Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-08-06 / 32. szám

,N Y I K V I 1) É K.«« Uj rendőrkapitány. Augusztus 5. (2p.) A mai nappal uj éra veszi kezdetét Nyíregyháza város közrendészeti viszonyaiban.Ma esküdött fel az uj rendőrkapitány. Nehéz viszonyok közt nehéz feladatra vállalkozott Kertész Bertalan úr. De bizonyára elébb számolt önmagával ; megkérdezte eszét és 6zivét, tisztába jött testi szervezetének sokat kibíró egészségével, akaratának nagy nehézségeket legyőzni képes erejével; fölismerte, hogy herkulesi munkát kell végeznie, mert Augiasz istálója közönséges tyúkketrecz ahhoz a piszok-csomóhoz képest, a mitől közbiztonságunk állapotát meg kell tisztítania. Erkölcsi felfogásáról nem szólunk az uj kapitáuynak, az, tudjuk, hogy tiszta, jelleméhez nem fér kételkedés; de bátorságával nem egészen vagyunk tisztában. Eddigi hivatalában nem nagy szüksége volt erre a férfias tulajdonságra; inkább bürokratikus, csak részben politikai színezetű állása nem sodorta nyilt összeüt >özések közzé, melyek a jellemerőnek, a férfias bátorságnak tüzpróbái szoktak lenni. Uj állásában, ha lelkiismeretesen akarja azt betölteni, sok ilyen tüzpróbát kell majd kiállania. A közjóra irányuló intézkedései fogják juttatni összeütközésekbe. Mert tapasztalataink ilyen állapotokra vallanak. S az állapotok okait nem kereshetjük sem a rendszerben, sem a személyekben. Maga a kinevezési rendszer az egyedül lehetséges egészséges közrendőri állapotok megteremtésére. Tehát a rendszer nem hibás Magukban a személyekben sem találjuk meg az okot az utóbbi 8—10 esztendőben, hacsak abban nem, hogy az egyiket beteges öreg kora, a másikat fájdalom, alig pár heti hivataloskodás után bekövetkezett korai halála tették képtelenné a hozzájuk fűzött remények beváltására. Sajnos, a fátum úgy akarta, hogy az utolsó 8—10 esztendő a közrend disszoluciójának korszaka legyen városunk történetében. Az a korszak, a mikor a szabad polgárnak sem vagyona, sem személye nincsen biztonságban. Mikor a bamba rendőr gyámoltalanságában arra sem képes, hogy nappal az utczán léha suhauczok garázdálkodását megfékezze; — mikor a bolt betöréseket, lopásokat a legnagyobb forgalmú helyeken, a rendőrség közvetlen szomszédságában, éjjel és nappal egyaránt gyakorolják a tolvaj urak, szabadon, büntetlenül, mert a rendőrség aluszik ; mikor igazságos mérleget fehér holló számba találunk csak városszerte, mert a rendőrség—aluszik; mikor az utczai prostituczió oly borzalmas arányokban terjed, hogy következő generáczióknak egészsége, sót élete van miatta veszélyeztetve s családok erkölcsi boldogsága és nyugalma feldúlva, s miért, mert a rendőrség — aluszik; mikor a városi adófizető polgár pénzes tárczája ki van szolgáltatva a hetivásáron idegen kupeczek, és kufárok kapzsiságának, akik lehetetlenné teszik, hogy méreg drága pénzen is élvezhető, egészséges élelmi czikket kaphasson a piaczról élő ember, s csak azért, mert a rendőrség szemei még mindig zárva vanuak; mikor taligás, konflis és fiakker .urak basáskodnak önszabta tarifákkal a boldogtalan nadrágos passaséron, mert hiszen a rendőrségtől tehetik, az —• aluszik; mikor, amellett, hogy a cselédet tartó ember fizetett tolvajt fogad a házába, ez még családja erkölcsét is megmételyezi, mert hiszen a rendőrségnek semmi gondja rá, hogy cseléd-ügy rendeztessék, sokkal egyszerűbb zaklatásnak kitenni a tisztességes embert, mikor a rossz cseléddel baja van, semmit a rendszeren változtatni; mikor éretlou ficsúrok s/.abdalják egymást nyakra-főre, hozzátartozóik ijedségére és szomorúságára, a nélkül, hogy a rendőrség, mielőtt kárt tettek magukban, elvenné tőlük azt a nem gyereknek való játékot, a kardot, de hát a rendőrség nem tud róla, mert évek óta csak — aluszik; mikor ... eh mit folytassuk; még száz jeleuséget felhozhatuánk, melyek jellemezik a közelmúlt rendőri korszakot Ilyen volt az. Ennek kell megváltoznia. Erre vállalkozik az uj rendőrkapitány. Hát hiszen nem is oly nehéz munka volna ha egyedül ő rajta múlnék. De ne goudoljuk, hogy mindenkinek érdekében van a viszonyok javulása. Sok és sok önző magán érdek csak az erkölcsi ziláltságban lelhet kielégítést, csak a sötétben és piszokban tud megélni.Ezek az érdekszálak összefonódnak majd és mint erős kordon állnak elő a régi éra védelmére. Nyíltan és titokbau, támadással és bizelgésel fenyegetéssel és baksissal, az anyagi és erkölcsi eszközök minden fajtájával próbálják életre-halálra védelmezni a régi rendszert. Híveket is fognak toborzani a győzelem kivivására. Mi könnyebb, mint ez, nálunk, a hol a közélet oly megromlott, a közszellem oly alacsony nivón áll. Rövidlátó, demagóg izű magisztratualis személyek is lesznek az ellentáborban, nem azért, mintha a változás szükségét nem látuák be. de mert az uj rendszer talán a közterhek bizonyos fölemelését bozná maga után, továbbá, a mi fő, ha az állapotok javulnak, az ő régi nimbuszuk szegényebb lesz néhány fénysugár-kévével; ez pedig veszedelmes dolog azoknál, akiknek összes szellemi és erkölcsi tőkéjük, melyből anyagi jólétük hatalmas mentsvárát felépítették, semmi egyéb, mint — az ő népszerűségük. Ezek lesznek legveszedelmesebb ellenfelei az újító rendőrkapitánynak. Az a kérdés már most, van-e rendőri talentuma, széles látóköre, nem lankadó munka kelve és nagy akaratereje Kertész urnák, Ha ezek közül egy hiányoznék, ugy föltétlenül ellenfeleinek áldozatul esik. Rendőri talentum nélkül viszonyainkat regenerálni nem lehet. Széles látókör nélkül apró-cseprő dolgokban Az ideálista. Búzás Pál ur hivatalnok vala X. városkában. Persze, a városi hivatalnokok közt is vannak kisebbek és nagyobbak — már nem a termetet, hanem a fizetés mivoltát tekintve — fájdalom! ó az előbbiek közé tartozni elég szerencsétlen vala. Szerezni egész életében csak annyit szerzett, hogy halála után özvegye és az akkor csak 17 éves Piroska lánya nem maradtak épen kenyér nélkül, ami — tekiutve a buza drágaságát és a vajas kiflik kicsinységét — elég szép dolog vala tőlük. Az özvegy még csinos asszony volt, mintegy 36 év körül: u mikor még vannak gyakran pillanatok; bogy az a bohó sziv hangosabban is mer dobogni, kivált ha a birtokosnője tart valamit magáról 's bizik hódítási sikereiben. Hasonló ez, egy 9zép nyár utoljához: mikor az ember már mindig a közel ószre, sok esőre és hűvös szelekre gondol, holott még ugyan forró napokat kell átélnie. Özv. Búzás Pálné őnagyságában meg vala a kellő energia és a vágy, hogy valami beléháborodni hajlandó kishivatalnok oldalán könnyebb életet biztosítson magának a szomorú özvegységnél, azonban gyarlóság — a kishivatalnokok nem igen mutattak ilyenféle hajlandóságot. Piroska kisasszony a IV. polgárit már egy éve bevégezte.Tóbbek közt tudott zongorázni, szépen énekelni, azonkívül ügyes kézi munkás vala s ráadásul a kisnagysám is tartott valamit arról a hamis fekete szempárról. S ha hozzávesszük ezekhez még selymes szempilláit, gyönyörű ives szeműidéit, a merész orrocskát, az oly könnyen nevetésre álló piros ajkat, az alabastrom arczbőrt, s azt a —. hófehér nyakon oly ingerlően libegő göndör fekete hunczutkákat, bizonyára kedves jelenségnek fog feltűnni a szemlélő elótt. A szép lánykát korán sújtotta apja halálával a fájdalom, 3 magános óráiban sokszor fürö.-zté nagy beszédes szemeit könyben a bánat, azonban a felkelő napnak ki parancsolhatja meg, hogy mikor harmatban, könyben úszik a virág: azt arról fel ne csókolja? * * « Sárai Pista valami fél év óta egy udvarban lakott az özvegyókkel. Csiuosan bútorozott szobácskájából egyetlen ablak tekinte az udvarra, alatta pedig két szép rózsafa diszeskedett. Magányos óráiban kitárva ablaka redőnyét szép nyári estékeu kéjjel élvezi e kedves virágok illatát, szivarkájából pedig kacskaringós füstöket eregetve szemléli a csillagok járását, illetőleg — álmo dozni szokott. Az esték javarészét azonban nem itt, hai ern az özvegyékkel tölti a kertben. Piroska kisasszony sem szokott hiányoz-i a tirsaságból, amikor elbeszélgetik egymás közt napi óleményeiket, iueghánjdk vetik a híreket s dicsérik vagy szapu'jlk az embereket egymás rovására. No mert igen furcsa dolog az, hogy Piroska kisasszonyt annyira érdeklik a Sarai ur által összebeszélt haszontalanságok, Sárai urat ipádig épenséggel ugy, vagy tán ugyanabban a Piroska kisasszony által összebeszéltek. Aztán mindenféle sületlen viczczeken jókat nevetnek s Piroska kisasszony apró kezecskéivel tapsol a helyzet nagyszerűségén, Slrai ur psdig a hatás foko2ása végett ismételten elbeszéli a már elmondottakat. Özv Búzás Pálné őnagysága pedig ilyenkor mosolyogni szokott s a Piroska neve mellé oda rajzolja magának a Sárai Pistáét. Hm, hm, hogyan is fog az majd hangzani, hogy: „Tek. Sárai Istvánná?" Mert hát ez a fiu, valóban elég csinos fiu volna, az állása is csak ér valamit, nyolezszá* forint szép kis összegecske évenként s egy jóravaló asszonyka oldalán lehetne még .valami belőle — monologizála őnagysága — csak ne volna annyira ideálista! Oh! az idealizmus legszentebb oltárait látta ő már összedőlni a hétköznapiság hideg közönyében. Igen; ez nagy baj, mikor egy huszonöt éves fiatal ember lopva annyit sohajtozik. mikor lelkét most is inkább a köl.észét, mint a reálizmus tartja hatalmában. G baj ellen azonban megfelelő medicinának gondolta a derék asszonyság a majdan bekövetkezendő anyósi szeretetet,melylyel is elárasztva István urat: annak poetai hajlamai hihetőleg rövid időn belül megváltozandanak s kész lesz az életet positiv oldaláról is felfogni. István ur pedig ez úttal a szokottnál is mélyebb poetai hangulatba merülve fejét kezébe hajtva üldögélt szobácskájában, nem sokat törődve leeodő anyósa ilyenféle szeretetteljes gondolataival. Agyában százféle gondolat czikkázott, szivében mintha valami nagyon édes, és mintha valami nagyon pepecselhet, ujithat, javíthat valamit a veze kéz, de az egész intézmény nélkülözni fogja modern követelmények színvonalát s egyönte tüségét. Nem lankadó munkakedv teheti csa! állandóvá, a közélet egyik orgánumává alka tásunkat. A nagy akaraterő diadalmaskodik nehézségeken. Szívből kívánjuk, hogy mind eme tuk donokkai birjon az uj rendőrkapitány. Ebbe' a hitbeu és reményben melegen üdvözöljük ő s minden nemes törekvésében támogatni fogjuli Kór tünetek. Nem igen régen olvastuk az újságban, hogy eg főispánnak fiát, azért mert czivil ruhában merészkedemegjelenni első sorban a főpinczér, azután a nem kc zönséges gúnyát hordó, külön osztályozott része elő; az emberiségnek, brutaliter megtámadtak ... A vége kardpárbaj, ahol a brutalitásért helyt álló individumc közül a sorshúzás folytán compelens alaposan kikapot! Kikaphatott volna a czivil is. Sem ludás, sem hidegvi stádiuma a kardpárbaj, súlyos következménye nem is < vak eset szülte „nein tudom micsoda', csupán elszán; ság — mely a bátorsággal kevésbbé határos, amenny ben előbb végrendeletet szoktak irni a küzdő felek s csak a pillanatnyi kevély szülte józanság — megtags dás consequentiája szokott lenni az. E sorok Írójának egyszer egy rokona által agyon lőtt jó barát hűlt teteme felett volt alkalma keseregnr legalább tizszer módjában állott a párbaj dühnek net jogos alapra, de társadalmi szokásokra fektetett köve; kezményei ellenére a képzelt sértett felet vérében teí rengve látni: és mindig — a kényszer szülte segédkö zés kapcsán is — felötlött agyában az a gondolat, ho|( a vágott arcz s átlőtt sziv — biz' Isten — sem annat aki azt okozta, dicsőséget, sem ama bajokat szenvedőli nek elégtételt nem hozhat soha. Du hogy is hozhatna? Megcsal valakit a feleség; kiáll a családi élet megrontójával . . . Vagy egyik, vajf másik esik el. Ha a meg nem csalt emberen törtérfi meg a szomorú casus, hát akkor nagyon lehet sz elégtétel vevésről: (!) ha elesik a megcsalatott, persu szenvedett sérelmeiért nagyon kárpótolva lesznek ő vaji (hozzátartozói. (!) És emez abnormitások daczára ki kell állanod. E nem ott a társadalom büntető paragraphusa, mely ren nézve szégyent producál, de fel nem emel soha . . . Vétkezzél életedben egyszer, tedd jóvá hibádat,! ha nem mozogtál az irányadó társadalmi körben, n kennek szorgalmad, tudásod, odaadásod, jóra, szép; : nemesre való törekvésed ellenére minden rosszat. Ebu nyeid felejtvék; jóságod, szívgyengeséged nem jő számÜ/ Egyet tudnak felőled: egyszer és másszor hibáztál, s a fő! Hogy telted ezt jóvá, mint adtál alkalmat a sajjs magad kárának veszélyeztetésével és közjó boldogult sára ? — senki veled szemben nem firtatja, még arinr kevésbbé kérdi. A segéd ismerők agyában egy motosc kál: gyűlöljenek, mert valamikor és most hibáztál .1 Itt is meg van a büntető társadalmi codex, mer számodra — bár angyali jóságú légy — enyhítést, nen csak elitélést talál . . . Fájjon a fejed, sajogjon a szived: vagy korhe/j nek vagy bolondnak deciaráinak. Nem elemi csagt okozta, hanem belső kedély állapotodat erősen érdells és megrezgető ügyedben szorulj valakinek — az elfogc latlan ritka emberekét kivéve — tanácsára, anyaga erkölcsi támogatására, kész a felelet: „hajh' mindéi•> saját szerencsétlenségének a kovácsa!" És csak egyj ne próbálj meg, a hivők közönségére bizott támogatábJ fájó érzelem ütötte volna fel táborát s vívnának e|9 mással őrült harezot; hol az egyik, hol a mátik kerekedve felül. S ő hallgatta e vad zsoldosok tombolását, hallgan; mint tolul lüktető, lázas ereiben zajongva egyik hulll! a másikra s érezte miutha minden hullámroharaco marokkal szorítanák szivét s érezte, hogy szeméből|l< forró csepp hull arra a fényképre, ott az asztalon. Igen; ez a tekintet olyan angyali, olyan igéíj Ebből a nagy beszédes szemekből olvashatná ő mm üdvösségét, erre az ajakra lehelhetné most csókjai lei forróbbikat, ezek a kis kezek festegetnék most b<tyk( színekkel ifjúsága színtelen reményeit s változtatni) azt édes szerelemben a legszebb valóra. S rnindib mindezt fel kell áldoznia egy kényszerülve kimond

1 i szóért; egyetlen igéretér, mit annak a másiktól tett . . . Ingerületen, keresgélni kezdett. Megtalálta. li gyűrű, egy szép csillogó karikagyűrű volt, benne közn'i vésett betűkkel: „Sz. Ilona.* Ez tehát az, ami miin neki fel kell áldozni boldogságát s meg kell vál imádata tárgyától, meg kell válnia azon képtől, mm neki keserűségében is annyi édes, mondhatatlan é<6 perczet okozott. Idegesen dobta vissza a gyűrűt előbbi helyér miutha ez esése közben azt csengte volna: „megcsa megcsalsz'." Sárai Piita söté en bámult maga elé! Azt az es> azt többé meg nem szegheti, habár egy nőnek, í gyenge, törékeny nőnek tette csak. Pedig e gyürü al égeti az ujját . . . Tekintete ismét az asztalon nyugvó képre es Piroska fétyképe volt. Hogyan tegye tönkre e kedves gyermeket, hogj cnalatkozzék az majd tiszta, mély szerelmében? S tudni fogja, hogy neki mennyasszonya,eljegyzett men asszonya van, kinek hűséget fogadott: hogyan vise el lelkiismerete fúrdalását, azt a szemrehányó tekin tet, mely üldözni fogja álmaiban, ébren? Izgatottan ugrott fel székéről, bezárt szobáját', hosszú lép'ekkel járt fel — alá a kísértetiesen lobi gyertya fényénél. Keblében ellentétes érzelmek vivh pokoli harezot, homlokán hideg veríték gyöngyöz' bizonysága a lelki küzdelemnek; a kíanak melyet u aj ••