Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1899-09-17 / 38. szám
s „N T 1 K t D É H.' Magyar kereskedelem. Mióta a névmagyarosítás eszméje oly nagy hódításokat tett, azóta feltűnően halad előre a magyarosodás ügye, ugy a közéletben, mint a kereskedelemben. A kereskedelmi kamarák lelkes felhívásaira sok helyütt magyarosították a czégtáblákat és az üzleti könyveket. Nem kell nagyon messzire visszaemlékeznünk, mert csak pár évtized előtt is, jóformán általános volt a német szó a kereskedők üzleti helyiségeiben. Ha a vevőkkel magyar nyelven beszélt a kereskedő, segédjével, üzleti ügyfeleivel németül társalgott. A levélbeli érintkezések is német nyelven folytak. Magyar levelezőt kevés nagykereskedő tartotta szükségesnek alkalmazni. Csak mikor a sajtó, csipős végű ostorával nyaka közé suhintott a jogosulatlan germanizmusnak, a publikum pedig visszaküldözgette az idegen fogalmazásu felhívásokat, reklámokat és leveleket, — kezdte a kereskedő magyarul is megdicsérni a portékáját és igy született meg aztán a kényszerűség pressziója alatt a magyar levelezés is. Alulról fölfelé kezdett magyarosodni a magyar kereskedelem És ezt Bécsben igen hamar észrevették, mert néuiet nyelvű utazóikat csakhamar kicserélték magyarokkal, vagy magyarul tudókkal. Bécsben nem egy nagykereskedő czég van, a hol egy-egy magyar segédet alkalmaznak, hogy a magyar ügyfelekkel való érintkezés megkönnyittessék. Megtörtént már — elég szégyenére a magyar kereskedőnek — hogy német nyelvű megkeresésére magyar nyelven kapta meg a választ Bécsből. Sőt tovább menve, a világkereskedelemre berendezett nagyobb kereskedőczégek is azon vannak, hogy Magyarország számára magyar levelezőket tartsanak. Mégis csodálatos, hogy hazánkban elég nagy azon kereskedőknek száma, a kik németül vezetik a könyveiket s kiteszik magukat annak, hogy a külföldi nagykereskedő czégek által lefözessenek. De tovább menve, még czégfeliratuk is német. Ez már valóban nem szép dolog s csak azon csodálkozunk, hogy ilyen czégeket felkeresünk s ilyenekben vásárlásokat eszközölünk. És ha kénytelenek vagyunk az ilyen üzleteket igénybe venni, hát nem érdemli-e meg a magyar közönség, hogy a német czégtábla helyett magyar felirás ékeskedjék az üzleteken. A német czégtábláknak nincs létjogosultságuk. A magyar kereskedő nagy szolgálatot tehet magyarositási mozgalmainkban, és pedig az által, ha a vele közvetlenül érintkezőkkel a lehetőség szerint magyarul beszél, a német kereskedelmi utazókkal pedig uem áll szóba. Ámde a magyar kereskedelmet igazáu megmagyarositani nem fogjuk tudni addig, a mig Cs kezébe veszi a tollat, hogy halálra szánva az asszonyt, a megsértett jogrendet helyreálli'sa. Ébben a pillanatban hosszú türelmetlen csilingelőssel megszólal a telefon. Barkós lusta, vontatott hanton beleszól a beszélőbe. — Halló! Ki beszél? Lihegve, remegve felel egy női hangi — Doktor úr? Maga? . . . Jöjjön, az Isten szerelmére kérem, jöjjön hamar. Borzasztó szerencsétlenség történt. Csak üljön kocsiba és jöjjön, a milyen gyorsan csak tud. — Ez a Marosine hangja, — konstatálta magában Barkós. — Vájjon mi történhetett nálunk? Gyorsan magára vette a kabátját ős csendesen odaszólt az éjjeli szerkesztőnek: — Halaszhatatlanul el kel távoznom egy főiórára. Bocsáss meg visszajövök rögtön, a hogy végeztem és befejezem a tárczát. Valami nagy beteghez hívnak, gondolom. A szerkesztő beleegyezőleg bólintott és Barkós sietve távozott. A sarkon kocsiba ült, hogy jókor érkezhessen meg esetleg. A kocsiban aztán ráér azon tűnődni, hogy miért hívja az asszony oly sürgősen? Csak nem tudta meg a szegény Marosi, hogy felesége megcsalja őt egy szinészszel? S ha ugy volna! Átkozott dolog, csak nem játszódik le most előtte az a tárczában megirt tragédia amin az imőnt dolgozott. — Az ördögbe is — mondta magába Barkós — ha olyan cinikus ember volnék, a milyennek a barátaim tartanak, most örülnöm kellene, ha ugy van a dolog hogy éppen kapóra kapom a tárczámhoz a befejezést. — És — fűzte továbbra gondolatait Barkós tegyük fel, hogy a férj csakugyan megtudott mindent. A dolog bizonyára véres kenyértörésre került. Különben miért hivatnának eDgem? Nem ért rá sokat gondolkozni mert megérkezett a Marosiék kapuja elé. Az előszoba ajtaját maga Marosine nyitotta ki előtte és a mikor belépett Barkós, görcsös sírásban tört ki az asszony és egy pillanatig szólni sem tudott. annak tekintélyt nem szerezhetünk. E tekiutélyt pedig csak ugy lehet megszerezni, ha erre a pályára képzettséggel és tehetséggel biró egyének is vállalkoznak. Ugy lesz tekintélyes a magyar kereskedelem, ha a vagyonos szülök felső kereskedelmi iskolákat végzett gyermekei a kereskedői pályára szoríttatnak tőkéjükkel együtt. Hiszen a kereskedői pályán éppen annyi tekintélyt — de minden valószínűség szerint több vagyont — lehet szerezni, mint az ügyvédi vagy orvosi praxison. Hogy pedig valaki csak ugy lesz tekintélyes kereskedő, ha iskolákat végzett és hogy e nélkül még itt sem boldogulhat, eléggé mutatja kereskedelmünk, a mely proletárokban szintén nem szegény. Ha majd egyszer társadalmunk művelt elemeit látjuk a kereskedők között, megjön a tisztelet és tekintély minden oldalról. A magyar kereskedelem fogalma magával hozza azt is, hogy csak magyar czikkeket és magyar gyártmányokat lehet okszerűen forgalomba hozni, mert a mig a magyar ipar nem részesül kellő támogatásban, szegény lesz az ipar s szegény marad a kereskedelem is. Azért a magyar kereskedelem tartsa kötelességének forgalmat és tekintélyt szerezni a magyar iparnak, ha tekintélyt akar magának szerezni és azt akarja, hogy tiszteljék és magyarnak tartsák. A leányok önképzéséről. Minden nevelés czélja egy, t. i, előmozdítani azt, mit egy szóval boldogságnak nevezünk. Legkivált pedig a nőnevelésnek feladata ez, mert a nő természeténél fogva gyengébb és érzékenyebb, mint a férfiú, s mint ilyen, nehezebben küzd meg az élet kisebb-nagyobb bajaival. Fricke Frigyes Vilmos szerint a nő természetes rendeltetőse: „hogy mialatt a férj családjan k eltartásáról gondoskodik s azt védelmezi, addig ő, miut anya, gyermekeit ápolja, őket testileg és szellemileg neveli; mint háziasszony a hasznos és szükséges mellett meg nem feledkezik a szépről, férjének nemcsak szerető, hanem értelmes élettársa, ki korlátolt nézetekkel nem gátolja őt magasabb törekvéseiben, hanem részvétele által bennök bátorítja: kirek legfőbb igyekezete mentől nemesebb, jobb és tökéletesebbnek lenni, hogy megérdemelje azt a bizalmat és becsülést, melylyel egyedül érheti el, hogy férjének nemcsak hitvese, hanem egyszersmind nélkü'özhetetlen tanácsadója, barátja legyen." E szerint a nőnevelésnek három iránya van: 1. mindent elkövetni, hogy a nő, mint anya, jó nevelő; 2. a házi kör értelmes és szorgalmas vezetője; 3. férjének jó barátja, törekvéseiben munkatársa és küzdelmeinek részese legyen. Hogy az utóbbit Eötvös József báró is mennyire szükségesnek tartja, kitüaik egyik irányregényében folytatott párbeszédből: „Grófné: Miuián a nőnek feladása nem a világ, hanem házi körében fekszik, a női nevelésnek fófeladása csak az lehet, hogy magát házi otthonosnak erezni s azt betölteni tanulja. El-elcsukló hangon mondta aztán hogy a férje alig egy órával előbb öngyilkosságot követett el. A mellébe lőtt és most haldoklik. Egy óráig se él talán. Birkos némán követte az asszonyt az ebédlőszobán át a kis szalonban, a hol Marosi Ádám az öngyilkoságot elkövette, Az ebédlőben valaki eléje jött és kezét nyújtotta neki. Az Op9rette-szinház tenoristája volt. — Ah, ugy látszik, — dörmögte magában Barkós jól sejtettem, hogy itt holmi olyanféle dolgok történtek, a minek jobb lett volna titokbaa maradiiiok. És szegény Marosi Ádámnak igazi lehet, ha ugy találta, hogy hármuk között ő méltó leginkább a a meghalásra. Hát minek is élne az'án tovább! . . . — Asszonyom, — mondta az orvos, — nekem itt már semmiféle dolgom nem lehet. Én csak konstatálhatom nnjd néhány perez múlva a szomorú tényt. Az asszony fájdalommal borult a kihűlő testre. Valahonnan az átellenes házból zongora hang hallatszott a szobába. Valami pajkos kupié volt. — Nagyon szeretlek. A színész ott állt némán az ablak felé fordulva, a nő meg a haldokló ura előtt térdepalt ős csókolta a bocsánatot nyújtó kezet. Az orvos pedig csendesen lezárta Mtrosi Ádám szemeit. * • * Egy óra múlva Barkós már ott volt a szerkesztőségben és nagy sietséggel dolgozott, a tárczája befejezesén. Arcza sápidt volt és kezében reszketett a toll. A tréfás kedvű kolléga pedig ugyancsak csodálkozva olvasta az újságban a tárcza végét, hogy a szegény megcsalt férj nem ölte meg hűtlen nejét és nem gyilkolta meg a csábitót sem, hanem — agyonlőtte magát miután a hitvány asszonynak előbb . . . megbocsátott. — Szép, szép, — mondta később Barkósnak, de hát nincsen benne igazság. Az életben nem szokott ez igy történni Látnivaló azonban, hogy ez a befejezés valamiképpen az igazságot is megközelíti. Plébános: Ez csak félig áll, mert a nő nemcsak házi körében, hanem az életben is társa férjének, s csak akkor felelhet meg igazán hivatásának, ha a főrje vágyait és küzdelmeit érteni és bennök részt venni képes.' S mégis e három irány közül legkevesebbet cselekszünk az utolsó érdekében, bár ez sem csekélyebb jelentőségű az egyénre es társadalomra nézve, mint kőt előbbi. ' d D Családi boldogságtól csak ott lehet szó, hol dy 4t családfő megérti egymást, vagyis ott, hol a k<* aPP f tl műveltség egyenlő fokán áll. Csekőly eltérés is < bogy e tekintetben arra, hogy a kívánatos harmonia' mP lom disharmonia lépje . ztében A társadalom különböző osztályaiban a sz^ tt e * lelki egyenlőség szerencsés állapota leginkább® K14r és a felső rétegekben található fel. A földmivea? 8í a" műves csak oly kezdetleges fokon áll a tudás J0gy a kozás ős műveltség dolgában, mint felesége. a P ara ü~ mérten mindkettő, habár különböző helyen, 1 h oSy ha kában fejti ki képességeit, szellemi lát határu éP aletet belül való működésük, aesthetikai felfogásuk 0 1" c, lP te zataluk egy és ugyanaz, s igy, a mint fa l£arta fe l* egyenlő pihenést, ugy pihent Bzellemük egy: nyeket táplál, egyenlő szórakozást keres. ° íiakolczon A születés- és pénz aristokratia képv' sv4rd4n e gonddal és költséggel nevelt nőket vesznek /áá4rt f oB csak hogy megközelítik, sőt néha túl is férjük műveltségét. Mindketten azonban mint giniszdalom dédelgetett gyermeke, előítéleteikkel eg^'y*' 1 gondolkozva, tradiczionális előnyeiket élvezve, i ségük tudatában ringatózva, egy ízlésnek hódol János módon fentartják azt a lelki egyensúlyt, mely azgeten. éléshez még akkor is nélkülözhetetlen, a mikor zenbe, a lehetőség arra nézve, hogy mindegyik fél külön. Az kielégíthesse a maga szeszelyeit, vágyait. ok, a Igazi nagy különbség csak a szellemi munl" 2^, élő intelligens családok férfiai és feleségeik közö hy n éItt a férj 6 éves korától 24—25 éves koráig iskí rm s. iskolára járva, tanul megfeszített szorgalommal j nk*; hogy diplomát szerezzen, mely majd kenyeret ad ar tba tanul még azután, hogy a versenyben utolsó ne mai ikl aJ tanul becsvágyból s magának a tudománynak sze^ef. miatt. Szellemileg tehát megüti a felső réteg mé et,ec de nem ugy anyagilag. Feleséget tehát csak a?'t. » körből választhat, melynek igényeit csekély jöve l a°dó vei képes kielégíteni. A legjobb esetben elvesz zászló, nevelt, szerény polgárleányt, egy olyan leányt fnságot az elemi iskolán felül, legfeljebb 4 polgári^'omü végzett — ha végzett — mert átlag 100 leánjelyek van olyan 20. Nejét tehát okvetlen 10—12 iskr vei túlszárnyalja, még pedig azokkal az évekkel ik évi a gondolkozást igazán fejlesztik, az ismereteketiképzett kereztetik, az életről, a társadalomról, az embgben, a szóval a világról való fogalmaikat leginkább tlékában, A leány pedig, miután a 4 polg. osztályt oailag ki vájjon mivel tölti be a fontos éveket? Azon hiedatra, p. hogy életének a háztar'áson kivül nem lesz más.saszinu) rendesen a legegyszerűbb környezetben megtaadvarán főzni, mi mellett, minthogy a mindennapi szóbrjelenni egyebet hallani nincs alkalma, elpirololog az iítoznak. szerzett kis tudománya. A könyveknek, ha őket: azok elhányta, örökre hátat fordít s legfeljebb egy '^6-án, a „varrodában" ajáult olvasmánytól uem sajnáljak okt! idejét, melynek Djn Jüanjai, selymes kezű, atalabb hölgyei kiélégiteni képesek szabályozatlan, naivs reggeli ját. Az értelem e mellett természetesen teljes elbocsámert az olvasottak biráló megfontolása a megKosoknak retekkel való összevetése, szóval az olvasottnaem kell gozása és értékesítése merőben ismeretlen aan telműködés előtte. Erre soha senki nem is szokallami és az utat soha senki nem is mutatta meg ne, a beteidőn át parlagon hagyott észszel és főlreveepfelkelési zelő tehetséggel lesz ilyen leány néha egy oüányászát', nejévé, kinek eszebeu fe.halmozott tókéről'mazottak fogalma sincsen. Ismeretes dolog pedig, hogy na'^ntkekánkkal járó gondolatainkat, ujabb terveink- ős eszme, tkel járó gondokat, a házi küszöb átlépésével nem vagyue képesek ugy lerázni magunkról, hogy velők továtyes foglalkozzunk. S ebbeli gondolatainkat önkép ennek >zavakba öntjük ott, hol a conveniectia szab&übocsátó szerzubbonyba nem sz ritanak, otthonunkban,ázandó, az téie megszűnik, a miére is olyan kedvt jubileumi Terveink kivitelehez szükséges buzdítás, siköak látva, nagyobb erkö'csi ju'almi pedig rendesen nem feltűzni, bői, minthogy megérttetüuk, s a legtöbb féifiu nAnyi kiván többet e tekintetben nejétől. Mikép nyújtsa t. n. ban ily nő azt a csekély szellemi rugót is, mikor n,.követheti eszmemenetét, nem értheti terveit s nes becsülheti munkáját? A világon senki sem kívánja, hog a nőnek oly szakszerű műveltsége legyen, mint férjéne hogy pl. az ügyvédnő a törvényeket, az orvosnő a betef ségek diagnózisát, a tanárnő a logaritmust vagy a gör göt tudja, de annyi kívánatos, hogy a nő ne borzadjo min lentől, a minek egy kis tudomány-illata van, hog meg legyen benne a készség a gondolkozásra, hogy s vesen vegyen részt komoly és tartalmas társalgásba abban partnerja lehesseu férjének, szóval hogy megf az ót, mi nélkül el sem képzelhető a házasok egyetői és igazi boldogsága. Nincs kellemetlenebb, mint j^t férfi pirul felesógeőrt, de viszont nem képzelek JKa( 1_ alázóbb, fájóbb érzést, mint a nőnek azon való őbredősőt, hogy férje szemébén nem eg* "" gyermekeinek természetes anyja és házán': 1 a£T flltV GV Abba a leányba tehát, ki hivat g ak ó Mariska intelligens, tudományos képzettségű férfi „ ár ó| elküldve be kell oltani az ismeretek iránti érdtf ' 7 é n érkezett mány tiszteletét és a szellemi munk,^ sem jelen l_ a né kül azonban, hogy a női m. 7 s, te U H f (?, adó l J h az utóbb: iránt szeretetet ébres :; téze U j tó S Ü*Y a leányokat: a nőnevelés első é' sokan képzelik éretlen észsze' ......... .,.. , dulásnak a férjhezmenetelt. (^ e, herto 1 'P^ 05 l fJ us áK T7UK-I ú . ,^-diken a „Czifra" nagyEbbol a betegségből a táncmulatságot rendez, inkább soha meg se enget' kr cs a| ádje gy 3 korona, fő eladatunk. Da e meUett, dtatnak s h J i rf a y ,, mat kell adni azoknak a ' hogy az ismeretgyűjtésben !
