreggelihez ült s ekkor alkalma volt a konyak jó minősegéről meggyőződést szereznie, a mi tenyleg általános dicséretben ii részesült. A miniszter a tulajdonotokkal a konyak-ipar fölvirágzására kocsin tott. Aztán azt kérdezte Janovicz József gyárigazgatótól, hogy mekkora a konyakraktár. — Körülbelül ötszáz­ezer liter, kegyelmes uram, volt a felelet. A minisz'er a következő szavakkal búcsúzott el; „Örveudek, hogy Magyarország ezen a térén is olyan haladást tett, hogy nemcsak a konyakbehozatalt produkálja, hanem a külföldi piaczon is elismerést VÍT ki. ,Jó szerencsét* szavakkal búcsúzott el a miniszter az irodai személyzettől, zugó éjeazés által kisérve. — T. olvasóink figj,elmébe ajánljuk a hírneves Góliát maláta sört, melyről a Király sörfózóde igazgató­sága naponta számtalan elismerő levelet kap. Pl. Tekin­tetes Igazgatóság! Az önök által forgalomba hozott .Góliát maláta sört" vérszegény és reconvalescens betegeimnél nemcsak nagy fokú tápláló erejénél, hanem különösen étvágy fokozó hatásánál fogva igen szivesen rendelem. Kiváló tisztelettel Dr. Glass Izidor, Buda­pesten, Klauzál utcza 6. 1899. augusztus 5. — Jubiláló gyár. Ritkaszép ünnepélynek volt színhelye a Ktlhner-fóle ismert gazdasági gépgyár Moson ban az elmúlt vaiárnap. Iluszouötévi fordulóját ünne­pelték a már 1856-ban alapított gyár áthelyezésének mostani modern berendezésű gyári helyiségeiben ebtől az alkalomból ugy a cégtulajdonosok: Kűhne Ede és fia Kühne Károly valamiut a gyár és budipesti förafciarának tisztviselő kara és a gyári munkások ovác.iókban része­ltették a gyár jelenlegi igazgatóját: Wergmann Adolfot ki 25 éves jubileumát Ulte e napon, mint a gyár mű­vezetője. Délelőtt beszédek kíséretében, melyek a gyár fejlődését és jelentőségét tárgyalták, értékes ajándéko­kat nyújtottak az ünnepeltnek, nemkülönben a gyár­tulajdonosok elismeréssel emlékeztek meg az ünnepély keretében arról a hű 14 öreg munkásról, aki 25—32 évig megszabadítás nélkül a gyár szolgálatában állott, 100—100 forintról szóló takarékpénztári könyvecskéket nyújtván át mindegyiküknek. A szép gyári ünnepélyt 350 teritékes díszebéd követett, a melyen a közélet nota­bilitásai, a hivatalnoki kar és az összes munkások részt vettek. Lelkes felköszöntőket mondtak a vármegye al­ispánjára, a gyártulajdonosokra, az ünnepeltekre stb. Este az ünnepelt tiszteletére tiszviselőtársai díszvacsorát rendoztek és méltóan fejezték be a jóhirnevü magyar ipartelepnek ritka szép ünnepnapját. — Ötödik magy. kir. osztálysorsjáték. Az elóttüuk fekvő sorsolási tervezet szerint az ötödik osztálysorsjáték első osztályának húzása november hó 16 és 17 én lesz és tisztelt olvasóinkat különösen figyelmeztetjük a Török A. és Társa budapesti czég hirdetésére. Ezen általunk ismert czéget azért ajánljuk mert ez szigorúan pontos és vevőit legjobban szolgálja ki. Ugy látszik, hogy Fortuna istenasszony külőuös kegyével áraszatotta el e czéget, mert értesülésünk szerint ezen bankház eddig több mint két és fél millió korona nyereséget fizetett ki vevőinek. A nyeremények száma nagy és a sorsjegyek árai az I. osztályhoz— a következők: egy egész 6 frt, egy fél 3 frt, egy negyed 1 frt 50 kr. egy nyolezad 75 kr. — A ki tehát a szerencsének kezet akar nyújtani, forduljon bizalommal Török A. és Társa fóelárusitókhoz Budapesten, Váczi-körut 4. Csarnok. A drága rokon. Valami nagyobb meglepetés nem érhette Kulcsá rékat, mint az uj rokonnak megérkezése. Az első nap még idegenkedve néztek rá, de másnap már ügy tekin­tették mint egy főnyereményt, melyhez sorsjegy vásá­rolás nélkül jutottak, mint szerencséjüknek megalapító­ját. Az édes Guszti bácsit csaknem a tenyerükre vették, olyan kegyelt személy lett huszonnégy órai ismerkedés után. Akkor mntatta be magát részletesebben, mikor kipihente a hosszú ut fáradalmait. A Margita családfát kezlte elemezni egy keresetlen papiroson szemléltető leg és miután annak minden ágát bemutatta, egy szá­raz ágra oda irta a nevét: „Ez én vagyok*. És a mama?! kérdezte a fiatalabbik leány, amint elmerülve szemlélte a rajzot. Anyátoknak az én édes Lenka húgomnak itt van a helye, megjelölvén egy erőteljes ágat a kezdő betűi­vel. Mint látjátok vérrokonok vagyunk, habár nem is ösmertük egymást, de az érzés majd össze fűz ezután. Őszintén mondom régi vágyam volt megismerni titeket. Azonkívül a honvágy is űzött, az egészségi állapotom sem valami kedvező. Gondoltam, hogy egy kis jó ma­gyar falusi levegőn helyre jövök. Kilencz éve, hogy uem voltam itthon, csoda, hogy még az anyanyelvemet el nem felejtettem : mert ná'uuk csak angolul beszél­nek, vagy legalább Is az én munkásaim egy árva szót sem tuduak más nyelven. Több mint kétszáz ember dolgozik a gyáramban, van közöttük valami hatvan szerecsen is, — bár mind az volna — ma holnap el­árasztják az egész világot finom kalapokkal. Ez is onnan került ki ez taplóból készült. Nézzétek meg eunek a kiállítását. Ilyet Európa nem képes felmutatni. Nincs valami nagyszerűbb foglalkozás, mint gyárosnak lenni, én azonban még is ráuntam már, nyugalom után vágyom. Most is bérbe adtam, de szándékom megválni tőle végképen. Aztán valahol meghúzódom ós csend ben élek. Ilyen behízelgő és kedves nyilatkozat után nem csoda, ha a Guszti bácsi édes lett és minden rokoni iszteletet túlszárnyaló figyelemben részegült. A milliók erősebbeknek bizonyultak a vérbeli összetartozaudó-ág szálainál, mivel nem a származásra vonatkozó bizonyi tással, hanem a kalapgyárral nyerte meg az atyafiság szivét. A két leány közelebb húzódott s felváltva kérde­zősködtek a tengeren túli életről, a hosszú utazás felől. Kulcsárné pedig, hogy figyelmetlenségét helyre hozza, bevitte az oldalszobába a szándékosan kin felejtett úti­táskákat. A kisebbikben alig ha nem pénz vagy más drágaságok vannak — úgy vélte — amint megemelte. Az ágyhuzatot becserélte ujjal a lányok kelengyéjéből. A házi gazda felhozott a kivételes alkalomra tartoga­tott borából, s arra a tapasztalatra jutott, hogy az uj világ részben is kellemes és fülbemászó hangnak tekin­ik az ó-borral telt pohár csengését. Kitűnő bor, nagyszerű igazán. Nemde saját ter­mésed? Ilyet csak diák koromban ittam a Hegyalján. De nem csak a bor nyerte meg a tetszését, hanem i falu szépsége is elragadta. Az öreg akáczok épen virágjukban állottak. Ha alkonyatkor kiült a ház elé, vagy járkált a holdvilág árnyékában rendesen a tavaszt és a falusi életet dicsőítette. „Ugy elringatja kedélye met az a sok báj, mely miut a tavasz költészetének tárháza mindenütt szemembe ötlik. Nem tudom édes lugocskáim van-e annyi szépészeti érzék, mint bennem mert engem valósággal áthat az est kellemessége. Ezek a mesterkéletlen szépségek felül múlnak minden művé sziest. Halljátok azt az összhangzó dalt, melyet bizonyo -ián egy pár legéuy ós leány rögtönzött valamelyik utcza sarkon. Hanem az éu lelkesedésemet talán külö­nösnek találjátok? Ez onnan ered, hogy eltompult ér­zékeimnek most alkalmunk van visszanyerni korábbi finomságukat, minővel akkor bírtam, mikor még sem ,'yáros sem agg legény nem voltam. Életemnek ez a legszebb része s végtelenül örülök annak, hogy nektek javatokra foghatok lenni.* A búgocskák nem győztek •deget hálálkodni a jóságos nyilatkozatért, melylyel ró zsás álmuknak és sok álmatlan órájuknak vetette meg íz alapját Új kiadásban festették meg jövendőjük képét. A gazdag szinváltozathoz az anyagot természetesen az örökség szolgáltatta. Igyekeztek is utólagoran érdeme­ket szerezni, s a kegyeibe jutni. Megfigyelték szokásait, kedvencz eledeleit s min­dent az inye szerint készi ettek. Azon vette észre ma gát, hogy a nyár elmúlt, a gólyák elköltöztek. Nehezen vált meg a jó rokonoktól, de megígérte, hogy a fecs­kékkel visszatér, mert az a nyolez kila suly gyarapo­dást, melylyel teste terjedelmében is nyert főleg a jó falusi levegő hatásának tulajdonította. A jó étvágyat uem is említette, pedig éppen azzal mutatott fel bámu­atos eredményeket. E?y négy hetes malacz ropogásra -ülve, vagy egy jól megfőtt húsvéti sonka, ha mindjárt ,Péter Pál* napj n is került elébe — csak a keményebb részeivel tarthatott beszámolót. Na de nem sajnálták tőle, ha még annyit fogyasztott volna is el. A második nyarat is kellemesen töltötte el, harmadszor pedig nem is jött üres kézzel, ajándékot hozott mindenkinek. Az ismerősök egyébről sem beszéltek már csak a Kulcsárék nagy szerencséjéről, mert a milliók híre mihamar kiszi­várgott. Hogy nem közönséges halandó a bácsi, azt el­árulta az öltözködéseivel: világos bő ruha, tapló kalap, aranyóra, az ujjai tele gyűtűkkel. Később pedig az is szárnyra kelt, bogy örökösivé a lányokat szemelte ki s bogy a tenger pénznek jóval hamarább fognak birto­kába jutni mint bárki gondolná, mert Margita úr hiába lépked elasztikusan az évei megvannak számlálva. A haja másnak a fején nőtt, a fogai is pénzbe kerültek s valami belső bajban szenved. Ezen birek után nem csoda, ha megszaporodott azoknak szima kik óhajtó módban gondoltak a külön­ben is csinos lányok értékes kezeire. Ha nagy nehezen rá nem szánja magát az öreg Kulcsár a fürdőzésre, talán soha se hallotta volna hirét a hűtlen rokonnak. Alig volt ott pár napig feltűnt egy úri ember neki, a kivél kora reggelenként a meleg forrásnál összetalálko­zott. Nem volt rajta semmi különös, sántikált miut sok más s vidáman szürcsölte a párolgó ízetlen friss csa­poláiu vizet. Az érdeklődésre elég csekély dolog szol­gáltatott okot. A szürke nyúlszőr kalapja, mely szakasz­tottan olyan volt miat a sajátja: a zöld zsinór, a bojt szerű makk, minden. Valami sejtelem fogta el, ho 7>y mind a kettő egy gyárból került ki. Egy délután, amint az olvasó-terem­ben egyedül találta az illetőt — ki nyugalmazott tanár volt egy muraközi városkából — rövid beszélgetés után megkérdezte tőle, hogy mennyibe került a kalapja. A tanár ur egy pillanatra zavarba jött, mert bizony viseltes volt mar egy kicsit, ócskaságokuak pedig nem szokás az árát kérdezni, de mikor látta a titkos érdek­lődést, mosolyogva jegyezte meg: .Akár tetszik hinni, akar sem, de ilyen drága fejfödót talán még a fejedelmek sem hordanak. De nehogy rébuszokban beszéljek, el­mondom a történetét. Tizennégy hónapig uri ellátást adtam érte. Ugy jártam, mint az a növény, a melyikre az aranka rátelepszik és szívja kész nedvét. Egy csúnya őszi délután beállít hozzánk valami fele gézengúz kőt táskáv 1 s egész angol fl;gmával berajzolja, hogy ő a feleségemnek rokona. E« nem e ég az üdvösséghez gondoltuk magunkban s már majd uem meg mutattuk neki, hogy merre jött, mikor nagy szerényen elárulja, hogy Amerikában gyára van, agglegény. Ez teljeseu elég volt ahhoz, hogy a nóm elismerje legközelebbi atyafiának, sőt velem is elhitette, hogy a nagynénje többször tett említést egy világjáró öcscsóről, akit Gusztinak hívtak. Természetesen ugy bántunk vele, mint a hímes tojással. Három telet töltött nálunk, fogyasztott négy helyett és mi gyönyörűséggel néztük. Mkor utószor elvált tőlünk, azt mondta, hogy a gyárát megyen el­adni. Most azt uem tudom, az előérzetének, vagy a becsülettudásának számitsam-e be, hogy vissza nem jött többet. Lehet, hogy észrevette leveleinek hiányát, melyeket egy ócska világos kabáttal együtt a szekrény alján felejtett, vagy pedig bizonyos megállapított mérték szerint jár el s egy egy balekot csakis háromszori láto­gatással boldogít. Az egészből pedig azt akarom kihozni, hogy ezzel a kalappal fizette meg szívességünket. Kulcsár bevárta az elbeszélés végét, aztán a fogáé­hoz ment, levette fejfödőjót ós átnyújtotta e szavakkal: .nálam három ízben nyaralt ezért. Igaz, egy fontos szolgálatot is tett ezen kivül a családomnak; két lányo­mat jól férjhez adtam az ő hírével." A profeszor úr megigazította a szemüvegét, s miután kivül-beiül alaposan megvizsgálta, ölelésre tárta ki karjait s hangos kaczagás között jegyezte meg: „ergó mi az ó megtisztelő választása folytán asszonyi ágról rokonok vagyunk !* Sólyom. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 39676/99. » Pályázati hirdetmény. A m. kir. államvasutak bpest-jobbparti üzlet­vezetősége, a vonalai részére 1900. évben szüksé es pályafenntartási fák szállítására nyilvános p&lyázatot hirdet. Az 1900 évi megközelítő szükséglet, mely a meg­rendelés alkalmával korlátlanul felemelhető, vagy le­szállítható, alább vau felsorolva; a végleges megrendelés mely alkalommal az 1900. évben szillitandó fák pontos mennyisége ós méretei szállítóval közöltetni fognak, folyó évi deczember hó végéig fog megtörténni. 170 köbméter jegenye fenyő deszka, 30 köbméter ucz fen yő deszka, 4 köbméter vörös fenyő deszka, 14 köbméter jegenye fenyő deszka szélmetszhetlen, 5 köbméter tölgyfa deszka, 3 köbméter erdei fenyő palló, 250 köbméter jegenye fenyő palló, 7 köbméter luez fenyő palló, 15 köbméter vörös fenyő palló, 11 köbméter jegenye fenyő pilló szélmetszhetlen, 60 Jköb­méter tölgyfa palló, 26 köbméter vágott luez fenyőfa, 14 köbméter faragott vörös fenyőfa, 340 köbméter faragott puhafa, 160 köbméter faragott tölgyfa, 35 köb­méter faragott puha szálfa, 5 köbméter faragott tölgy, szálfa, 30000 folyó méter vágott puhafa lécz, 6000 folyó méter puhafa széldeszka, 120000 drb fedőzsindely 3500 drb tölgyfa sűrítési lécz, 4000 drb puha sűrítési lécz ós különféle keritési anyagok, úgymint oszlopok és rudak. A fák szállítása 1900. évi február hóban kezdendő meg, s 1900. év ápril hó végóig fejezendő be. A fák 3 csoportra osztott részletes móretjegyzókeit, melyek egyszersmind ajánlati űrlapokat képeznek, a hozzá csatolt „pályázati és szállítási feltételekkel' együtt, a bpest jobbparti üzletvezetősóg (Budapest Külső-Kerepesi-ut nyugdij házcsoport 2. szám) anyag beszerzési osztálya szolgáltatja ki díjtalanul, esetleg küldi meg posta utján. A pályázati feltételek értelmében kiállítandó aján­latok 1899. évi deczember hó 5-én déli 12 óráig nyúj­tandók be a bánatpénz 1899. évi deczember 4-én déli 12 óráig teendő le. Budapest, 1899. november hóban. * Als. üzUivtMciégi 'V

Next

/
Thumbnails
Contents