Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-03 / 36. szám

JNTIRYIDÉK" uzsorások viset dolgait és részletesen mondja el. hogy mi az oka a gabonauasora folytonoa terjedésének. Nezet'e scerint a következő intézkedésekkel lehetne a gabona uzsora pusztításait megakadályozni: 1. Létesíttessenek a kisgazda, hitelszükségletét olcsón szolgáló intézmények, hitel nyújtó gabona raktárak, fogyasztási éa értékesítési szövetkezetek. 2. Az uzsora törvények szigoritandók 3. Külön törvény nem kell, csak a birói gyakorlatban kell pontosan megállapítani, hogy mi az elővétellel leplezett uzsora. 4. Miután az uzsora palástolására redkivQl alkalmas a váltó, bizza a kincstár a váltóürlapok kiállítását oly falvakban, a hol hitelszövetkezetek vanak, ezekre, a hol pedig még nincsenek, valamely intelligena egyénre, pl. jegyzőre. 5. Burkolt uzsorát sejtő ügyletek felmerülése esetén a hivatalos nyomozás és feljelentés joga a polgári bíróságokra is felruháztassák. — Anyakönyvvezető! kinevezés. A belügyminiszter Saabolcivármegyében a polgári auyaköoyvi kerületbe Séra Géza községi jegyzőt, a tisza-lökibe Bakos István községi jegyzőt, tisza-ladányiba Jármy Ferencz helyettes körjegyzőt a kopóci-apáthiba MűUer Hugó helyettes kör jegyzőt aoyakönyvvezetőkké, a demecseribe Mészáros Ferenez jegyzői írnokot, a piricseibe Mikecz Mihály jegyzői írnokot, a nyir béltekibe Fekete Ferencz jegyzői Írnokot, a napkoriba Bélfi László jegyzői iruokot, a mária pócsiba Fried József birtokost, a mártonfalvaiba Gelberger Emil birtokost s végül a mándokiba Kállay László jegyzői írnokot, anyakönyvvezetőhelyettesekké nevezte ki. — Értesítés. A nyíregyházi nőipariskolában a beiratások szept. 4. és 5-dikén d. e. 9—12 óráig lesznek a nőipariskola helyiségében, rendes tanulók e két napon tul csak késedelmük igazolásával vétetnek fel. Egyéb tudnivalókról az értesítő nyújt felvilágosítást. Kégly Szeréna, igazgató-tanítónő. — Gyászrovat. Özv. Klár Mártonná szül. Horovicz Ida, úgy a saját valamint kiskorú árvái: Berta, Andor, Zoltán és Dezső nevében is, szomorodott szívvel jelenti a legjobb férj, szerető apa, vő és testvér Klár Mártonnak élete 50-ik, boldog házassagának ll ik éveben, hoaszas szenvedés után folyó évi augusztus hó 31-én történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó 1899. szeptember hó 1 én délután 4 órakor fognak a Széchenyi-téri halottas házból, az izr. sírkertben örök nyugalomra tétetni. Nyiregyhá/.a, 1899. szeptember hó 1 én, Áldás és béke poraira! Horovicz Márton mint após Horovicz Mártonné mint anyós. Guttmann Samuné szül. Klár Fáni, Klár Károly, Török Sámuelné szül. Klár Lidi, Klein Mihályné szül. Klár Ciili, dr. Klár Vincze, Klár Jenő, Klár Zsigmond, Klár Lajos, mint testvérek. — Jótókonyczélú műkedvelő színielőadás. A nyíregyházi iparos ifjúság önképző köre régi időtől fogva arról volt nevezetes, hogy tehetségéhez mérten művelte mindig azt, a mi, szép, ami művészies, ami egyrészt a kör tagjaira művelő és képző hatású, másrészt a aagy közönségre kellemes és szórakoztató. Csak nem minden hónapban rendez az önképzőkör szinibizottiága egy-egy műkedvelő szinelőadást, melyek mindenike sikerülni szokott ugy erkölcsi, mint anyagi tekintetben. A bejött jövedelemből, mig egyfelől saját anyagi szükségleteit pótolja másfelől sok esetben jótékonyságot is gyakorol. Igazán szép és nemeB czél, méltánylást, elis merést dicséretet érdemel. Jótékonyságának egy ujabb tanújelét mutatja azon terv ia, hogy e hó 16—17 én réuben at ev. ref. templom orgonája, részben a ref. daltártaság pénztára javára egy ujabb jótékonyczélú műkedvelő szinelőadást rendez a városi színházban. Előadandó darabul Rónaszéki Gusztáv „Méltóságos csizmadia". ci. kaczagtató ének bohózatát választotta. A próbák már e hét folyamán megkezdődnek s hiszszük, h gy derék műkedvelőink kitesznek magukért s mint máskor ugy ez alkalommal is kellemes estét fognak nyújtani a nagyközönségnek. — Udvari czlm. Gólsdorf Károlynak; a Krondorfisavanyúvli kutvállalat tulajdouosának a cs. és kir udvari szállítói czim legke yelmesebben adományoztatott. E czimadományozás abban nyeri magyarázatát, hogy az előzékeny és minden irányban figyelmes szállító buzgalmának sikerült kivívnia azt, hogy e kitüuő üdítő hatású savanyúvíz, nyáikaoldó hatásánál fogva, mint élvezeti ital az udvar által is elfogadtatott. — Elveszett vadász-kutya. Egy hathónapos fekete nőstény kopó ku.ya elveszett. Aki megtalálta s átszolgáltatja Kunfalvy István törvényszéki bírónak Nyíregyházán, megfelelő jutalomban részesül. — Senki ne mulassza el kávé és tea szükségletét a hírneves kávé-es tea oehozatali áruházban, Fratelli Deisinger Fiume, beszerezni, hol kizárólag kávé ós tea kapható a legjobb ós legolcsóbb minőségben. Osarnok. Az ezredes. Gondolatokba merűlten jártam tegnap a Rennes u'czán, midőn hirtelen egy katona szólított meg, akiben a valogoesi kovácsmester fiára, Sapageotra, az ezredes szolgájára ismertem Kezet fogtunk s náhány perez múlva már a közel levő kocsmában ültünk. Ezelöt tíz tizennégy hónappal Valogneaban találkoztuuk, ahol Sapageot szabadságidejét töltötte. Akkor nagy lelkesedésael beszélt az ezredesről, ki vidám, őszinte és jólelkű ember volt s csak a rest embereket korholta. Szolgája előtt az ezredes a tisztesség, becsület és a kötele8ségtudás minta képe volt. Azt hittem tehát hogy örülni fog, ha megkérdem tőle: mit csinál az ezredese. Nagyon meglepett azonban hogy Sapageot e kérdésemre — mintha sem izlet volna neki az ital — félrehúzta a száját majd felsóhajtott: — Hm, as ezredes! . . Szegény jó uram! . . Egészen elzüllött. S elmondta a következőket; — Körülbelül egy esztendeje, leánya ostobaságai miatt nyugalomba vonult. Ez a kis majom rut, sovány és ideges volt; saines napernyője alatt még sétaközben is ponyvaregényeket olvasott. 0 volt egymagában az ezredesnek egész családja. S az ezredes, mintha csak süket és vak lett volna, nem vette észre leánya rossz tulajdonságait s végtelenül szerette. — Egyszer a leány belebolondult valami kalandorba s addig sirt, 11 dig fenyegetőzött, mig végre aa ezredes hozai adta Esküvő után az ifjú pár Ostendebe utazott. Egy hét múlva távirat érkezett haza — melyben sürgősen pénst kértek az öregtől, mert a derék vő mindeu pénzét eljátszotta. Két hét mnlva ujabb tavirat jött • tudósították as ezredest, hogy Párisban vannak s nagyszerű vállalatba fogtak. Megértelte e ludósitáat rögtön pénzt küldött nekik. — Hat hét múlva megint táviratoztak, hogy a vállalat dugába dőlt s mindenüket elvesztették. Az ezredes mindenét eladta, csakhogy pénzt kűldheszen nekik. S ez igy ment nyolez hónapig. Valahányszor táviratot kapott, mindig kiabált, szidkozódott, s a vége mindig as volt, hogy péast küldött nekik. Htnem azért, mikor a kaszárnyába érkeaett, mintha otthon semmi sem történt volna, mindig jókedvű volt, csakhogy nem szidta annyira u katonákat, mint az előtt: valósainűleg azért, mert ilyenkor haszontalan vejére gondolt. Az egész ember csupán annyiban változott meg, hogy nem vett uj mentét, sem uj sapkát, pedig a régin az aranysujtás már csaknem olyan fehér volt, mint egyre gyorsabban őszülő haja. S mernél szegényebb lett, mennél több adóságba verte magát annál több pénzt kértek tőle. Végűi az ezredes veje a Ssiut Sulpicze mögött a Grantiére utczában egy szállót bérelt ki, amelyben szegény, kűföldi s vidéki diák lakott, ó azonban nem értett az üzlethez, s azért azt irta az ezredesnek, hogy szüksége volna valakire, aki az üzletre felügyelne, — pedig tulajdonképen az ezredes nyugdijára áhítozott. Az ezredes nem vette észre a ravaszságot, elfogadta veje meghívását s miután a sok adósság miatt az ezredben már amu^y sem maradhatott, nyugalomba vonult. Nagyon szomorú óra volt az, mikor elbúcsúzott ezredétől. Midőn kopott egyenruhájában a bucsuszemlén lovára kapott, tartása még mindig büszke volt, igazi derék katona! Hangja érczes, de szelid volt, csak néhány •zóval vett tőlünk bucsut, mintha fájdalmában uem tudott volna szóhoz jutni, Sapageot is elhallgatott, felhajtotta poharát s keserű hangon folytatta: — Később hire járt, hogy a szálló folyton hanyatlik; egyszer aztán a vő megmondta apósának, hogy nem bírja tovább húzni, halasztani a dolgot; a csőd elkerülhetetlen. S azután feleségére gondolva, aki már jó ideje tüdővészes volt, a szálló csekély tartalmú pénztárát kiürítve, minden feltűnés nélkül megszökött. Sapageot itt újra elhallgatott, üres poharára nézett s felsóhajtott: — Oh szegény ezredesem . . , de rossz sorsra jutottál! Ekkor énis megszólaltam: — A Ssint Su'pice és a Grantiére utcza innen uem messze van; látogassuk meg az öreget! — Igen, igen látogassuk meg! Jöjj velem, téged úgysem ismer, nem lesz alkalmatlan, nekem pedig egy Kis lelkierőt nyújtasz, melyre azt hiszem nagy szükségem lesz. Eltávoztunk, vele mentem, mert nagyon érdekelt az ezredes sorsa, aki éppen oly gyönge apa, mint derék ember volt. Befordultunk a Síint Sulpice mögött elhúzódó kis utczába 8 csakhamar rátaláltunk a szállóra. Nagyon régi ház volt, valamikor kórház lehetett. A kapuban őgyelgő pinczértől megkérdeztük, hogy merre van az ezredes. A piuczér mindjárt megértette, hogy kit keresünk. — Mejenek csak arra jobra — ott lesz valahol a lépcső alatt. Sötét, szük kis folyosón találtunk rá az ezredesre. Az első pillantásra felismertem, pedig azelőtt sohasem láttam. Feltűnő szép őszhaju öreg ur volt. Kabát nélkül ócska mellényben, felgyűrt ingujakkal állott ott, mellette egy egész sereg czipő. Jobb kezében egy fényesítő kefét tartott, mig balkeze egy nagy czipőbe volt dugva. Mikor Sapageot-t megpillantotta; nyilt, érczes hangyon szólalt meg: — Nézzék csak! Te vagy az Sapageot ? ... Nagyon jó fiu vagy, igazán örvendek, bogy látlak! De nem szorítok veled kezet, mert olyan fekete vagyok a suvixtól, mint a szerecsen s különben is sietnem kell a munkával; látod, minden erőmre szükségem van. Egy kis szerencsétlenség ért, de hiszen azt te úgyis tudod: most már ugyan kissé jobban megy a dolgom, de még mindig nem egészen jól, ámbár mindenesetre jobban, mint azelőtt. Tudom, más bérlő vette át a fogadót s könyörületeségból megengedte, hogy egy hétig még itt lehessünk, gondolva hogy ez idő alatt majd csak akad valami foglakozásom . . . Egy hétig tehát egy hatodik emeleti kis szobában huzódtunk meg. A bét csakhamar elmúlt s az én szegény lányom betegsége még rosszabbra fordult, ugy hogy nem lehetett elvinni. A bérlő nagyon furcsa képet vágott. Az én kicsikém, igaz, hogy csak nagyon keveset eszik, s nagyon kis helyen is elfér, de nekem, vén ficzkónak annyi kell, hogy tönkre teszem azt a szegény bérlőt! Ezt meg is mondták nekem a én bizony már a lelkemet is odaadtam volna az ördögnek — mikor szerencsére a házi szolga megszökött. Megkértem a bérlőt, hogy fogadjon fel engem helyébe. Elképzelhető h^gy ez időtől fogva teljes erőmmel dolgozom a mondhatom, hogy megvannak velem elégedve. Barátságosan néznek rám 8 mindig a legjobb ételmaradekokat küldik fel szegény kis leányomnak. Igazán még ez is elég nagy szerencse az ilyen szerencsétlenségben! Sapageot meghatottságában szólni sem tudott csak folyton azt hebegte: — Oh! . . . Ezredes ur . . . oh! ezredes ur! Az ezredes pedig az időközben kifé yesitett cipőt letette a földre, másikhoz fogott s mintha születésétől fogva egyebet s csinált volna, letisztította, bemázolta s kefélte. — No látod, ugy-e értek hozzá? Félóra alatt tizenkét pár czipőt tisztitok meg, ez aztán a munka Sipageot! Látod, még elég izmos az ezredes? S aztán nem ia olyan dolog; ujonczkorom jut eszembe, mikor a nagy díszszemle előtt magam puczoltam a czipőmet. Igazán most is olyan fiataluak érzem magam, mint akkor. Sapageot még nagyobb zavarba jött s megint csak hebegett, dadogott. _ Oh, ezredes ur . . . ezredes nrl . . . As öreg pedig vidám srcaot vágott, igy elfojtani löliodulását, mert azégyenkesett volna M ma« siaoakozásán: lehajolt a földre és kacaagva rakta sae pen sorba a csípőket. • — Látod, Sapageot, es aatán aa esred! Őrös vigyása! Hetedik balra igaaodj, igasodj, ha mondom 1 . . . Vigyázs! . . . Közepén beljebb . . . Igy I • • • Látod Sapageot, ez aztán egyenes sor. Sapageot tudta, milyen bűsske volt as earedes, mikor a lováról vezényelte ugy as ezredet, mint most a fényea czipósort, A jó Sapageot egy aaavának sem volt ura, de érezte, hogy köny tódul szemébe, végig futott as arczán és lehullott onnan a ragyogó caipéaorra. Aa esredes lehajolt, mintha még valami Ifaagatni valója volna a czipókön, pedig caak asért hajolt le, hogy elrejtse könnyeit. Asutin hirtelen fftkgynneaedett s fájdalommal telt hangon saóll: — Latom Bjó fiu vagy, még könnyeani ia tudaa de ... aa áldóját a ssivednek, ne áatasd tl kftoynyeiddel a csípőket, mert akkor njra kell kesdenem a pucsolüt. • Vasúti ügyek. A magy. kir. illímvasaUk Igazgatóságát*!. 23224 sz. Pályázati hirdetmény. A m. kir. államvasutak Fülek állomáaon a vendéglőűzletre 1899 évi október 1-tól isámitandó 3 évi időtartamra ezennel nyilvános pályásat hirdettetik. A vendéglőt bérbe venni óhajtók felhivatnak, hogy szabályszerűen bélyegzett, valamint kellő bisooyitványokkai felszerelt ajánlatukat folyó évi szeptember hó 12 én déli 12 óráig a m. kir államvasutak miskolczi üzletvezetőség titkári hivatalához e csim alatt; 'Ajánlat a a fűleki pályavendéglő bérletére 23224 számhoz, lepecsételt borítékban téritvény mellett nyújtsák be.Jj Az ajánlattevő köteles a miskolczi űsletvesetóség gyűjtópénztáránái f. évi szeptember 11 én déli 12 óráig bánatpénzben 500 frtot készpénzben vagy állami letétekre alkalmaB értékpapirokbau letétbe helyesni, vagy oda posta utján külön borítékban beküldeni, mivel kulömbeu az ajánlat figyelembe vétetni nem fog. A vendéglő bérletére vonatkozó feltételek a miskolczi üzletvezetóség forgalmi éa kereskedelmi oastályában (II. emelet 25. ajtószám) a hivatalos órák tartama alatt megtekinthetők, miért is az ajánlattevőkről feltételeztetik, hogy a feltételeket ismerik s azokat magukra nézve egész terjedelmükben kötelezőknek elfogadják. A feltételektől eltérő ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. A m. kir. államvasutak miskolczi űzletvezetősége fentartja magának a jogot, hogy as ajánlattevők közül tekintet nélkül az ajánlati bérösszegre, szabadon választhasson. Miskolcz 1899. év szeptember hó 1-én. Am üzletvezető tég. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyílt-tér. *) Alulirottt ezennel köztudomásra hozom, hogy Dr. Szabó látván körovos urat a velem szemben tanúsított viselkedéséért folyó év aug 23-án kelt levélben „nyomorult gyávának" neveztem. Ezen levelem kézbesítése után nem csak huszonnégy óráig de sót a mai napig, tartózkodtam lakásomon, várva Dr. Szabó István urnák provokálását, de miután az még nem történt meg azzal maga bebizonyította, hogy felőle alkotott véleményem helyes volt. Ezék után a nevezett körorvos lovagiasságának megítélését a közönségre bizom. Rakamaz, 1899. augusztus 27-én. Fábry Gusztáv. Nyílt levél Fábry Gniztáv úrnak, kereskedő Rakamaaen. ön engem egy nyilt levelező-lapon mínősithetlen kifejezések mellett gyávának minósit, ha önnel lovagiasan meg nem mérkőzöm. E lap művelt közönsége előtt kinyilatkoztatom, hogy már 10 év előtt, midőn önnek atyja, id. Fábry Károly úr, ki akart békíteni, én azt mondtam: „olyan piszkos paraszttal soha." Ezen önről tett nyílt véleményemet atyja magáévá tette az által, hogy e kijelentésem daczára, a baráti viszonyt velem még 8 éven át tartotta fenn és néha ily kijelentéseket 10 év lefolyása alatt nem egyszer, de többször mások előtt, sót levélileg is tettem, s ezekről ön tudomást is szerzett, mindezeket magán hagyta száradni s eszébe sem jutott engem kérdőre vonni. Most 10 év multán önnel szemben a lovagiasság terére lépnem tiltja tisztesség tudásom, önnek csak megvetésemet fejezhetem ki. Rakamaz, 1899. augusztus 29. 378-ui Dr. Szabó István. ') E rovat alatt köxlöttekért nea feleli* « Sierk.