Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-16 / 29. szám

mikor észrevették a Kalapáti iskolás fiát. Lélekszakadva futott a mezsgyén egyenesen feléjök és már messziről kiálltotta elfúló hangon: Jöjjenek haza hamar, mert hiba történt! Miféle hiba adta elő magát? Faggatták izgatottan, de a gyermek nem merte elárulni. Azt mondta az édes apám, hogy többet ne szóljak. Útközben azonban mégis kivallotta, hogy Borcsa megölte magát. Az 4n lányom, az én Boriskám? sikoltott fel Bordáné és összerogyott. Eszméletlenül vitték haza. Nem látta az ő egyetlen magzatját mint feküdt a földön elterülve. A teknőben a kenyérnek való félig bedagasztva. A kemencze előtt a felhalmazott fütőszalma, a szakajtó kosarak kikészítve, a kezein még azon módon rtjta volt a tészta. A gyilkos szerszám pedig, mely az apja ágya felett szokott függni, ott feküdt a piros vértócsában. Vájjon miért tette? Ezzel a kérdéssel foglalkozott az égési falu. Vasárnap hirdették ki először az özv. Gerőné fiával. Az Isteu is egymásnak teremtette őket. Aztán meg saerették is egymást. Az öregek nem erőszakolták senkihez. Azt se bánták volna, ha mindig a házuknál marad. A nagy miséről együtt mentek haza, még pedig egész uri tempóval, karonfogva. A selyem viganó csak ugy suhogott. Ugy volt öltözve mint a gazdag lányok akik százakat hordanak magukon. A kis kapuig kisérte a vőlegénye s alig tudott elválni tőle. Szerették egymást arról szó sem lehetett és mégis ... Itt elakadt mindenkinek a gondolkodó képessége. Alkonyat felé járt az idő. A torony keresztjére visszitekintett a lenyugvó nap. Az utczán lármázó gyermekek akácz ga lyakkal csapdosták a rajzó szúnyog tábort. A munkából hazatérők siettek a szerencsétlenség színhelyére, Borda István pedig mint a részeg, tétova léptékkel a parochia felé vette útját. Mi jót hozott keresztény atyámfia? szólította meg barátságosan elszomorodott hlvát az öreg plébános. Hozzá még nem jutott el a hlr, nem tudta, hogy mi járatban van. Borda Istvánnak nem volt kedve a beszélgetésre, csak röviden szólott. Rossz hirt hoztam, tessék meghüzatni a harangokat. Meghalt valaki? Igen a leányom, az egyetlen Boriskánk. Lehetetlen, jegyezte meg az ősz pap kételkedve. Hiszen még tennap láttam a litánián. Már pedig úgy van, meghalt, elemésztette magát. Megcsóválta a fejét a plébános s nagy komolyan csak annyit mondott: Biiony ez szomorú dolog, annyival is inkább, mert az egyházi törvények megtagadnak mindenfele szertartást attól, aki eldobja magától az életet. Nem élég óriási volt a szülei bánat, csak az hiányzott még, hogy a világ csúfjára temetetlenül takarítsák el. Ilyesmire még a falu vénei sem emlékeztek. Szinte szerencsének lehetett mondani a szerencsétlenségben, hogy mégis nem ugy történt. Másnap kijöttek az urak vizsgálatra s azok beigazolták, hogy a szép menyasszonynak más oltotta ki a életét, nem önmaga. Ez a körülmény azonban vajmi kevéssé enyhítette ama nagy fájdalmat, melyet át kellett élniök. Sok volt az egy embernek, igen sok. Majdnem összeroskadt alatta, de azért csak mutatta hogy férfi, hogy erősebb mint a fehérnép. Rászurt egy falatott a villájára és kinálta a beteg asszonyt. Egyél lelkem, egyél na! Tudod mit mondott az orvos, enni kell még ha nem esik is jól. Viseljük el a Mindenható végzését. Aki megszomorított, az meg is vigaBital. Gyöngéden megtörülgette könnyes arczát és'hozzá látott, hogy jó példával járjon elől. Az ablakj előtt csendőrök haladtak el, kisértek valakit. A sok cserepes virágtól nem nézhettek utána. Azt hitték, hogy már a tettest fogták el, pedig csak a klhalgatásra vezették az összes legényeket, mert azokra háramlott a gyanú. A bűnöst azonban nem tudták felismerni. A gyászidő már letelt Bordáéknál, de azért még mindig gyászoltak. Nem külsőleg de bensőleg. És mintha árnyéka lett volna a bánatnak, valami ugy betöltötte ai egész hajlékott. A pelargóniák, a rozmaringok elhervadtak, pedig a helyöket sem változtatták meg. A vidám hang elköltözött. Némelyik nap pár szóból állott égési beszélgetésük. A munkájuk is olyan volt, hiányzott belőle a kedv. A szőlőt meg hiába is gondozták, kivesztek a tőkék. Csupán a riska tehénben találtak egy kevés örömet. Az volt a Bocsa kedvencze. Neki is szánták ha férjhez megy. A csorda még távol járt, de nyugvóhelyét már elkészítette gazdája. Tisztára seperte az eperfa alatt, mert oda kötötték nyári estéken. A váluba friss vizet húzott ugy várta. Megitatta, megvakargatta és mindig volt hozzá egy pár szsva. Sovány a mező ugy-e oooooooooooooooooooo o , O 4 Kőbányai Király-Sörfőző részvénytársaság g § Góliát- g SfflALÁTASÖREo a legegészségesebb, legtáplálóbb és Q legkelemesebb üditö-ital. O Dr Karányi ós dr. Kétly egyetemi tanár urak Q gyógyczélokra is ajánlják O és idegbajokban, vérszegénységnél, emész- q tési zavaroknál, gyengeségnél stb. kiváló Q sikerrel használtatik. Q Kapható minden jobb fűszerkereskedós- § 2 ben ós vendéglőben, ^it-mo,^ »

N Y I R V I D É K" Csonkám? Be van horpadva az oldalad, megint nem laktál jól. Bizony kiasezott a fúszáll a nagy hőségtől, csak böngésznek szegény párák — jegyezte meg aánta Klára. Betért egy kis ujságláara mint máskor is ha útjába esett. Elmondta, hogy menyi tejet fejnek a papék. Milyen iker borjukat ellett a korcsmárosék •vájczerja és más hasonló dolgokat. A legfőbet azonban, ami már nagyon is fúrta az oldalát a végére hagyta. Az asszony fejt, Borda István pedig egy fatörzsön Qlt az eresz alatt s szótlanul hallgatta, csak akkor nézet fel rá komoran — mintegy értésére akarván adni, hogy jobb lesz nem bolygatni a sebet — mikor egész váratlanul azt kérdezte, hogy tudja e már a törvény, hogy ki a bűnös. Én tudom — szólt a meggyőződés hangján. Nem kártyából vetettem ki, hanem láttám. Minden estve ki jár a temetőbe üzi a lelkiismerete. Hitemre mondom hogy ugy van. Ha nem hiszi hát lessen rá. A nevét azonban nem akarta elárulni. Amennyire ismerte a vén Klárát nem vehette kész pénznek hirelését, mert jóformán abból élt, hogy kártyát vetett, jövendölt. Mind a mellett nyugtalauitani kezdte a dolog. Elhatározta, hogy meggyőződébt szerez. Mielőtt beesteledett, elrejtőzött, a gyepes hantok között a harmadik sorban. Kissé el is merült gondolataiba meg a szemlélődéseibe. Annyi hulló csillag perget le az égról mintha csak egymást űzték volna. Szerinte pedig azok mindenike egy-egy jámbor lélek elvándorlásit jelentették, a nagy föld kerekségéről. Időközben széttekintett és már boszankodni kezdett hogy engedte magát becsapni. Sokára azonban észrevett egy alakot a kut irányában. Lissu léptekkel közeledett egyenesen ahhoz a sirhoz, melyben a falu legszebb lánya aludta örö < álmát. Kalapját rá tette a keresztre és megölelte a harmatos fát. O.t imádkozott a halottnak: Engedj meg édes Boriskám, szólilj már meg egyszer! Hiszen tudod, hogy nem gyűlöletből öltelek meg, de szerelemből. Nem akartál az enyém lenni én meg nem engedtem hogy a másé légy. Hiába esdekelt nem kapót feleletett. Fölemelkedett és hazafelé vette az útját. Borda István távolról követte és meg figyelte hova tér be. Nem ment mindjárt utánnacsak egy kis idő múlva. A lovaknál találta. Köszönt neki: Jó estét Gyuri öcsém! A legényjfogadta, de nem mert fölnézni, ki voltak sirva a szemei. Mivel foglalatoskodol ? Epen most jöttem haza a tarlóról. Ennyiből állott a szóváltásunk. A legény talán nem is gyanította, hogy milyen végzetes lesz rá a felviradó nap. Elvitték a törvénybe és addig vallatták, mig csak be nem ösmerte tettét lelkeszerint. Elzárták és a szülei hasztalan pazarolták el vagyonukat a kiszabadítására. A bánat vénit azt szokták mondani és ez be is teljesedett Bordáéknál, mert legalábbis két annyi idő kellett volna rendes körülmények között ahhoz az el változáshoz, melyen keresztül estek. Az asszony meggörnyedt és folyton betegeskedett. A férfi az még csak birta valahogy, de az ereje nagyon megcsökkent. Azelőtt egy heti munka sem fárasztotta el, most meg egy félnapi is megviselte. Csak délelőtt állott munkába és máris alig birta vonszolni a lábait. A szeredást az oszlopra akasztotta s befelé tartott. A konyhából kivilágított a parázs, a küszöbön valami kolduló féle ült. Amint lépett a bocskorával — munkába csak ugy öltözött — föllibbeLtette a tányérja szélét. Az aludt tejből ki is ömlött, melylyel a felesége megkínálta. Olyan lágy volt a szive mint a kenyér megkönyörült minden szegényen. Akarattal tette ezt István bátyám ? kérdezte az idegen. Borda István tűnődni kezdett, hogyki lehet ez, de mem láthatta a sötétben. Én vagyok Nviró György szólt a szeréncsétlen — a bűnös és megbűnhődött annak a réginek a romja. Igazatt mondott a romja volt csak az egykori sugár legénynek. A csendőrök elkinozták nyomorékká tették a hosszú rabság pedig elfonnyasztotta. Mikor lámpa mellett jól megnézte azt a rongyos éhes embert, hogy minő étvágygyal fogyasztja a hideg ételt, nem akart hinni a szemeinek. Főlujult emlékezetében a szomorú mult, de már nem tud tt haragudni rá. A részvét és szánakozás fogta el. Kiengesztelte az idő meg az a sok szenvedés melynek nyomai elébe tárultak. Mozdulj beljebb ide ni, bixtatja scép szóval, — jöjj, ha hívlak, költsük el együtt a vacsorát. Aoyjukom édes, tálalj föl és tarts velünk te is Ugy-e megbocsátasz neki. Ac asszony nem szólt semmit csak a könyeit törülgette. Föltette az ételt, leOltt közé

( jűk, mielőtt azonban hozzá fogtak volna az evésbe, jól kisírták magukat mind a hárman. Sólyom. GABONA-CSARNOK. Xjlrurjháia, 1HW. <vl Jalta* hó 15-én. A ffabona.oaarnoknil b«)«C7Mtt árak. Buza 100 kiló 8 40 tAI 8 00 ÍR Rozs 100 • 6.50 tói G.60 lg. Árpi 100 • 5 40 tói 5 50-ig. Zab 100 5.40 tói 5.50'ig. Tengeri 100 • 4.80 tói 4 90-ig. Köles 100 4.45 tói 4.55 lg. Paszuly fehér 100 9 —.— tói —.—ig Szesz literenkint 18'/, 69'/,Felelős szerkeü/tő. 1NCZÉDT LAJOS. K'ndó tuUjdono* JÓBA KLEK. Hirdetmény. (301 -8-2) A guba korcsma, mely az uj-fehórtói úton, a debreczeni-utcza végén 65. szám alatt van, kedvező feltételek mellett kiadó. Bővebb felvilágosítás nyerhető debreczeniutcza 7-ik szám alatt, a tulajdonosnál. A Gredigés Tester-féle házban egy nagy boltholyiség azonnal és egy kisebb november 1-jétól kiadó. 221/1899. közgyámi szám. Árverési hirdetmény, Néhai Krautil Ljubomlr helyben állomásozó csász. és kir. 10-ik számú huszárezrednél volt százados után maradt ingóságok, úgymint: háti ló, nyercgszcrszáuiok, mindenféle arany és ozilst tárxyak folyó hó 22-én, vagyis szombaton délután 2 órakor a nagylaktanya udvarán árverésen fognak általam eladatni. (311 — 1 — 1) Soltész Gyula, közgyám. Pályázati hirdetmény. A nyíregyházi kölcsönös segélyz ö- egy let mint szövetkezet igazgatósága egy ideiglenesen javadalmazás nélküli könyvvezetői gyakornoki állásra kereskedelmi akadémiát vagy felső kereskedelmi iskolát végzett Ujak részére ezennel pályázatot nyit. Sajátkeziileg irt pályázáti kérvények az ide vonatkozó bizonyítványokkal fenti szövetkezet igazgatóságához julius hó 2q.íJc beadandók. Igazgatóság. ÍMEagas jutalékban részesülnek megbízható szolid ügynökök, kik törvényszerűen megengedett sorsjegyeknek, részletfizetésre való eladásával, egy nagy pénzintézet (részvénytársaság) számlájára foglalkozni óh»jtanik. Ajáulatok „Confidentla" czimen: Eckstein Bernát hirdetési irodájába Budapest, V., Fürdő utcza 4 intézpndők _ (296-5 — 2) *************************** ************** ben és vendéglőben. Utánzatoktól óvakodjunk. §000000000000000000 o o o tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt Háztartások, gazdaságok és iparvállalatok különös figyelmébe ajánlom ezúttal a kazán fűtéshez legczélszerübb és legolcsóbb szeneimet és pedig: darabos, koczka és akna minőségben, akár a Királdi (Putnoki), Barczika vagy \ S.-Szentpóteri, Porosz 1 bényékból. bármely állomásra egész kocsirakom inyo'<ban és kicsinyben raktáromban; Széchenyi-tér 8 szám alatt. Királdi (putnoki) darabos szén métermázsánkéut S.-Szentpéteri , Porosz , Legszesz coaksz (pirszén) , Kovács szén osztraui m >sott , Faszén „ MANDL EMIL, 270—52—7 a „Magyar altalános Koszéabánya-Részvén/tarsasag" Szabolcsvarnegye kizárólagos képviselője. frt 90 kr. frt 75 kr. frt 80 kr. frt 20 kr. frt 80 kr. frt — kr. * * * * * * * * * * * * * * * * * * * tt tt tt tt tt