Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-22 / 4. szám

T I I« v 1 t> t: !»•• Ftnum Rózsi, Lukács Ilonka kisasazooy játékárt, énekére oetn merem kijeleDteni, hogy műkedvelő játéka volt, ő határozottan művésznő, nagy készültsége, ki­dolgozott játékmodora, erós alakító képessége, színmű­vészeiért érző lelke van, a hangja hajlékony é» príma donnáoál is komolyan számottevő terjedelmű. Hangjá­nak kevés de gondos iskolázása után felléphetne a fő­város ssinházaiban és arathatná a diadalokat. Nem ér­tem, bogy rnmdhat Lukác* Ilonka őnagysága távol a színpadtól, hát olyan sok kitúuó színművésznőnk vao, hogy az ilyen kincset nélkülözheti a magyar sziné-ze' V Ez igy nem maradhat, tartozik vele a -ors ngy Lakács Ilonka kisasszonynak mint a színművészetnek, hogy ezt a kedves nevet országazerte ismertté tegye. Nem is kritizálom szereplését külön. Egyszerűen kiválott. C»«pó gazduram, Szlaboczky Ernő ur jó megjele­nésével nyugodt magatartásával, többet ért mint pár siónyi szerepe. Csapóné nagyasszonyom Jósa Andrea kisasizooy csattogott, iniot a jégeső, hanem a*f ilyen jégve­résnek nagyobb az áldása mint a nyári harmatnak, az ilyen jégeső kopogást elhallgatná az ember a menynyei hurik iené,e helyett. Játéka eleven, megnyerő, alakí­tása nagy önuralomra valló volt. Sulyokné asszonyom Ballay Izuska kisasszon) olyan kedvesen mondta a körül'e legyeskedő öreg ga­vallérnak, hogy — msjd adok egy csattanósat, de amujy, hogy az legjobb akarata mellett sem volt képes megijedni. Tarisznyásné módos asszony, llorváth Ilonka kis assaony, helyes kis meuyecske volt hátrakötött piros kendőjével, rövidke szerepét bátran és bámulatos tiszta kiejtéssel mondta el, megérthette minden szavát az egész színház. A megyei csendbiztos Milotay Gábor ur marcona volt ós nagy baju-izu, u;y megtánczoltatta kibomlott korbácsával a makk hetes jól maszkírozott, halálra ijedt korcsmárosát Ballay Aladár urat, hogy a színfalak is megrendültek bele. Kónya, kántor-tanító Vay Zoltán ur teljes hűséggel rogyott az eperfa alá, halálra ázot­tan a sűrű pohártól. Qooosz Pista bakter, Maurer László ur nagyon mulatságosan figuráit, ez volt a legtöbb gonddtl meg­játszott szerep. Maurer urnák nagy tehetsége van az alakváltoztatss hoz, vaunak gondolatai, ötletei, a mi­ket meg is tud valósítani. Rekedtes borízű hangja olyan volt, hogy egy falusi korcsma söntése körül por­cziózó szocziálista agitátor is megirigyelte volna. Gonoszné, Bencs Etelka kisasszony, aranyos vén asszonyt adott. Ha ilyenek volnának a sápítozó vén boszorkányok a Gellért-hegy tengerszemmé tülyedne az oda tóduló fiatal emberek nagy súlya alatt. Czene czigány-primás megkaczagtatta alaposan jó maszkjával, teljesen hú csiyány besidgyiiel a kö/önsé get. Juhász Sándor úr nagyon ügyes műkedvelő legkö­zelebb nagyobb szeiepet kellene már vállalnia, a mihez hozzáfogott eddig, az mind sikerült, Dagyobb szerepbet nagyobb sikert fog elérni. Jőska béres Oltványi Ödön úr pompás paraszt­ficzkót mutatott be. Színpadra termett kifejezésteljes arcza és tiszta erős hangja van. Végül a karban szereplő höleyek neveit sorolom föl. Sarvay Ilonka, Oláh Piroska, Dietz Mariska és An­nuska, Kubassy Berta. Ennyi szép lány igazán sok még egy színpadi falunak is. Dr. Trajtler Soma ur büszke lehetett ós volt is erre az előadásra, az ó erős keze vezetése mellett da­czára annak, hogy csak egy egész próba volt, teljesen sikerült a Falu rossza. John. nak, kik barátságos egyességgel ezt lehetővé tették, aiután a nyomdai feladatot pontosan és kitűnően telje­sítő könyvnyomda intézetnek, a mű elterjesztésével fog lalkozó kiadó czégnek s azzal együtt a hazai könyv árusoknak, s az én kedves pályatársaimnak, a hírlap­íróknak. De aki előtt legmélyebb hazafiiui hódolattal haj­tom meg fejemet, az az én uram és fentartóm, a dicső­séges magyar nem et. Soha még egy nemzet munkása ugy megjutalmazva nem volt, mint én a magyar olvasó közönség által. A mit ötven éves működésem felejthetlen forduló napján e mú megkezdésekor mondtam, csak azt ismétel hetem most az ötvenötödik év végén, o minka be­fejesésekor : ,eddig azt hittem, hogy egy kis uemzetnek az írója vagyok: most megtudtam, hogy egy nagy nemzetnek szolgája voltam. Éljen, viruljon, legyen dicső, boldog és szabad az én imádott hazám és nemzetem." Dr. Jókai Mór. Frak és dolmány. Krónikás adoma. Jön a farsang dallal, zeneszóval. Pezsgős poharak csengése, tánczvigasság járja az ő birodalmában. I^y van ez most — igy volt hajdan is régen porrá vált emberek, szép asszonyok idejében, akikről immár csak porlepte irások emlékeznek Hanem mégis ugy tetszik nekünk, mintha manapság valamivel feszesebb volna Karnevál hercseg ő fensége, kevésbbé mulatós kedvű, nem is olyan jóízű tán, mert hiányzanak uralkodói működéséből azok a bolondos s mégis pompás tréfák, melyek azelőtt fúsierezték uralkodásának idejét. Ilyen tréfa az, mit most elmondunk a század ele­jéről. Hősei Ragályi Ábrahám és Bónis Samu (mindakettő bői később hires alispán lett.) Együtt hallgatták a jogot Sáros-Patakon, együtt is mullattak, ha jött a far­sang, fiatal sziveknek szívesen várt vendége. Nevezetesek voltak a pataki jurista-bálok hajdan, Zemplén, Szabolcs, de még a távolabbi Hevesvármegye nemes családjai is elhozták arra kisasszonyaikat. ÚJDONSÁGOK. — UJ rendőrkapitány. lUru Fultzscb Bertbold főispán, a Sztárck Ferencz elhaláloznaYdl üresedésbe jött nyíregyházi rendőrkapitányi állásra liatlky Barna eddigi gazdasági tanácsod nevezte ki. — Itáziy Horninak rend őrkapitannyá történt kinevezést- alttlanos megelegedes­sél talalkozik városunkban, inert erékességétől c a rend­őrségi ügyek vezetesében mar tanúsított jartassagától és ügyességétől, méltán vár a közönség nagy eredmenyekeL — klnevrzé*. Báró Fei.itzsch Berthold főt->pan a varmegyei aUzamvevói állásra, a mely a korán elhunyt Szunyo^h Kálmán elhalálozásával jött üresedett*, Horty János vármegyei száműztél nevezte ki, a kinek helyére Milotay Gábori, majd fokozatosan U)helyt Sándori helyet tesilette. — Jóváhazyott választás. A varmegye állati lo bíráló választmanya e hó 19-en, br. Feilitztek Berthold főispán elnöklete alatt tartott üle én, a nyíregyházi I., 111., IV. választó kerületben megtartott vármegyei bizott­sági tag választat ellen beadott fcllebezésck elutasítása mellett, a választásokat helyben hagyta. — Képviseleti tas választás. Az lt>9G. évben megejtett kepviseleti tag választas a város VIII-ik kerü­létében felebbezéssi I tamadtatott meg, amelynek követ­keztében a közigazgatási bizottság nagyobb mérvű sza­bálytalanságok miatt a választási megsemmisítette. Ez«n határozat következményéként az alispán, a varos VIII-ik kcrúleteben az 1899. év végcig terjedő érvénynyel uj választást rendelt el G rendes és 3 póttagra, s a válasz­tás határidejéül januar 31-ik napját tűzte ki. A válasz­tási eljárás vezetésével dr. Kovách Elek kir. közjegyző, képviseleti tagot bizta meg. — Megfelebbezett határozat. A vármegye leg­utóbbi közgyűlésén hozott azon hatarozatol, melylyel a nyíregyháza—vásárosnaményi vasul építési tőkéjéhez 100,000 frt hozzájárulást szavazott meg: Kovács István és társai felebbezéssel tamadták meg. — Ilynien. Martalkó Ödön ismert helybeli lörekvó fiatal kereskedő tegnap szombaton f. bó 21-én vezette oltárhoz Budapesten, Szegner Ervin magyar királyi honvéd százados kedves leányát Kornéliát. — Esküdtszék! ta^ok Összeírása. Tudvalevőleg az uj bűnvádi perrendtartás s vele az esküdtszéki intéz­mény a jövő évi január hó l-ső napján fog életbelépni. Az előkészületek az egész országban s különösen azon polgároknak összeírása, a kik esküdlképesek, vagyis 2G-ik életévüket betöltöttek, magyarul irni és olvasni tudnak s legalább 20 korona állami adót fizetnek — most van folyamatban a városháza nagytermében. Az összeírás még néhány napig fog tartani. — A Bessenyei szobor, Kallós Ede kiváló szobor­műve, gondosan becsomagolva, csütörtökön megérkezett. A szobrot egyelőre a vármegyeház előtti kertben föl­állított szobor talapzat mellé helyezték el, deszka fedél alá. A Bessenyei-szobor leleplezése, mint az köztudo­mású, a májusi közgyűlés alkalmából fog megtartatni. — Köszönet nyilvánítás. Barzó Mihályné urnó szives volt a heiybeu arvaházi szegény gyermekek élei mezésére egy z-ák búzát, három zsák burgonyát és egy véka köleskását adományozni. Nemes szivéből eredő jótetteért fogadja az adományozó, a szegény árvák hálá­ját és a nőenyleti elnökség őszinte köszönetét. — Jóváhagyott alapszabály. A bűd-szent-mihályi orthodox izraelita hitközség alapszabályait a vallás és közoktatásügyi miniszter jóváhagyási záradékkal ellátta. — Pénzintézeti közt^yülések. A nyíregyházi gaz­dasági és kereskedelmi hitel intézet részv.-tarsaság február hó 8-án d. u. -2 órakor tartja VI. rendes közgyűlését a kővetkező tárgysorozattal: I. Igazgatóság és felügyelő­bizottság által az 1898. üzletévről beterjesztett jelentés, ezzel kapcsolatban indítvány a mult évi mérleg helyben­Kemény tél volt, azok a régi, becsületes, havas telek egyike, mikor Ábris és Samu uifi nagyban készül tek a jurista-bálra. Samunak volt egy vadonatúj, pompás frakja, ellen ben az Ábrisé vágott, annyira, hogy este sem mutatott semmit. Pénze sem volt, idő se lett volna már uj frakot varratni, azért is igy szólt vele lakó kamarás társának. — Mit mondanál hozzá, ha magyar dolmányban jellenék meg a bálon? Ez fóltűuést kellene! Samu ellenezte, noha magyar érzelmeihez nem fert kétség, de szekrénye híjával volt ősei daliás ruháza­tának. — Már pedig én ugy megyek, — erősítette Ábris, akinek meg volt egy nagyon csinos, sötétzöld dol­mánya. A két jó czimbora ezen az estén annyira össze kapott, hogy nem szóltak egymáshoz, noha elérkezett a bál napja is. Egymásután fordultak be a szánok Patakra. Csör­gött a lovak vörösposztóval kihányt szerszáma és egy­némely parádés kocsis akkorákat csördített, hogy egy kisebb fajta ágyulövésnek is beillett volna. Ragályi Ábris és Bónis Samu. noha nem bészéltek egymással, még mindig együtt liktak, és a bál estéjén nagy sietséggel öltöztek. A oyakkendőkötésre került a sor, mikor Samu megdöbbenve vette észre, hogy lűkör sehol sincs a szobában. Kész szerencsétlenség volt az pedig, mert abban az időbeu valóságos tudomány kellett a kravátlival való bánáshoz. Akinek inasa volt, ez pólyálta be az illető úr nyakát, akinek gedig nem volt, az a kravátli egyik végét a kilincsre kötve, a tükörrel szemben, addig for kOtt, mig a száxrétü nyakpólya nyakáu volt s a két végét előre szorítva, módis csokorba kötötte. Ragályihoz fordulni nem akart Bónis, azért is nagy dirrel-durral forgatta a nyakát a kravátliba, aztán magára kapkodta a mellényt és végül a frakot. Sietségében semmit sem nézett már, rohant a bál­terembe, hogy el ne mulaszsza az első minétet, amit mint rendezőnek neki kellett megnyitni. Iiagyása, a nyereség felosztása ét az igazgató"*, vala­mint a felügyelő-bizottság részére a felmcnlvény nieg­adtsára nézve. U. Martmyi József es Szopkó Alfréd igazgatók mandatuuia lejárván, S igazgatósági tagi élül betöltése. III. Egy felügyelő-bizottsági tagság megüre­sedvén, annak egy évre valő betöltése. — búd-uent­miÁaJyi ttylyiő nrpbank ét takarékpénztár rrurényldrta­tág Mjru.tr hó 7-en d. e. 10 órakor tartji XV. évi rendes közgyűlését a következő tárgysorozatul: 1. Alap­szabalyszerú.-n küeprlt elnök ét .delnők választása. 2. l^azgatósagi évi jelenlét tárgyalása. 3. Felügyelő-bizott­ság évi jelentésének tárgyaié*. 4 Az 1HU8. évi lártzá­inadai felolvasása, nyereség megállapítása, t kapcsola­tosan a felment vény ek megadást 1898. évre. 5. Az alapszabályok értelmeben kilépett vezér-igtigaló, 9 igaz­gatót tgi tag, és 2 pöltag 3 évre leendő vtlasxláaa. 6. A 30,01! forint 9 km -záporodon tartaléktőké Urgyá­bani intézkedés. 7. írásbeli indítvány a vezérigazgatói ét pénztárosi lUetesck felemelése tárgyaban. 8. Elnöki jegyzőkönyv hiteletilére 3 részvénye* kijelölése. Nylhánot kffsiöurt. A helybeli jóL nóefylet által rendezett műkedvelői előadás alkalmából, Propper Samu ur a jotékony czél erdekeben 4 frtot tUctett felül. Fogadja erte hálás köszönetemet: l'atar Utvánné pénz­táros. — Uyászrovat. Özv. Korocz Károlyne szül. Gonda Ilona t gyermekei: Ilona t ferje: Héthy Gusztáv ét gyermekeik: Margit és Zoltán; Géza, Béla, Balazs ugy a maguk, mint számos rokon nevében is, fájdalotntol meg­tört szívvel tudatják, hogy a szerető férj, vő, apa, nagy­apa, após, testvér és sógor Korocz Károly a lelső-tza­bolcsi tiszai ármentesitő társulatnál felügyelő folyó év januar hó 14-én d. u. 5 órakor, életének 58-ik, boldog házasságanak 26-ik evében hosszas szenvödet utan meg­halt. A drága hamvak január ló-án délután I órakor fognak a berezeli temetőbe, az ev. ref. egyház szertartása szerint eltemettetni. Berezel, 1899. január hó 14. Szeret­teinek aldó emlékezete virraszszon síri áltna felett! — Fajdalomtól megtört szívvel jelentjük, feledhetlen drága jó édes anyánk, anyósunk, nagyanyánk, testvérünk, só­gornőnk özv. Schioartz Mór né, szül Sckonberger Évának rövid szenvedés u án áldásos élelenek 67-ik évében ma este fél 11 órakor történt gyászos elhunytát. A boldo­gult földi maradványai folyó hó 17-en délelőtt 11 óra­kor fognak a mátészalkai izr. sírkertben örök nyuga­lomra tétetni. Áldás és beké lengjen porai felett! Kelt Mátészalkán, január hó 15. Szálkái Sándor és neje szül. Mandel Etelka. S/.ilkai Gyula. Szálkái Emil és neje szül. Kern Cornélia. Szálkái Zsigmond gyerme­kei. Szálkái Pista, Szálkái András, Szálkái Pal, Szálkái Anni, Szálkai Móritz, Szálkái Imre, Szálkái Barna, Szál­kai Zsólika unokák. Schönberger Miksa. Schönberger Josufin ferj. szálkái Schwarlz Jakabné. Szerényi Jenő testvérei. Bródy Bélúné szül. Schönberger Ilózika nevelt leánya. Özv. dr. Guttinan Manóné szül. Schwarlz Luiza. ózv. Schönberger Moriczné szül Nagcl Rosalia. Keller Adolf és neje szül. Schwarlz Cecília. Szálkái Scbvarlz Jakab. Perlman Sára férj. Schönberger Miksáné. Geiger Etelka férj. Szerényi Jenőnc sógornők es sógorok. Ko­szorúk mellőzését kérjük. — A kereskedő Ifjak táneziuulatsága. A nyír­egyházi kereskedő ifjak egylete saját pénztára javára Ib99. január hó 28-án, a Korona-szálló dísztermében tombolával egybekötött zártkörű láncz-estélyt rendez. Belépti dij: Csaladjegy 6 korona, személyjegy 2 korona, nagy páholy 1U korona, kis páholy 10 korona. Felül­(izetések köszönettel fogadtatnak es hirlapilag nyugtáz­tál nak. Jegyek előre válthalók Blumberg József, IIolTmann Adolf és Huzsonyi Pal urak üzleteiben. A kereskedő-ifjak eddigi szokásukhoz híven, az idén is hozzájárulván a nyíregyházi farsang élénkítésében, vállalkozásuk — te­kintettel a körültekintő rendezésre — méltóan fog sora­kozni a mult sikereihez. Nyomában sietett Ragályi, rövid magyar dolmány­ban. A zenekar csak a két főrendező megjelenésére várt s a vezető megadván vonójával a hármas jelt, kiki pár után nézett. Bónis Samu egyenesen a női társasághoz sietett és megállva vargyasi Dániel Polixéna előtt, annak rendje és módja szerint három kapriolt téve előre, aztán egyet lépve hátra, készen lett dédapáink szertartásos kompit­mentjével. De ebben a pillanatban még a menüett bevezető akkordjait is túlharsogó kaczagás hangzott körüle, és a szép leány, kaczagva a kaczagókkal, csak annyit bírt mondani: — Teremtőm, micsoda frak, micsoda maikara! Mintha ciak karban énekelték volna, rá zúgták a juristák és az egész báli publikum: — Micsoda frak . . . micsoda maskara . . . Bónis Samu, mint üldözött vad fordult meg éi szemben látva magát egy nagy tükörrel, szinte el­képpedt. Remek frakja, amelyre oly büszke volt, körül volt vágva s hasonlított a beszegetetlen spenczelhez, amihez rendkívül komikus volt a nagy igényű, drága muszlin kraválli óriás. Az ijedtség után első elsó gondolata a bossiu volt — Ezt senki más nem tehette, mint Ábris! — dühöngött aztán és magánkívül rohant lakótársához, aki kaján mosolylyal állt egy sarokban. — Ugy e, hogy mégis rövid dolmányban jöttél el 1 — mondta kárörömmel és kinevette a dühöngő Samut. Talán komolyabb vége is kerekedik a dolognak, ha azok a régi emberek minden haszontalan tréfát afférré fújtak volna föl s ha a kedver, szelíd Dániel Polixéna ki nem békíti dühöngő gavallérját. Még azon a bálon, a Ristslund alatt össtecsókolóda­tak Ragályi és Bónis, baiátságukat pedig aztán nem zavarta többé semmi, sőt sógorok is lettek, előbbi Dániel Polixénát, utóbbi ennek a nővérét Borbálát vévén nőül. De a levágott szárnyú frak iskolát csinált és azon­túl csak magyar dolmányban tánczoltak a pataki juristák.

Next

/
Thumbnails
Contents