Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-09 / 2. szám
s „JN Y í It V t D É ít-‘ II. József világ-polgári tanait, — Martinovicsnak a frauczia forradalomtól kölcsönzött eszméit, vagy plane az 1848-iki törvényhozás szabad-elvű intézkedéseit nem vesszük annak. Ezen u. n. szocialisztikus eszmék tehát recipiált eszmék, amelyek leginkább az utolsó negyed-században szivárogtak be a nyugatról, egyetemben a phylloxera, peronospora, buza- lé'g}', sertés-vész s a t. áldásaival, s' valamint a phylloxera legelsőbben is a legnemesebb szőlő-fajokat támadta meg és pusztította el, — úgy amaz áramlat Hazánk tiszta magyar és legtermékenyebb talajában vert rövid idő alatt mély gyökereket; — a maghintés és terjesztés bűne azonban egyes rajongók, de talán még inkább egyes, a nép hiszékenységére s becsapására spekuláló üzérkedők aljas ténye. Történeti múltra és ebből menthető indokoltságra tehát e mozgalom rá nem mutathat. Ha eltekintve ettől, ezen mozgalom keletkezésének okairól és annak mibenlétéről akarunk magunknak megfelelő fogalmat alkotni, úgy fogjuk találni, hogy az Alföldi és Szabolcs vmegyei mozgalom — legyenek azok bár rokon természetűek — úgy indokaikban, valamint részben nyilvánulásaikban is eltérnek egymástól. Az Alföld népe, a mi közviszonyainkhoz hasonlitva, vagyonos; olvasui, Írni és számolni tudó, — józan életű, öntudatos, önérzetes, a szabadság-eszmék iránt fogékony és nagyobb igényekkel biró nép, mint mindenütt e világon, hol fekete föld van és búza terem ; — e nép, mint azt annak idején Dékán Mihály miuiszt. oszt. tanácsos és kiküldött miniszt. biztos jeles munkájából olvastuk, — családoukint 6—8 hold tengeri földet munkál meg mellék-foglalkozásként, s tudjuk, hogy mint furikos földmunkások, mily rendkívüli recordot érnek el ; egészséges, erős és szorgalmas nép az az ólföldön, hol holdvilágos éjjel is foly a munka s aratáskor 3 ember 24 óra alatt 2 kis hold búzát lekaszál és keresztbe rak. S ha még is gyökeret vert ott az elégedetlenség csirája, s a munkás-osztály a jelenleginél jobb lét után sóvárog, úgy anuak indokai az alföldnek az utolsó egy-két évtizedben megváltozott köz- és gazdasági, valamint sajátságos birtokviszonyaiban keresendők és találhatók fel. A Tisza és mellékfolyóinak és azok vízgyűjtő területének szabályozása, a mely óriás művelet a hatvanas évek végével lépett a végrehajtás stádiumába, évenként ezrekre menő alíöldi munkást vett igénybe s azok — a mit személyes tapasztalatból tudok — élelmezésükön kiviil egyénenként és naponta átlagban 1 írt 50 kr.—2 frtot kerestek; e 20—25 évig tartó kivándorlásnak pedig még azon következménye is volt, hogy az alföldön munkás- hiány állott be, s igy a honu maradottak nagyobb munkabért, érhettek el. — Eunek ma már vége; a folyatuszabályozás nagyjából be van végezve, a főbb vasúti vonalak kiépítve, a uagy és bő kereset-forrás kiapadva és az alföld összes munkaereje helyhez kötve. — Ez egy. Itt torkán akadt a szó. Ebben a pillanatban befordultak abba az ulczába, a melyben Juliskáék laktak. — A ködös levegőben már csak itt-ott sietett el mellettök egy-egy jól beburkolt alak. Most meg éppen végig lehetett látni az ulczán. Nem láttak senkit feléjek közeliteni. Most van reá a legjobb alkalom — goudolá Artkür — kikérdeznem, vájjon igazán szeret-é, vagy csak tettet. ,Juliska! mondá az ifjú, a amint a kapuba be- haladtak, mintegy megállásra kényszerítve őt — mondja csak, nem bánná, nem fájna az a maga szivének, ha én Rimaszombathy Irmát szeretném és őt is vennem el?“ E váratlan kijelentésre, s bizalmas megszólításra Arthür barátom ügy vette észre a halvány kapulámpa- fénynél, hogy kerekreuyilt szemecskéiben egy pár igaz gyöngy jelent meg, s erre szomorúan sütötte le szemeit, majd ismét felvetette, s szemreháoyólag kérdé: „hát magáuak nem fájna kegyetlen, ha én meg Orosz Péterhez mennék nőül, s csak őt szeretném ?“ Az ifjú megértette e vallomást, melyet erővel csalt ki a meggondolatlan lánykából. Meg volt hatva Arthűr a s:ó teljes értelmében, de mindegy, hisz’ neki ügyis c-<ak egy igazán szerető me leg szívre volt szüksége, ime itt megtalálta és most elveti magától? Nem! tovább ment, megfogta a lányka jobb kezét s szivéhez szorította, majd csókjaival hal mozta el és a lányka nem hüzódott vissza. Az ifjú bátorságot kapva, mielőtt elváltak volna, egy szenvedélyes forró csókot nyomott a leányka cseresznyepiros ajakára, majd lecsókolta a két gyöngyszemet is szemeiről. E néma jelenet után elváltak. A leányka nyugtalan kebellel, átváltozott kedélyállapottal "lépte át a szülei ház küszöbét. Az ifjú pedig könnyed léptekkel, megelégedetten sietett tova a sötét utczákon. * * * * Verőfényes májusi nap volt. Az újjá született természetben minden oly vonzó, oly érdekes. A fáradhatA másik fő iudok az ottaui birtokviszonyokban keresendő, hol úgyszólván csak latifundiumok vaunak, a melynek tulajdonosait a nép csak hírből ismeri s a melyek létezése az ingatlan szerzést lehetetlenné teszi, — a közép és kis birtok minél kevesebb, a hol ennél fogva nincs közép-osztály, mely a néppel érintkezve, azt oktatná és támogatná. Minő elütök ezektől a Szabolcs vmegyei viszonyok! Itt a földmunkás úgy most, mint azelőtt, mindég helyhez van és volt kötve; kitelepitési hajlamai nem voltak és nincsenek; munkát az ország más részében, vagy akár csak a szomszéd vinegy.ékben nem keresett soha és nem is keres ma sem, és itthon sem volt nagyobb keresete soha, de még oly mérvű sem, mint ma; az altöldön munkás bőség van, — mi kénytelenek vagyunk más megyékből sommások és aratók után látni; itt a nagy birtok kevés, annál több a közép- és kis-birtok; itt csaknem minden községben bírja az úrbéres és úrbéri zsellér a határ legjavát, s úgy ezen, valamint a napszámos osztály nem nélkülözi a — hála Istennek — még elég szép számban képviselt közép osztály támogatását, jótékonyságát és tanácsát; — s ha még ezeken kívül konstatáljuk, hogy bizony nálunk örül a gazda, ha tengeri, répa vagy kolompér-földjét felébe, vagy raegszántva és bevetve — minden egyé' b kikötés uélkül — harmadába kiadhatja, a mikor látjuk, hogy az alföldön úgy feles, valamint harmados vállalkozó földműves mindenek előtt 1—3 frtot fizet egy 1100 Dőlés felvállalt tengeri-föld után, aztán dolgozik 1—2 napot, ezen felül a tengerit saját igáján, az egész csutkát pedig levágva és kévébe kötve a tulajdonos igáján tartozik beszállítani, s hogy a szegéuy ember nálunk még mindég kap 5—6 frtos legelőt egy drb marhának, valamint 3-os kaszálót minden mellékszolgáltnányok, ás feles kaszálót egy fuvar, vagy 2 kézi napszám teljesítménye mellett, — úgy ezekből tiszta fogalmat és tárgyilagos Ítéletet formálhatunk magunknak a Szabolcsvmegyei mozgalom indokolatlan és jogosulatlan voltáról, a mely Ítéletünk annál inkább helyén való és igazságos, ha meggondoljuk, hogy hát ez a mi szegény népünk — sajnos — íy szellemi képzettségnek rémitő alacsony fo'.á'; áll, úgy annyira, miszerint nem hogy legtávolabbról is fogalyna lenne arról, hogy mi üát az a szocziálizmus, de még annak nevét sem tudja kimondani. Ép azért nem is szocziálizmus, de még nem is agrár szocziálizmus ez az egész mozgalom, hanem lelketlen felbujtók által előidézett, a lehető legtörvénytelenebb és képtelenebb formában fellépő munka beszüntetés (strike), a földosztásra való erős hajlammal vegyítve, a mely mozgalom csak azért nem lázadt még fel a törvényes rend és tulajdon ellen, — csak azért nem vetemedett még tettlegességre, mert nem áll az élén egy Dózsa György, s mert a zsaudár szuronyaitól nagy respektussa vagyon. Egy ilyen mozgalom, amelynek mibenlétét a fenutiekbeu fő vonásokban ecseteltem, meglanul bolygó nap mosolyogva tekintett le erre a mi vén közanyánkra, a földre. A fabimbók az ágakon any* nyira megduzzadtak már, hogy színié szűknek bizonyult fekete ruhácskájok, most épp kipattanással fenyegetnek. Da ez is csak a későn ébredező fák és cserjékre szól, mert a meggy, a szilva, a baraczk már teljes pompájukban díszelegnek. N . . . város kellemes, mondhatni üde viránya boldogot, boldogtalant kicsalt a szabadba. De hát minek is beszélek én most — tél közepén az ébredező kikeletről, városunk flórájáról, mikor most amerre csak a szem lát, miudenütt a szép, fehér hó világlik feléuk s igy az ébredező tavasz leírásában bele melegedett szivünket amiígy is jéggé fagyasztja. Minden dolognak meg van a maga bibéje, Így ennek is. Május 3 ára volt kitűzve Tarvölgyi Arthur barátunk esküvője Kiss Juliskával. — Május 1 én léptették elő Árthürt pósta és távirda tisztté és 3 án már örök hűséget esküdött választott szerelmesének. Én — bár mellesleg legyen mondva a mennyeg- zőn is- c>ak olyan mellékes motívum voltam — nem állhattam meg előtte való nap, hogy Arthur barátomat ki ne vallassam, mért hagyta faképnél első szerelme sét, pardon! első választottját? — Meglásd, megbánod — mondám neki tréfálkozva, mind amellett nem akarván elrontani illúzióját, — hallgattam. O kérdésemre csak ennyit válaszolt: „hidd el, az a kis boszorka megbabonázott engemet. * * * Május 3 ára virradtak N . . . város lakói. Kíváncsian néztek elébe a nevezetes nap eseményeinek. — Különösen az öreg nénikók, ezek a kedves beszédes ajkak sokat suttogtak az eljegyzésről s az azt megelőző eseményekről. Nyílt titok volt előttük a szerelem másitás. — Sokan fejüket csóválva mondogatták: „nem lesz boldog, mert első szerelmét meghazudtolta.“ Mások meg: „Ejh! fiatal embernek szabad választása van.“ érdemli a közmegvetést és ott, ahol kell, a legszigorúbb megtorlást, de felhívja a figyelmet azon intézkedésekre is, amelyek a baj tovaterjedésének meggátlására, a szegéuy nép sorsának javítására s igy a baj gyökeres gyógyítására alkalmasak. Hogy e czél elérésében jelen sorok által a megtámadott társadalomnak segítségére és a nép szegényebb osztályának tanácsára lehessek, szükséges, hogy szociális viszonyaink tág mezején egy nagy kitérőt tegyek meg, s őszintén, — minden lelepleplezés és kendőzés nélkül, feltárjam a gyógyításra váró sebhelyeket. A tiszimdéki líg. ev. egyházmegye megalakulása. A tiszavidéki ág. h. ev. egyházmegye alakuló közgyűlését s új felügyelőjének dr. Meskó Lászlónak és főesperesének Materny Lajos debreczeni lelkésznek ünnepélyes beiktatását január 5-én tartotta meg Debreczenben az ág. h. ev. templomban. A közgyűlés isteni tisztelettel vette kezdetét délelőtt 10 órakor. Egy egyházi ének eléneklése után a városi dalegylet Bethoven „Isten dicsőségére“ czimű remek egyházi éneket adta elő. Énnek elhangzása után Geduly Henrik nyíregyházi lelkész lépett a szószékre és mondta el nagy hatást kellett imáját, áldást kérve az uj egyházmegyére és annak tanácskozásaira. Debreczen előkelőségei közül megjelenlek: Kis Áron ev. ref. püspök, dr. Wolafka Nándor r. k. v. püspök, Simonfy Imre kir. tan. polgármesler, Rásó Gyula kir. tan. alispán, Lengyel Imre, Dobieczki Sándor in. á. v. üzletvezető, Jekelfalusy Lajos tábornok, Szúnyog Sándor kir. p. ü. igazgató,, Gsath' Zsigmond kir. p. és tv. felügyelő, Boczkó Simuel főkaphány, Márk Endre ev. ref. egyház ügyésze, Goresi Kálmán tankerületi főigazgató, Reichman Ármin izr. hitk. elnök. A debreczeni ág. ev. egyház részéről: Weszter István felügyelő, Szlivka István gondnok, Handtel Vilmos számvevő, Zimmermann Gyula, Harmath Gergely, dr. Horvay Róbert, Forgách Károly presbyterek. Az egyházmegye részéről: Dr. Meskó László orsz. képviselő az uj egyházmegyei felügyelő, Materny Lajos debreczeni lelkész az uj főesperes, Bartholomaeidesz János, Geduly Henrik (Nyíregyháza), Varga Márton (Tokaj), Bort- nyik György (Kölese), Riszdorfer János (Vagy-Bánya), Boor Jenő (S.-A.-Ujhely), Materny Imre (Nagy-Várad), Kozlay József (Uj-Klenócz), Kovácsi Gyula (Sókut) lelkészek; Nyíregyházáról: Májerszky Béla, Bogár Lajos, Bencs László, Martinyi József, Leffler Sámuel, Szlaboczky Imre, Porubszky Pál, Pazár István, Werner Gyula, Ku- bacska István, Szopkó Alfréd, Barzó Mihály, Liipták Dániel, Simkó József. Nagy-Károlyból: Dr. Lucz Ignácz felügyelő, Penczel Mihály, Matolcsi Dávid, Frank Lajos. S.-A.-Ujhely- bői: Hönsch Dezső felügyelő, Lőve Lajos. N.-Váradról: Oszterlamm Ármin felügyelő, Máté András. Az Isten-tisztelet végeztével Bartholomaeidesz János az Ur-imával nyitotta) meg a közgyűlést, ezután Májerszky Béla vette át a közgyűlés vezetését, üdvözölve a megjelenteket, a jegyzőkönyv ideiglenes vezetésére Geduly Henriket és Dr. Horvay Róbert debreczeni főreáliskolai tanárt kérte fel. A közgyűlésre kiküldőitek igazolása után Bartholomaeidesz János beszélt röviden az uj egyházmegye alakulásáról. — Felolvastatott a Nyíregyházán megtartott szavazatszedő bizottság jegyzőkönyve, mely szerint főesperessé: Materny Lajos debreczeni lelkész, egyházmegyei felügyelővé dr. Meskó László, és alesperessé Sirakovics Pál pazdicsi lelkész választattak. Öttagú küldöttséget menesztettek a megválasztottakért. Materny Lajos és Meskó László éljenzések között léptek a templomba. Az alesperes betegsége miatt távol volt. Májerszky Béla és Bartholomaeidesz János üdvözölték a megválasztottakat. Ezután mindketten letették Tizenegyre járt az idő. — Tizenkettőkor kellett meuniök az esküvőre. Kiss Juliska lehető legboldogabb mennyasszony volt. Arthűr barátuok képéről is eltűnt a sötét felhő, a mint mennyasszonyát hosszú uazályu fehér selyem menyasszonyi ruhájában maga előtt látta. Igazán enni való volt. Aranysárga hajfonatjára éppen most illesztette oda a kék és fehér virágokkal ékeskedő koszorúját Ir- muska, a legkedvesebb barátnő. — Ő volt a nyoszolyó leány. Szive vérzett, szive fájt, de még is eljött eleget tenni tisztségének. Nem mutatott semmi szomorúságot, de tül pajzán sem volt. Szive érzelmeit, vágyait ügy eliudta rejteni, hogy a legfürkészőbb szem sem fedezhetett fel azokból semmit sem. Meg volt az esküvő minden különösebb esemény nélkül. A közönség csak annyit jegyzett meg az ifjú párra, hagy a mennyasszony kitűnő színben s nagyon jó hangulatban van. ArthUrra pedig ezt: „Bizonyosan nyomja valami a lelkét, mert nem volna oly csüg- geteg.“ Bizony hogy nyomta. Nem elég volt elszenvednie azt a szemrehányó, önmegtagadó tekiuteteket az Irma részéről, de épp esküvője napján, a mikor bement mennyasszonya nappali szobájába, az odabennt magában foglalatoskodó Irmuska szive mélyéig ható dalt, a csalódott szerelmesek dalát dalolgatta. Hej! az a dal, hej! az a dal, hogy is volt csak? »Néha mikor föltekintek az égre, Egy-egy csillag hull le alá a földre . . . Talán az én reménységem csillaga . . L*hetek-e én még boldog valaha? * * * Azt dalolja kis madárka az ágon, Boldogságom nem soká’ feltalálom .... Uj reménység I óh miért is kecsegtetsz ? Úgy is tudom nem sokára eltemetsz . . .
