Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
„N Y ( R V I D É — A kereskedő Ifjak mull szombati batyu-bálja fényes sík rrol zajlott le a múlt szombaton, az ág. er. központi népiskola dísztermében. A bál erkölcsi és anyagi tekintetben kitünően sikerüli, ami a rendezők érdeme. A jelenvolt hölgyek névsora a következő: Leányok: Baruch Anna, Bauman Gizella, Bergstein Berta, Grósz Jolán, Kohn Róza, Kohn Berta, Mandel Berta, Roltmann Margit, Roltmann Lujza Szamuelly Ilka, Silberslein Róza. —• Asseonyok: Baruch Arnoldné, Bauman Mérné, Bleuer Sárouelné, Bergslein Adolfné, Engel Ödönné, Erényi Sándorné, Flegmáim Jenőné, Flegmann Sándorné, Glück Ignáczné, GrÓ3z L. II.-né, Groszman Samuné, Fiajós Emilné, Haas Ignáczné, IIolTmann Mihályné, Horo- vicz Mártonná, Kohn Sámuelje (N.-Kálló), Kiár Gusztáv- né, Kassay Nándorné (N.-Kálló), Klein Andorné (Kis- Várda), Kiár Mártonné, Kiár Leóné, Kiár Andorne, Libctschein Miksáné, Lichtman Oezsőné, Léderer Ignáczné, Mandel Jenőné, Mandel Gusztávné, Mandel Gézáné, Mandel Emilné, Morgenstern Dezsőné, Rózsa Lajosné, Rosenberg Emilné, Kotlmann Lajosné, Ruzsonyi End- réné, Surányi Imréné, Silberslcin Lászlóné, Schlesinger Miksáné, Schwarcz Izidorné, ifj. Szamuely Lajosné, Vadász Licóné, Weisz Mérné, Zoltán Jó/.sefné. — Szerencsétlenség. A .Julia gőzmalom* gőz- favágójában végzetes baleset érte szerdán reggel Dúsa József napszámost. — A kezében tartott hasábfa megcsúszván, balkeze, a körfűrészhez ért, s az négy ujját menten lefűrészelte. — A szerencsétlenül járt embert beszállították a nagy-káilói kórházba. — A „Nyíregyházi izr. (Poel-Zedck) Segély- egylet“ választmánya az Uj v emu tartott ülésen ez egyl. tiszteletbeli tagjnva választotta: Czincz Iguátz, Deutsch Géza es Lichtnauu Dezső urakat. Ez egylet az utóbbi 3 éven át, diczára unnak, hogy rendes tagjai c ak 20 kr tagsági dijat fizetnek havonta és daczára annak, hogy e nem egészen 3 év alatt alaptőkéje 250 írtról 1000 írtra szaporodott mégis 150—200 irtot fordít évente segélyezésekre. így a 897. év dcc\ havi vál. Ülésén 10 szegénynek l—l tna tűzifát szavazott meg és szállitatott azok lakásaira, a múlt heti ülésen pedig négy szegénynek összesen 28 frt segélyt szavazott meg és osztatott ki. Számosán jelentkeznek is e bár szerény, de áldásosán működő egylet kötelékébe, így a választmány a f. havi ütésén a következőket Vette tagokul: Bónis Mór, Deutsch Zdgmoud, Fi uer Géza, Kleiner Lijos, Freller Simon, Gansel Lpót, GlUcksuia:; Adolf, id. Katz Vilmos, Lichteuberg Jikab, Mtubeíuer Simon, Nagy Mór, Preisz Ignácz, Reicbtnan Iguátz, Rothmann Arthur, Rózsa Ármin, Sttnueli Jikab, Schvarcz Ábrahám, Schvarcz Adolf, Spitz Béla, Spitz Pál, Spitzer Ignátz, Stern József, Tiub Síjos és Weisz berger Soma urakat. — A Magyar Nép Múltja és Jelenő. Irta: Benedek Élek. Negyedik füzet. Atlieneuum. Egy-ogy fűzet ára: 30 kr. Annak a nagyszabású munkának, melyet Benedek a magyar népről irt, megjelent immár negyedik füzete is, tauuságot tévén arról, hogy az a lelkesedés, mely sz előbbi fűzetekből lobogott felénk, nem szalma láugja volt, bappin az a tűz, mely el nem alszik, mely le nem lohad, mert élesztője, szl’ója: a szeretet. Az arany bulláról, Il-ik Endre koráról és a tatárjárásról ir e füzetben Benedek, megdöbbentő színekkel fe.-di a szerencsétlen király uralkodásának képét a jogviszonyok bomlását, közállapotok züllését és azt a nagy bizonytalanságot, ingadozást, mely mindeu irányban mutat kozik. És festi a föld elnyomott népét, amint mezitlábo aan, rongyosan oda seregei a szeutmártoni npátboz és könyörögve kéri, hogy tegyen igazságot és hogy olduzza fel az egyházi átok alól, melylyel azért sújtotta, mert nem tudta a rá vetett adót megfizetni. De akármiről ir is Benedek sohasem egyhangú, sohuseut fárasztó. Ha rendeleteket, törvényeket sorol fel, akkor érdekes, meg ható, a nép életéből vott képekkel bilincseli leolvasója figyelmét, megmutatván, hogy milyen szomorú, megdöbbentő je'eno'eket idéztek fel azok a gyakorlati életben. Hogy a tatárjárás leírásában remekel Benedek, az természetes. Hisz ott a történetiró mellett megszólal a uéplró, annyi elbeszéli* és regénynek ragyogó tollú Írója! S tv, tudás, nyelvbéli virtuózitás mind mind egyesül e könyvben, hogy népszerűvé tegye mindenütt valahol csak a Magyar Nép sorsa iráut érdeklődnek' Mint az előbbieket, e füzetet is nép illusztrácziók dl<zl ik. — Mária Terézia kora. Az AtheuaeHin részvénytársaság poulosuu beváltotta Ígéretét. „A magyar nemzet története* czirnű liz kötetes uagyinunkáoak milleui umi kiadás megjelenése tekiutetében. Három év alatt csakugyan be lesz fejezve ennek a maga nevében pá ratlauul álló, fényesen kiállított és a legjelesebb Írók tollából kikerült történeti ntuukáuak kiadása, mely mú terjedelmére nézve is legnagyobb az eddig megjelent magyar történelmi munkák között. Eddig megjeleut az I—VI. kötet valamint a IX ik. összesen tehát bét kötet, bátra van még a VII. VIII. és X kötet. A VIII. kötetből mely Magyarország történetét a szatbmári békekötéstől a bécsi kongresszusig, 1711 —1815 ig öleli fel, most jelentek meg az első. a sorozatban a 143—141 füzetek. Ezt a Kötetet Matctali Henrik, a Mária Terézia korszakának legsikeresebb kutatója és leghivatoltubb történésze írja. A korszak Mária Terézia atyjának, a Habsburgház utolsó férfi tagjának, III Klrolynak trónralép'e körülményeinek ismertetésével kezdődik és Marczali igen behrózn ismerteti a Rákécty mozgalmakra következő c-eudes évek törtéoetét midőn, a kétségbeesés harcsát a letnoidás, a levertség követi. .A nyalka kutucz, aki bo-zke volt, miként a atiucz* — szögre akasztja kardját, bánja is inti, ha darabokbi tépik a magyar szabadságol; többé fel nem k.rek-dik annak megvédésére. Etekhez a füzetekhez igen erde kés műmeílékletek vaunak csatolva. Egy -sines kép „Magyar katonák a hét éves háborúból*; „Jótu-f Lipót fóherczegek* Bittoui egykorú festméuye után; „A péterváradi ütközet* llucbteuburg metszette. S/.inlui/. Szombaton „A kis alamuszi* került színre, Bokor ezen kedves operetteje. Most is — bár az alsó páholyok el voltak ugyan foglalva — a földszint, erkély nagyon gyér számú közönséget adott. Tárnái ez alkalommal is, mint jó primsdonoa, igen sz’rencsé«en ala kirótta De Chateaux Senard vikomte szer-pét — külö nősen a II ik felvonásban sikerült a Tom utánzása. Zoltán O ó- Zohán I, ez a tehetséges testvérpár ez este is jeleskedett, s Tómmal ▼ aló szövetkezesüket ügyesen adták. Kömley az ügyetlen, félénk Tomot állította szemünk elé, a nála megszokott bravourös könnyedséggel. B. Szabó József (St. Remi), Német i Magdoaald), Krémer (prefe-) ez alkalommal is jól játszottak Vasárnap két előadás. Délután zónaelőadásul „Az ördög mátkája* immár harmadszor. A közön-ég csekély. Az előadás pedig „zóna“ előadás, kedélykedés, kihagyások, még pedig oly részeknek, melyek a dvrab forduópöoljút képezik. Este másodszor a „Trilbyk*. Ugyanez a szerep- oszlás, játék. A közönség pedig csekély számú meg jelenésével vagy közönyét, vagy jóizlését igazolta. — Okunk volna ugyan az előbbit feltételezni, de bigyjük inkább az utóbbit. Hétfőn „Szabolcs-vezér*. Közkívánatra másodszor. A közkívánat nagyon gyéren lett igazolva, de még is nagyobb számban volt közönség, mint a premier alkalmával. S bizony a darab, ha Árkosinéval vsn előadva, mindenkor nem c ik hogy megnézhető, de élvezettel nézhető. Kedden Jókai ,Milton*-ja, Dálnoki Gaál Gyula 40 éves színi működésének jubileumára. A színészek megemlékeztek róla, a közönség nem. De hát lehet is ez máskép. Hisz a közönség nem lát be a festett falak közé, nem ludja, hogy mi az, szinészkedni, mint Dál noki Gaál Gyula 40 évig. Ezt csak a színészek tudják. S hii , . . . , est socios habuisse malorum*, úgy Dalnoki is abban lelheti azt, hogy nem ő az első, s uálá nál nagyobbak is, világhírűek is ellettek feledve, meghaltak, mielőtt igazán meghaltak volna. Ez a sziné-zet átka, tragikuma. Az ő művészete nem hagy nyomot maga után, hogy az ember később, akkor, ha a teremtő művész maga nincs elöttüuk — gyönyörködhessünk benne — fantáziánk pedig oly gyarló, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk magunk elé állítani, csak pár nap múltán is, hát még ha évek meutek el, valamely — bármily nagy művész — bármily remek alakítását. így volt ez, igy van, s igy lesz. Az előadás maga különben igen jó volt. A jelenvolt közönség foly touos tapssal jutalmazta a mai uapon rezignált, de lányiba még mindig sérthető vak Milton pompás alakításáért a jubiláló Dilnokit. Árkosinéról (lady Milton) mit mondjunk? N ip nap mellett ismételjük, hogy mily kitűnő tragika és hogy mily kár ezt a kifejlett szép tehetséget a körülmények befolyása szerint Operette szereplések kel eredeti irányából ki-ki zökkenteni. Német mint lord Morton jeleskeaett. Radó a tenia nyugodt nagylelkű Lambertet alakította. Fehér Laura, Bora az apját ra jongva szerető leányt adta meleg közvetetlensóggel. Szerda „Diplomás kisasszonyok“ — ez idényben másodszor, szereposzlás — annyi változással, hogy a „furor bellicus*-ban szenvedő Kömlei helyett Deák Péter alakította Lipkay Fridolint. A változás nem járt kárral, mert hisz a direktor tudja jól, hogy mikor ugorjék be. Szakmájába vágó szerepet töltve be bőven kijutott neki is a tapsból — a mikkel a közönség a dip’omás kisasszonyokat és Árkosiuét (Óceánná) Udvö zölte és jutalmazta. Csütörtök: Echegaray rövid időn az egész világot bejárt hires darabja „Folt a mely tisztit* Vidéki színpadon mink láttuk először. Alig hogy leadják Pesten ime Deák nem kímélve pénzt és fáradságot megszerzi az előadási jogot hamarosan betanultalja — az egész héten az egy keddet kivéve — mikor szép leikéről teve bizonyságot szinésztársa részére rendez kedves Uunepet, az egész héten, csupa már itt játszott darabokat vesz elő, hogy az újdonságot annál jobban betanulhassa a társulat — s a közönség részéről az elismerés? — >/*Aban üres ház. Igaz a kik ott voltak azok aztán méltányolni tudják az alakítás művészetét s a felhangzó taps az este bizony Dem sablonos hízelgés, hanem komoly műértő közönségnek Onkéoytelen tetszés nyilat! ozata volt. Árkoslnét már sokszor láttuk sokszor, mindig is elismertük, hogy Deák igen szeren esés direktor, e játékot azonbaD kár volna a már b..- ti ál is jelzőkkel illetni. A harmadik felvonásbeli jelenete Enrlquetávnl majd Fernanddal, s a negyedik felvonás hogy mily erővel volt alakítva, mutatja az a még eddig e saisonban meg nem történt dolog, hogy a közönség mely különben az utolsó felvonások alatt már mindig nyüzsög, s még alig adják meg a jelt a függöny lebo- csátisára már tolul kifelé, a negyedik felvonás után, ismét és ismét a lámpák elé hívta az est hősnőjét. Fehér Laura mint Euriqueta igyekezett s némely jelenete szépen sikerült. — Krémer — mint Ferdinánd jeles kedett. Németh a higgadt dón Justót alakította széppen. Általában az egész előadás jól sikerült. S bizony senki sem mondta volna, hogy először adja a darabot oly tár.-ulat, mely má'fél hónap óta nap nap mellett — ünnepeken meg pláne két előadással — küzd — a meg magyarázhatatlau közönynyel — a megélhetés legsinya rubb feltételeiért. Csarnok. Ideálok kerestetnek. Hogy a múlt héten hosszabb pauza után Halifax úr három napra i.-mélelteo megnyitotta termeit, a korcsolyázók láza.-sn «iettek minél jobbaan kihasználói és saiuto habzsolva fenékig Qriteoi az élvezetek beláthatatlan mélységű poharát. No de ez, úgyszólván, természetes, mert hol lehetne még oly fesztelenül udvarolni ideáljainknak, hol lehet még oly „semmitmondóan* valakit körülölelni, vagy „ő vele* akár órákig — kát a kézbeo — elbeszélgetni, mint a jégen ? Tarján barátommal mindezt konstatáltuk, sót hogy I meggyóojsk. egy egész titkát eszeltünk ki: hogy egy egy hölgyet közre fogunk s addig korcsolyáztalak, amíg „megpuhul*, a vagy be velja minden „gyöngéjét*, vagy | legalább is az ideáljai számát, és e e’leg ha nagyon „puha* már, a nevüket is bedik’álja nekünk, kik — hogy egy kicsit tovább gyónjak — ncui-okára szenzácziós stalisztik tval lepjük meg az érdeklődőket, melyben az ideálok le-znek szám és név szőriül nyilvántartva. Lesznek, a kik azt gondolják, hogy ez lehetetlen, pedig nagyon tévednek, mert s hol aouyi eszköz nem állott még a rendelkezésünkre, mit a jégen, de még csak bálban sem, s nekünk auuyival könnyebb a munkánk, mert e téren öreg gyerekek vagyuuk, a kik — hogy egy felkapott hölgy kedvcncz azavajárását plagi- zá jiin — köunyen „átlátunk* ama bizonyos ,•sitin* Szóval már elkezd ük s nemsokára be is fejezzük és akkor nohál akkor szét küldjük grandiózus művünket, mi pedig egy két—kilenc* hóra vagy hétre visszavonulunk, amíg a vihar el nem vonul a fejünk fölött. Elkezdtük tehát egy könnyed, grácziózui hölgynél, hol nem remélt rekkordot értünk el, mert hála a „szita* oak, hamarosan beláttuk, hogy őnagy.-ágát egy kicsit meg kell előbb „haragítani*, hogy nyilatkozatra bírjuk . . , És csakugyan, amint a kellő „Stimmung* ra hoztuk, bámulatos gyorsasággal ejtett ki férfi ueveket, melyek munkábau lévő statisztikánknak — mivel a hölgyekkel abc sorrendet tartunk — első oldalára kerültek. Levontuk Tarjánnal a konzekvencziák at, s rájöttünk hogy nem jó eiőre dolgozni, mert egy neve', melyet mi a mi gracziózus kisasszonyunk részére első helyen tábláztunk be, való szinüleg „törülni* kell; t. i. mikor mi segítségére akarván lenni a k. a. emlékorő tehetségének, a már érintett nevet a többi közé „csúsztattuk“, — hát amikor éppen c-usztattuk, éreztük, amint kezünkben (éppen korcsolyáztunk) egy iczi piczi kis kéz ökölbe szorul . . . — No, itt nem kapuok többet, — mondta Tarján, — de azé.t ne nagyon siessüuk tovább, mert hamar készek találunk lenni s akkor bizony vagy el se menjünk a jelmez bálra, vagy ha el megyünk is, hát tokot csináltath ituuk a füleinkre, mert ha ez a mi dolguok addig uyilványosságra jön, azokat kíméletlenül kiráu- czigálják . . . — De azért csak tovább, — volt a jelszó, s megállapodtunk újra a . . . rokonságnál. Nohát ez csodálatos! Majdnem ugyanazon neveket hallották, mint az előbb, s már már vall mi hunezutsá- got gyanítottunk, midőn hölgyünk az imént „törült* nevet oly haugon ejtette ki, mikép mi azon meggyőződéssel mentünk tovább, hogy az előbb csak ajtót tévesztettünk. Ilazainenet sem akartunk tétlenek lenni, hát megpróbálkoztunk a ,vezér‘-nél is. Hát kérem, vegyék tudomásul, hogy ő nagysága jelzője soha többé el nem vita ható, — mert az elért eredmény már magában foglalj i, hogy nemc-ak a vezér, de még a „fővezér“ czim is csak éppen olyan kevés, mintha a pécsi püspökkel párhuzamba állítanánk egy gimnazista és papot. Kérem, őnagysága bediktált neküuk egy lélokzetre 19, de tessék jól megérteni: 19 darab beuszülött ideált. (Éu is köztük vagyok; Tarjául kigolyózták, mert kisült, hogy nem aspirál feketére.) Nem találják ezt valami túlságos soknak, hölgyeim? Ha talán kételkeduóuek, lessék csak sí mmiségi panasz- szál élni, úgy sem ér semmit a panasz! Erre csakugyan még mi sem számítottunk; Tarján meg éu egymásra néztünk és hallgatagon megállapodtunk, hogy ilyen viszonyok között kicsinynek bizonyul a mi összevarrt füzetünk és hogy nagyobbat, de sokkal nagyobbat kell veuni, - a régit meg majd szerelmetes levél fogalmazványnak fogja felhasználni intézetünk egyik fülig szerelmes tagja. — Mára befejeztük, — súgtam Tarjáuuak, nehogy eszébe jusson még valakit elfogni, hisz már akkor olyan volt a fejem, mintha benne sétálna az egész nyíregyházi aranyi fjuság. És tényleg az a nap inéi ártott nekem; — otthon nem mertem kinyitni a számat, mert féltem, hogy kiesik belőle valamelyik ideál, és igy nem vacsorázhattam, — éjjel meg pláne futcsa álmom volt: miutha valaki súgta volna, hogy hajoljak meg 19-szer a vezér előtt, én meg mint egy jóravaló imádóhoz illik, szót is fogad’atn volna, csakhogy már az első meghajlásnál felébredtem zavaros álmomból, mert, kérem szépen, kiestem az ágyamból. Sajnálom, hogy a „közös ideál* ezidőtájt nem járt ki a jégre, pedig de sok bunezut históriával Bzaporod- Dék a mi statisztikai kimutatásunk! Mint hírlik azonban, ő nagysága legújabban a tengerészek iráni érdeklődik, félő pedig, hogy ebből baj lesr, mert amint én néhány imádóját iamerem, azok képesek tenger hiányában a kútba ugraoi. Iluha még az a szép bordó-kabát nem kiváokozott volna el hazulról, milyen dic-ó-ég lett volna aunak a tulajdonosát meginterjúvolni Mert kemény legény ám ő nagysága, a nála pápaszemen sem lehet a azitán egy könnyen átlátni, meg azután hamar ki is fizeti az embert, — ha jól emlékszem, engem is kifizetett a kereskedő ifjak báljában. .... És ti, a kik még nem kerültetek krónikás toliam begyére, hagyjatok fel a korai Örvendezettel: gyűjtöm, szedem az erót, keretem kutatom a hangulatot a ti leleplezéatekbez ia. Érzem, bogy nálatok nehezebb lesz a munkám, mert vigyáznom kell, hogy a szelíd komoly-ág terét el ne hagyjam veletek szemközt .... És az I. megb hét. hogy valaki a ki diszkrét menüett- atilu-ban szerel rólatok írni, el fog űzői engem erről a teriénumról, ha ti lólatok ia énekelni akarolt éa 6 fog helyettem a ti azubtilis érzésű leikelekbe boldog kiváncsi-ággal bepillantani . . . Mindegy, az egyelőre titkos gyűjteménybe ti ia belekerültök, a ha kész lesz a kimutatás, azt aziveaen rendelkezésére bocaájtom mindenkinek azzal, bogy a kik tévedésből olyant nem kapná- I oak, de arra igényt tartanak, azok forduljanak az újonnan megalakult — „az ideálok számát nyilvántartó statisztikai intézett* titkárához. Hogy ki a titkár? De azt már csakugyan nem árulom el. MIa.