Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-30 / 31. szám

Y f R V I D É K.«« a — KIrály-Sörfözö Góliát sörének hivei egéis nyár a latt uein lesznek kénytelenek nélkülözni megkedvelt italukat üdülési helyükön. Az érdeklődók megnyugtatására arról órtesit a Király Sörfóaő igartósága, hogy intézkedett, miszerint közkedveltségü Góliát ma, láta söre, mely idegbajoknál, vérszegénységeknél, emésztési zavaroknál, gyengeségnél kiváltó eredménynyel használtatik, az ország minden fürdő-ós üdülőhelyén eredeti töltésben a legjobb minőségben legyen kapható. — Az UJ Idők Petött-száma. Annak a napnak em lékére, amelyen Petőfi csatatéren ifjú életét és ragyogó páljafutását befejezte, az Uj Idók a nagy költőnek szenteli ect a számát. Szerkesztőségünk gondoskodott arról, hogy olvasóink elé tárja ennek a géniusznak életét, hatalmas jelentőségét és egyúttal bemutassa Írásban és képben mindazokat az ereklyéket, melyek egykoron vonatkozásban állottak Petőfi Sándorral. Fáradozásunk erdményet etennel átadjuk a közönségünknek, fogadja azt oly szeretettel, mint amilyennel ezt a sok irást megírtuk, ezt a sok képet egybegyüjtöttük. Az Uj Idők-nek e Petőfitszáinának első oldalán Bródy Sindor ir strófákat Petőfiről. Utlna Sebők Zsigmond (Keve) mondja el Petófl történetét. Koltöról, a .boldogság szigetjéról" Pósa Lajos irt költeményt. Lyka Károly bemutatja Petőfi'., mint a magyarság vezérét. Utána a költőhöz közelálló személységekről szóló czikkek követ keznek. Egy tanulmány a költő apósáról .Szendrey Ignácról szóló. Egy másikbin Petófl lé Szendrey Júlia életét ós jellemét világítja meg Herczeg Ferenc; ehhez csatlakozik néhány sxelvény Júlia naplójából. Petőfi bará tait sorba bemutatja Tábori Róbert, a gyermek Petőfiről Kemechey Jenő ir. Az .Utolsó úi'-ban Biróthi Lajos Petőfi relytélyes hálát mondja el az összes fönnmaradt verziók bírálatával. Utána megszólalnak a magyar költők, babérágakat rakván a nagy gyéniusz lábához. Petőfiről verset írtak: Ábrányi Emil, Pósa Lajos, Szabolcska Mihály, Kiss József, Limpért Géza, llyés Bálint. A Mindenféle cimü rovatban érdekes Petótfi apróságok sorakoznak egymás mellé. Végül kiegészíti a füzetet egy külön félivnyi melléklet, amelyen olvasóink megta lálják Bárson Istvány .Ingovány" cimü regényének folytatását és az e héten elhunyt Schuster Konstantin püspök életrajzát és arcképét. A képek gaadag sorozata díszíti e füzetet; röviden ide írjuk azok: cimét: Petőfi szülőháza — Petőfi egyetlen daguerrotyp-arcképa. — A pápai főiskola, ahol Petőfi 1842-ben tanult. — Petőfi és neje 1848 ban (2 kép) — Petőfit gödöllői lakóháza 1843 ban — Részlet a volt Petőfi-muzeumból (arcképek és szob rok.) — Petőfi szüleinek háza Fólegyházán. — Pató Pál úr, Kubinyi Árpád rajzi.— Rékaiét Petőfi muzeumbó (ereklyék.) — Petőfi apósa. — Petőfi fii; — Szendrey Júlia leánykori arcképe 1846 ból. — Patófi első költői aláírása (Sólyom Sándor) — Erdőd vára. — Tervrajz a a Petőfi-házról. — Petőfi búcsúja a szülői háztól. — — Bam tábornok (Petőfi rajza). — Részlet a volt Petőfi museumból (arckép-terem ) —Petőfi Debrecenben 1844ben. — Liszt Ferenc Patófi szellemének. — Petőfiné 1848-ban. — Teleki Sándor gróf. — Sege&vár. — A segesvári csatatér, (térkép) — A pesti ház, ahol Petőfi 1849-ben lakott. — A maros vásárhelyi ház, amelyben Petőfi utolsó napjaiban szállva volt. — A* a szoba, aho Petőfi Mezőberényben lakott. — Petőfi kedvenc pamlagja Mezóberényben. — Petőfi Barabás eredeti tu-rajz után. — Petőfi szülei (2 kép.) — A székely-keresztúri ház, hol Petőfi utolsó éjszakáját töltötte. — A Matskásyház Székely Kereszturon. — Petőfi külföldi fordító (4 kép.) — Csontszilánk a sírból, amelyben Petőfi nyugszik. — Petőfi öcscse. — Szendrey Júlia 1860-ban — Zeyk Damokos. — Matskássy Antal. — Gyalokay L^jos Azonfölül külön műmelléklet gyanánt ehhez a füzethez csatoljuk Petőfiaek egy eddig kiadatlan arcképét, amelye' Jókai Mór engedett át e célra az Uj Idők nek. Csarnok. Barátom sirján. (P. M. meghalt 1899. juliue 27.) Oh láttam én már máskor is nyitott sirt! És láttam ifjan megtört sziveket. A lelkem annyit elviselni hogy' birt, Nem kérdezed, s nem mondom én neked. A pusztulás lesújtott annyiszor; Szemembe csalt keserű könnyeket . . . Itt is csak állok, állok — mint mikor A vérző sziv meg nem repedhetett. Szegény barátom! hát kiszenvedtél már. Nem fáj neked az élet és a vég. A Charon-csolnakon vagy itt a czélnál; Pihenni az a révbe érkezét. Te már pihensz. De mi, kik itt maradtunk, Mi csak siratjuk gyászos végedet, S futunk a pályán, mig a föld alattunk Megnyílva, minket is hozzád vezet. ^ Te már pihensz. Lqa2rva rabbilincsét TTl^b Lelked repül a rrlesszes égen át; A föld salakjától tisztán tekint szét: Keres, s talál egy boldogabb hazát Te már pihensz. Mi benned por vala, Elpusztul, mint elpusztult annyi más. Am lelked él az úrban s általa! . . . De ha nekünk ez sem vigasztalás ! Az ifjúság kies mezője nyitva, A küzdés, pálya, élvezet tied : S te mégysz! — Isten! hol végezésed titka ? S e titkot nékünk vajh' ki fejti meg? Hogy küzdve ifjú lélekkel s erővel — Egy szélsóhajtás már elég legyen, S az iíju sziv oly hirtelen enyész' el! . . . Miért van igy ez, édes istenem?! ErőUen állunk sirhalmod felett mi. Kik itt maradtunk, küzdő társaid. E seb, mely úgy ég, tán be fog hegedni; A perez talán feledni megtanít . . . Beforr a seb, ha még úgy vérezett: De látni rajt' a forradás-hel;,et! . . . Viruljon sírodon emlékezet! Kedves barát! Jó éjt! Isten veled! Victórisz István. Diana. Ha jól sejtem igy hivtak egy istennőt is; azt meg biztosan tudom, hogy a városi erdésznek volt egy fekete tarka ilyen nevü vizslája, aki — néha, gazdája szerint — okosabb volt a polgármesternél; eieken kivül teljesen világéletemben csak egy lényt ismertem, aki erre a névre hallgatott, de ez oem tartozott sem aa istennők, (amennyiben kissé vénecske is volt és kissé oem is Bzép) sem a vizslák országába. Et a Dina zongoramesternő volt Mikler főszolgabíró urnái Aranypatakon Zelmuika mellett és miután a főszolgabíró urj özvegyi sorban, de jó karban levő ur volt a roaz nyelvek meg sok minden egyébnek ia tartották. Én nem voltam rosznyelvü akkor sem, most sem, hanem instructor voltam a Sanyi meg a Béla fiuk mellett, akiknek kilencs siekundát segítettem volna, ha tudtam volna kireperáloi a második gymnasiumban. Igy ütődött össze a mi sorsunk tengelye. Mert hiszen — tetssik is gondolni — ahol egy fedél alatt él két rokon foglalkozású (már miut nevelő és nevelőnő) lény, ott teljes lehetetlenség egészen kizárni a szerelmet. Nem lehet Aztán meg mi nem is akartuk kizárni, mert, a napi szekaruták után ebben találtunk enyhületett. Dina ugyan, mint mondám a rossa nyelvnek sserint — a főszolgabíró ur részéről is talált ilyes enyhületeket, de én megvoltam teljesen győződve hogy szerelemből as enyém volt a nagyobb és igazabb rész mert hát a főszolgabíró ur mégis csak tul volt már az ötvenen, én meg huszonhárom éves viruló korban; neki csak a tarkóján volt már egy néhány stál haja, nekem meg dús göndör fürtök lepték be az egész fejemet; neki, mikor susogott is, olyan hangja volt mint, egy öreg medvének, az enyémtól még a hős is meglágyult volna, különösen hí kissé besnapszoltam a patikában; aztán a főszolgabíró ur nagyon sokat járt a járásba én meg otthon mindig kéz alatt voltam; a természetem is jobban pászolt a Diannáéval, mert ő neki is roppant regényes hajlamai voltak, bennem is akkor tört ki legjobban a versírási dűh, a mi a sierelemmel szoros kapcsolatban a 11. Hogy mennyire megértettük egymást az is bizonyítja, hogy már az első téte a téténél megismer. etett az eredetével. Ez is regényes volt. Apja egy franczia marquis volt, aki beleszeretett egy ballerinába, ezért kitagadták és elűzték a háztól él sok bujdosás után Pesten állapodlak meg, ahol a mama művésznő lett a szinháznál — a papa nem sokára elutazott, nem .* mamával, de nem is magában; egyszer a mama is eltűnt (szintén nem magában) és ó tizenhét éves korában itt maradt egyedül, most is itt van. No hát ez csakugyan érzékeny ós regényes történet, hanem a patikus legény, akivel jó czimboraságban voltam, nagyot kaczagott mikor elmondtam neki. Azt mondta, hogy ez a történet lehet egészen igaz, de az is igaz. hogy Dina.nagysám mikor Aranypatakra jött szintén nem egyedül jött, hanem Leander úrral, aki táncz és illemtanár volt. Leander ur oktatta a növendékeket, ő pedig a patikárusék nyekegő zongoráját verte a tánezórák alatt. Hanem mikor a uépi-s tan folyam véget ért és Leander ur a tandijat az utolsó krajezárig bevasalte, egy csendes éjszaka minden föltünés nélkül el'önt, de most már csak magában, Dianna itt maradt. Ü^yes-bajos ember akkor is csak a közigazgatáshoz fordult hogy igazítsa a dolgát. Dianna bát jókor reggel a főszolgabíró úrhoz rohant. A főszolgabíró meg ugy igazította el a dolgot, hogy megtartotta magának. Most itt van. — Hát ja. Itt van ós én is itt vagyok ós tiszta és bizonyos, hogy szeretjük egymást. Egy kirándulás alkalmával az égbenyúló Csetátye Mare üregében, amit még a rómaiak vájtak, csattant el az első csók, a többi a jó Isten tudja hol; gzerelmünk nagy, sőt a Diana részéről szinte tultengésben volt. Igen. Ezt akkor tudtam meg, mikor a három tanitványnyal kirándultunk a Detonatához, ahhoz az óriás magas szikla orgonához. A tanítványok a fenyőfákon űzték a mókusokat, mi pedig ketten felmentünk a sziklacsucsra. Innen csak egy lépés és kész az örök élet. Diana átölelt ésjegy hosszú csók s aztán egy még hosszabb sóhaj kíséretében igy szólt: — Ah, milyen szép volna meghalni igy! Csak egy lépés. Jer! — Önkénytelenül visszaházódtam kissé biztosabb talajra s mikor biztos voltam, hogy innen nem ránthat magával a mélységbe, csak akkor feleltem; — Oh Diana, szebb élni igy, az emberi kor legvégső határáig, igy ketten egymásért! Es igy éltünk jó ideig. De bát hiába, nem csinálták meg még a nótát, de igaznak igaz volt az már akkor is, hogy .minden féle szerelemnek vége szokott lenni." Ennek is vége lett, közönségei ostoba vége. A nappali szobában voltunk, én egy nagy fauteilben ültem, Dianna pedig az ölemben. Még az ajtót sem huztuk be, olyan biztonságban éreztük magunkat. A fószolgabirójur elment Szobodolba birót választani. Ki tudja hogy cseppent délután két órara a nappali szobába, hogy észre se vettük, ott állott előttünk. Diana egy hagyományos sikoltással elájult, én pedig szintén hagyományos szokás szerint, ostobán bámultam a leve gőbe. Da nem sokáig bámultam, mert a főszolgabíró ur kikergetett, sót ezer a szerencse, hogy nyakon nem ütött. Másnap . . . Hit másnap Dianának megbocsátott, engem pedig egy havi gázsival a zsebemben, elzavart a háztól. Diana tehát ott maradt és máig is él ha meg nem halt. Én is élek. G. Dlószeghy Mór. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1899. évi jnllns hó 29-én. A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kiló 7.25 tői 7.35 ig Rozs 100 » 5.40 tói 5 50 ig Árpa 100 0 4.50-tól 4 60 'gZab 100 9 5.— tói 5.10>gTengeri 100 V 4.80 tói 4.90 igKöles 100 • —.— tói —.— igPaszuly fehér 100 0 —.— tói —.— •igSzesz literenkint 19'/, 71 . Haszonbérleti hirdetmény. A mélt. egri fókáptalan 1800. év január 1-tól kezdve haszonbérbe adja a tulajdonihoz tartozó Szabolcsvármegyébju. Tisza-Polgár mezőváros határában, Tikos vasúti állomástól télórányira fekvó .Király-domb* nevezetű birtokrészt, mely körülbelül kitesz : Belsőségben .... 5 Szántóföldben . . . .159 Kaszálóban 23 Legelőben 555 Terméketlenben ... 5, vagyis összesen 752 1200 • ölével számított holdat. Közelebbi felvilágosítások alulirott gazdasági felügyelőségtől szerezhetők. Folyás (u. p. Tisza-Polgár), IS99. julius 22-dikén. (322-3-1) Folyási kerületi felügyelőség. 1912. szám. A felső-szabolcsi tiszai árm. és belvízle1899. vezető társulat igazgatósága. Pályázati hirdetmény, A felső-szabolcsi tiszai ármentesitő és belvizletczető-társulatnál megüresedett napidíjas mérnöki állásra ezennel palyázatot hirdetek. Ezen állás 5 forint napidíjjal van javadalmazva, s az alkalmaztatás ideje 5—6 hónapra terjed. Felhívom a pályázni óhajtókat, hogy életkorukat, képesítésűket s eddigi szolgálatukat igazoló okmányukkal felszerelt kérvényüket alantirt igazgatósághoz folyó évi augusztus hó 5-lk napjait: nyújtsák be. Az állás azonnal elfoglalandó lesz. Kelt Kisvárdán, 1899. évi julius hó 24-én. Ylrágh László s. k. (324 - 1 — 1) h. igazgató-főmérnök. Hirdetmény kivonat. 6

767. tk. 1899. A nyíregyházi kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Fcldtnesser Sámuel felperesnek özv. Balogh Jánosné szül. Bukovinszki Erzsébet alperes ellen vagyon közősség megszüntetése iránti peréből kifolyólag, továbbá a 12 frt 29 krban ezennel megállapított jelenlegi s a még felmerülendő költségek beh.íjlasa czéljából ezen kir. törvényszék területén fekvő, u ramocsaházi 154. sz. tjkvben A 1 sor 31—32. hrsz. alatt foglalt s a Feldmesser Sámuel és Balogh Jánosné szül. Bukovinszki Erzsébet tulajdonául bejegyzett ház és udvarból álló ingatlanság 3.-8 frt becsértékben az 1899. évi október hó 2-án d. e. 10 órakor Ramocsaháza községházánál megtartandó nyilvános árverésen becsáron alul is el fog adatni. Az árverési feltételek következőleg állapittatnak meg: 1. Kikiáltási ár a fentebb kitett becsár. 2. Bánompénz a becsár 10 °/

0-a. Kelt Nyíregyházán, a kir. tórvsz. tkvi osztályánál, 1899. évi julius hó 12-ik napján. Borbély, (330 — 1 1) kir. lört.i. I ir<

sEladó nád. Felelős szerkesztő: INCZEDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. 10,000 kéve, kitűnő minőségű fedni való nÁd» alulirottnál eladó. Demecser, 1899. julius hó. (329-3-1) Elek Emil. 1007./1899. tk. Árverési hirdetmény-kivonat. A mátészalkai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy az Első magyar gazdasági gépgyár végrehajtatónak, Bundi Mihály végrehajtást szenvedő elleni 192 forint 50 kr., ugy csatlakozott Katona József 110 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szatmári kir. törvényszék (a mátészalkai kir. járásbíróság) területén lévő Fabiánháza községben fekvő, a fábiánházi 72. sz. tjkvben A. + 1. sor, 1375. hrsz. ingatlanból Bundi Mihály jogán B. 26. szerint Okály Verona Bundi Mihályné nevén álló részre 172 forint, s ugyanezen telekjegyzőkőnyvben A. II. 1., 2., 3., 5.. 6., 8—14. sorszám ingatlanokból Bundi Mihály jogán Okály Verona Bundi Mihálynét illető részre 391 forint, mint végül a fábiánházi 783. számú telekjkvben A. -|- 1. 7b. hrsz. ingatlanból Bundi Mihály jogán B. 4. szerint Okály Verona Bundi Mihályné nevén álló részre az árverést 204 frtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1899. évi augusztus hó 8-lk napján délelőtt 9 órakor Fábiánháza községházánál megtartandó nyiivános árverésen a megállapított kikiáltási áron is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok 10<>/,-át, vagyis 17 frt 29 krt, 39 frt 20 krt és 20 frt 40 krt készpénzben, vagy az 1881. LX. t. cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó l-én 3333. szám alatt kelt igazságügy miniszteri rendélet 8. §-ában, kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Máté-Szalkán, 1899. évi május hó 6-ik napján, a mátészalkai kir. jbiróság inint tlkkvi hatóságnál. Horváth György, kir. járásbiró. Egy „Pallas" Magyar Lexikon, 16 kötet, teljesen uj, leszállított árban eladó. Megtekinthető Jakabovits Fanny k. a. tőzsdéjében. (331-1-1)