Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-17 / 38. szám

„N Y 1 K V I D É H.' Magyar kereskedelem. Mióta a névmagyarosítás eszméje oly nagy hódításokat tett, azóta feltűnően halad előre a magyarosodás ügye, ugy a közéletben, mint a kereskedelemben. A kereskedelmi kamarák lelkes felhívásaira sok helyütt magyarosították a czégtáblákat és az üzleti könyveket. Nem kell nagyon messzire visszaemlékeznünk, mert csak pár évtized előtt is, jóformán általános volt a német szó a kereskedők üzleti helyiségeiben. Ha a vevőkkel magyar nyelven beszélt a kereskedő, segédjével, üzleti ügyfeleivel németül társalgott. A levélbeli érintkezések is német nyelven folytak. Magyar levelezőt kevés nagykereskedő tartotta szükségesnek alkalmazni. Csak mikor a sajtó, csipős végű ostorával nyaka közé suhintott a jogosulatlan germanizmusnak, a publikum pedig visszaküldözgetfce az idegen fogalmazásu felhívásokat, reklámokat és leveleket, — kezdte a kereskedő magyarul is megdicsérni a portékáját és igy született meg aztán a kényszerűség pressziója alatt a magyar levelezés is. Alulról fölfelé kezdett magyarosodni a magyar kereskedelem És ezt Bécsben igen hamar észrevették, mert német nyelvű utazóikat csakhamar kicserélték magyarokkal, vagy magyarul tudókkal. Bécsben nem egy nagykereskedő czég van, a hol egy-egy magyar segédet alkalmaznak, hogy a magyar ügyfelekkel való érintkezés megkönnyittessék. Megtörtént már — elég szégyenére a magyar kereskedőnek — hogy német nyelvű megkeresésére magyar nyelven kapta meg a választ Bécsből. Sőt tovább menvi-, a világkereskedelemre berendezett nagyobb kereskedőczégek is azon vannak, hogy Magyarország számára magyar levelezőket tartsanak. Mégis csodálatos, hogy hazánkban elég nagy azon kereskedőknek száma, a kik németül vezetik a könyveiket s kiteszik magukat annak, hogy a külföldi nagykereskedő czégek által lefőzessenek. De tovább menve, még cégfeliratuk is német. Ez már valóban nem szép dolog s csak azon csodálkozunk, hogy ilyen czégeket felkeresünk s ilyenekben vásárlásokat eszközölünk. És ha kénytelenek vagyunk az ilyen üzleteket igénybe venni, hát nem érdemli-e meg a magyar közönség, hogy a német czégtábla helyett magyar felirás ékeskedjék az üzleteken. A német czégtábláknak nincs létjogosultságuk. A magyar kereskedő nagy szolgálatot tehet magyarositási mozgalmainkban, és pedig az által, ha a vele közvetlenül érintkezőkkel a lehetőség szerint magyarul beszél, a német kereskedelmi utazókkal pedig uem áll szóba. Ámde a magyar kereskedelmet igazán megmagyarositani nem fogjuk tudni addig, a mig Éa kezébe veszi a tollat, hogy halálra szánva az asszonyt, a megsértett jogrendet helyreálli'sa. Ebben a pillanatban hosszú türelmetlen csilingelőssel megszólal a telefon. Barkós lusta, vontatott hangon beleszól a beszélőbe. — Halló! Ki beszól? Lihegve, remegve felel egy női hang: — Doktor úr? Maga? . . . Jöjjön, az Isten szerelmére kérem, jöjjön hamar. Borzasztó szerencsétlenség történt. Csak üljön kocsiba és jöjjön, a milyen gyorsan csak tud. — Ez a Marosine hangja, — konstatálta magában Barkós. — Vájjon mi történhetett nálunk? Gyorsan magára vette a kabátját és csendesen odaszólt az éjjeli szerkesztőnek: — Halaszhatatlanul el kel távozuom egy félórára. Bocsáss meg visszajövök rögtön, a hogy végeztem ós befejezem a tárczát. Valami nagy beteghez hívnak, gondolom. A szerkesztő beleegyezőleg bólintott és Barkós sietve távozott. A sarkon kocsiba ült, hogy jókor érkezhessen meg esetleg. A kocsiban aztán ráér azon tűnődni, hogy miért hívja az asszony oly sürgősen? Csak nem tudta meg a szegény Marosi, hogy felesége megcsalja őt egy szinészszel? S ha ugy volna! Átkozott dolog, csak nem játszódik le most előtte az a tárczában megirt tragédia amin az imént dolgozott. — Az ördögbe is — mondta magába Birkos — ha olyan cinikus ember volnék, a milyennek a barátaim tartanak, most örülnöm kellene, ha ugy van a dolog hogy éppen kapóra kapom a tárczámhoz a befejezést. — És — fűzte továbbra gondolatait Barkós tegyük fel, hogy a férj csakugyan megtudott mindent. A dolog bizonyára véres kenyértörésre került. Különben miért hivatnának eDgem? Nem ért rá sokat gondolkozni mert megérkezett a Marosiék kapuja elé. Az előszoba ajtaját maga Marosine nyitotta ki előtte ós a mikor belépett Barkós, görcsös sírásban tört ki az asszony és egy pillanatig szólni sem tudott. annak tekintélyt nem szerezhetünk. E tekintélyt pedig csak ugy lehet megszerezni, ha erre a pályára képzettséggel és tehetséggel biró egyének is vállalkoznak. Ugy lesz tekintélyes a magyar kereskedelem, ha a vagyonos szülők felső kereskedelmi iskolákat végzett gyermekei a kereskedői pályára szoríttatnak tőkéjükkel együtt. Hiszen a kereskedői pályán éppen annyi tekintélyt — de minden valószinüség szerint több vagyont — lehet szerezni, mint az ügyvédi vagy orvosi praxison. Hogy pedig valaki csak ugy lesz tekintélyes kereskedő, ha iskolákat végzett és hogy e nélkül még itt sem boldogulhat, eléggé mutatja kereskedelmünk, a mely proletárokban szintén nem szegény. Ha majd egyszer társadalmunk müveit elemeit látjuk a kereskedők között, megjön a tisztelet és t°kintély minden oldalról. A magyar kereskedelem fogalma magával hozza azt is, hogy csak magyar czikkeket és magyar gyártmányokat lehet okszerűen forgalomba hozni, mert a mig a magyar ipar nem részesül kellő támogatásban, szegény lesz az ipar s szegény marad a kereskedelem is. Azért a magyar kereskedelem tartsa kötelességének forgalmat és tekintélyt szerezni a magyar iparnak, ha tekintélyt akar magának szerezni és azt akarja, hogy tiszteljék és magyarnak tartsák. A leányok önképzéséről. Minden nevelés czélja egy, t. i, előmozdítani azt, mit egy szóval boldogságnak nevezünk. Legkivált pedig a nőnevelésnek feladata ez, mert a nő természeténél fogva gyengébb és érzékenyebb, mint a férfiú, s miut ilyen, nehezebben küzd meg az élet kisebb-nagyobb bajaival. Fricke Frigyes Vilmos szerint a nő természetes rendeltetése: „hogy mialatt a férj családjan k eltartásáról gondoskodik s azt védelmezi, addig ő, miut anya, gyermekeit ápolja, őket testileg és szellemileg neveli; mint háziasszony a hasznos és szükséges mellett meg nem feledkezik a szépről, férjének nemcsak szerető, hanem értelmes élettársa, ki korlátolt nézetekkel nem gátolja őt magasabb törekvéseiben, hanem részvétele által bennök bátorítja: kisek legfőbb igyekezete mentől nemesebb, jobb és tökéletesebbnek lenni, hogy megérdemelje azt a bizalmat ós becsülést, melylyel egyedül érheti el, hogy férjének nemcsak hitvese, hanem egyszersmind nélkü'özhetetlen tanácsadója, barátja legyen." E szerint a nőnevelésnek három iráüya van: 1. mindent elkövetni, hogy a nő, mint anya, jó nevelő; 2. a házi kör értelmes és szorgalmas vezetője; 3. férjének jó barátja, törekvéseiben munkatársa és küzdelmeinek részese legyen. Hogy az utóbbit Eötvös József báró is mennyire szükségesnek tartja, kitűnik egyik irányregényében folytatott párbeszédből: „Grófné: Miuián a nőnek feladása nem a világ, hanem házi körében fekszik, a női nevelésnek fófeladása csak az lehet, hogy magát házi otthonosnak erezni s azt betölteni tanulja. El-elcsukló hangon mondta aztán hogy a férje alig egy órával előbb öngyilkosságot követett el. A mellébe lőtt és most haldoklik. Egy óráig se él talán. Birkos némán követte az asszonyt az ebédlőszobán át a kis szalouban, a hol Marosi Ádám az öngyilkoságot elkövette, Az ebédlőben valaki eléje jött és kezét nyújtotta neki. Az Operette-szinház tenoristája volt. — Ah, ugy látszik, — dörmögte magában Birkos jól sejtettem, hogy itt holmi olyanféle dolgok történtek, a minek jobb lett volna titokbaa maraduiok. És szegény Marosi Ádámnak igazi lehet, ha ugy találta, hogy hármuk között 6 méltó leginkább a a meghalásra. Hit minek is élne az'án tovább! . . . — Asszonyom, — mondta az orvos, — nekem itt már semmiféle dolgom nem lehet. Én csak konstatálhatom mijd néhány perez múlva a szomorú tényt. Az asszony fájdalommai borult a kihűlő testre. Valahonnan az átellenes házból zongora hang hallatszott a szobába. Valami pajkos kupié volt. — Nagyon szeretlek. A színész ott állt némán az ablak felé fordulva, a nő meg a haldokló ura előtt térdepelt és csókolta a bocsánatot nyújtó kezet. Az orvos pedig csendesen lezárta Marosi Ádám szemeit. * * * Egy óra múlva Barkós már ott volt a szerkesztőségben és nagy sietséggel dolgozott, a tárczája befejezesén. Arcza sáptdt volt és kezében reszketett a toll. A tréfás kedvű kolléga pedig ugyancsak csodálkozva olvasta az újságban a tárcza végét, hogy a szegény megcsalt férj nem ölte meg hűtlen nejét és uem gyilkolta meg a csábítót sem, hinem — agyonlő:te magát miután a hitvány asszonynak előbb . . . megbocsátott. — Szép, szép, — mondta később Birkosnak, de hát nincsen benne igazság. Az életben nem szokott ez igy történni Látnivaló azonban, hogy ez a befejezés valamiképpen az igazságot is megközelíti. Plébános: Ez csak félig ál), mert a nő nemcsak házi körében, hanem az életben is társa férjének, s csak akkor felelhet meg igazán hivatásának, ha a férje vágyait és küzdelmeit érteni és bennök részt venni képes.

1 S mégis e három irány közül legkevesebbet cselekszünk az utolsó érdekében, bár ez sem csekélyebb jelentóségü az egyénre es társadalomra nézve mint a két előbbi. Családi boldogságtól csak ott lehet szó, hol akót családfő megérti egymást, vagyis ott, hol a két fél a műveltség egyenlő fokán áll. Csekély eltérés is elegendő e tekintetben arra, hogy a kívánatos harmónia helyébe disharmonia lépje . A társadalom különböző osztályaiban a szellemi és lelki egyenlőség szereucsés állapota leginkább az alsó és a felső rétegekben található fel. A földmivea ós kézműves csak oly kezdetleges fokon áll a tudás, gondolkozás ós műveltség dolgában, mint felesége. Erejükhöz mérten mindkettő, habár különböző helyen, testi munkában fejti ki képességeit, szellemi láthatáruk és azon belül való működésük, aesthetikai felfogásuk, itéletho zataluk egy és ugyanaz, s igy, a mint fáradt teatök egyenlő pihenést, ugy pihent szellemük egyirányú igényeket táplál, egyenlő szórakozást keres. A születés- és pénz aristokratia képviselői nagy gonddal és költséggel nevelt nőket vesznek el, kik nemcsak hogy megközelítik, sőt néha itíl is szárnyalják férjük műveltségét. Mindkotten azonban mint a társadalom dédelgetett gyermeke, előiiéleteikkel egyenlően gondolkozva, tradiczionális előnyeiket élvezve, felsóbbségük tudatában ringatózva, egy ízlésnek hódolva, s ily módon fentartják azt a lelki egyensúlyt, mely az együttéléshez még akkor is nélkülözhetetlen, a mikor megvan a lehetőség arra nézve, hogy mindegyik fél külön külön kielégíthesse a maga szeszelyeit, vágyait. Igazi nagy különbség csak a szellemi munka után élő iutelligens családok férfiai ós feleségeik között van. Itt a férj 6 éves korától 24—25 éves koráig iskoláróliskolára járva, tanul megfeszített szorgalommal azért, hogy diplomát szerezzen, mely majd kenyeret ad neki; tanul még azután, hogy a versenyben utolsó ne maradjon, tanul becsvágyból s magának a tudománynak szeretete miatt. Szellemileg tehát megüti a felső réteg mértékét, de uem ugy anyagilag. Feleséget tehát csak abból a körből választhat, melynek igényeit csekély jövedelmével képes kielégíteni. A legjobb esetben elvesz egy jól nevelt, szerény polgárleányt, egy olyan leányt tehát, ki az elemi iskolán felül, legfeljebb 4 polgári osztályt végzett — ha végzett — mert átlag 100 leány közül van olyan 20. Nejét tehát okvetlen 10—12 iskolai évvel túlszárnyalja, még pedig azokkal az évekkel, melyek a gondolkozást igazán fejlesztik, az ismereteket meggyökereztetik, az életről, a társadalomról, az emberiségről, szóval a világról való fogalmaikat leginkább tisztázzák! A leány pedig, miután a 4 polg. osztályt elvégezte, vájjon mivel tölti be a fontos éveket? Azon hiedelemben, hogy életének a háztartáson kivül uem lesz más feladata, rendesen a legegyszerűbb környezetben megtanul sütni, főzni, mi mellett, minthogy a mindennapi szóbeszédnél egyebet hallani nincs alkalma, elptrololog az iskolában szerzett kis tudománya. A könyveknek, ha őket egyszer elhányta, örökre hátat fordít s legfeljebb egy valahol a „varrodában" ajánlt olvasmánytól uem sajnálja drága idejét, melynek Djn Jüanjai, selymes kezű, ájuldozó hölgyei kiélégiteni képesek szabályozatlan, naiv fantáziá jlt. Az értelem e mellett természetesen teljesen pihen, mert az olvasottak biráló megfontolása a meglévő ismeretekkel való összevetése, szóval az olvasottnak feldől gozása ós értékesítése merőben ismeretlen szellemi működés előtte. Erre soha senki nem is szoktatta, ezt az utat soha senki nem is mutatta meg neki. Ennyi időn át parlagon hagyott észszel és félrevezetett képzelő tehetséggel lesz ilyen leány néha egy oly feifiuuak nejévé, kinek eszeben fe.halmozott tőkéről még csak fogalma sincsen. Ismeretes dolog pedig, hogy napi munkánkkal járó gondolatainkat, ujabb terveink- és eszméinkkel járó gondokat, a házi küszöb átlépésével nem vagyunk képesek ugy lerázni magunkról, hogy velők tovább ne foglalkozzunk. S ebbeli gondolatainkat önkénytelenül >zavakba öntjük ott, hol a convenientia szabályai kéDy szarzubbonyba nem sz ritanak, otthonunkban, hol minden téie megszűnik, a miére is olyan kedves, olyan jó. Terveink kivitelehez szükséges buzdítás, sikereink legnagyobb erkö'csi ju'almi pedig rendesen nem áll egyéb bői, minthogy megérttetünk, s a legtöbb férfiú nem is kiván többet e tekintetben nejétől. Mikép nyújtsa azon bau ily nő azt a csekély szellemi rugót is, mikor nem követheti eszmemenetét, nem értheti terveit s uem becsülheti munkáját? A világon senki sem kívánja, hogy a nőnek oly szakszerű műveltsége legyen, mint férjének, hogy pl. az ügyvédné a törvényeket, az orvosné a betegségek diagnózisát, a tanárnó a logaritmust vagy a görögöt tudja, de annyi kívánatos, hogy a nő ne borzadjon min lentől, a minek egy kis tudomány-illata van, hogy meg legyen benne a készség a gondolkozásra, hogy szívesen vegyen részt komoly ős tartalmas társalgásban s abban partnerja lehesseu férjének, szóval hogy megértse ót, mi nélkül el sem képzelhető a házasok egyetértése ós igazi boldogsága. Nincs kellemetlenebb, mintha a férfi pirul felesógeért, de viszont nem képzelek megalázóbb, fájóbb érzést, mint a nőnek azon öntudatra való ébredését, hogy férje szeraébén nem egyébb, mint gyermekeinek természetes anyja és házának vezetője. Abba a leányba tehát, ki hivatva van egykor intelligens, tudományos képzettségű férfi élettársa lenni, be kell oltani az ismeretek iránti érdeklődést, a tudomány tiszteletét és a szellemi munka iránti becBülést, a nélkül azonban, hogy a női munkát kicsinyeinők. Sőt az utóbbi iránt szeretetet ébreszteni, munkára szoktatni a leányokat: a nőnevelés első és legfőbb feladata. Vajmi sokan képzelik éretlen észszel a munkától való szabadulásnak a férjhezmenetelt. Ebből a betegségből a leányt kigyógyítani, vagy inkább soha meg se engedni, hogy abba beleessék, a fő feladatunk. Da e mellett, ha módunkban van, alkalmat kell adni azoknak a leányoknak, kikről szólok, hogy az ismeretgyűjtésben legalább néhány önálló lépést