Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-06 / 10. szám
N Y í B V 1 D K K“ O nagy befolyása volt arra, liogy közönségünknek még néhány óv előtt is elég élénk érdeklődése a színészet iránt óvről-évre lanyhulva, odáig jutott, hogy — mint fentebb jeleztük — a nyíregyházi társaság túlnyomó része ma már jóformán még csak tudomást se vesz arról, ha egy szerencsétlen színész-társulat városunkat fölkeresni bátorkodik. A színház részvény-társasági színháznak financiális helyzetéről legújabb információink nincsenek. Előbb vagy utóbb azonban, de soká nem fog váratni magára ez a kérdés, be fog kopogtatni a színészet, illetőleg .színház ügye a városháza kapuján. Erre a kopogtatásra belülről felelni fog kelleni! Vagy'azt, hogy „nem vagyok itthon“ ami azt jelenti, hogy a város nem akceptálja a színészet kérdését olyannak, hogy neki azzal törődni, arról gondoskodnia kelljen; vagy pedig azt, hogy „tessék besétálni“, aminek aztán azt kell jelentenie, hogy a város végre vadaimra rendezni fogja ezt a züllésnek indult ügyet, befogadván azt, más városok példájára, a saját maga adminisztrációja feladatai közé. Elnöki megnyitó beszéd. Irta és elmondta a kisvúrdai ev. ref. tanítói járíískürnek legutóbb Kisvárdón tartott közgyűlésén: László fit/itla, bókái tanít . Szeretve tisztelt pályatársaid Melyen tisztelt közgyűlés! Egy polgári évnek végső alkonyán állunk; már alig egy nap, alig egy nehány óra és alámerül ismét egy év az enyészet tengerébe, honnan nem tér többé vissza a múlt. — A jelen egyre fogy, a jövőt pedig titokzatos lepel boritja, annyira liiokzatos, hogy azon emberi szem nem láthat keresztül. Az ész következtet ugyan és számit, de mindez pozitív alapon nem nyugszik. Tehát véletlen minden és esetleges mi benne jó. Es mi gyarló halandók talán nem is tehetünk mást, mint elmerengve a múltak emlékein, élünk a jelennek, örülve és bánkódva a szerint, a mint a sors keze édes itallal itat, vagy keserű méreggel öl, és várjuk a jövőt remegve és remélve. Oh nem! mi mást is tehetünk és igyekszünk is tenni. Mi tanulságot merítünk a múltak eml 'keiből s ezen az alapon Isten segedelmével dolgozunk a jelenben a jövőért, melyet ha titkos, át nem látható lepel takar is el szemeink elől: jó reménynyel és báior szívvel nézünk elébe. A társadalmi élet küzdterén munkálkodó férfi előtt, ki az élet czélját ismeri, soha sem az egyúui érdek az, a mi előtérbe nyomul, hanem a közérdek, melyért áldozzuk életünket s mely hivatva van családokat, népeket boldogítani, egy országnak ezredévekre való s biztos alapon nyugvó talpkövét lerakni, illetve megerősíteni. így állunk mi is ez alkalommal itt, szeretett pályatársaim, mint a magyar haza kultúrájának hű munkásai, kik életünket szent czélok eléréséért áldozzuk, nem törődve anyagi szegénységgel és lenézéssel. Mi naponként hirdetjük ama szeut igét, melyet a leg- bölcsebb tanító, a Jézus Krisztus mondott: „Nem jöttem eltörölni, hanem betölteni a törvényt.“ A „iNTtttVTDKK“ TiUCZAJA. A szent emberek. „Ott hagytam félbe Márton kománál a beszédemet, mikor a fekete emberek körülvettek s buzogányukkal ugyancsak püfülni kezdték a gazdám kemény bőrét, itt- ott nekem is jutott már az ütésekből. No ennek így sehogy sem jó leszjvége — gondoltam -— itt csak vakmerőség segíthet rajtam. / A másik pillanatban azután kiugrottam a kroko gyélus gyomrából, mint egy gummilapda. Egyszeribe kirántottam a kardomat is s gyorsan suhogtatni kezdtem a fejem körül, hogy a villámsebesen villogó aczél szinte szikrákat vetett a levegőben. Nem tudom, ez tette-e, vagy más, de a mint. meglátták a vademberek, hogy közibéjük cseppentem, valamennyi hasra vágta magát előttem s rángatózni kezd tek, mintha a nyavalya törte volna valamennyit. Bizo nyosan valami szentléleknek nézlek. Hát nem is hasonlítottam én okkor földi auya szülöttjéhez. A krokogyé.'us nedves gyomrában a gyö nyötü piros, kék meg sárga szinü díszruhámon a festek felázott, össze vissza keveredett s úgy bemázolta ábrá- zatomat, hogy azt a posztó szinéiól semmiképpen nem lehetett volna megkülönböztetni Lehet, hogy ez tetszett rajtam a fekete bőrüeknek. Rövidesen felugrottak a vademberek s elkezdtek rajtam köröskörül kánkánt tánc/.olni, mintha én lettem volna a boszorkányok öregapja. Közben meg kegyetlenül kornyirkáltak a fü embe valami olyanféle nótát, a minél nálunk a bivalybornyuk is különbet bőgnek. „Ejnye vakapitok!“ kurjantottam közéjük „ha már daloló kedvetek vau, mindjárt megtnnitlak én egy rendes nótára.“ Azzal rákezdem : »Ég a kunyhó, Ropog a nád, Szorítsd meg hát Ezt a barnát. Míg a barnát szoritgatod, Azt a szókét olszalasztod !< A kardommal verem hozzá a taktust, nehogy valamelyik lurkó közel férjen hozzám. Tetszett nekik a nóta. Pokoli orditozást vittek vég hez miközben egy csoport kivált közülök s eltávozott, Ma, midőn az év alkonyán állunk és emlékünkkel vissza szállónk az elhaló év kezdetére, mely a magyar évszámítás második ezredének első éve — és ezen gondolatban végig futunk, azt látjuk, bőgj d; zára annak, hogy hazánkban a kultúra nagy leptukU nalad előro, daczára annak, hogy a magyar néptanító vasszorgalommal igyekszik az értelem világának fejleszté sére: mégis népünk között egy idegen fajit, ragályos szellemi betegség — a szocziálizinus köpenyébe burkolt anarchizmus ütötte töl fejőt, melytől megijedni nem, de felni jó s kicsinyelni egyáltalán nem szabad, mert az e fijta betegség, ha c Írójában meg nem semmisít tetik, nagy és komoly bajoknak lehet okozója, mely az országot romba döntheti. Hiszen régen ismeretes az a tény, hogy elvész az a nép, a mely önmagában meg- hasonlik. Azonban ha figyelemmel nézzük ezen népünkre Átragadt betegséget, nem lesz nehéz annak okát fölismerni, mely nem egyéb, mint egyrészről az, hogy népünk most érte el az értelem világának azon fokát, hogy kezd látni, de ezen látás még oly homályos, hogy a testek körvonalai szemükben nem a valódi alakjok bau lünuek fel, — optikai csalódásban szenvednek s igy aztán nem tudnak különbséget tenni az enyém és tied szók lényege és értelme között. Másrészről a kultúra a reális oldalon való nagy mérvű haladáshoz mérve nagyobb vallás erkö csi hala dást igényel a jelenleginél, hogy az előbbi egyátalán ne álljon túlsúlyban az utóbbinál, mert ellenkező esetben az értelem fényes világa felett mindig sötét, homályos köd fog borongunk Igen, mert Isten nélkül békesség és megelégedés e földön nem lehet. Ha a múltak törtenelméuek lapjait forgatjuk, azt látjuk, hogy a mely államban az igaz vallásos érzület, a valódi vallás erkölcsi élet s az ebből önként folyó igaz bonszeretet meglazult, vagy pláne kihalt, az az állam menthetetlenül elveszett, mint hajdan a híres Róma és a nagy Görögország. A második ezredév első éve tehát bajt jós'ó, vérpiros sziliben alkonyul; e szomorú alkony látása minket néptanítókat föképeu érdekel, mert mi vagyunk hivatva a papsággal testvériesen vállat vetve, irányt adni a nép valláserkölcsi és társadalmi fejlődésének, hogy a nép igazán vallásos, értelmes, — az ország, a nemzet igazán nagy és hatalmas legyen. Nincs hát más bátra szeretett pályatársak! minthogy emeljük fel magasan és lobogtassuk ama szent lobogót, melynek bű őreivé s fáradhatlan hordozóivá esküdtünk s a melyre eme szent jelszavak vaunak Írva; Isten és Haza! Küzdjüuk a sötétség sárkányaival szemben a világosság fegyverével. Hadd legyünk mi anyagi szegénységünk miatt lenézve, mégis hiszem, hogy ezúttal is nem a nyers erő, hauein a tiszta tudomány fegyvere az önzetlen emberszeretet, fog diadalt aratni. Bátran „Istenben bízva előre hát, gyújtsuk fel a vallásszüvótnek szent lUzéf, hogy uyiijaugk fel a sze mek és lássanak, lássák Istent mindenütt a népek, mért nélküle nincs élet, nincs békesség e földön, mit az éuekiró eme szavakkal fejez ki: „Isten felséges adománya Vattás! te vagy jegjobb hívein; Midőn éltemet szélvész hányja, Mit tenne nélküled szivem ? Te bölcsességre tanítasz, Ha hanyatlóin, gyámolitasz.“ Ezen szent fel he v Illéssel fogjunk most is munkánkhoz szeretett pályatársaim ! — a gj ülést, megnyitottunk nyilváuitom. a többiek körülfogtak s mutogattak a fejükre meg az égboltra. Bizonyosan egy másik nótát kívántak. Hát rágyújtottam egy másikraj »litczu bizony megérett a megy, IJtczu bizony rajta maradt egy. Mentül jobban kérik a lányt, untul jobban megy, Mentül jobban kérik a lányt, antut jobban megy.» Alig végeztem be a nótát, a vadak nagy zsivajba törtek ki. A falu egyik viskójából egy czifra alkotmány alatt, (a milyet uálunk a pápista papok feje fölé tar a- nali) a melyet nyolez vad ember hordott, egy különös alak közeledett felénk. A jövevény, akit a vadak közbe f Hnk, inkább majomhoz mint emberhez hasonlított, A arcza czinóberveresre volt bemázolva, rajta ki :i vagy mészszel húzott fehér vonalak futottuk végig; az öltözete rikitoszinü szövetdarabokból volt ősszel Űzve s ez teleaggatva minden kigondolható helyen Görgőkkel meg csengőkkel. Úgy csengett-bongott, mint a lakodalmas ló, nem rendes módon, hanem táuczlépésekben haladt előre s a kezeivel mindenféle hókuszpókuszokat viit véghez. Mikor a csudaalak közeiért hozzám, előre uyuj tóttá csontos kezeit, s harsány hangon reám vouitoit. „Mirgi argaz ördögörgöt ke gesergel irgitt -?“ Elállóit a lélegzetem bámulatomban. Az ebatta! Hisz ez magyarul volt mondva. Subái ez koromból jól ismertem ezt a tréfás szótagolást, ami a tudatlan előtt akármilyen nyelvhez jobban hasonlít, mint a magyarhoz. II nem aki a nyitját ismeri, az. megérti azonnal- Ugyanis a szótagok közé egy r meg egy g betűt teszünk s ezek után bocsátjuk a szótag utolsó magán, vagy mássalhangzóját. Ilyen formán ez a bltvös mondat annyit lesz, hogy „Mi az ördögöt keresel itt?“ Rögtön megfeleltem rá, még kisértetiesebben vonítva, mint a csudaalak. „Mergeg csirgiptergek arga gargazergembergere- gek!“ Ami annyit tesz: Megcsíptek a gazemberek. A csudának szeme szája tátva maradt meglepetésé ben. Még a vademberek is tiszteletteljes félelemmel néztek bennünket, mivel, hogy ilyen beszédet még a betvenhetedik öregapjuk sem hallott. Bizonyosan azt hitték, hogy igy csak az igazi szentlelkek társaloghatnak. * A másik megszólalt; Műkedvelői előadás Nagy-Kallóban. Jogtalanul bár, — mivel én is játszottam — de tölib kérelemnek engedve, — igaz, hogy már csaknem id-jót múlva, —- lehetetlen meg nem emlékeznem azon színi előadásról, melyet a „Nagy-kállói mükedvedvelö társulat“ február 19 én rendezett; annyival inkább, mivel arra a nagyérdemű közönség b. figyelme több szór felhivatott e lap hasábjain. Mint az már közönségesen tudva van, Szigligeti Edének „A czigáii) “ edmu színmüve került sziure. A mi az előadást illeti sikerültnek mondható, leszámítva a daloknak a zenész tudatlansága miatt nem jó alaphang kiadása következtében történt nem éppen precis éneklés t. Ettől eltekintve a szereplők öntudattal játszottak. Zsiga czigáuy (Divizy Lajos ur), Márton gazda (pr. Jósa András ur). R béka Márton gazda felesége (Özv Holló Iíárolyiié úrnő) alakításainak s bangbordozasai mik helyességét, jósagát nem tudnám jobban, hűbben leírni, ha angyal toll volna, kezemben sem, mintha c<ak azt mondom, hogy mind a bárom lappangó színművészeti talentum. Nem csekély elismeréssel kell adóznom Rózsi (dr. Kelen Lipótué úrnő) játékáért sem, ki a második felvonásban, hol mint elmeteg jelenik meg a közönség előtt, valóban remekelt. Kurta gazda agglegény (Kalmár Ödön ur), ennek uuokaöc-ese Gyuri (Benedek Lijos ur) a már széles körben ismert kitűnő játékukat egygyel gazdagították. Évi, Rebeka leánya (Horváth Erzsiké k. a.) a második felvonás változásában, hol Rizsinak a menyasszonyi koszorút — mely ötét hite szerint nem illeti — visszaadta, nagyon hatásosan játszott, s a darabban többször elhangzott dalaiért a közönség tapssal jutalmazta. Kon dorné (Iíolozsváry Dezsőuó úrnő) Sári (Demo Erzsiké k. a.), Panni (Mihalovich M-riska k. a.) Erzsi (i)eme Luiza k. a.) mint korsós piraszt leányon szintén Ügyesen mozogok a kifogástalan jelmezeikben. Várszegi gazdag földesúrit (Iíolozsváry Dezső ur), urasági hajdú (Rilovich Pál ur), kis bíró (Horváih István ur), egy öreg (Thóma István ur), násznagy (Nagy Károly ur), 1 ső vőfély (Iíláiiicza János ui), 2-ik vőfély (Nagy Jenő ur), Peli Zuga C'igány fia (Szabó Antal ur) sziu- lén mind jók voltak. Elismerést es köszönetét érdemel Fekete Imre ur, mint súgó, ki ezen a téren csaknem mester. Ezekután lehetetlen meg nem emlékeznem azon kitüntetésekről is, melyeket egyes szereplők kaptak. Özv. Holló Károlyné egy csomag finom ezukorkát. Benedek Lajos ur egy csokrot s egy kis csomagot, melyben szebbnél szebben munkázott 3 selyem zsebkendő volt. Kalmár Ödön ur egy kis csokrot, végre a jubiláns Divizy bátyánk egy szép arany órát 70 Irt értékben, inelylyel a társulat működő és páriolő tagjai lepték öt meg; itt me" kell jegyeznem, hogy nem szép dolog volt az, hogy előadás előtt, a lUggöny háta inegett, a közöuség tudtáD kívül adták át neki, nem tudom ki eszméje volt ez? Bizony a közönség ha áldozott szeretteiből, jól esett volna elvezuie azt az örömet — szemmel — melyet a jubilánsnak azzal akart szerezni. Ént azt hiszem, in egy kosár ofiri vagy havi- láti sáraranyat adnak is valakinek suttyómba, nem ér az annyit, mintha a közönség előtt egy kis bronz érmet tesznek a mellére. A tisztelet ... a tisztelet az a fő, a többi mellékes. Nem az a fő, hogy miből lettem én gazdaggá, bony gazdag vagyok, hanem hogy hogyan lettem azzá!? A fő-fő rendezőségnek azon eljárásáért sem sza váz köszönetét a szereplők egyike sem, hogy előadás előtt vagy után, - fáradságukért arra sem méltatták őket, hogy felszólították volna nyíltan az összest, hogy elő olás u áll sétáljanak át a kaszinóban tartandó „Szervusz pajtás! Ne félj, bízd reám a sorsodat bátran.“ „Dehogy félek, — kurjantottam — csakhogy egysze- magyart látok.“ Örömömben kirántottam a pisztolyomat s a levegőbe lőttem. Ugyan ebben a pillauatbau az égbolt peremén egy felleg dugta elő az üstökét. Látni kellett, volna, hogy mit müveitek a vadak a lövés hallatára! Egy részük futásnak eredt, másik részük földhöz vágta magát. Azután a bátrabbak, merészkedtek visszafordulni s fi 1 ekiutettek lassanként az égboltra; talán a lövés eredményét vizsgálták. Az égbolton máinkkor erősen gyülekeztek a felhők. A vademberek felmutattak a felhőzetre és mintha az eszüket vesztették volna, vad tánezra kerekedtek és félellmes óbégatásba törtek ki. „Ezer a szerencséd koma, szólt hozzám a czinóber- képű. Ezek a vadak már több bét óta várják az esőt, mert a nagy szárazság mialt már a folyóvizek is elapadniuk. Most azt hiszik, hogy a le lövésed hozta ide a fellegeket. No, ma legalább lesz vtesora.“ Ezt az utolsó megjegyzést nem értettem, de meg Hullani nemsokára. Mert mikor a vademberek kedvükre kiiánczolták magukat, körülfogtak beuuünket, nagy tisztelettel betuszkollak egy karókból meg sárból össze- lákolt gunyhóba s az uj'ót gondosan reánk zárták. Az eső ezalatt megeredt s a giiuybónak felső nyílásain ugyancsak zuhogott a nyakunk közé, „Vivát Soroksár! — kiáltott a szobatárs — ma kigyópecseuye fogja járni.“ Megborzadtam. „Dejszen, aki lelke van, én meg nem eszem azt az undok besliát.“ „Dehogy nem eszed meg pajtás, mondó a másik. Nagyon Ízletes ptc-u'iiyéje van annak, amit itt olyan becciben tartanak, hogy csak ünnepnapokra jut belőle. Három nap óta már c-upán a levegő larija bennem a lelket, mert ezek a gonosz vademberek koplaltatnak, amiért nem tudtam esőt varázsolni Most trakta lesz az eső örömére s abból kifog jutni nekUuk is.“ „Hát mik vagyunk mi tulajdonképpen?“ „Szent emberek! Eddig én voltam a leghíresebb szent ember a környéken, de te most kitoltál a hivatalomból Ezután tebozzád fognak járni imádkozni s téged böjtökéinek meg, ha nem inyök szerint fordul az dőjárás.“ ______
