Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-15 / 3. szám
rajta volt a sor dobni, e kettővel kuglizott — a figyelő diák vóleméfigyelemmel kisérte az urak játékát. Különösen kettő vonta magára figyelmét közülők: egyik egy derék, szép ember imponáló külsővel, a másik egy kicsiny, már idős, de rendkívüli élénk ur, nyájas arczcjal, és fénylő hamiskás szemekkel, ki ha nem szeretett a nőkkel euyelegni. Ámde a sáppadt gazda, ki és pedig arcza verejtékében — uye szerint minden más mesterséghez több tehetséggel rendelkezett, mint a tekózóshez. Legtöbbször, ha a sor rákerült, olyan szerencsétlenül dobott, hogy a golyó a pályáról oldslra esett, tehá' „pudlirozott", mint a hogy mondani szokás. A hölgyek sokat nevettek ezen s minden ily alkalommal nagyot kiáltottak. Szluchovinyi nem tudta e szánalmas játékot hosszú ideid nézni ; odalépett a játékosokhoz s bátorságot veve magának figyelmeztető a magas, sápadt urat, hogy a golyót a dobásnál egészen más módon kell megfognia, ha ki akarja kerülni hogy az ne találja a deszkát mindig oldalán. — Ej, — mondá a megszóllitott mosolyogva — ugy látszik, ön jól ért a tekézéshez. A diák meghajolt. — Ki ön tulajdonképeu? — Jénai d ák. — Mindjárt gondoltam. Es mit tanul? — Philologiát. — ön bizonyára nem rég vin Jénában? Csak néhány nap előtt érkem oila. És ma meglátogatom Ilm-Athént, hol oly sok nf gy szellem él — természetesen elérhetetlen csillagok egy ily szegény .slovák" nak. — Ön tehát tót? — Egy magyar tót Pozsonymegyéből. Szluhovinyi Andrásnak hivnak. — Szlu , . . — ... chovinyi. — A név mindenesetre nagyon tótosan hangzik. Nos kedves Szlu ... és a többi uram, tebát kérem lépjen be helyettem. Én már unom a játékot, de meg fáradt is vagyok. — Ha az urak szíveskednek megengedni — — Nagyon szívesen! — mondá a kis öreg ur udvariasan és a nagy is beleegyezőleg hajtotta meg fejét. A diák kezébe vette a golyót és nagy erővel gördité a pályán végig. — Mind a kilencz! — Bravó, bravó, bravó! kiálták a hölgyek és lelkesülten tapsoltak. — Szlu . . . s a többi ur — mosolygott a sápadt ur — a kuglizásban ön valóban nagy ! Ilyen módon mintegy fél óráig játszott Szluchovinyi mesteri tökélylyel ós végül megnyerte átadójának a játszmát, melyet ez már elveszettnek hitt. Ez ideig még nem merte az urak nevét megtudakolni. Ám nemsokára rendbe jött ezzel is. A leányka ugyanis, ki neki a sört hozta nagy hanggal kiátá; Asztalhoz! Asztalhoz! A diák körül nézett. Egy lugasban asztal volt terítve, gazdagon megrakva különfélékkel. Rajnai és római borokat, champagnit és serlegeket is látott a diák. Most elérkezettnek látta az idót, hogy eltávozzék. Elővette sovány pénztárczáját, hogy a .czech" et megfizesse. — Ugyan mi jut eszébe, Szlu . . . s a többi ur ! — mondja a sápadt ur. Csak tegye vissza pénzét! — I)e , . . — Mit gondol tulajdonképen, hol van? — Nos hát egj kerti mulatóban. Az urak néztek, a nők nevetgéltek. — Tehát ön engem vendéglődnek tart? — kérdé a sápadt ur fölötte vidáman. — Meg kell vallanom . . . — Kedves S'u . . . Szlu . . . s a többi uram. én nem vagyok veudéglős, én egy német költő vagyok és Schillernek hívnak. — Szent Itten! lehetséges e? dadogta nagy zavarral a fiatal tót. Önnek tréfálni tetszik velem? — Ez a legtisztább valóság kedves jó Szlu . . . s a többi ur. Ez a két ur, a kikkel játszott, bizonyíthatják. — Biztosítom, hogy igaz, mondá a uagy ur, szemmel láthatóan fölvidulva. Az ón nevem Geothe. — És én szintén megerósitem a valót — szóll a kis öreg torkaszakadtából kaczagva. Nevem Wieland. A diák legszívesebben elsülyedni szeretett volna. Álmodom, vagy ébren vagyok — mormolja. Igy tehát az a rendkívüli szerencsém van, hogy Németország három költőjét láthatom, az .Orleánsi szűz', .Faust' és .Oberon" megteremtőit. — Ugy van Szlu . . . s a többi ur, az a szerencséje van, — mondja Schiller — és minthogy ön itt van, tehát szerencséltessen meg ön is benuünket és vacsorázzon velünk. Szluchovinyi, ki ily különös módon ily fényes társaságba jutott, nem sokáig hagyta magát kérni, hanem — mialatt magában áldotta a véletlent — asztalhoz Olt velük. Fellelkesülve a rajnai és champagueitől dalra gyújtott aztán és a nyájas sápadt gazda tiszteletére eldalolta aunak halhatatlan „Dal az örömhöz" cz. dalát és kitűnő énekével alragadta hallgatóit. — Szlu . . . Szlu . . . S/lu ... az ördögbe is, — mondá Geothe — hisz önnek phenomenális tenorja van. önnek operaénekesnek kell lenni — menjen a t-zinházhoz! — Oh nagy uram, fájdalom, az nem lehet —vála szolá a diák — én csakis azon feltétellel nyertem ösztöndíjat, hogy tanítóvá legyek és azzal hasznossá tegyem az államnak magam. Késő éjre járt már az idő, mikor egy szegény korcsmát keresett fel, hogy nyugodni térjen, de soká nem birt elaludni, annyira felizgatta kalandja. Szluchovinyi Audrás későbbi időben i»kolai-igazgaló lett Pozsonyban. — Ezen érdekes weimari éleményeiről jegyzetet készített s ez szolgált alapul e kis történetkének. KÖZGAZDASÁG. Indokolt-e az elpusztult szólók ujjátelepitése? Magyarországnak ama régi jó hírneve, melylyel szőlőművelése és borászata tekiutetében az európai államok előtt birt, az utóbbi időbeu meglehetően aláhanyatlott. A filox^ra, majd pedig a peronospira romboló muukája leghevesebb szőlőterületünket elpusztította ugyan de azért borunk van qumtum satis. És épsn ez a körülmény volt tulajdonkepani s egyedüli oka annak, hogy a magyar boroknak kelendősége nemcsak a külföldön, hanem hazánkban is megcsappant; mert az a folyadék, vagy legalább is azou folyadéknak legnagyobb része, mely a „bor* elnevezés alatt kerül piaczra, szőlőtőkét úgyszólván nem is látott. Igen természetes, hogy ily körülmények között miudenki a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetik boraink iránt, s fog is viseltetni mindaddig, mig e tekintetben illetékes tényezők részéről erélyes iutézkedés nem történik az iránt, hogy a lelketlen borhamisítók üzelmei kellően megtoroltassanak. A társadalomnak azonban nem szabad addig várakoznia, mig ez a rég óhajtott vágy teljesülést nem nyer. Addig is meg kell ragaduia minden alkalmat, hogy szőlőgazdasásunk renoméja annyira-amenyire újból helyreállíttassák. Igen ám, de azt mondják erre, hogy lehetetlenséggel határos az, mert pl. uj szőlőtelepítések oly költséggel járnak, hogy azok elviselésére a magyar szőlősgazda nem képes. A mi véleményünk ezen állítással ellentétes. Mi ha'ározottan állítjuk, hogy elpusztult szőlőink ujjátelepitését lehetőleg mihamarább foganatosítani kell. Közgazdasági s egészségügyi szompontok teszik ezt kötelességünkké. Közgazdasági szempontból szükséges azért mert ha teljesen felhagyunk szőlőművelésünkkel, évenkint milliók fognak kivándorolni egy olyan terményért, melynek előállítása minálunk is egy kis jóakarattal keresztülvihető. Magánygazdasági szempontból is ezen termelési ág jövedelmezősége iudit arra, hogy a szőlőmivelést kultiváljuk, mert feleslegünket mindenkor eladhatjuk, s igy ezen jövedelemből a költségek megtérülvén, saját fogyasztásunk tulajdonképen szorgalmunk gyümölcse. A mi végül az egészségügyi szempontokat illeti, azt hisszük, felesleges bizonyítgatnunk azon káros hatást, melyet a most forgalomban levő kotyvalékok élvezete szervezetünkre gyakorol s azon szintén károsnak mondható befolyást melyet a bornak a mi életmóduunkkal össze nem egyeztethető nélkülözése előidézhetne. A szőlők reorganizálásának meg van tehát a maga létjogosultsága, annál is inkább, mert egyelőre túltermeléstől tartani nem kell; de feltéve, hogy tu'termelés következnék be, még akkor sem lenne indokolt szőlőmivelésünket elhanyagolni, mert ha egyszer ismét helyre állítjuk borászatunk jó hírnévét, borkivitelünk bizonyára nem lesz jelentéktelen. Mindenesetre szükséges azonban hogy a telepítés helyesen okszerűen történjék, s hogy a müvelésnél az ojtásra s a trágyázás keresztülvitelére kellő súlyt helyezzünk. Itt röviden csak az utóbbi kérdésre nézve ohajtuuk egy-két megjegyzést tenni; nevezetesen a mű'rágyák alkalmazására, A műtrágyákkal szőlőinkben határozottan terméstöbbletet érhetünk el. Homoki szőlőkben kat. holdanként 200 kg. szuperfoszfát s 100 kg. kénsavas-kálira van szükségünk. E mennyiségben 3 mótermázsát is meghiladó terméstöbbletet értek el, a mely menynyiség ha a fürtnek métermázsáját, csak 20 frtta! is számítjuk, jelentékenyen megtéríti a trágyázás költségét. A hagyma müvelése. A kerti termények közül talán a legjövedelmezőbb a hagyma, mert ez mindig talál vevőre, annál biztosabban, mennél szebb és naayobb. Épen a jövedelmezősége miatt, némely vidéken nagyban is termesztik. Jövedelmezőségét bizonyítja különösen az a körülmény is, hogy a bolgár kertészek termelését felkarolják, ez képezvén kertjük fő jövedelmi forrását. A hagyma legjobban kedveli a jó meleg és porhanyó talajt. A tavaszszal felhordott friss trágyát nem kedveli. Én mindig ősszel trágyáztatom meg a hagymának szánt talajt, s ugyanakkor a trágyát mólyen alászántatom. Tavaszszal másfél métermázsa szuperfoszfátot hintetek el holdanként, s mióta igy járok el, azóta a legszebb hagymát termelem, azóta pedig mióta a már fejlődő hagymát chilisalétromos vizzel Is megöntöztetem, azóta valóságos hagyma óriásokat nevelek, amelyeket mindég sokkal jobban értékesítek, mint bárki más E tekintetben ugy járok el, hogy egy locsoló vizben feloldok három-négy marék chilisalótromot, s azzal megöntözöm az épen fejlődésnek indult hagymát, s ezen eljárást 10 14 napi : időközökben ismétlem háromszor. A hagymát lehet vetni avagy ültetni; utóbbi czélból tavaszi higymácskákat használunk. A magot előbb melegágyba vetjük, s innét ültetjük ki a fiatal növényeket. Lehet a magot mindjárt a szabidba is vetni, de ilyen módon sohasem termelhetünk olyan szép hagymát, mint az elsóbbeni eljárásával, amelyet magam is rendesen használni szoktam. A magot nagyon korán kell elvetni, mert igen lassan csírázik, különösen a szabadban. Ha télire való nagy hagymát akarunk termeszteni, kis arasznyi távolságra sorba ültessük a rászákat, ellenkezőleg pedig i-ürüen. A kiültetés után azouual öntözni kell, nehogy a rásza kiszáradjon. Éu már ezt az öntözést is chilisalótromos vizzel végzem. Nagyon fontos dolog azután a gyakori gyomlálás ós kapálás. Én e tekintetben nem kölöm magamat a kapálások számához, hanem annyiszor kapálok ós gyomlálok, amenvnyi elegendő arra, hogy a talaj sohsem legyen gyomos. E mellet a chilisalétrom oldattali megöntözést hiromszor okvetlenül keresztülviszem, mert ennek tapasztaltam a legjobb hatását. Ezen kezelés mellett a hagyma alig hogy ki lett ültetve rohamosan indul növekedésnek, s későbben az esetleges nyári szárazságot is jobban kibírja, mert nyár derekának beálltáig — a mikor már ugyanis uálunk a szárazság beállani szokott — oly nagyá fejlődik, hogy nem nagy baj, ha fejlődésében szünet is áll be. Természetesen nagyon előnyös helyzetben van az a gazda, vagy kertész, ha könnyű szerrel öntözheti kertjét, s kinek e miatt a szárazság sem árt. A hagyma kiszedését én szeptember hóban végeztetem, száraz időt választván erre a czélra. A kiszedett hagymát szellős padlásra rakatom, a hol mikor munkásaim rá érnek felfonatom, s igy viszem piaczra eladás végett. GABONACSARNOK. Nyíregyháza, 1899. évi január kó 14-én. A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kiló 9.30 tői 9.40 ig Rozs 100 Árpa 100 Zab 100 Tengeri 100 Köles 100 Paszuly fehér 100 Szesz literenkint 7.40 tói 5.90 tói 5.40 tói 4.40 tói —.— tói —.— tói 17 7.50 ig. 6.—ig. 5.50 ig. 4.50 ig. —.—ig. —.—ig. 68'/,. Felelős szerkesztő: INCZEDT LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÖBA ELEK. Pályázat. A mátészalkai izr. hitközség által újonnan épített kád-, zuhany- és rituális fürdőhöz egy vizsgázott nős gépész, ki egyszersmind a fürdőkezeléshez is ért, azonnali belépésre kerestetik. Fizetés havonta 50 korona, lakás és fűtés. Pályázhatni felekezeti különbség nélkül. Eddigi alkalmazásuk, szakképzettségűk, életkoruk ós családi állapotukat feltűntető bizonylatokkal felszerelt folyamodványok folyó hó végéig az alantirt czirare küldendők be. Mátészalka. 1899. január 7. < 86 1- > Izraelita hitközség elöljárósága. Bérbeadó birtok. Gégény községben 1150 magyar hold tagos birtok úri lakóházzal, kellő gazdasági épületekkel ellátva több évre haszonbérbe adatik. Értekezhetni Nyíregyházán Selyem utcza 11. szám alatt alólirottnál, 37—1—??? Batta Ignácz. Pályázati hirdetmény. 20. sz. 1899. ® ® - ' A nyíregyházi ipartestület elöljáróságának 3.|1899. szám alatt hozott határozata folytán, az ipartestület jegyzői állás 3 évre választás utján betöltendő lészen. Ezen állas évi javadalmazása tisztifizetés és lakbér czimen 700 frt készpénz, amely összeg havi egyenlő részletekben mindenkor előlegesen fizetendő. Felhívatnak az ezen állásért pályázók, hogy teljes nagykorúságokat, kifogástalan erkölcsi viseletöket, valamint azt, hogy mint községi vagy körjegyzői vizsgát tettek, s több éven át mint önállóan működtek, igazolják, az igy felszerelt kérvényüket az 1899. év február bó 1-sö napjáig alulirt elnökséghez beadni igyekezzenek inert a később beérkezett folyamodványok figyelembe vétetni nem fognak. A választás 1899. február hó 3-án délután 2 órakor az ipartestület helyiségében fog megejtetni. Kelt a nyíregyházi ipartestület elöljáróságának 1899. évi január ho o-en tartott üléséből. (32-2-1) Komjáthy, ipartest, jegyző. Stollcr Fcrencz, ipartest, elnök. Ügyes szervező és üzletszerzőket keres magas jutalék, esetleg fix fizetés mellett a „Nemzeti baleset biztosító részvénytársaság'* Nyiregyhaza kerületi főügynöksége, az élet, baleset és az orvosi vizsgalat nélküli népbiztositás terjesztésére. Jelentkezhetni Rottenburg Sámuel főögynök urnái Nyíregyházán, pazonyi-uteza 56. szám alatt, a hol is felvilágosítással szolgál GREFF DEZSŐ, (35—1—2) intézeti főtisztviselő. Ugyan itt élet-, baleset- és népbiztositási felvételek is eszközöltetnek.
