Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-26 / 13. szám
mindig kapható jo minőségű hamisítatlan régi és uj bor nagyobb menyisegben. Az idei borkóstoló f évi márczius hó 25-én és 26-án, Sátoralja-Ujhelyen, a vármegyeház nagytermében tartatik meg. A kiállítandó borokat egy biraló-bizotiság, melynek tagjai termelőkből és borkereskedőkből állanak, a borkóstoló előtt meg fogja vizsgálni. — A párisi világkiállítás. 1900. évi április hó 18-tól november hó 5-ig tart a párisi világkiállítás! A 20-ik évszázad hajnalán azon nagy nemzet fiai várják fővárosukba az öt világrész lakóit, mely nemzet a művelődés, haladás és szellem mezején mindig elől járt az elsők között. Mi magyarok, a nyugateurópai szellemet, műveltséget s intézményeket fogadtuk el vezetőinkül és támogatóinkul. Szükséges — elengedhetlenül szükséges tehát, hogy a magyar művelt osztály minél tömegesebben látogassa meg az 1900-ik évi párisi világkiállítást; hogy szemtől-szembe nézhesse az ott megjelenő világrészek, államok s nemzetek versenyét a közművelődés a haladás :s szellem békés csatamezején. A magyarok társas kirándulására alakult .Budapest—Páris" czimü társadalmi mozgalom Somogyi Nándor igazgatóságával báró Thoroczkay Viktor főispán elnöklése alatl álló felügyelő bisottsággal módot nyújt arra, hogy a jövő évben megnyitó párisi világkiállításra ugy a vagyonosabb osztály fiai, mint szerény anyagi helyzetűek is elmehessenek. Minden rábeszélés mellőzésével álljanak itt röviden a következő tájékoztató adatok: A .Budapest—Páris* kulturális mozgalom (Igazgatóság Erzsébet-körút 48) kebelébe jelentkezett résztvevő az áprilistői novemberig terjedő liónapokban tetszése szerint választva Budapestről, reggel a keleti indóházból indul ulra egy 200 tagból álló társaság számára összeállított külön gyorsvonattal Páris felé 5 még aznap esle Münchenbe ér és ott meghál. Másnap Münchenben marad, s harmadnap reggel onnan kiindulva, aznap este Parisba ér. Párisban 8 napon át ügyes kalautok, a rendező és fogadó bizottsági tagok a vezetése mellett 20-as baráti és ismerős csoportokban vagy megnéz mindent, ami őt érdekli; szórakozik tetszése szerint. A 8 nap elteltével Svájcz és Tirolon át ismét Budapestre visszaérkezik. Két hélig tart tehát az ut és a párisi tartózkodás. Ezi'n két hét összes költségeinek fedezésére lizet a .Belvárosi takarékpénztárihoz (Budapest, Koronaherczeg-ulcza 5. sz.) 200 frtot; s ezen ősszegért kap minient ingyen ugy a3 uton, mint Párisban mindenütt, ahol művelődés vagy szórakozás czéljából megjelenik. Lakás, Élelem, kocsi, belépő-jegy, színházak, hangversenyek slb. mind a 260 frt kiadásból fedeztetnek. Ha meggondoljuk, miként Párisban, egy szerény igényű ember is, ha minden neki leisző dolgot látni s élvezni akar, legalább 20 frtot elkölt szállás, élelmezés fuvar s szórakozás czimén ; ha meggondoljuk, hogy ez 8 nap alatt 8x20 160 frtol lesz ki; ha vesszük, hogy aztán 100 frlért teljes képíelenség gyorsvonattal, kényelemmel s teljes ellátással Budapesttől Parisig s onnan visszautazni, s vesszük véül, hogy kimondhatatlan nagy előny az, ha a párisi iszonyokkal teljesen ismerős hazánkfiai kalauzolnak minxt, s 8 nap alatt mindazt átélhetjük, a mint magunkra agyatva, tájékozatlanul, háromszor 8 nap alatt sem ellnénk át; ha mindezt számításba vesszük, ugy erősen i foj domborodni előttünk a .Budapest—Páris" czimü mozgalom végtelenül hasznos, üdvös és nemes intenciója, mely abban is nyilvánul, hogy a bizottság renJelkezésére álló jövedelmi rész kulturális czélokra foriittatik. Megjegyezzük, hogy a 260 frtot nem kell egy isszegben lefizetni; lehet azt havi 8 frtos, évnegyedi H frtos részletekben is lefizetni, avagy 25 frt fizetve i belépéskor, a hátralékos összeget 1900-ban fizetni a ,Belvárosi takarékpénztárba"; s hogy ha valaki a befizetés itán sem mehetne ki Párisba elhárithatlan akadályai miatt, részvétjegyét másra ruházhatja, avagy 260 frtos tőkéjét 10 százalék kezelési költség levonása ulán visszaeheti! Fel tehát Párisba! Iratkozzunk be a .Budapest— >" Magyarok társas kirándulása utazói sorába! — iint már közöltük, városunk s megyénk intelligencziáában szép mozgalom indult meg a kiránduláson való észvétel szempontjából, s annak vezetésére a követező helyi bizottság alakult: Szabolcsmegye — nyiregylázi rend ző bizottság. Tiszteletbeli elnök: báró Feilitzsch Serthold, főispán. Elnök: dr. Meskó László országgyűlési épviselő. Jegyző: dr. Prok Gyula ügyvéd, szerkesztő, a Bessenyei kör főtitkára, tagjai pedig dr. Bartók Jenő ref. elkesz, Bencs László polgármester, Ferenczi Miksa bank„'azgató, Haas Ignicz nagybirtokos, Halasi János ügyiréd, Inczédy Lajos m. főlevéltárnok, szerkesztő, Jósa ^András dr. vármegyei főorvos, Kovách Elek dr. kir. közjegyző, Korányi Imre gyógyszerész, Martinyi József főgymn. igazgató, Popp György kir. pénzügyigazgató, dr. Kosenberg Emil orvos, Sütő József ügyvéd, takarékpénztari titkár, Somogyi Gyula kir. közjegyző, Wouvcrmann Ferencz kir. törvényszéki biró, Lázár Kálmán kir. főügyész helyettes, Mikecz János alispán. — A bizottság minden tagjánál, nemkülömben szerkesztőségünknél lehet nlenlkezni e tökéletes uti élvezetet igérő kirándulásra. A korábbi jelentkezés az áremelkedésen felül azért is ajánlató-, mert csak korlátolt számú helyek állnak rcndclkezésre. — Katonai biztosítás. A mint ilietekes helyről értesülünk, a József fóberczeg védnöksége alatt álló ,Első Biztosító Iutézet Katonai Szolgálat Esetére" Árosunkban fóügynökséget szándékozik szervezni. E'. lásra pályázók az igazgatóságtól (Budapest, V. Erzsé;ttér 1. sz.) nyernek kívánatra bővebb felvilágosítást. Az intézet tudvalevőleg tőkéket és járadékokat biztosit fiúgyermekek számára a katonai szolgálat költségeinek fedezése, illetve.be nem soroztatás esetén ellátás czóljából a nagykorúság idejére; élén a közélet számos kitűnősége áll s már is 33 millió biztosított tökével és közel 4 millió korona biztosítéki alappal rendelkezik — A világ vége. Faib Rudolf, a tudós professzor nejjósolta, hogy 1899. év november 13-án visszavoniiKatlanul vége a világnak. Az napon ugyanis földünk összeütközik egy üstökössel, melynek tűzvlávája elhamvaszt itt minden életet és lángsirba fojtja az egész emberiséget. Szóval tiz hónap még a világ, azontúl jön I semmi. Akik még félüek a Falb-féle világpusztulásoktól, szorongó aggodalommal tekintenek a november 13-ika elé. Ámde megnyugtatásunkra szolgálhat Lützen egyetemi tanár felolvasása, melyet egy berlini egyesültben a minap tartott. Tény, hogy földünk — igy T 1 K V I D É K.« szól az előadó — ex óv novemberének 12. és 14 ike közt összeütközik a Biela-féle üstökössel, melyet Biek kipitány fedezett fel Joief'Btadban 1826 ban. Az öasze ütközést megakadályozni aemmikep sem lehet, de nem is lesz az olyan veszedelmes. Tudvalevő dolo?, hogy a a csillagokat az üstökösnek még oly sürü firkán ke resztül is meglátni az égen, mig a még oly vékony felhő teljesen elfedi őket. EbbAI kitűnik, hogy az üstökös nagyon azellós e^y képződmény a külösen áll ez a Ried-föle üstökösre, melyet, holott egy körforgását heiedfeiév alalt végzi, az utóbbi évtizedekben nem látták többe. Valószínű tehát, hogy ez az üstökös mindjobban feloldódott és anyagát befutott u'ja hosszában szétszórta. Ex a szétszóródás azouban rendszertelenül történt és ezért találkozik földünk csak nagyobb időközökben ilyen anyagrészekkel, nevezetesen minden évszázadon három szor: 33-ban, 66-ban és 99 ben. Az östökös ebben a formájában körülbelől olyan, mint valami azunyograj Ezen pedig, mint egyébkor, moat is minden baj neikO: keresztül fog menci a földgolyó, de az üstökös kiaebbt nagyobb részei rajta ragadnak majd, ezt a poczedurápedig hullócsillag alakjában fogjuk majd látni. Az .összeütközés" egyetlen hatása tebát pompás cillaghuilás lesz. amilyeu volt 1833-ban és 1866-ban is, 1833 ban példtu Humboldt segédjével egy ór* alatt vagy 25,000 huilócsillagoc látott. Minden hullócsillag egy-egy összeütközést jelent és ilyen minden nap megtörtéuik. Átlag napinkint egy millió hulló csillag keresztezi a földet, oly napokon pedig, aminő a november 13-ika is lesz, ez a szám sok, sok száz millióra emelkedik, de mind e hulló csillagokat persze emberi szem nem láthatja. Lehetséges elvégre, hogy ama testek közt, melyekkel főidőnk i ovember 13-án összeütközik, lesznek olyanok is, melyek meteor alakjában leesnek és nincs kizárva, hogy egy ilyen meteor emberben is kárt okoz. Da még ez sem agodalomra való ok. A statisztika szerint minden évszázadban csak egy embart Ut agyon meteor; a mostani lehunyó század podig már megadta a meteornak ezt az ember adóját. — Első Leánykiházasitási Egylet m. sz. XXXVI. rendes közgyűlését márczius 19-én tartotta Sehwarcz Ármin elnöklete alatl, nagy részvét mellett. Az évi jelentésből kivesszük, hogy az 1898. kezelési év az igazgatás minden ágában lendületes emelkedést mutat. A mérleg egyas tételei világosan hirdetik, hogy ezen intézet a gyermekbiztositást eredménydusan cultiválja. 1898. évben 10203 jutalékrész, túlnyomólag a fiatalabb korosztályból, lett beirva. Nászjutalékok és visszatérítések fejében 439.702.26 koronát űzettünk ki. A 923,286.64 korona üzleti eredményből 757,709.41 korona a malhematikai díjtartalékhoz csatoltatott, melylyel az 4.120,486.84 koronára emeltetett. A hivatalnoki nyugdijalapra 4000 koronát szavaztak meg. Ezen alap tehát 29,087.16 koronát tesz ki. A fennmaradó 161,577.20 korona alapszabályszerű javadalmazásokra a külön tartalékalaphoz és a nászjutaiék felemelési alaphoz csatoltatott, mely alapok ez által 416,419.80 koronára emelkedtek. A inérlegszerüleg kimutatott 4.724,417.80 korona vagyon fedezetet nyer jó budapesti házakban, melyek leírások után 1.501,195.72 korona befektetési értékkel vannak felvéve, 1.225,503.18 korona takarékbetétekben, 1.351,696 korona 4'| 1®| (,-os elsőrendű biztonságú értékpapírokban, továbbá kőtvénykölcsönökben és kintlevő követelésekben. Dr. Alexander Bernát, a felügyelő-bizottság elnökének előterjesztett indítványa a felmentvény megadására, egyhangúlag elfogadtatott. Schwarcz Ármin elnökségének 30. évfordulója alkalmából az ez évi igazgatósági jelentéshez egy a többi igazgatósági tagok által aláirt emléklap mellékeltetett, melyben méltatnak azon érdemek, miket 30 évi működése alatl szerzett. Ezen emléklap tartalmának felolvasása viharos helyesléssel találkozott. Miután még lemhenyi Dávid Endre tag indítványára, ki szép szavakkal szintén Schwarcz Ármin elnök érdemeiről megemlekezett, az igazgatóságnak és felügyelő-bizottságnak köszönetet és elismerést szavaztak, a közgyűlés az előbbi felügyelőbizottsági tagokat egy évi időtartamra újból megválasztotta. A jegyzőkönyv hitelesítésére Dietz Miksa és Nemess urak küldettek ki. A közgyűlés Schwarcz Ármin elnök élénk éltetésével végződött. — Az utánzatoktól való óvás és az azok iránti felvilágosítás, különösen tápszereknél, amelyektől legdrágább tulajdonunk, az egészség függ, mindenkinek sürgős kötelessége. Még emlékezhetünk, hogy évek sora előtt minő nagy eredménynyel lőn a Kathreinerféle Kneipp malátakávé bevezetve és az egészségtan legelsőrangu szaktekintélyei által üdvözölve. Azon kö rülmény, hogy ezen gyártmány egy sajátságos találmány és előállítási mód által a babkávé illatát kapja, kitűnő módon alkalmassá teszi azt a babkávéval való keverésre, amelynek kedvelt jó ize ezáltal finomul és fokozódik. No de megjelentek a hamisítások is azonnal, és még ma is szaka datlauul kísérleteznek, hogy hasonló csomagolásban vagy megjelöléssel, leggyakrabban azonban nyitottan kimért áruban egyszerűen pörkölt árpát vagy égetett malátát a közönségnek .maláta-kávé" név alatt fölerőszakoljanak. Ép ezért a legsürgősebben óvunk ezen valódi gyártmány minden csekély értékű utánzatától, amely csupán a már általánosan ismert fehér eredeti csomagokban a .Kneipp-plébános" védjegygyel és a „Kathreiner" névvel adható el, tehát azt sohasem szabad és lehet „uyi tottan" kimérni. Csarnok. A sunyi Penyigei. Ez a história nem mostanában, hanem még a 48-as idők előtt történt s ezt azért kell előre bocsá'nom. nehogy a tisztelt s általam igen nagyra bec-ült olvadó gyengébb szivtt része az elbeszélés során felmerülő deres" láttára s a mogyorófa páleza suhogtatásától kereket oldjon. — Hallja kend, Penyigei Gábor, jöjjön be kend, igy kiáltott ki a csonkafalvi biró, egy a falu háza tornáczán cum amore pipázgató kancsi magyarnak. — Tessék parancsolni főbiró ur — jelentkezik a sunyi Penyigei Gábor. — Hát Penyigei uram, jól meg kell érteni a dolgot, kend most haza megy, osztók meg . akja a szeredását elemózsiával, érti? — Értem instálom, de hát ha nem léaten otthol elemózsia ? — Ai uem a kutya gondja, — érti ? — Igenis értem, mondá Penyigei. — Különben én azt tudom, hogy kend oagyoo ficzermányos ember, hanem most vigyázzon magára; na hát I Vegyen kend magához egy nagy vaavillát. — Igenis értem. — Ne kotyogjon, mikor én a Csoukafalvi biró beszélek, akkor mindenféle dib-dáb ember hallgaiaon — Értem, kérem altaao. — Na hát. evvel a vasvillával aztán elkíséri kend ezt a kornely Szalárdi Pált a tekintetes főszolgabíró ur elibe Erdóháira. tul Gyarmaton «s olt eit a verekedő korhelyt átaaolgáltaija a tekintetes főszolgabíró urnák. — Da hát kérem, valami írást nem kell vionem? — Ne járjon a »záj«, hát hogyne vinne kend, mindjárt ki húzom a levelet, amit a jegyző nr irt. — Ériem instálom. Na hiazen eljöhettem én pipázui a faluházához, hogy fulladt volua a pálinkába el iz akasztófára való korhely S/alárdi, most evvel a feltört lábammal nem kellene uegy-öt mérföldet kutyagolnom. — Míg ezt Penyigei ur^m monologizálta, az alatt a biró kihozta a ki»eró levelet a ezekkel a atavakkal adta át Penyigeinek azt. — T -hát az idezárt Szalárdi Pált evvel a levéllel átfogja kend adni a tekiutetes szolgabíró urnák, érti? — Értem, kérem. — Na hát, már most indujanak kendtek Iiten hirivei, hanem azt megmondom kendnek Penyigei, hogy ha Sialárdi szökni akar, akkor kend leszúrhatja a vasvillával és ha mégis elszöknék, akkor kend a fejével játszik. — Tudom, mondá Penyigei busán, na Szalárdi komám, mar most menjünk. Penyigei uram háza felé mentek, ahol is Penyigei egy fél águ, hisadt nyelű vasvillát és egy kia kenyérrel megtöltött szeredást vett a vállára. A nap keményen tűzött le rájuk, a mint a poro> uton haladtak csendesen Gyarmat felé a mint a zápor* eső ugy csorgott le róllok a nehéz veríték. Amint Gyarmathoz érnek, azt mondja Szalárdi az H kiséró Panyigainek, hallja kend látom, hogy kendnek nagyon feltörte a csizma a lábát a nyomorúságosan tötyög utánnam, hát tudja mit, adja Ide kend azt az irást, aztán el megyek én már innen magam ia a főszolgabíró úrhoz, kend meg menjen haca Isten hírével, még egy kis éjszakával haza ér'uet. — Hit biz Isten, okosan is mondja keud, hát itt iz irás aztán az ég, meg a gyöngy harmat áldja meg kendet, avval a sunyi Panyigei hátat fordított Gyarmatnak s még az nap estére haza kutyagolt, az ó ragyás élete párjának örömére. Szalárdi uram, amint beállított a főszolgabíró úrhoz s átadta a levelet azt kérdezte tőle : — Hát fiam, hol az az akasztófára való Szalárdi? — Az a Szalárdi, instálom? hiszen az a Szalárdi én vagyok. — Hát akisérő hol van?orditá rettenetei dühvel a főszolgabíró. — Az kérem alásan Gyarmatról visszament, ugy gondolván: hogy onnan már magamban is ide találok. — Na megállj, te akasztófa virága, majd rendre tanítalak én téged, a rabot magára hagyni, na várj csak ezt megkeserülöd, dühöngött a főszolgabíró, hogy csak, iuy rengett bele a széles tornácz. A főszolgabíró rögtön bement s kegyetlen parancsolatot íratott az esküdt úrral a Csonkafalvi bírónak, hogy Penyigei Gábor uramat még másnap rögtön küldje hozzá egy levéllel, de ne merjen mondani neki semmit, hogy tán ő haragszik reá. A biró tehát irt egy levelet, vagyis inkább Íratott a jegyzővel s másnap behivatván Penyigeit, azt mondta, hogy ez a levél nagyon sürgős s ugy igyekezzék, hogy ízt a főszolgabíró ur még ma megkapja. Panyigei a levelet átvette s nehéz sejtelmek járták át az ő szivét, érezvén magát Júdásnak. A mint igy bandukolva menne az utoo, elhagyván a falut, im kit lát az országút árka szélén ülni, nem mást, mint Nyakas Kovács Mártont, aki őtet a mult évben a korcsmán kegyetlenül elagyabugyálta s akit az egész vármegye ugy ismert, mint híres lókötőt. — Jó napot, kedves Márton bátyám, hol jár itt? kérdezte Panyigei. — Hát nem haragszol reám, öcaém? — Hát ugyan miért haragudnék, talán azért a kii külömbözetért, ami köztünk előfordult, mikor a korcsmán meghuzgáltuk egymást, na bizony csiga vér as egész, de hit mondja már Márton bátyám, hogy mi járatban van és miért mosogatja a lábát itt az árokban ? — Tudod öcsém, megyek Erdőhátra a sógoromhoz, a pedig jó távoiyacska van, hát az ut előtt megfrissitem a lábomat, de meg van ott egy régi ellenlégem, aki ezelőtt egy fél évvel marokkal ette meg a becsületemet, hit avval is le akarok számolni. — Tyhü, milyen szerencse, mondá Penyigei, Márton bátyám megtehetne nekem egy szívességet. — Na mi az öcsém ? ha nem kerül pénzbe, hál szívesen meg teszem. — A biróuk küld egy levelet a főszolgabíró urhoi tőlem, ne.em meg nagyon feltörte a lábamat a csizma, mik t azt a részeges Szalárdit kísértem Erdőhátra a fószoigabiró úrhoz, ha kelmed Márton bátyám, ezt nekem meg 'enné, nagyon meghálálnám. — Üsse kői Add ide öcsém a levelet aztán ne legyen reá többet gondod. Avval elvette Panyigei úrimtól a levelet s nyakába véve az u it. Panyigei pedig haza ment s a markába nevetett. Ó tudta miért. Nyakas Kovács Márton uram beállított másnap a főszolgabíró ur portájára a levéllel, r.melyben az volt irva Csonkafalvi biró által, hogy ezen levél vivője az a Panyigei, aki a rabot csak Gyarmatig kisérte s onnan magába küldte tovább (a főszolgabíróhoz.)
