Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
4 N Y í B V I D É K“ kimutatta a követendő helyes utat, és bevezette nem zetét az ígéret földjére — a való, az igazi alkotmányos szabadság sáuczaiba. E kimagasló férfiú, — hazánk egykori felejthet len emlékű kormányzója — ki utólérhetlen erélylyel és igazságérzettel vezette egykor a nemzet ügyeit — Kossuth Lajos vala. Az ő láugelmejében ős houszere- tétében, -születtek meg azou nagy eszmék, melyek az 1848 ik évi márczius 15-iki vivmáuyokat hozták napvilágra. Igen, az ő kezdeményezéséből lett az ország szabad s összes lakosai rang, vallás és születés kü- lömbség nélkül, egyenlő politikai és polgári jogokkal felruházva. A szabad gondolatot gátló censura eltörölve és a szabad sajtó mint éltető lelke a szabad nemzet életének megalkotva. A robot, dézsma, tized és minden egyéb úri szolgálatok megsemmisítve és a közteher viselés mindenkire egyiránt, vagyonához mérten kiterjesztve. A földmivelő osztály, azon földnek, melyet ősei azelőtt évszázadokon keresztül miut jobbágyok müvei tek, a kiváltságosokkal egyenlő tulajdonosává kimondva, szóval e napon lett a nemzet önmagának vissza adva ős őseitől öröklött szent szabadságába visszahelyezve. Méltó tehát, — sőt nemcsak méltó, hanem egyszersmind hazafiui kötelességünk is, hogy ama nagy nap emlékét, mint korunk történetében kezdődő uj korszakot, ős nemzeti életünknek újjá születése napját az 50 éves évfordulóján, szivünk mé.yéből fakadó hazafias érzéssel ős kegyelettel megünnepeljük, ez alkalomból áldhassuk az 1848 ik évi márczius 15 iki vivmá uyokat megalkotó férfilkat, és hálát adhassunk a mennyei nagy gondviselőnek — hogy hazánkat, nemzetünket annyi sok és nehéz megpróbálások daczára a mai napig teljes élet erejében fenntartani kegyeskedett. Éljen a haza, éljen nemzetünk, éljen alkotmányos életünk — és éljen városunk. A vidéken. Márczius 15. Nagy-Káliéban. Olyan márczius 15-ikóje (alán egyotlen-egy városnak sem volt az országban, mint Nagy-Kállónak. Már e hó 10-ike kürül az a hír keringett, hogy Káliót a szo- cziálisták fel fogják gyújtani, nemsokára következett rá, hogy négy vidéki ügyes- bajos ember a bíróságnál azt beszélte, hogy a vidék valamennyi falujának cselédsége felmondta a szolgálatot márczius 15-ére s ekkor bejönnek Kálióba az adóhivatal és telekkönyv megsemmisítésére s gyújtogatás végett. Ezeknek hallaltára félelem lepte meg a város lakosságát, e [élelmet százszorosán növelte azon újabb hir, hogy a takarékpénztár igazgatója állítólag fenyegető levelet kapott, (milyet már ezelőtt hónapokkal többen kaptak) ezekből kifolyólag egy század huszárság érkezett meg márczius 14-én reggel. Alighogy azok megérkeztek, egy gyanús egyént a biróság és adóhivatal őrzésére kirendelt csendőrség letartóztatott. Ki fennen beszélte, hogy ő azért jött be Kálióba, hogy az alkalmas pillanatot kilesse azon jeladásra, melyre a vidéken levő szocziálisták '“belörjenek Kálióba a hivatalok s a takarékpénztár megsemmisítése végett. A járásbíróságnak adatott át, hol a hozzá intézett kérdésekre büszkén szintén izokat mondotta, s magát balkányi születésű Győri Józsefnek nevezte meg. Ennek tudatára izgalom lepte meg a várost. A lakosság a padlásról élelmi szerét, terményeit kezdette pinczéjébe vermébe, kamrájába lehordani. Nagy félelem és tépelődés között virradt fel márczius 15-ikére. A zászlók — nem úgy mint máskor — gyéren lengettek az épületeken. Az egyes testületek már előző nap lemondtak minden ünneplésről. Egyedül csak a ref. egyház és iskola készült ünnepelni. Előző vasárnap a templomban a szószékről, utóbb pedig meghívók által toborzott hallgatót az ünnepélyre. 8 órakor kondultak meg a harangok. A nép seregestül ment a templomba. Az iskolás gyermekek nemzeti szinü kokárdát viselve szivük felett, tanítóik vezetése alatt jelentek meg. A nagy templom csaknem zsúfolásig meglelt közönséggel. A gyülekezet éneklések elhangzása mán Görömbey Peter lelkészesperes magas képzettségről tanúskodó, költői kifejezésekben gazdag művészileg előadott imával adott hálát Istennek, hogy hazánk újjászületésének 50 éves évfordulóját meghagyta érni. Minek elhangzása után a „Hynmust* énekelte el a gyülekezet felállva. Ezután mint iskolaszéki elnök az ünnepélyt megnyitotta s felkérte Gáspár Gyula igazgaló tanitót, hogy a már megállapított programm szerint az ünnepélyt vezesse. Ki is az urasztalához lépett s széles körültekintéssel megirt munkájában ecsetelte, méltatta márczius 15-öt az azt megelőző és az azt követő napokat, hónapokat. Miután a'gyermekek osztályonként hazafias összhangzatos dalokat adtak elő szavalatokkal felváltva. Majd Szabó Antal tanító szavalta el ez alkalomra irt költeményét, mely után Görömbey Péter lelkész-esperes mint iskolaszéki elnök egy igen hatásos beszéd kisérelében — mit igy végzett: éljen a haza, éljen a nemzet, éljen a király ! — bezártunk jelentette az ünnepélyl. Az éljeneket a közönség felállva utána zúgta s a .Szózat“ éneklésével hagyta el a templomot. Alig oszlott el a közönség félrevert harangok zúgása ütötte meg fülét. Mindenki kétségbe esve, kiabálva szaladt: tűz van! . . . tűz van! És csakugyan az vplt. Seametz Márk szinjei, Beretöy János földbir tokos takarékpénztári titkár istállója s melléképületei, Deine István házának egy része lángokban állt. Minden mozogható ember az oltáshoz latot s a tűzoltóság megérkezése után nemsokára a továbbterjedés meg volt akadályozva. Ez az uj testület az első vizsgának modhaló segítséget elég ügyesen adta. Mindjárt megeredtek a beszédek a iüz keletkezéséről, egyik a szocziálistak müvének, a másik a véletlennek lartá. A Beretöy János cselédje azt mondja, hogy ö látott egy embert a Szametz udvaráról kiszaladni. a mikor a tűz annak színjében fellobbanl, ebből kifolyólag majd a biróság lesz hivatva kideríteni az igazságot. Annyi bizonyos, hogy Kallónak az a legzsúfoltabb része, ott valami számítás voll, annyival inkább, mert a gyuladás idejében szél fújt. Délben mindezek daczára — igaz, hogy lehangolt lélekkel — bankett volt. A takarékpénztár dr. Bleuer Miklós vezérigazgató indítványára megvendégelte a még élő negyvennyolczas honvédeket, kik közölt előzőleg érmek oszlattak szét. Este szintén bankéit volt a nevezett helyen. A kaszinó tagjai s a polgárság egy része tartolta. Hazafias tósztokban nem volt hiány, de a hangulat nem olyan volt mint máskor. A körmenet helyen a katonaság csapatai járkáltak az ulczán, az imilt-amolt kivilágilott ablakok alatt nem a közönség hazafias beszéde hallatszott, hanem a csendőrök léptei s fegyvereik csörgése. így ünnepelte Nagy-Kalló márczius 15-ének 50 éves jubileumát. A sok mende-monda járja, mely a félelmet növeli s rettegésben tartja az egész varost. Se. A. Nyir-bátorbail. az ev. ref. templomban Szabó Lajos tartotta az egyházi ünnepi beszédet. Részt vettek itt az összas hatóságuk, testületek. A róni. katli. templomban ünnepi mise volt. Este a nagyvendéglő dísztermében igi n sikerült bankett rendeztelett, melyben a 48-as eszméket dr. Boldizsár Imre t. főorvos és Fazekas Bertalan kir. járásbiró ismertették. A mulatság a késő éjeli órákban ért végett. Apagyon és Ibrouyban a viszonyokhoz mérten, kellő ünnepélyességgel a nagy lelkesedéssel ünnepelték meg a község lakosai az 1848. márczius 15-iki dicső és magasztos események 50 ik évfordulóját. Mindkét helyen Szabó Aladár apagyi lelkész tartott alkalmi imával s az 1848. márczius 15 iki esemé nyékét magyarázó, ismertető alkalmi beszéddel egybekötött isteni tiszteletet a községek lakosainak óriási résztvéle s lelkesedése mellett. Az iskolás gyermekek mindkét helyen nemzeti szinü zászlók alatt vonultak a templomba. Isteui tisztelet végeztével a közönség és iskolás gyermekek, a lelkész és tanitő vezetése alatt, nemzeti szinU zászlókkal kivonultak az utc/.ára, a hol a .szózat“ éi „Hyuiuus“ eléneklóse, az iskolás gyermekek alkalmi szavalatai s a lelkész haza szeretetre, vallásosságra s a 48 iki reánk örökségképen hagyott örökbecsű nemzeti vívmányoknak megőrzésere buzdító lelkesítő beszéde után, szivébeu egy szép ünnepély emlékével, a jelen viszonyok között is megnyugvást adó érzéssel a legszebb rendben oszlott szét. Ibrony községének lakosai estve a százat eléneklése, zene szú kísérete mellett, lobogók alatt igazi lelkesedéssel láto gattak el a község jó lelkű, a nép jólété', ügyét szivén viselő földes ura, uagys. Jármy Gyű a ur kastélya elé, a hol Zámbori szocziálista — vagy a jelekből Ítélve bátran mondhatjuk, volt szocziálista elnök a nap jelentőségéről megemlékezve, földeturok iránti való meg érdemelt szeretettől áthatott talpra esett rövid beszédet mondott, melyet az egybegyült lakosok lelkes éljenzése pecsételt meg. Ezután mint egy óra hosszáig tartó rögtönzött táncz után — melyben a házi ur kedves szeretetreméltó leányai s vendégei is a néppel együtt az udva- rou tánczolva s ez által nagy lelkesedést keltve vetlek részt, — s a jelenlevő felügyelő lelkésznek békességre, egyetértésre felhívó beszéde után, a szózat éneklése közben eloszlottak. Bizonysága az ünnepély e részlete annak, hogy az ibronyi derék magyar honpolgárok a minden törvényes rendet felforgatni törekvő szocziálista téveszmék kártékony befolyása alól szivöket, leiköket teljesen feltudták szabadítani. Pazony község hazafias közönsége szinté megünnepelte a márczius 15-ónek ötvenéves évfordulóját. A képviselőtestület e hó 14 én tartott tavaszi rendes közgyűlése határozatából íz elöljáróság megkereste a helybeli felekezeteket, hogy közreműködésükkel segítsék elő a nagy nap jelentőségének méltatását osztály, nem s felekezeti külömbség nélkül, isteni tiszteletek megtartása által. A felhívásnak meg lön a foganatja, amennyiben az évfordn'ó reggetén egyes házak fellő bogóztattak, a közönség üuuepi mezbe öltözött, a munka szünetelt s délelőtt 8 órakor a képviselettel éleu a lakosság a zászlók alatt kivonult ev. ref. és gör. kath. iskolák tanítványai kíséretében valláskulönbség nélkül az itteni izr. imaházba, majd onnét az ev. ref. egyház templmába vonult, hol Gönczy István lelkész, alapmottóul véve Mózes köuyvének eme jeligéjét: Emlékezzünk a régiekről,“ a szorongásig megtelt templom közönsége elölt gyönyörű szónoklatban emlékezett meg a nagy napiéi s fennkölt, magasztos imában adózott a magyarok istenének, valamint Kossuth Lajos szellemének. Az Uuneplő beszéd elhangzása után felhangzott a „Szózat“ s zugó accordjai közepette nem egy szem telt könyüvel meg, a hála ama köuyeivel, mely a minden ható kegyelmének adózott azért, hogy e hazát „auny' bal szerencse közt s oly sok viszály után“ megtartotta nekünk. A templomból kivonulva a közönség meghall- gata sz ev. ref iskola előtt az ev. ref. és gör. kath. tankötelesek által tartott iskola Uunepélyt és szavalatokat, onnét pedig a „Hymnus“ és a „Szózat“ éneklésével száz és száz főből álló emberáradattal a köz ségháza elé vonult, hol Tóth Imre olvasta fel e lapok szerkesztője lek a „Nyirvidekbeu“ megjelent vezérczik- két. riadó lelkese és mellett, végül pedig az utczákon hazafias dalok hangoztatása közben végigvonulva, még egy inegállapodót tartott s ott az iskolás gyermekek szép énekének meghallgatása után méltósággal, rendben, lelkes hangulattal oszlott szét, megünneplendő sa jat házi körében is azt a napot, melynek évfordulója teremtettette meg az egyenlőséget, a szabadságot, a testvériség :t 1 Besenyődön a következő programm szerint folyt le az ünnepély: 1. Isteni tisztelet a templomban; a 37-ik dicséret éneklése után a alkalmi ima Kriston Sándor lelkész által. 2. „Hymnusz“ énekük az Iskola növendékei. 3. Az ünnepély megnyitása, márczius 15 nek méltatása Katona Elek ev. ref. tanitó által, 4. „Szülő földem szép határa“ éneklik az iskola növendékei. 5. „Talpra magyar* előadja Kecskeméti Sándor IV. o. tan. 6. „Márcsius 15“ előadja: Vélcei Menyhért IV. oszt. lanulö. 7. „Nemzeti dal“ éneklik az iskola növendékei. 8. „Szavallatok“, több iskolai növendék által. 9. ,A legelső magyar ember a király“ éneklik a növendék. 10. Berekesztése az ünnepélynek, Kriston Sándor r. leik. által. 11. „Szózat" énekük az iskola növendékei s a nép. ÓjFchértón a középületek fel voltak lobogózva, az ó fehértói ev. ref. templomban isteni tisztelet volt. Leveleken nem volt semmi; a községi jegyző Besenyődre ment az ünnepélyt megtartani. Napkoron nagy számú hivő közönség jelenlétében, templomban úgy mint iskolákban nagy lelkesült- ség és érdeklődés közt ünnepelték meg márczius tizenötödikét. P.-Pctriben délelőtt hálaadő isteni tisztelet volt. A misébe a „Szózat“ és „Hymnusz“ dallamát szőtték be. Délután az iskolás gyerekek és a község lakosai nemzeti szinü kokárdákkal diszitve a piacz térre gyűltek, hol hazafias dalokat énekeltek és szavaltak a községjegyző pedig a nap lörténetét ismertette. M.-Póeson a Község házán és néhány magán lakáson volt nemzeti szinü zászló, nagyon kínosan esett, hogy sem a templomon, sem az iskolán nem láttuk a zászlót: a gyermekek rendesen jártak az «kólába. A két tanitó a községi jegyzőtől állítólag egész naivul azt kérdezték, hogy milyen ünnep van ma, hogy a zászlót kitűzték ? Válasz méltóságos Kállay András úrnak, a . Szabolcsmegyei szocziaüzmus“ czirnü röpiratára. Helytelen ugyan a czím, mert válaszolni oly tudományos készültséggel s oly tárgyi gazdag ismeretbőséggel irt remek írásra, nem vagyunk mi képesek egyszerű, föld törpe szülöttei, sőt azon meggyőződésben és hitben vagyunk, hogy arra megfelelő módon válaszolni e megyében nem is akadna ember; nem pedig azért, mert velünk, a köznéppel senki több nem akad, aki annyit bajlódna, helyzetét úgy ismerné, mint Méltóságod, ki nem átalja hozzánk a kunyhóba lejönni, ott úgy megszemlélni mindent, úgy átérezni a mi fájdalmainkat, — váljon van-é még egy ember, más, aki azt olyan igazán, oly híven és oly jóságosán leírná? — Azt csak az teheti, ki velünk együtt, érez, ki elvben bár, de osztozik fájdalmainkban, és épen ezért bátorkodunk magunknak szabadságot venni, hogy méltóságos urunknak a Nyirvidék folyó évi 1—4. számaiban megjelent s minket érintő s igaz hitünkre megvallva, igazán édesen s jólesően érintő hazafiui meleghangú s atyai szelídséggel megirt „Szabolcsmegyei szocializmus“ czirnü czikkére pár sorban válaszoljunk, méllóztassék tölünk azt oly jó néven venni, mint mi fogadtuk és vettük méltóságodtól, noha mi egyszerű földmives emberek nem tudunk az irás mesterségéhez, tehát csak félszeg munkát teljesítünk, miért is kérjük előre is becses elnézését, ha nem tudjuk magunkat kellőleg kifejezni, de hisszük, hogy Méltóságod meg fog érteni bennünket, ki ismeri nekünk még vesénket is, mert hisz mi magunk sem tudtuk volna sérelmeinket, fájdalmainkat oly élethűen megnyilatkoztatni, mint ahogy a mi életünknek hű tükrét a Nyirvidék f. é. 1—4. számában Méltóságod oly természetesen feltárni kegyes volt. — Felbátorít továbbá azon körülmény is a vála- szolhalási jogosultságunkra, hogy a 4. számban hozzánk emelvén jóságos szivét, felhiv bennünket, hogy „legyünk vallásosak, hogy zúgolódás nélkül megnyughassunk sorsunkban“, nem ludjuk tehát válasz nélkül hagyni ezen hozzánk intézett és szemeinkből igaz könyeket kicsalt czikket; s ugyanazért a következőkben adunk, szeretetünk s igaz ragaszkodásunk kíséretében, életjelt s választ — magunk tartásáról ezen izgalmas jelenségü időkben, de ismételve kérünk szíves elnézést járatlanságunkért, mert hát paraszt ember nincs hivatva írni. S.okan, nagyon sokan foglalkoztak a múlt napokban a szocziális eszmék fejtegetésével, s tapogatták eredetet, számitgatták lefolyását, arra hivatott és nem hivatott emberek, de nem hisszük, hogy csak egyetlen-egy is lefáradt volna a mi lakásunkbr, úgy mint Méltóságod, s ha olvaslak is a Nyirvidékben a 4 számban a mi életünket visszatükröző czikket, de szentül hisszük, hogy nagyobbrészt csak átfutotta, mint a regényt szokták, de egy sem érezte át, nem is érezheti, csak az, ki velünk él, köztünk él. Nagyon sokan véleményeket cseréltek, bírálásokat mondottak a nép ezen mozgalma felett, s még kezdődő félben volt úgynevezett szocziaüzmust, itt a Nyirvidékben vélelmezték kommunizmusnak, anarchiának stb. s igy meg amúgy gondolták elfojtani. Mi hallgattunk, s nem szólhattunk senkihez; kinek s hogyan válaszoljunk? nincs módunkban, de meg sem kérdeztek bennünket, hogy mit »akarunk, mi czélunk, sőt kérdést sem intéztek hozzánk, — igy tehát mink nem mondhattuk tér és alkalom hiányában, hogy ez, vagy az a baj, helyesen vagy helytelenül vélekednek felőlünk legfeljebb] mikor a sorsunk eldöntését tárgyazó iratok felett gondolkoztunk, iskolás fiunk elvégezte azt a verset, melynek vége igy szól: Elkeseredettségében mi telhetett tőle, Nagyot üt a kampóval a szamár fejére. Nem kell pedig nagy tudomány hozzá, hogy oka megtalállassék: miért fejlődőit ki a „szocializmus“-nak nevezett mozgalom épen és oly annyira nagy mérvben a Kis-Várda-vidéken, megtaláljuk az okot könnyen. A múlt 1897. év őszén felhívtak minket hivatalos embereink, hogy vallanunk be, ki mennyi gabonát s mily áron adott el ? Mink, miután elöljáró egyházi s világi térfiaink is bevallották, be is vallottuk, de meg se mondották, mi czélból kell az, de a paraszt hozzá van már szokva a belenyugváshoz és az ok nem tudásához. Később megjelent a Nyirvidékben egy „Karbol* nevű ur által irt czikk*), mely folytatását nyerte egész őszön 5—0 számon keresztül, ki szintén egész tárgyilagosan leírta azt a „machináció“-!, melyet velünk főld- mivelőkkel űznek Kis-Várdán s vidékén. „Gabona-uzsora* czim alatt irt czikkében, már törvényes utoni segítséget helyezett kilátásba, s minket földmiveseket tartott egy*> Előbb jelent meg, mert a hatósági beavatkozást a gabona uzsora üzelmeibe épen a „Nyirvidék“ felszólalása inditóttá meg. Szcrk.
