Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-09 / 28. szám

a maga módja szerint, de a szegény községnek alig jut valami." Nincs szerencsém ösmerni Fülöp Károly urat. Irigyelném ót, ha tudnék e bűnnel élni. Bámulom tehetségét, mely az ekeszarva mellől jőve betölti e pályát. Mindenesetre nagy geniálitásra vall. A magamforma köznapi erő négy évi akadémiai kursussal is nehezen bir vele ma már. Az ön féle müveit elme és körültekintő megfigyelés látja azt, hogy különös hivatal ez a jegyzőség, a községi élet talajából nőtt ki s emelkedett nem csak a község, de az egész államélet döntő faktorává .... állami hivatalnok lett, állami önbecsérzettel. Örök bűnéül a községi és vármegyei tényezőknek ! Mert, hogy valaki az én béresemet lefoglalja magának, én csak fizessem s munkát amaz adjon neki, hát ez mégis csak fura dolog. Látni méltóztatik tehát sok oldalú teendőink némelyikét. De mennyi van a mi nem látszik, csak időt rabol és lelket öl! A hirhedté vált helypótlékon kivül ott van a sok emberi és állati nyavalya. Az ürgodrők, az akácztetü, a himlős gyerek és a méhmagzat! Igen kérem ez mind törzskönyvezendő. Azonkívül a társadalom is követeli a magáét. Bonvivánt gyerekuek kellene lenni. Sorsjegyeket árulai, tánczolni, dalolni, jól lőui, sok utazást kibírni, a fiataljának udvarolni is, az öregebbjének egy kicsit politizálni Egy szóval egy minta férfiúnak kellene lenni Egy kaucsuk embernek. És mindezért jár 400 — mond négyszáz o. é. forint fizetés, utólagosan évnegyedenként Egy komorniké még egyszer annyi, egy jó prádés kocsisé 200 frttal több. A mezőőröké felényi. Hát biz ebből gyermeknevelésre, önképzésre nem sok telik akkor, a midőn egy pár czipót éppen annyiért adnak a 400, mint a 2000 frtos hivatalnoknak. Tekintélyünk pedig annyi sincs, mint egy tisztességes gyári munkásnak. Ugy vagyunk megértve mint a nagy Kant, kit tanítványai közzül egyetlenegy értett meg s az is — — félre értette. Itt van a baj kútforrása! Ezért vágyik sok társunk az „államosítás" kifestett dárnájának kaczér karjai közzé. Vágyna talán a tatár khán zsoldosai sorába is; mert hát az eladósodott családfőre áll az, a mit Sakespeáre a rossz nőkre mond, hogy „ha férfiak nem volnáuak az ördögökkel czimborálnának; csakhogy .... czimborálkodhassanak." Most, mikor a mi hozzánk képest brilliánsnl fizetett katonatisztek fizetés felemelése kormányzási feladat és gond, talán megbocsátható lenne a mi feljajdulásunk is. Hogy nem tesszük, azon tudatot jelenti, hogy hiába tennők ! Ily kétségbeejtő helyzetben kétszeresen jól esik az ön nemes gondolkozásának hirlapi közzététele. Bár cLZj 3> kiválóan arra érdemes Fülöp Károly kollegánknak szóll, fogadja Ön mélyen tisztelt Nagytiszteletü ur azért mindnyájunk hálás köszönetét. Igaz tisztelője: Tóth József, gyürei körjegyző. SzemteleDül meggjűrött kalap volt a fejébe Dyomva, a lábikráján sárga lovaglószár, kezein piszoktól sötétlő keztyük, de mindezeknél felbőszitóbb volt az az elbizakodott mosoly s az a hányi vetiség, amelylyel a leány elé lépett. — Sárika szólt, csak ugy a fogainak a hegyei kötött, jön-e hajtani ? A leány a négy toporzékoló szürkére nézett s felragyogtak a szemei. Kétszer sem kérette magát, hauem fürgén felugrott a bakra Lászik Pisla mellé, s a másik pillanatban látni lehetett, amint Pista átmarkolja piszkos keztyűjével a gyeplőszárat szoritó kis keze et. Ez bizony hamar elfelejtette a Gletsereket. — Sohse busuljon édes Vucher ür, vigasztalta Ugodyné a helyben hagyott ifjút, ez a nyelve az ilyen gyerek leánynak. Szivéhez nőtt ez a bolondság. Ha kihajtja magát, a régi lesz megint. Vucher Benedek ekként gondolkodott. — Hanem én igy nem játszom. Majd inkább én hajtok és a Lászik Pista mássza a Gletsereket. Kezdett a Benedek józan életelvekre térni. Beszerzett olyan homokfutót, amilyent a Lászikok dédapja sem pipált, eléje négy kiválogatott almás pejt, hátulra egy felzsinórozott legényt, csak éppen maiját nem tudta kicserélni. Az egész uri komfortjából csak éppen az a kis szemtelenség hiányzott leugorva a bak ról, mondja Sárikának, mint a másik. — Jön-e hajtani? Ha nem jön, viszem. — MoBt már csak nincsen kifogásod Vucher ellen ? kérdezgette Ugody mama. A megyében nincs tán több olyan négyes, mint az övé. Sárikának erre is az az észrevétele volt: — Csak ne lennének ügy kivasalva. Világos, hogy egy szép négyeshez is hozzá szokhatik az ember, ha még ügy érzik is azon a vasaló „N T f R V t D É A Bessenyei körröl. 0r. Prok Gyula fótitkár jelentése. III. A szakválasztmányok működése. Már előbb volt szerencsém jelezni, hogy körünk a lefolyt évben azt a működési kört, melyet részére az alapszabályok kijelölnek, könnyen felismerhető okokból fel nem ölelhette. Az ekként megmaradt korlátolt feladatok betöltése az igazgató választmány mellett az irodalmi és zenészeti szakválasztmány vállaira nehezedett. Innen van, hogy a szinészeti és a magyar nyelvet és a magyarosodást terjesztő, s a magyar nemzeti szellemet ápoló szakválasztmányok alakuló üléseiken kivül több ülést nem is tartottak, nem állván rendelkezésükre legalább egyelőre oly czél, amely munkásságukat sorompóba állítsa. Annál sikerdusabb eredményt mutat föl m. t. k. gy.! az irodalmi és zenészeti szakválasztmány működése, Az általa, s részben közrehatásával rendezett estélyek száma 4. nem számítván ide a Bessenyei szobor leleplezés, ünnepélyalkalmából inscenált szini estélyt. Ezen estélyek magas művészi nívóját kiemelnem, s jeleznem azt, hogy az estélyek népszerűsége teljes, láttogatottsága a kör tagjainak számához képest nagy, s vonzó ereje napról-napra nőtt, annálkevésbbé szükséges, mert hiszen Önök közvetlen szemlélői, s mondjuk elnézői voltak azoknak. Jóleső örömmel jelenlem azonban, hogy vármegyénk társadalma felette gazdag oly erőkben, akíK a szellemi élet valamelyik ágában valóban művészi tökélyt értek el, s hogy ezen erőknek felkutatása, szerepelése igen könnyű fáradságba került. Jelenti ez egyrészről azt, hogy estélyeink művészi magas színvonala mindenkor fenntartható lesz, s jelenti azt is, hogy körünk valóban áldásos missiót teljesít akkor, midőn a művészi képességek fejlődéséhez alkalmat ad és tért nyit. Az első nyilvános estélyünk a mult évi deczember hó 17-én zajlott le a „Korona" szálloda zsúfolásig megtelt nagytermében. Közre működők voltak: Porubszky Pál főgimnáziumi tanár úr, aki gondolatokban gazdag, magas szárnyalalu prológusával szerzett nagy élvezetet hallgatóságának, magának pedig osztatlan elismerést. Kemény Rezső hegedűművész, a budapesti zeneakadémia rendes tanára. Dr. Ferlicska Kálmánné urnő, aki Szabó László és Juhász Sándorral a „kolostorból" czimü dramolettel ragyogtatta előadói művészetét, a mely őt az estély középpontjává, s a siker nagy részének osztály részesévé tette. Továbbá Leopold Francziska opera énekesnő, Hass Ignácz és Sanlroch Alajos. A második estély, s illetőleg az első házi estély, amely sikere tekintetében osztozik a deczember 17-iki estélyével, 1899. január 7-én folyt le. Szereplői voltak: Békéi Józsa hegedüművésznő, mint vendég, a kit Jósa Mártha kisért zongorán, Popp György kir. tanácsos penzügyigaztó, akinek „Furcsa adók" cz. szellemdús dolgozatát Leffler Sámuel főgymn. tanár olvasta fel, Jósa Mártha kisasszony ének számmal, Dr. Vietórisz József — saját — gyönyörű költeményének elszavalásával s végül egy hegedű trióban Békéi Józsán kivül dr. Hoffman Mór, dr. Hoffmaii Emil és Deutsch Géza. A február havára tervezet házi estélyünk elnökünket éri gyászeset miatt megtartva nem lett. A következő házi estélyünket nagyszámú közönség részvételével márczius hó 4 én tartottuk meg. Elsőnek dr. Jósa András a vármegye közszeretetben álló főorvosa lépet pódiumra, hogy az ő kedves ölteteségével, s szeretetreméltó közvetlenségével ifjúkori élményeiből olvasson fel egy pár humoros történetkét. A második szám dr. Hoffman Emil, dr. Hoffman Mór, Friedman Samu zenetanár és Juhász Sándor által előadott hegedű quartett volt. A programúi harmadik számát Halasi Piroska szavalata töltötte be, melylyel hatalmas szavalói képességét mutatta be, az őt rokonszenvvel fogadó nyíregyházi közönség előtt. Végül Bogsch László zongora művész aratott osztatlan elismerést zongora játékával. Az estélyek sorozatát az április hó 4-én rendezett házi estély rekesztette be. Résztvettek ebben dr. Mezőssy Béla szellemes felolvasásával, Führer Józsefné urnő erős szaga. De most már Vucher Benedek kezdett ekként gondolkodni. — Minek is búvok én el ennyire, hisz még alig láttam valamit a világból. Gyüte! Ha négy paripa rúgja a port az ember orra előtt, rögtön könnyebb a közlekedés, jobban is meglátják. Bendek csakhamar barátokat szerzett, vidám, fidélis czimborákat, akik ide is, oda is elvezetgették, nagyban igyekeztek vele fentartani az összeköttetést, ügy, hogy Benedek végre ilyen felfedezésre jött: — Én is vagyok valami ezen a világon, vagy mi. Megismerkedett Molnár Petivel, aki már valósá gos fertályraágnás számba ment, mert az anyjának az ereiben bárói vér csörgedezett volt. Hozzá a legtehe tősebb nagy birtokosok egyike a vármegyében; a szép hajadon leányát festeni lehetett volna, tudott htijtani, lovagolni, agarászni, zongorázott, nyelveket beszélt. Benedek persze már az első látogatásnál megrészegült ettől az üvegházi virágtól, s a többi azután megint ugy ment, mint a karika. Senki itt meg nem taszította, fel nem rázta a gyereket, engedték szépen mászni a holdvilága után. A pénzét elnyerték, a pari páit kicsereberélték gebékért, a borát megitták, hagyták olvadni. Benedek ezekért az apró szívességekért szörnyen adósnak érezte magát; még mindig nem volt eléggé avas. Rövidesen elhalt az öreg Vucher. Ekkor aztán kedvére építhette tovább a lajtorja fokait. Palotát emelt, nyilt házat tartott, az ő vadászatai voltak a legsikerültebbek, feljárt a kompániával a lóversenyekre, jót állott fűért fáért. Arra azt mondták neki — Gavallér vagy öreg, tül teszel akár melyik zsentrin. Tehát a vasalt kabátot még mindig nem lehetett elfelejtetnie. Benedek ür tehát egy nagyszerű alapitványnyal megszerezte a magyar nemességet. Már éppen csak a és alapos iskolára valló énekével, Ferenczy József zongora kísérettel, Kovács Edith k. a. kedves hatású szavalatával és Somlyódi István ur egy lyrai költeményének elszavalásával, s végül a jeles nyíregyházi dalárda, amely ezúttal is fényes elismerésben részesült. íme m. t. k. gy.! aránylag igen rövid idő alatt, s ha szabad-e kifejezést használnom, a hareztér terep viszonyainak csak felületes ismeretével az irodalmi és zenészeti szakválasztmány körültekintő gondosságának 4 nagyestély programmját sikerült a legkövetelőbb niűigények teljes kielégítésével összeállítani. A kezdet nagy nehézségei le vannak küzdve s az eredményre körünk méltán lehet büszke. Fáradságos munka volt, igaz! De vele körünk létjogosultsága szilárd alapokra van fektetve nemcsak, de annyira felébresztette a bizalmat a jövő iránt, hogy a legközelebb a reánk váró munka beálltáig fennálló időtávolság, a lehetséges előkészültség, valamint a már eddig is felismert, és még feltalálható erők szives közreműködése mellett — a jövőnk — még csak szebb lehet. A7, irodalmi és zenészeti szakválasztmány buzgalmát és eredményes működését elismerés kisérte az igazgató-választmány részéről, de egyúttal belátta azt is, hogy e választmány egyes tagjait nagy mérvben veszi igénybe a legteljesebb elismerésre méltó eredmény elerése. Ugyanazért a folyó évi márczius hó 8-án tartott ülésében az irodalmi és zenészeti szakválasztmányra nehezedő munkakör megosztása érdekében Porubszky Pál, Haas Ignácz és Deutsch Géza urakat a nevezett választmányba behívta. Minthogy azonban a szakválasztmányi tagok választása a közgyűlés feladata, ugyanazért ezúttal előterjesztést teszek az iránt, hogy az igazgató választmány ezen intézkedését jóváhagyni méltóztassék. Ezzel knpcsolalosan jelentem a t. k. gy.-nek a kővetkezőket: Korniss Ferencz igazgató-választmányi tag magán okaira hivatkozással tagságáról lemondott. Helyére Geduly Henrik ág. tvang. lelkész hivatott be, illetőleg választatott meg. Dömötör György — az irodalmi és zenészeti szakválasztmány tagja városunkból Miskolczra helyeztetvén át, a választmány működésében részt nem vehetett, miért is az igazgató-valasztmány 1X98. október hó 19-én tartott ülésében helyére Geduly Henriket hivta be. Ugyancsak ezen szakválasztinányi tagságáról mondott le dr. Prok Gyula, arra tekintettel, hogy a körben elfoglalt hivatali állásánál fogva egyébként is tagja az alapszabályok határozmánya szerint mind a három szakosztálynak. A tisztikarban még egy változás fordult elő : dr. Bartók Jenő főtitkár ugyanis 1898. évi február hó 2-án kelt, s elnökünkhöz intézett terjedelmes levelében ezen állásáról való lemondását adta tudtul. A volt főtitkár, aki a „Bessenyei kör-' megalakításának kezdeményezője és vezér harezosa volt, ez időtől teljesen vissavonult az kör életétől. Helyét, az 1898. évi julius hó 23-án megtartott közgyűlés dr. Prok Gyula s. titkárral töllőtte be, mig segéd titkárrá dr. Szesztay Zoltánt választotta meg. IV. Minden intézmény életre valóságának egyik igen fontos fokmérője az, hogy ezen intézmény által közvetlenül érdekeltek mily mérvben csoportosulnak az uj intézmény köré. Ha áll ez, úgy in. t. k. gy.! a Bessenyei kör méltán képes kiállani a versenyt a hasonszellemú intézmények között. Elég ide vonatkozóan a statisztika rideg számadataira hivatkoznom: A végleges megalakuláskor volt ugyanis a körnek 1. alapító tagja 12. 2. rendes tagja 201. 3. család tagja 45. Összesen: 258. Azóta felvétetett: 1. rendes tag 51. 2. család tag . . . . . . . 35. Összesen: 86. Ehhez képest a tagok száma kitett: 1. alapító 12. 2. rendes 252. 3. család . . . 80. Összesen: 344. Lls ik Pista gyűrött kalapja hiányzott neki. Olyat is lehet ezerezni választásokon Valami bolondjából adott fogadásból neki bokrosodott kormánypárti jelöltnek, belevert a legénykedésbe egy tenger összeget s hogy megbuko't, nagy éhsége támadt a közügyekre s a fejébe vette, hogy főszolgabíró lesz, ha törik, ha szakad. Magától jön azután a magyar virtus, csak kóstoljon bele az ember. Főszolgabíró nem lett ugyan, hanem tört is, sza kadt is. A bogarászból gavallérrá serdült Vucher ivadék egy szép napon arra ébredt, hogy szoros rokonságba lépett földnélküli Jánossal. Nagyon magas hőfok alattt olvadt. A holdvilágjához épitett hid egyszerre leszakadt alatta. Mehetett VÍBSZS a bogaraihoz. * * * A néhai öreg Vuchernek egyik atyafia, Benedek atyai barátja, Tecczter Jakab vette át a birtokot. Ő bonyolítgatta eleitől a Benedek pénzügyi műveleteit « bizonyára övé az érdem, hogy véglegesen kigombólkóztatta a drága öcsikét abból a bizonyos vasalt kabátból Tenczer bácsival Ugodyné, mint okos asszony, ügyesen fentartotta a Vucheréknál megszakadt összeköttetést, mert egy bálortalan fiúcska is akadt a Tenczer famíliában. Lászik Pista lemaradt azóta utkaparónak. Nem lehetne-e kicsinálni a sorsnál, hogy ismételje meg mégegyszer önmagát? Szóval megindult a barátkozás az ősi birtokos s a harmad kézből való tulajdonos között. Igy esett meg, hogy Vucher Benedek a Tenczerék házánál ismét összekerült Sárikával. A fiu sáros csizmákkal, gyűrődött kabátban lépett a szobába. Nagy ricsaj lehetett tegnap este. A kesében lovagló ostort tartott, azzal tisztelgett Sárikának 8 visszájára fordítva, megült előtte egy oda lódított széken. Kutyába vette a Tenczeréket. — Hallja e Vucher, — szólt hozzá Sárika, — most már maga is olyan végzett földes ur féle. Ha én a